Breaking ​Dawn – Hajnalhasadás (Twilight Saga 4.) 83% 1560 csillagozás

Nem vagyok tvájlájt fanatikus továbbra sem, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy végre befejeztem. A könyveket természetesen, ugyanis tervezem a filmet is; mert ilyen vagyok: muszáj befejeznem dolgokat.

Az eredeti borító nagyon tetszik, a fordítás szép és igényes. Ami tetszett: Jacob szemszöge és a vámpírszemszög. Rettenetesen hosszú rész, de alig-alig letehető (tuti fogytam pár kg-ot, mert nem lehet fél kézzel fogni a könyvet, nem is szoktam olvasás közben enni és majd éhen pusztultam). Összességében jobb volt, mint az összes rész – kevésbé fájt vagy már nagyon a végére akartam jutni a sorozatnak? Persze nem értettem meg, hogy miért vannak odáig értük a népek…

Borzasztó: Emmett… SEMMI MÁST nem csinált szinte, mint: nevetett, felröhögött, kuncogott, heherészett, nevetgélt! Komolyan meg kéne számolni, hányszor és hányféleképpen hangzott el a nevetés bármely szinonimája Emmett Cullennel kapcsolatban.

Két kedvencem van – szériaszinten: Jasper és Alice, akik elszomorítóan keveset szerepeltek szerintem ebben a könyvben. (Az ő sztorijukra tuti vevő lennék, a színészeiket is szeretem.)

Arra gondoltam, hogy eladom a sorozatot, de előtte újra akartam olvasni őket, hogy tudjam, tényleg nem tetszik már, vagy csak befolyásoltak a Twilight saga körüli ellenérzések.
Túl hosszú ez a rész, pedig a többi sem rövid. Egészen kiakadtam, amikor megláttam, hogy Jacob fejében leszek 200 oldalon keresztül… Aztán kiderült ez nem is volt olyan vészes.
Nem is tudom… nem emlékeztem semmire, csak a filmre. És természetesen Szirmai felháborodott hangja is ott motoszkált a végén a fejemben: spoiler
Úgyhogy akárhogy is, nem volt rossz húzás a filmes csata. Legalább volt mit nézni. :)
Ez a sorozat nem erős, messze nem hibátlan, és a talán soha nem lenne újra kultusza a mai tinik körében, mert azért már sokkal több és sokkal jobb fantasyk vannak a magyar piacon.
De mégis elérte, hogy meginogjak az eladásos elhatározásomban. Úgy gondolom nem vagyok szentimentális alkat. De lehet, tévedek. :)

Végigröhögtem a könyvet, de tényleg. Ekkora poénokat is már régen olvastam. Azért megkérdezném az írónőtől, hogy ha már halott a pasi, nincs vérkeringése meg minden (ezt Alice és a többi vámpírnővel kapcsolatban fainul kifejtette), akkor hogy a 3,14ba tudott Ed izgalomba jönni és teherbe ejteni ifjú feleségét. Így Meyer néni a nagy álmodozásban kicsit ellent mondott saját magának. Meg Jacobnak bevésődése lesz, és kivel, hát persze, hogy a farkas falka által menüre került Nessievel. Na itt már elfogyott a jókedv, és fogtam a fejem. És az a csata. Háháhá. Tiszta X-men 3. Már szinte vártam, hogy felbukkan X prof vagy Magneto, mert szinte csak ők hiányoztak onnan.

Így egy befejezés kép nem is várhattam volna jobbat! A filmet teljesen elkúrták,de a könyv??
Na az nagyon jó volt! Teljesen együtt éreztem Jacob-bal! Teljesen átéltem a fájdalmát amit érzet! És jó volt az Ő szemszögéből olvasni néhány dolgot! Jó volt megtudni,hogy Ő hogy érez!

Most már azt hiszem, mindent tudok a modern vámpírokról, amit érdemes. Remélem, most már nyugton maradnak örök életükig, mert többre igazán nem vagyok kíváncsi.

És íme a sorozat csúcspontja.
A könyvet három részre lehet bontani. Pontosabban négyre, mert a második beékelődik az első két része közé. Ezek sorrendben:
A Nimfomániás I.
Egy ifjú vérfarkas szerelmi vívódásai
A Nimfomániás II.
Ex-men: Az ellenállók

