Breaking ​Dawn – Hajnalhasadás (Twilight saga 4.) 84% 1887 csillagozás

Ebben a kötetben ismerhetjük meg igazán a vámpírok világát. Ez a rész az igazi csúcspont, a legjobb mind közül. Na mármost, én végig megpróbáltam elvonatkoztatni az égbekiáltó butaságokról, a biológiai lehetetlenségektől, mondhatni bekajáltam az egészet. Tény, hogy olvastam már ennél jobb sorozatokat, azonban még így is szeretem, látom benne, mi tetszett régen, miért is szerettem annyira a szereplőket, magát a világot.

Eddig ezen az alkalmon kívül még csak egyszer olvastam ki telibe a sorozatot. Általában mindig megálltam a harmadik kötet körül. Be kell vallanom, kicsit szégyenkezve, mert nekem még mindig ott van a kedvenceim között hogy kezdett már sok lenni a sztori. Meyer pont eltalálta, hogy mikor legyen vége.
Azt hiszem, ez egy örök kedvenc lesz, minden bugyuta hibájával.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/09/stephenie-meyer…

"Sok év után végül újra a végére értem ennek a sorozatnak. Lehet, hogy nem akkora köröket mozgatott meg, mint a Harry Potter, de kétségkívül az én korosztályom egyik meghatározó regényei közé tartozik a Twilight saga. Furcsa érzés volt újra megélni a régi emlékeket, feleleveníteni a korábbi reakciókat, de minden szempontból nézve ez egy nagyon kényelmes, nosztalgikus utazás volt a számomra. Így, felnőttfejjel egy kicsit máshogy állok már a részekhez, a változó személyiségem rányomta a bélyegét az olvasottak által kiváltott reakciókra, de összességében tekintve nagy változást azért nem okozott.
A Hajnalhasadást viszont sokkal inkább becsülöm, mint eddig. Korábban soknak, túlságosan szerteágazónak éreztem, ám most rá kellett jönnöm, hogy valójában a szerző csak a teljeskörű lezárást alkotta meg, aminek hatására egyáltalán nem vagy éppen nem sok hiányérzet marad az olvasóban. A beszűkült Bella-központosságot felváltotta egy tágabb világkép, amiben rangsorilag is elhelyezésre kerültek más vámpírok, törzsek, klánok, népcsoportok és egyéb fajok is. Lehetőségéhez mérten mindenkinek megadta a maga pontját a mondat végére. Legfőképp az fogott meg, hogy végig összeszedett maradt. Módszeresen haladt előre a történetével, melynek bár sokszor változott a lényegi mag összetétele, de mindig látható maradt a követendő irányvonal.
Nos, egy pillanatig nem bántam meg, hogy egy újabb évtizeddel a hátam mögött levettem a polcról ezt a sorozatot és leporoltam az emlékeimet, hiszen ezáltal nem csak a nosztalgikus érzést növeltem magamban, hanem újraéltem gyerekkorom egy meghatározó történetét, valamint újfent rádöbbentem, mennyire jó érzés egy már ismert könyvön újra átrágni magam. Mert van, mikor egy új regény sem tud annyit adni, mint egy régi kedvenc."

És íme a sorozat csúcspontja.
A könyvet három részre lehet bontani. Pontosabban négyre, mert a második beékelődik az első két része közé. Ezek sorrendben:
A Nimfomániás I.
Egy ifjú vérfarkas szerelmi vívódásai
A Nimfomániás II.
Ex-men: Az ellenállók

