Tortúra 1906 csillagozás

Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra

Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Stephen King (1947-) amerikai író pályafutása eddigi csaknem ötven évében horrortörténetek, sötét, rejtelmes regények és krimik tömkelegét jelentette meg. A Ragyogás, a Christine, a Holtsáv vagy a Kedvencek temetőjének szerzője az irodalmi popkultúra legfontosabb alkotója, aki 2003-ban vehette át „Az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásért” járó medált. Emellett többek között Bram Stoker, O. Henry, World Horror… (tovább)

Stephen King: Misery

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: 100 Könyv Európa

>!
Európa, Budapest, 2021
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041558 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2020
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041558 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2020
464 oldal · ISBN: 9789635042500 · Fordította: Szántó Judit

6 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Paul Sheldon · Annie Wilkes

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Reichenbach-vízesés · Boulder, Colorado


Kedvencelte 397

Most olvassa 81

Várólistára tette 363

Kívánságlistára tette 323

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Stephen King: Tortúra

Stephen King képtelen olyan regényt írni, ami ne váltana ki érzelmeket az olvasókból. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen hatással van rájuk. Számomra az egyik hatalmas kedvenc A hosszú menetelés, amely inkább lelkileg viselt meg, annak ellenére, hogy nem kevés brutalitással spékelte meg. A Tortúra a másik ilyen kedvenc, amely nem az ágy alatt megbújó szörnyeken, nem az idegenek jelenlétén, és azok cselekedetein van a hangsúly, hanem két olyan emberen, akik a saját elméjükben megbújó démonokkal küzdenek.

A történetben két szereplő lelki küzdelmei bontakoznak ki egyetlen helyiségben: egy szobában, ahol Paul Sheldonnak szembe kell néznie a legnagyobb rajongójával Annie Wilkes-sel. A Tortúra igazi katalizátora egyértelműen Annie, aki annak ellenére, hogy nincs minden oldalon, mégis olyan erős a karaktere, a jelleme, hogy végig ott érezzük, szinte várjuk, hogy a szoba sarkából megszólaljon: „hello, mindvégig itt voltam, és figyeltelek.” A csaj totál para!
Ráadásul nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy King Annie Wilkes-re vetítette ki azon gondolatatait és érzéseit, amit a rajongók váltanak ki belőle. És igen, én Annie Wilkes vagyok, hatalmas rajongó, aki elvárja kedvenc írójától, hogy mindig olyan regények kerüljenek ki a kezei közül, amelyek nekem tetszetősek. Bár nem kötözném ki egy ágyhoz, nem lennék képes terrorizálni, de mégis ott motoszkál bennem egy apró Annie, akinek elvárásai vannak. Azt hiszem, ez minden rajongóról elmondható. Mindemellett nehéz elképzelni A mesterről, hogy esetleg romantikus, giccses könyvekkel szeretne előállni, mintsem, hogy folytassa a jól bevált sémát, ami meghozta neki a világsikert, de sosem lehet tudni; nem ismerhetjük az emberek legbensőbb vágyait. Így, mi Annie Wilkes-ek követelőzünk tovább, és verjük a palávert, ha csúszik egy-egy könyv megjelenése, esetleg nem azt kapjuk, amire vártunk.
A Tortúra legnagyobb specialitása, hogy két olyan szereplő van jelen benne, akiket nem igazán lehet kedvelni. Paul Sheldon a tipikus nagyképű, elszállt író, aki arrogáns faszként viselkedik mindenkivel. Annie Wilkes olyan nő, akinek az elméje valamikor régen megtört, és nem Paul Sheldon az első esete, ahol kínzással juttatja érvényre az akaratát. Két ember, akiknek a jellemük olyannyira mérgező, hogy nehéz eldönteni az olvasónak, kinek is kellene szurkolni. És pontosan ettől tökéletes az egész: egyikük sem az ártatlanság mintapéldánya, mégis késztetést érzünk, hogy az egyiküket megmentsük. De vajon az olvasó mit szeretne? Melyiküknek kellene életben maradnia?
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/10/08/stephen-king-tortura/

