A ​hosszú menetelés 644 csillagozás

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett Hosszú Menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességgel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.

Stephen King korai, álnéven írt gyöngyszeme az Éhezők viadalá-hoz hasonló, kegyetlen, kétségbeesett világot mutat be.

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 2018
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2016
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György

1 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

John Fitzgerald Kennedy · Peter McVries · Art Baker · Garraty Raymond Davis · Gary Barkovitch · Stebbins


Kedvencelte 83

Most olvassa 20

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 250

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Na ez az! Ez a regény tökéletesen szemlélteti, hogy miért szeretem annyira Stephen King műveit. Csak King képes arra, hogy a legmélyebb olvasói válságom közepén is off odaszegezzen az olvasmányomhoz. Ráadásul mindezt úgy, hogy a történet lényegében „csak” arról szól, hogy tizenévesek menetelnek előre hosszú-hosszú mérföldeken keresztül az életben maradásukért. A történet rendkívül nyomasztó, de mégis zseniális a maga nemében. Fura és döbbenetes világot tár elénk az író, de olyan részletességgel, hogy szinte magam is ott gyalogolok a fiatalokkal és átérzem kínszenvedésüket, rettegésüket. Bár tisztában vagyok vele, hogy csak egy maradhat életben, de mégis drukkolok mindegyik szereplőnek, hogy valahogy éljék túl ezt az egész rémálmot. spoiler

3 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Zseniális, nyomasztó, kegyetlen és elgondolkodtató is egyben.
A kérdés (ami valószínűleg mindenkiben felmerült, aki olvasta) még mindig bennem motoszkál: vajon én meddig jutottam volna? …. Azt hiszem, nem akarom tudni….

1 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Skicc-vonalakkal húzott disztópiát, színes-szagos, jellemütköztetős, akvarell-pszichologizálós, öt érzéket meggyötrős könyvet ötcsillagozni: megfizethetetlen. Minden másra ott az őrnagy. Rendben, nem úgy tökéletes, mint a Zanzibár vagy a 2312, inkább mint az igazi Éhezők viadala. Pont az és pont annyi, amennyit a terjedelem és a menetelésben beszűkült tudat be bír fogadni; annyi, amennyit egy szabadnap alatt is végig lehet olvasni, igazi real-time önkínzás. Egyetlen, következetesen végigvitt nézőpontba gyömöszölt ipari mennyiségű jobb sorsra megírásra érdemes karakter története, akiket kezdetben csupán a legyőzendő táv köt össze, de több napnyi megfeszített menetelés alatt millió és még egy dolog történhet.spoiler

Úgy sci-fi egyébként, ahogy az 1984. Minimális technika, sok-sok részletből összeálló társadalomkép. Különösen szép, hogy a szilánkokat Bachman/King gondosan elosztotta a srácok, az elmesélt történetek, emlékek és a jelenben felbukkanó látvány elemei között.

A hatás fokozása érdekében aki teheti, szánja rá az egész napot az olvasására; jó eséllyel be is fejezi. spoiler

Cukormalac P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Többször jött már szembe velem, így hát kifejezetten régóta kíváncsi voltam King ezen, álnéven írt regényére, már csak témájánál fogva is, hatására pedig egyre inkább azt érzem, hogy érdemes lenne nagyobb gyakorisággal olvasni tőle, ha már úgyis egy igen szép sort polcot foglalnak el a művei. A hosszú menetelés befejezésénél viszont talán csak ezt az értékelés nehezebb számomra…

Az elmúlt néhány napban egy nagyon érdekes, kifejezetten hosszúnak tűnő, lelki mélységekkel teli, már-már fizikailag is fájdalmas úton volt lehetőségem részt venni a menetelőkkel együtt. Bachman King rendkívül merész módon egyből a dolgok sűrűjébe dobja az olvasót, expozíciónak még minimális kapaszkodót sem kapunk, legfeljebb menet közben – már az indulás során is az volt az érzésem, mintha a közepén kapcsolódtam volna egy több évados sorozat történéseibe.

Olvasás közben többször is eszembe jutott mind Az éhezők viadala, mind pedig A legyek ura és habár üresjárat részemről egy pillanatig sincs a regényben, azért elviseltem volna egy részletesebb és szemléletesebb festést a diktatúra sújtotta Amerikáról, ahol maga a történet játszódik. A Mester által oly' annyira magas színvonalon művelt, igazán mélyre ásó lélektan viszont egyszerűen fergeteges. Végig úgy érzi az ember, hogy ott van a fiúkkal együtt és már az elejétől fogva azon kattog az agya, hogy vajon mikor számolnák ki… A fokozatos építkezés, előrehaladva egyre több és több minden felszínre bukkanása, valamint a kissé kiszámítható, mégis parádés végkifejlet teszik egyedi és emlékezetes olvasmánnyá ezt a regényt.

