Végítélet 332 csillagozás

Stephen King: Végítélet Stephen King: Végítélet Stephen King: Végítélet

A ​történelem nem szűkölködött tragikus eseményekben: mindent elsöprő árvizek, pusztító tűzvészek, határokat nem ismerő járványok tizedelték az emberiséget. Ám minden elemi csapásnál nagyobb fenyegetést jelent önmaga számára az ember. A tudomány és a technika fejlődésével már-már tökélyre fejlesztette a pusztítás eszközeit, s szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb kicsúszik a kezéből az ellenőrzés. Visszaélt tudásával és hatalmával, megérett a bűnhődésre…
…valahol a kaliforniai sivatag mélyén, egy titkos katonai laboratóriumban üzemzavar támad, s elszabadul egy gyilkos vírus. Iszonyatos sebességgel tarol végig az országon, tömegesen hullanak az emberek. Ám ismeretlen okból néhányuk szervezete ellenáll a szörnyű kórnak, épségben vészelik át a járványt. Egyetlen közös van bennük: hasonló álmokat látnak, melyekben vagy egy idős néger asszony, vagy egy baljós sötét ember hívja őket. Felkerekednek hát a túlélők, hogy eleget tegyenek a Gondviselés, illetve a Gonosz hívásának.… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: The Stand

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Európa, Budapest, 2018
1224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058960 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2006
1564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630779560 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2002
864 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630771837 · Fordította: Bihari György

3 további kiadás


Enciklopédia 114

Szereplők népszerűség szerint

Larry Underwood · Nick Andros · Stuart Redman · Tom Cullen · Abigail anya · Dayna Jurgens · Farris bíró · Frannie Goldsmith · Glen Bateman · Harold Laudert · Kojak · Kölyök · Nadine Cross · Peter Goldsmith · Ralph Brentner · Susan Stern · Szemétláda · Whitney

Helyszínek népszerűség szerint

Los Angeles · Amerikai Egyesült Államok · Colorado, USA · Boulder, Colorado · Nebraska, USA · Sziklás-hegység


Kedvencelte 105

Most olvassa 29

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 234

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Stephen King: Végítélet

„Az Úr az én pásztorom – idézte halkan. – Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet. És kies vizek mellé viszel engemet. És kung-fuval pofán csapja ellenségeimet. Ámen.”

Egy „családi” vacsora alkalmával, nem volt kedvem tovább „vitatkozni”, betévedtem a könyvespolcokhoz és rácsodálkoztam, hogy szüleimnek, mennyi „szépsége” van.
Engedéllyel természetesen, elpárologtam evvel a gyöngyszemmel, bár méretét tekintve elég súlyosnak bizonyult.
Így utólag nem csak a mérete kiemelkedő, de a tartalma is.

Teljesen lekötött, szinte elfelejtettem levegőt venni sokszor. Maga a történetmesélés, a karakterek gazdagsága és a stílus, mind nagyon érdekfeszítőek, részlet gazdagok és színesek. Nem csak felszínes képet kapunk róluk, hanem egy teljesen átfogó képet, teljesen eggyé tudtam válni a szereplőkkel, az cselekménnyel, velük lélegeztem, féltem és érzelmek milliónyi árnyalatát élhettem át. Egy percre sem ül le a cselekmény, minden oldalon történik valami, mégis picit lassabb folyásúnak írnám. Persze most saját magamnak mondok ellent, de itt picit megvagyok zavarodva, mert visszagondolva, azért lassabb szálvezetésre emlékszem, viszont amikor olvastam meg perget a lap az ujjaim között. Nagyon érdekes.
Alapvetően sok benne a filozófia szál, sok a gondolkodás és elmélkedés. Mégis pont ezeket a részeket élveztem a legjobban, teljesen magával tudott ragadni.
Úgy gondolom két részre lehet osztani a kötetet, picit olyan érzést keltve, mintha két külön regényt olvastam volna. Nagyon másnak éreztem a két részt és más más szempontból érintettek meg.
Teljesen azt kaptam, amit vártam, sőt talán sokkal többet.

Úgy látszik, a író legjobb regényeit sikerül mindig kézbe vennem. Teljesen le tud kötni, sosem érzem, csak mert vaskos egy adott kötete, hogy túl sok. Sőt inkább a túl kevés, olvasnám még, érzet jön elő bennem.

Egy újabb fantasztikus könyvet kaptam és egy saját példányt befogok szerezni belőle.

Ajánlom!

