Rémautó 196 csillagozás

Stephen King: Rémautó Stephen King: Rémautó Stephen King: Rémautó

Ugye ​emlékszik még, KEDVES OLVASÓ, Christene-re, a bestiális Plymouthra?
Nos, Stephen King új regényének főszereplője ezúttal egy ’54-es Buick 8-as Roadmaster.
Történt egyszer, a hetvenes évek végén, hogy a nyugat-pennsylvaniai Statlerben a városszéli benzinkúthoz hívták ki a rendőrséget. Egy gazdátlan autót kellett elszállítaniuk. Igencsak furcsa jószág volt. Az átlagosnál nagyobb, gyönyörű Buick, kívül-belül makulátlan, sehol egy karcolás vagy egy sárpötty. Bevontatták a rendőrség mögötti garázsba, s minthogy nem jelentkezett érte senki, ott állt évekig. Csakhogy a jármű nagyon különös dolgokat produkált: olykor fényvihart kavart, máskor ijesztő lényeket okádott ki a csomagtartója, kis állatok tűntek el benne. Lehet, hogy az egyik rendőrt is elnyelte?
Curtis Wilcox újoncot nem hagyta nyugodni az ügy, szinte rögeszméjévé vált az autó, de társai sem szabadulhattak a rejtélyes esetek hatása alól. Évek múlva Curtist halálos baleset (?) éri, és immár felnőtt fia,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Európa, Budapest, 2008
426 oldal · ISBN: 9789630785877 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2008
426 oldal · ISBN: 9789630785860 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2003
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630773090 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 3


Kedvencelte 14

Most olvassa 4

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 66


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Stephen King: Rémautó

Nem teljesen értem a %-ot, mert nem rossz könyv ez! Az igaz, hogy nem kell az embernek kapkodnia a fejét olvasás közben, hisz egy 22 éves történetet mesélnek el, lassan, fokozatosan. Nem kiemelkedő könyve S. K.-nek, ez is igaz, de olvastam tőle rosszabbat is már!
Egy autóról szól,( nahát! ugye?:)) ami a rendőrséghez kerül, furcsa dolgokat produkál és éppen ezért, úgy döntenek a rend őrei, hogy nem osszák meg a kívülállókkal, inkább őrzik , figyelik, és rémüldöznek, nem akarják a világra szabadítani, mert ki tudja mi történne akkor! Lassan az életük és a rendőrőrs részévé válik, néha néha kiköp ezt azt, fényt bocsájt ki. Az egész történetet egy fiúnak mesélik el, kinek édesapja is ott szolgált, és tudott e különös autóról!
Lassan csordogál a történet és lassan a fiú is megismeri édesapja e különös oldalát, amiről mit sem tudott.
A befejezést el sem tudtam képzelni ahogy olvastam ezt a fura történetet, vajon mi lesz a vége? ez motoszkált bennem, és igen, meg vagyok elégedve!!!!!

19 hozzászólás
anglee>!
Stephen King: Rémautó

Komolyan mondom egyre többször érzem azt, hogy King is egy másik világból való. Újabb rohadtjó könyvet hozott össze. Csak azért, mert zanyált egyet egy patak partján. Beszarás. Imádom.

>!
Európa, Budapest, 2008
426 oldal · ISBN: 9789630785860 · Fordította: Bihari György
Dorka50 P>!
Stephen King: Rémautó

Hjajj. Rettentően hosszú volt. Gyerekkoromban imádtam King könyveit most meg már nincs türelmem hozzájuk. Annyira jó történeteket talál ki, de nekem sokat ront az élményen, hogy borzasztóan hosszúra nyújtja őket. Ez a történet is nagyon tetszett, hiszen szeretem a scifi-t és a természetfeletti dolgokat. Nagyon izgalmasak voltak a részek amikor a Buick „aktivizálta” magát, de a köret nekem sok volt. A vége például nagyon tetszett. Sandy, amit látott engem Lovecraft-ra emlékeztetett. spoiler

Emerencia P>!
Stephen King: Rémautó

King sikere abban rejlik , hogy a valóságtól elrugaszkodott történeteinek hátterében mindig ott lapul maga az ember,minden tökéletlenségével. Egy kis csoport ,közösség életébe nézhetünk bele ,ahol a különböző generációk összecsiszolódnak ,ahol odafigyelnek a másik reakcióira , ahol már kimondott szavak nélkül is értik ,mi zajlik a másik emberben.Megint sikerült Kingnek egy remek történetet alkotni.