Nézzük sorjában:
Először is sok mindenre fény derül az első részekből. Legfőképp Bella motivációi kapcsán. Bella ugyanis mint kiderül szexuálisan perverz, nimfomániás és mazoista. Idézzük csak fel mi is történik a nászéjszakán. Edward szerte szétbont mindent maguk körül, Bellát pedig megajándékozza pár éppen csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel. Bellának pedig másnap mi a reakciója? „Nem vettem észre a gyönyörtől.” Mi ez ha nem nyílt vallomás? Később pedig lesz ez jobb is.
De előbb még közbe ékelődik Jacob története. Kedvenc vérkutyusunk ismét lelki bánattal gyötrődik, szerencsére élvezhetőbb formában mint tette az az Újhold idején. Kicsit játszadozik a bánatos szerető, a falkátlan farkas és a kéretlen alfahím szerepében. Közben pedig nevetséges mértékben képes figyelmen kivül hagyni Leah közeledését. Aki később úgy eltűnik a történetből mintha ott se lett volna. Sebaj, ez úgyis csak felvezetés a későbbiekhez.
Ami a dupla-születéssel, Nimfomániás: Part 2 címen veszi kezdetét. Először is újabb szexuális perverziókkal gazdagodunk. Hiába na, Ms. SM belelendült. Mint azt jól a szánkba rágják minden újszülött vámpír legfontosabb célja a vérivás, csak ez tölti ki az elméjüket. Nem úgy a Belláét, az övét a szex. Hiába érzi meg és mozdul rá a vérszagra, amint megérzi Edwardot, na jó, ne eufémizáljunk, a F***szagot, egyből visszatér újdonsült ura gyémántkemény falloszához. Vagy épp nézzük csak mit csinálnak míg a kislányuk alszik? Kefélnek. Van az a buddhista(?) történet miszerint a világ végén áll egy hegy amihez minden ezer évben odarepül egy kismadár és odadörzsöli a csőrét. Amint a hegy elkopik, vége a világnak. Ez alapján neki lehet állni kiszámolni hogy egy gyémánt kemény test súrlódása mennyi idő alatt koptatja el a kőpadlót. A tűzveszélyről nem is szólva. Szóval Bella nimfomániás is. Aztán ugye előbukkan a szadizmusa is. Mert hát ugye ki más adna olyan nevet a gyerekének mint a Renesmee. És ha már a kis félvámpírnál (dhampyr) tartunk akkor ejtsünk szót a két legmegbotránkoztatóbb részletről. A pedofília és a zoofília. Most képzeljétek magatok elé azt a jelenetet mikor a kis R. beszalad az erdőbe és azt kiáltja „Gyere Jacob játszani!” erre pedig a fennevezett J. vigyorogva tépi le magáról a ruhát és szalad utána. És most kaparja ki mindenki a mocskos fantáziáját a fejéből.

Áh, igen. A végén pedig még az Ex-men is összeáll a Caius vezette Gonosz Vámpírok Testvérisége ellen. A család vezér Doktor Professzor CullenX összeszedi a világ minden tájáról a különleges képességű volt-embereket, hogy bővített Ex-men csapata élén összecsapjon a gonoszokkal egy epikus… beszélgetésben. Parádés finálé.

Egyébként meg, „Szegény Hattyú Karcsi!”

Ui: Engem egy dolog nem hagy nyugodni, amire nem kapunk választ. Vajon Jacobnak és kicsi R.-nek lesz közös gyereke? És akkor az most egy ilyen félember-negyedvámpír-negyedfarkas lesz? És ha igen hogy fogja feldolgozni a benne ütköző vámpír-kutya ellentétet? Nappal éli a közönséges vámpír-emberek életét ("Szia! De rég láttalak. Mesélj, kit ettél tegnap?") éjjel pedig mikor elalszik elő tör belőle a hiper-pubertás és szőrös állatként vadászik kis barátaira? Tudjátok mit, ha valaki megírná, én elolvasnám.

Végigröhögtem a könyvet, de tényleg. Ekkora poénokat is már régen olvastam. Azért megkérdezném az írónőtől, hogy ha már halott a pasi, nincs vérkeringése meg minden (ezt Alice és a többi vámpírnővel kapcsolatban fainul kifejtette), akkor hogy a 3,14ba tudott Ed izgalomba jönni és teherbe ejteni ifjú feleségét. Így Meyer néni a nagy álmodozásban kicsit ellent mondott saját magának. Meg Jacobnak bevésődése lesz, és kivel, hát persze, hogy a farkas falka által menüre került Nessievel. Na itt már elfogyott a jókedv, és fogtam a fejem. És az a csata. Háháhá. Tiszta X-men 3. Már szinte vártam, hogy felbukkan X prof vagy Magneto, mert szinte csak ők hiányoztak onnan.

Arra gondoltam, hogy eladom a sorozatot, de előtte újra akartam olvasni őket, hogy tudjam, tényleg nem tetszik már, vagy csak befolyásoltak a Twilight saga körüli ellenérzések.
Túl hosszú ez a rész, pedig a többi sem rövid. Egészen kiakadtam, amikor megláttam, hogy Jacob fejében leszek 200 oldalon keresztül… Aztán kiderült ez nem is volt olyan vészes.
Nem is tudom… nem emlékeztem semmire, csak a filmre. És természetesen Szirmai felháborodott hangja is ott motoszkált a végén a fejemben: spoiler
Úgyhogy akárhogy is, nem volt rossz húzás a filmes csata. Legalább volt mit nézni. :)
Ez a sorozat nem erős, messze nem hibátlan, és a talán soha nem lenne újra kultusza a mai tinik körében, mert azért már sokkal több és sokkal jobb fantasyk vannak a magyar piacon.
De mégis elérte, hogy meginogjak az eladásos elhatározásomban. Úgy gondolom nem vagyok szentimentális alkat. De lehet, tévedek. :)

Nem vagyok tvájlájt fanatikus továbbra sem, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy végre befejeztem. A könyveket természetesen, ugyanis tervezem a filmet is; mert ilyen vagyok: muszáj befejeznem dolgokat.

