Rémület ​a sivatagban 246 csillagozás

Stephen King: Rémület a sivatagban Stephen King: Rémület a sivatagban

Békésen autózik a gyanútlan utazó a nevadai sivatagot átszelő gyér forgalmú műúton, amikor megpillant egy útjelző táblát, amelyen döglött kutya teteme himbálódzik a szélben. Még fel sem ocsúdhat a látvány okozta sokkból, amikor szinte a semmiből ott terem a rend nagyon marcona őre; hogy, hogy nem, előkerül némi kábítószer a csomagtartóból, és hiába minden magyarázkodás – irány a fogda a közeli kisvárosban, Desperationben. Reménytelenség – micsoda nyomasztó név egy városnak! Ám mindez semmiség azokhoz a testi-lelki borzalmakhoz képest, amelyek a foglyul ejtett emberekre (és az olvasókra) várnak. Vajon sikerül-e hőseinknek elmenekülniük e halálvárosból, ahol felütötte fejét a Gonosz, s amelynek bányája valami rettenetes múltbéli titkot rejt? A horrorkirály új regénye még a legedzettebb King-rajongók idegeit is próbára teszi.

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Európa, Budapest, 2003
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630773503 · Fordította: Bihari György
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 963548853X · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 1997
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762315 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 5


Kedvencelte 28

Most olvassa 7

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Kedves Utasunk! Köszönjük, hogy Ön is a Desperation Utazási Irodát választotta! Helyezze magát kényelembe és engedje meg, hogy a látszólag kietlen – bár annál látványosabb és izgalmasabb – tájon át barangoljon el nagyszerű városunkba! Biztonsága számunkra kiemelten fontos, ezért Ön elé küldjük a járőrünket. Feltétlenül szálljon át az Önért küldött kocsiba. Érezze jól magát városunkban! A vásárolt jegy csak odaútra szól. Tak.

5 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

„– Tedd, amit megtehetsz. Annyi elég lesz.”

Írok egy frankó sivatagi horror regényt, mondta Stephen King, és előhúzta a fiókból a jól bevált receptjét. Végy egy ősi szörnyet, lehetőleg jó félelmetest, megfoghatatlant és megnevezhetetlent. Pipa. Végy egy kisvárost, minél kisebb, annál jobb. Pipa. Végy legalább egy gyereket, legyen kilenc év feletti, de mindenképpen még tizenöt év alatti. Pipa. Végy jó pár totál random karaktert, akiket úgy kipingálsz, mint Balázska a színezőjét, hogy lehessen velük érdekfeszítően tölteni az oldalakat. Pipa.

Fűszernek beledobsz egy regimentnyi dögevőt, pókot, miegymást, mert az olyan fantasztikusan hátborzongató. Aztán kinyírsz egy-két, vagy inkább több karaktert, csak a miheztartás végett. Legyen köztük egy kisgyerek is, az atom hatásos. A teljesen véletlenszerű karakterek fussanak össze, és valami felsőbb erő segítségével nagy áldozatok, és sok nehézség árán győzzék le az irtózatos szörnyet. Ha ezzel megvolnánk, jöhet a konklúzió, hogy a történetnek legyen valami üzenete is a vérengzésen kívül. Ez legyen bordánrugdosós, hogy az olvasók érezzék a törődést. Ajvé, hopp, kész a regény! Ettől berosálnak, kuncogta gonoszdin King, s elégedetten összedörzsölgette a két tenyerét.

Eléggé mellőzött alkotása ez a Mesternek, pedig a vége főcím előtt akkora balhorgot akaszt a szemed alá, hogy pislogni se mersz. Nem várja az ember Kingtől a happy endet, de azért ez mégiscsak galádság volt. Azt mondja, vezérfonalként vezetve ezt a gondolatmenetet a könyvben, hogy Isten kegyetlen. Nos, ez könnyen meglehet, de érdemi bizonyítékom se mellette, se ellene nincsen. Amit viszont biztosan tudok: King tényleg kegyetlen. Mit szeretek rajta? Megáll az eszem. Mindenesetre megtette, amit megtehetett.

