The ​Outsider 11 csillagozás

Stephen King: The Outsider Stephen King: The Outsider

An eleven-year-old boy’s violated corpse is found in a town park. Eyewitnesses and fingerprints point unmistakably to one of Flint City’s most popular citizens. He is Terry Maitland, Little League coach, English teacher, husband, and father of two girls. Detective Ralph Anderson, whose son Maitland once coached, orders a quick and very public arrest. Maitland has an alibi, but Anderson and the district attorney soon add DNA evidence to go with the fingerprints and witnesses. Their case seems ironclad.

As the investigation expands and horrifying answers begin to emerge, King’s propulsive story kicks into high gear, generating strong tension and almost unbearable suspense. Terry Maitland seems like a nice guy, but is he wearing another face? When the answer comes, it will shock you as only Stephen King can.

>!
Hodder & Stoughton, London, 2019
496 oldal · ASIN: B0792D4MWR
>!
Hodder & Stoughton, London, 2019
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473676398 · ASIN: 1473676398
>!
Scribner, New York, 2018
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781501180989 · ASIN: 1501180983

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
tthbrg_
Stephen King: The Outsider

Az első Stephen King regény, ami ténylegesen lázba hozott. A végtelenségig lekötött, és tűkön ülve vártam a cselekmény kicsomózódásának végét. Köszönöm az élményt, Mr. King!

Tudom, hogy igazából a Mr. Mercedes trilógia után érdemes csak elolvasni a könyvet, de nekem nem jelent gondot így sem, hogy utólagosan pótoljam az elmaradásomat. Csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet a spoiler, amit a könyv tartalmazott.

>!
Laszlo_Molnar_2
Stephen King: The Outsider

A 2000-es években az egykor horrorkirályként emlegetett Stephen King új kedvenc műfajt talált, mégpedig a krimit. (De tényleg, már az évezred elején – 2001-es, Peter Straubbal közösen írt könyve, A fekete ház az ifjúsági dark fantasyként besorolható Talisman folytatásaként már nyomozóvá tette a főszereplőt, még ha a (kifejezetten brutális) könyv nem is hagyta el a félelmetes fantasy világát.)

A 2014-16-os „Bill Hodges-trilógia”, amely a Mr. Mercedesszel kezdődött, érezhetően új lendületet adott neki, ami a The Outsiderben (A kívülálló) remekül kitart. Olyannyira, hogy bár nem a trilógia része, egyértelműen azzal azonos „világban” játszódik. Ennek következtében többé-kevésbé részletesen megismerjük belőle a trilógia történéseit, erősen spoileresen, szóval érdemes ezt mindenképpen a trilógia végigolvasása után venni a kezünkbe. Már csak azért is, mert aki a trilógiát végigolvasta (vagy ismeri King munkásságát), annak nem jön váratlanul, amikor a regény egyszer csak, legalábbis látszólag, műfajt vált.

Ezen pedig akár az is múlhat, hogy az ember a könyvet ezen a ponton a sarokba hajítja, vagy még izgatottabban olvas tovább. A könyv – hátlapon is bevezetett – felütése, talán kicsit hosszan, de nem szükségtelenül hosszan és nem is unalmasan, felépíti az alaphelyzetet: adott egy brutális gyilkosság és egy egyértelmű tettes, minden egyértelműnek tűnik, csakhogy sajnos lassan az is világossá válik, hogy mégsem történhettek így a dolgok. Ez lehet egy csavaros, trükkös krimi alaphelyzete, de aki olvasott már egy tucat King-kötetet, tudja, hogy a Halálos árnyék és az Az írója szinte minden könyvében előbb-utóbb kisebb-nagyobb mértékben elkalandozik egy bizonyos területre, ahogy azt tette a Bill Hodges-trilógia harmadik kötetével is. Ha ezt nem tudjuk, a „megoldás” olcsó lehet; igaz viszont az is, hogy ha ezt tudjuk, akkor meg egy fokkal kevésbé erős a rejtély az első száz oldalon.

Talán az utóbbi idők Kingjére már nem jellemző annyira a „pörgös első harmad – lassú középrész – iszonyat izgalmas utolsó harmad” felépítés, de ennek itt találjuk a legkevésbé nyomát. Ezúttal a könyv első harmada a történet fokozatos felépítéséről és bevezetéséről szól (bár elsőre talán soknak tűnik, a későbbiek is igazolják, hogy szükségünk van az eset ilyen alapos megismerésére). Aztán beüt a ménkű, és a könyv feléig úgy pörögnek az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket, ráadásul King megvillantja régi önmagát, és akad pár „sötétben, egyedül ne olvasd” jelenet is. Aztán, amellett, hogy ezen a ponton (tényleg takkra a felénél) váratlanul felbukkan egy régi ismerősünk, a paráztatós jeleneteket már nem feledve, lassanként beindul a nyomozósdi, az események viszont már csak az utolsó egyhatod végkifejletére pörögnek fel újra.

