Midnight ​Sun (Twilight Saga) 83 csillagozás

Stephenie Meyer: Midnight Sun Stephenie Meyer: Midnight Sun Stephenie Meyer: Midnight Sun Stephenie Meyer: Midnight Sun

When Edward Cullen and Bella Swan met in Twilight, an iconic love story was born. But until now, fans have heard only Bella’s side of the story. At last, readers can experience Edward’s version in the long-awaited companion novel, Midnight Sun.

This unforgettable tale as told through Edward’s eyes takes on a new and decidedly dark twist. Meeting beautiful, mysterious Bella is both the most intriguing and unnerving event he has experienced in his long life as a vampire. As we learn more fascinating details about Edward’s past and the complexity of his inner thoughts, we understand why this is the defining struggle of his life. How can he let himself fall in love with Bella when he knows that he is endangering her life?

In Midnight Sun, Stephenie Meyer transports us back to a world that has captivated millions of readers and, drawing on the classic myth of Hades and Persephone, brings us an epic novel about the profound pleasures and devastating consequences of immortal love.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Little, Brown Books, New York, 2020
662 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780316593205
>!
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780316707046
>!
Atom, 2020
884 oldal · ISBN: 9780349003610

4 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Edward Cullen · Bella Swan · Esme Cullen


Kedvencelte 4

Most olvassa 35

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Deszy P>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

A Midnight Sun neten olvasható első 12 fejezetét én bizony még jobban is szerettem, mint a Bella szemszöget.

Így nagy elvárásokkal vetettem bele magam a kötetbe.

Két nagy kérdés volt bennem:
– Vajon Meyer és a szerkesztője belenyúltak-e az első 12 fejezetbe? (Igen.)
– Vajon érzékelni fogom-e a váltást a rég megírt 12 fejezet és a később hozzátoldott részek között? (Igen.)

Edwardtól kapunk egy sor belső monológot. Ezek sokszor önmarcangolóak, és nem jelenthetem ki teljesen, hogy bizonyos szempontból nem ismétlődnek. Értem persze, hogy Edward végig ugyanazokon a problémákon tépelődik, de időnként azt éreztem, a kevesebb több lett volna. Főleg az ikonikus mezős jelenetnél. Edward szemszögéből ez a jelenet egészen más okból is fontos, azon túl, hogy milyen romantikus – ez kiderül a könyvből. De számomra a tépelődése így is lassúvá tette ezt a részt, és kicsit elvett az eredeti „hűha” érzésemből.

Szintén visszalassítják a sztorit Edward visszaemlékezései. A Midnight Sunban kapunk ugyanis egy sor kisebb sztorit a sztoriban. Ezek persze önmagukban nagyon érdekesek, mert sok új infót tudunk meg a Cullenekről, de így is megakasztották a fő történetszál folyását. (Ezzel együtt rajongóknak mondom, olyan csemegéket kapunk, hogy húúú… szó esik arról, milyen volt Carlisle és Edward párosa a kezdeti időkben és a többiek csatlakozásáról is kapunk egy-egy jelenetet. Sőt! Még Edward sötét éveibe is bepillanthatunk.)

Ezt a túlírtságot pedig személy szerint a regény második felében sokkal jobban éreztem. Időnként olyan volt, mintha Meyer biztos, ami tuti, beleírt volna mindent ebbe az Edward szemszögbe, hogy letudja a dolgokat és már ne lehessen tőle újabb és újabb sztorikat kérni. (Egyébként szerintem tényleg erről van szó.)

Bár regény közepén számomra kicsit leült a sztori, és tényleg túlírtnak éreztem itt-ott, összességében még így is nagyon szerettem.

Egyrészt szerintem minden igazi Alkonyat rajongó számára nosztalgiavonatozás lesz ennek a könyvnek az olvasása. Rengeteg kellemes emlék jutott eszembe olvasás közben, nagyon sokat mosolyogtam, és a magam részéről örömmel konstatáltam, hogy még mindig ugyanaz a jó érzés tölt el a Twilight olvasása közben, mint régen.