szangi>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

FAGYASZTÓBA VELE!!
A Stephen King könyveket három kategóriába sorolnám:
1. Fagyasztóba való. (Joey után szabadon)
2. Hűtőbe való.
3. Fiókba való – kevésbé félelmetes, de éjszaka a lelki nyugalom érdekében nem hagynám kint az asztalon, mert álmomban letépi az arcomat.
Ez határozottan fagyasztós könyv. A fagyasztót meg még beraknám egy jó nagy jégszekrénybe amilyenben a rosszul viselkedő embereket tárolják gonosz filmekben. A jégszekrényt meg kilőném a Holdra.
A címével meg abszolút nem értek egyet: Rémület a sivatagban, olyan kevésnek, elcsépeltnek, semmitmondónak hangzik, abszolút nem vetíti előre hogy be fogsz csurizni és kikaparod a saját szemed a parázástól, sokkal kifejezőbb lenne, hogy „Kitépem a lelked és megkorbácsollak vele. A sivatagban.”

6 hozzászólás
Afraa>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Stephen King korai műveinek egyik kevésbé ismert darabja a Rémület a sivatagban, ami eredetileg Desperation címmel jelent meg. Kicsit sajnálom, hogy nem hagyták meg a fordítók az eredeti címet, kétségkívül jobban passzol a regényhez, mint ez a(z) off erőltetett magyar verzió.

Új kaland volt számomra, hiszen egészen máshogy építkezett ez a regény, mint amit eddig megszoktam Stephen Kingtől. Kimaradt a hosszú előjáték, a lassú bevezetés és történetvezetés. Itt szinte egyből az arcunkba csap a horror, már az első fejezetekben megkapjuk a legválogatottabb, legvéresebb öldöklést, úgyhogy mondhatni, az olvasó figyelmét sikerül mindjárt a kezdet kezdetén megfogni.
Ezután viszont, mivel sok szereplős történetről van szó, részletesen belemegyünk minden egyes karakter jellemrajzába, háttértörténetébe, ami ugyan a sztori szempontjából fontos, mégis úgy éreztem, hogy ez a történet kárára vált. Csapongtunk ide-oda, ami miatt az egyensúly megbomlott, ezért néhol egészen szétesett a történet.
Viszont a jellemformálás és a karakterábrázolás nagyon jól sikerült. Egy klasszikus, gonosz,démoni – jó, isteni sémát követ, és mind a két főszereplő tökéletes választás volt. Egyrészt ott van egy David nevű kisfiú, akit egy közeli barátjával történt csoda hívővé tesz, és próbál állhatatos maradni, majd a veszteségei, megingásai ellenére is az isteni erők, a jó oldal központjává válik. Ezzel szemben pedig ott van Tak, egy alvilágból (?) off kiszabadult démon, aki a megfoghatatlanságával és a brutalitásával az igazi Gonosz megtestesítője.
A mellékszereplők közül pedig kétségkívül Johnny Marinville figurája emelkedik ki, akinek élettörténete, majd a jellemében történő drasztikus változás akár még tanulságul is szolgálhat nekünk abban, hogy mindenkiben megvan a lehetőség és az erő ahhoz, hogy az életét megváltoztassa.

Összességében azt mondanám, hogy jó volt a regény alapötlete, vagyis a spirituális vonal, és a hitbeli kérdések feszegetése körítve a Gonosz vérengzéseivel, de ahogy végül a történet összeállt, az már nem tetszett annyira.
Vérbeli King rajongóknak, és a zsigerekben tapicskoló, véres-cuppogós horrort szerető olvasóknak viszont mindenképpen tudom ajánlani.

Rituga P>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

King bácsi története ismét nagyot szólt. Nem tagadom, olvastam már tőle jobb regényt is. Nagyon tetszett maga a történet, a szereplőket is volt miért szeretni vagy utálni. Az egyetlen dolog, ami túlságosan hosszúra nyújtotta az olvasást, a kacskaringós, múltba révedő, mégis sehová sem vezető leírások voltak. Olyan kellemesen, pörgősen kezdődött a történet és a befejezése is fantasztikusra sikerült. De kb két hetet elvett az életemből az a sok fölösleges információ, ami nem is hiányzott volna a könyvből. Ezeken a részeken nehezen vergődtem át. De ha ezeket leszámítom, igazán zseniális történetet tudhatok magam mögött.

