Rémálmok ​és Lidércek 215 csillagozás

Stephen King: Rémálmok és Lidércek Stephen King: Rémálmok és Lidércek Stephen King: Rémálmok és Lidércek Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Stephen ​King harmadik, válogatott novellagyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyeket a Szerző hétévente állít össze. Nem véletlenül… mármint nem véletlenül hétévente! Mert mint tudjuk, a 7 nemcsak prím-, hanem misztikus szám is!
Akik rendszeresen olvassák műveit, tisztában vannak vele, hogy King önmagával szemben a legszigorúbb. Így ebbe a kötetbe is csak a legjobb írásait válogatta, sőt beemelt néhányat a még nem publikáltak közül is, hogy valódi nóvumokkal örvendeztesse meg olvasóját.
Ahogy ő mondja, s joggal: „Állandó Olvasóját”.
Ebben a kötetben huszonegy elbeszélést tár az „Állandó Olvasó” elé. Egyik-másik már-már kisregény terjedelmű, de „Á. O.” ezt aligha bánja… Hiszen Stephen King a tőle megszokott fantáziadús lendülettel tartja ébren olvasói érdeklődését, bújjon ki akár egy elképesztően hosszú ujj a lefolyóból, keljen életre egy vásári fogsor afféle igazságtevőként, vagy kalandozzon el szerzőnk a sci-fi világába, ugorjon akár ötven évet is az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tartalomjegyzék

>!
Hangoskönyv, 2007
ISBN: 9639774049 · Fordította: Rézműves Zoltán, Siklós Márta · Felolvasta: Dörner György
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
820 oldal · keménytáblás · ISBN: 963548450X · Fordította: Marosán Lajos, Rézműves Zoltán, Siklós Márta, Somogyi Pál László, Szilárd Gabriella · Illusztrálta: Zugor Zoltán, Biró Zsuzsanna
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635484402 · Fordította: Marosán Lajos, Rézműves Zoltán, Siklós Márta, Somogyi Pál László, Szilárd Gabriella

2 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Brandon Pearson · George Banning


Kedvencelte 15

Most olvassa 10

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hellena P>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/02/stephen-ki…

A történetek nagy része tetszett, de olyan mély nyomot egyik sem hagyott bennem, mint az Ur, és egyiktől sem rázott annyira a hideg, mint A mángolótól (amely címének leírásától is borzongok). Nem is mindegyik kifejezetten horrornovella, akad köztük egy-egy tanító jellegű is. Némelyiknek a hosszúságával volt bajom; ezek az én ízlésem szerint novellának egy kissé túl hosszúak voltak.

A legjobban ezek fogtak meg:
Éjszakai denevér;
Papóca: spoiler;
Nekünk épül a ház :mint a jegyzetekből megtudtam, a Hasznos holmik után játszódik, így még több értelme van – az említett regényt meg újra kéne olvasni;
A tornacipő: spoiler;
Szép lovacskám: ez a kedvencem; ez pont az egyik tanító jellegű novella, de rettentő érdekes kérdést vet fel az idő múlásáról – kérdezd csak meg te is a nagyapádat/nagyanyádat, ő hogy érzékeli az időt;
Bocsánat, nem téves: a másik kedvencem.

A Dolan és a Cadillac-től egy picit többet vártam, de maga az alapötlet elég beteg.
Érdekes kérdéseket vet fel ezeken kívül a Haver, baromi jó zenekaruk van és A Maple Street-i ház, és elgondolkodtató A koldus és gyémánt is, még ha a körítés nem is kedvemre való.

A legkevésbé A tízórai emberek című novella tetszett – ezt valahogy untam, pedig a téma, amit a dohányzással, a dohányzókkal kapcsolatban felvet, nem kevésbé érdektelen, mint az előző két említett novella témája. Az Umney utolsó esete a végére nyert értelmet, de ezt sem kedvelem igazán.

A többi, cím szerint nem említett novella körülbelül semleges benyomást tett rám, egynek elmegy mindegyik. Visszagondolva: a lámpát egyik miatt sem hagynám égve éjszakára.