Másrészt rengeteg olyan utalás van a kötetben, ami megmosolyogtatott. Ezek egy részét csak akkor veszi észre az ember, ha már sokszor olvasta az eredeti könyvet, illetve ha már ismeri, mik történnek majd még a jövőben.

Azt is hozzá kell tennem, hogy bár a fő szálat megakasztják, azért jóféle rajongói csemegéket nyújtanak Edward emlékei, amiket szerintem sokan fognak majd még többször visszaolvasni, akár annak megfelelően, kik a kedvenceik a Cullenek közül.

Leginkább viszont nem is az eredeti szerelmi szálat szerettem, bármilyen furcsa is ezt leírni. Persze, jó volt újra átélni Edward és Bella születő szerelmét, és helyenként nagyon érdekes látni, bizonyos pillanatokat mennyire másként élt meg Edward. De amiket én igazán szerettem, azok a Cullen jelenetek voltak.

Bellával viszonylag kevés időt tudtunk együtt tölteni a Cullen család tagjaival úgy, hogy ne Edwarddal lett volna elfoglalva. Ráadásul az ő kapcsolata velük még elég friss volt az eredeti könyvekben. Edward viszont már több évtizede ismeri őket, és nagyon szerettem őt együtt látni a többiekkel úgy, hogy Bella nem volt ott. Igazán kellemes meglepetés volt például számomra Edward és Emmett kapcsolata – talán Emmett-ből kaptunk a legkevesebbet a Cullenek közül, viszont itt sokkal több szerep jutott neki. Alice-ből viszont szívesen kaptam volna még ennél is többet.

Tehát ajánlom-e a Midnight Sun olvasását? Igen, abszolút! Nagyon bántam volna, ha kihagyom, és minden hibájával együtt is kellemes olvasmány volt. Ráadásul a régóta Midnight Sun-ra áhítozó rajongói énem végre fellélegezhet.

A teljes értékelésem:
» http://www.deszy-konyv.hu/2020/08/stephenie-meyer-midni…

1 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Edward szemszögének megismerése határozottan előnyére válik Stephenie Meyer történetének. Bellát már unalomig hallgathattuk négy köteten át, ahogy villámcsapásra beleszeret a titokzatos vámpírba, hogy aztán mindenféle sorsát kísértő eseménnyel szálljon szembe a természetfeletti és emberi lét határán lebegve.

Mit tudunk valójában Belláról? Végtelenül egyszerű, átlagos lány, akiért a fiúk többsége érthetetlen módon odavan – bár ez tulajdonítható annak, hogy egy kis színt, valami új dolgot csempész a szintén unalmas Forks életébe. Vonzza a bajt, így szinte elkerülhetetlen, hogy a világ csúcsragadozójának a markai közé kerüljön, ám az ahelyett, hogy megölné, beleszeret. Igen, ez lenne Edward, akinek tulajdonságai nagyjából megegyeznek egy márványoszlopéval: világos, kőkemény, rendületlen. Bella az, aki életet lehet ebbe a szó szerinti őskövületbe, Edward pedig bevezeti a lányt a természetfeletti világba, így tökéletesen ki is egészítik egymást, egy egész két felét képezik.

A Mindight Sun egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat, ugyanis Bella hiába bizonyul éles szemű megfigyelőnek, rengeteg mindenről nincs tudomása. Csak halvány elképzelése lehet arról, mi történik Edward fejében, és arra is csak gyűszűnyi rálátása van, hogy milyen viszonyban állnak egymással a Cullen család tagjai, és mi a konkrét történelmük. Ezért különösen előnyére válik a Twilight Sagának, hogy Edward minden hiányosságra rávezet, s ami a legfőbb, hogy az ő szemén keresztül is megismerhetjük Bellát, aki még mindig csak egy átlagos lány, de legalább már megláthatjuk azt az oldalát, amiért Edward képes belé szeretni. A fiú ugyanis kiemeli ennek a hétköznapiságnak a különleges oldalát: hogy Bella mennyire empatikus, önzetlen, törődő és melegszívű. Persze mi tudjuk, hogy van benne egy nagyon nagy adag naivitás is, de sokkal egyszerűbb őt kedvelni, ha Edward beszél róla – nem véletlenül, hiszen kevés ember lát minket olyan egyedi módon, ahogy az, aki szerelmes belénk.

