The ​Outsider 24 csillagozás

Stephen King: The Outsider Stephen King: The Outsider

An eleven-year-old boy’s violated corpse is found in a town park. Eyewitnesses and fingerprints point unmistakably to one of Flint City’s most popular citizens. He is Terry Maitland, Little League coach, English teacher, husband, and father of two girls. Detective Ralph Anderson, whose son Maitland once coached, orders a quick and very public arrest. Maitland has an alibi, but Anderson and the district attorney soon add DNA evidence to go with the fingerprints and witnesses. Their case seems ironclad.

As the investigation expands and horrifying answers begin to emerge, King’s propulsive story kicks into high gear, generating strong tension and almost unbearable suspense. Terry Maitland seems like a nice guy, but is he wearing another face? When the answer comes, it will shock you as only Stephen King can.

>!
Hodder & Stoughton, London, 2019
496 oldal · ASIN: B0792D4MWR
>!
Hodder & Stoughton, London, 2019
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473676398 · ASIN: 1473676398
>!
Hooder & Stoughton, London, 2018
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473676435

3 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Laszlo_Molnar_2>!
Stephen King: The Outsider

A 2000-es években az egykor horrorkirályként emlegetett Stephen King új kedvenc műfajt talált, mégpedig a krimit. (De tényleg, már az évezred elején – 2001-es, Peter Straubbal közösen írt könyve, A fekete ház az ifjúsági dark fantasyként besorolható Talisman folytatásaként már nyomozóvá tette a főszereplőt, még ha a (kifejezetten brutális) könyv nem is hagyta el a félelmetes fantasy világát.)

A 2014-16-os „Bill Hodges-trilógia”, amely a Mr. Mercedesszel kezdődött, érezhetően új lendületet adott neki, ami a The Outsiderben (A kívülálló) remekül kitart. Olyannyira, hogy bár nem a trilógia része, egyértelműen azzal azonos „világban” játszódik. Ennek következtében többé-kevésbé részletesen megismerjük belőle a trilógia történéseit, erősen spoileresen, szóval érdemes ezt mindenképpen a trilógia végigolvasása után venni a kezünkbe. Már csak azért is, mert aki a trilógiát végigolvasta (vagy ismeri King munkásságát), annak nem jön váratlanul, amikor a regény egyszer csak, legalábbis látszólag, műfajt vált.

Ezen pedig akár az is múlhat, hogy az ember a könyvet ezen a ponton a sarokba hajítja, vagy még izgatottabban olvas tovább. A könyv – hátlapon is bevezetett – felütése, talán kicsit hosszan, de nem szükségtelenül hosszan és nem is unalmasan, felépíti az alaphelyzetet: adott egy brutális gyilkosság és egy egyértelmű tettes, minden egyértelműnek tűnik, csakhogy sajnos lassan az is világossá válik, hogy mégsem történhettek így a dolgok. Ez lehet egy csavaros, trükkös krimi alaphelyzete, de aki olvasott már egy tucat King-kötetet, tudja, hogy a Halálos árnyék és az Az írója szinte minden könyvében előbb-utóbb kisebb-nagyobb mértékben elkalandozik egy bizonyos területre, ahogy azt tette a Bill Hodges-trilógia harmadik kötetével is. Ha ezt nem tudjuk, a „megoldás” olcsó lehet; igaz viszont az is, hogy ha ezt tudjuk, akkor meg egy fokkal kevésbé erős a rejtély az első száz oldalon.

Talán az utóbbi idők Kingjére már nem jellemző annyira a „pörgös első harmad – lassú középrész – iszonyat izgalmas utolsó harmad” felépítés, de ennek itt találjuk a legkevésbé nyomát. Ezúttal a könyv első harmada a történet fokozatos felépítéséről és bevezetéséről szól (bár elsőre talán soknak tűnik, a későbbiek is igazolják, hogy szükségünk van az eset ilyen alapos megismerésére). Aztán beüt a ménkű, és a könyv feléig úgy pörögnek az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket, ráadásul King megvillantja régi önmagát, és akad pár „sötétben, egyedül ne olvasd” jelenet is. Aztán, amellett, hogy ezen a ponton (tényleg takkra a felénél) váratlanul felbukkan egy régi ismerősünk, a paráztatós jeleneteket már nem feledve, lassanként beindul a nyomozósdi, az események viszont már csak az utolsó egyhatod végkifejletére pörögnek fel újra.