Andrée P>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Tetszetősre sikerült ez a válogatás is. Legalábbis nagy része az én ízlésem szerint való volt. Ráadásul a hosszával is ki vagyok békülve nagyon. Örömmel vettem ezt a sok mini horrort.
Az egyszerű ijesztgetős írások is szimpatikusra sikerültek. Ahogyan a zombis, vámpíros történetek is jól megállták a helyüket. A vámpírosaknak külön örültem. Valahogy a King által elképzelt és megírt vámpíros „mesék” mindig is sokkal szimpatikusabbak, mint sok manapság divatos megközelítése a vámpírságnak.
A sima horror-thriller történetek pedig hozták a már Stephen Kingtől megszokott formát.

Blissenobiarella>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Fűződik ehhez a könyvhöz egy kedves emlékem 17-18 éves koromból. A középsuliban volt fél évre egy thai cserediákunk, akivel nekem hiányos angoltudásom miatt nem igazán volt kapcsolatom. (Pedig utólag visszagondolva iszonyú gyorsan tanult magyarul, mégis inkább angolul lehetett vele kommunikálni) Egyszer egy szünetben, mikor ezt a könyvet bújtam, odajött hozzám, és elkezdett arról beszélni, hogy ő is nagyon szereti Stephen Kinget, és milyen jó, hogy ezt olvasom. Majd címszavakban kitárgyaltuk mennyire freaky és cool. Igazi nemzetközi élményt nyújtott ez a jelenet.

Van néhány igen emlékezetes novella a kötetben, amikre 10 év múltán is emlékeztem(pl. Anyának szeretettel, A mozgó ujj, Éjszakai denevér, Tízórai emberek), de a többség most, az újraolvasáskor annyira nem jött be. Szerintem ennél sokkal erősebb válogatások is kiadattak már King-novellákból.

Jaina>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

A Mestertől megszokhattuk, hogy szinte minden könyvében képes a masszív szómenésre, ebben a kötetben viszont rövidebb (bár azt nem mondanám, hogy könnyedebb) novellákat gyűjtött össze. Szerintem a legtöbb történet pont így volt tökéletes. Több kedvencem is van, például a Bocsánat nem téves, a Dolan és a Cadillac, A hercehurca vége vagy az Otthoni szülés. Nem teljesen értem, miért 81%-os a Rémálmok és lidércek itt molyon. Bár hullámzik a történetek színvonala, mégis a legjobb válogatások egyike.

amanda888 P>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Ez egészen egyszerűen nagyon nyögvenyelős olvasás volt. Nem tudom, hogy velem volt-e a gond, de most nagyrészt nagyon unalmas novellákkal volt tele ez a kötet. Egy erős kezdés után, egy nagyon hosszú és gyötrelmes mélyrepülésbe ment át a könyv. A kezdést illetően – Dolen és a Cadillac – fura, hogy a Jegyzetekből az derült ki, hogy egyébként ezt a süllyesztőből szedte elő King. Szerintem ez volt a legerősebb novella az összes közül, itt tényleg kocsányon lógó szemekkel olvastam a mondatokat.
Amit még ki tudnék emelni az A doktor esete, A Maple Street-i ház, Bocsánat, nem téves. Amelyeknek jó az alapötlete: Esős évszak, Umney utolsó esete, A tízórai emberek, talán még az Otthon szülés is, ezeket egy kis filmes átdolgozással szívesen megnézném. (Bár látom, hogy a Rainy season-ből van egy rövidfilm, de nem tűnik túl biztatónak.)

chhaya >!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Változatos novellaválogatás, hozza a Kingre jellemző stílust és szintet. Nem mondanám, hogy bármelyik is különösebben rémálmokat okozna, de ha az olvasó eléggé továbbgondolja a felvázolt sztorit… Kellemesen borzongatós, és megpiszkálja az ember lelki nyugalmát.

