Tortúra 940 csillagozás

Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra Stephen King: Tortúra

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet.
Kihúzza az árokból.
Haza viszi.
Életre kelti.
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.

Eredeti mű: Stephen King: Misery

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Európa, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2005
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777339 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 1994
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630756315 · Fordította: Szántó Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · Paul Sheldon · Annie Wilkes

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika


Kedvencelte 213

Most olvassa 56

Várólistára tette 233

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Stephen King: Tortúra

Egyszerűen imádtam! Nagyon jó volt!
Igazi King-könyv. Érdekes, jól kidolgozott, izgalmas és itt-ott úgy vert a szívem, mint egy légkalapács. :) Volt 1-2 elég durva jelenet is, ahogy már megszokhattam az Írótól. Esküszöm, nekem is fájt.
Annak ellenére sem unatkoztam, hogy a történet spoiler Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
Élmény volt olvasni.

24 hozzászólás
>!
Naiva P
Stephen King: Tortúra

Az olvasó nőknél ezek után kétségem sincs afelől, hogy nincs veszélyesebb. Főleg, ha a kedvenc írója kinyírja ennek az olvasó nőnek a kedvenc karakterét. A filmet már annyiszor láttam és továbbra sem tudok vele betelni. Ez a mű szerintem King egyik legjobb alkotásának megfilmesítése. (A remény rabjai és a Halálsoron mellett természetesen.)
Akadnak ugyan eltérések a könyv és a film között, de ezek többnyire apróságok. pl. spoiler
Kathy Bates félelmetesen zseniálisat alakít benne. Annie karakterét mintha csak rászabták volna. Szerintem ikonikus alakítást nyújtott a filmben. Pedig nem egy nagy költségvetésű film, viszont annál maradandóbb.
Stephen King nagyon ért a feszültség keltéshez. A hideg futkosott a hátamon, miközben olvastam.
Itt minden tiszta, emberi, ha úgy tetszik, hétköznapi, már-már sokszor földhözragadt, legalábbis más egyéb King művekhez képest. És mégis…, vagy éppen ennek ellenére a figyelmet, feszültséget, a kiszolgáltatottságot végig lehetett érezni az olvasás alatt. Teljesen át tudtam adni magam a könyv hangulatának, pedig ez Paul Sheldon mizériája volt!

>!
Aigi P
Stephen King: Tortúra

Állítom, hogy Stephen King akkor a legjobb amikor nem horrort ír, azaz jelen könyvünknél, a Tortúránál. Sokak szerint, műfajilag a tortúra pszichothriller, az én olvasatomban azonban egy szatirikus kamaradráma.
A főszereplő Paul Sheldon író szeretne lenni. Igazi író. Szeretné végleg lezárni életének, a giccses romantikus, bár kétségtelenül népszerű és sok pénzt fialó regényekre szánt idejét. Be is fejezi legújabb könyvét és nagy boldogságában autóba ül, hogy aztán azzal a lendülettel balesetet is szenvedjen. Szerencsétlenségére az ő legnagyobb rajongója menti ki és ezzel el is kezdődik egy elgondolkodtató, nevetséges, rémisztő sakkjátszma író és rajongó között.
Ez tipikusan az a regény, amiről minél kevesebbet tudunk annál nagyobb élmény olvasni. (Írom ezt úgy, hogy sokadszor olvasom és fikarcnyit sem lett gyengébb. )
Regény sok dilemmával dolgozik, úgy fizikai, mint lelki síkon. Remek gondolatokkal alkotásról és életről. Mindezt pazarul megírt párbeszédekben, tökéletesen felrajzolt jellemekkel. Annie Wilkes-nél jobban megalkotott karaktert hirtelen nem is tudnék felidézni. Talán nincs is. Egyszerre esendő, szánni való és rémisztő, elementáris erejű fúria.
Aki nem olvasta még, annak azt javasolnám, elsőként, hogy ne habozzon, másodikként, hogy ne olvasson róla semmit, ne nézze meg, az egyébként fantasztikus filmet sem, mert minden információ csökkenti az első olvasás lenyűgöző élményét.
Ez a könyv nem ponyva, és semmiképpen nem egy faék egyszerű ijesztgetős thriller. Sokkal több annál. Ez King jegye a halhatatlansághoz. A nagybetűs irodalom része. Egyszerűen tökéletes.

