Gwendy ​és a varázsdoboz (A varázsdoboz 1.) 87% 617 csillagozás

A kissé elhízott tizenkét éves Gwendy Peterson 1974 nyarának minden egyes napján felfut Castle Rock sziklaoldalára. Egy augusztus végi napon egy különös, fekete kalapot viselő férfi szólítja meg és egy varázsdobozt ad neki. A rendkívüli szerkezet csokoládé bonbonokat és ezüstdollárokat rejt, melyeket karok és nyomógombok segítségével lehet elővarázsolni. De vajon mire képes ez a szerkezet? Milyen hatással lehet Gwendy és a világ sorsának alakulására?
Ebben a misztikus kisregényben olyan témák kerülnek előtérbe, mint a sorsszerűség, a döntéseink és a véletlenek következménye, az önérvényesítés szerepe vagy a kommunikáció fontossága.
Könnyen olvasható, sejtelmes hangulatú, elgondolkodtató írás egy olyan szerző párostól, akiktől már külön is jó olvasmányélményeket kaptam korábban.
A sorozatot a negatív vélemények ellenére is szeretném majd folytatni Chizmar önálló kötetével, a Gwendy és a bűvös tollal.

Borzongatós hangulatú, de inkább elgondolkodtató kisregény. Gwendy általános iskolás lány, akinek megvannak a maga jellemzően kamaszkori bajai. Egy nap kap egy varázsdobozt, ami nem gyerekjáték, és sok dologra képes. Hatalmas felelősség, vajon hogyan birkózik meg vele? Ezen az úton vezetnek el az írók a rövid történeten keresztül. És elmélkedésre késztetnek, hogy vajon én meddig mennék el, hogyan döntenék? Olyan kérdéseket tesz fel a regény, melyek nagyon érdekesek és emellett igazán komoly témákat is érint. Vajon mennyi beleszólásunk van a saját életünk és más életének alakulásába?
Nagyon jó történet volt.

Engem sajnos Kingnek ez a könyve nem vett meg. Az eleje jól indult, érdekelt Gwendy és a varázsdobozának a története, hogy mi sülhet ki ebből, de utána érdektelenné vált számomra. Valahogy nem ilyenre számított, mindezek mellet értem én a mondandóját és a lényegét a történetnek, de engem nem tudott berántani és magával vinni. Úgy éreztem, hogy csak olvasom és nem történik semmi különösebb, kicsivel több izgalmat vártam, és érdekességet.
Teljesen feledhető nekem ez a könyv és nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot :/

Megszoktam már, hogy King legutóbbi művei nem akarnak rendre paráztatni és fényes nappal is a frászt hozni rám, sokkal inkább a morális kérdések feszegetése és az elfogadás kihangsúlyozása vették át a főszerepet mind a nagy-, mind a kisregényekben. Ez utóbbi kategóriába tartozik az 1970-es, ’80-as években játszódó, teljes joggal ifjúságinak nevezhető Gwendy és a varázsdoboz, melynek főszereplője a tizenkét éves Gwendy Peterson, akinek Castle Rock-beli életét követhetjük figyelemmel a felnőtté válás útján. Nem tagadom, hogy eleinte voltak fenntartásaim, kissé féltem is a csalódástól, de szinte azonnal berántott a történet.

A túlsúllyal küzdő tizenkét éves kislányból talán egy napon még elismert, publikáló író is válhat, addig viszont rengeteg különös dologgal kell megküzdenie… Rejtélyes, fekete kalapos alak egy színes gombokkal és apró csokoládéfalatokkal, valamint pénzérmékkel teli dobozt bíz rá, amit hosszú évekig őriz, és amely teljesen felborítja az addig normálisnak mondható – legalábbis átlagos – életét. Nem csak ő, de a körülötte lévő világ is megváltozik, a megszokott általános és középiskolai napokat rendre beárnyékolja a különös tárgy. Bálok, fiúk, barátságok jönnek és mennek, a hétköznapok pedig már egyáltalán nem olyanok, mint régen.

Vajon befolyásolhatja az életünket egy ártatlannak látszó, mások előtt ismeretlen tárgy? Létezik mágikus erejű varázsdoboz, aminek köszönhetően akár a világ eseményeire is kihatással lehetünk? Tényleg minden megváltozhat egy csapásra csak azért, mert hiszünk az erejében? Az első közös King-Chizmar kisregényben a földöntúli könnyen átveszi a hatalmat a valóság felett, és az olvasó csak azért is hisz a véletlenben, becsukva a könyvet pedig garantáltan egy jó élménnyel lesz gazdagabb, nem beszélve néhány elrejtett húsvéti tojásról. spoiler

Ennél többre számítottam ettől a kötettől. A fülszöveg alapján azt hittem, hogy majd komoly, világmegváltó kérdéseket boncolgatnak az írók és komolyabban is elmerülhetünk a világ sorsának kérdésén. Ezzel szemben leginkább Gwendy kétségeiről olvashatunk, illetve arról, spoiler
A kötet borítója szerintem meseszép, annyira szép színes, bevallom, ez is egy fontos tényező volt, mikor megvettem, mindenképpen ezt a kiadást szerettem volna, nem a sima zöld borítósat. Kár, hogy a beltartalma nem tetszett annyira, mint a külseje. :)

Dobozba zárt sorsok

A Stephen King és Richard Chizmar nevével fémjelzett Gwendy egy érdekes történet felnőtté válásról, önmegtalálásról, felelősségvállalásról.

A történet alapja, hogy a kissé duci Gwendy Peterson egy nap egy furcsa tárgy birtokosává válik. A doboz, aminek felügyeleti jogát különös módon elnyerte, színes gombokkal és két apró karral van felszerelve. Mindegyik mást tud. Van amelyik varázslatos csokiállatkákkal kecsegtet, vagy ritka pénzérmét ad a babrálónak, de többnyire a doboz kegyetlen végzetet rendel az emberiségnek. Jobb lenne békén hagyni. Gwendy tiszta lelkű, erős lány, kezdetben nem is szándékozik foglalkozni a dobozzal, legyen bármilyen különleges. Jó a csokiállatkákat azért elfogyasztja, mert elveszi az étvágyát, és noha már a doboz megszerzése előtt elkezdett futni önerőből, hogy egészségesebben éljen, mit árthat, ha rásegít egy kis varázslattal, ami elveszi az étvágyát egy kicsit. Oké, az érméket is elfogadja, hiszen azok nem ártanak, de a rossz gombokat nem fogja nyomogatni… persze a kíváncsiság és az élet közbeszól. De vajon mi az, amit a doboz rendelt el? Mely eseményeket köszönheti Gwendy a doboznak, és mit ért el kizárólag önmagától? Mit okozott ő, miközben a dobozt őrizte, és vajon ezek az események maguktól is megtörténtek volna?

A történet kiváló kérdéseket vet fel az olvasóban, és az írópáros végeredményben ránk bízza a döntést, vajon áldás-e vagy átok a doboz őrizőjévé válni. Merthogy nincsen jó rossz nélkül és vica versa. Vannak eleve elrendelt dolgok, és vannak olyanok, amiket magunk alakíthatunk az életünkben, csak néha nehéz megkülönböztetni a kettőt egymástól és aszerint cselekedni. Gwendyt épp ezért egyszerre sajnálom és tartom hihetetlenül erősnek, nézek fel rá. Nem mindenki lenne képes azokra a dolgokra, amiket tett, és noha én valószínűleg nem egy dolgot máshogy csináltam volna, nem biztos, hogy képes lettem volna annyira jó gazdája lenni a doboznak, mint ő.

Akiknek ajánlom: azoknak, akik egy rövid történet után szeretnek legalább annyit kattogni az olvasottakon, mint amennyi idő alatt elolvasták a művet. Akiknek nem ajánlom: akik egy röpke, könnyed, szórakoztató fantasyra vágynak.

Nagyon olvastatta magát, mégsem tudtam igazán szeretni. Nagyon izgalmas alaptörténetet kaptunk, végig ügyesen építkeztek a szerzők, fenntartották a feszültséget, majd egész egyszerűen nem történt semmi. A semmi persze relatív, nyilván történt valami, de a hangsúly most azon van, hogy ezt Stephen King írta, és tőle nekem ez semmi. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből, hiszen volt egy nagyon jó ötlete az írópárosnak, de mintha nem tudtak volna mit kezdeni vele.
Értem, hogy milyen morális kérdéseket akartak feszegetni, de nekem ez sem jött át igazán. A karakterek is semlegesek maradtak számomra, egyedül a kalapos ember volt érdekes, ő viszont túl keveset szerepelt.

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/07/stephen-ki…

Bárki bármit mond, nekem tetszik a kiadás. Aranyos ez a Kapszula Könyvtár, és egy ilyen rövid történetnek abszolút találó is. Ahogy beveszed a kapszulát, úgy egy ilyen könyvet is elolvasol egy szuszra. Amikor megláttam, azt mondtam, hogy ezt megeszem reggelire. Végül vacsora lett, de az nem számít. Persze a polcon furcsán fog kinézni a rikító zöld színével, de egy biztos: legalább keresni nem kell, hogy hol van.

Az újabb Stephen King-könyveknél lassan már állandó kezdés lesz ez a mondat: Aki horrort vár, csalódni fog. Ez a történet ugyanis tényleg csak nyomokban tartalmaz horrorelemeket. Az van, amit a fülszöveg mond: ez egy fejlődéstörténet, egy ifjúsági kisregény; nekem gyakorlatilag egy esti mese.

Szerintem ez egy kedves kis történet; szól egy kicsit arról, hogy nem mind arany, ami fénylik (bár itt inkább ezüstről van szó), és benne van a vigyázz, mit kívánsz is. A 12 éves Gwendy kap egy feketébe öltözött embertől (khm) egy varázsdobozt, azzal a feladattal, hogy őrizze meg. A funkciójáról csak részben kap információt, amit tudnia kell róla, hogy óvatosan kell bánni vele, mert a világ sorsa függ attól, melyik gombot nyomja meg. A dobozt ugyanis nagyon jóra és nagyon rosszra is lehet használni – ez az őrzőjének a személyiségétől függ.

A doboz mesébe illően változtatja meg Gwendy életét. Minden sikerül neki, amihez hozzákezd, és ez az élet összes területére érvényes. Gyakorlatilag immúnissá válik minden rosszra. Ennek csak az az ára, hogy a dobozról ne feledkezzen meg.
Azért egy ponton mégiscsak történik némi rossz – elvégre Stephen King még mindig nem tündérmesét ír. Bevallom, a történet felénél vártam is már az átfordulást; a csúcsszupert is meg lehet azért unni. Végül akkora nagy átfordulás nem történt, mint amilyennek szurkoltam, de így sem rossz.

Az easter eggekért további piros pont jár Kingnek; spoiler

Nekem ez a sztori határozottan bejött, kellemes esti olvasmány volt egy dolgos hétköznap után. Kíváncsian várom a folytatást.

Egészen meglepődtem, hogy mennyire tetszett ez a rövidke kis King könyvecske. Talán eddig ez az egyetlen az írótól, amire 5 csillagot adtam. Gwendy és a varázsdoboza engem rabul ejtett, sőt még tovább is olvastam volna. De szerencsére láttam, hogy van folytatás, így remélem, hogy azt is elhozza nekünk a kiadó ugyanilyen kis pofás kapszulakönyvként :)

Naggggyon ötletes! Komolyan elgondolkodtam egy varázsdoboz lehetőségein és veszélyein.