A ​hosszú menetelés 484 csillagozás

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett Hosszú Menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességgel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.

Stephen King korai, álnéven írt gyöngyszeme az Éhezők viadalá-hoz hasonló, kegyetlen, kétségbeesett világot mutat be.

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 2018
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2016
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789634053002 · Fordította: Bihari György

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 63

Most olvassa 20

Várólistára tette 175

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Na ez az! Ez a regény tökéletesen szemlélteti, hogy miért szeretem annyira Stephen King műveit. Csak King képes arra, hogy a legmélyebb olvasói válságom közepén is off odaszegezzen az olvasmányomhoz. Ráadásul mindezt úgy, hogy a történet lényegében „csak” arról szól, hogy tizenévesek menetelnek előre hosszú-hosszú mérföldeken keresztül az életben maradásukért. A történet rendkívül nyomasztó, de mégis zseniális a maga nemében. Fura és döbbenetes világot tár elénk az író, de olyan részletességgel, hogy szinte magam is ott gyalogolok a fiatalokkal és átérzem kínszenvedésüket, rettegésüket. Bár tisztában vagyok vele, hogy csak egy maradhat életben, de mégis drukkolok mindegyik szereplőnek, hogy valahogy éljék túl ezt az egész rémálmot. spoiler

3 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Zseniális, nyomasztó, kegyetlen és elgondolkodtató is egyben.
A kérdés (ami valószínűleg mindenkiben felmerült, aki olvasta) még mindig bennem motoszkál: vajon én meddig jutottam volna? …. Azt hiszem, nem akarom tudni….

1 hozzászólás
gabona P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Többször jött már szembe velem, így hát kifejezetten régóta kíváncsi voltam King ezen, álnéven írt regényére, már csak témájánál fogva is, hatására pedig egyre inkább azt érzem, hogy érdemes lenne nagyobb gyakorisággal olvasni tőle, ha már úgyis egy igen szép sort polcot foglalnak el a művei. A hosszú menetelés befejezésénél viszont talán csak ezt az értékelés nehezebb számomra…

Az elmúlt néhány napban egy nagyon érdekes, kifejezetten hosszúnak tűnő, lelki mélységekkel teli, már-már fizikailag is fájdalmas úton volt lehetőségem részt venni a menetelőkkel együtt. Bachman King rendkívül merész módon egyből a dolgok sűrűjébe dobja az olvasót, expozíciónak még minimális kapaszkodót sem kapunk, legfeljebb menet közben – már az indulás során is az volt az érzésem, mintha a közepén kapcsolódtam volna egy több évados sorozat történéseibe.

Olvasás közben többször is eszembe jutott mind Az éhezők viadala, mind pedig A legyek ura és habár üresjárat részemről egy pillanatig sincs a regényben, azért elviseltem volna egy részletesebb és szemléletesebb festést a diktatúra sújtotta Amerikáról, ahol maga a történet játszódik. A Mester által oly' annyira magas színvonalon művelt, igazán mélyre ásó lélektan viszont egyszerűen fergeteges. Végig úgy érzi az ember, hogy ott van a fiúkkal együtt és már az elejétől fogva azon kattog az agya, hogy vajon mikor számolnák ki… A fokozatos építkezés, előrehaladva egyre több és több minden felszínre bukkanása, valamint a kissé kiszámítható, mégis parádés végkifejlet teszik egyedi és emlékezetes olvasmánnyá ezt a regényt.

Én meddig jutnék el? Képes lennék becsavarodás nélkül végigcsinálni? Nos, inkább nem szívesen válaszolnék, abban viszont biztos vagyok, hogy ez egy garantáltan újraolvasós kedvenc.

>!
Európa, Budapest, 2018
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
3 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Skicc-vonalakkal húzott disztópiát, színes-szagos, jellemütköztetős, akvarell-pszichologizálós, öt érzéket meggyötrős könyvet ötcsillagozni: megfizethetetlen. Minden másra ott az őrnagy.