Ui: Ha már a szatírát emlegettem, akkor simán el tudnék képzelni egy fordított felállást is. Az elismert romantikus young adults bestseller író elkap egy kritikust.
– Szóval mi nem tetszett a könyvemben?
– Lényegében szeretni akartam csak nem úgy sikerült.
– Téged nem érdekel, hogy sokat dolgoztam vele és a rajongóim szeretik?
– Úgy gondoltam, a cukrásznak is megmondom ha ehetetlen amit készített pedig ő is tanulta a mesterségét és dolgozott vele, ami pedig a rajongást illeti én úgy go…
És az író kezében felberreg a láncfűrész :)

4 hozzászólás
>!
Rodwin
Stephen King: Tortúra

Minden évben igyekszem egy, két Kinget elolvasni, mert zseniálisnak tartom az író stílusát, és karakter ábrázolását. A világot, amit teremt köréjük.
Idénre ez a könyv jutott első körben, de nagyon ezt sem bántam meg, kevés King könyv van, amiben én csalódni tudok.
Itt is két remek karaktert teremtett Annie, és Paul személyében.
Paul Sheldon rémálma teljesült, mikor balesete után, az első számú rajongójánál ébred.
Fokozatosan derül ki Annie múltjáról minden, és tényleg az életéért kell írnia. Sokszor már nekem fájtak a durvaságok, senki ne akarjon ilyen ápolónőt maga mellé.
Néhol kicsit lassúnak éreztem, és számomra kevés volt a tér így, hogy szinte egy helyen játszódik az egész. De ez az író zsenijéből nem von le semmit.
Macska-egér játék az egész, Annie Wilkes pedig fantasztikus karakter, talán az egyik legjobb, amit King teremtett.
Újabb remek könyvet kaptam a mestertől, mindenképp érdemes elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634052166 · Fordította: Szántó Judit
>!
Csabi MP
Stephen King: Tortúra

Erősen kilengett a komfortzóna vészjelzőm, amikor kezembe vettem King könyvét. Életem első King könyve. Némi filmes előképzettségem volt csak idáig, a Ragyogás, természetesen, de A remény rabjait is csak nemrég láttam, és most nézem, hogy a Menekülő embert is az ő regényéből forgatták. No meg A búra alatt című sorozat, amin teljesen leakadtam, a befejező évadot már meg sem néztem.

A Tortúra lehet az egyik legolvasottabb regénye (a Molyon a 3.), pedig ez sokkal kevésbé thriller, mint a többi (lehet). No persze nem azt mondom, van itt is hentelés rendesen, meg lelki terror, de ezt a regényt King tulajdonképpen az alkotásról és az ehhez kapcsolódó rajongásról írta. Valószínűleg már nagyon elege lehetett a fanok zaklatásaiból (pedig akkor még nem is volt internet), ezért aztán képletes bosszút állt rajtuk azzal, hogy egyiküket tette meg a regény antagonistájának, és így kifigurázhatta kedvére őket, úgy, hogy az érintettek még valószínűleg ehhez is tapsoltak. Emellett pedig az alkotás folyamatát is a regény elemévé tette, amolyan ars poeticaként működik ez, hisz Paul Sheldon egy egész regényt megír a regény folyamán, és közben betekinthetünk írói módszereibe, hitvallásába. Mindjárt azzal kezdi a történetet, hogy elkészül az új regény, ami más lett, mint a régiek, sutba vágta a romantikus halandzsát, és végre olyan történetet írt, ami nem a közönség alantas igényeit szolgálja csak ki. Naná, hogy Annie-nak, a legfőbb rajongónak nem tetszik ez az irányváltás spoiler. Sikeríró, mint saját sikerének mártírja. Megjegyzem, King már akkor sem lehetett nagyon csóró, azóta meg pláne, de valahogy nem is akar ő mást írni, minek is, ha ehhez ért a legjobban.

Maga a történet – talán épp emiatt is – elég kiszámítható, szinte mindig az lett, amire éppen gondoltam, hogy lennie kell, persze végül is a zsánernek megvannak a szabályai, King ebben a regényben ragaszkodik is hozzájuk. Hiába húzza oldalakon keresztül egy bezárt ajtó kinyitásának a dolgát, tudjuk, hogy sikerülni fog, hiszen most az kell, hogy kimozduljunk a szobából. És hiába látunk meg egy telefont, tudjuk, hogy nem fog működni, hisz még csak a regény harmadánál járunk, még nem lehet hívni a rendőrséget. Így megy ez, tudjuk a nyilvánvalót, amit majd oldalak múlva mondanak ki, valaki tud ezen izgulni, valaki meg türelmetlenkedik, hogy halaggyunk má’.