4 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Stephen King: Végítélet

Steve, komálom minden emberedet. Mind igen fasza gyerek.
/Mantra Juli olvasósarkából/

Stephen King még mindig meg tudja szerettetni velem az emberiséget. Nála, ha kitör a világméretű járvány, az több száz gyanúsan szemet szúrós, egyperces-tízoldalas-párfejezetes epizód, végtelenül emberi villanásokkal akkor is, ha az adott fazont úgy másfél bekezdésig mozgatja. Én meg elolvasok 600 oldalt látszólag egy szuperjárványról, valójában végtisztességről, búcsúról, lelkifurdalásról, pánikról, titkolózásról, médiatrükkökről, kétségbeesésről, feloldozásról, bűntudatról, élniakarástól, és a listát lehetne még folytatni, de az már egyértelműen spoiler lenne. Ember, ha eddig nem tudtad, egy világméretű járvány roppant megható tud lenni.
Az újraformálódó világot meg remekül elviszik a hátukon az éppen adódó karakterek; spoiler , mindkét táborban élő és megfogható figurák, változatos módokon megragadott hitkérdések adódnak. Élvezet volt elmerülni benne, bár kizárólag olyankor vettem elő, ha épp nem siettem sehova mentálisan. Aztán én csodálkoztam a legjobban, hogy egy délután alatt elszállt vagy százötven oldal.

Viszont. Nem láttam még könyvet, ami ennyire könyörögne az újrafordításért. Elhiszem, hogy a ’80-as években egy csomó szubkult dolog még nem volt, nem lehetett Biharinak egyértelmű spoiler ámde ezek azóta bőven beszivárogtak a köztudatba. Lásd még a Denevérember képregényt, például, és biztos, hogy többen is voltak, de kölcsönkönyvet nem merek agyonkönyvjelzőzni. A szleng viszont már akkor is szleng volt, nem pedig ízes tájnyelvi megnyilvánulás. Bedilizni, begolyózni szerintem már akkor is lehetett megkompolyodás helyett, ami egyszerűen zabálnivalóan cuki tud lenni pszichopata bűnözők szájából.

Összességében kellemes négyhónapos kiruccanás volt.
Köszönöm @Egwene -nek a türelmet, míg húggal megjártuk az összes posztapokaliptikus államközi utat.

7 hozzászólás
>!
bokrichard
Stephen King: Végítélet

Másodszori olvasás, és rájöttem, hogy fiatalabb koromban jobban rajongtam ezért a könyvért, mint most, de hát közben meg istenem, milyen jó. SK legnagyobb regényét olvastam el újra, melyre azóta sincsenek megfelelő szavak, pedig a könyvben akad szó szép számmal. Pedig, őszintén, nem túl cselekményes a történet. Azontúl, hogy az alapötletben az eleje a Resident Evilre hajaz, később pedig a Legyek ura szerkezete ugrik be, nem sok minden történik. És mivel nincs sok minden, az is vontatottnak hat, ami nem lenne az. És itt jön King bácsi varázsa. Na már most, szokták azt mondani, hogy a jó színész a telefonkönyvet is eljátssza. Hát ez mostantól már írókra is igaz: Királyunk olyan jó, hogy a mindennapi beszélgetések, a jegyzőkönyvek, és tanácskozások unalmas tengere is pörög a kéz alatt. Lássuk be, hogy amennyire kevés a tényleges fantasys, világvégés érzés, annyira komolyan érződik a mondanivaló, a filozófia, ami elvileg mögötte rejtőzne. Igen, a Legyek ura érzés ezért is jön igazán: a halálos szuperinfluenza (vagy Gikszer kapitány) után megmaradt társaság egészében olyan, mint az érme. Két ellentétes oldal: jó/rossz, fekete/fehér (fura mód a fekete itt a jó – Abagail mama egyszemélyben Yoda mester és Teréz anya kombinációja), East/West, társadalmi rend/anarchia, élet/halál. Nagyon szépen látszik a társadalmi dinamika alakulása, Newton III. törvénye, az emberi természet szélsőségei, minden olyan dolog, ami egy olyan világban is fontos tényező, amire nem csapott le a T-vírus (bocsi, még egyszer analógia). Akik a jók, ők szerethetőek, akik meg nem, azok meg nem, ám ezen felül tűéles precízióval ábrázolódnak a megmaradt karakterek.
Szóval egyszerű, hibádzik néhol, de mégis nagyszerű. Nagy türelem kell olvasni, mert néhol megrekedhet az ember, de megéri. Ja, és a filmsorozatot sokszori megfontolás után megnézem, hátha.

