Tortúra 1166 csillagozás

Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra

Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Stephen King (1947-) amerikai író pályafutása eddigi csaknem ötven évében horrortörténetek, sötét, rejtelmes regények és krimik tömkelegét jelentette meg. A Ragyogás, a Christine, a Holtsáv vagy a Kedvencek temetőjének szerzője az irodalmi popkultúra legfontosabb alkotója, aki 2003-ban vehette át „Az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásért” járó medált. Emellett többek között Bram Stoker, O. Henry, World Horror… (tovább)

Stephen King: Misery

Eredeti mű

Stephen King: Misery

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: 100 Könyv

>!
Európa, Budapest, 2015
412 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2005
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777339 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 1994
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630756315 · Fordította: Szántó Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Paul Sheldon · Annie Wilkes

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika


Kedvencelte 266

Most olvassa 51

Várólistára tette 252

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie
Stephen King: Tortúra

Egyszerűen imádtam! Nagyon jó volt!
Igazi King-könyv. Érdekes, jól kidolgozott, izgalmas és itt-ott úgy vert a szívem, mint egy légkalapács. :) Volt 1-2 elég durva jelenet is, ahogy már megszokhattam az Írótól. Esküszöm, nekem is fájt.
Annak ellenére sem unatkoztam, hogy a történet spoiler Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
Élmény volt olvasni.

24 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Stephen King: Tortúra

"Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet."

Na kérem ez az „utazás” nem volt semmi.
Betegeskedésem előnye, hogy annyit olvasok, amennyit nem szégyenlek, bár tény ezt a könyvet egy kihívás miatt kezdtem el, amit most így utólag nagyon nem bánok.
Ugyanis olvasás közben rá kellett jöjjek, hogy ennek a műnek egy bizonyos feldolgozásával már találkoztam. Még pedig tavalyi évben a Karinthy Színház egyik előadásakor. Iványi Árpád rendezésével és két kiváló művész részvételével ( Annie Wilkes – Balázs Andrea és Paul Sheldon – Árpa Attila )volt szerencsém átélni mindezt az euforikus érzettel töltött rémséget.
Már akkor nagyon nagy hatással volt rám, mivel első sorból élvezhettem az előadást, és szó szerint sírva fakadtam a végére.
Tehát visszatérve a könyvhöz, hasonló hatást vártam, az elvárásom pedig az egeket súrolta.
És igen, megugrotta, sőt mi az, hogy! Túl is lépte.
Azt olvastam egyszer az íróról. hogy szó szerint idézve szavait: "Egy olyan korszakban, amikor általában beteg voltam a szesztől és a drogoktól, ezzel a munkával igazán jól szórakoztam.” – vallja a szerző Tortúra (Misery) című, 1987-ben készült regényének keletkezése kapcsán. „… egy népszerű íróról álmodtam – folytatja –, aki egyik rajongójának fogságába esik egy isten háta mögötti tanyán. A rajongó egy nő, akin a magányban elhatalmasodik a paranoia. A pajtában állatokat tart, közöttük Tortúrát, kedvenc disznaját, amely az író legnépszerűbb szoftpornó regénysorozatának főhőséről kapta a nevét. (…) Úgy véltem, ki lehetne bontani belőle egy egészen kitűnő történetet, ami legalább annyira mulatságos és szatirikus, mint amennyire rémítő. Úgy véltem, túl jó ahhoz, hogy ne írjam meg.” (Forrás : https://caitimor.blog.hu).
Tehát a fent említettek tekintetében erről a műről elmondható, hogy az író egyik legjobb, hanem a legjobb írása, egy megfoghatatlan csoda, mely olyan mélyen rántja le az olvasót a pokol bugyraiba, hogy szabadulni se tud, már ha akar.
Itt kis kitérőt tennék, ugyanis nem az első kötetet olvastam a „mestertől” és valószínűleg nem is az utolsót, mégis elgondolkodtam vajon hova is helyezzem az írót. Eddigi olvasmányaimra hivatkozva éppen annyira bele illik a szórakoztató regények világába, mint a szépirodalmi művek közé. Számomra igen érdekes kérdés, mert képtelen vagyok behatárolni, vagy akár eldönteni. Lehet nem is kell, de mégis felmerül a kérdés bennem, vajon milyen értékeket képvisel a műveivel? (Ha erre valaki értelmesen tud válaszolni megköszönöm). :)
Visszatérve eme történethez, mit is tapasztaltam olvasás közben?
Alap esettben egy nagyon jól megírt könyvet, ezen felül pedig egy olyan érzelmi szétesést, amelyet év elején egy másik kötetét olvasva tapasztaltam.
Hogy nagy hatással volt e rám? Mindenképpen. Kitörölhetetlen érzelmi hullámot indított el bennem. Nem is avval amiről szól, hisz számos kötet található a könyves piacon, melyek az emberi érzelmi „mocskot” és határokat tálalják különböző formában.
Itt az írás mibenlétében van a válasz. Ahogy elém helyezi, tálcán kínálja a finomabbnál finomabb falatokat, melyeket megízlelve rothadó ízvilág sejlik fel és amelyet egyszerűen képtelen vagyok kitörölni az emlékezetemből.
Hogy durva a hasonlat? Szerintem nem, teljesen ezt az érzetet hagyta maga után.
Bűzlő, rothadó érzést, de ettől függetlenül ugyan úgy kívánom újra és újra.
Ezért írtam maradandó a hatása.
Ami maga a történetet illeti, mint már fent említettem, alap esetben az emberi lélek sötétségéről szól.
Mégis fájdalmasan és egyben megindítóan tudni akartam, mi lesz a végeredménye, ennek a hosszanti, alantas cselekmény áradatnak, és hogyan is fog ez hatni rám.
Tehát összességében elmondhatom, hogy azt kaptam amit vártam. Igen fogalmazhatok úgy is amit főztem, egyem is meg.
Megettem, de még nem emésztettem meg. Kell egy kis idő.
Fantasztikus volt, egyszer vagy többször újra olvasós, főleg azért, mert ami nálam van kölcsön példány, tehát amint ki tudom tenni a lábam rohanok egy sajátért a boltba.

