The ​Drawing of the Three (The Dark Tower 2.) 20 csillagozás

Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three Stephen King: The Drawing of the Three

Once again, Stephen King masterfully interweaves dark, evocative fantasy and icy realism, as his hero, Roland, the Last Gunslinger, pursues his quest for the Dark Tower. Roaming another world that is a nightmarishly distorted mirror image of our own, he is drawn through a mysterious door that brings him into 1980s America. Here he links forces with the defiant young Eddie Dean and with beautiful, brilliant and brave Odetta Holmes, in a savage struggle against underworld evil and otherworldly enemies. With a storytelling skill that is sheer magic, and with breathtaking boldness of imagination, Stephen King has risen to the peak of his power to create a compelling epic that is at once enigmatic and familiar…and always compulsively readable.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Simon & Schuster, New York, 2017
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781501161810
>!
Hodder & Stoughton, London, 2017
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781444723458
>!
Simon & Schuster UK, London, 2016
ISBN: 9781508217442 · Felolvasta: Frank Muller

9 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Noro >!
Stephen King: The Drawing of the Three

A Harcosban a világ és a történet volt a rejtély, A hármak elhívatásában pedig a karakterek válnak azzá. Különösen akkor, ha a szerző előszavából megtudjuk, hogy Kinget A gyűrűk ura inspirálta, hogy megírja a maga fantasy eposzát. De miféle hősi küldetés lehet az, amelyre egy drogost, egy elmebeteget és egy sorozatgyilkost választ ki a sors? Ahogy mondom, rejtély, mi lesz ezekből a Hármakból.

A történetet úgy lehetne jellemezni, mint egy többszörösen önmagára tükrözött portál fantasyt. Roland szürreális ajtókon lépked át a XX. századi Föld különböző éveibe, hogy összeszedje a maga halmozottan hátrányos “szövetségét”. Ahogy neki a mi világunkban, leendő társainak a másik valóságban kell bizonyítaniuk, de ehhez először önmagukkal kell tisztába jönniük. A sorozat e kötete nagyon erősen karakter-központú. A pisztolyhőst most látjuk először mások szemén keresztül, ami legalább olyan hatásos, mint az, ahogyan ő látja a modern világ lakóit. Ehhez adjuk hozzá, hogy egyikük sem nevezhető egészen normálisnak – King nagyon helyesen vette észre, hogy egy ilyen őrült küldetésben épeszű hősöknek semmi keresnivalója. A könyv egyik elgondolkodtató jelenetében éppen azon folyik a diskurzus kettejük között, vajon valóság-e mindaz, amit átélnek? És kétségtelen, hogy az események eléggé szürreálisak. A komikus szöveget motyogó homonstrumoktól kezdve, amik legalább olyan viccesek, amilyen rettenetesek, a teljesen valószerűtlenül hőseink elé kerülő ajtókkal bezárólag, el kell ismerni, hogy a sztori még egy veterán fantasy olvasó számára is roppant valószerűtlen. A megjelenő szimbólumok, a két világ közötti valószerűtlen áthallások is inkább azt az érzést keltik, mintha valakinek az álmában járnánk, nem pedig egy konzekvens logika szerint működő univerzumban.

Nem vagyok nagy szakértője King munkásságának, de az a benyomásom, hogy a Sötét Torony ciklus egészen más közönséget céloz meg, mint a szerző megszokott és bárki számára könnyen olvasható horror-regényei. Igazi weird fantasyről van szó, amelyet leginkább azok az olvasók tudnak értékelni, akik jól ismerik a klasszikus fantasztikumot, de szeretnének elrugaszkodni annak kliséitől. King pontosan ezt teszi groteszk, ámde remekül megformált antihőseivel és bizarr, logikát nélkülöző küldetésével. Bár a második rész csupán átvezető kötet, “a csapat összegyűjtése”, mégis zseniális darabja egy rendhagyó epikus sorozatnak.

5 hozzászólás
AOD>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Ez a rész más, mint az első volt. Kevésbé szürreális számomra, még urban fantasy-nak is talán elmehet, hiszen Roland világából többször átlépünk a „mi” világunkba és ez neki is nagy újdonság, érthetetlen először. Viszont így végre elhelyeződik a Setét Torony világa a miénk mellett,valahogy azzal párhuzamosan.
Kingnek egyedi a stílusa, az a gondom vele, hogy talán kicsit túlírt, sokszor ismétel, ahelyett, hogy pörgetné az eseményeket. A történet elég izgalmasan indult, a Rolandot ért támadással a parton, majd az Eddie-vel való találkozásnál, az első ajtónál lelassult. Odettánál már kezdtem unni, oké hogy beteg személyiség, de talán kicsit túlzás volt.. egészen addig, míg a harmadik ajtónál fény nem derült rá, miért is olyan ő amilyen, és hogy kivé válik.
Az első kötetben kicsit idegenkedtem Rolandtól, de már kezdem megkedvelni, sokat megtudtunk a személyiségéről és az elhivatottságáról. Eddie-t és az „új” Susannah-t is bírtam és már nagyon várom a folytatást ebben a különös, kifordult világban.