Közös jellemzőjük valami furcsán nyugtalanító, nyomasztó hangulat, főleg a non-fiction írásoknál… Talán pont azért, mert akár a valóságban is megtörténhetne. A természetfeletti pedig azon a módon jelenik meg, amit imádok Kingben: az emberitől eltérő világot annyira másnak írja le, amit ép ésszel felfogni is alig tudunk, annyira hátborzongatóan és végletesen eltér a mienktől. (A Rémautó és az Eleven kapu című novellája szintén zenész, azokért is odáig vagyok!) Amúgy pedig: végre zombik! és vámpírok! csak úgy Kingesen. És sok-sok halál és hullajelölt.

Némelyik novellára rá kell hangolódni, de összességében nagyon jó kötet.

Timberwolfes>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

SK és a novellák sose lesznek a barátaim. A rémálmok és lidércek vagy ahogy én nevezem a Drogos delíriumok gyűjteménye az eddig olvasott King novella gyűjtemények közül a leggyengébb. Az indítás pedig jó, A Dolan és a Cadilac nagyon tetszett, elsőrangú bosszútörténet ami egy jobb kidolgozást is megérhetett volna, mondjuk az Átkozott út helyett inkább ezt kellett volna anno regénnyé duzzasztani.
A további novellák hullámzó teljesítménnyel (számomra) de egyre inkább megindultak a lejtőn. Sok történetre utólag már nem is emlékszem miről is olvastam. Néhány történetnél tényleg azon kezdtem agyalni hogy itt mit szívhatott… És most nem a jó értelemben érdekelt.
A gyűjteményben vannak vámpír történetek, vannak lovecrafti utóérzések, van Scherlock Holmes történet is, van tipikus King történet is, de azok is számomra kevésbé élvezhetőek.
Nem véletlenül nem emlékeztem erre a könyvre, most se fognak a történetek sokáig az emlékeim között maradni…

viv_bruto>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Nagyon változatos novellákat tartalmaz ez a könyv. Nem mindegyik ijesztő, 1-2 tanító jellegű novellába is belefuthat az olvasó.
Igen, sajnos volt olyan, ami nem tetszett. Viszont olyan is van, amit imádtam,és ezek vannak túlnyomó többségben.
A legkedvencebbek:
Engedjétek hozzám a kisdedeket
A Tízórai emberek
Az agyam eldobtam tőlük olyan jó volt. Azthiszem az író is megemlíti az elején, hogy vannak novellák, amiket lehetne még boncolgatni. Teljesen egyetértek ezzel!

Mindenképp megérte elolvasni ezt a könyvet, mert olyan sztorik vannak itt összegyűjtve, amiket szerintem sosem fogok elfelejteni. Akár tetszettek akár nem.

KBCsilla P>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Nekem ez így valahogy nem tetszett. Jobban szeretem a megszokott, Kinges hosszúságú szörnyedményeket, amikor hosszan lehet borzongani ugyanazok miatt. Most pedig mire belejöttem volna a félelembe, már meg is mentettek.
Köszönöm, maradok a régi verziónál.

szelll>!
Stephen King: Rémálmok és Lidércek

Továbbra is szeretem King novelláit, habár nem mind kiemelkedő, de változatosak és mintha minden napra más mesét tartogatna az olvasó számára. Vannak benne félelmetesek, elgondolkodtatók és melankólikus, tanító jellegűek is.
Izgalmas és félelmetes volt a Dolan és a cadillac, Az éjszakai denevér, A tornacipő, az Otthoni szülés, Bocsánat, nem téves, A tízórai emberek és a Crouch End. Ezek igazi, remek, teljes mértékben kidolgozott novellák, a Kingre jellemző részletességgel.
Nagyon szép elbeszélések az Esős évszak és a Szép lovacskám, főleg ha látjuk King tanító jellegű mondanivalóját.
Teljesen meglepett és emelte a kötet színvonalát A doktor esete és Umney utolsó esete a bennük lévő tisztelgéssel a King és általam is kedvelt nagy krimi írók iránt. A Haver, baromi jó zenekarunk van is egyfajta tisztelgés a zene amerikai halott sztárjai felé, amelynek a vége félelmetes is lett.
A fennmaradó novellák is tetszettek, de kritikus olvasóként némi változtatással és tovább gondolással jobbá lehetett volna alakítani azokat.


