Végítélet 88% 731 csillagozás

„Az Úr az én pásztorom – idézte halkan. – Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet. És kies vizek mellé viszel engemet. És kung-fuval pofán csapja ellenségeimet. Ámen.”

Egy „családi” vacsora alkalmával, nem volt kedvem tovább „vitatkozni”, betévedtem a könyvespolcokhoz és rácsodálkoztam, hogy szüleimnek, mennyi „szépsége” van.
Engedéllyel természetesen, elpárologtam evvel a gyöngyszemmel, bár méretét tekintve elég súlyosnak bizonyult.
Így utólag nem csak a mérete kiemelkedő, de a tartalma is.

Teljesen lekötött, szinte elfelejtettem levegőt venni sokszor. Maga a történetmesélés, a karakterek gazdagsága és a stílus, mind nagyon érdekfeszítőek, részlet gazdagok és színesek. Nem csak felszínes képet kapunk róluk, hanem egy teljesen átfogó képet, teljesen eggyé tudtam válni a szereplőkkel, az cselekménnyel, velük lélegeztem, féltem és érzelmek milliónyi árnyalatát élhettem át. Egy percre sem ül le a cselekmény, minden oldalon történik valami, mégis picit lassabb folyásúnak írnám. Persze most saját magamnak mondok ellent, de itt picit megvagyok zavarodva, mert visszagondolva, azért lassabb szálvezetésre emlékszem, viszont amikor olvastam meg perget a lap az ujjaim között. Nagyon érdekes.
Alapvetően sok benne a filozófia szál, sok a gondolkodás és elmélkedés. Mégis pont ezeket a részeket élveztem a legjobban, teljesen magával tudott ragadni.
Úgy gondolom két részre lehet osztani a kötetet, picit olyan érzést keltve, mintha két külön regényt olvastam volna. Nagyon másnak éreztem a két részt és más más szempontból érintettek meg.
Teljesen azt kaptam, amit vártam, sőt talán sokkal többet.

Úgy látszik, a író legjobb regényeit sikerül mindig kézbe vennem. Teljesen le tud kötni, sosem érzem, csak mert vaskos egy adott kötete, hogy túl sok. Sőt inkább a túl kevés, olvasnám még, érzet jön elő bennem.

Egy újabb fantasztikus könyvet kaptam és egy saját példányt befogok szerezni belőle.

Ajánlom!

Szerteágazó, ugyanakkor nagy precizitással felépített műről van szó. Magát a történetet az író 300 oldalba simán belesűríthette volna, ugyanakkor én örülök, hogy nem így döntött. A szereplőket részletesen megismerjük, mind a múltjukat, mind a lelki világukat és a cselekedeteik okát, és ez az egyik kedvencem a King könyvekben. Sokszor arról is sikerült megfeledkeznem, hogy nem élő személyekről van szó. spoiler
Bevallom, a vége spoiler. Ennek ellenére ez is egy zseniális Stephen King könyv, ahogy a többi is, amit eddig olvastam. Bátran ajánlom mindenkinek. :)

Bár az egyik kedvenc íróm King, mégis féltem ettől a könyvétől a terjedelme miatt, de nem kellett volna. Nagyon könnyen, gyorsan tudtam olvasni, szinte vártam, hogy kézbe vehessem, igaz, hogy a súlya elég megterhelő volt. Rengeteg szereplőt ismerhettünk meg a regény folyamán, volt, akit csak nagyon rövid időre, de még se volt zavaró. Kicsit aktuálisnak éreztem a nemrég lezajlott Covid járvány miatt, hisz itt is egy vírus szabadult el és az okozta a világjárványt. Szerintem ez King legjobb regénye, a legzseniálisabb, a legelgondolkoztatóbb, bár még nagyon sok műve vár olvasásra. Ezért szeretem a történeteit, mert sok oldalúak, izgalmasak, néha megrázóak, sokszor félelmetesek, de az biztos, hogy mindegyik nagyon jól van elmesélve. Hiába a monumentális oldalszám, az biztos, hogy fogom még újra olvasni, mert kedvenc lett.

