Értem és megértem mindenki problémáját ezzel a könyvvel, de hadd szögezzem le, hogy engem Stephenie Meyer tett könyvmollyá, és Edward volt az első fiktív szerelmem, így elég nehezen tudta volna bármilyen könyv lerombolni bennem mindezt. Nem is sikerült ennek a kötetnek sem.
Ettől függetlenül voltak benne olyan plusz részek, amik megbolygatták az eredeti sztorit, és új problémákat is vetettek fel. Legfőképpen Alice látomásai voltak túlzottan gyorsak, mindenre kiterjedőek, és szinte már Edward szintjén volt az emberekbe látási képessége, ez pedig így hiteltelen két szempontból is: először is akkor mégis hogy tudta őt kicselezni Bella és egyáltalán bárki, attól eltekintve, hogy néha nem lát dolgokat és néha másra koncentrál. Másrészt pedig annyira befolyásolta ezzel például Edwardot, hogy nem hagyott neki választási lehetőséget, sokszor maga a látomás irányította a döntéseit. És mindkét dolog rettentően idegesítő volt.
Aztán ott van a másik nem elhanyagolható tény, vagyis hogy ez a könyv kétszer olyan hosszú, mint az Alkonyat, és kizárólag csak az első részt öleli fel. Éppen ezért sokkal több ideje jut Edwardnak önostorozni magát, túlgondolni mindent, mint bármikor máskor. Vegyük ide, hogy vámpír, aki gyorsabban végigpörget problémákat, mint egy ember, és vegyük ide, hogy nem alszik, de még így is jobb lett volna, ha ez a könyv marad 400 oldal 800 helyett.
Főleg azért, mert volt egy-két érdekes újdonság benne, de mindannyian ismerjük már az alapsztorit, szóval elkerülhetetlen, hogy unatkozzunk ennél a könyvnél. Ami érdekes volt, az a vadászós, családos jelenetek, Tanya és Edward jelenete, más vámpírok jelenetei, a támadó banda vezetőjének eltakarítása, Angela és Ben összehozása, Charlie homályos gondolatai és Renée harsogó gondolatai.
Ami viszont untatott, az a Jameset üldözős jelenetek, sok volt a kocsimárka említés, túl sokat utazgattak, elvette az élét az izgalomnak mindez, mert még Edward sem spanolta fel magát ilyenkor.
A gránátalma meg van magyarázva Hádész és Perszephoné mítoszával, ami egy ősöreg vámpírtól még nem is olyan hiteltelen, és még az Éjféli nap cím is megjelenik a könyvben, ahogyan egyébként Stephenie megmagyarázta az Alkonyat címét is.
Kapunk eleget abból, hogy Bella néma elméje hogyan teszi a legérdekesebb dologgá őt Edwardnak, aztán pedig abból is, hogy a vére és az illata hogyan teszi egy sokkal veszélyesebb dologgá. Ezek után nem csodálkoztam, hogy Edward úgy gondol Bellára, mint akinek máshogy van bekötve az agya, kiszámíthatatlan minden gondolata. Azon viszont igen, hogy ha elvileg az emberi életükből mentik át a képességeiket, akkor hogyan nem tud jól olvasni a lány arcából.
Örültem, hogy megjelent a szex témája férfi szemszögből, mert ezt nehéz lett volna kihagyni. Viszont én úgy emlékeztem, de lehet, hogy ez teljesen hülyeség, hogy spoiler.
Összességében én pont így képzeltem el Edwardot, nem tudom, hogy akik csalódottak, azok mit vártak, persze, hogy zsarnokoskodó meg mazochista meg bemagyarázza magának, hogy Bellánál van az irányítás, miközben túlfélti és ezzel korlátozza is őt, de ez egy nehéz helyzet és legfőképpen egy mese, szóval én ezeken nem akadok fenn. 13 évesen sem kezdtem el olyan fiút keresni magam mellé, aki teljesen olyan, mint Edward, ez a könyvsorozat csak egy kellemes élmény volt számomra, amitől falni kezdtem a könyveket. Biztos, hogy rettenetesen értékeltem volna az Éjféli napot akkor, most meg egyszerűen csak egy jó nosztalgia volt. :)
Team Edward! Fújj Jacob!
https://youtu.be/-gEQD_LC_io