Népszerű idézetek

Sansa I>!

Ez egy olyan kóceráj, ahol csak két munkatempó létezik: a lassú és a szünetelő.

Csattogó fogsor

Sansa I>!

Hivatalosan „lezáratlan ügyek”-nek nevezzük őket, mert ez mégiscsak udvariasabb formula, mint a „süllyesztő” vagy a „kitörölhetjük-velük-a-seggünket papírok”.

Crouch End

Sansa I>!

Sose tudtam úgy dolgozni, ha nem volt a határidő megszabva.

A hercehurca vége

4 hozzászólás
Sansa I>!

– Azt hiszem, azért történik minden, mert az emberek eleve kegyetlennek vannak teremtve. Ha valakit, akkor Istent hibáztasd.

A hercehurca vége

4 hozzászólás
Eowyn I>!

– Mindig fess volt -mondta egyszer Darcynak –, de egy fess szarrakás azért mégiscsak egy szarrakás.

Anyának, szeretettel

עֲזָאזֵל P>!

„Ez aztán a nekem való élet!ʺ
Valóban így ment, egészen addig a napig, míg Bobby váratlanul meg nem érkezett (pont, mint egy igazi eszelős tudós) két üvegdobozával, méhekkel az egyikben és darázsfészekkel a másikban. Kifordított Mumford tornatrikót viselt, arra készülőben, hogy lerombolja az emberi értelmet, és víg pofával, mint kagyló dagálykor.

עֲזָאזֵל P>!

– (…) A darazsak társadalmi rovarok, akárcsak a méhek vagy a hangyák, de a méhekkel ellentétben, akik mindig épeszűek, és a hangyákkal, akiknek lehetnek időleges skizoid rohamaik, a darazsak teljesen eszement őrültek.
Elmosolyodott:
‐ Akár csak mi, jó öreg homo sapiensek.

Kapcsolódó szócikkek: társadalom
EssentialHencsi P>!

