Eclipse ​– Napfogyatkozás (Twilight Saga 3.) 81% 1642 csillagozás

Stephenie Meyer nagyon jól kigondolta és igen jól megírta ezeket a könyveket. Mondhat bárki bármit, de ezek az egyik legjobban kidolgozott szerelmi háromszöges könyvek amik vannak. Pontosan ezért van TeamJacob és TeamEdward csapat, mert mindkettő karakter igen varázslatos és igen szerethető.
Szerettem a könyv minden sorát, mondatát, jelenetét és szereplőjét! Lehetséges azért, mert túlságosan nagy beteges rajongója vagyok, de nem érdekel. :D
Nagyon-nagyon szeretném már olvasni a záró részt, igen kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen jelenetek maradtak ki, vannak másképp. A filmek egy csomó jó részt kihagynak, átírnak. Amint meglesz a kövi rész el fogom olvasni! ❤ 5/5

A két csillag az előtörténetekért jár, meg a kicsit erőltetett, de azért viszonylag jól és a sorozathoz passzoló címért. Meg egy-két olyan apróságért, ami tetszett.
Egyébként gyakran eszembe jutott a szobatársam tavalyi kifakadása: „Ez a ribanc már megint hisztizik, ahelyett, hogy harcolnának vagy d.gnának!”

Így a harmadik rész felé már kezdek megvilágosodni, teljesen elrontottam tinikorom. Ostoba, magatehetetlen, hisztiző, mindenkit lenéző, nyafka csajnak kellett volna lennem, és rögtön két pasit is tudtam volna szédíteni.

Ez a rész sokkal több izgalmat tartogat az olvasó számára, mint az előzőek. Az újszülött vámpírok gondoskodnak róla, hogy a Cullen család se unatkozhasson. A kedvenc „mellékszereplőm” Emmett, mert annyira higgadt és jófej tud lenni Bellával. De a legjobban a dokit bírom, ő az abszolút kedvencem. ^^

Fél csillagot levontam azért, mert szerintem Bella megérdemelt volna Edwardtól egy taslit;)

Először nem gondoltam, de ez a rész sokkal idegesítőbb, mint a második rész.
Bella őrlődése, és siránkozása Jacob miatt, meg az érzései miatt, kiborított. Edward is érthetetlen, de egyik sem a normális gondolkodás mintapéldánya. Sajnos az a bajom, hogy ennek nem dobta fel a végét egy jó kis harc.
Sajnos elég kevés volt, amit kaptunk.
Ami jó pont, hogy én a két srác közös jelentein jót szórakoztam.
A negyedik könyvre nem emlékszem egyáltalán, így kíváncsi vagyok az mit nyújt..

Örök kedvencem.
Bővebben a blogomon: http://anapmindigsut.blogspot.hu/2017/10/stephenie-meye…

Úgy vágtam bele ebbe a részbe, hogy azután a borzasztó második rész után, csak jobb következhet. Mert olyan nincs, hogy attól is van lejjebb a sorozatot tekintve, a százalék is ezt mutatja, de hát összességében csak egy fél csillaggal adtam többet, mint az előző részre és egy kicsit azt érzem, ez a három és fél csillag mégis sok.

Ugyanaz történt, mint előzőleg. Az eleje kifejezetten tetszett. Ott még tudtam haladni vele, a szereplők csak minimálisan idegesítettek és nem találtam benne olyan kiugróan nagy hibát benne. Később jöttem csak rá, hogy igazából ezzel a könyvvel az a legnagyobb bajom, hogy ha egyben olvasom el az egészet, akkor nagyon idegesít, nagyon szenvedek, de ha minden nap egy kicsit vagy csak pár naponta veszem elő, nem károsítja veszélyesebben az agysejtjeimet. Igen, szeretném erre fogni majd’ egy hónapos olvasásomat, de nem biztos, hogy megtehetem. Nehezen haladtam vele, minden második oldalnál félre akartam tenni, mást elővenni, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ez az én hibám. Maradjunk, amolyan hatvan-negyvennél, mert azért csak akkor szoktam hetekig olvasni egy könyvet, ha nem tetszik, de itt akkor sem vettem elő, amikor lett volna rá lehetőségem. It’s true.