@Gothic01 a kedvenceid között akadtam rá, mivel ezt dobták nekem, hogy egy másik moly kedvencei közül az író tollából. Megtörtént és nekem is a kedvencek között landolt.
Köszönöm azt a jó ízlésedet! :)

5 hozzászólás
>!
Aigi P
Stephen King: Tortúra

Állítom, hogy Stephen King akkor a legjobb amikor nem horrort ír, azaz jelen könyvünknél, a Tortúránál. Sokak szerint, műfajilag a tortúra pszichothriller, az én olvasatomban azonban egy szatirikus kamaradráma.
A főszereplő Paul Sheldon író szeretne lenni. Igazi író. Szeretné végleg lezárni életének, a giccses romantikus, bár kétségtelenül népszerű és sok pénzt fialó regényekre szánt idejét. Be is fejezi legújabb könyvét és nagy boldogságában autóba ül, hogy aztán azzal a lendülettel balesetet is szenvedjen. Szerencsétlenségére az ő legnagyobb rajongója menti ki és ezzel el is kezdődik egy elgondolkodtató, nevetséges, rémisztő sakkjátszma író és rajongó között.
Ez tipikusan az a regény, amiről minél kevesebbet tudunk annál nagyobb élmény olvasni. (Írom ezt úgy, hogy sokadszor olvasom és fikarcnyit sem lett gyengébb. )
Regény sok dilemmával dolgozik, úgy fizikai, mint lelki síkon. Remek gondolatokkal alkotásról és életről. Mindezt pazarul megírt párbeszédekben, tökéletesen felrajzolt jellemekkel. Annie Wilkes-nél jobban megalkotott karaktert hirtelen nem is tudnék felidézni. Talán nincs is. Egyszerre esendő, szánni való és rémisztő, elementáris erejű fúria.
Aki nem olvasta még, annak azt javasolnám, elsőként, hogy ne habozzon, másodikként, hogy ne olvasson róla semmit, ne nézze meg, az egyébként fantasztikus filmet sem, mert minden információ csökkenti az első olvasás lenyűgöző élményét.
Ez a könyv nem ponyva, és semmiképpen nem egy faék egyszerű ijesztgetős thriller. Sokkal több annál. Ez King jegye a halhatatlansághoz. A nagybetűs irodalom része. Egyszerűen tökéletes.