Az eredeti borító nagyon tetszik, a fordítás szép és igényes. Ami tetszett: Jacob szemszöge és a vámpírszemszög. Rettenetesen hosszú rész, de alig-alig letehető (tuti fogytam pár kg-ot, mert nem lehet fél kézzel fogni a könyvet, nem is szoktam olvasás közben enni és majd éhen pusztultam). Összességében jobb volt, mint az összes rész – kevésbé fájt vagy már nagyon a végére akartam jutni a sorozatnak? Persze nem értettem meg, hogy miért vannak odáig értük a népek…

Borzasztó: Emmett… SEMMI MÁST nem csinált szinte, mint: nevetett, felröhögött, kuncogott, heherészett, nevetgélt! Komolyan meg kéne számolni, hányszor és hányféleképpen hangzott el a nevetés bármely szinonimája Emmett Cullennel kapcsolatban.

Két kedvencem van – szériaszinten: Jasper és Alice, akik elszomorítóan keveset szerepeltek szerintem ebben a könyvben. (Az ő sztorijukra tuti vevő lennék, a színészeiket is szeretem.)

Most már azt hiszem, mindent tudok a modern vámpírokról, amit érdemes. Remélem, most már nyugton maradnak örök életükig, mert többre igazán nem vagyok kíváncsi.

Árnyalat sorozat ezzel a résszel felért a csúcsra, tagadhatatlanul a leghosszabb, legizgalmasabb, legjobban megírt része az univerzumnak.
Bella férjhez megy Edwárdhoz, ez a döntés olyan bonyodalmakhoz vezet amire egyikőjük sem számít (én se) az édes, kedves, mormon történet egy kimondottan kemény, néhol kegyetlen fordulatot vesz spoiler
Stephanie tud írni, ez eddig se volt kérdés, ebben a részben időnként levetette a édes kis leányregény álarcot, igazi történetet faragott, érdekes tartalommal, izgalmas szereplőkkel, tetszett, és még jobban tetszett volna, ha nem követi az eddigi mintát és a közepén nincs az a felesleges több száz oldalas állásidő, amely a sorozat minden részének sajátja.
Nem hiszem, hogy még egyszer kézbe veszem, de már értem miért lett ez a kétezres évek ifjúsági lányregénye, minden csillogás ellenére azért a végén már megjelentek az igazi, néhol kegyetlen fantasy elemek, és tényleg igazi vámpíros könyvet olvasunk.

Így egy befejezés kép nem is várhattam volna jobbat! A filmet teljesen elkúrták,de a könyv??
Na az nagyon jó volt! Teljesen együtt éreztem Jacob-bal! Teljesen átéltem a fájdalmát amit érzet! És jó volt az Ő szemszögéből olvasni néhány dolgot! Jó volt megtudni,hogy Ő hogy érez!

Végére értem a nagy twilight újraolvasásnak és ez a kötet lett végül a legnagyobb falat. Halványan annyira emlékeztem, hogy mennyire szerettem első olvasásra ezt a részt a sok-sok fordulata miatt, most meg csoda, hogy nem kaptam izomlázat az állandó szemforgatás miatt. Az Eclipse-hez hasonlóan ez a rész sem öregedett jól, de amíg az csak idegesítő volt sokszor, addig a Breaking Dawn ijesztően próbál egyetlen véleményt letuszkolni az olvasó torkán, márpedig azt, hogy a családalapítás és a család maga mindenek felett! Nem is szólva arról, hogy Bella több köteten át készült a vámpíréletére, ami aztán nevetségesen könnyen ment, mintha az emberélet elvesztése maga egy nehezebb napot sem érne egy amúgy borzasztóan túlírt könyvben. Emiatt még a befejezés sem tudott tetszeni, túl tökéletes, túl cukormázas.
Kár, hogy Meyer ennyire bele van szerelmesedve a vámpírjaiba, mert ahogy az Eclipse-ben, most ebben a könyvben is Jacobék voltak a legérdekesebbek, a falka működése, nagyon érdekelne Leah jövője, jobban, mint Renesmee-é. Aki amúgy hogy lett mostanra ilyen creepy a cuki helyett, kiráz tőle a hideg.