Nézzük sorjában:
Először is sok mindenre fény derül az első részekből. Legfőképp Bella motivációi kapcsán. Bella ugyanis mint kiderül szexuálisan perverz, nimfomániás és mazoista. Idézzük csak fel mi is történik a nászéjszakán. Edward szerte szétbont mindent maguk körül, Bellát pedig megajándékozza pár éppen csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel. Bellának pedig másnap mi a reakciója? „Nem vettem észre a gyönyörtől.” Mi ez ha nem nyílt vallomás? Később pedig lesz ez jobb is.
De előbb még közbe ékelődik Jacob története. Kedvenc vérkutyusunk ismét lelki bánattal gyötrődik, szerencsére élvezhetőbb formában mint tette az az Újhold idején. Kicsit játszadozik a bánatos szerető, a falkátlan farkas és a kéretlen alfahím szerepében. Közben pedig nevetséges mértékben képes figyelmen kivül hagyni Leah közeledését. Aki később úgy eltűnik a történetből mintha ott se lett volna. Sebaj, ez úgyis csak felvezetés a későbbiekhez.
Ami a dupla-születéssel, Nimfomániás: Part 2 címen veszi kezdetét. Először is újabb szexuális perverziókkal gazdagodunk. Hiába na, Ms. SM belelendült. Mint azt jól a szánkba rágják minden újszülött vámpír legfontosabb célja a vérivás, csak ez tölti ki az elméjüket. Nem úgy a Belláét, az övét a szex. Hiába érzi meg és mozdul rá a vérszagra, amint megérzi Edwardot, na jó, ne eufémizáljunk, a F***szagot, egyből visszatér újdonsült ura gyémántkemény falloszához. Vagy épp nézzük csak mit csinálnak míg a kislányuk alszik? Kefélnek. Van az a buddhista(?) történet miszerint a világ végén áll egy hegy amihez minden ezer évben odarepül egy kismadár és odadörzsöli a csőrét. Amint a hegy elkopik, vége a világnak. Ez alapján neki lehet állni kiszámolni hogy egy gyémánt kemény test súrlódása mennyi idő alatt koptatja el a kőpadlót. A tűzveszélyről nem is szólva. Szóval Bella nimfomániás is. Aztán ugye előbukkan a szadizmusa is. Mert hát ugye ki más adna olyan nevet a gyerekének mint a Renesmee. És ha már a kis félvámpírnál (dhampyr) tartunk akkor ejtsünk szót a két legmegbotránkoztatóbb részletről. A pedofília és a zoofília. Most képzeljétek magatok elé azt a jelenetet mikor a kis R. beszalad az erdőbe és azt kiáltja „Gyere Jacob játszani!” erre pedig a fennevezett J. vigyorogva tépi le magáról a ruhát és szalad utána. És most kaparja ki mindenki a mocskos fantáziáját a fejéből.

Áh, igen. A végén pedig még az Ex-men is összeáll a Caius vezette Gonosz Vámpírok Testvérisége ellen. A család vezér Doktor Professzor CullenX összeszedi a világ minden tájáról a különleges képességű volt-embereket, hogy bővített Ex-men csapata élén összecsapjon a gonoszokkal egy epikus… beszélgetésben. Parádés finálé.

Egyébként meg, „Szegény Hattyú Karcsi!”

Ui: Engem egy dolog nem hagy nyugodni, amire nem kapunk választ. Vajon Jacobnak és kicsi R.-nek lesz közös gyereke? És akkor az most egy ilyen félember-negyedvámpír-negyedfarkas lesz? És ha igen hogy fogja feldolgozni a benne ütköző vámpír-kutya ellentétet? Nappal éli a közönséges vámpír-emberek életét ("Szia! De rég láttalak. Mesélj, kit ettél tegnap?") éjjel pedig mikor elalszik elő tör belőle a hiper-pubertás és szőrös állatként vadászik kis barátaira? Tudjátok mit, ha valaki megírná, én elolvasnám.

Az eddig olvasott sorozataim közül, az egyetlen könyv, amit bárhol bármikor szeretek olvasni.Hosszú időre képes vagyok kikapcsolni, nem foglalkozom semmivel: élvezem és szeretem.Azt mondom, örülök amiért a szereplőkhöz társíthatok arcokat is.Nem szeretném szétszedni és a legjobb részeket kiemelni és abszurd ötleteket boncolgatni.Egyszerűen csak hagyom, hogy magával ragadjon.

Még egy nyomorult csata sem volt a végén. Pedig én szívesen letéptem volna egy-két fejet…

Kétségkívül a legjobb rész a sorozatból (csakúgy, mint a filmek közül). Valahogy ebben a részben végre hajlandó volt az agyam elfelejteni Bella szájtáti jeleneteit is :-D Minden sokkal részletesebb, nagyon pörgős, pár plusz infóval bővítve, szóval ennél a kötetnél nincs mit tenni megkapja az öt csillagot. Plusz egy csillag a filmnek, mivel azért a harcjelenet ott elég jóra sikerült ám és az a csavar is elég jól jött ki (még ha sokan qvaany…ztak is miatta :-D) :-D A könyvben kevésbé éreztem az utolsó rész romantikus vonalát, egy-két jelenettől eltekintve inkább az akcióra-fantasy-ra ment rá a dolog, ez jót tett nagyon a könyvnek, meg se éreztem a több mint 700 oldalt (na jó, a csuklóm érezte) :-D

Összességében a sorozat tényleg jó, a második rész nyavalygásaitól-unalmától eltekintve ötletes, klassz, aki nem nézi meg a filmet, csak olvassa (előbb), az jár jobban szerintem :-D

Ebben a részben sor kerül a végső döntő csatára a Volturi-val szemben, ahol kiderül, hogy az összeszedett és összetartó Cullen család, vagy a rideg és hírhedt Volturi az erősebb. Ez a rész tartalmazza a legtöbb izgalmat és feszültséget.
Valamint bepillantást nyerhetünk a szereplők egy fokkal jobb reményeket sejtető jövőjébe, legyen szó akár vámpírról, akár vérfarkasról.