A ​talizmán (A talizmán 1.) 424 csillagozás

Stephen King – Peter Straub: A talizmán Stephen King – Peter Straub: A talizmán Stephen King – Peter Straub: A talizmán

1981. ​szeptember 15-én egy Jack Sawyer nevű gyermek áll a szárazföld és a víz találkozásánál, keze a farmernadrágja zsebében, tekintete a végtelen Atlanti-óceánon… Jack még nem is sejti, milyen iszonyatosan nehéz feladat vár rá: a Sors őt szemelte ki arra, hogy megküzdjön a minden szépséget elpusztító gonoszsággal, s nemcsak Amerikában, hanem egy fantasztikus másik világban, a Territóriumokban is, ebben a csodaszép, szűz, a civilizációtól érintetlen országban, ahol az emberek varázslatban élnek, de ahol most épp gonosz erők készülnek megragadni a hatalmat. Jack még csak annyit tud, hogy anyja, Lily Cavanaugh, a B kategóriájú filmek koronázatlan királynője beteg – talán halálosan beteg – egyre csak menekül valami elől.
A tizenkét éves Jack hamarosan nagy útra indul, hogy veszedelmes kalandok során át megszerezze a csodatévő Talizmánt, és megmentse vele anyja életét… s egyúttal az egész világot, a Territóriumokat, a Territóriumok Territóriumait, a világegyetemet! Förtelmes… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2007
860 oldal · ISBN: 9789630782289 · Fordította: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi
>!
Európa, Budapest, 2003
860 oldal · puhatáblás · ISBN: 963077450X · Fordította: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi
>!
Európa, Budapest, 1998
860 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763087 · Fordította: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Jack Sawyer · Farkas


Kedvencelte 109

Most olvassa 22

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Indokolatlanul, hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt. Mert olyan ritkán olvasok manapság Kinget, és ez a könyv hívogatott, hogy nekem ez kell most. Persze nem is bántam meg, kellemes kikapcsolódás volt, amit a Territóriumokban és a nem épp veszélytelen amerikai utakon töltöttem Jack Sawyer-rel.
A történetünk főhőse a már említett Jack, aki a lecsúszott és nagyon beteg édesanyjával járja az országot, és csapódik egyik helyről, a másikra.
Egy véletlennek, és egy titokzatos idegennek hála Jack tudomására jut egy lehetőség, amellyel meg tudná menteni szeretett édesanyját. Ki ne kapaszkodna egy ilyen szálba, egy utolsó reménybe. Így tehát Jack elindul a nagy útjára, és a világok között kell célba érnie.
Kicsit lassan indul be a könyv, de amit Jack felveszi a vándortarisznyát mindjárt gyorsabban pörögtek az oldalak. Útja során rengeteg akadállyal kell majd megküzdenie, és nem feltétlenül a Territóriumokban lesz nehezebb dolga. Van olyan gyarló és kegyetlen az ember, hogy bőven akad tennivaló ebben a világban is. De ezt nem boncolgatom, elvenném az élményt, és a felfedezést az olvasóktól.
A cél egy bizonyos Talizmán megszerzése, amelyre mindenki áhítozik a világban, aki tud a létezéséről. Főhősünk pedig még egy kisfiú, akinek össze kell szedni minden bátorságát, hogy célba érjen. Olyan dolgokat kell megélnie, ami nem egy 12 éves fiúnak való.
De a sok gonoszság mellett azért barátokra is rátalál, a már sokak által említett Farkast, nem lehet nem kedvelni. Aki oly egyszerűen látja a dolgokat, itt és most.
King bácsi megtalálta a meseíró tollát, és egy csodás utazásra invitál minket, ha kicsit régebben olvasom biztos repül az öt csillag. Voltak benne bőven elnyújtott részek, amit sokszor untam.
A könyv olvasása közben újra gyermeknek éreztem magam. King ezt már nem először játssza el velem, az Azban is, és az Áll ki mellettem olvasása közben is hasonlókat éreztem. Valamit tud az író, ha az írásával ilyen hatása van rám.
A Fekete ház is egyszer majd sorra kerül, én pedig újra elmerülök a Territóriumokban.