Végül is szórakoztató regény, érdekes ez a dupla olvasat, de egy jó szépíró kenterbe veri Mr. Kinget minden szempontból. Kivéve a példányszámok.

A fordítás iparosmunka, ennyi járt a műfajnak a ’80-as években. Mindjárt a dupla fenekű címmel (Misery) sem tudott mit kezdeni a fordító. Megnéztem több internetes oldalon is, nincs ilyen keresztnév az angolban, viszont a Misery-nek van valami nőies hangzása, ellentétben a Tortúrával ami elképzelhetetlen női névként.
Ja, és azt érti valaki, hogy a legújabb európás borítón mit keres az a piros kabátos hölgy szépen befésülve?

5 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Stephen King: Tortúra

Kár, hogy csak öt csillagot lehet adni, mert tízszer annyit is megérdemelne. Emlékszem, mikor először olvastam, nagyon tinédzser voltam, és ezért akkor annyira nem jött be, mert vártam a szörnyeket. Most rájöttem, Annie Wilkes-nál félelmetesebb szörnye nincs is Kingnek. A kis csufipofa. Tudtam, mi lesz a vége, mégis egy-két résznél úgy izgultam, hátha az eltelt évek alatt átíródott ez a rüves-_nyüves_ könyv, és mégsem úgy lesz vége… Annie előéletére meg egyáltalán nem is emlékeztem. Viszont rácsodálkoztam olyan epizódokra, amik évek óta ott lébecoltak a fejemben, és elfelejtettem, hogy King uraság ültette bele őket évtizedekkel ezelőtt. spoiler
Nincs is mit szaporítani a szót, ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van, imádom. A filmet pedig meg fogom nézni, mert bármennyire hihetetlen, még nem láttam, de Kathy Bates miatt muszáj leszek. Ugye Molnár Piroska a szinkronhangja? Mondjátok, hogy igen, más nem is lehet.

2 hozzászólás
>!
smetalin
Stephen King: Tortúra

Hatalmas meglepetésként ért, mikor megtudtam hogy Tortúra az egy nőt takar, legalábbis ebben a regényben. Mikor felocsúdtam a sokkhatás alól, akkor elkezdtem kicsit unatkozni, mert bizony voltak olyan részek mikor Paul a fájdalom felhőjébe burkolózott és rendesen elveszett ott, így csak olyan semmit mondó szavakat olvastam, nulla cselekménnyel. Szóval több cselekmény nem jött volna rosszul, szerintem. Oké, összesen két szereplő volt végig, Paul-az író, és Annie-az első számú rajongó.
Annie spoiler rendesen beteg volt, senki nem kíván ilyen ápolónőt maga mellé, a világ elől elzárva tartotta kedvenc íróját, miután kimenti az autó roncsai közül. (bár hagyta volna ott) És mi mást szeretne kedvenc írójától, minthogy támassza fel kedvenc regényhősnőjét (Tortúrát) egy itt megírt könyvben.
Nos ezért mindent megtesz, hogy elérje célját, nem fél hozzá baltát és elektromos kenyér szeletelőt sem használni, bármit, csak legyen meg neki a regény. Eltudjátok képzelni e tárgyakat mire használta Annie?
Itt-ott néha döcögött a történet, de azért nem rossz élmény ez, erős gyomor némelyik résznél nem árt.

3 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Stephen King: Tortúra

Azt hiszitek félni csak nagy, erős férfiaktól, szörnyektől lehet? Azt hiszitek a rettegést nem válthatja ki egy anyás mosolyú ápolónő? Tévedtek. Annie Wilkes az egyik legfélelmetesebb, legkegyetlenebb pszichopata hős, akit valaha írtak. Hiába no, az Olvasó Nők Veszélyesek.
Kathy Bates: egy kivételesen jogos Oscar-díj.

>!
Tiger205
Stephen King: Tortúra

majd besz@rtam, mikor olvastam.
s ez egy thiller esetén – azt hiszem a legnagyobb dicséret :)