De Bellán kívül Edward és családja is kap egy plusz dimenziót. A fiúban rengeteg minden kavarog a felszín alatt, s zárkózott személyisége miatt még Bellának is keveset fed fel gondolatai végtelen fonalából. Itt leszögezném, hogy akinek problémája volt a Twilight-ban az, hogy hosszú és felesleges körmondatokkal van tele, az messzire kerülje el ezt a könyvet, mert Edward mindenen túltesz. Végeérhetetlenül ismétli újra meg újra ugyanazokat komplex gondolathalmazokat, aminek a végén nagyon gyakran nem is tart előrébb. Úgy túlbonyolít és túlgondol mindent, hogy ráférne egy alapos fejbevágás, és emiatt a könyv második fele igencsak nyögve-nyelős, a mezős jelenettől egészen James felbukkanásáig. Ha nem tudtam volna, hogy mire számítsak, nem is biztos, hogy át tudtam volna rágni magam rajta. Amint James színrelép, kapunk pár adrenalinlöketet, részleteket a vadászatról és Cullenék akciófilmbe illő csapatmunkájáról, de még így is fele ennyi oldalszám bőven elég lett volna az események és a lélekben zajló folyamatok kifejtéséhez. Igaz, hogy világosan félretehetjük azt az alapfeltételezést, hogy Edward egy jégszobor, vagy márványoszlop, vagy ahhoz hasonló dolog, mert egyértelműen tisztázódik, hogy ez nagyon nem így van. Tele van intenzív érzelmekkel, túlcsordul a Bella iránti csodálatával, s a háttérben már az elejétől kezdve ott a kérdés: Hogyan mond nemet a lánynak, ha az majd könyörög neki, hogy változtassa vámpírrá? A fiú rengeteget agyal, folyamatosan küzd az ősi ösztöneivel, hogy vadászból védelmezővé váljon, és valóban csodálatos végigkövetni annak az átalakulásnak a folyamatát, ami lejátszódik a lelkében. Vele együtt az olvasó is szenved, hiszen ahogy Edward a vérszomjával küzd, mi harciasan az oldalakkal birkózunk meg.

Ami Cullenék családját illeti, öröm volt őket is kicsit jobban megismerni, mélyebben megérteni, hogy Edward miért érez akkora tiszteletet Charlisle iránt, miért utálja Rosalie Bellát, hogyan zajlanak a vadászatok, és legfőképpen, hogy hogyan működik Alice képessége. Az egész könyv során kis részletekkel gazdagodhatunk, és azért, hogy Alice-t igazán megismerhessük, érdemes végigszenvedni azt a második hosszúra nyúló részt is. Mint ahogy azt említettem, Bella meglepően kevés dologról tud, így azért tudott újat nyújtani a vámpírok életről Edward elbeszélése.