>!
KingucK P
Stephen King: Végítélet

Monumentális mű, de mint az eddigi Kingek letehetetlen.
A karakterek emberiek és nem feketék és fehérek, bár választaniuk kell a jó és a gonosz között, melyik oldalra állnak. Van aki, jó utat választja, és van aki rosszra téved. A démoni csapat vezére egy misztifikált fehér férfi, az isteni kolóniáé egy fekete 108 éves egyszerű és kedves néni :)
Az események és lelki tusák nagyon részletesen vannak ábrázolva. Viszont a jellege miatt kell egy bizonyos hangulat hozzá. A szörnyű részletek ellenére nem annyira félelmetes, inkább izgalmas és érdekes. Még a filmet nem láttam, de kicsit félek megnézni, mert eddig az adaptációkból indultam ki, azért nem olvastam Kinget… (kivéve A remény rabjait és a Halálsoront)
Ajánlom!

>!
csillagka P
Stephen King: Végítélet

Kicsit hosszú olvasást vállaltam rövid határidővel, (több idő kellett volna, sokkal több) szerencsére könnyen értelmezhető és haladós olvasmány, így is azt hittem az elején, hogy belebukok.
Sokszor olvastam „A Föld utolsó napjairól” vallási sci-fi soroztatott, volt az életemben egy időszak amikor szinte évente újra, valahogy megnyugtatott hogy a terv vége előre megtervezett amibe nem sok beleszólásunk van, csak a személyes választásunk szabad, a végítélettől is valami hasonlót vártam.
Nekem kicsit hiányzott a vallási útvezetés és a biblia végigvitele, ha már ezt a témát dolgoztuk fel, akkor legyünk pontosak, legalább annyira mint a másik sorozat.( persze azon is lehet vitázni, de legalább pontosnak látszik)
Igazából nem tudom komolyan venni, nem is tetszett a gonosz Flagg, közelébe se jött Nicolae Carpathia eleganciájának és tudásának. Rendben, felejtsük el a bibliát, és akkor kapunk egy nagyon hosszú, izgalmas alternatív kalandregényt amit már tudok értékelni, nem is kevésre, még is King itt sajnos a rossz oldalon nem volt elég kemény, miközben megszületik egy Tom-ot,( rajongás és mosolygás ezerrel, az tutti) Stu-ot és a lányokat a másik oldalon nekem nem voltak elég rosszak vagy érdekesek a karakterek, mondjuk Abigail anya is kimondottan irritált.
Sajnálom, mert lett volna idő és betű velük is megismerkedni és netalán még barátokat vagy közeli ismerősöket is szerezhettem volna a fekete ember városából.
Külön plusz pontok járnak nálam a két rendszer leírásáért és a szociológiai ellenzésekért a politika kialakulásának bemutatásáért, megkaptam mindent amire vágytam és még is valahogy, akkor is hiányérzetem van (1500 oldal után? te mafla ha több elbuknod, így is 10 perccel végeztél éjfél előtt ) nem nagy, csak nem lett teljesen gömbölyű.

>!
Jaina
Stephen King: Végítélet

15 évvel ezelőtt épp influenzával feküdtem otthon, amikor először olvastam ezt a könyvet. Akkor vált kedvencemmé és az azóta elolvasott több száz kis könyvtársa sem volt képes letaszítani a trónról. Egy ideig minden évben elolvastam. Egyszerűen tökéletes, ha választanom kellene, hogy melyik olvasmány tette az életemre a legnagyobb hatást, akkor kapásból a Végítéletet mondanám. Ez alapozta meg a posztapokaliptikus témájú könyvek iránti töretlen rajongásom. Emiatt lettem King-rajongó és gyűjtő. És többek között Glen Bateman miatt lettem szociológus. az már más kérdés, hogy ez valóban jó ötlet volt-e :D Nézzetek a sorok mögé, gondolkodjatok el a mondanivalóján miközben baromi jól szórakoztok :)

>!
Kata_
Stephen King: Végítélet

Hűhhh… Monumentális apokaliptikus regény.
Van minden amit akartok: egy vírus kiírtja az emberiség nagy részét, de ez még nem elég, elkezdi politikai lobbizását a jó és a rossz, és gyűjti két táborát…
A szereplők valóságosak (persze kivétel a nagy gonosz fekete ember), vannak jó és rossz tulajdonságaik, némelyikük nem is tudja eldönteni, hogy melyik oldalra álljon.
Van benne egy cuki hős kutyus és sok gonosz farkas.
Szóval minden megvan, ami egy jó Világvégéhez kell.
Bátran ajánlom! (bizonyos kor felett)

