Wizard ​and Glass (The Dark Tower 4.) 88% 10 csillagozás

Ez a regény nagyon megosztó volt. Az „életem egyik legjobb könyve” és a „legtúlírtabb vacak”-ig mindent mondanék rá. Az első fejezetek zseniálisak voltak. Roland talán az egyik legőrültebb – és egyben legmenőbb – karakter, akiről valaha olvastam, melyet bizonyít a Blaine és közte lejátszódó párbeszéd. A rébuszpárbaj lezárása is zseniális, komolyan mondom, nekem eszembe nem jutott volna soha az életben, hogy ezt vessem be a vonat ellen. Eddie is nagyot nőtt a szememben, bár eddig is szimpatikus volt.

A történet ezek után nagyon lassan folyik tovább, illetve vissza. Roland elmeséli a múltja legsokkolóbb élményét, ami egészen az hatszáz-harminchatodik oldalig tartott. Itt éreztem, hogy King nagyon túlírta ezt a részt. Ha csak Rolandékról és Susanről (esetleg Rheáról) lett volna szó, akkor nem éreztem volna unalmasnak, de az író több más, a cselekmény szempontjából lényegtelen karakternek is szentelt egy csomó oldalt, nem is beszélve az állandó hangulatkeltésről. Én mondom, gyanús, ha egy regény vastagabb hatszáz oldalnál, mert ez azt jelenti, hogy a szelektálás nem sikerült épp a legjobban. Ezért a hibáért egyébként ő maga is bocsánatot kér az utószóban, ami kedves tőle. Meg is bocsátottam neki.

A regény utolsó nagy fejezete pedig már ismét zseniális volt. Az Oz, a nagy varázslót beletenni pedig szintén remek húzás volt, és sikerült elég „kingesen” megoldani. Roland megmutatta a társainak, miért nem tud megbocsátani magának, én pedig roppant aranyosnak tartottam, hogy a társai még hozzá is bújtak, hogy ne érezze annyira rosszul magát. Valszeg' én is megveregettem volna a hátát a csórikámnak. Szegény Rolcsi.

Összességében egy jó olvasmány volt, de az előzőt jobban kedveltem. Nagy reményeket fűzök a Wolves of the Callához, igaz, nem mostanában fogok visszatérni a Sötét Torony világába.

Számomra még most is nehezen felfogható (és ez Stephen King-et dícséri), hogy hogyan sikerült a Setét Torony történetén belül megírni egy teljes visszaemlékezést Roland egyik történetéről úgy, hogy továbbra is kíváncsi maradtam a Setét Torony sorsára, pedig maga az utazás nem igazán haladt előre.
Szintén kihagyhatatlan eleme a sorozatnak – főleg a későbbi utalások miatt – habár talán önmagában is nagyon jól megáll ez a történet :)

Ez most annyira nem tetszett. Bár a Blaine-ről szóló rész pörgős és izgalmas, a visszatekintős fejezeteket ezzel szemben kifejezetten vontatottnak tartottam. És nem volt benne elég Oy. :P

Picit tulsagosan el volt ez nyujtva, amolyan Kingesen. A kevesebb tobb lett volna talan. A regeny a regenyben motivum tetszett, erdekes megoldas ahelyett, hogy valami prequelt irt volna hozza. Erdekes, ahogy a nevekkel jatszik, Susan, Susannah, bar nem hiszem, hogy a ket karaktert valami kozos sikra futtatna ki.

Mostanra tényleg elmerültem ebben a titokzatos világban. Mind Roland visszatekintése, mind a főszál folytatása jó; a titokzatos kapcsolat a mi világunk és a misztikus világ között egyre „furcsább”. Tényleg tetszett, és kíváncsi vagyok a folytatásra is…