Az ​átkozott út 243 csillagozás

Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bart Dawes húsz éve lakik ugyanabban a házban, itt szerelmeskedett először a feleségével, itt játszott a kisfiával… Most a kisvároson át új utat építenek, és ez előbb a munkahelyét, majd az otthonát fenyegeti. Bart azonban nem hagyja magát – az útépítő céggel, sőt az egész világgal szembeszáll, hogy megvédje az életét: azt az egyetlen életet, amelyben megtalálta törékeny boldogságát. Az 1970-es években játszódó történet vége teljes összeomlás; a kisvárosban, mely a modernizáció útjára lépne, végül kő kövön nem marad.

Magyarul most először jelenik meg Stephen King korai regénye: egy átlagember kiúttalan küzdelmének szívszorító története. King, akiből aztán a horror és a thriller királya lett, finom pszichológiai meglátásokkal teli, igazi irodalmi regényt írt, de ebben sem tagadta meg önmagát – itt is elszabadul a pokol a külvilág hatalmas erőivel szemben tehetetlen gyönge ember meggyötört idegrendszerében és a külvilágban egyaránt…

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Európa, Budapest, 2020
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789364055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Európa, Budapest, 2018
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Európa, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 13

Most olvassa 14

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 94


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Tagadhatatlanul Kinges megzakkanás sztori, hogy mi lesz egy emberből, ha kiveszi alóla a hatalom a munkahelyét, a házát egy szép új autópályaszakasz építése miatt. Mi marad eztán egy életből? Valaki ennek megörülvén felmarkolja a lovét és új életet kezd, hősünk viszont nem ez a fajta, ő szereti a házát, a feleségét, ragaszkodik az emlékeihez és nem hagyja magát…
Nem volt rossz, de sokkal jobbakat is olvashattunk már a Mester tollából. Bővebben is ki lehetett volna fejteni a hátteret, a kettősséget a fejében és az előzményeket, de a rajongók ettől még zabálni fogják.
És annyira nem tudom elképzelni a Southern Comfort 7Up koktélt, hogy ki kell majd próbálnom. :)

>!
Európa, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
9 hozzászólás
Bla I>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Egy kezdő King regény. Még csak egy próbálkozás, így kilóg a főművek sorából. Túlírt és nem horror. De el lehet rajta gondolkodni és a végén még izgalmas is. Kell ennél több? Csak a vájtfülűeknek. Azok olvassanak egy másik King regényt gyorsan! Én is így teszek!

1 hozzászólás
gabona>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

A Road (érted: út…, na jó, elég is volt ebből a kapcsolásból, mert már megint sikeresen belenyúltam a tutiba) után szabadon azt mondanám, hogy majd szóljatok, ha nem kell fény már senkinek valamikor a jövőben egy rossz King-kötettel találnám szembe magam. Most pedig, hogy megvolt a rövid, de annál izgatottabb fanboykodás , jöjjenek a tények…

Ez a regény – ami számomra újabb kedvenc és emlékezetes remekelés a jó öreg Istvántól – a nyolcvanas évek elején, az általam már olvasott (és szintén nagyon kedvelt) A hosszú meneteléshez hasonlóan álnéven született és több, mint három évtized elteltével került a magyar olvasóközönség elé. Nem horror, krimi, vagy thriller, hanem már-már mély, szépirodalmi vonásokkal dolgozó, igazi lélektani regény belső harcainkról és a külvilággal való szüntelen küzdelemről. Mert ugye amihez ragaszkodunk, azt foggal-körömmel védjük, akár az életünk (vagy éppen mások élete) árán is… Vajon mihez kezdenél, ha az önkormányzat a Te házad helyére is új autóutat akarna építeni? A boldogság, megnyugvás és szép emlékek bölcsője egy pillanat alatt válna szó szerint a földdel egyenlővé, úgyhogy rögtön fel kell venni a kesztyűt, hogy megakadályozd a rombolást, nem igaz?