Holdranéző>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Hát ez… Más volt. Nem feltétlenül rossz, sőt, csak nagyon más.
Úgy körülbelül egy hónapja ódákat zengtem itt a Dark Tower sorozat első kötetéről, ami tömör, kissé szaggatott, epizodikus felépítésű és sok szempontból kezdetleges könyv volt; mégis nagyon erős és (szinte) tökéletes egységet alkotott. Hozzá képest ez a regény láthatóan biztosabb kézzel megírt és összefüggőbb; de egyben sokkal szellősebb, könnyedebb is, és sokkal karakterközpontúbb. Ami, megint, nem feltétlenül lenne rossz, mert érdekesek és többnyire szerethetőek az új szereplőink (bár az spoiler között formálódó szerelmi szálat kicsit na jó, nagyon indokolatlannak éreztem; de van még hátra egy rakás kötet a sorozatból, van idejük meggyőzni), Roland meg Roland, őt nem lehet nem szeretni. Viszont eléggé hiányoltam a világépítést ebből a regényből; az előző kötetnek talán az egyik legnagyobb erőssége volt a sivár, nyugtalanító, álomszerű western-fantasy világ kidolgozása, és az utalások a háttérben meghúzódó hatalmas erőkre. Alig vártam, hogy visszatérjek ide az előző kötet után… Erre spoiler az egész, amit látunk belőle vagy 500 oldalon át.
A hasonlítgatást félretéve, azért erre a regényre sem mondhatom, hogy nem szerettem: pörgős, sokszor körömrágósan izgalmas, néha meglepően vicces, és ebben is akadnak megragadóan emberi pillanatok. Mégsem adok neki ugyanannyi csillagot, mint az előzőnek, mert pont az hiányzott belőle, ami abban a legnagyobb hatást tette rám.

Chris_K_Taylor IP>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Függetlenül attól, hogy maga a cselekmény – az én elképzelésem szerint – térben és időben sem nagy terjedelmű, mégis végtelenül izgalmas és nagyon érdekes elképzelés a világok összekapcsolódásáról.
És persze fontos, hogy megismerjük a később igencsak szerethető Eddie-t és Odetta-t.
A többit a könyvből meg lehet tudni – azt hiszem nekem ez a rész volt az, ami magával ragadott a Dark Tower világába.

FitzwilliamDarcy667>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Sokkal jobb, mint az első rész. Mozgalmas, történnek benne dolgok végre. A karakterek is végre csinálnak valamit és nem visszaemlékezés a visszaemlékezés hátán. Eddie karaktere meglepően jóra sikerült és látszik, hogy alakul az a karakter dinamika Rolanddal. Majd ha elszánom magam talán továbbolvasom a többi részt is.

Szentinel>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Az első rész jobban tetszett, de azért ennek is megvannak a maga erősségei. A kingi humor megnyilvánult, méghozzá Detta Walker képében. A rasszista, mocskos szájú és pszichopata néger nő, ki a bűbájos Odetta Holmes személyiségének másik fele, nagyon sok megmosolyogtató pillanattal ajándékozott meg, de a heroinfüggő Eddie is egy nagyon jól kitalált szereplő.
A Sötét Torony világáról is egyre többet tudunk meg. A lagusztaszerűségek az én fantáziámban ijesztő lényekként jelentek meg, és ahogy meneteltek, a távolban mindig megjelent előttem a Torony.
Az egyetlen, ami nem tetszett, az az volt, hogy még ezek a könyvön is érezni lehet a bemelegítést. Az Eddie-s szál pl. nagyon izgalmas, a Detta/Odetta szórakoztató, de visszafogottabb, az utolsónak pedig csak a vége élvezetes, mikor rájövünk, hogy mi is Jack szerepe a sztoriban. Kingesebb, részletesebb, szebben megírt, de még mindig csak előfutára a nagyobb kalandoknak, ami a három kártyalap előtt áll. Remélem, hogy a harmadik rész már izgalmasabb lesz.

Ildiko_Lengyak>!
Stephen King: The Drawing of the Three

20 évesen ez volt a kedvencem a Dark Tower sorozatból. Hát azóta sem lett rosszabb, csak most más érdekességeket vettem észre benne, mint akkor.

Viktoria_Agnes_Takacs P>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Az elso kotet annyira nem kotott le, de most mar kezd izgalmasabba valni a tortenet. Mondjuk a lobstrosityk meglehetosen betegre sikerultek, de vegulis Stephen Kingrol beszelnuk. :)

frankysilver P>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Nagyon szeretem Stephen Kinget és már régi elhatározásom, hogy végigolvasom eredeti nyelven a Setét torony sorozatot. Többek között azért szeretem nagyon ezt a sorozatot, mert mint ahogy Stephen King többi művére is jellemző, sokkal több mindent foglal magában a puszta történéseknél. Természetesen a cselekmény izgalmas, de éppen ezért éri meg újra olvasni, hogy ne csak a cselekmény izgalma kösse le az ember figyelmét. Második alkalommal az ember már képes az apróbb részletekre figyelni, képes finomabban ráhangolódni a műre.

ujhelyiz P>!
Stephen King: The Drawing of the Three

Érdekes kötet. Első olvasásra a felét sem értettem, de ugyanakkor érdekesen keveri napjaink Amerikáját egy képzeletbeli western-fantasy keverékvilággal. Lássuk, mi fog belőle kisülni a későbbiekben.


A sorozat következő kötete

The Dark Tower sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: The City of Mirrors
Peter Clines: 14 (angol)
Dean Koontz: Phantoms
Alan Dean Foster: Alien
Frank Herbert: The White Plague
Dean Koontz: The Taking
H. G. Wells: The Island of Doctor Moreau
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: The Strain
Dean Koontz: The Dead Town
Benjamin Percy: The Dead Lands