A ​hosszú menetelés 359 csillagozás

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett Hosszú Menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességgel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.

Stephen King korai, álnéven írt gyöngyszeme az Éhezők viadalá-hoz hasonló, kegyetlen, kétségbeesett világot mutat be.

Eredeti mű: Stephen King (Richard Bachman): The Long Walk

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 2018
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2016
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789634053002 · Fordította: Bihari György

1 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 52

Most olvassa 19

Várólistára tette 139

Kívánságlistára tette 164


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Skicc-vonalakkal húzott disztópiát, színes-szagos, jellemütköztetős, akvarell-pszichologizálós, öt érzéket meggyötrős könyvet ötcsillagozni: megfizethetetlen. Minden másra ott az őrnagy.

Rendben, nem úgy tökéletes, mint a Zanzibár vagy a 2312, inkább mint az igazi Éhezők viadala. Pont az és pont annyi, amennyit a terjedelem és a menetelésben beszűkült tudat be bír fogadni; annyi, amennyit egy szabadnap alatt is végig lehet olvasni, igazi real-time önkínzás. Egyetlen, következetesen végigvitt nézőpontba gyömöszölt ipari mennyiségű jobb sorsra megírásra érdemes karakter története, akiket kezdetben csupán a legyőzendő táv köt össze, de több napnyi megfeszített menetelés alatt millió és még egy dolog történhet.spoiler

Úgy sci-fi egyébként, ahogy az 1984. Minimális technika, sok-sok részletből összeálló társadalomkép. Különösen szép, hogy a szilánkokat Bachman/King gondosan elosztotta a srácok, az elmesélt történetek, emlékek és a jelenben felbukkanó látvány elemei között.

A hatás fokozása érdekében aki teheti, szánja rá az egész napot az olvasására; jó eséllyel be is fejezi. spoiler

>!
Zsófi_és_Bea P
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Érdekes, (és nyomasztó) élmény volt, annyi biztos. Az egész történet során meneteltek (hűha, ki gondolta volna :)). A stílus, az elképzelés, a menetelők karaktereinek kidolgozása (mint mindig) tetszett. A történettel voltam úgy, hogy egy kicsit jobban megismertem volna a menetelők világát és társadalmát, hogy ezáltal jobban átérezzem és megértsem az indíttatást, amiért jelentkeztek erre a kegyetlen versenyre.
A fülszöveggel még egy ponton nem értek egyet, mégpedig azzal, hogy a könyv egyáltalán nem mutat be semmilyen féle világot…ezt, mint már az előbb említettem egy kicsit hiányoltam is.
Viszont a menetelés hangulata, történései nagyon is emberi és valóságos volt, sokszor eszembe jutott, hogy én vajon meddig bírtam volna ki…
És még egy plussz pont azért, hogy a könyv végig egyáltalán nem sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy mi lesz a főszereplőnk Garraty sorsa (bár ez lehet csak nekem nem volt egyértelmű, mert itthon bizony már sokszor kiröhögtek ilyesféle végkifejlet-naívitásom miatt).
Http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/stephen-king-hossz…

>!
csartak MP
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Mostanában nem olvastam ilyen könyvet. Egy helyszín, egy lineárisan folyó cselekmény, egy nézőpont. Nincs bonyolítva.
Fura világ ez, van egy alternatív Amerika, és ott egy népszerű vetélkedő. Ennek keretében elindul száz 18-ik életévét be nem töltött fiatalember egy hosszú menetelésen. Aki lelassul bizonyos sebesség alá, azt kiszámolják, és a harmadik jelzés után lelövik. Végcél kb. nincs, csak az, hogy meddig bírja az utolsó, aki talpon marad.
Nem semmi ez a Stephen King.
Egyrészről brutális nyersen mutatja be az emberi szenvedést az úton. Különféle párbeszédek alakulnak ki a résztvevők között, kit mi vett rá, hogy elinduljon, aztán beszélnek az életükről is, de ahogy haladnak előbbre, egyre nagyobb a feszültség, az elkeseredés és a fáradtság. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint éli meg, de végén már az se számít.
Másrészt van benne egyfajta morbid humor is. Időnként konkrétan szégyelltem magam, hogy hangosan röhögök, de attól még jobban rám jött. Még a könnyem is kijött.
(pl. ilyen szövegen: "Szellentett – hosszú, steril pergésnek hangzott, köze nem volt egy becsületes fingáshoz.") Tudom, hogy annyira nem is nevetséges, de ott abban a feszült környezetben ezt váltotta ki.
Mindehhez keretként jól bemutatja még az út szélén álló, érzéketlen, szájtátó, bámészkodó, kaját csámcsogó tömeget, és a szenzációra éhes médiát is.

