Az ​átkozott út 188 csillagozás

Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bart Dawes húsz éve lakik ugyanabban a házban, itt szerelmeskedett először a feleségével, itt játszott a kisfiával… Most a kisvároson át új utat építenek, és ez előbb a munkahelyét, majd az otthonát fenyegeti. Bart azonban nem hagyja magát – az útépítő céggel, sőt az egész világgal szembeszáll, hogy megvédje az életét: azt az egyetlen életet, amelyben megtalálta törékeny boldogságát. Az 1970-es években játszódó történet vége teljes összeomlás; a kisvárosban, mely a modernizáció útjára lépne, végül kő kövön nem marad.

Magyarul most először jelenik meg Stephen King korai regénye: egy átlagember kiúttalan küzdelmének szívszorító története. King, akiből aztán a horror és a thriller királya lett, finom pszichológiai meglátásokkal teli, igazi irodalmi regényt írt, de ebben sem tagadta meg önmagát – itt is elszabadul a pokol a külvilág hatalmas erőivel szemben tehetetlen gyönge ember meggyötört idegrendszerében és a külvilágban egyaránt…

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Európa, Budapest, 2020
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789364055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Európa, Budapest, 2018
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Európa, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 15

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Tagadhatatlanul Kinges megzakkanás sztori, hogy mi lesz egy emberből, ha kiveszi alóla a hatalom a munkahelyét, a házát egy szép új autópályaszakasz építése miatt. Mi marad eztán egy életből? Valaki ennek megörülvén felmarkolja a lovét és új életet kezd, hősünk viszont nem ez a fajta, ő szereti a házát, a feleségét, ragaszkodik az emlékeihez és nem hagyja magát…
Nem volt rossz, de sokkal jobbakat is olvashattunk már a Mester tollából. Bővebben is ki lehetett volna fejteni a hátteret, a kettősséget a fejében és az előzményeket, de a rajongók ettől még zabálni fogják.
És annyira nem tudom elképzelni a Southern Comfort 7Up koktélt, hogy ki kell majd próbálnom. :)

>!
Európa, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055198 · Fordította: Dudik Annamária Éva
9 hozzászólás
Bla I>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Egy kezdő King regény. Még csak egy próbálkozás, így kilóg a főművek sorából. Túlírt és nem horror. De el lehet rajta gondolkodni és a végén még izgalmas is. Kell ennél több? Csak a vájtfülűeknek. Azok olvassanak egy másik King regényt gyorsan! Én is így teszek!

EssentialHencsi P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Ha valaki, akkor én imádom Kinget, de ez akkor is borzasztó volt. Egy harmincoldalas novellát még élveztem is volna, de ez a könyv egy túlírt, némileg kidolgozatlan kesergés majdnem négyszáz oldalon át. Hiába korai King, vannak ennél sokkal jobbak Bachman-tól. A Blaze például úgy jó, ahogy van. De ez… tényleg egy átkozott út volt. Sajnálom. és nem amiatt nem tetszett, hogy nem beleztek ki senkit, tévedés ne essék!

5 hozzászólás
mcgregor>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Valóban nem a legjobb Stephen King mű, ez tagadhatatlan. Számomra inkább az az érdekes benne, hogy Kinget mennyire nyilvánvalóan foglalkoztatta az elboruló elme szenvedéstörténete és a pszichopátia felépülése (ld. A ragyogást, a Tortúrát, vagy Brady Hartsfield alakját), sőt Az elátkozott út számomra bizonyos értelemben egy alternatív Cujo-regény, csak itt egy nem egy kutya lesz veszetté, hanem egy ember csavarodik be. Nem egy szokásos King-féle horrortörténet, hanem egy személyes dráma. Bart Dawes alakja azonban jóval árnyaltabb, mint a Tortúrában Annie Wilkes-é. Valójában nem egy érzéketlen állat, hanem egy zavarodott kisember, aki a „kisemberség” legfőbb attribútumai révén szabotőrként és irracionálisan cselekvő, helyenként sodródó alakként sem válik egyértelműen ellenszenvessé, inkább szánandóvá és esendővé. King játszik az olvasó érzéseivel, nem hagyja, hogy túlságosan együtt érezzünk a főszereplővel, de azt sem engedi, hogy egyszerűen őrültnek tituláljuk. Az új autópálya nyomvonala szétszab egy egyébként is sebzett életet, ezzel azonban annak fel nem dolgozott lelki sérüléseivel egy veszélyes gyúelegyet hoz létre egy olyan emberből, aki akár a szomszédunk is lehetne.

smetalin>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Lagymatag……
Nekem ez túl „művészi” lett, Bart fejében lenni 390 oldalon keresztül, nem ment…semmi átérzés, semmi megértés nem volt részemről.

1 hozzászólás
Jaina>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Most már teljesen biztos, hogy nem szeretem King Bachman álnéven írott könyveit. Csak a Mester iránt érzett tisztelet miatt olvastam el őket és olvasás után szinte azonnal belevesztek a feledés homályába. Az átkozott úttal is megszenvedtem, nagyon nehezen adta magát a könyv. Valószínűleg ott fog csücsülni a gyűjteményben anélkül, hogy az elkövetkező pár év(tized)ben újra elő szeretném szedni. Autópálya – építkezés és az ezzel járó hercehurca vonatkozásában én most Douglas Adamsra szavazok.