Ui: Ha már a szatírát emlegettem, akkor simán el tudnék képzelni egy fordított felállást is. Az elismert romantikus young adults bestseller író elkap egy kritikust.
– Szóval mi nem tetszett a könyvemben?
– Lényegében szeretni akartam csak nem úgy sikerült.
– Téged nem érdekel, hogy sokat dolgoztam vele és a rajongóim szeretik?
– Úgy gondoltam, a cukrásznak is megmondom ha ehetetlen amit készített pedig ő is tanulta a mesterségét és dolgozott vele, ami pedig a rajongást illeti én úgy go…
És az író kezében felberreg a láncfűrész :)

5 hozzászólás
>!
Naiva P
Stephen King: Tortúra

Az olvasó nőknél ezek után kétségem sincs afelől, hogy nincs veszélyesebb. Főleg, ha a kedvenc írója kinyírja ennek az olvasó nőnek a kedvenc karakterét. A filmet már annyiszor láttam és továbbra sem tudok vele betelni. Ez a mű szerintem King egyik legjobb alkotásának megfilmesítése. (A remény rabjai és a Halálsoron mellett természetesen.)
Akadnak ugyan eltérések a könyv és a film között, de ezek többnyire apróságok. pl. spoiler
Kathy Bates félelmetesen zseniálisat alakít benne. Annie karakterét mintha csak rászabták volna. Szerintem ikonikus alakítást nyújtott a filmben. Pedig nem egy nagy költségvetésű film, viszont annál maradandóbb.
Stephen King nagyon ért a feszültség keltéshez. A hideg futkosott a hátamon, miközben olvastam.
Itt minden tiszta, emberi, ha úgy tetszik, hétköznapi, már-már sokszor földhözragadt, legalábbis más egyéb King művekhez képest. És mégis…, vagy éppen ennek ellenére a figyelmet, feszültséget, a kiszolgáltatottságot végig lehetett érezni az olvasás alatt. Teljesen át tudtam adni magam a könyv hangulatának, pedig ez Paul Sheldon mizériája volt!

>!
Csabi P
Stephen King: Tortúra

Erősen kilengett a komfortzóna vészjelzőm, amikor kezembe vettem King könyvét. Életem első King könyve. Némi filmes előképzettségem volt csak idáig, a Ragyogás, természetesen, de A remény rabjait is csak nemrég láttam, és most nézem, hogy a Menekülő embert is az ő regényéből forgatták. No meg A búra alatt című sorozat, amin teljesen leakadtam, a befejező évadot már meg sem néztem.

A Tortúra lehet az egyik legolvasottabb regénye (a Molyon a 3.), pedig ez sokkal kevésbé thriller, mint a többi (lehet). No persze nem azt mondom, van itt is hentelés rendesen, meg lelki terror, de ezt a regényt King tulajdonképpen az alkotásról és az ehhez kapcsolódó rajongásról írta. Valószínűleg már nagyon elege lehetett a fanok zaklatásaiból (pedig akkor még nem is volt internet), ezért aztán képletes bosszút állt rajtuk azzal, hogy egyiküket tette meg a regény antagonistájának, és így kifigurázhatta kedvére őket, úgy, hogy az érintettek még valószínűleg ehhez is tapsoltak. Emellett pedig az alkotás folyamatát is a regény elemévé tette, amolyan ars poeticaként működik ez, hisz Paul Sheldon egy egész regényt megír a regény folyamán, és közben betekinthetünk írói módszereibe, hitvallásába. Mindjárt azzal kezdi a történetet, hogy elkészül az új regény, ami más lett, mint a régiek, sutba vágta a romantikus halandzsát, és végre olyan történetet írt, ami nem a közönség alantas igényeit szolgálja csak ki. Naná, hogy Annie-nak, a legfőbb rajongónak nem tetszik ez az irányváltás spoiler. Sikeríró, mint saját sikerének mártírja. Megjegyzem, King már akkor sem lehetett nagyon csóró, azóta meg pláne, de valahogy nem is akar ő mást írni, minek is, ha ehhez ért a legjobban.