Blissenobiarella>!
Stephen King: Rémautó

Nem akarom túlokoskodni ezt az értékelést most… az az igazság, hogy lefárasztott ez a könyv, mert annyira unalmas volt, hogy alig vártam, hogy a végére érjek. Úgyhogy most nem írok róla semmi mást, csak azt, hogy borzasztóan uncsi, és ezek a démoni kocsik engem valahogy nem fognak meg. (A Christine-ben legalább történtek dolgok.)

1 hozzászólás
amanda888 P>!
Stephen King: Rémautó

Csendesen folydogálós, ráérősen elmesélt történet, igazi King módra. Vagyis majdnem igazi King módra. Van benne egy „normális” alaphelyzet, majd történik egy váratlan esemény, aztán meg sok-sok észbontó fantasztikum, amire nincs magyarázat és veszélyezteti az ember józan világképét. Nem az a klasszik horror történet, az igazán félős fajtából, inkább az a kicsit elgondolkodtatós, összefüggés keresős könyv. Egy jól felvezetett történet, amelynek igazából nincs vége. Vagyis én azt mondanám, hogy nyitott. Olyan értelemben, hogy valahol, van egy másik történet, ami kapcsolódik ehhez, ami talán szolgál majd némi magyarázatul az eseményekre.
Mindazonáltal nekem bejön ez az „élet értelmét kereső, nem mindenre van válasz” King könyv, vagy könyvek, gondolok itt elsősorban A coloradói kölyökre. Ez a történet van olyan rejtélyes, mint az említett. (Illetve nekem még olvasás közben A két Rose is beugrott, főleg az álomban felkeresett hely.)
Mondjuk a végén azért csak sikerült a frászt rám hoznia Kingnek, csak nem tudott kibújni a bőréből. :-D

Laszlo_Molnar_2>!
Stephen King: Rémautó

Elsőre egy kicsit gondban voltam ennek a könyvnek az értékelésével. Mert a történetet nem élveztem annyira, mint utána, amikor elgondolkodtam az egészen. Igen, legfeljebb King-szüzeknek lehet meglepő, hogy egy Stephen King-regény mennyire elgondolkodtató lehet.

Mert mi történik itt? Első látásra valami Christine-remake-nek tűnik a dolog a borító és a fülszöveg alapján, jaj, egy rémautó, már megint, hú, de izgi, csak bírjuk elfojtani az ásításunkat. A helyzet az, hogy a hasonlóságok a régi könyvvel ennyiben nagyjából ki is merülnek (leszámítva persze kisebb-nagyobb alkotói kézjegyeket, a bomlás szagát, ami az autóból árad stb. stb.), ugyanis ez itt nem egy autó, csak úgy néz ki. Vagy a fene tudja, de a könyvben nem autóként funkcionál, az biztos. A Vissza a jövőbe DeLoreanje is elsősorban időgép volt, amely csak látványos kereteket kapott, de legalább részt tudott venni egy-két izgalmas üldözésben, és ugye, fel is kellett gyorsulnia ahhoz, hogy csoda történjen. Itt szó sincs ilyesmiről; az 1954-es Buick Roadmastert a könyvben egyetlen métert sem láthatjuk haladni magától.