1 hozzászólás
Lisie87 P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Nagyon nyomasztó volt a könyv, ahogy a főszereplő a történet során kezd mindent elveszíteni, – spoiler . Szerintem ahogy maga sem, én sem tudtam igazán megfejteni az indíttatást, hogy miért nem fogadta el a pénzt és költözött el. Néha az emberek nem gondolkodnak racionálisan, vagy csak már elegük volt és szembe mennek a rendszerrel…
King nagyon jól érzékelteti a megőrülés fázisait, de bevallom volt ennél már jobb és részletesebb regénye is. Ettől függetlenül élveztem a könyvet, lehetett vele haladni, de azért nem tartozik a legjobb munkái közé.

Helga_Dávid >!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Bart hétköznapi, tisztes polgár. Volt.
Aztán az önkormányzat úgy döntött, hogy utat épít. Ez az út pedig keresztülszeli Bart életét. Pontosabban átszeli a munkahelyét és a házát is.
Bart – nem is egy Stephen King könyvről beszélnénk, ha nem így lenne – bosszút forral.
Előtte azonban számvetést készít. Megemlékezik a jó dolgokról, amik ezen helyekhez kötik, és a rosszakról is. Töpreng az elszalasztott lehetőségekről. És közben szépen csendben, mindenki hátat fordít neki. Magára marad. Csak ő van és a bosszúja.
Kitűnő lélekrajzot kapunk. De ez Kingtől már alap. A sztori viszont lehetne pörgősebb. Sokszor válik terjengőssé, bár ez szintén King sajátja, hogy olykor elkalandozik.
Nem rossz könyv, de nem is sorolható a legjobbak közé.

Profundus_Librum>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Az átkozott út egy kezdő tehetség első/második próbálkozása csak az írással, így persze nem tökéletes. Lehet benne szántszándékkal hibákat kutatni és találhatunk is benne, de mi értelme lenne? Szórakoztató, olvasmányos, elgondolkoztató, megható és még izgalmas is, főleg a vége. Remek karrierindító kötete lenne nagyjából bármelyik írópalántának – sőt, a teljes írói életmű bármelyik részében megállná a helyét könnyedén. A King életműben is azért billeg egyes egyedül csak, mert nem horror, és alig thriller. Ami nem kicsit furcsa – de a furcsát meg szeretjük. Ugye?

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2017/03/stephen-king…

Röfipingvin P>!
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út

Az én házam az én váram, és az én életem. De ilyenkor felértékeli az ember azt a mondást, hogy egymáshoz kötődjünk és ne a tárgyainkhoz. Ebből kifolyólag megérteni kevésbé tudtam Bert-et, viszont esettanulmányként nagyon érdekes volt a történet. Kicsit hiányoltam a misztikusságot, a nagyobb rétegzettséget, de aztán bevillan, hogy ez nem is King, hanem Bachman.


Népszerű idézetek

EssentialHencsi P>!

A negyven év a fiatalság vége, Freddy. Vagyis nem, az a harminc, a negyven az, amikor az ember már nem is áltatja magát.

Kogoro>!

Ha szarul érzed magad, akkor minden hely szarul néz ki.

259. oldal, 1973. december 25. (Európa, 2016)

CsiPe_z>!

Nem fogok többé úgy tenni, mintha el sem kezdődött volna még az életem. Elkezdődött. Húsz százaléka már el is telt. Leettem a tetejéről a tejszínhabot.

189. oldal

Kkatja P>!

Kellemes lehet – gondolta –, amikor egy időzített bomba ketyeg az ember fejében. Hé, bomba, a mai nap lesz az? Kérlek, ne a mai nap legyen! Még nem fejeztem be az új Victoria Holtot!

246. oldal

manabooks>!

– Tudod mennyi időbe telik, amíg a füstszűrő lebomlik? Kétszáz évig, bizony! Addigra már az unokáid is meghalnak.
Megvonta a vállát.
-Az nem zavar, hogy rám fújod a rákkeltő füstöt, és ezzel elcseszed a csillószőröket a tüdőmben, de a füstszűrőt bezzeg nem akarod kidobni az autópályára. Rendben van.

160. oldal

Kogoro>!

A szépség a szemlélő szemében rejlik. Sok mindent kibír.

272. oldal, - 1973. december 26. (Európa, 2016)

manabooks>!

Úgy hasított bele az új út a nyugati városrész üzleti és lakóövezetébe, mint egy hosszú barna bemetszés, mint egy sarat gennyező műtéti heg.

35. oldal

CsiPe_z>!

– Biztos vagy te ebben, Bart?
– Teljesen – felelte feszes mosollyal. – Hülye lennék a nyakamra tenni a hurkot, ha tudnám, hogy valaki biztosan kirúgja alólam a sámlit.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Joe Hill: NOS4A2
Guillaume Musso: Holnap
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Justin Cronin: A tizenkettek
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dennis Lehane: Viharsziget