Ha elfogadjuk a kezdetben nem jelzett műfaji kettősséget, kifejezetten szórakoztató és amolyan kingesen letehetetlen olvasmányról van szó. Látszik persze, hogy egy hetvenéves írót más foglalkoztat, mint egy harminc-negyvenévest (aki talán a végkifejletet egy százoldalas, nagyszabású tombolásban mutatta volna be, bár abban is van logika, sőt igazságtétel és tanulság, hogy egy ilyen gonoszt esetén miért nem szükséges igazán heroikus küzdelem a könyv végére), de ez teljesen rendjén van, különösen, hogy közben ízig-vérig King-darabról beszélhetünk. Az angolul olvasott könyv mellett párhuzamosan olvastam harminconévesen írt elemzését-beszédét a horror (könyves-filmes) műfajáról, a Danse Macabre-t, és öröm volt látni a párhuzamokat, azt, ahogy a fiatal King megmagyarázza az idősebb King motivációit, a regényének egyes jeleneteit is akár. És viszont: egy 2018-as könyvben már-már természetes az önreflexió, amellyel akár konkrét egykori trashfilmekre hivatkozva beszélik meg a szereplők a tapasztalataikat és vonják le következtetéseiket.

De nagyon 2018-as a téma is, ami minden kisebb-nagyobb önismétlés ellenére egyértelműen maivá teszi a könyvet. A #metoo korszakában egyfelől láthatjuk, hogy miként mehet tönkre egy-egy tisztes vagy tisztesnek tűnő férfi élete egyetlen nyilvános vád következtében és ez hogyan teheti tönkre a családját is – másfelől viszont az is elhangzik, hogy a perverz erőszak-elkövetők mindig makulátlan, tisztességes, „senki nem gondolta volna róla” figurák képében jelennek meg. Mert ahogy a Danse Macabre egyik fő tanulsága is szól, a legtöbb horrorszerző igazából nagyon erős erkölcsi mércével írja nemritkán tanmesének szánt írásait. Bár odáig nem fajulunk, hogy mint a BH-trilógia végén, megadná az öngyilkosjelöltek segélyszámát, vagy mint a 2010-es Minden sötét, csillag sehol-ban, a szereplőkkel már-már kilógó lólábbal mondatná ki az erkölcsi ítéletet, azért érezhető pár megfelelően hangsúlyos, ám megfelelő arányérzékkel megfogalmazott tételmondat a témában. De ez egyáltalán nem baj.

Jó a könyv, na.

5 hozzászólás
>!
Peter_Parker
Stephen King: The Outsider

Nagyon jó volt, úgy a közepéig teljesen kiszámíthatatlan volt, onnantól pedig gyönyörűen összeértek a szálak, és kiteljesedett az egész egy király fináléban. Ráadásul volt pár tényleg félelmetes rész is benne, főleg éjjel a sötétben olvasva :D
Viszont szigorúan csak a Mr. Mercedes trilógia után érdemes olvasni, ugyanis teljesen elspoilerezi mindhárom részt.

>!
Video
Stephen King: The Outsider

Ez a könyv is King jobb művei közé tartozik. Bár volt benne egy nagy fordulat, amit egy korábbi könyvében egyszer már eljátszott, ennek ellenére itt is meglepett, és a korábbi műveivel való kapcsolódásnak is örültem.

A vége felé némileg kiszámíthatóvá vált, és az utolsó pár oldalt már untam is, ennek ellenére összességében jó élmény volt olvasni.

>!
ideali_zed
Stephen King: The Outsider

Évek óta ez az első King regény, ami komolyabban lázba hozott. Lehet, hogy ez csak nekem jelent valamit, de majd kiderül. A koncepció (nyomozás) és a tudat, hogy a királyt ismerve itt valami nagyon nem fog jól elsülni az embereinknek, együttesen adta meg ezt az izgalmat. Főleg, hogy két év óta először volt képes megcáfolni a feltételezéseimet.
spoiler


Népszerű idézetek

>!
Életveszélyes_és_Tilos

'I would like to believe in God,' she said, 'because I don't want to believe we just end, even though it balances the equation – since we came from blackness, it seems logical to assume that it's to blackness we return. But I believe in the stars, and the infinity of the universe. That's the great Out There. Down here, I believe there are more universes in every fistful of sand, because infinity is a two-way street. I believe there's another dozen thoughts in my head lined up behind each one I'm aware of. I believe in my consciousness and my unconscious, even though I don't know what those things are.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Shutter Island
Joe Hill: Horns
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Ania Ahlborn: Brother
Marisha Pessl: Night Film
Blake Crouch: Pines
Blake Crouch: Dark Matter
Barry Lyga: I Hunt Killers
Lauren Beukes: The Shining Girls
Jack Ketchum: The Girl Next Door