18 hozzászólás
>!
mate55 
Stephen King: Tortúra

Számomra az „igazi” pszicho thriller a lélekben játszódik, s úgy teremt feszültséget, ahogy Stephen King is „megteremtette” ebben a regényében. Két ember drámájából, s azoknak leginkább a párbeszédeikből bontakozik ki. King, egy író (Paul Sheldon) szemszögéből „vizsgálja” a helyzetet, aki igyekszik az őt fogva tartó pszichopata nő agyával gondolkodni. Többek között azért is nagyszerű, mert Annie Wilkes, mint a legfélelmetesebb gonosz okán, (szerintem minden idők egyik legemlékezetesebb negatív női karakterével) izgalmas versenyfutása bontakozik ki a „normális” társadalom és az őrület között. De az egy másodpercre sem merült föl bennem, hogy lélektani, mi több, erkölcsi mélyfúrásokat végezzek tettei ürügyén. Mert cselekedeteinek a hatása horrorisztikus, sőt az egész regényvilágnak van valamiféle elborzasztó, félelmetes atmoszférája, ami valójában az emberi lélek sötétségéről szól. És az sem véletlen, hogy Annie mennyire hasonlít a klasszikus noirok, a végzet asszonyainak egy bizonyos típusára, (de mégsem a femme fatale-ok csoportjára) akik nem anyagi előnyökre hajtanak, hanem egy férfit akarnak megszerezni bármi áron, és akiknek az épelméjűsége is megkérdőjelezhető. Úgy éreztem, Annie legalább annyira szánandó, mint amennyire ijesztő alak. Alakjában az író egyrészt a legkülönlegesebb, másrészt a legfélelmetesebb gonoszát rajzolta meg, amikor a rajongása őrületbe fordul. Másfelől Paul vívódása, amely végigvonul a regény egészén, voltaképpen a könyv lelke. „Szemlátomást” csúcsformában volt, amikor a párbeszédeket írta, annyira elevenek voltak, hogy a később írt (az általam olvasott) regényeiben még megközelíteni sem tudta ezt a színvonalat. A két szereplő között ehhez foghatóan zseniális szituációkat korábban sose volt módomban olvasni. A „Tortúra” így, harminc év távlatából is újat tud mutatni az erőszakhoz és beteg elmékkel teli könyvekhez szokott olvasónak, spoiler és Annie Wilkes félelmetes alakja örökre maradandó élmény marad.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

Ha az ember diliházban lakik, se vége, se hossza a murinak.

76. oldal (Európa, 1994)

>!
zsofigirl

Mert az írók mindenre emlékeznek, Paul. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz.
A művészet lényege a szívós emlékezet.

293. oldal

>!
Valcsa

Nincs ki mind a négy kereke, vagy legalábbis kilazultak a csavarok.

I. Annie, 11. (rész)

>!
Ciccnyog ISMP

(…) az élénk fantázia nem bizonyul mindig áldásnak.

83. oldal (Európa, 1994)

>!
Ciccnyog ISMP

(…) szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.

100. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

Amikor Conan Doyle a Reichenbach- vízesésnél megölte Sherlock Holmest, az egész viktoriánus Anglia egy emberként lázadt fel, és követelte vissza. És tiltakozásuk nagyon is hasonlított Annie-ére: nem gyászt fejezett ki, hanem felháborodást. Doyle-t még a saját mamája is lehordta, mikor fia levélben adta tudtára, hogy el akarja tenni Holmest láb alól. Az idős hölgy postafordultával tiltakozott: „Meg akarod ölni Mr. Holmest, azt a finom úriembert? Badarság! Ne merészeld!

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes · Sir Arthur Conan Doyle
1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Regényben minden terv szerint történt is volna… de a valóság olyan ocsmányul rendetlen! Mi mást lehetne mondani erről a földi életről, melyben sorsdöntő beszélgetések kellős közepén az embernek például épp pokolian kell szarnia? Egy olyan életről, amelyben még fejezetek sincsenek?

397. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Oké, minden második alkalommal elsinkófálok egyet a két kapszulából. Az egyiket lenyelem. A másikat a nyelvem alá teszem, és amikor kiviszi a vizespoharat, a matrac alá rejtem, a többihez. Csak még nem ma. Ma még nem vagyok olyan állapotban, hogy elkezdjem. Majd holnap.
Belsejében megszólalt a Fehér Királynő, hogy kioktassa Alice-t: „A szabály ez: lekvár tegnap, lekvár holnap, de lekvár ma sosincs.”

159-160. oldal (Európa, 1994)

1 hozzászólás
>!
Black_Angel P

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.

>!
zsofigirl

Sohasem a maga kedvéért írtam, Annie, és másokért se, a többi „első számú rajongóm” kedvéért. Mihelyt az ember írni kezd, ez a népség mintha egy másik bolygóra költözne. Nem írtam én az exfeleségeim kedvéért sem, és az anyámra meg az apámra sem gondoltam. Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük még őket magukat is megrémíti.

374. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Robert R. McCammon: Csak az enyém
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chuck Wendig: Vészmadarak
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Dean Koontz: A halott város
Richard Godwin: A romlás labirintusa
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Josh Malerman: Madarak a dobozban