Ha lehetne, erre a regényre nem is öt, hanem tíz csillagot adnék. H-O-L-D, ami azt jelenti, hogy zseniális. Az biztos is. Kicsit félre állt a szám, amikor megláttam, hogy mekkora ez a könyv. Aztán vettem egy nagy levegőt és gondoltam, átrágom magam az elején, mert az Kingnél sokszor hosszadalmas, szerteágazó és egy ideig a fene sem tudja, hogy mi fog kisülni belőle. Ebben az esetben az első oldaltól izgalmas volt a történet. King nem sajnálta sem az időt, sem a lapokat és rengeteg szereplőt vonultatott fel, teljesen emberei, hiteles jellemeket kanyarintva. És vajon mi más lehetett volna a legfőbb témája, mint a jó és a rossz harca. Az emberi jellem, motivációk, célok. Hogy mi az, ami igazán emberré tesz minket. És talán a remény, hogy minden emberben van valami jó is. Monumentális történet rólunk, emberekről. Egyébként utáltam Kinget, hogy a kedvenc szereplőim közül is bátran irtott ki jó néhányat. De az izgalmas történet miatt megbocsáltom neki.

Kìsèrtetiesen hasonlìtott a törtènet a jelenlegi helyzetünkhöz. Elèggè elkeserìtő a jàrvàny gyors lefolyàsa,következmènyei. Nagyon izgalmas volt az,ahogy több szàlon ismerhetünk meg több ember csoportot,ahogy igyekeznek egy cèlàllomàs felè,ahol ùj tàrsadalmat igyekszenek lètrehozni. Viszont a vège felè nekem kezdett ellaposodni a sztori,sajnàltam a 3 baràtot,illetve Fran vègső döntèsèt sem èrtettem igazàn. Tommy karakterèn kìvül igazàbòl nem volt szimpatikus egyik szereplő sem.

Steve, komálom minden emberedet. Mind igen fasza gyerek.
/Mantra Juli olvasósarkából/

Stephen King még mindig meg tudja szerettetni velem az emberiséget. Nála, ha kitör a világméretű járvány, az több száz gyanúsan szemet szúrós, egyperces-tízoldalas-párfejezetes epizód, végtelenül emberi villanásokkal akkor is, ha az adott fazont úgy másfél bekezdésig mozgatja. Én meg elolvasok 600 oldalt látszólag egy szuperjárványról, valójában végtisztességről, búcsúról, lelkifurdalásról, pánikról, titkolózásról, médiatrükkökről, kétségbeesésről, feloldozásról, bűntudatról, élniakarástól, és a listát lehetne még folytatni, de az már egyértelműen spoiler lenne. Ember, ha eddig nem tudtad, egy világméretű járvány roppant megható tud lenni.
Az újraformálódó világot meg remekül elviszik a hátukon az éppen adódó karakterek; spoiler , mindkét táborban élő és megfogható figurák, változatos módokon megragadott hitkérdések adódnak. Élvezet volt elmerülni benne, bár kizárólag olyankor vettem elő, ha épp nem siettem sehova mentálisan. Aztán én csodálkoztam a legjobban, hogy egy délután alatt elszállt vagy százötven oldal.

Viszont. Nem láttam még könyvet, ami ennyire könyörögne az újrafordításért. Elhiszem, hogy a ’80-as években egy csomó szubkult dolog még nem volt, nem lehetett Biharinak egyértelmű spoiler ámde ezek azóta bőven beszivárogtak a köztudatba. Lásd még a Denevérember képregényt, például, és biztos, hogy többen is voltak, de kölcsönkönyvet nem merek agyonkönyvjelzőzni. A szleng viszont már akkor is szleng volt, nem pedig ízes tájnyelvi megnyilvánulás. Bedilizni, begolyózni szerintem már akkor is lehetett megkompolyodás helyett, ami egyszerűen zabálnivalóan cuki tud lenni pszichopata bűnözők szájából.

Összességében kellemes négyhónapos kiruccanás volt.
Köszönöm @Egwene -nek a türelmet, míg húggal megjártuk az összes posztapokaliptikus államközi utat.