12 hozzászólás
MissFortune>!
Stephen King: Tortúra

Azt hiszem, ez nem az én történetem volt. Képtelen voltam rendesen kikapcsolódni az olvasás közbe, egyáltalán nem szippantott magába.
Maga a történet érdekesen indul, adott egy híres író, aki autó balesetet szenved. A halál torkából megmenti őt Annie, majd fogva tartja, hogy írjon neki egy újabb könyvet. Hát, én ezeket a részleteket a Tortúrából kifejezetten utáltam olvasni. Félreértés elkerülése végett: A könyvben, a mű, amit Paul ír, annak is Tortúra a címe. Kaptunk abból is pár fejezetet.
Annie igazán kattant, durva volt ráismerni, hogy mennyire elvetemült. Drukkoltam Paulnak.

2 hozzászólás
Gorkie P>!
Stephen King: Tortúra

Egyszerűen imádtam! Nagyon jó volt!
Igazi King-könyv. Érdekes, jól kidolgozott, izgalmas és itt-ott úgy vert a szívem, mint egy légkalapács. :) Volt 1-2 elég durva jelenet is, ahogy már megszokhattam az Írótól. Esküszöm, nekem is fájt.
Annak ellenére sem unatkoztam, hogy a történet spoiler Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
Élmény volt olvasni.

24 hozzászólás
Finn_Hudson>!
Stephen King: Tortúra

Fura érzés arról írni, hogy mennyire tetszett, mivel egy sötét, ijesztő és erőszakos jeleneteket nem nélkülöző könyvről van szó, mégis nem tudok mást tenni, mint ismét ódákat zengeni King zsenialitásáról. Bár a történet néha monotonnak érződött, főleg hogy szinte az egész cselekmény egyetlen szobában és két személy között zajlott, ennek ellenére az erős és hiteles szereplők, valamint a történet megbotránkoztató és rémisztő elemei ezt feledtették velem. Bevallom, amikor Tortúráról volt szó, és a készülő regényből voltak benne fejezetek, azok a részek egy kicsit untattak, viszont az az út, ahogy végül eljutott a Tortúra könyv cselekményéhez már izgalmasabb volt.
A filmre is nagyon kíváncsi vagyok, ugyanakkor van egy olyan gyanúm, hogy arra nem most fogok sort keríteni. Volt pár jelenet, amelyet elég volt elképzelni.

Nikolett0907 P>!
Stephen King: Tortúra

„Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.”