Bella ennél a résznél kezdett még jobban idegesíteni. Eddig sem volt a szívem csücske és már előző értékelésemnél is leírtam, hogy jóformán utálom a karaktert, mégis ebben a könyvben volt az, hogy páros lábbal rúgtam volna ki az ablakon, vagy ha lehetne, inkább a könyvből. Egyik fiúról a másikra mászik méghozzá olyan módon, hogy a két szerencsétlent már igencsak kezdtem sajnálni, de azt nem tudtam megérteni, hogy miért nem hagyják ott a rib… lánykát. A helyükben ezer plusz egyszer álltam volna fel és jelentettem volna ki, hogy köszönöm, nekem elég volt, a méltóságom fontosabb. De a két Rómeó nem ezt az utat választotta, hanem mindent megtett volna azért, hogy a szende tündér Bella szívét megnyerje. It’s ture.

Sem Jacob, sem Edward nem tud megnyerni magának, a köztük lévő versengés egyre unalmasabb, vontatottabb és csak fejezet töltelék, mert úgyis tudjuk, hogy a Bella a végén kit választ, csak előtte még ide-oda ugrál a két hapsi között. Köszönöm, ebből nem kérek.

Azért örültem, hogy Rosaliról és Jasperről is megtudhattunk pár új dolgot, bár már csak homályos foltok ezek emlékeztemben és a mellékszereplőket még mindig jobban szeretem, mint a másik három főszereplőt együtt véve.

A történet pedig csak ismétli önmagát, Bella bajba kerül, ekkor pedig minden természetfeletti lény biztonságát sutba dobva, életét kockáztatva rohan, hogy a fő#hős#nőnek haja szála se görbüljön, de hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog, Bella úgy tesz, mintha mindent feláldozna és megmenti az egész helyzetet, mert annyira okos és lenyűgöző teremtés. Ja, hát azért nem. De valahogyan mindig ő lesz az, aki megoldja a leglehetetlenebb feladatot és életét áldozza azokért, akik életüket áldozzák érte. Csakhogy nem vagyunk olyan szerencsések, hogy letépje a fejét egy ragadozó vámpír, így vár még rám egy utolsó kötet, amit már csak azért is elolvasok, ha már végig szenvedtem az első hármat. Na, meg arra azért kíváncsi is vagyok.

Nagyon-nagyon féltem tőle, hatalmas sóhajjal vettem le a téglányi könyvet „essünk túl rajta” felkiáltással… a második rész szenvedés volt, így fel voltam készülve, hogy ez folytatódni fog. És mégse. Volt egy-két unalmasabb, nyögvenyelősebb, „lelkizős bellás” rész, de ezen kívül szerencsére elég sok cselekmény jön egymás után, ráadásul ismét megtudunk olyan részleteket, amelyek a filmből nem, vagy nem ennyire részletesen derültek ki (Rosalie és Jasper története például, vagy pontosabb kép a falkáról – spoiler). Úgyhogy azt kell mondjam, nagy meglepetésemre ez egész jó volt, mutatja az is, hogy már tegnap este a felét elolvastam és elég gyorsan befejeztem a könyvet (halkan: úgy terveztem, hogy majd talán holnap este végzek vele, tehát kb. 2-3 napot szántam rá) :-D

Fél nap és fél éjjelem töltöttem vele, de megérte. Hozzám azért állt közel a történet, mert tudom, milyen mikor két ember közül kell választanod. Nincs menekvés; vagy az egyik vagy a másik. Ketté akarsz szakadni, hogy mindkettővvel lehess, s megszakad a szíved a gondolattól is, hogy bármenyiket megbántod. Ám a végén mégis hoznod kell egy döntést, mellyel apró szilánkokra töröd az egyik fél szívét. És ilyenkor a Te szíved egy része is meghal… A lelki vívódás, a belső küzdelem mellett pedig ott voltak az írónőtól jól megszokott fordulatos események. Engem elvarázsolt – akárcsak az Alkonyat, akárcsak az Újhold. Ha tehetném, 6 csillagot is adnék rá:)