A cselekmény… cselekménynek is nehezen mondható: a több szereplő visszaemlékezéseiből megismert események egy magára hagyott autóról szólnak, amely a rendőrségre szállítva a rendőrség kis titkává válik, miközben gyanúsan afféle portálként szolgálhat egy másik, ismeretlen, idegen és veszélyes világ és a miénk között. Rendes zsánertörténetes hagyományok szerint King fokozottan adagolja az egyre erősebb és egyre izgalmasabb jelenségeket, akad egy-két haláleset és egy-két filmbe illő jelenet is, az egész mégis alig-alig működik cselekményként, és megértem, ha a cselekményre koncentrálva ezt van, aki kevésnek tartja. Különösen, hogy láthatóan ezúttal (vagy inkább ezúttal láthatóan) Kinget is mintha kevésbé érdekelné a horror, a fantasztikum – sokkal inkább az elmesélők (rendőrök) személye és hallgatóságuk (a Buick talán fő megszállottjának fia, aki elhunyt apja nyomdokába lép). No meg egy rendőrörs mindenapi, bár egyáltalán nem érdektelen élete.

Adott tehát egy mikrokozmosz, amelybe bekerül a természetfölötti: a legalapvetőbb King-alaphelyzetről beszélünk. A Buick olyan, mint ahogy a nem sokkal korábban írt Az írásról c. könyvében a történeteket jellemezte ("leletek, egy fölfedezetlen,létezés előtti világból. Az író dolga, hogy a szerszámosládát használva kiássa a földből, olyan érintetlenül, amennyire lehetséges."). ÉS a természetfölötti hatására mégsem bonyolódik a cselekmény, többnyire mégsem fordulnak ki magukból a – ráadásul nem is képregényesen eltúlzott; már-már unalmas – szereplők, pedig ezt várnánk, nem? A fiatal hallgatóság mindenképpen – ő a természetfölötti jelenségekre, a csodákra és a történet kerek lezárására kíváncsi mindenek fölött, akármennyire is bosszantja a rendőröket, akik hanyagolnák ezt a témát, beszélnének másról (is): ha már elkezdték, be is kell fejezniük. És itt a gyakorlott King-olvasóban valami feldereng, leginkább az a követelőző rajongó, aki ágyhoz kötözi és a neki megfelelő regény írására kényszeríti kedvenc szerzőjét a Tortúrában. Az aktuális mesélőt bosszantja is rendesen a hallgatóság követelőzése.

És ha nem is irodalomórásan, de érdemes tudnunk, mi történt King életében, amikor ezt a könyvet írta. A kötet a ’99-es baleset után született, amikor Stephen King csaknem otthagyta a fogát egy részeg gázoló figyelmetlenségének következtében. Ám írónknál a gázoló autó (valószínűleg egy ismert gyerekkori trauma nyomán) szinte minden könyvben felbukkan kisebb-nagyobb fontossággal, ráadásul a regény szinopszisát már a baleset előtt leadta a kiadójának. Mint az utószóban leírja, az ihletet az után kapta, hogy egy benzinkútnál elsétált férfiasan elvégezni kisdolgát a patakpart felé, aztán egy esés következtében majdnem odaveszett. Ha ekkor eltűnik a patakban, mi történt volna az autóval?, tette fel a kérdést magában, de biztos vagyok benne, hogy nem csak ez érdekelte. Ötvenes évei kezdetén, még talán a kapuzárás korában, egyszerűen véget érhetett volna az élete. Vajon ez rendben van? Minden lezárás nélkül, egyszer csak vége? Anélkül, hogy megtalálta volna az őt érdeklő válaszokat, anélkül, hogy kerek lett volna a történet, anélkül, hogy megváltotta volna a világot, ahogy mindenki szerette volna fiatalkorában?