Maga a történet – talán épp emiatt is – elég kiszámítható, szinte mindig az lett, amire éppen gondoltam, hogy lennie kell, persze végül is a zsánernek megvannak a szabályai, King ebben a regényben ragaszkodik is hozzájuk. Hiába húzza oldalakon keresztül egy bezárt ajtó kinyitásának a dolgát, tudjuk, hogy sikerülni fog, hiszen most az kell, hogy kimozduljunk a szobából. És hiába látunk meg egy telefont, tudjuk, hogy nem fog működni, hisz még csak a regény harmadánál járunk, még nem lehet hívni a rendőrséget. Így megy ez, tudjuk a nyilvánvalót, amit majd oldalak múlva mondanak ki, valaki tud ezen izgulni, valaki meg türelmetlenkedik, hogy halaggyunk má’.

Végül is szórakoztató regény, érdekes ez a dupla olvasat, de egy jó szépíró kenterbe veri Mr. Kinget minden szempontból. Kivéve a példányszámok.

A fordítás iparosmunka, ennyi járt a műfajnak a ’80-as években. Mindjárt a dupla fenekű címmel (Misery) sem tudott mit kezdeni a fordító. Megnéztem több internetes oldalon is, nincs ilyen keresztnév az angolban, viszont a Misery-nek van valami nőies hangzása, ellentétben a Tortúrával ami elképzelhetetlen női névként.
Ja, és azt érti valaki, hogy a legújabb európás borítón mit keres az a piros kabátos hölgy szépen befésülve?

5 hozzászólás
>!
Rodwin
Stephen King: Tortúra

Minden évben igyekszem egy, két Kinget elolvasni, mert zseniálisnak tartom az író stílusát, és karakter ábrázolását. A világot, amit teremt köréjük.
Idénre ez a könyv jutott első körben, de nagyon ezt sem bántam meg, kevés King könyv van, amiben én csalódni tudok.
Itt is két remek karaktert teremtett Annie, és Paul személyében.
Paul Sheldon rémálma teljesült, mikor balesete után, az első számú rajongójánál ébred.
Fokozatosan derül ki Annie múltjáról minden, és tényleg az életéért kell írnia. Sokszor már nekem fájtak a durvaságok, senki ne akarjon ilyen ápolónőt maga mellé.
Néhol kicsit lassúnak éreztem, és számomra kevés volt a tér így, hogy szinte egy helyen játszódik az egész. De ez az író zsenijéből nem von le semmit.
Macska-egér játék az egész, Annie Wilkes pedig fantasztikus karakter, talán az egyik legjobb, amit King teremtett.
Újabb remek könyvet kaptam a mestertől, mindenképp érdemes elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 2015
412 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
Bla IP
Stephen King: Tortúra

Nem először olvastam a könyvet.
Egy kétszemélyes kamaradráma értő feszültségkeltéssel, amely King egyik legjobb regényévé teszi. Kitűnő alaptörténet, jól kidolgozott karakterek – egyszerűen szinte tökéletes alkotás. Kitűnő megfilmesítése is segítette a könyv ismertségét, méltán világsiker volt, s még ma is az…

>!
EssentialHencsi P
Stephen King: Tortúra

Kár, hogy csak öt csillagot lehet adni, mert tízszer annyit is megérdemelne. Emlékszem, mikor először olvastam, nagyon tinédzser voltam, és ezért akkor annyira nem jött be, mert vártam a szörnyeket. Most rájöttem, Annie Wilkes-nál félelmetesebb szörnye nincs is Kingnek. A kis csufipofa. Tudtam, mi lesz a vége, mégis egy-két résznél úgy izgultam, hátha az eltelt évek alatt átíródott ez a rüves-_nyüves_ könyv, és mégsem úgy lesz vége… Annie előéletére meg egyáltalán nem is emlékeztem. Viszont rácsodálkoztam olyan epizódokra, amik évek óta ott lébecoltak a fejemben, és elfelejtettem, hogy King uraság ültette bele őket évtizedekkel ezelőtt. spoiler
Nincs is mit szaporítani a szót, ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van, imádom. A filmet pedig meg fogom nézni, mert bármennyire hihetetlen, még nem láttam, de Kathy Bates miatt muszáj leszek. Ugye Molnár Piroska a szinkronhangja? Mondjátok, hogy igen, más nem is lehet.