>!
Blissenobiarella
Stephen King: Végítélet

Annyian mondták már, hogy ez King egyik legjobb könyve, hogy az idei év talán leginkább várt olvasmánya volt ez részemről.
…és nem voltam oda érte.
Nem tudok hibákat felsorolni vele kapcsolatban, épp ellenkezőleg. A történetmesélés, a karakterek gazdagsága és a stílus is mind-mind nagyon rendben vannak. Igazán megismerhetjük őket, és ott érezhetjük magunkat köztük, izgulhatunk értük. A terjedelem is abszolút indokolt, nem ül le a cselekmény egy percre se, de ne várjunk igazán pergő eseményeket. Ebben a regényben sok a filozófia, sok a gondolkodás, az elmélkedés. Élveztem ezeket a részeket, de egy idő után sajnos kissé ismétlővé válik.
Egészen meglepő volt számomra az is, hogyan jut el a történet A pontból B-be. Olyan szépen ketté oszthatjuk a történetet az első és a második felére, mintha gyakorlatilag két regényt olvasnánk el, és ez jó, igazán fenntartja az ember érdeklődését. Nagyon más ráadásul a két történet, és mind a kettő más szempontból tetszett igazán.
Amiért nem voltam oda érte, és nem tudok 5 csillagot kiosztani neki az az, hogy minden pozitívuma ellenére számomra nagyon érdektelen volt a sztori. Egyszerűen nem tudott megfogni, és miután az influenza lecsengett, elkezdődött a következő rész, nagyjából már ki tudtam találni, hogy mi lesz a vége.
Így is tartogatott azért izgalmakat, nem engedte letenni magát, de emiatt nem tudom tökéletes műnek tartani. Nekem egy kicsit hiányzott belőle valami, ami más King regényekben megvan. Talán a feszültség. Mert azért ez nem egy horrortörténet, még ha vannak is benne ilyen elemek. Ez valami más. Szóval egy kicsit úgy értelmezem, hogy King egy új oldalát ismertem meg, és tetszett ez is, de nem ez a kedvencem tőle.

>!
jehuka P
Stephen King: Végítélet

H-O-L-D, annyit tesz, fantasztikus olvasmány. Gigantikus darab, az biztos is :)
Kicsit elfogult vagyok, mert úgy húsz évvel ezelőtt az egyik kedvencem volt a belőle készített négy részes minisorozat. Most végre rávettem magam, hogy a könyvet is elolvassam, és 1564 oldal ide, vagy oda, egy cseppet sem bántam meg. Frenetikus élmény volt.
Mostanában igen divatosak lettek a dísztópiák, azokban azonban a történet már az újonnan kialakult világrendben játszódik, igazából sosem derül ki részletesen, hogyan lett olyan amilyen. Itt éppen ez az új világrend kialakulása a történet. Az alapkérdés: az emberiség 99%-ának elpusztulását követően az életben maradtak hogyan birkóznak meg ezzel a traumával, és hogyan szervezik újjá magukat. Ki melyik utat választja? Ki kihez csatlakozik?
A történet mozgalmas, mindig történik valami. A szereplők sokszínűek a jellemük részletgazdagsága egyedül álló. Mélyen filozofikus, elgondolkodtató, misztikus. Letehetetlen.
(Csak zárójelben jegyzem, meg, hogy egy pici dolog volt azért, amiért mérges vagyok: ezer-négyszáznyi oldal küzdelem után a végkifejlet borzasztóan egyszerűre, mondhatni olcsóra sikeredett spoiler )

>!
chhaya P
Stephen King: Végítélet

A legdurvább az egészben, hogy – a természetfeletti szálat leszámítva – úgy érzi az ember, hogy ez simán megtörténhet a valóságban is. Ki tudja, mit művelnek a fejesek titokban, kutatás címszó alatt, mikor üt ki balul valami… S King bácsi olyan érzékletesen tudja mindezt leírni, hogy beleborzongok és félek, hogy mikor jön el a szuperinfluenza vagy valami más megállíthatatlan nyavalya.

Amúgy csak azt tudom leírni a könyvről, ami általánosságban is jellemzi King stílusát. A szereplők olyan árnyaltak, hogy a végére jó ismerősök lesznek, szinte kilépnek a könyvből, olyan élőnek tűnnek. Tom az egyik kedvencem, na meg Kojak. :) Szokás szerint sosem lehet tudni, hogy ki marad életben és ki hal meg, még a főhősök sincsenek kímélve, hiába kedveltük meg őket… Tökéletesen írja le az emberi viselkedésformákat, pozitívumokat és gyarlóságokat egyaránt. A leírásokat még akkor is jó olvasni, amikor éppen nem történik semmi, mert még az is izgalmas…
Meg még csupa ilyesmi.

Szóval, a könyv egyszerűen zseniális, H-O-L-D, ez azt jelenti, hogy zseniális. Az biztos is.


Népszerű idézetek

>!
Bíró_Júlia

Az Úr az én pásztorom – idézte halkan. – Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet. És kies vizek mellé viszen engemet. És kung-fuval pofán csapja ellenségeimet. Ámen.

523. oldal, II. kötet (Európa, 2006)

>!
jehuka P

Ez az emberi faj átka. Szociábilis. Ahogy Krisztus megállapította volt: „Bizony mondom néktek, valahányszor ketten-hárman összejönnek közületek, mindig lesz egy másik fickó, akiből a szart is kiveritek.” Elmondjam neked, hogy a társadalomtudomány mit tanít az emberi fajról? Dióhéjban összefoglalom. Mutass nekem egy magányos férfit vagy nőt, és én mutatok egy szentet. Adj kettőt, egymásba szeretnek. Adj hármat, és feltalálják a „társadalomnak” nevezett elbűvölő dolgot. Adj négyet, és nekilátnak piramist építeni. Adj ötöt, és kirekesztenek egyet. Adj hatot, és feltalálják az előítéletet. Adj hetet, és hét éven belül újra föltalálják a hadviselést. Lehet, hogy az embert Isten képére alkották, de az emberi társadalmat az Ő ellenlábasáéra, és a társadalom folyton hazafelé igyekszik.

535. oldal, I rész, 42. fejezet

1 hozzászólás
>!
Vali

Amikor beleharapsz a kézbe, amelyik etet, akkor várható, hogy ököllé záródik. Ez nemcsak egyszerűen így megy; ez így igazságos.

>!
Röfipingvin MP

Három évvel ezelőtt Stu vásárolt egy Gesztenye, a honalapító című könyvet, hogy elküldje egy wacói unokatestvérének. Elővett egy dobozt, hogy beletegye a könyvet, azután, mivel az ajándékok csomagolását még az olvasásnál is jobban utálta, föllapozta az első oldalt, gondolva, kicsit belekukkant, miről is szól ez a könyv. Elolvasta az első oldalt, azután a másodikat… és el volt bűvölve. Egész éjjel fennmaradt, kávézott, cigarettázott, és kitartóan olvasott, annak az embernek a lelkesedésével, aki nemigen szokott puszta szórakozásból könyvet venni a kezébe. Pedig a mindenit, az egész a nyulakról szólt! A legbutább, leggyávább állatokról Isten állatkertjében… csak éppen a fickó, aki ezt a könyvet írta, egészen másképp mutatta be őket. Az olvasó komolyan kezdett érdeklődni a nyulak iránt. Átkozottul jó történet volt, és Stu, aki egy csiga sebességével olvasott, két nappal később befejezte a könyvet.

1. kötet, 368. oldal

>!
Roszka

Ha az ember tudja, hogy a múlton nincs hatalma, akkor talán képes megbocsájtani.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt
>!
daney

Ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségekre?

Kapcsolódó szócikkek: barát · ellenség
>!
csillagka P

A prófécia Isten adománya, és mindenkiben van belőle egy csipetnyi.
A nagyanyám Isten ragyogó lámpájának mondta, néha csak ragyogásnak. Álmaimban láttam magam, amint nyugat felé tartok. Először csak néhány emberrel, azután többekkel, majd még többekkel.

>!
sassenach

A pokolban sincs annyi düh, mint egy megsértett asszonyban.

591. oldal

>!
Cicu

Néha, gondolta, az igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak.

140. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
jehuka P

Az az ember, aki a pénzt szereti, szemét, gyűlöletes fajzat. Az, aki nem tud bánni vele, bolond. Nem kell gyűlölnöd, elég ha sajnálod.

I. kötet, 6. fejezet, 99. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: Spóra
Justin Cronin: A szabadulás
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem akarlak megölni
George R. R. Martin: Lázálom
Amy Plum: Álomcsapda
Peter Clines: 14
Chuck Wendig: Vészmadarak
Jonathan Carrol: Nevetések földje