Na kérem ez az „utazás” nem volt semmi.
Betegeskedésem előnye, hogy annyit olvasok, amennyit nem szégyenlek, bár tény ezt a könyvet egy kihívás miatt kezdtem el, amit most így utólag nagyon nem bánok.
Ugyanis olvasás közben rá kellett jöjjek, hogy ennek a műnek egy bizonyos feldolgozásával már találkoztam. Még pedig tavalyi évben a Karinthy Színház egyik előadásakor. Iványi Árpád rendezésével és két kiváló művész részvételével ( Annie Wilkes – Balázs Andrea és Paul Sheldon – Árpa Attila )volt szerencsém átélni mindezt az euforikus érzettel töltött rémséget.
Már akkor nagyon nagy hatással volt rám, mivel első sorból élvezhettem az előadást, és szó szerint sírva fakadtam a végére.
Tehát visszatérve a könyvhöz, hasonló hatást vártam, az elvárásom pedig az egeket súrolta.
És igen, megugrotta, sőt mi az, hogy! Túl is lépte.
Azt olvastam egyszer az íróról. hogy szó szerint idézve szavait: "Egy olyan korszakban, amikor általában beteg voltam a szesztől és a drogoktól, ezzel a munkával igazán jól szórakoztam.” – vallja a szerző Tortúra (Misery) című, 1987-ben készült regényének keletkezése kapcsán. „… egy népszerű íróról álmodtam – folytatja –, aki egyik rajongójának fogságába esik egy isten háta mögötti tanyán. A rajongó egy nő, akin a magányban elhatalmasodik a paranoia. A pajtában állatokat tart, közöttük Tortúrát, kedvenc disznaját, amely az író legnépszerűbb szoftpornó regénysorozatának főhőséről kapta a nevét. (…) Úgy véltem, ki lehetne bontani belőle egy egészen kitűnő történetet, ami legalább annyira mulatságos és szatirikus, mint amennyire rémítő. Úgy véltem, túl jó ahhoz, hogy ne írjam meg.” (Forrás : https://caitimor.blog.hu).
Tehát a fent említettek tekintetében erről a műről elmondható, hogy az író egyik legjobb, hanem a legjobb írása, egy megfoghatatlan csoda, mely olyan mélyen rántja le az olvasót a pokol bugyraiba, hogy szabadulni se tud, már ha akar.
Itt kis kitérőt tennék, ugyanis nem az első kötetet olvastam a „mestertől” és valószínűleg nem is az utolsót, mégis elgondolkodtam vajon hova is helyezzem az írót. Eddigi olvasmányaimra hivatkozva éppen annyira bele illik a szórakoztató regények világába, mint a szépirodalmi művek közé. Számomra igen érdekes kérdés, mert képtelen vagyok behatárolni, vagy akár eldönteni. Lehet nem is kell, de mégis felmerül a kérdés bennem, vajon milyen értékeket képvisel a műveivel? (Ha erre valaki értelmesen tud válaszolni megköszönöm). :)
Visszatérve eme történethez, mit is tapasztaltam olvasás közben?
Alap esettben egy nagyon jól megírt könyvet, ezen felül pedig egy olyan érzelmi szétesést, amelyet év elején egy másik kötetét olvasva tapasztaltam.
Hogy nagy hatással volt e rám? Mindenképpen. Kitörölhetetlen érzelmi hullámot indított el bennem. Nem is avval amiről szól, hisz számos kötet található a könyves piacon, melyek az emberi érzelmi „mocskot” és határokat tálalják különböző formában.
Itt az írás mibenlétében van a válasz. Ahogy elém helyezi, tálcán kínálja a finomabbnál finomabb falatokat, melyeket megízlelve rothadó ízvilág sejlik fel és amelyet egyszerűen képtelen vagyok kitörölni az emlékezetemből.
Hogy durva a hasonlat? Szerintem nem, teljesen ezt az érzetet hagyta maga után.
Bűzlő, rothadó érzést, de ettől függetlenül ugyan úgy kívánom újra és újra.
Ezért írtam maradandó a hatása.
Ami maga a történetet illeti, mint már fent említettem, alap esetben az emberi lélek sötétségéről szól.
Mégis fájdalmasan és egyben megindítóan tudni akartam, mi lesz a végeredménye, ennek a hosszanti, alantas cselekmény áradatnak, és hogyan is fog ez hatni rám.
Tehát összességében elmondhatom, hogy azt kaptam amit vártam. Igen fogalmazhatok úgy is amit főztem, egyem is meg.
Megettem, de még nem emésztettem meg. Kell egy kis idő.
Fantasztikus volt, egyszer vagy többször újra olvasós, főleg azért, mert ami nálam van kölcsön példány, tehát amint ki tudom tenni a lábam rohanok egy sajátért a boltba.

@Gothic01 a kedvenceid között akadtam rá, mivel ezt dobták nekem, hogy egy másik moly kedvencei közül az író tollából. Megtörtént és nekem is a kedvencek között landolt.
Köszönöm azt a jó ízlésedet! :)

5 hozzászólás
Papírra_vetett_gondolataim>!
Stephen King: Tortúra

Eddigi kedvenc King kötetem ! Zseniális ez a fickó, főleg már csak azért is mert itt maga az ember az ami megborzongat a történet során ! Folyamatos feszültség, izgalom és soha nem tudhatod, hogy a következő oldalakon mit vár rád, egyszerűen fantasztikus ez a kötet !

https://www.youtube.com/watch…

3 hozzászólás
Réka0128 P>!
Stephen King: Tortúra

„Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.”