2 hozzászólás
>!
dagikám
Stephen King: Tortúra

Voltak meredek részek,amikor tényleg én is felszisszentem,de túlnyomó részt lassan csordogáltunk az eseményekkel. Adott volt egy fanatikus olvasó és egy szerencsétlenül járt író,aki nek mindennap meg kellett küzdenie az „elemekkel”. El se tudtam képzelni hogyan menekülhet meg Paul a szorult helyzetéből,hogyan járhat túl az elmebeteg Annie eszén. Nem egy tipikus King regény, de szórakoztató volt.

5 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Stephen King: Tortúra

Nagyon izgalmas az alapszituáció – simán elröppent 100 oldal, és nem éreztem azt a szokásos stephenkingi lassúságot, amit nem kedvelek az író könyveiben –, de Isten óvjon minket a hasonló futóbolondoktól és rémmesébe illő helyzetektől! Úgy érzem, hogy eddig ebben a könyvében volt a legkevesebb mellébeszélés.

A történet nagyon para, mert az olvasó lelkére megy, ráadásul egészen aprólékosan fel van építve. Annie nevetőkuckójától elkezdve Paul Novril-függőségen és az írógépének a kipotyogó betűin át a „vágd el a csúcsponton” típusú filmekig minden kellett ahhoz, hogy ekkorát üssön. spoiler :S

(Mégis maradt benn egy Na, ez egyszer olvasós volt -feeling…)

Könyv és film:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/05/stephen-k…

>!
Árkádia, Budapest, 1990
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633071615 · Fordította: Szántó Judit

Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog IP

Ha az ember diliházban lakik, se vége, se hossza a murinak.

76. oldal (Európa, 1994)

>!
zsofigirl

Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.

293. oldal

>!
Röfipingvin MP

Amikor Conan Doyle a Reichenbach- vízesésnél megölte Sherlock Holmest, az egész viktoriánus Anglia egy emberként lázadt fel, és követelte vissza. És tiltakozásuk nagyon is hasonlított Annie-ére: nem gyászt fejezett ki, hanem felháborodást. Doyle-t még a saját mamája is lehordta, mikor fia levélben adta tudtára, hogy el akarja tenni Holmest láb alól. Az idős hölgy postafordultával tiltakozott: „Meg akarod ölni Mr. Holmest, azt a finom úriembert? Badarság! Ne merészeld!

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes · Sir Arthur Conan Doyle
1 hozzászólás
>!
Valcsa P

Nincs ki mind a négy kereke, vagy legalábbis kilazultak a csavarok.

I. Annie, 11. (rész)

>!
Ciccnyog IP

(…) az élénk fantázia nem bizonyul mindig áldásnak.

83. oldal (Európa, 1994)

>!
Black_Angel

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.

>!
Ciccnyog IP

(…) szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.

100. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

Oké, minden második alkalommal elsinkófálok egyet a két kapszulából. Az egyiket lenyelem. A másikat a nyelvem alá teszem, és amikor kiviszi a vizespoharat, a matrac alá rejtem, a többihez. Csak még nem ma. Ma még nem vagyok olyan állapotban, hogy elkezdjem. Majd holnap.
Belsejében megszólalt a Fehér Királynő, hogy kioktassa Alice-t: „A szabály ez: lekvár tegnap, lekvár holnap, de lekvár ma sosincs.”

159-160. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Regényben minden terv szerint történt is volna… de a valóság olyan ocsmányul rendetlen! Mi mást lehetne mondani erről a földi életről, melyben sorsdöntő beszélgetések kellős közepén az embernek például épp pokolian kell szarnia? Egy olyan életről, amelyben még fejezetek sincsenek?

397. oldal

>!
zsofigirl

Sohasem a maga kedvéért írtam, Annie, és másokért se, a többi „első számú rajongóm” kedvéért. Mihelyt az ember írni kezd, ez a népség mintha egy másik bolygóra költözne. Nem írtam én az exfeleségeim kedvéért sem, és az anyámra meg az apámra sem gondoltam. Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük még őket magukat is megrémíti.

374. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dean R. Koontz: A visszatérő
Dean R. Koontz: Mr. Murder
Josh Malerman: Madarak a dobozban
James Dashner: Halálkúra
Dean R. Koontz: Végsőkig
Jack Ketchum: A szomszéd lány