Edward szemszögének megismerése határozottan előnyére válik Stephenie Meyer történetének. Bellát már unalomig hallgathattuk négy köteten át, ahogy villámcsapásra beleszeret a titokzatos vámpírba, hogy aztán mindenféle sorsát kísértő eseménnyel szálljon szembe a természetfeletti és emberi lét határán lebegve.
Mit tudunk valójában Belláról? Végtelenül egyszerű, átlagos lány, akiért a fiúk többsége érthetetlen módon odavan – bár ez tulajdonítható annak, hogy egy kis színt, valami új dolgot csempész a szintén unalmas Forks életébe. Vonzza a bajt, így szinte elkerülhetetlen, hogy a világ csúcsragadozójának a markai közé kerüljön, ám az ahelyett, hogy megölné, beleszeret. Igen, ez lenne Edward, akinek tulajdonságai nagyjából megegyeznek egy márványoszlopéval: világos, kőkemény, rendületlen. Bella az, aki életet lehet ebbe a szó szerinti őskövületbe, Edward pedig bevezeti a lányt a természetfeletti világba, így tökéletesen ki is egészítik egymást, egy egész két felét képezik.
A Mindight Sun egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat, ugyanis Bella hiába bizonyul éles szemű megfigyelőnek, rengeteg mindenről nincs tudomása. Csak halvány elképzelése lehet arról, mi történik Edward fejében, és arra is csak gyűszűnyi rálátása van, hogy milyen viszonyban állnak egymással a Cullen család tagjai, és mi a konkrét történelmük. Ezért különösen előnyére válik a Twilight Sagának, hogy Edward minden hiányosságra rávezet, s ami a legfőbb, hogy az ő szemén keresztül is megismerhetjük Bellát, aki még mindig csak egy átlagos lány, de legalább már megláthatjuk azt az oldalát, amiért Edward képes belé szeretni. A fiú ugyanis kiemeli ennek a hétköznapiságnak a különleges oldalát: hogy Bella mennyire empatikus, önzetlen, törődő és melegszívű. Persze mi tudjuk, hogy van benne egy nagyon nagy adag naivitás is, de sokkal egyszerűbb őt kedvelni, ha Edward beszél róla – nem véletlenül, hiszen kevés ember lát minket olyan egyedi módon, ahogy az, aki szerelmes belénk.
De Bellán kívül Edward és családja is kap egy plusz dimenziót. A fiúban rengeteg minden kavarog a felszín alatt, s zárkózott személyisége miatt még Bellának is keveset fed fel gondolatai végtelen fonalából. Itt leszögezném, hogy akinek problémája volt a Twilight-ban az, hogy hosszú és felesleges körmondatokkal van tele, az messzire kerülje el ezt a könyvet, mert Edward mindenen túltesz. Végeérhetetlenül ismétli újra meg újra ugyanazokat komplex gondolathalmazokat, aminek a végén nagyon gyakran nem is tart előrébb. Úgy túlbonyolít és túlgondol mindent, hogy ráférne egy alapos fejbevágás, és emiatt a könyv második fele igencsak nyögve-nyelős, a mezős jelenettől egészen James felbukkanásáig. Ha nem tudtam volna, hogy mire számítsak, nem is biztos, hogy át tudtam volna rágni magam rajta. Amint James színrelép, kapunk pár adrenalinlöketet, részleteket a vadászatról és Cullenék akciófilmbe illő csapatmunkájáról, de még így is fele ennyi oldalszám bőven elég lett volna az események és a lélekben zajló folyamatok kifejtéséhez. Igaz, hogy világosan félretehetjük azt az alapfeltételezést, hogy Edward egy jégszobor, vagy márványoszlop, vagy ahhoz hasonló dolog, mert egyértelműen tisztázódik, hogy ez nagyon nem így van. Tele van intenzív érzelmekkel, túlcsordul a Bella iránti csodálatával, s a háttérben már az elejétől kezdve ott a kérdés: Hogyan mond nemet a lánynak, ha az majd könyörög neki, hogy változtassa vámpírrá? A fiú rengeteget agyal, folyamatosan küzd az ősi ösztöneivel, hogy vadászból védelmezővé váljon, és valóban csodálatos végigkövetni annak az átalakulásnak a folyamatát, ami lejátszódik a lelkében. Vele együtt az olvasó is szenved, hiszen ahogy Edward a vérszomjával küzd, mi harciasan az oldalakkal birkózunk meg.
Ami Cullenék családját illeti, öröm volt őket is kicsit jobban megismerni, mélyebben megérteni, hogy Edward miért érez akkora tiszteletet Charlisle iránt, miért utálja Rosalie Bellát, hogyan zajlanak a vadászatok, és legfőképpen, hogy hogyan működik Alice képessége. Az egész könyv során kis részletekkel gazdagodhatunk, és azért, hogy Alice-t igazán megismerhessük, érdemes végigszenvedni azt a második hosszúra nyúló részt is. Mint ahogy azt említettem, Bella meglepően kevés dologról tud, így azért tudott újat nyújtani a vámpírok életről Edward elbeszélése.
Nem vagyok egy nagyon fanatikus Twilight rajongó, de többször is olvastam a könyveket, és a filmek is a szívemhez nőttek. Az első rész volt a legelső komolyabb angol nyelvű olvasmányom, így az idegen nyelvű listán is különleges helyet foglal el. Mondanám, hogy aki nem olvasta még a sorozatot, az a Midnigt Sun-nal kezdjen, mert sokkal jobb megvilágításba helyezi a szereplőket, de Edward belső monológjai miatt inkább mégse. Így annak ajánlom ezt a könyvet, aki alapból kedveli a sorozatot, annyira, hogy nem rest küzdeni a fentiekben többször is részletezett szótengerrel – ami egyébként a Midnight Sun egyetlen negatívuma. De azt még azért megjegyezném, hogy én az angol nyelvű kiadást olvastam, magyarul egyáltalán nem biztos, hogy érezhetően vontatottabb a könyv második fele, és Molyon még a százalékos értékelése is jobb, úgyhogy inkább azt a verziót ajánlom olvasásra. Egyébként 3,5 csillagra értékeltem volna a könyvet, de a végén lévő akciójelenetek annyira felhúzták, hogy mégis megkapja a 4 csillagot.
link