Mérhetetlenül elégedetlen vagyok. A kiadással, a drabálisságával, azzal, hogy min. 400 oldal szinte teljesen felesleges volt benne (és itt adok hangot annak, miszerint King marhára elégedetten rötyögött magában, és leszarta az olvasói véleményét, amikor a kihúzottak többszörösét írta vissza roppant részletgazdagon a könyvbe és ezt egészen biztosan csak a saját örömére és megelégedettségére tette; és annak is hangot szeretnék ehelyt adni, hogy nekem ez kérem nem esett jól)! Mérhetetlenül zavart, hogy az egyik legkedvesebb történetemmel érte el, hogy taszítani kezdjen és alig várjam, hogy a végére jussak. Végtelenül zavart a fordítás és a rengeteg helyesírási hiba, amit a nyolcszázadik oldaltól nagy bátran ignoráltam, és abbahagytam a jelzését is a bakiknál. Csak a Kedvesemnek káráltam és csattantam fel időnként nagy vehemenciával.
Bosszantó, de nem vagyok elégedett. Talán majd az idő… visszahozza az eredeti sztorival kapcsolatban érzett nosztalgiát, és lelkem nyugalomra lel.

Huh tömény és nehéz volt, de csak a végére értem…nyílván kell egy hangulat hozzá, főleg mostanság.
Nem hazudtolta meg magát a King féle stílus, egy kicsit sem érződött üresnek, minden részlet illeszkedett mindenhova, a vallási szál épp csak annyi van benne, hogy adjon egy hangulatot a sztorinak, a karakteralkotása az írónak pedig zseniális.:D
Ajánlom mindenkinek!;)

Másodszori olvasás, és rájöttem, hogy fiatalabb koromban jobban rajongtam ezért a könyvért, mint most, de hát közben meg istenem, milyen jó. SK legnagyobb regényét olvastam el újra, melyre azóta sincsenek megfelelő szavak, pedig a könyvben akad szó szép számmal. Pedig, őszintén, nem túl cselekményes a történet. Azontúl, hogy az alapötletben az eleje a Resident Evilre hajaz, később pedig a Legyek ura szerkezete ugrik be, nem sok minden történik. És mivel nincs sok minden, az is vontatottnak hat, ami nem lenne az. És itt jön King bácsi varázsa. Na már most, szokták azt mondani, hogy a jó színész a telefonkönyvet is eljátssza. Hát ez mostantól már írókra is igaz: Királyunk olyan jó, hogy a mindennapi beszélgetések, a jegyzőkönyvek, és tanácskozások unalmas tengere is pörög a kéz alatt. Lássuk be, hogy amennyire kevés a tényleges fantasys, világvégés érzés, annyira komolyan érződik a mondanivaló, a filozófia, ami elvileg mögötte rejtőzne. Igen, a Legyek ura érzés ezért is jön igazán: a halálos szuperinfluenza (vagy Gikszer kapitány) után megmaradt társaság egészében olyan, mint az érme. Két ellentétes oldal: jó/rossz, fekete/fehér (fura mód a fekete itt a jó – Abagail mama egyszemélyben Yoda mester és Teréz anya kombinációja), East/West, társadalmi rend/anarchia, élet/halál. Nagyon szépen látszik a társadalmi dinamika alakulása, Newton III. törvénye, az emberi természet szélsőségei, minden olyan dolog, ami egy olyan világban is fontos tényező, amire nem csapott le a T-vírus (bocsi, még egyszer analógia). Akik a jók, ők szerethetőek, akik meg nem, azok meg nem, ám ezen felül tűéles precízióval ábrázolódnak a megmaradt karakterek.
Szóval egyszerű, hibádzik néhol, de mégis nagyszerű. Nagy türelem kell olvasni, mert néhol megrekedhet az ember, de megéri. Ja, és a filmsorozatot sokszori megfontolás után megnézem, hátha.

15 évvel ezelőtt épp influenzával feküdtem otthon, amikor először olvastam ezt a könyvet. Akkor vált kedvencemmé és az azóta elolvasott több száz kis könyvtársa sem volt képes letaszítani a trónról. Egy ideig minden évben elolvastam. Egyszerűen tökéletes, ha választanom kellene, hogy melyik olvasmány tette az életemre a legnagyobb hatást, akkor kapásból a Végítéletet mondanám. Ez alapozta meg a posztapokaliptikus témájú könyvek iránti töretlen rajongásom. Emiatt lettem King-rajongó és gyűjtő. És többek között Glen Bateman miatt lettem szociológus. az már más kérdés, hogy ez valóban jó ötlet volt-e :D Nézzetek a sorok mögé, gondolkodjatok el a mondanivalóján miközben baromi jól szórakoztok :)