Mikor még gyerek voltam, mindent elhittem, amit mondtak nekem. Azt is, amit olvastam, meg túlfűtött képzeletem minden termékét is. Nem kevés álmatlan éjszakát okozott ez persze, de egyúttal meg is töltötte világomat színekkel és alakzatokkal, amelyeket nem cseréltem volna el megannyi nyugalmas éjszakáért sem. Egyébként már akkor tudtam, hogy léteznek olyan emberek, akiknek a képzelőereje tompa, sőt akár teljesen halott, és emiatt a színvaksághoz hasonló lelki világban élnek. Mindig sajnáltam őket, és soha nem tételeztem volna fel (legalábbis akkoriban), hogy sokan, e képzelőerővel nem bíró emberek közül éppen engem sajnálnak, sőt lenéznek, és nem pusztán azért, mert irracionális félelmeket tápláltam magamban, hanem azért is, mert majdnem minden tárgyban mélyen és válogatás nélkül hiszékenynek bizonyultam.
Mindent elhittem, amit az iskolaudvaron mondtak nekem. Apró füllentéseket és cethalnyi nagyságú lódításokat egyforma könnyedséggel nyeltem le. Egy gyerek teljes bizonyossággal állította, hogy a vasúti sínre helyezett tízfilléressel az első arra vetődő vonatot ki lehet siklatni. Egy másik szerint a vasúti sínre helyezett tízfillérest a következő vonat tökéletesen kismárolja (szó szerint azt mondta: tökéletesen kismárolja), és amit a vonat elhaladása után a sínen találsz, az egy ezüstforint nagyságú, hajlékony és majdnem átlátszó pénzérme lesz. Saját hitem szerint mindkét állítás igaznak tűnt: a sínen hagyott tízfilléresek a vonatok, mielőtt kisiklanának, tökéletesen kismárolják. Egyéb elbűvölő iskolaudvari igazságokat is szívhattam magamba az általános iskolában töltött évek alatt, olyan tárgykörökben, mint mondjuk a vetélések (néha élve születnek mégis amorf szörnyek, melyeket különlegesen kiképzett egészségügyi dolgozóknak, a gúnyosan „speciális nővéreknek” nevezett személyeknek kell megölniük), fekete macskák (amelyek felé, ha keresztezik az utadat, gyorsan a gonosz jelét kell vetned, különben kockáztatod, hogy még aznap szinte bizonyosan elhalálozol) és a járda repedései. Valószínűleg nem kell magyaráznom, milyen veszélyes kapcsolatban állnak ez utóbbiak a teljesen ártatlan anyák gerinccsigolyáival. A csodás és meglepő tények legfőbb forrása számomra akkoriban a sokatmondó című Kacsa magazin volt. A Kacsában fedeztem föl, hogy lyukat fúrhatunk saját koponyánkba, mely lyukat egy gyertyával bedugaszolva önmagunkat éjjeli lámpássá alakíthatjuk (hogy miért is állna bárkinek szándékában az ilyesmi, az hosszú évekig meg sem fordult a fejemben); hogy léteznek valódi óriások (egy férfi, aki több mint háromméteres) és valódi törpék is (egy nő, aki mindössze harminc centi) és valódi szörnyek, akiket MÉG LEÍRNI IS SZÖRNYŰSÉG LENNE… bár a Kacsa persze valamennyit leírta, gondos részletességgel, és általában képpel is illusztrálva (ha száz évig élek, sem felejtem el a fickót, akinek leborotvált koponyája közepébe gyertyát biggyesztettek). A hetilap – számomra legalábbis – a világ legcsodálatosabb látványossága volt. Vajon valódiak voltak-e a Kacsa mesés kuriózumai és emberi szörnyetegei? Ebből a szempontból ez teljesen mellékes. Nekem valódiak voltak, és úgy tíz és tizenöt éves korom között nagyon is valóságosak voltak számomra. Hittem bennük, éppúgy, mint hogy kisiklathatok egy tehervonatot egy tízfilléressel, és hogy a nedves trutymó a golflabda közepében lemarhatja a kezem a karomról, ha nem vagyok elég óvatos. A Kacsában láttam meg először, milyen kevés választja el néha a mesést a megszokottól, és megértettem, a kettő egymás mellé rendelése ugyanolyan lényeges ahhoz, hogy a köznapi élet kérdéseit, mint ahogy az alkalmanként felszínre törő különös jelenségeket megvilágíthassuk.
Tehát akkor, ismételjük át:: Hiszem, hogy egy tízfilléres ki tud siklatni egy tehervonatot. Hiszem, hogy aligátorok élnek New York csatornáiban, nem szólva a póniló méretű patkányokról. Hiszem, hogy az ember árnyéka lefejthető egy acél sátorcövekkel. Hiszem, hogy tényleg létezik a Mikulás, és azok a pirosba öltözött fickók karácsonytájt az utcán az ő bedolgozói. Hiszem, hogy létezik körülöttünk egy még soha nem látott világ. Hiszem, hogy a teniszlabdákat mérges gáz tölti ki, és ha egyet kettévágunk, és a kitóduló levegőt belélegezzük, belehalunk. Legfőképpen pedig hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben. Kész? Megvan? Jó.Csak kapaszkodjatok… és higgyetek el mindent.

Előszó

Sansa I>!

Mert hát rövidhullámú rádión leszállási engedélyt kérni Drakula gróf néven még egy ilyen álmos kis repülőtéren is gyanút ébreszthetett volna, gondolta Dees.

Az éjszakai denevér

2 hozzászólás
Sansa I>!

A Bepillantás olvasói éltek-haltak az idegenekért meg az intelligenciáért (talán mert sokuk az előbbinek érezte magát, és igencsak hiányolta az utóbbi meglétét), és ez volt a lényeg.

Az éjszakai denevér


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Törékeny holmik
Nathan Ballingrud: Szörnyvidék
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
George R. R. Martin: Álomdalok
W. Blake: Rossz szekéren
Neil Gaiman: Tükör és füst
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története