Ha elfogadjuk a kezdetben nem jelzett műfaji kettősséget, kifejezetten szórakoztató és amolyan kingesen letehetetlen olvasmányról van szó. Látszik persze, hogy egy hetvenéves írót más foglalkoztat, mint egy harminc-negyvenévest (aki talán a végkifejletet egy százoldalas, nagyszabású tombolásban mutatta volna be, bár abban is van logika, sőt igazságtétel és tanulság, hogy egy ilyen gonoszt esetén miért nem szükséges igazán heroikus küzdelem a könyv végére), de ez teljesen rendjén van, különösen, hogy közben ízig-vérig King-darabról beszélhetünk. Az angolul olvasott könyv mellett párhuzamosan olvastam harminconévesen írt elemzését-beszédét a horror (könyves-filmes) műfajáról, a Danse Macabre-t, és öröm volt látni a párhuzamokat, azt, ahogy a fiatal King megmagyarázza az idősebb King motivációit, a regényének egyes jeleneteit is akár. És viszont: egy 2018-as könyvben már-már természetes az önreflexió, amellyel akár konkrét egykori trashfilmekre hivatkozva beszélik meg a szereplők a tapasztalataikat és vonják le következtetéseiket.

De nagyon 2018-as a téma is, ami minden kisebb-nagyobb önismétlés ellenére egyértelműen maivá teszi a könyvet. A #metoo korszakában egyfelől láthatjuk, hogy miként mehet tönkre egy-egy tisztes vagy tisztesnek tűnő férfi élete egyetlen nyilvános vád következtében és ez hogyan teheti tönkre a családját is – másfelől viszont az is elhangzik, hogy a perverz erőszak-elkövetők mindig makulátlan, tisztességes, „senki nem gondolta volna róla” figurák képében jelennek meg. Mert ahogy a Danse Macabre egyik fő tanulsága is szól, a legtöbb horrorszerző igazából nagyon erős erkölcsi mércével írja nemritkán tanmesének szánt írásait. Bár odáig nem fajulunk, hogy mint a BH-trilógia végén, megadná az öngyilkosjelöltek segélyszámát, vagy mint a 2010-es Minden sötét, csillag sehol-ban, a szereplőkkel már-már kilógó lólábbal mondatná ki az erkölcsi ítéletet, azért érezhető pár megfelelően hangsúlyos, ám megfelelő arányérzékkel megfogalmazott tételmondat a témában. De ez egyáltalán nem baj.

Jó a könyv, na.

10 hozzászólás
tthbrg_>!
Stephen King: The Outsider

Az első Stephen King regény, ami ténylegesen lázba hozott. A végtelenségig lekötött, és tűkön ülve vártam a cselekmény kicsomózódásának végét. Köszönöm az élményt, Mr. King!

Tudom, hogy igazából a Mr. Mercedes trilógia után érdemes csak elolvasni a könyvet, de nekem nem jelent gondot így sem, hogy utólagosan pótoljam az elmaradásomat. Csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet a spoiler, amit a könyv tartalmazott.

Video>!
Stephen King: The Outsider

Ez a könyv is King jobb művei közé tartozik. Bár volt benne egy nagy fordulat, amit egy korábbi könyvében egyszer már eljátszott, ennek ellenére itt is meglepett, és a korábbi műveivel való kapcsolódásnak is örültem.

A vége felé némileg kiszámíthatóvá vált, és az utolsó pár oldalt már untam is, ennek ellenére összességében jó élmény volt olvasni.

ideali_zed>!
Stephen King: The Outsider

Évek óta ez az első King regény, ami komolyabban lázba hozott. Lehet, hogy ez csak nekem jelent valamit, de majd kiderül. A koncepció (nyomozás) és a tudat, hogy a királyt ismerve itt valami nagyon nem fog jól elsülni az embereinknek, együttesen adta meg ezt az izgalmat. Főleg, hogy két év óta először volt képes megcáfolni a feltételezéseimet.
spoiler