Nem vagyok egy nagyon fanatikus Twilight rajongó, de többször is olvastam a könyveket, és a filmek is a szívemhez nőttek. Az első rész volt a legelső komolyabb angol nyelvű olvasmányom, így az idegen nyelvű listán is különleges helyet foglal el. Mondanám, hogy aki nem olvasta még a sorozatot, az a Midnigt Sun-nal kezdjen, mert sokkal jobb megvilágításba helyezi a szereplőket, de Edward belső monológjai miatt inkább mégse. Így annak ajánlom ezt a könyvet, aki alapból kedveli a sorozatot, annyira, hogy nem rest küzdeni a fentiekben többször is részletezett szótengerrel – ami egyébként a Midnight Sun egyetlen negatívuma. De azt még azért megjegyezném, hogy én az angol nyelvű kiadást olvastam, magyarul egyáltalán nem biztos, hogy érezhetően vontatottabb a könyv második fele, és Molyon még a százalékos értékelése is jobb, úgyhogy inkább azt a verziót ajánlom olvasásra. Egyébként 3,5 csillagra értékeltem volna a könyvet, de a végén lévő akciójelenetek annyira felhúzták, hogy mégis megkapja a 4 csillagot.

link

5 hozzászólás
Rémálom P>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Régi nagy Alkonyatrajongóként ugyan nem vártam olyan nagy hype-pal a kötetet, de úgy éreztem, hogy el kell olvasnom. Ahogy már az Éhezők Viadala kiegészítőnél is írtam, sosem értettem, miért van szükség ezekre a nulladik és egyéb kiegészítőkre, főleg ha nem ingyenes és rövid. Nem hiába írta meg Meyer is az Alkonyatot Bella szemszögéből, nem hiába volt csupán 400+ oldal – mert egyszerűen pont ezeknek az elvételétől nem működik ez a könyv.

Bár sokan Edward rajongók (és én is az voltam), engem csak lelombozott a Midnight Sun, mivel Edward karaktere hiteltelen hanggal rendelkezik – csak nyavalyog és sír (800+ oldalon keresztül!!!), és se nem hiteles férfi hang, se nem hiteles 100+ éves férfi hang, se nem hiteles személy. (Amúgy ha úgy vesszük, hogy Edward szellemi képességében örökre 17 marad, annak sem hiteles, szóval lapozzunk.) Igaz ugyan, hogy Edward a szerelemtől annyit változna, hogy kevésbé arrogáns (???), de ezt nem látjuk – pedig egy téglányi könyvben csak ő beszél – érzékletesen és fokozatosan, így nincs lényegi karakterív. Amiért YA a YA, az itt teljesen elveszik…

Másfelől meg felesleges ez a terjengős szóhányadék, mert semmivel sem történik több, mint az első Alkonyat részben. Ezt a könyvet 7 ezerért vesztegetni, kész rablás… Van itt talán 4-5 visszaemlékezés Edward szemszögéből, miközben Bellára mereszti a szemét, (abból az egyik valami régi festmény leírása, szóval még csak nem is mind érdekes), és szerintem jobban jártunk volna, ha Edward múltjáról ír könyvet, minthogy ugyanazt elolvassuk 12 év távlatából.

Amúgy próbálja magát menteni Meyer és magyarázza, hogy Edward ám nem olyan kontrolláló, illetve tudja, hogy ami abuzív magatartás és ő csinálja, az rossz. Meg van pár álfeminista szöveg, de ez csak olyan kínos becsatolás, hogy inkább hagyta volna ki.

Így visszanézve, kicsit olyan érzés volt, mint amikor az ember a fiatalkori kapcsolatait elemzi, hogy jé, ez mennyire bántalmazó volt. Edward és Bella már egy elavult, megkopott téma, az ember mellékkarakterek egysíkúak (nevetséges, hogy Bella anyjának fejében is az jár, mikor a lánya majdnem meghalt, hogy ideje lenne az egyhónapos tejet kitakarítani a hűtőből), Bella összes ember osztálytársa egy hazudozós, manipuláló kupac… csak azért, hogy aláírjuk, jó az, ha Bella el akarja dobni az emberségét. (Amúgy azért még a háttérvámpírokat kedveltem, és sajnáltam, hogy ha Edward szemszögről van szó, miért nem látjuk a famíliát többet.)

