A ​menekülő ember 84% 337 csillagozás

Ha ennyire akarjátok látni, ahogy valaki meghal, miért nem ölitek meg egymást?

King zsenialitása abban rejlik, hogy hiába 1982-es megjelenésű ez a regény, napjainkban a mondanivalója és az üzenete aktuálisabb, mint bármikor…
Olyan erkölcsi és morális kérdéseket vet fel, melyek megválaszolása soha nem könnyű, nehézsége pedig tulajdonképpen a kérdések egyszerűségében rejlik… Mennyit ér egy emberi élet? Meddig megyünk el mások szenvedéseit látva? Mikor mondjuk azt, hogy elég? A közöny megoldás? A reality-k és valóságshow-k világa tényleg ennyire hatással van az életünkre?
Ezek és számtalan ehhez hasonló kérdés merült fel bennem a könyvet olvasva – King ismét fantasztikusát alkotott, bár az is biztos hogy egy darabig nem kapcsolom be televíziót… (inkább olvasok …. mondjuk King-et)

A könyv világa, még disztópia viszonylatban is nagyon kegyetlen és nyomasztó volt. Nekem bőven elég volt belőle ez a 250 oldal, de ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna a könyv.
Ben Richards történetünk főszereplője jelentkezik játékosnak, és rögtön be is válogatják a legdurvább játékra, aminek tulajdonképpen már a kezdetektől el van döntve a kimenetele.
Míg az Éhezők viadalában csak egy nagy játék van, addig itt kegyetlenebbnél kegyetlenebb játékok sora tárul elénk, mint példaul a Taposs a dohányért! nevezetű vetélkedő, amire kifejezetten szívbeteg, vagy tüdőbajos embereket válogatnak be, és a versenyzők általában mindig kórházban végzik.
Amint elindul a Menekülő ember, a kezdetét veszi az izgalmas hajsza is, az elején Richards magában próbál boldogulni, de aztán segítségére lesz Bradley a színesbőrű fiú is, aki nagyon sokat segít neki.
A könyv végére felpörögnek az események egyik izgalmas jelenet jön a másik után, főszereplőnk elképesztő kitartásról tesz tanúbizonyságot.
A történet nem zárul szerelemmel, vagy reményt sejtetően (vagy de?!), csak úgy vége lesz…vagyis hát azért elég „hűha” vége lesz, szó szerint, mert a nagy hűha után, rögtön vége is lesz, ránk bízva ezzel a könyv világának tovább gondolását.
Http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/stephen-king-menek…

Néha kicsit sajnálom, hogy nem időrendben kezdtem el könyveket olvasni, illetve ismerkedni a filmekkel. Sokkal nagyobbat ütött volna, ha nem láttam/olvastam volna ehhez hasonlóakat idáig. Így viszont eléggé kijöttek a gyengeségei is, úgy mint az erőteljesen vázlatosan ábrázolt világ és karakterek, akikhez kicsit sem sikerült közel kerülni, így kevésbé izgultam a sorsukért.
Az viszont elképesztő, hogy több mint 30 éve írta, és hogy milyen sok dolog „bejött” ebből a vízióból. (Reklámok, valóságshow-k, népbutítás, a valós problémák elfedése azzal, hogy más, lényegtelen problémákat „generálnak”, stb.) Szörnyű volt látni, ahogy az elszegényedett, munkanélküli emberek hétköznapjait mutatta be, akiknek semmi esélyük (túl)élni, pedig megoldható lenne (pl., egy olcsón előállítható szűrővel, ami a gazdagok kiváltsága lett), csak nem érdeke senkinek. Az is érdekes, hogy az emberek milyen jól elszórakoznak azon, amit a tv-ben látnak, meg sem fordul a fejükben, hogy ez egy hús-vér ember szenvedése/halála, attól, hogy ők egy világító dobozból értesülnek róla, sokkal kevésbé teszi valóságossá, elborzasztóvá (akármelyik „játékot” nézzük is, hisz tulajdonképp egyikből sem lehet „jól” kijönni).
A végét mondjuk már az elején megjósoltam, pedig nem ismertem a történetet, szóval szerintem mai szemmel abszolút kiszámítható, ettől viszont még nem rossz, csak így, most kevés volt.

Egy izgalmas King regény még a pályafutás elejéről, de mindenképp megéri elolvasni, nagyon le tud kötni…pörgős, és szórakoztató darab.:D

Érdekes volt látni, hogy milyennek képzelte King úgy negyven évvel ezelőtt a jövőt.
Ami a technikai fejlettséget illeti, sokminden nevetséges. De a népbutítás és társai, hát, az nagyon bejött. Fájdalmas a hasonlóság.

Hiányzott King aprólékos karakterábrázolása. Sajnálom, hogy a főszereplő Ben Richards is körülbelül annyira volt részletes, mint némely másik könyvében egy sokadrangú mellékszereplő. Annyi minden lett volna még benne, meg akár a többiekben is off.

A történet egész élvezetes volt.
A végkifejlet ugyan sejthető, de nagyon jó lett. Izgalmasabb és akciódúsabb, mint az egész menekülés.

„Képernyőt adtak nekünk, hogy ne menjünk az utcára, így hát otthon szuszoghatjuk halálra magunkat, és nem okozunk gondot. Na, hogy tetszik?”

Atyagatya! Atyaaaagatyaaaaa!!! Te jó ég, ha van valakinek hollywoodi producer ismerőse, azonnal hívja fel és szóljon neki, hogy ideje megcsinálni ezt a filmet! Nem, nem kell csóválni a fejeket, hogy de hát már van ebből film, mert a film gyakorlatilag semmibe vette a könyvet, csak az alapötlet adott, de ennyi!

Ez a könyv fergeteges! Már a kezdeteknél megtetszett az, hogy a játékba való beszállás oka egészen más volt és hogy nem kényszerítve, hanem önként jelentkezik. Aztán végig az üldözéses-bújkálós jelenetek, a világ, Parrakis figurája és tettei, a repülőutas jelenet (le a kalappal) és a vééége! A vége!!! Itt ujjongok magamban és örülök, hogy nem fejeztem be tegnap este a könyvet, mert nem bírtam volna elaludni, annyira felspanolt a vége. Végre! Köszönöm Stephen bácsi, ez most nagyon kellett a sok unalmas, megszokott, klisés disztópia után! Örülök is neki, hogy anno nem filmesítették meg, mert azért vannak jelenetek, amelyeket abban az időszakban (ugye a Schwarzi film 87-es) még nem, de most nagyon pöpecül meg tudnák csinálni! Én várni fogom, remélem, lesz egy olyan merész a filmszakmában, aki felfigyel erre a könyvre (és betartja minden részletét, a végét is!)…

Hű, nem térek magamhoz…
(Egyébként valaki már felfigyelt rá, hogy az Éhezők viadala műsorvezetőjének külseje (színjátszó, csillogós ruha, ezüstre festett haj) mennyire az itteni műsorvezetőé? Kopp…kopp… :-D – no meg úgy általában véve is az egész is voltaképpen :-D ) :-D

Olyannyira nem tipikus King-regény ez, hogy olvasás közben is simán meg lehet feledkezni arról, ki írta. Abszolút nem köszönnek vissza benne a Kingre jellemző dolgok, de igazából nem is baj. A menekülő ember egy igazán izgalmas, akciódús regény. Világa rendkívül sötét, és kilátástalan, az alapötlet, A menekülő ember c. tévéműsor ötlete pedig ha nem is igazán egyedi, de kiváló. Sajnos a 250 oldalas terjedelemben nem igazán jutott hely a karakterek igazi megismerésére, ez nekem nagyon hiányzott. Mivel nem ismertem meg főhősünket, azonosulni sem tudtam vele vagy legalább együtt érezni. Izgultam azért a sorsáért, csak nem eléggé.
Kinggel kapcsolatban sokszor felmerül, hogy szájmenése van és túlírja a könyveit… egy kicsit ezt is túl kellett volna írnia, akkor jobban tetszett volna. Így sajnos minden erénye ellenére nem voltam oda érte.

– és bele akartam írni az értékelésbe, hogy ebből milyen jó film lehetne, de a molynak hála most látom itt a jobb szélen, hogy van! Ráadásul Scwarzival, ezt meg kell néznem!

Wooaaoow. Meglepően jó könyv ez King-től. Nem is értem, minek filmesítik meg a könyveket, hiszen nem tudják visszaadni az írott szó varázsát, benne lévő erejét. Sokkal, de sokkal jobb a könyv, mint a hatásvadász film. Disztópikus világa olyan valósághű, mintha látóként jósolna a jövőbe. Sok hasonló disztópikus világú könyv alapját képezi, King tényleg világának mestere.

Érdekes világot épített fel Stephen King lassan már úgy éreztem hogy tényleg egy ilyen világban élünk. Érdekes jövő építés volt számomra.

Alapjaiban nagyon tetszett a történet, csak azt sajnálom, hogy nyomokban sem éreztem, hogy King írta volna – és nem azért, mert nem jól volt megírva. Hiányzott az a jellegzetes mesélős sítusa és az előreutaló mondatai – pláne úgy, hogy most olvastam a Duma Key-t is és ezért érzem erősnek a kontrasztot. De persze nem hiába jegyzi álnéven… (Mondjuk olvastam már korábban is Bachman könyveket, de nem rémlik, hogy akkor is ilyen erős hiányérzetem lett volna. Na mindegy…) A lényeg az, hogy tetszett és mindig fura olyan jövőben játszódó sztorikat olvasni, amik már a mi jelenünkben történnek. Mennyi mindent be lehet jósolni az emberi gyarlóságra alapozva… És kíváncsi lennék arra is, hogy ha spoiler után írta volna (ha egyáltalán), akkor hogyan zárta volna az egészet. De így volt egész a sztori.