Krapulax>!
Stephen King: The Outsider

Fura a viszonyom ezzel a regénnyel. Összességében azt mondom, hogy nagyon jó, élmény volt olvasni, pedig – így, utólag belegondolva – kissé öszvér egy történet. Adva van a könyv első fele, ahol két egymásnak ellentmondó állítás mellett szólnak megdönthetetlen bizonyítékok. Izgalmas és érdekes, de megoldhatatlannak látszik a rejtély. Aztán – a könyv második felében – King, a rá jellemző, olykor meglehetősen „bekaki” módon megoldja a paradoxont. Itt már egy igazi Stephen King stílusgyakorlat a regény. És talán ez a – nagyon pici – bajom is vele. Hogy egy ekkora életművel, önálló stílussal bíró szerzőnek nagyon nehéz újat, váratlant nyújtania, kibújnia a bőréből.
Remekül van megírva, felépítve, vezetve, párszor a frászt is rám hozta, de nem tudom eldönteni, hogy kiemelkedő-e, vagy „csak” egy nagyon jó sztori a szerző életművében. Önmagához képest nem sok údonságot hoz, ha viszont mindentől függetlenítve, mint önálló alkotást nézem, mondhatom, hogy hibátlan és mesteri.

Eszterterka>!
Stephen King: The Outsider

Előljáróban le kell szögeznem, hogy trehány King-olvasó vagyok, viszont az a néhány novelláskötet és a Setét-torony sorozat, amit az elmúlt években olvastam, a top kedvencek közé tartozik. A magyar megjelenés apropóján vettem a kezembe az új könyvét, viszont plusz kihívás gyanánt angolul.
King esetében már hatalmasak az elvárások, számítottam rá, hogy jó lesz, így megpróbáltam megfejteni a megfejthetetlent.
Hogyan készül a teljesen átlagos amerikai kisvárosi környezet a teljesen átlagos életet élő lakóival? Akár mi is lehetnénk azok, nem? Hogyan bomlik ki a teljesen átlagos hétköznapokból a szívszorító tragédia, ami több család életét is felforgatja, tönkreteszi? King pedig úgy pengeti a normalitás és a borzalom húrjait, hogy az olvasó lelke is belesajdul.
Képes a felnőtt olvasókra akár egy mumussal is ráijeszteni, olyannyira, hogy az ember úgy húzza magára a takarót lefekvéskor, nehogy kilógjon a lába, és kétszer is meggondolja, lekapcsolt lámpa mellett csoszogjon-e ki mosdóba éjszaka.
Krimi/thriller vonalon indul a történet, majd ahogy a főszereplők egyre több rejtéllyel találják szembe magukat, amelyeket a tudomány eszközeivel nem tudnak megmagyarázni, Holly Gibney színre lép és a realitáshoz foggal körömmel ragaszkodó társaság arcába vágja el cuco sztoriját. A félelemből, bánatból és szomorúságból táplálkozó természetfeletti lény utáni hajsza akciódúsabb, pörgősebb, és horrorisztikusabb része a regénynek, de ez nem homályosítja el az első rész lassabb, krimisebb, de nem kevésbé feszült hangulatát.
Számomra külön érdekesség volt utólag megtudni, hogy Harlan Coben egy létező krimi és thriller író, és hogy Holly Gibney már a Bill Hodges-trilógiából ismert. spoiler
Bár számomra a végkifejlet kissé egyszerű megoldással zárul, King nagyon jól játszik az emberi érzelmekkel és félelmekkel. Úgy vélem, sikerült megtöltenie ezt a regényét is a megfelelő mennyiségű feszültséggel, rettegéssel és titkokkal, hogy érdemes legyen az olvasónak érte nyúlni, ha egy jó King-könyvet keres.


Népszerű idézetek

Kabódi_Ella P>!

'Anything is possible', she said to the empty room. 'Anything at all. The world is full of strange nooks and crannies.'

248. oldal - Holly (Hodder & Stoughton, London, 2019)

Életveszélyes_és_Tilos>!

'I would like to believe in God,' she said, 'because I don't want to believe we just end, even though it balances the equation – since we came from blackness, it seems logical to assume that it's to blackness we return. But I believe in the stars, and the infinity of the universe. That's the great Out There. Down here, I believe there are more universes in every fistful of sand, because infinity is a two-way street. I believe there's another dozen thoughts in my head lined up behind each one I'm aware of. I believe in my consciousness and my unconscious, even though I don't know what those things are.


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: Red Dragon
Dot Hutchison: The Butterfly Garden
Dennis Lehane: Shutter Island
Gillian Flynn: Sharp Objects
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls
Lauren Beukes: The Shining Girls
Ania Ahlborn: Brother
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Jo Nesbø: The Snowman
Marisha Pessl: Night Film