Én meddig jutnék el? Képes lennék becsavarodás nélkül végigcsinálni? Nos, inkább nem szívesen válaszolnék, abban viszont biztos vagyok, hogy ez egy garantáltan újraolvasós kedvenc.

>!
Európa, Budapest, 2018
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Érdekes, (és nyomasztó) élmény volt, annyi biztos. Az egész történet során meneteltek (hűha, ki gondolta volna :)). A stílus, az elképzelés, a menetelők karaktereinek kidolgozása (mint mindig) tetszett. A történettel voltam úgy, hogy egy kicsit jobban megismertem volna a menetelők világát és társadalmát, hogy ezáltal jobban átérezzem és megértsem az indíttatást, amiért jelentkeztek erre a kegyetlen versenyre.
A fülszöveggel még egy ponton nem értek egyet, mégpedig azzal, hogy a könyv egyáltalán nem mutat be semmilyen féle világot…ezt, mint már az előbb említettem egy kicsit hiányoltam is.
Viszont a menetelés hangulata, történései nagyon is emberi és valóságos volt, sokszor eszembe jutott, hogy én vajon meddig bírtam volna ki…
És még egy plussz pont azért, hogy a könyv végig egyáltalán nem sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy mi lesz a főszereplőnk Garraty sorsa (bár ez lehet csak nekem nem volt egyértelmű, mert itthon bizony már sokszor kiröhögtek ilyesféle végkifejlet-naívitásom miatt).
Http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/stephen-king-hossz…

csartak P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Mostanában nem olvastam ilyen könyvet. Egy helyszín, egy lineárisan folyó cselekmény, egy nézőpont. Nincs bonyolítva.
Fura világ ez, van egy alternatív Amerika, és ott egy népszerű vetélkedő. Ennek keretében elindul száz 18-ik életévét be nem töltött fiatalember egy hosszú menetelésen. Aki lelassul bizonyos sebesség alá, azt kiszámolják, és a harmadik jelzés után lelövik. Végcél kb. nincs, csak az, hogy meddig bírja az utolsó, aki talpon marad.
Nem semmi ez a Stephen King.
Egyrészről brutális nyersen mutatja be az emberi szenvedést az úton. Különféle párbeszédek alakulnak ki a résztvevők között, kit mi vett rá, hogy elinduljon, aztán beszélnek az életükről is, de ahogy haladnak előbbre, egyre nagyobb a feszültség, az elkeseredés és a fáradtság. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint éli meg, de végén már az se számít.
Másrészt van benne egyfajta morbid humor is. Időnként konkrétan szégyelltem magam, hogy hangosan röhögök, de attól még jobban rám jött. Még a könnyem is kijött.
(pl. ilyen szövegen: "Szellentett – hosszú, steril pergésnek hangzott, köze nem volt egy becsületes fingáshoz.") Tudom, hogy annyira nem is nevetséges, de ott abban a feszült környezetben ezt váltotta ki.
Mindehhez keretként jól bemutatja még az út szélén álló, érzéketlen, szájtátó, bámészkodó, kaját csámcsogó tömeget, és a szenzációra éhes médiát is.

Books_of_Peter P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Maga a sztori tipikusan Kinges, disztópikus in medias res módra.
100 fiatal srác részt vesz egy baromi hosszú “Menetelés”-en, ahol egyszerű szabályok vannak. Nincs ténfergés, nincs megállás, különben három figyelmeztetés után a szemed közé lőnek..ennek megfelelően elég feszült végig a regény, pár srác off szemüvegén keresztül követjük végig ezt a versenyt. Ja, igen, a győztes egy valag pénzt kap, ami nyilván nagy motiváció, mert a társadalom elég sivár helyzetben van off A tizenhat körüli srácok karakterein keresztül kapunk egy képet az ő nézőpontjaikról, démonjaikról és célkitűzéseikről.
Nos, én részt vettem már jó pár teljesítménytúrán és az a tapasztalatom, hogy 30-40 km után az emberek már nem beszélgetnek, mivel nincs rá erejük, inkább befelé fordulnak, itt pedig 80 mérföld után spoiler a srácok világmegváltó párbeszédeket folytatnak. De, persze ez a Mesternél belefér, tudvalevő, hogy ez egy 1979-es mű, amikor voltak a fejben bajok nála. Lsd. Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út is.
A könyv becsukását követően elgondolkodtam azon, hogy mi a fenét akart ezzel a regénnyel elmondani a szerző??? Nem tudom és nem is zavart, mert bejött az a nyomasztó hangulat, ami végig belengte a könyvet.

3 hozzászólás
nemeth97>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Utólagos értékelés!
Ha nem King írta volna, akkor is megveszem témáját tekintve.
Emlékszem az első hosszabb, 25 kilométeres menetgyakorlatomra 20 kilós felszereléssel mikor bevonultam…már annak a végén is löktem a lábamat és szenvedtem, de ami ebben a könyvben zajlott az brutális, nyers, kegyetlen…Garraty amiket túlment az ún. “bajtársaival” az tökéletesen tükrözi a katonaság mibenlétét, mégha ők maguk a fegyver csövének rossz oldalán is voltak civilekként.
Egyet sajnálok, mégpedig hogy a háttértörténetéről a Menetelésnek, nem tudunk meg sokat.

Anarchia_Könyvblog>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Számomra az egyik legkiemelkedőbb mű Stephen King tollából. Egy igazi mestermunka, ami nagy valószínűség szerint többször is lekerül a polcról, hogy újra olvassam. Remekbe szabott történet, ahol szerepet kap a diktatúra, a legális gyilkosság, mindez egy disztópikus világban.

Már a könyv elején megkapjuk az alaphangulatot, amikor megismerjük a tizenéves fiúkat, a habitusukat, illetve azt, ki hogyan áll a meneteléshez. Köréjük és a feladathoz épül az egész történet cselekménye és végkimenetele. A hosszú menetelés egyik legfontosabb összetevője a nyomasztó helyzetek, a haláltól való félelem, a menekülés és annak következményei.
Teljes ajánló:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/05/30/stephen_ki…

Niki P>!
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Kegyetlen könyv, néhol mégis elmosolyodtam rajta. 100 kamasz indul útnak, de nem akárhogy: gyalogosan, megállás nélkül, nem mindegy milyen gyorsan, és ha valami nem tetszik a „nagyoknak”, akkor simán kiesett. Csak a kiesés, itt nem egyszerűen azt jelenti, hogy számára véget ért a játék, számára véget ért az élet, mert ott helyben fejbe lövik. Elszomorító volt, hogy néhányan már annyira nem bírták, hogy önként válalták a halált, hogy „megkönnyebüljenek”.
Számomra hozta a Kingtől megszokott borzongós, és nyomasztó hangulatot.


Népszerű idézetek

Kkatja>!

– Minden játék tisztességesnek tűnik, ha mindenkit egyszerre csapnak be.

256-257. oldal, 12. fejezet

Batus>!

– […] Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.

65. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

– A hullákat senki sem szereti.
– Edgar Allan Poe igen.

80. oldal

Kkatja>!

Nem érdekel, hogy győztök vagy veszítetek – feltéve, hogy győztök.

VINCE LOMBARDI
A wisconsini Green Bay Packers volt vezető edzője

296. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · vereség
Kkatja>!

     – Segítesz dönteni? – kérdezte.
     – Persze. Mi a döntés tárgya?
     – Ki van a ketrecben. Ők vagy mi.
    Garraty őszinte derűvel nevetett. – Mindnyájan. És a ketrec az őrnagy majomházában áll.

291. oldal, 14. fejezet

3 hozzászólás
Batus>!

– A csillagokon töröljük meg a cipőnket, és fejjel lefelé lógunk a holdról.

57. oldal

1 hozzászólás
Batus>!

    Garraty úgy találta, hogy az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött.

84. oldal

Batus>!

– […] Mész vagy meghalsz, ez ennek a történetnek a tanulsága. Ilyen egyszerű.

105. oldal

Kkatja>!

     – Krumplileves vagy bélszín, palota vagy putri, ha egyszer meghaltál, ugyanúgy jégre tesznek, mint Zuckot vagy Ewinget, és annyi. Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.
     – Csak úgy ömlik belőled az aranyszínű baromság – morgott McVries.

65. oldal, 3. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Takami Kósun: Battle Royale
Blake Crouch: A pokol kapujában
Christina Henry: Piros
Blake Crouch: Menekülj
Dennis Lehane: Viharsziget
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Dean R. Koontz: Rejtekhely
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Dan Simmons: Dermesztő nyár