És mindennek a másik oldalát a rajongók jelentik, akik túlzás nélkül évtizedek óta ostromolják, hogy az eddigre már négykötetes Setét Torony történetének a végét megismerhessék. Stephen King vállát is egyre régebben, egyre jobban nyomta a Torony terhe, és a ’94-es Nem jön szememre álommal kezdve már tudatosan építette és készítette elő a sorozat befejezését, miközben érezhetően roppant össze a nyomás alatt és készítette ki a rajongói elvárások súlya (hogy aztán éppen a baleset legyen az, ami ráébressze, hogy ezt nem húzhatja-halogathatja tovább, és pár éven belül ki is jött a hiányzó három kötettel, közvetlenül a Rémautó után). Ha eltekintek attól (miért tekintenék), hogy a világok közötti portál gondolata mennyire a Setét toronyba illő koncepció, akkor sem hagyhatom figyelmen kívül a fő mesélő (Sandy Dearborn) nevét – nemcsak a Torony-könyvekben gyakran látott S. D. monogram miatt, de a Dearborn név is egyértelmű utalás – és azt, hogy mindez a „D szakaszban”, angolul a „Troop D”-ben zajlik, amely King mindig beszédes monogramjaival akár a Dark Towerre utalhat (ahogy a 19-es szám is, az 1954-es Buick évjárata számjegyeinek összege).

Szóval itt van egyrészt King, aki már kapisgálja azt, amire a maga korában minden ember rájön ("Eljön az idő, amikor a legtöbb ember meglátja a nagy összefüggést, és rájön, hogy nem azért csücsörít, mert a jó sors csókját várja, hanem mert az élet éppen most csúsztatott a szájába egy keserű pirulát"), másrészt a fiatalság, amelynek meg kell tanulnia, hogy az élet nem csak a nagy és látványos eseményekről szól és nem feltétlenül kerek a lezárása a valódi történeteknek. King, akit már nem izgat annyira a horror, és sokkal érdekesebbnek – sőt fajsúlyosabbnak – találja a szereplők mindennapi drámáit (öngyilkosság, szembesülés az áldozatok hozzátartozóival, nyugdíjban vegetáló rendőrök stb.) és az olvasók, akiket más sem izgat, mint a csodák. Az öregedő író, aki továbblépne, és az olvasók, akik nem akarják elfogadni, hogy ez a természet rendje.

És végül az olvasók megkapják a magukét – ha nem is a megfejtést, mert az élet eseményei alapvetően megfejthetetlenek; azért megkapják a lezárásukat, ha talán nem is úgy és onnan, ahonnan remélnék; megkapták utána a Setét Torony lezárását is, és mégsem, és közvetlenül utána A coloradói kölyök lesz az, amely még tovább viszi ezt a gondolatot egy hasonlóan keretes formátumú (öregek által, fiatal hallgatóságnak elmesélt) pszeudo-történettel, amelyből az elmesélt sztori szintjén már végképp hiányzik a kielégítő lezárás: az öregek továbbadják a stafétabotot.

És ezen a szinten, továbbá a hangulat megteremtésében, a rendőrőrs mindennapi életének bemutatásában a könyv működik, mit működik, igazán brilliáns, miközben az olvasóközönségnek – pontosan a témájának megfelelően – nem feltétlenül nyújtja történet szintjén azt, amire számít. Így valahol az is érthető, miért van a Rémautó a közönség által leggyengébben értékelt King-regények között. Egyszerűen nem annyira könnyedén, felületesen befogadható, mint King műveinek nagyobb része, de ha áldozunk rá időt, és figyelünk, akkor, mint a Buickból, ebből is érdekes és különleges tartalmak bukkanhatak elő.

