96. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Tortúra 902 csillagozás

Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet.
Kihúzza az árokból.
Haza viszi.
Életre kelti.
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.

Eredeti mű: Stephen King: Misery

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Európa, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2005
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777339 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 1994
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630756315 · Fordította: Szántó Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · Paul Sheldon · Annie Wilkes

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika


Kedvencelte 202

Most olvassa 41

Várólistára tette 207

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Stephen King: Tortúra

Egyszerűen imádtam! Nagyon jó volt!
Igazi King-könyv. Érdekes, jól kidolgozott, izgalmas és itt-ott úgy vert a szívem, mint egy légkalapács. :) Volt 1-2 elég durva jelenet is, ahogy már megszokhattam az Írótól. Esküszöm, nekem is fájt.
Annak ellenére sem unatkoztam, hogy a történet spoiler Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
Élmény volt olvasni.

24 hozzászólás
>!
Rodwin P
Stephen King: Tortúra

Minden évben igyekszem egy, két Kinget elolvasni, mert zseniálisnak tartom az író stílusát, és karakter ábrázolását. A világot, amit teremt köréjük.
Idénre ez a könyv jutott első körben, de nagyon ezt sem bántam meg, kevés King könyv van, amiben én csalódni tudok.
Itt is két remek karaktert teremtett Annie, és Paul személyében.
Paul Sheldon rémálma teljesült, mikor balesete után, az első számú rajongójánál ébred.
Fokozatosan derül ki Annie múltjáról minden, és tényleg az életéért kell írnia. Sokszor már nekem fájtak a durvaságok, senki ne akarjon ilyen ápolónőt maga mellé.
Néhol kicsit lassúnak éreztem, és számomra kevés volt a tér így, hogy szinte egy helyen játszódik az egész. De ez az író zsenijéből nem von le semmit.
Macska-egér játék az egész, Annie Wilkes pedig fantasztikus karakter, talán az egyik legjobb, amit King teremtett.
Újabb remek könyvet kaptam a mestertől, mindenképp érdemes elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
sztimi53 P
Stephen King: Tortúra

Azt hiszitek félni csak nagy, erős férfiaktól, szörnyektől lehet? Azt hiszitek a rettegést nem válthatja ki egy anyás mosolyú ápolónő? Tévedtek. Annie Wilkes az egyik legfélelmetesebb, legkegyetlenebb pszichopata hős, akit valaha írtak. Hiába no, az Olvasó Nők Veszélyesek.
Kathy Bates: egy kivételesen jogos Oscar-díj.

>!
Tiger205
Stephen King: Tortúra

majd besz@rtam, mikor olvastam.
s ez egy thiller esetén – azt hiszem a legnagyobb dicséret :)

18 hozzászólás
>!
mate55 
Stephen King: Tortúra

Számomra az „igazi” pszicho thriller a lélekben játszódik, s úgy teremt feszültséget, ahogy Stephen King is „megteremtette” ebben a regényében. Két ember drámájából, s azoknak leginkább a párbeszédeikből bontakozik ki. King, egy író (Paul Sheldon) szemszögéből „vizsgálja” a helyzetet, aki igyekszik az őt fogva tartó pszichopata nő agyával gondolkodni. Többek között azért is nagyszerű, mert Annie Wilkes, mint a legfélelmetesebb gonosz okán, (szerintem minden idők egyik legemlékezetesebb negatív női karakterével) izgalmas versenyfutása bontakozik ki a „normális” társadalom és az őrület között. De az egy másodpercre sem merült föl bennem, hogy lélektani, mi több, erkölcsi mélyfúrásokat végezzek tettei ürügyén. Mert cselekedeteinek a hatása horrorisztikus, sőt az egész regényvilágnak van valamiféle elborzasztó, félelmetes atmoszférája, ami valójában az emberi lélek sötétségéről szól. És az sem véletlen, hogy Annie mennyire hasonlít a klasszikus noirok, a végzet asszonyainak egy bizonyos típusára, (de mégsem a femme fatale-ok csoportjára) akik nem anyagi előnyökre hajtanak, hanem egy férfit akarnak megszerezni bármi áron, és akiknek az épelméjűsége is megkérdőjelezhető. Úgy éreztem, Annie legalább annyira szánandó, mint amennyire ijesztő alak. Alakjában az író egyrészt a legkülönlegesebb, másrészt a legfélelmetesebb gonoszát rajzolta meg, amikor a rajongása őrületbe fordul. Másfelől Paul vívódása, amely végigvonul a regény egészén, voltaképpen a könyv lelke. „Szemlátomást” csúcsformában volt, amikor a párbeszédeket írta, annyira elevenek voltak, hogy a később írt (az általam olvasott) regényeiben még megközelíteni sem tudta ezt a színvonalat. A két szereplő között ehhez foghatóan zseniális szituációkat korábban sose volt módomban olvasni. A „Tortúra” így, harminc év távlatából is újat tud mutatni az erőszakhoz és beteg elmékkel teli könyvekhez szokott olvasónak, spoiler és Annie Wilkes félelmetes alakja örökre maradandó élmény marad.