Rendben, nem úgy tökéletes, mint a Zanzibár vagy a 2312, inkább mint az igazi Éhezők viadala. Pont az és pont annyi, amennyit a terjedelem és a menetelésben beszűkült tudat be bír fogadni; annyi, amennyit egy szabadnap alatt is végig lehet olvasni, igazi real-time önkínzás. Egyetlen, következetesen végigvitt nézőpontba gyömöszölt ipari mennyiségű jobb sorsra megírásra érdemes karakter története, akiket kezdetben csupán a legyőzendő táv köt össze, de több napnyi megfeszített menetelés alatt millió és még egy dolog történhet.spoiler

Úgy sci-fi egyébként, ahogy az 1984. Minimális technika, sok-sok részletből összeálló társadalomkép. Különösen szép, hogy a szilánkokat Bachman/King gondosan elosztotta a srácok, az elmesélt történetek, emlékek és a jelenben felbukkanó látvány elemei között.

A hatás fokozása érdekében aki teheti, szánja rá az egész napot az olvasására; jó eséllyel be is fejezi. spoiler

csartak P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Mostanában nem olvastam ilyen könyvet. Egy helyszín, egy lineárisan folyó cselekmény, egy nézőpont. Nincs bonyolítva.
Fura világ ez, van egy alternatív Amerika, és ott egy népszerű vetélkedő. Ennek keretében elindul száz 18-ik életévét be nem töltött fiatalember egy hosszú menetelésen. Aki lelassul bizonyos sebesség alá, azt kiszámolják, és a harmadik jelzés után lelövik. Végcél kb. nincs, csak az, hogy meddig bírja az utolsó, aki talpon marad.
Nem semmi ez a Stephen King.
Egyrészről brutális nyersen mutatja be az emberi szenvedést az úton. Különféle párbeszédek alakulnak ki a résztvevők között, kit mi vett rá, hogy elinduljon, aztán beszélnek az életükről is, de ahogy haladnak előbbre, egyre nagyobb a feszültség, az elkeseredés és a fáradtság. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint éli meg, de végén már az se számít.
Másrészt van benne egyfajta morbid humor is. Időnként konkrétan szégyelltem magam, hogy hangosan röhögök, de attól még jobban rám jött. Még a könnyem is kijött.
(pl. ilyen szövegen: "Szellentett – hosszú, steril pergésnek hangzott, köze nem volt egy becsületes fingáshoz.") Tudom, hogy annyira nem is nevetséges, de ott abban a feszült környezetben ezt váltotta ki.
Mindehhez keretként jól bemutatja még az út szélén álló, érzéketlen, szájtátó, bámészkodó, kaját csámcsogó tömeget, és a szenzációra éhes médiát is.

Bea_Könyvutca P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Érdekes, (és nyomasztó) élmény volt, annyi biztos. Az egész történet során meneteltek (hűha, ki gondolta volna :)). A stílus, az elképzelés, a menetelők karaktereinek kidolgozása (mint mindig) tetszett. A történettel voltam úgy, hogy egy kicsit jobban megismertem volna a menetelők világát és társadalmát, hogy ezáltal jobban átérezzem és megértsem az indíttatást, amiért jelentkeztek erre a kegyetlen versenyre.
A fülszöveggel még egy ponton nem értek egyet, mégpedig azzal, hogy a könyv egyáltalán nem mutat be semmilyen féle világot…ezt, mint már az előbb említettem egy kicsit hiányoltam is.
Viszont a menetelés hangulata, történései nagyon is emberi és valóságos volt, sokszor eszembe jutott, hogy én vajon meddig bírtam volna ki…
És még egy plussz pont azért, hogy a könyv végig egyáltalán nem sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy mi lesz a főszereplőnk Garraty sorsa (bár ez lehet csak nekem nem volt egyértelmű, mert itthon bizony már sokszor kiröhögtek ilyesféle végkifejlet-naívitásom miatt).
Http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/stephen-king-hossz…

