A ​mindenség elmélete 93% 129 csillagozás

„Az elméletek állandóan változtak, hogy számot adjanak az új megfigyelésekről, de sohasem voltak kellően feldolgozva és leegyszerűsítve, hogy az átlagember is megértse őket. Specialistának kell lenned, és akkor is csak reménykedhetsz, hogy megértheted a tudományos elméletek egy kis hányadát.”

Természetesen az átlagemberek népes táborát erősítem, így a könyv egy részét ismét homlokráncolva olvastam. Elmondhatom viszont, hogy rengeteg mindent sokkal könnyedebben megértettem, mivel nemrég olvastam Az idő még rövidebb történetét, így az ott felvázolt és itt ismét szóba kerülő téziseket már „jó ismerősként” üdvözöltem és könnyen átláthatóbb volt… Ha így folytatom, még pár ilyen kötet és a húrelmélet is menni fog (a mostani kötet végén is szerepelt, el is terveztem, hogy keresek valami kifejezetten erről szóló könyvet, hogy jobban megértsem).

Ebben a kötetben sokkal jobban a világegyetem keletkezésére fordított figyelmet az író, figyelembe véve a – bennem is felmerült – gondolatokat, miszerint mi lehetett a keletkezés előtt, hol van a határa, mi lesz a jövőben (a tágulás miatt). Nem mondhatom, hogy mindenhol érthető a szöveg, de szerintem ha egy részét megértjük, már az is jó.

„Ha hihetünk Eddingtonnak, sok évtizeddel ezelőtt csak két ember értette az általános relativitáselméletet. Manapság doktoranduszok tízezrei értik, és néhány millió embernek van legalább valami fogalma róla. Ha egy teljes egyesített elméletet fedeznénk fel, csak idő kérdése, amíg feldolgozzák és hasonló módon egyszerűsítik, aztán ha vázlatosan is, de bekerül a tananyagba. Akkor mindnyájunknak lesz valami fogalmunk azokról a törvényekről, amelyek irányítják a világegyetemet, és felelősek létünkért.”

Kedvenc részem továbbra is a keletkezés körülményei és a fekete lyukakról szóló részek, valamint itt most az új téma: a határnélküliség volt. A könyv nem száraz, próbál jó példákat venni alapul, mint ahogy tette a másik könyvében is, hogy könnyebben érthető legyen. És persze vallási kérdéseket is felvet, ami miatt gondolom a kötet nem a vallásosak kedvence :-D Pedig nem zárja ki Isten létezését (csupán mintha egy félmosollyal az arcán hagyná meg a lehetőséget rá, mint aki már tudja, hogy veszett fejsze nyele, de nehogy emiatt üldözzék… mondjuk már ezt sem tehetik meg… R.I.P.).

„A tudomány szokásos modellalkotási módszere nem ad választ arra, hogy miért is valósult meg a világegyetem, miért nem maradt pusztán elvi lehetőség. Miért vette magának a világegyetem azt a fáradságot, hogy létezzen? Annyira ellenállhatatlan lenne az egyesített elmélet, hogy létrehozza önmagát? Vagy szüksége van Teremtőre, és ha igen, neki van valami más hatása is a világegyetemre azon kívül, hogy létrehozta? És ki hozta Őt létre?”

Stephen Hawking-nak és kortársainak fogalmuk sincs, hogy jött létre a világegyetem, ugyanis az elméleteket nem lehet megmagyarázni, levezetni a matematikai és fizikai ismereteikkel. Ebből adódik, hogy volt egy szingularitás, ami egyszerűen azt jelenti, hogy semmi se úgy működött, ahogy szerintük, működnie kellett volna. Namármost, ha nem úgy működött, akkor bárhogy működhetett, vagyis az elméletek megbuktak. Nem én fogom ezt megfejteni.
De úgy tűnik Hawking se.
„• Valóban létezik egy teljes egyesített elmélet, melyet – ha elég okosak vagyunk – egy nap felfedezünk.
• A világegyetemnek nincsen végső egyesített elmélete, csak az elméleteknek egy végtelen sora, mely egyre jobban és jobban írja le a világegyetemet.
• A világegyetemnek nincsen elmélete. Az események egy bizonyos ponton túl nem prognosztizálhatók, hanem teljesen véletlenszerűen történnek.