>!
Batus
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Azt hiszem, hogy aki szerette a régi King-kisregényeket (én csak azokat olvastam, szánom-bánom), azok ezt imádni fogják. Kegyetlen, nyomasztó, kétségbeejtő és mégis van benne valami lelkesítő. Szurkolni kezdesz. Izgulsz. Az ágyban fekve olvasol, mégis fájni kezd a lábad. Felháborodsz az igazságtalanságon. És egy-két fiút szeretnél jól képen törölni az aszfalttal.
Nekem volt benne egy kis „A Legyek Ura-érzés” (gondolom a sok fiú miatt) és olyan elemi gusztustalanság, aminek King a mestere.

Na, szóval várjátok csak szépen a könyvet, de nehogy Éhezők viadalára számítsatok, mert itt nincs szerelmi háromszög, meg lányos nyafogás. Itt menetelés van. A legutolsó oldalig. És még tovább…

>!
Madama_Butterfly
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Zseniális, nyomasztó, kegyetlen és elgondolkodtató is egyben.
A kérdés (ami valószínűleg mindenkiben felmerült, aki olvasta) még mindig bennem motoszkál: vajon én meddig jutottam volna? …. Azt hiszem, nem akarom tudni….

>!
Odonata
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

„Örökké akartok élni, barmok?”

Igazából nagyon nem erre számítottam (voltak jobb és rosszabb részek is).
A könyvet itt a molyon találtam meg, az egyik tag értékelése megtetszett. Aztán elolvastam a fülszöveget, délután már a kezemben volt, azt hiszem ez sokat elmond. A szerzőről nem sokat tudtam, párszor hallottam a nevét. Mára szerzett egy új rajongót a táborába…
A műről annyit, hogy sokkal több horrort vártam. Elkezdtem és nem volt igazán jó, mégsem tudtam letenni. Behálózott, az író stílusa fergeteges. Az utolsó 200 oldalt egyhuzamban olvastam el, étel és ital nélkül. A végére én is szinte megbolondultam. Teljesen át lehetett érezni a menetelők szenvedését. Valami volt ebben a műben, de még nem jöttem rá mi is az. Mint egy reklám amely annyira megfog, hogy még aznap elmész a boltba venni egy olyan terméket.
Garrity csak egy egyszerű szereplő amit nagyon kedveltem, nem túlcsicsázott hős. A többiek is szerethető karakterek.
100-ból 1… Szinte belegondolni is rossz. Elmegy teljesen az ember elméjének megzavarásáig.

Összességében volt még ebben a könyvben. Sokminden rejtve maradt és egy folytatás sem ártott volna, de talán így kerek az egész. King, köszönöm ezt a csodálatos élményt.
Az íróval örök barátságot kötöttem!

>!
Kkatja P
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Kemény menet volt ez számomra is, ennyire nyomasztó és lábfejfájósan elnyújtott sztorit már rég olvastam Kingtől. Nem sokat cicózik most a körítéssel, csak egy elnagyoltan felskiccelt világképet kapunk, szép lassan csepegtetve az infókat, elég ráérősen kerülünk képbe, hogy hol, hogyan és miért is történik ez a Menetelés dolog, először csak szépen kényelmesen, szemlélődve, haverkodva, felmérve az erőviszonyokat sétálgatunk, majd napról napra, alvás és mindenféle pihenés nélkül végigszambázva fél Amerikát, kezdünk fáradni és egyre jobban fáradni, míg lassan hullanak mellettünk a társaink mert, aki lelassít és kiesik a ritmusból, azt pár perc alatt könyörtelenül kiszámolják ebből a világból spoiler. Érdekesek a fiúk, de egyik sem az a Kingesen kidolgozott figura, azért mégis megismerjük néhány jellemvonásukat és velük sétálva muszáj nekik drukkolni a túlélésért, bár tudjuk, hogy csak egy maradhat. spoiler És a nézősereg átalakulása is elég félelmetes volt, hogy a jófej dinnyét osztó boltosból indulva, mivé változik a szuvenírre éhező-szomjazó népség.
Közben el-elképzeltem, milyen lehet spoiler éjjel-nappal aszfalton gyalogolni, amikor egy 8-10 órás kirándulás (nem aszfalton!) után is tudnak fájni azok a lábacskák, talpacskák… hát eddig nem tudtam volna elképzelni, de most már vannak róla sejtéseim, hogy ép ésszel még fegyveres kíséret nélkül is kevesen bírnánk ki. Hát a fiaink is végigmennek mindenféle állapotokon a végéig, ahol már csak a életösztön meg a nemtudommi tartja őket talpon és kényszeríti előre mindig csak előre. Nagyon kemény! http://moly.hu/idezetek/540077
De a végére valami többet vártam volna, örömöt és megkönnyebbülést, helyette meg valami mást kaptam. Köszi, Apu! :))
Olvassátok, jó menet volt ez!

>!
Európa, Budapest, 2015
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Sisyll
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Történt, hogy nemrégiben olvastam egy disztópikus könyvet, ami bár valóban elég erősen az, valahogy mégsem tudott megnyerni magának. Aztán ha már amúgy is Kingre éhezett a lelkem, megnéztem, hogy ő mit tud. Nos lehet valóban nem ez a legerősebb könyve, de azért engem rendesen betalált. Nem nagyon hat meg, hogy ez a könyv már hamarabb volt, mint a Carrie, és hogy itt még csak bontogatta szárnyait az író, és hogy esetleg több sebből vérzik a dolog, kérem én azt kaptam, amiért jöttem. Egy regényt, amit nehezen teszek le, ami nyomaszt, de nem őröl be.
Egyszerűen az első oldalaknál már éreztem, hogy otthon vagyok. A főhős egy fiatal srác, aki Maineből származik. Hiába álnéven írta, ha letakarják az író nevét is tudom, hogy Kinget olvasok. A stílus, a párbeszédek egyszerűen hozzá vezetnek.
Sokan írták, hogy vontatott kicsit a könyv, unalmas, a főszereplő se valami nagy eresztés, nincs értelme a több, mint 300 oldalnak… Nos nekem egy ilyen végeláthatatlan gyaloglás valahogy pont ilyennek tűnik. Kegyetlen verseny ez, és bár az ember úgy hinné, hogy a gyaloglás nem annyira rémes, van az a pont, amikortól már minden bajod van. Itt viszont nincs megállás. És akkor még ott van a belső feszültség, hogy nem lehet ám csak úgy megállni, mert az az életedbe kerül. Közben meg ugye mindenki győzni akar, és nem mindenki igyekszik kellemes társaságot nyújtani, hogy mentálisan könnyebb legyen számodra a verseny. Aztán még ott lóg a levegőben a dolog, hogy egyáltalán létezik-e a győzelem.
A főszereplőn érződik, hogy alig élt meg még dolgokat, hogy még csak most lenne mit tanulnia, most lenne ideje felfedezni az életet. Ahogy a többi srácnak is. És a karakter pont ezért jó. Ebből érződik miért is ilyen drasztikus ez a menetelés.

Szemét egy verseny ez, egy szemét világban, ami valljuk be, akár egyszer még valósággá is válhat. A szemét világ már megvan hozzá…

>!
Európa, Budapest, 2015
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052012 · Fordította: Bihari György
>!
Dominik_Blasir
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Ha nem lenne egy science fiction kihívás, Kinget (mármint olyat, ami nem a Setét Torony) valószínűleg nem mostanában vettem volna a kezembe, ám legnagyobb örömömre azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg.
A Hosszú Menetelés ugyanis nagyon nyomasztó, feszült, vibráló élmény – amit le akarok nyomni egyhuzamban, egy nap alatt, annyira magával ragad. Nincs megállás (khm), visz magával, beleéled magad a szereplők fejébe, érzéseikbe, gondolataikba, te is elfáradsz, te is megőrülsz, te is sírsz. Hiába, King baromi profi író.
Amiért nálam mégis veszít egy csillagnyit, az valójában két dolog:
– egyrészt, mert valamiért a vége mégsem volt annyira zsigerien megragadó élmény, mint amennyire amúgy vártam volna (ehhez kapcsolódóan kicsit hosszabbnak éreztem a kelleténél, nem sokkal, de pont annyira, hogy a végére már érzelmileg is elfáradjak);
– másrészt pedig azért, mert számomra ez a disztópiába hajló (sci-finek amúgy csak nehezen nevezhető) világ még annak ellenére is sok volt, hogy alig-alig villantak fel elemei, King inkább sejtette, mintsem valóban leírta. Mégis, sokkal jobban élveztem volna, ha tényleg nincs más, csak a Hosszú Menetelés a maga rendkívül zárt univerzumával, ez így nálam megtörte a ritmust.
De hosszú távon lehet, hogy ezeket is elfeledem. Mert azért ez elég jó volt így.

>!
julcseee P
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Sokan ezt a könyvet az éhezők viadalához hasonlítják, pedig azon túl hogy abban is egy kegyetlen „játék”-ban csak egy maradhat életben a végén más hasonlóságot nem fedeztem fel bennük (pedig egyébként az éhezők viadala az egyik kedvenc könyvem, King pedig a kedvenc írom szóval nagyon vártam már ezt a könyvet).
Ez a könyv egy olyan világban játszódik, ahol a fiatalok ebben a menetelésben látják a kiutat, 100-an indulnak de csak egy érhet célba, akinek lehet egy bármilyen kívánsága a végén.
A könyv végig a menetelesről szól, végig éljük a főszereplő szemével ezt a nyomorúságos utat, ami végig vezet a szenvedésen, a gyilkoláson, megőrülésen, szerelmen, kétségbeesésen.
Érdekes volt ezt végig olvasni és bár eddig sem szerettem a túrákat, a könyv után sem jött meg a kedvem :D
King-et továbbra is imádom, de valahogy számomra ez nem egy 5 csillagos könyv tőle, valahogy kicsit hiányérzetem maradt a végére, maradtak megmagyarázatlan kérdések, és kicsit összecsapottnak éreztem a végét is.
De örülök hogy elolvastam :)


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

– Minden játék tisztességesnek tűnik, ha mindenkit egyszerre csapnak be.

256-257. oldal, 12. fejezet

>!
Kkatja P

     – Segítesz dönteni? – kérdezte.
     – Persze. Mi a döntés tárgya?
     – Ki van a ketrecben. Ők vagy mi.
    Garraty őszinte derűvel nevetett. – Mindnyájan. És a ketrec az őrnagy majomházában áll.

291. oldal, 14. fejezet

3 hozzászólás
>!
Batus

– (…) Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.

65. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

– A hullákat senki sem szereti.
– Edgar Allan Poe igen.

80. oldal

>!
Batus

– A csillagokon töröljük meg a cipőnket, és fejjel lefelé lógunk a holdról.

57. oldal

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Krumplileves vagy bélszín, palota vagy putri, ha egyszer meghaltál, ugyanúgy jégre tesznek, mint Zuckot vagy Ewinget, és annyi. Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.
     – Csak úgy ömlik belőled az aranyszínű baromság – morgott McVries.

65. oldal, 3. fejezet

>!
Batus

    Garraty úgy találta, hogy az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött.

84. oldal

>!
Kkatja P

Nem érdekel, hogy győztök vagy veszítetek – feltéve, hogy győztök.

VINCE LOMBARDI
A wisconsini Green Bay Packers volt vezető edzője

296. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · vereség
>!
Batus

– (…) Mész vagy meghalsz, ez ennek a történetnek a tanulsága. Ilyen egyszerű.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: Kedvencek temetője
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Dolores
Stephen King: Borzalmak városa
Stephen King: A rémkoppantók
Lauren Oliver: Delírium
Stephen King: Az
Stephen King: Tóparti kísértetek
Stephen King: Cujo