2 hozzászólás
smetalin>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Ez egy igazi S.K. rémtörténet volt, a régi szép időkből. (azok a szép 90'-es évek)
Minden szereplőt töviről-hegyiről megismerhettünk, és én ezt szeretem. Nem baj hogy hosszú lesz a könyv, hisz így lesz kerek a történet.
Néha annyira belemerültem, hogy mikor egy-egy kopogással kiszakítottak Desperationból, ugrottam egyet ijedtemben. ( az iroda ajtón kopogtak) Nem azért mert félelmetes, bár az volt néhol , hanem annyira elvesztem a történetben, megszűnt körülöttem minden.
A jó és a rossz csap össze a lapokon, egy bányavárost választva színhelyéül. Megismerhetünk egy réges-régi történet a Kína-gödörről és hogy mit találtak ott, mi szeretne kitörni onnan.
Vannak túlélők akik próbálnak menekülni , de hasztalan és inkább szembeszállnak „azzal”. Ami nálam nagy pozitívum, hogy hiába vannak nők és férfiak a szereplők között, mégsem legyinti meg őket a nagy rohanás és túlélés közepette a szerelem szele, mint oly sok más ilyen helyzetben lévő embereket. King tudja, vagy horrort írsz vagy szerelmes regényt, de nem keverni a kettőt! :)

1 hozzászólás
matraimelinda>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Izgalmas olvasmány a horror koronázatlan királyától! Stephen King a feszültség-, és az iizgalomkeltés nagymestere, ebben a regényében sem hazudtolta meg önmagát. A könyvet ajándékba kaptam, most sikerült végigolvasni. Közhely ugyan, de a név mindig kötelez, és az olvasás során kapott élmény is!:)

Vhrai P>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Nyugodtan írhatom, hogy elfogult vagyok King regényeivel, igazán rossz alkotásával ugyanis még nem találkoztam. Ez a Mester egyik korai, kevésbé emlegetett, horror zsánerű irománya, ám ő még az esztelen öldöklést is meg tudja spékelni valami érdekességgel. Ezúttal Isten jelenléte és a hitbéli megingás kérdése forog igazán a középpontban, mindezt csak körülöleli a horrorisztikus történetvezetés. Elmarad a szerzőre jellemző hosszas bevezető, rögtön az események közepében találjuk magunkat. Ezúttal a szereplőket adagolta szép lassan a történethez, nem pedig fordítva. Ismét nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozásra, jól megfigyelhető a szereplők jellemének fejlődése.

https://libellum.blog.hu/2019/09/19/stephen_king_remule…

Kincses_Nóra I>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

A könyv első fele nagyon tetszett, jó volt a felütés, a szereplők, még a misztikum is, de aztán jött a Davides vonal és nekem az nagyon elvitte. Talán jobb lett volna az egész természetfeletti aspektus nélkül, nem tudom. Valahogy kidobott egy idő után a történet. Na, hát ez van, előfordul.

Dyus33>!
Stephen King: Rémület a sivatagban

Rég olvastam Kinget, és most rákívánkoztam. Fé-hé-hééélelmetes :) Este nem bírtam olvasi, napközben meg szétrágtam a szám belülről… Engem a vallásos erezet sem zavart.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Ne hívj husinak, és nem hívlak fosinak!

119. oldal

Lunemorte P>!

Ne törődj a múlttal és a múlt álmaival; ez itt a jelen, és a jelen édes.

426. oldal

Lunemorte P>!

– Tudod, ez egy vicc volt.
– Mint a kopp-kopp kopogtatás nélkül?

61. oldal

Lunemorte P>!

– Tedd, amit megtehetsz. Annyi elég lesz.

481. oldal

Lunemorte P>!

Harmincnyolcas pisztoly negyvenötös vázon, sírköveket lő ki golyóval a láncon.

304. oldal

Lunemorte P>!

Még bicikliző kutyát sem láttam papírcsákóval a fején.

362. oldal

Lunemorte P>!

Ezt látni… ennyi halált… ez nagyon elfárasztott.

383. oldal

Lunemorte P>!

Milyen Isten ez? Fordulj el tőle, imádd az enyémet! Az legalább kegyetlenségében is őszinte!

459. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Peter Straub: Lebegő sárkány I-II.
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Robert McCammon: Egy fiú élete
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Dan Simmons: Terror
Darren Shan: Árnyak asszonya
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Dean R. Koontz: Az ősellenség