9 hozzászólás
zoëaust>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Őszintén értékelni sem akarom ezt a könyvet. Tömör 750 oldalnyi szenvedés, ugyanaz a klisés történetszál amit olvashattunk és nem tudom, hogy most Edwardot vagy Bellát utálom jobban. ÉS EBBŐL LESZ MÉG TÖBB.
Nem tudom, hogy miért szenvedtem vele ennyit de úgy a 60% – tól kezdve szinte már ugrálgattam az oldalakon, csak hogy legyen már vége mert nem bírtam. Kinőttem ebből a sztoriból, pedig régen nagyon szerettem meg ez a könyvsorozat vezetett be a fantasy világába de elég volt, köszönjük szépen.

7 hozzászólás
katie_nagy>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Nagyon csalódott vagyok. Nem szabadott volna elolvasnom ezt a könyvet.
Szerettem a Twilightot, noha soha nem tartoztam az elvakult rajongó kategóriába.
Szórakoztatott a könyv és a filmek is és persze azért engem is elvarázsolt Edward karaktere.
Ezért is gondoltam, hogy érdekes lehet az ő szemszögéből is megismerni a sokak által ismert sztorit.
Nem volt az.
Úgy vélem, ez a fantasy azért lett ennyire sikeres, mert titkon minden lány ilyesféle lovagról ábrándozik: mivel már több, mint száz éve vár a nagy szerelemre, más mint a mai korosztály. Udvarias, előzékeny, féltő, óvó és szerető, mégis oly módon, ami manapság már igen ritka. Belső háborút vív önmagával és feláldoz mindent a szerelemért.

Legalábbis ilyen volt az Alkonyat sorozat Edwardja.

Nos, a Mindight Sun főhőse számomra egy másik személy. Unalmas belső monológok, cseppet sem férfias attitűd, önsanyargatás több száz oldalon. Most komolyan. 150 oldalba is belefért volna ez a siránkozás.
Jobb lett volna békén hagyni az amúgy fantasztikus történetet. Kár érte.

rafaelo0824>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Régen nagyon szerettem az Alkonyatot, megnyitotta az érdeklődésem rengeteg olyan könyv felé, ami máig a kedvencem, azóta azonban sok víz lefolyt azon a bizonyos folyón, és már úgy érzem, kinőttem belőle. A Midnight Sun megjelenésének híre a csapból is folyt, rengeteg részlet került ki, amik kíváncsivá tettek, kicsit reméltem, hogy az írónő is fejlődött kicsit, és ez az Edward szemszögű sztori többet nyújt majd az elődénél. Semmi fejlődést nem éreztem az írónő stílusában, ahogy a fordított sztoriban (ott is ugye srác szemszögből ír), itt is elköveti ugyanazokat a hibákat, ami miatt nem éreztem férfiasnak a hangot. Szóval az Edward – Bella romantika semmi újat nem adott, sok helyen untam is őket, nekem nem volt szórakoztató Bella arcbőrének pirosságát csodálni fél oldalakon keresztül, illetve amit még nem szerettem: Edward túlgondol mindent, ilyen szempontból még rosszabb volt, mint Bella, amíg a csaj tesz egy darab lépést, ő három négy oldalon keresztül agonizál azon, hogy mi legyen. Ez sokszor fárasztó volt. Akkor jöjjenek a jó részek: nem Bella fejében vagyunk, ez mindenképp hozzátesz a sztorihoz, még akkor is ha sokszor őt kell csodálni. Sok-sok Cullen jelenet, ami ábrázolja a család dinamikáját, hozzátesz és kicsit formálja az eddig megismert jellemeket, például örültem, hogy beleláthattam Rosalie fejébe, vagy épp Alice zsenialitásába, főleg a végén. Jasper és Emmett is sokkal árnyaltabbak lettek. Legvégül pedig ugye Edward, hihetetlen mennyi önutálat van benne, sokszor idegesített, ez a jaj, az egész családom vámpír, de mind utáljuk a dolgot szemlélet. Na, igen, ha én is alvás nélkül tölteném az időt, és semmi, de semmi érdekeset nem csinálnék, csak tengenék, lengenék évekig biztos, hogy utálnám. Alice és a látomásai nagyon feldobják az egészet, illetve van pár jó poén, amiket ugyan nem annak szánt az írónő, mégis sokat nevettem az abszurditásukon. A legkedvencebb részem pedig, amikor éjjel Edward leskelődik az alvó lány után, és agyonnyomja a pókokat. Összességében nem lett kedvenc, de ad egy kis pluszt az eddigiekhez, aki szereti az eredeti sorozatot, szerintem ezt is szeretni fogja.