1 hozzászólás
>!
Wandamaci
Stephen King: Tortúra

Ez a könyv is Stephen King zseniális művei közé tartozik. Már az elejétől kezdve megragadta és végig fenntartotta az érdeklődésem. Nem untam el sehol, sőt ha letettem is azon kattogtam vajon mi lesz főhősünkkel. régen éreztem ezt
Zseniálisan érzékelteti a betegséget illetve, hogy mennyire meg lehet valakit félemlíteni. Sokszor már nekem is összeugrott a gyomrom, amikor Annie rosszabb hangulattal közeledett, mintha én is ott ültem volna az ágyon.
Egy-egy rizikósabb résznél nekem is hevesebben kezdett dobogni a szívem és szinte vártam, hogy mikor fogunk lebukni. Igen, én és Paul :D
Végre voltak igazi Kinges, borzongós jelenetek. A vége pedig fantasztikus lett. Szabályosan dörömbölt a szívem, annyira izgultam, hogy mi lesz.
A fél csillag levonást egyedül a másik regény miatt kapja,túl hosszúak és számomra oda nem illőek voltak azok a részek és egyszerűen átlapoztam őket, megelégedtem volna azzal ha csak Paul simán összefoglalja.
Nagyon izgalmas könyv, kész érzelmi hullámvasút megtoldva egy-két durva jelenettel. Stephen King kötelező művei közé tartozik :)

>!
smetalin
Stephen King: Tortúra

Hatalmas meglepetésként ért, mikor megtudtam hogy Tortúra az egy nőt takar, legalábbis ebben a regényben. Mikor felocsúdtam a sokkhatás alól, akkor elkezdtem kicsit unatkozni, mert bizony voltak olyan részek mikor Paul a fájdalom felhőjébe burkolózott és rendesen elveszett ott, így csak olyan semmit mondó szavakat olvastam, nulla cselekménnyel. Szóval több cselekmény nem jött volna rosszul, szerintem. Oké, összesen két szereplő volt végig, Paul-az író, és Annie-az első számú rajongó.
Annie spoiler rendesen beteg volt, senki nem kíván ilyen ápolónőt maga mellé, a világ elől elzárva tartotta kedvenc íróját, miután kimenti az autó roncsai közül. (bár hagyta volna ott) És mi mást szeretne kedvenc írójától, minthogy támassza fel kedvenc regényhősnőjét (Tortúrát) egy itt megírt könyvben.
Nos ezért mindent megtesz, hogy elérje célját, nem fél hozzá baltát és elektromos kenyér szeletelőt sem használni, bármit, csak legyen meg neki a regény. Eltudjátok képzelni e tárgyakat mire használta Annie?
Itt-ott néha döcögött a történet, de azért nem rossz élmény ez, erős gyomor némelyik résznél nem árt.

>!
Röfipingvin MP
Stephen King: Tortúra

„Így hát megígérte, hogy jó lesz, mert nem akarta, hogy Annie a szájába tömje a díszgyertyát, de főképp azért, mert igen, akárki láthatja, hogy Annie jóságos, Annie nagylelkű, adjunk neki hálát a mi mindennapi kenyerünkért, meg azért, hogy embert mégsem kell ennünk, és milyen pompásan szórakozunk, csak van itt mégis valami félelmetes, jaj, Annie, hadd ne kelljen megennem a hüvelykujjamat, Annie, anyuka, Annie, istennő, ha Annie kérdez, nincs mese, akkor az igazat kell mondani, mert ő úgyis tudja, mikor alszol, és mikor vagy ébren, tudja, hogy jól viselted-e magad vagy rosszul, de a legjobb, ha nem ordítasz, jaj, csak nehogy ordíts, ne ordíts…”

Hiába olvastam harmadjára, még így is izgalmas volt, így is együtt szenvedtem Paullal, és kívántam Annie halálát.
Félelmetesen jól megírt regény, sőt két regény, hisz, ha csak apró részleteket is kapunk belőle, de születik közben egy másik regény is
Jó lenne egyszer leülni King bácsival és egy jó kis vacsora mellett beszélgetni arról, hogy hogy a búbánatos, rüves-nyüves, csúfpofás életben képes ilyen jó regényeket írni :)(:

25 hozzászólás
>!
Charityy
Stephen King: Tortúra

Első könyvem Stephen Kingtől, de azt hiszem közel sem az utolsó. Nem hiába mondják, hogy mennyire zseniális.
Egyik pillanatban még nyugodtan olvasgatok, a következőben pedig jeges rémület söpör végig rajtam. Félelmetes, hogy milyen hatást tud kiváltani az olvasóból, pedig a főgonoszunk nem egy szörnyeteg, hanem egy egyszerű könyvmoly hölgy, aki túlzásba vitte a rajongását. És mégis milyen félelmetes! Kegyetlen, de közben mégis elgondolkodik néha az olvasó, hogy valóban olyan rossz e ez a nőszemély, vagy tényleg csak egy egyszerű rajongó.
Úristen, Anne már megint itt van? Hallom a lépteit. Vagy csak a túlságosan élénk képzeletem? Ilyen és ehhez hasonló mondatok találhatóak a könyvben, így nem tudhatjuk biztosra, hogy mikor jön el és hogy éppen milyen hangulatban van.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Stephen King: Tortúra

Végtelen mély a rettegés kútja.

Stephen King Tortújára jött, látott és győzött nálam. Hogy miért? Mert a lehető legmélyebbre ás le az emberi lélekben, hogy a legősibb félelmeket hozza fel onnan és vágja az arcunkba. Hogy megmutassa, mire képes az ember a túlélésért. Hogy láthassuk, mennyire esendőek, és mégis mennyire erősek tudunk lenni.
Annie Wilkes nem egy ember, hanem maga a megtestesült félelem. Nem igazán a tettei számítanak, hanem hogy mit vált ki Paulban a tetteivel.

Mindezt ráadásul King igényesen, már-már szépirodalmi stílusban megírva tálalja elénk. A cölöp hasonlat az egyik legszebb, amit valaha olvastam. Úgy érzem, mostantól King horrorjai helyett a pszichothrillerjeit fogom keresni.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISP

Ha az ember diliházban lakik, se vége, se hossza a murinak.

76. oldal (Európa, 1994)

>!
zsofigirl

Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.

293. oldal

>!
Valcsa

Nincs ki mind a négy kereke, vagy legalábbis kilazultak a csavarok.

I. Annie, 11. (rész)

>!
Ciccnyog ISP

(…) az élénk fantázia nem bizonyul mindig áldásnak.

83. oldal (Európa, 1994)

>!
Ciccnyog ISP

(…) szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.

100. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Regényben minden terv szerint történt is volna… de a valóság olyan ocsmányul rendetlen! Mi mást lehetne mondani erről a földi életről, melyben sorsdöntő beszélgetések kellős közepén az embernek például épp pokolian kell szarnia? Egy olyan életről, amelyben még fejezetek sincsenek?

397. oldal

>!
Röfipingvin MP

Amikor Conan Doyle a Reichenbach- vízesésnél megölte Sherlock Holmest, az egész viktoriánus Anglia egy emberként lázadt fel, és követelte vissza. És tiltakozásuk nagyon is hasonlított Annie-ére: nem gyászt fejezett ki, hanem felháborodást. Doyle-t még a saját mamája is lehordta, mikor fia levélben adta tudtára, hogy el akarja tenni Holmest láb alól. Az idős hölgy postafordultával tiltakozott: „Meg akarod ölni Mr. Holmest, azt a finom úriembert? Badarság! Ne merészeld!

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes · Sir Arthur Conan Doyle
1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Sohasem a maga kedvéért írtam, Annie, és másokért se, a többi „első számú rajongóm” kedvéért. Mihelyt az ember írni kezd, ez a népség mintha egy másik bolygóra költözne. Nem írtam én az exfeleségeim kedvéért sem, és az anyámra meg az apámra sem gondoltam. Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük még őket magukat is megrémíti.

374. oldal

>!
Black_Angel

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.

>!
Ciccnyog ISP

De még hosszú időbe telt, míg át tudta törni az ajkát összetapasztó száraz nyálkérget, és rekedten krákogva megkérdezhette: „Hol vagyok?”, a nőtől, aki könyvvel kezében ágya mellett ült. A könyvet egy Paul Sheldon nevű ember írta. A névben minden meglepetés nélkül a magáéra ismert.
– Sidewinder, Colorado – mondta a nő, amikor végre elhangzott a kérdés. – Az én nevem Annie Wilkes. És én vagyok a maga…
– Tudom – vágott közbe a férfi. – Maga az én első számú rajongóm.
– Úgy van – mondta a nő mosolyogva. – Pontosan az vagyok.

17. oldal (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Annie Wilkes · Paul Sheldon

Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Robert R. McCammon: Csak az enyém
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chuck Wendig: Vészmadarak
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Dean Koontz: A halott város
Richard Godwin: A romlás labirintusa
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Josh Malerman: Madarak a dobozban