Röfipingvin MP>!
Stephen King: Rémautó

Fura ezt igy leírni egy King-könyv kapcsán, de ez a történet számomra kellemes csalódás volt. Valahogy jó volt ennek az autó formájú kapunak a történetét olvasni, rendőrök szájából hallani az eseményeket. Nem lel ki a hideg, nincs libabőr, nem ijesztget klasszikus módon. És mégis bekúszik az ember bőre alá, felkelti a kíváncsiságát, együttérez a karakterekkel. Tudni akarja, hogy mi hova vezet, mi honnan jön, és aztán eljön a pillanat, amikor csak pusztítani lenne képes, mert ennek nem szabad léteznie.
Szóval Kedves Barátom, nekem ez most tetszett!

blackangel>!
Stephen King: Rémautó

Kicsit más volt, mint a megszokott (eddig általam elolvasott) King könyvek. Számomra az eleje egy kicsit unalmas volt, egy szinte mindennapi sztori egy fiúról, aki elveszti az apját és az ő munkatársai mesélnek a fiúnak az apáról…. aztán jött a Buick. A fura dolgok kezdetén vált izgalmassá valamint, a mesélő váltakozásával. Így amit az egyikből nem lehetett érteni, értelmessé vált a másik által. Persze előkerültek a viccesebb rendőrsztorik is. A végére megtetszett és az unalmas elejét sem tartom teljesen már annak. :) Azért King bácsi adott gondolkodni valót ezzel a könyvvel kapcsolatban, a mélyebb értelmekben. ( láncolatok, értelmes lényt helyénvaló-e ölni)

5 hozzászólás
gizad>!
Stephen King: Rémautó

Két évvel ezelőtt találkoztam első ízben a Rémautóval a vásárban, a minden alkalommal meglátogatott standnál, ahogy egy bácsika árul jó állapotú, sőt, nem egyszer olvasatlan könyveket potom pénzért. Persze jött velem haza az olvasatlan példány, hogy aztán két évig tologassam ezt a könyvet a polcomon, mert kissé elriasztott a kevés %. Pedig nem kellett volna, egész kellemes csalódás volt. King ezúttal egy kicsit más arcát mutatta meg. Nem az én műfajom a sci-fi, de ez érdekes volt. Tetszett, hogy rendőrök mesélik el az egész történetet. Egy különös autóval indul, szép lassan dagad, aztán az ember észre sem veszi, és beszippantja az a bizonyos Buick 8-as Roadmaster. Egyszer sem álltam meg gondolkodni, vajon mi lesz ennek a vége, hová fogunk kilyukadni, csak sodródtam az árral. És ennél jobb lezárást nem is kaphatott volna. Érdekes volt az idegen világ azon kis szelete, melyet elém tárt, és felvetett néhány gondolatot is. Amiért viszont mérges vagyok, az az, ahogy elbánt a spoiler.
Nem kiemelkedő műve Kingnek, de abszolút nem rossz, élvezhető, és még el is gondolkodtat, ha az ember kicsit nyitott más univerzumok felé.


Népszerű idézetek

Emerencia P>!

– Aki kíváncsi, hamar megöregszik, aki nem, az se marad fiatal.

207. oldal

Emerencia P>!

Mindig öröm látni, amikor a zsaruk megállítanak valakit, és az nem te vagy. Felderül az ember tőle.

297. oldal

Emerencia P>!

Az elme hatalmas és gyakran megbízhatatlan gépezet.

82. oldal

Eowyn I>!

Persze, ha a vágy hajt, minden bolondból lehet professzor.

164. oldal

Eowyn I>!

Az ember nem mindig a szájával beszél.

12. oldal

Madama_Butterfly P>!

A felhők nem jelentenek mindig esőt, de nélkülük elképzelhetetlen az eső.

Madama_Butterfly P>!

Az a helyzet, hogy jobban el leszek foglalva, mint a féllábú ember a seggberúgó versenyen. A fenébe!

Emerencia P>!

A szenvedély a legkeményebb zsarnok.

156. oldal

Emerencia P>!

Az elme néha kiszabadul az ésszerűség és a logika ellenőrzése alól.

257. oldal

csillagka P>!

– Tudod miért múlt a múlt drágám?
Ned megrázta a fejét.
– Mert nem működik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: Az ősellenség
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Sarah Lotz: A Hármak
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Peter Clines: 14
Dean R. Koontz: Virrasztók
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul