„Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.”
Na kérem ez az „utazás” nem volt semmi.
Betegeskedésem előnye, hogy annyit olvasok, amennyit nem szégyenlek, bár tény ezt a könyvet egy kihívás miatt kezdtem el, amit most így utólag nagyon nem bánok.
Ugyanis olvasás közben rá kellett jöjjek, hogy ennek a műnek egy bizonyos feldolgozásával már találkoztam. Még pedig tavalyi évben a Karinthy Színház egyik előadásakor. Iványi Árpád rendezésével és két kiváló művész részvételével ( Annie Wilkes – Balázs Andrea és Paul Sheldon – Árpa Attila )volt szerencsém átélni mindezt az euforikus érzettel töltött rémséget.
Már akkor nagyon nagy hatással volt rám, mivel első sorból élvezhettem az előadást, és szó szerint sírva fakadtam a végére.
Tehát visszatérve a könyvhöz, hasonló hatást vártam, az elvárásom pedig az egeket súrolta.
És igen, megugrotta, sőt mi az, hogy! Túl is lépte.
Azt olvastam egyszer az íróról. hogy szó szerint idézve szavait: "Egy olyan korszakban, amikor általában beteg voltam a szesztől és a drogoktól, ezzel a munkával igazán jól szórakoztam.” – vallja a szerző Tortúra (Misery) című, 1987-ben készült regényének keletkezése kapcsán. „… egy népszerű íróról álmodtam – folytatja –, aki egyik rajongójának fogságába esik egy isten háta mögötti tanyán. A rajongó egy nő, akin a magányban elhatalmasodik a paranoia. A pajtában állatokat tart, közöttük Tortúrát, kedvenc disznaját, amely az író legnépszerűbb szoftpornó regénysorozatának főhőséről kapta a nevét. (…) Úgy véltem, ki lehetne bontani belőle egy egészen kitűnő történetet, ami legalább annyira mulatságos és szatirikus, mint amennyire rémítő. Úgy véltem, túl jó ahhoz, hogy ne írjam meg.” (Forrás : https://caitimor.blog.hu).
Tehát a fent említettek tekintetében erről a műről elmondható, hogy az író egyik legjobb, hanem a legjobb írása, egy megfoghatatlan csoda, mely olyan mélyen rántja le az olvasót a pokol bugyraiba, hogy szabadulni se tud, már ha akar.
Itt kis kitérőt tennék, ugyanis nem az első kötetet olvastam a „mestertől” és valószínűleg nem is az utolsót, mégis elgondolkodtam vajon hova is helyezzem az írót. Eddigi olvasmányaimra hivatkozva éppen annyira bele illik a szórakoztató regények világába, mint a szépirodalmi művek közé. Számomra igen érdekes kérdés, mert képtelen vagyok behatárolni, vagy akár eldönteni. Lehet nem is kell, de mégis felmerül a kérdés bennem, vajon milyen értékeket képvisel a műveivel? (Ha erre valaki értelmesen tud válaszolni megköszönöm). :)
Visszatérve eme történethez, mit is tapasztaltam olvasás közben?
Alap esettben egy nagyon jól megírt könyvet, ezen felül pedig egy olyan érzelmi szétesést, amelyet év elején egy másik kötetét olvasva tapasztaltam.
Hogy nagy hatással volt e rám? Mindenképpen. Kitörölhetetlen érzelmi hullámot indított el bennem. Nem is avval amiről szól, hisz számos kötet található a könyves piacon, melyek az emberi érzelmi „mocskot” és határokat tálalják különböző formában.
Itt az írás mibenlétében van a válasz. Ahogy elém helyezi, tálcán kínálja a finomabbnál finomabb falatokat, melyeket megízlelve rothadó ízvilág sejlik fel és amelyet egyszerűen képtelen vagyok kitörölni az emlékezetemből.
Hogy durva a hasonlat? Szerintem nem, teljesen ezt az érzetet hagyta maga után.
Bűzlő, rothadó érzést, de ettől függetlenül ugyan úgy kívánom újra és újra.
Ezért írtam maradandó a hatása.
Ami maga a történetet illeti, mint már fent említettem, alap esetben az emberi lélek sötétségéről szól.
Mégis fájdalmasan és egyben megindítóan tudni akartam, mi lesz a végeredménye, ennek a hosszanti, alantas cselekmény áradatnak, és hogyan is fog ez hatni rám.
Tehát összességében elmondhatom, hogy azt kaptam amit vártam. Igen fogalmazhatok úgy is amit főztem, egyem is meg.
Megettem, de még nem emésztettem meg. Kell egy kis idő.
Fantasztikus volt, egyszer vagy többször újra olvasós, főleg azért, mert ami nálam van kölcsön példány, tehát amint ki tudom tenni a lábam rohanok egy sajátért a boltba.
@Gothic01 a kedvenceid között akadtam rá, mivel ezt dobták nekem, hogy egy másik moly kedvencei közül az író tollából. Megtörtént és nekem is a kedvencek között landolt.
Köszönöm azt a jó ízlésedet! :)