The ​Shining (The Shining 1.) 85% 31 csillagozás

Fogadjatok meg egy jó tanácsot. Ne olvassátok ezt a könyvet egy lakókocsiban a svédországi semmi közepén, ahol a legközelebbi szomszéd kilométerekre van, se kerítés se zár az ajtón, és ahol a szél fák közötti neszezése könnyen baltás gyilkosnak hallható.

Erről a könyvről hogy tudok értékelést írni? Szívem szerint nem is tenném, de vannak emberek, akik követelik, hogy az ember értékelést írjon. A ragyogás sokak kedvenc King könyve, és ez érthető is. Nekem nem, de ez egyéni szoc. problem. Olyan kiadást olvastam, aminek az elején van egy előszó a szerzőtől, amiben még Ő is megemlíti, hogy A ragyogás a karrierjének egy mérföldköve. Ha még King is érzi, hogy ez egy jó munka, akkor nekem mi itt a dolgom? Megcáfolni nem fogom, maximum egyetérthetek. Ez a könyv zseniális, úgy jó, ahogy van, még a névelőkön is érezni, hogy King írta. Csak azért kap öt csillagot, mert többet nem adhatok.

Iszonyúan félelmetes ez a könyv, de sokkal több is, mint egyszerű horror. Nagyon komoly témákat feszeget őszintén.

Újraolvasás után:

Korábbi nézeteimet némiképp módosítva most azt gondolom, hogy ez a könyv tényleg baromi félelmetes, és a klausztrofób hangulat megteremtése remekül sikerült Kingnek. Viszont hogy mennyire komoly és mély ez a regény, azzal kapcsolatban lettek kételyeim.

Pár hónappal ezelőtt még biztos Stephen Kinget mondtam volna, ha az a kérdés, hogy kitől nem tervezek soha, semmilyen körülmények között sem olvasni. Hülye horror, értelmetlen ijesztgetés az első oldaltól az utolsóig, kinek jó az?

Most mégis itt vagyok, és be kell vallanom, hogy határozottan tetszett. A műfaj nem lett a kedvencem, meg volt benne elég sok rész, ami nem hiányzott nekem, de sokkal durvábbra számítottam. El kell ismerni, hogy tud írni a mester. Gyönyörűen kidolgozza a szereplőket, nagyon jól érthető, hogy milyenek, hogy működnek, mit gondolnak, de egy csöppet sem kiszámíthatóak vagy unalmasak. Épp ellenkezőleg, mindenkinek több oldala van, mindenkit lehet valamiért szeretni és sajnálni, de ugyanígy utálni is.
A műfaj jellemzője a félelmetes helyzetek gondos leírása, természetesen ezt is zseniálisan megoldja. Elég egy-két szó vagy valami halvány utalás, hogy az olvasó rögtön kellemetlenül érezze magát. Számomra ez főleg a reális helyzeteknél volt így (minden sejtetés nélkül nem hangzott jó ötletnek hagyni, hogy betemesse őket a hó egyedül, távol mindentől). Igazság szerint nekem néha sok is volt a természetfeletti, látszik, hogy általában is jobban félek az emberektől, mint bármiféle szellemektől. Érdekes, hogy a ragyogást még minden ellenkezés nélkül elfogadtam, de például a spoiler kifejezetten nevetségesnek, a spoiler pedig túl abszurdnak tartottam. Ez valahogy elrontja a gondosan felépített, teljesen hihető alaphelyzetet, amiben pont az az ijesztő, hogy simán megtörténhet. Ezért reménykedtem végig, hogy lesz valami logikus magyarázat. spoiler
Összességében nagyon gondosan, igényesen megírt könyv (ez látszik a nyelvezetén is, amennyire én meg tudom ítélni, kifejezetten választékos, az irgalmatlan mennyiségű káromkodás ellenére is), és mindenképpen érdemes volt elolvasni.
Külön öröm, hogy rájöttem, hogy mi a szösz az a REDRUM. És bosszúság, hogy miért csak egy-két oldallal azelőtt, hogy hivatalosan is kiderült. Pedig elég nyilvánvaló.
Többek között itt gondolkoztam el azon, hogy valamikor belepillantok a magyar fordításba is, mert több helyen el nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehetett normálisan lefordítani úgy, hogy értelme is legyen és jól is hangozzék. Nem kis feladat lehetett.

Szerelem ez! Így másodszorra is. Az eredeti nyelvén talán még nagyobb.
<3

Másodszor olvastam el és teljesen le vett a lábamról… Életem első Stephen King élménye negatív volt. Rájöttem, hogy csak úgy lehet olvasni, ha ráérősen, odafigyelve böngészed a sorokat. Annyi apró mondanivalója van túl az eseményeken. Minden mondata aranyat ér.
Örülök, hogy adtam neki még egy esélyt. Izgalmas, hátborzongató jelenetek.
Még a sövény támadását is úgy írta meg, hogy szinte magam előtt láttam.

Hát ismét találkoztunk, sai King. Bevallom, kicsit többre számítottam.

A legnagyobb baj ezzel a regénnyel az, hogy egyszerűen túl hosszú volt a felvezetés. A lényegi borzalmak és izgalmak az én kiadásom (ami 500 oldalas) háromszázadik oldala után kezdődtek meg, vagyis a regény több mint a felét kitette a szereplők bemutatása. Ez utóbbi viszont – Kingtől megszokottan – nagyon magas színvonalú.

Ahogy az alapból labilis Jack Torrance-t magába szippantja az Overlook hotel démoni ereje, az nagyon jól le van vezetve, ahogy a családtagok egymáshoz való viszonyának változása is remekül lett bemutatva. Ezért is tartom Kinget inkább szépirodalmi szerzőnek, mert nagyon részletes jellemrajzokat tud készíteni (sok olvasó szerint ez utóbbi a keresztje is egyben).

Nekem a túl hosszú felvezetés miatt annyira nem nyerte el a tetszésemet, de ettől még elismerem az író teljesítményét. Nem hiába dolgozták fel ezt a könyvet már többször is többféle formában, és a körülötte kialakult rajongás sem ok nélkül alakult ki. Ajánlott a klasszikus horror kedvelőinek, és a részletes jellemrajzok rajongóinak. =)

Kedvenc könyvem Kingtől, legalábbis még nem olvastam tőle jobbat. Nem hiszek a szellemekben, de mégis a Overlook Hotelben lévőktől kiráz a hideg. Érdekes volt látni a Jack fejében lejátszódó gondolatmenetet. Először próbálja értelmes érvekkel alátámasztani, hogy miért nem hagyhatják el ezt a helyet, később pedig teljesen elhatalmasodik rajta az őrület. Zseniális, jól megírt, nem túl terjengős ( ami néha zavar Kingnél ). Imádtam!

Azon kevés könyvek közé tartozik, aminek előbb láttam a filmváltozatát, mint olvastam. Tulajdonképpen gyerekként, réges-rég láttam, és úgy maradt meg bennem, mint félelmetes, sejtelmes, kicsit érthetetlen történet.
Felnőtt fejjel és könyv alakban viszont egy teljesen érthető, és jól megírt horrortörténetet kaptam, tele izgalmas jelenettel (na jó, főleg a második felében). A bátor és okos Danny belopta magát a szívembe.