Pár hónappal ezelőtt olvastam először Stephen Kingtől, méghozzá a Halálsoron című kötetet, amivel teljesen megvett magának. Kicsit tartottam tőle, hogy a Tortúra nem fog annyira tetszeni majd, mert teljesen más műfajú könyv, mint a Halálsoron, de végül nem okozott csalódást. Az első pár fejezeten még nehezen rágtam át magam, mert szoknom kellett a stílust, de aztán elég jól sikerült belerázódnom. A történetnek két főszereplője van, a helyszín, ahol a történet játszódik, csupán egy vendégszoba, de ez egyáltalán nem vett el az élvezeti értékből, sőt rendkívül izgalmas és feszültséggel teli volt. Pontosan ilyennek kell lennie egy igazán beteg pszicho-thrillernek, mint amilyen a Tortúra.
Két fő karaktere van a sztorinak: Paul Sheldon a sikeres regényíró, és az ő legnagyobb rajongója, Annie Wilkes. Pault hamar megkedveltem, és imádtam elveszni az ő belső monológjaiban. Vele szemben pedig ott van Annie, aki a legellenszenvesebb karakter, akiről valaha is olvastam. Végig nagyon szurkoltam Paulnak, hogy valamilyen módon sikerüljön kikerülnie ennek az ördögi nőnek a karmai közül.
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a könyv, és továbbra is azon leszek, hogy olvassak az írótól. :)

2 hozzászólás
Rituga P>!
Stephen King: Tortúra

Mindig is tudtam, hogy King nem normális. Mert normális ember elméjében nem születnek meg ilyen történetek. Illetve, ha apró gondolatfoszlányok formájában fel is bukkan, az ember elhessegeti. és igyekszik teljesen elfelejteni. A zsigeri félelmet ragadja meg ez a történet. Attól nagyon beteg és attól mérhetetlenül félelmetes, hogy a mindannyiunkban élő rettegést lovagolja meg. Amit igyekszünk mindig legyőzni, ami elől menekülünk. Itt pedig tobzódunk benne. Mert az ember legnagyobb ellensége saját maga és a saját érzései. Szuper könyv volt.

5 hozzászólás
Linszyy P>!
Stephen King: Tortúra

Na ez durva volt. Csakis @nnina112 miatt vettem kézbe, egyébként soha nem mertem volna elolvasni és így olvasás után is ezt gondolom. Mert ez nekem hátborzongató horror volt. Viszont ha eltekintünk attól, hány álmatlan éjszakát okozott a könyv nekem és meddig tart majd elfelejtenem az agyamba ivódott borzasztó képeket, akkor azt kell mondjam, hogy most értettem meg, miért imádja mindenki Stephen Kinget. Valóban zseni és nagyon olvasmányosan ír, hihetetlen ötletei vannak, bárcsak ne lenne mind horrorisztikus. :D

Kifejezetten tetszett az a sok jó gondolat, amit az írásról és az írói létről olvashattam ebben a könyvben. A muszáj állapota is olyan volt, amiről mindenki tud és mindenki átélte már, de soha nem láttam még így megfogalmazva. Az elején gyanútlanul el is kényelmesedtem a kötetben, milyen jó, nincsenek véres részek és Paul Sheldon írja a rákényszerített Tortúra regényt. Csak hogy ezután jött a fekete leves. Több jelenet is kiborító volt, de még azután is bizakodtam, amíg el nem értem az utolsó 150 oldalhoz. Na az a legrosszabb rémálmom volt. :D

Ez pontosan az, amiért én nem olvasok thrillert meg horrort és bár a szívroham többször is kerülgetett izgalmamban, inkább szeretnék minél kevesebb ilyet olvasni a jövőben. Pedig a végkifejlettel elégedett voltam. Ezek miatt nem adhattam több csillagot, mert eddig a Carrie volt nekem a legléleksimogatóbb King-könyv. (Tudom, hogy nem létezik ilyen. xD) Viszont abszolút ez a könyv volt a legigazibb és legfelvilágosítóbb olvasásom az írótól, szóval egyáltalán nem bántam meg, de ne haragudjatok, ha most minimum egy év King-szünetet kérek. x"D
https://youtu.be/U3-XY8EIROw