Bart Dawes nyughatatlan és egyszerűen képtelenségnek bizonyul megváltoztatni a véleményét (lássuk be, mi sem nagyon tudnánk másképp tenni…), ezért úgy tesz, ahogy azt már a P. Mobil is megénekelte: „Eladok mindent és fegyvert veszek…”, aztán hulljon a férgese, persze eltart egy jó darabig, míg itt lyukadunk ki. Addig pedig jönnek a megzavarodott és a saját igazságának hajszolásába egyre jobban belecsavarodó lélek keserves stációi, melynek során nem csak az állását, hanem még a házastársát is elveszti. Vajon megéri? Fontosabb állandóan a saját berögződéseinket mantrázni, mint a lehető legkevesebb fájdalom árán is megvédeni a legféltettebb kincseinket? Néha (de tényleg csak nagyon néha) bizony érdemes úgy viselkedni, mint Bödőcs Tibor Máraija és inkább belenyugodni, nem pörölni.

Persze ha Bart már a könyv elején felvette volna az őt megillető pénzt az önkormányzattól, akkor nem kaptunk volna egy ilyen klassz regényt. King-Bachman ezen írása meglepő, a tőle megszokott korai művek ismeretében felettébb szokatlan, de akár a szerzővel való ismerkedés első fázisaként is simán el tudnám képzelni, igazán jó belépő lehet a kezdőknek – annak pedig, aki túlélte A hosszú menetelést, csak ajánlani tudom. (Ez pedig még akkor is meggyőző kijelentés lehet, ha kivonjátok belőle a nem kevés elfogultságot.)

>!
Európa, Budapest, 2020
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789364055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
mcgregor>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Valóban nem a legjobb Stephen King mű, ez tagadhatatlan. Számomra inkább az az érdekes benne, hogy Kinget mennyire nyilvánvalóan foglalkoztatta az elboruló elme szenvedéstörténete és a pszichopátia felépülése (ld. A ragyogást, a Tortúrát, vagy Brady Hartsfield alakját), sőt Az elátkozott út számomra bizonyos értelemben egy alternatív Cujo-regény, csak itt egy nem egy kutya lesz veszetté, hanem egy ember csavarodik be. Nem egy szokásos King-féle horrortörténet, hanem egy személyes dráma. Bart Dawes alakja azonban jóval árnyaltabb, mint a Tortúrában Annie Wilkes-é. Valójában nem egy érzéketlen állat, hanem egy zavarodott kisember, aki a „kisemberség” legfőbb attribútumai révén szabotőrként és irracionálisan cselekvő, helyenként sodródó alakként sem válik egyértelműen ellenszenvessé, inkább szánandóvá és esendővé. King játszik az olvasó érzéseivel, nem hagyja, hogy túlságosan együtt érezzünk a főszereplővel, de azt sem engedi, hogy egyszerűen őrültnek tituláljuk. Az új autópálya nyomvonala szétszab egy egyébként is sebzett életet, ezzel azonban annak fel nem dolgozott lelki sérüléseivel egy veszélyes gyúelegyet hoz létre egy olyan emberből, aki akár a szomszédunk is lehetne.

CsakHencsi P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Ha valaki, akkor én imádom Kinget, de ez akkor is borzasztó volt. Egy harmincoldalas novellát még élveztem is volna, de ez a könyv egy túlírt, némileg kidolgozatlan kesergés majdnem négyszáz oldalon át. Hiába korai King, vannak ennél sokkal jobbak Bachman-tól. A Blaze például úgy jó, ahogy van. De ez… tényleg egy átkozott út volt. Sajnálom. és nem amiatt nem tetszett, hogy nem beleztek ki senkit, tévedés ne essék!

5 hozzászólás
Ürményi_Ágnes>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Nagyon jó írónak tartom Stephen King-et, nem egy könyvét olvastam már. Ez a könyve számomra kínszenvedés volt.

tamachan>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Érdekes módon én egyáltalán nem éreztem elnyújtottnak a sztorit, vártam, hogy mi fog kisülni belőle – sajnos, inkább a vége volt az, ami miatt az értékelésem ennyire lement. Összességében szerintem, bár egy jó ötletről, egy érdekes helyzetről beszélünk, King csak a felszínét kapargatta ennek mind. Habár látható volt, mire próbál kilyukadni, és érdekesnek tartottam a nő és a férfi feldolgozási folyamatinak ábrázolását, a hétköznapi ember ragaszkodását az emlékeihez, amik leginkább a családi ház és a munkahely területéhez kötődnek, de úgy éreztem, mindebből elég keveset kaptunk. Nem éreztem át Bart helyzetét, nem hatott meg, hogy mi lesz vele, az a nagy beharangozás pedig, ami a könyv borítóján látható, egyenesen hazugság volt. Mi volt az a sokkal rosszabb dolog, ami a jogos harag vége? Nem értem.
Lényeg a lényeg, ha jobban ki lett volna dolgozva, engem az sem zavart volna, ha pár száz oldallal hosszabb, hiszen ez volt a Borzalmak Városával is; ijesztően vastagnak tűnik, de legalább van idő megszeretni a karaktereket. Mivel King írta, az alapötlet okos, és találtam benne jó pár érdekes idézetet, a két csillag jár neki, a felet meg csak jóindulatból kapja, de nem a legjobb könyve, amit tőle olvastam.

smetalin>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Lagymatag……
Nekem ez túl „művészi” lett, Bart fejében lenni 390 oldalon keresztül, nem ment…semmi átérzés, semmi megértés nem volt részemről.

1 hozzászólás
Jaina>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Most már teljesen biztos, hogy nem szeretem King Bachman álnéven írott könyveit. Csak a Mester iránt érzett tisztelet miatt olvastam el őket és olvasás után szinte azonnal belevesztek a feledés homályába. Az átkozott úttal is megszenvedtem, nagyon nehezen adta magát a könyv. Valószínűleg ott fog csücsülni a gyűjteményben anélkül, hogy az elkövetkező pár év(tized)ben újra elő szeretném szedni. Autópálya – építkezés és az ezzel járó hercehurca vonatkozásában én most Douglas Adamsra szavazok.

1 hozzászólás
Lisie87 P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Nagyon nyomasztó volt a könyv, ahogy a főszereplő a történet során kezd mindent elveszíteni, – spoiler . Szerintem ahogy maga sem, én sem tudtam igazán megfejteni az indíttatást, hogy miért nem fogadta el a pénzt és költözött el. Néha az emberek nem gondolkodnak racionálisan, vagy csak már elegük volt és szembe mennek a rendszerrel…
King nagyon jól érzékelteti a megőrülés fázisait, de bevallom volt ennél már jobb és részletesebb regénye is. Ettől függetlenül élveztem a könyvet, lehetett vele haladni, de azért nem tartozik a legjobb munkái közé.


Népszerű idézetek

CsakHencsi P>!

A negyven év a fiatalság vége, Freddy. Vagyis nem, az a harminc, a negyven az, amikor az ember már nem is áltatja magát.

Kogoro P>!

Ha szarul érzed magad, akkor minden hely szarul néz ki.

259. oldal, 1973. december 25. (Európa, 2016)

tamachan>!

– Tegnap hétfő volt? Mázlija van, hogy nem hétfőn nevezett baromnak.

112. oldal

tamachan>!

Sharon örül, mert imád moziba járni, főleg Paul Newmanért és Clint Eastwoodért van oda.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clint Eastwood
A_Gréta22>!

– Minden hely ugyanolyan, amíg meg nem változik a hozzáállásod. Nem létezik bűvös hely, amely magától rendbe rakja a fejünket. Ha szarul érzed magad, akkor minden hely szarul néz ki.

259. oldal

Kkatja P>!

Kellemes lehet – gondolta –, amikor egy időzített bomba ketyeg az ember fejében. Hé, bomba, a mai nap lesz az? Kérlek, ne a mai nap legyen! Még nem fejeztem be az új Victoria Holtot!

246. oldal

Kogoro P>!

A szépség a szemlélő szemében rejlik. Sok mindent kibír.

272. oldal, - 1973. december 26. (Európa, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Joe Hill: NOS4A2
Guillaume Musso: Holnap
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Justin Cronin: A tizenkettek
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dennis Lehane: Viharsziget