Eclipse ​– Napfogyatkozás (Twilight saga 3.) 82% 2167 csillagozás

Talán ez az egyik legérzelemdúsabb Twilight kötet. A szerelmi háromszög ténye mondhatni megfűszerezi, illetve sokkal jobban megismerjük a szereplőket. Rosalie és Jasper történetére is fény derül, ezeket a részeket nagyon szerettem olvasni, hajtott a kíváncsiságom.
Tulajdonképpen Bella egy kicsit kiborított a szerelmi háromszög dologgal, mert szerintem mindannyiunknak egyértelmű, hogy kit is választ. Felesleges kavarás.. de így legalább örültek kicsit a Jacob fanok is. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem bírom a szerelmi háromszögeket, egyszerűen idegesítenek. XD

Stephenie Meyer nagyon jól kigondolta és igen jól megírta ezeket a könyveket. Mondhat bárki bármit, de ezek az egyik legjobban kidolgozott szerelmi háromszöges könyvek amik vannak. Pontosan ezért van TeamJacob és TeamEdward csapat, mert mindkettő karakter igen varázslatos és igen szerethető.
Szerettem a könyv minden sorát, mondatát, jelenetét és szereplőjét! Lehetséges azért, mert túlságosan nagy beteges rajongója vagyok, de nem érdekel. :D
Nagyon-nagyon szeretném már olvasni a záró részt, igen kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen jelenetek maradtak ki, vannak másképp. A filmek egy csomó jó részt kihagynak, átírnak. Amint meglesz a kövi rész el fogom olvasni! ❤ 5/5

Nekem sokkal jobban tetszett ez a rész, mint a többi. Elrugaszkodott a filmtől, teljesen új történet szövődött belőle. Igazán átéltem az Alkonyat hangulatot. Rengeteg szereplő hátterét ismerhettem meg ebben a részben a legendák mellett. Eseménydús, izgalmas egy darab volt a sorozat kötetei közül. Beigazolódott, hogy most már mindenképpen Team Edward vagyok, de természetesen Jacobot is meg tudom érteni, nagyon nehéz lehet neki a helyzet. Ó, most annyira tipikus Twilight hangulatom van!! Nagyon tetszett. Bella altatódalát hallgatva és sóvárogva Forks erdői iránt, így jelentem ki, az egyik kedvencem ez a sorozat, bárki bármit mond.

Megint egy sorompó, felhalmozódtak az évek alatt azok a könyvek, amelyek elolvasásra nem igazán vágyom, mégis különböző listák miatt nélkülük nem tudok továbblépni (kényszeres listafüggőségben szenvedek)
Meglepett időnként mennyire tetszett.
Kezdjük a jó részekkel, Stephenie senkit nem hagy az út szélén, mindenkinek kimerítő háttér támogatást biztosít, nagyon tetszett a szellemharcos legenda és a harmadik feleség. A könyv cselekménye helyenként csillagos ötös, jól kitalált, kivitelezett, majdhogynem tökéletes, és de, sajnos itt kezdődnek a gondok. Egész egyszerűen gyűlölöm a kettős játékot (és most bocsásson meg minden érzékeny lelkű olvasó) a féltékeny cicaharc amit ezek hárman véghez vittek az egyik legutálatosabb, legvalószínűtlenebb történés az univerzumban.
Időnként kimondottan tetszett, már ez is több mint amire számítottam tőle.

Minden rész egyre jobb. Ez a legizgalmasabb eddig, Rosalie és Jasper része pedig kellett a történetnek. A szerelmi háromszög mindig idegesít, itt viszont nem.

Ez a rész sokkal több izgalmat tartogat az olvasó számára, mint az előzőek. Az újszülött vámpírok gondoskodnak róla, hogy a Cullen család se unatkozhasson. A kedvenc „mellékszereplőm” Emmett, mert annyira higgadt és jófej tud lenni Bellával. De a legjobban a dokit bírom, ő az abszolút kedvencem. ^^

Ez a rész már nem öregedett olyan jól, mint az Alkonyat és az Újhold. Vagy csak én felejtettem el, mekkora szenvedés az egész könyv? Szó szerint, Bella végig gyötrődik 640 oldalt, így hát mi is vele együtt és néha igencsak forgattam a szemem olvasás közben. Nem a naaaaagy szerelmi dilemma miatt, hanem mert nagyon el van húzva, az idézőjeles „krimi” szál meg úgy is roppant gyenge volt, hogy alig emlékeztem valamire a sztoriból. Már az Újholdnál is írtam az értékelésemben, hogy most tűnt fel igazán, hogy Bella mennyire a határán táncolt egy másféle jövőnek és itt is ezt tudom kiemelni. Hiába nem érződött egy pillanatra sem komolynak, ahogy Bella a határmezsgyén táncol La Push és Forks között, felnőtt fejjel már sokkal jobban megragad Jacob, az egész vérfarkas és indián szál. Keveselltem is a vérfarkasokat, sokkal izgalmasabbnak találtam őket, mint Bella szenvedését azon, hogy mit pletykálnak majd róla, amiért a gimi után rögtön férjhez fog menni. Nagyobb bajod ne legyen édes lányom, komolyan.

Fél csillagot levontam azért, mert szerintem Bella megérdemelt volna Edwardtól egy taslit;)

Ez a rész már sokkal mélyebb, tartalomban és érzelmekben is. Nagyon érdekes és közben valahol fájdalmas volt megismerni Rosalie és Jasper történetét. Nagyon egyedi volt a szellemharcos legenda is, megvolt a hangulata a tábortűznél való mesélésnek, én is ott voltam velük lélekben.
Egyedül Jacob viselkedése vont le nálam fél csillagot, sokszor pszihológusért kiáltottam volna a viselkedése miatt és ahogy Bellának is, nekem is gyakran szimpatikusabb volt farkas formában.
Edward viszont belopta magát a szívembe az önzetlen szeretetével! ❤ Charlie beszólásain is jókat felnevettem, jófej az öreg! ❤

„Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.”
(Emily Brontë: Üvöltő szelek)

Nagyon-nagyon féltem tőle, hatalmas sóhajjal vettem le a téglányi könyvet „essünk túl rajta” felkiáltással… a második rész szenvedés volt, így fel voltam készülve, hogy ez folytatódni fog. És mégse. Volt egy-két unalmasabb, nyögvenyelősebb, „lelkizős bellás” rész, de ezen kívül szerencsére elég sok cselekmény jön egymás után, ráadásul ismét megtudunk olyan részleteket, amelyek a filmből nem, vagy nem ennyire részletesen derültek ki (Rosalie és Jasper története például, vagy pontosabb kép a falkáról – spoiler). Úgyhogy azt kell mondjam, nagy meglepetésemre ez egész jó volt, mutatja az is, hogy már tegnap este a felét elolvastam és elég gyorsan befejeztem a könyvet (halkan: úgy terveztem, hogy majd talán holnap este végzek vele, tehát kb. 2-3 napot szántam rá) :-D