3 hozzászólás
Kókuszka>!
Stephen King: Tortúra

„Egy olyan korszakban, amikor általában beteg voltam a szesztől és a drogoktól, ezzel a munkával igazán jól szórakoztam.” – vallja a szerző Tortúra (Misery) című, 1987-ben készült regényének keletkezése kapcsán."
Ez valahogy látszik is a tébolyult, két egymásnak feszülő ember, ördögi játszmájában. A viktoriánus korszak romantikus regényeinek sikeres írója, Paul Sheldon balesetet szenved, megmentője, az egykori ápolónő, Annie Wilkes, az író nagy rajongója, aki elviszi külvilágtól eldugott tanyájára. A mániákus depresszióban szenvedő Annie, amint megtudja, hogy kedvenc hősnőjét az író kinyuvasztotta, feltámasztását követeli. Paul testi, lelki gyötrelmeit az írásba menekíti, fogvatartója pedig maga a sátán, aki a legkisebb ballépést is kegyetlenül, eszelős módjára megtorolja. Hátborzongató, beteges, a lélek sötétjében kutakodó, jól megírt pszicho-thriller.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

Ha az ember diliházban lakik, se vége, se hossza a murinak.

76. oldal (Európa, 1994)

zsofigirl>!

Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.

293. oldal

Valcsa P>!

Nincs ki mind a négy kereke, vagy legalábbis kilazultak a csavarok.

I. Annie, 11. (rész)

Röfipingvin P>!

Amikor Conan Doyle a Reichenbach- vízesésnél megölte Sherlock Holmest, az egész viktoriánus Anglia egy emberként lázadt fel, és követelte vissza. És tiltakozásuk nagyon is hasonlított Annie-ére: nem gyászt fejezett ki, hanem felháborodást. Doyle-t még a saját mamája is lehordta, mikor fia levélben adta tudtára, hogy el akarja tenni Holmest láb alól. Az idős hölgy postafordultával tiltakozott: „Meg akarod ölni Mr. Holmest, azt a finom úriembert? Badarság! Ne merészeld!

1 hozzászólás
Black_Angel>!

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.

Futtetenne I>!

[…] az élénk fantázia nem bizonyul mindig áldásnak.

83. oldal (Európa, 1994)

zsofigirl>!

Regényben minden terv szerint történt is volna… de a valóság olyan ocsmányul rendetlen! Mi mást lehetne mondani erről a földi életről, melyben sorsdöntő beszélgetések kellős közepén az embernek például épp pokolian kell szarnia? Egy olyan életről, amelyben még fejezetek sincsenek?

397. oldal

Futtetenne I>!

[…] szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.

100. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
zsofigirl>!

Sohasem a maga kedvéért írtam, Annie, és másokért se, a többi „első számú rajongóm” kedvéért. Mihelyt az ember írni kezd, ez a népség mintha egy másik bolygóra költözne. Nem írtam én az exfeleségeim kedvéért sem, és az anyámra meg az apámra sem gondoltam. Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük még őket magukat is megrémíti.

374. oldal

Futtetenne I>!

Oké, minden második alkalommal elsinkófálok egyet a két kapszulából. Az egyiket lenyelem. A másikat a nyelvem alá teszem, és amikor kiviszi a vizespoharat, a matrac alá rejtem, a többihez. Csak még nem ma. Ma még nem vagyok olyan állapotban, hogy elkezdjem. Majd holnap.
Belsejében megszólalt a Fehér Királynő, hogy kioktassa Alice-t: „A szabály ez: lekvár tegnap, lekvár holnap, de lekvár ma sosincs.”

159-160. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: A vörös sárkány
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Dennis Lehane: Viharsziget
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Richard Chizmar: A rémkirály nyomában
Dean R. Koontz: Rejtekhely
Robert Bloch: Pszicho
Dot Hutchison: A nyár gyermekei