Francis_04>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Régóta vagyok Twilight rajongó,magátólértetődő volt,hogy megjelenés után megveszem a könyvet. Nagyon furcsa volt az eredeti verzió után olvasni,de jobb volt Edward szemszögéből a történet mint Belláéból. Végignézni Edward belső vívódását,ahogy próbálja leküzdeni a vér iránti vágyát. Bővebben megismerjük a Cullen család történetét. El sem tudom képzelni milyen lehet alvás nélkül az élet?!
Nem bántam meg,hogy elolvastam a könyvet.

viri98>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Imádtam minden egyes sorát. Nagyon közel áll a szívemhez a sorozat, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy elfogult vagyok, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy fantasztikus volt. A filmekhez tartozó zenével olvastam, ami még különlegesebbé tette az olvasást.
Nagyon élveztem Edward szemszögéből olvasni, még többet megtudni a történetről. Nagyon bízom benne, hogy a hírek igazak és olvashatok még Belláékról.

Lille>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun

Hatalmas nosztalgia volt. Az van, hogy ezt én még mindig imádom minden hibája ellenére. Mondhatni szentimentális érzések fűznek hozzá.. :) A fél csillag levonás csak azért, mert néha tényleg az agyamra mentek az önmarcangoló belső monológok. Összességében egyébként szerintem lelkiismeretesen lett megírva nem csak úgy össze ollózva mint sok más esetben.


Népszerű idézetek

Marcsy_mnry_>!

“Remember those definitions of scary we talked about before?” She laughed. “Until you’ve heard my mom and me trying to hit the high notes in the Phantom of the Opera soundtrack, you’ve never known true fear.”

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bella Swan · Renée Dwyer
Rémálom P>!

This was the time of day when I most wished I were able to sleep.

(első mondat)

cloudbookatlas>!

My life was an unending, unchanging midnight. It must, by necessity, always be midnight for me. So how was it possible that the sun was rising now, in the middle of my midnight?

Marcsy_mnry_>!

I could have killed him for no reason but to enjoy it.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edward Cullen · Mike Newton
Marcsy_mnry_>!

“It’s possible to take bravery to the point where it becomes insanity,”

632. oldal, 29. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · Edward Cullen
Everglow P>!

This book is dedicated to all the readers who have been such a happy part of my life for the last fifteen years. When we first met, many of you were young teenagers with bright, beautiful eyes full of dreams for the future. I hope that in the years that have passed, you've all found your dreams and the reality of them was even better than you'd hoped.

(ajánlás)

zoëaust>!

I was a predator. She was my prey. There was nothing else in the whole world but that truth.

Marcsy_mnry_>!

Of course, the bad things seemed to wait until I was there to be their horrified witness.

334. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edward Cullen
zoëaust>!

But the bell rang. And we—how cliché—were saved. She, from death. I, for just a short time, from being the nightmarish creature I feared and loathed.

beka98>!

Oh, for the love of all that was holy, would the catastrophes never end?


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Queen of Air and Darkness
Anna Banks: Of Poseidon
Joss Stirling: Misty Falls
Holly Black: The Queen of Nothing (angol)
Rick Riordan: The Blood of Olympus
Erin Morgenstern: The Night Circus
Alex Flinn: Beastly
Mindee Arnett: The Nightmare Affair
Andrea Cremer: Nightshade
Jennifer L. Armentrout: Origin (angol)