Azt gondolom, jó esély van rá, hogy a korai világegyetem tanulmányozása és a matematikai következetesség betartása az ezredfordulóig elvezet bennünket a teljes egyesített elméletig – persze mindig szem előtt tartva, hogy nem robbantjuk fel magunkat addig.” Stephen Hawking

Tudomány, olyan formán leírva, hogy abból még én is megértek valamit. Köszönöm S.W.Hawking, biztos találkozunk még.

Hawking. Ő természetesen egy csoda. Természetesen most is okos, frappáns, logikus, és remek a stílusa. Ráadásul itt tényleg dióhéjban (140 csöpp oldalon) mesél el mindent, amit tudni akartál az Univerzumról.
Az olvasási élmény a szokásos. Az eleje sima ügy: pulzár, kvazár, fekete lyuk, eseményhorizont, ki nem érti, ugyanmár. Aztán a képzetes idő, az euklideszi téridő, meg a heterotikus húrok magasságában már nem olyan nagy az ember arca. :)) De nem baj, a csoda érzése azért átjön.

Szerintem az az igazán nagyszerű Hawkingban, hogy olyan egyszerűen tud számomra felfoghatatlan dolgokról írni, hogy mégis megértem. Sőt annyira élvezem, hogy szinte falom az oldalakat. Az Ő tollából olyannak hat a Világegyetem és a matematika, amiért érdemes élni, s minden titkát meg kell fejteni. Egyszerűen muszáj. Akárcsak kikapcsolódásképpen is. Megmozgatta a gondolataimat és az érzéseimet. Nem csak elméletben.

Imádtam! Kész vagyok, le vagyok nyűgözve!
Alig bírtam letenni! Miért ilyen rövid?
Annyira jó ez a könyv, érdekes, lebilincsel, tanít és magával ragad!
Nem gondoltam volna, hogy a csillagok színképének elemzése és a rendőrségi sebességmérése között valaha is fogok összefüggést találni, de! Köszönöm Mr. Hawking professzor! Most már akár hányszor meglátok egy sünis csoportot az út szélén, rögtön a Doppler-effektus fog az eszembe jutni :D
Annyira örültem, hogy ilyen jól haladtam a könyvvel és nem kellett 10 percenként a Googlet használnom, hogy megértsem, hogy miről is van szó.
Nagyon jó, érthető, korrekt írás!

Jó kis szösszenet volt, élveztem! Igazából mondjuk 40%-ban Az idő rövid története volt, úgyhogy sok újdonságot nem mondott. Már vártam „az űrhajós a fekete lyuk eseményhorizontjáról küldi a jeleket” példát és nem is kellett csalódnom, az a kedvencem. :) Hiányzott a teknősbékás világkép, viszont hogy valami relevánsat is mondjak, nagyon hiányzott a könyvből Heisenberg neve! Sokszor emlegette Hawking a határozatlansági elv fontosságát, viszont a megalkotóját nem nevezte meg, miközben másokat nem felejtett el megemlíteni, akkor sem, ha később kiderült: tévedtek.
Nem bántam meg, hogy anno a fizika helyett a kémiát választottam, én nem vagyok ennyire elméleti ember. Annak viszont nagyon örülök, hogy ez a könyv létezik, több ilyen közérthető tudományos könyvet kellene írni.
Egyébként az én nézetem az a világegyetemről az, hogy egy nagy Sims vagyunk: a Föld, a galaxis és a világűr is csak egy hatalmas akváriumban van – mindent egy felsőbbrendű faj hozott létre, akik most unalmukban a mi életünket nézik a TV-ben, hogy mégis hogy állunk a tudománnyal/filozófiával.

