Gertrud, ​a nevelőnő 82% 59 csillagozás

A hülyeség, az megy. Leacocknak egész jól. Mint tudjuk, Karinthynak is. Hogy mennyire követte el utóbbi a hülyeségeket, hát én nem tudom, de nekem végül is mindegy. Helyenként persze fárasztó részekkel terhelt, néhol minél több idétlenséget akar egy bekezdésbe zsúfolni, általában sikerül is. Vannak történetek, amelyekben sziporkázik a szerző. És az jó.

Pihent agyú Leacock segít agyat pihentetni.

Hát ez a könyv… :D egy kvajó krimi paródia. Őszintén, nem gondoltam volna. Csak úgy a kezembe akadt. Volt amit másképp íram volna ugyan, de kellett ez a kis lazulás, két könyv között. :D

Első kötetem a szerzőtől, még anno @EssentialHencsi hivatkozott rá valamelyik értékelésében talán Wodehouse-hoz hasonlítva őt, ezért lettem rá kíváncsi.
Volt ugyan a válogatásban, ami borzasztóan unalmas, gyermeteg novella, ám a legtöbb valódi humorral átitatott, szórakoztató olvasmány, remek, sőt olykor fárasztó paródia.
Karinthy zseniális fordítását csak méltatni lehet, olyan „magyaros” közegbe helyezte át a poénos szófordulatokat, amit csak magyar ember érthet. Ritka kincs az ilyen.. elismerés érte. Pl.: „Tizenhét éves vagyok. Leszek-e valaha hetvenhét? Ó… Leszek-e hatvanhét? … Vagy negyvennyolc? … Hatvanhétbe kiegyeznék, de a negyvennyolcból nem engedek.”
Kedvencem a Sherlock Holmes történeteket kifigurázó rész volt. Aki olvasott már Holmes novellát, az a hasát fogja a nevetéstől ennek a paródiának az olvasása közben. :) Nagyon eltalált kis írás.
Ugyanakkor rendkívül tanulságos is volt közte, aminek egy kis plusz jelentést is adott a jelenlegi helyzet, ami a világban és itt Magyarországon is fennáll.
Remek kötet, szórakoztató, olvassátok!

Angol humorral szőtt történtek, melyek néhol nagyon tetszettek, máshol kicsit erőltetettnek éreztem.

Őszintén szólva, ennek a könyvnek a humora vagy nagyon angol, vagy nagyon avítt, vagy nagyon nem létezik. Legalábbis én nem találtam meg vele az összhangot, pedig úgy akadtam rá egy könyvheti mustrán, mint egy rejtett kincsre, de talán túl nagy elvárásaim voltak felé.

Nem vagyok oda az angol humorért.
De ez nagyon bejött! Zseniális paródiák, mindig a lényeget ragadta meg és figurázta ki. Teljesen hitelesnek érződött az egész, finoman egyensúlyozott a finom irónia és a harsány gúny között. Karolina története vált a kedvencemmé.

Hüm-hümm. Három különböző formában is megvolt az idén.

EURÓPA, 2011

Nagyon guszta, keményfedeles kiadás, védőborítóval, vacak papíron, de Réber-rajzokkal, amik sokat dobnak az ügyön. Kizárólag a Karinthy fordításokat tartalmazza. Nos… nem óhajtok senkit megbántani, de ez nekem időnkét too much. Értsd: annyira vicces próbál lenni, hogy az már fárasztó, és nem tudok rajta nevetni.

KOSSUTH, 2012 – HANGOSKÖNYV

Ezekből tartalmaz ötöt ez a CD, Szacsvay László felolvasásában, amely mint mindig: zseniális.

KAIROSZ, 2002

Puhatáblás és nincsenek benne rajzok, de jó minőségű a papír, amelyre nyomták, tetszetős, Garamondra emlékeztető betűtípussal. A Karinthy-fordításokon kívül tartalmaz még néhányat Szinnai Tivadartól. Kutya legyek, ha ezek nem tetszettek jobban nekem! Most nem azért mondom, mert „bizonyára közelebb állnak az eredetihez”, de nem csak ez a lényeg: megvan bennük a szatirikus humor, de nincsenek túlspilázva.

A címadó novella valami fergetetges, hangosan nevettem, sőt a családnak is olvastam fel részleteket belőle. A többi sem rossz, sőt! Igazi, kicsit morbid humor, néha – főleg a hajós történetnél – erős Rejtó Jenő-i beütéssel.
Bennem is felmerült, hogy ebből mennyi lehet eredetiből való fordítás és mennyi a Karinthy által beleszőtt saját írás, mert abban biztos vagyok, hogy Kanizsát és Érsekújvárt nem Leacock tette bele a szövegbe.
A másik személyes kedvencem az Élet kapuja c. háromfelvonásos nagy lélektani dráma, ami színházban játszódik, a néző szemszögéből, kifigurázva minden tipikus panelt, amit csak egy darabban fel lehet használni.

Értékelés az A Kék Edward címmel megjelent kötetnél: https://moly.hu/ertekelesek/3340554