nemeth97 P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Utólagos értékelés!
Ha nem King írta volna, akkor is megveszem témáját tekintve.
Emlékszem az első hosszabb, 25 kilométeres menetgyakorlatomra 20 kilós felszereléssel mikor bevonultam…már annak a végén is löktem a lábamat és szenvedtem, de ami ebben a könyvben zajlott az brutális, nyers, kegyetlen…Garraty amiket túlment az ún. “bajtársaival” az tökéletesen tükrözi a katonaság mibenlétét, mégha ők maguk a fegyver csövének rossz oldalán is voltak civilekként.
Egyet sajnálok, mégpedig hogy a háttértörténetéről a Menetelésnek, nem tudunk meg sokat.

Anarchia_Könyvblog>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Számomra az egyik legkiemelkedőbb mű Stephen King tollából. Egy igazi mestermunka, ami nagy valószínűség szerint többször is lekerül a polcról, hogy újra olvassam. Remekbe szabott történet, ahol szerepet kap a diktatúra, a legális gyilkosság, mindez egy disztópikus világban.

Már a könyv elején megkapjuk az alaphangulatot, amikor megismerjük a tizenéves fiúkat, a habitusukat, illetve azt, ki hogyan áll a meneteléshez. Köréjük és a feladathoz épül az egész történet cselekménye és végkimenetele. A hosszú menetelés egyik legfontosabb összetevője a nyomasztó helyzetek, a haláltól való félelem, a menekülés és annak következményei.
Teljes ajánló:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/05/30/stephen_ki…

Cipőfűző P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Lekötött, tulajdonképpen élveztem is, már ha lehet így fogalmazni egy nyomasztó, mocskos világot bemutató könyvvel kapcsolatban. Ez a kötet célja, mindazonáltal vannak nyilvánvaló hiányosságai.
Kevésnek érzem a regény cselekményének indítékát. Illetve keveset tudunk meg a Hosszú Menetelés kontextusáról ahhoz, hogy elfogadjam, hogy évente 100 (spoiler) tizenéves fiatal életét kockáztassa, hátha ő lesz az a szerencsés, aki túléli és félrokkantan élhet tovább.

Nézzük csak, mit tudunk.
Halálig tartó gyalogló verseny, csak egy maradhat. Ilyenformán egy kicsit hátrány, hogy verseny, azt hiszem nem titok, hogy a főszereplőnek a legvégéig el kell jutnia, hogy egyáltalán be legyen fejezve a történet. Miért pont ő a főszereplő? Mert ő a tűnődő, aki gondolkodik a dolgokon? Vagy mert ő hazai pályán gyalogol, és ezért sok rajongója van útközben? Ki tudja.

Egy kis disztopikus íz, poszt-apokaliptikus, őrült hangulat (vérre szomjazó, őrjöngő tömeg), egy csipet totális diktatúra (különítmény, elhurcolt renitens polgárok), a misztikus legyőzhetetlen ellenfél, éés a mindenek felett álló, titokzatos őrnagy. Egy fogyasztható koktél lesz belőle.
Igazából egyik vonás sem markáns. A fiúk maguktól jelentkeztek (és vissza is lehet lépni), legtöbbjük tisztában volt vele, mire vállalkozik, a motivációik viszont legtöbbször sekélyesek, vagy nem is tudjuk. A Menetelésen részt venni presztízs, kultusza van. Vérengző cirkusz a plebsnek. A verseny elvileg kitörési lehetőség. Na igen, de honnan? Nincs részletesen lefestve a világ, ahol játszódik a történet. Az állam nem szereti, ha kritizálják, mesélik, időnként eltűnnek emberek, az őrnagy legendájáról nem sok minden derül ki. Csak ingatag díszletként szolgálnak. Persze a háttér elhallgatása akár lehetne tudatos is. A történet, a verseny alakulása szempontjából lényegtelenek.

Ami miatt mégis működik a dolog, az a könyv lélektani vonala. Az intim szféra feszegetése, a monotónia, a szenvedés nyers, de színes ábrázolása, tényleg az olvasónak is letörik a lába. Bevonódik az illinois-i extrém kéktúrába. A fiúk dumája életszerű, a nagyhangú vagányokból nyöszörgő elcsigázottak lesznek. A filozófiai töprengések nem mindig hitelesek 16-17 éves kamaszok szájából.

King jártassága a pszichológiai anomáliákban itt is visszaköszön, amit könyvei egytől-egyig meglovagolnak, az ebben kerek-perec le van írva a 105. oldalon, hogy „van valami…az agyban” (ő ezt tudja jól, és ki is használja). És ez nekem tetszik, mikor valaki pontosan meg tudja határozni magát, vagy amit alkotott.

Nem mondanám korai zsengének, hiszen ez előtt már megjelent A ragyogás. Én távolról nézve sem vagyok King-szakértő, de biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb regénye. Mindenesetre ha ez lenne a legrosszabb, az dicséretes.

Batus>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Azt hiszem, hogy aki szerette a régi King-kisregényeket (én csak azokat olvastam, szánom-bánom), azok ezt imádni fogják. Kegyetlen, nyomasztó, kétségbeejtő és mégis van benne valami lelkesítő. Szurkolni kezdesz. Izgulsz. Az ágyban fekve olvasol, mégis fájni kezd a lábad. Felháborodsz az igazságtalanságon. És egy-két fiút szeretnél jól képen törölni az aszfalttal.
Nekem volt benne egy kis „A Legyek Ura-érzés” (gondolom a sok fiú miatt) és olyan elemi gusztustalanság, aminek King a mestere.

Na, szóval várjátok csak szépen a könyvet, de nehogy Éhezők viadalára számítsatok, mert itt nincs szerelmi háromszög, meg lányos nyafogás. Itt menetelés van. A legutolsó oldalig. És még tovább…


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

– Minden játék tisztességesnek tűnik, ha mindenkit egyszerre csapnak be.

256-257. oldal, 12. fejezet

Batus>!

– (…) Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.

65. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

– A hullákat senki sem szereti.
– Edgar Allan Poe igen.

80. oldal

Batus>!

– A csillagokon töröljük meg a cipőnket, és fejjel lefelé lógunk a holdról.

57. oldal

1 hozzászólás
Kkatja P>!

Nem érdekel, hogy győztök vagy veszítetek – feltéve, hogy győztök.

VINCE LOMBARDI
A wisconsini Green Bay Packers volt vezető edzője

296. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · vereség
Kkatja P>!

     – Segítesz dönteni? – kérdezte.
     – Persze. Mi a döntés tárgya?
     – Ki van a ketrecben. Ők vagy mi.
    Garraty őszinte derűvel nevetett. – Mindnyájan. És a ketrec az őrnagy majomházában áll.

291. oldal, 14. fejezet

3 hozzászólás
Kkatja P>!

     – Krumplileves vagy bélszín, palota vagy putri, ha egyszer meghaltál, ugyanúgy jégre tesznek, mint Zuckot vagy Ewinget, és annyi. Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.
     – Csak úgy ömlik belőled az aranyszínű baromság – morgott McVries.

65. oldal, 3. fejezet

Batus>!

    Garraty úgy találta, hogy az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött.

84. oldal

Batus>!

– (…) Mész vagy meghalsz, ez ennek a történetnek a tanulsága. Ilyen egyszerű.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tizenkettek
William R. Forstchen: Az utolsó nap
Marie Lu: Legend – Legenda
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Az útvesztő
Isabel Allende: Kísértetház
Patrick Ness: Soha nincs vége
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Rick Yancey: Az ötödik hullám