Nagyon tetszett a könyvben, hogy annyira érthetően volt leírva minden, hogy egy átlag ember, aki nem feltétlen jártas a fizikában, kozmológiában vagy kémiában, is megérti. Ahogy vártam, számomra nem volt annyira izgalmas a sok kozmológia elmélet és a fizikával kapcsolatos fejtegetések miatt, de így is találtam benne olyan részeket, amik engem is érdekeltek. Ilyen volt például a fekete lyukakról szóló rész, azok kialakulása és tágulása, és nagyon tetszett az is, amikor Hawking arról beszélt, mennyi mindennek kellett egyszerre teljesülni ahhoz, hogy nem csak a Föld, de a galaxisunk is létrejöhessen – és, hogy mekkora volt ennek az esélye. Imádtam, hogy az írásmódja nem csak érthető, de humoros is volt, a hasonlatai egy-egy elmélet kifejtése után egyszerűen zseniálisak voltak :D Azt is nagyon bírtam, hogy végig kissé megkérdőjelezte Isten szerepét a világ létrejöttében. A könyv lezárása nagyon tetszett, libabőrös lesz tőle az ember.

Stephen Hawking könyveiben az a csodálatos, hogy képes volt úgy írni erről az amúgy igen magas szintű szakértelmet igénylő tudásanyagról, hogy bármelyik átlagosan jó szövegértési képességgel rendelkező, laikus olvasó is képes azt érezni, hogy „ú igen, ezt értem!”. Persze nyilvánvaló, hogy az ilyen szintű megértés csak ahhoz elegendő, hogy legalább valami nagyon halványan derengjen a kis fejecskénkben arról, hogy hol is élünk, mi is az a világegyetem, ami körül vesz bennünket. Szinte megelevenedik a szemünk előtt az adott téma: láthatjuk a nem láthatót is, el tudjuk képzelni, hogy milyen is kívül-belül egy fekete lyuk, bár emberfia nem járt még ilyen közelében és talán nem is fog. Elképesztő méretek, bonyolult elméletek és szédítő képek cikáznak előttünk, és mégis olyan egyszerűnek tűnik minden így, hogy Hawking mesél nekünk róla. Egyre csak az volt az érzésem, hogy olyan aprócska, jelentéktelen kis lény vagyok a nagy mindenségben, és a többi ember is ilyen, és mégis voltak/vannak olyanok, mint ez a fickó, aki ezt az egészet képes átlátni. Amíg nekünk a legnagyobb gondunk, hogy holnap mit vegyük a boltban és mi legyen a vacsora, addig (ahogy írja is a könyvben) neki egy nap lefekvéshez készülődvén eszébe jutott, hogy talán az ütköző fekete lyukak együttes eseményhorizontja mindig nagyobb, mint a két fekete lyuk eseményhorizontja külön-külön! Mire az olvasó: hát persze, hiszen logikus! :D Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a könyv vége felé a kvantumgravitáció, a húrelmélet és az euklideszi téridő részeknél már elvesztettem a fonalat. Ott már csak annyit bírtam hozzátenni, hogy „ööö… okké..”. De megnyugtató volt olvasni, hogy ezzel biztosan nem vagyok egyedül: https://moly.hu/idezetek/337281.

Ez a könyv is legalább olyan jó volt, mint Az idő rövid története, bár vannak részek, amelyek átfedik egymást, és amiről már abban is olvashattam, de egyrészt ismétlés a tudás anyja (örömmel eszméltem rá, hogy emlékeztem is pár korábban olvasott dologra!), másrészt kiegészítik egymást, ezért mindkettőt ajánlom olvasásra mindenkinek.

Nahát, ez pont az olyan kis sügéreknek való, mint én, kösz Hawking!