>!
Európa, Budapest, 2007
860 oldal · ISBN: 9789630782289 · Fordította: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi
Kyrana P>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Hűha! Ez a könyv kicsit olyan volt, mint egy horrorisztikus mese egy kisfiúval a főszerepben, aki csak megy, mendegél, hegyeken, völgyeken át, rémségekkel megküzdve, varázstárgyakkal a tarsolyában, barátaival az oldalán, hogy megszerezze a csodatévő tárgyat, mellyel megmentheti a királylányt. Írom mindezt a legjobb értelemben, mert baromira tetszett az egész az elejétől a végéig.

A fent említett kisfiú Jack, akinek valóban a leírtak szerint alakul a sorsa a kötetben. Ő egy elképesztően szeretnivaló, önzetlen, bátor figura, akinek végig szurkol az olvasó. A többi szereplő is fantasztikusan kidolgozott karakter, a jók is, a rosszak is. Nagyon megindítottak a történetben megjelenített mély barátságok, amelyeket átszövi az egymás iránt érzett hűség és önzetlen szeretet. Ritkán találkozom az olvasmányaimban ilyen őszinte, tiszta, érzékletes módon ábrázolt kapcsolatokkal.

Maga a történet izgalmas, feszültséggel teli, igazából 90 %-ban Jack utazásáról szól a Talizmán felé. Útja során rengeteg kalandban van része, jóban, rosszban egyaránt, és a szemünk láttára nő fel, lesz férfivá. Nagyon szerettem olvasni, kíváncsi vagyok a sorozat 2. részére is.

bokrichard>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Egyszer nagyon régen, még azokban az időkben, amikor a fantasyt, mint műfajt nem igazán kedveltem, rátaláltam King bácsira, és még a Tornyok előtt a Talizmánra. Akkor kezdődött…
És a mai napon folytatódik az a fajta rajongás, mint a tini csajsziknál a divat iránt. Beszippant, irracionális gondolataim támadnak, és igen, elfogadom ebben is, hogy mennyi rizsa van, és mégis… Egyszer csak pár hete kitaláltam, hogy milyen jó lenne újraolvasni ezt, milyen jó dolog valami olyat olvasnom, amiről tudom, hogy mennyire jó. És itt erről van szó. Mert lehet az ember bármennyire kritikus, amikor olyan könyvvel találkozik, amit kb. 24 óráig csak a néhány óra alvás, és a WC miatt tesz le, akkor nincs miról beszélni. Újra magába szippantott a Territórium, újra drukkolhattam Jack-nek aki kora ellenére bátrabb volt a legbátrabbaknál is, és aki Roland Jr-ként győzött le minden akadályt, és érte el céljait. Elképesztő képzelőerő kell egy ilyen könyvhöz, és ehhez csak gratulálni lehet. Ettől még a Fekete ház-hoz is megkaptam a kedvet, talán nemsokára.

anglee>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

2015. június 22-én, egy @anglee nevű moly állt a Párja gitárjai, és a fotel között, keze a farmernadrágja zsebében pihent, tekintete a végtelen Stephen King könyvgyűjteményét pásztázta. @anglee nem is sejtette, milyen elképesztően izgalmas könyv vár rá azzal hogy levette a polcról az egyik legrongyosabbat, A talizmánt. E könyv elröpítette egy csodálatos világba, ahol jó és gonosz harcol, és a jó minden bátorságát összeszedve, világokon keresztül útnak indul, hogy megmentse mindenki életét. De legfőképpen az Édesanyjáét.
@anglee szorgalmasan olvasta a könyvet, minden lefekvés után, addig, amíg el nem aludt a fáradtságtól, aztán minden dolgos napot végigcsinált, táskájában ott lapult a könyve, bárhová is ment, és ha alkalma adódott, csak olvasott, és olvasott… együtt utazott Jack Sawyerrel, együtt éltek át minden kalandot, rosszat, és jót is, és együtt jutottak el a végállomásra. @anglee szomorú volt nagyon, hogy vége lett az utazásnak, viszont megértette, hogy nem mehet örökké Jackkel, útjára kell engednie, és hagynia kell hogy élje tovább az életét. Ezért @anglee 2015. július 9-én, nehéz szívvel, de befejezte A talizmánt, és ezt a számára hirtelen oly kedvessé és elképesztően-úristen-de-fantasztikusan-zseniális-olvassa-el-mindenki-vé vált könyvet visszatette a könyvespolcra és levette A fekete házat.….

>!
Európa, Budapest, 1994
860 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630757524 · Fordította: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi
9 hozzászólás
mate55>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Történetünk főhőse a kis Jack, édesapja halála után menekülésre kényszerül beteg édesanyjával, a hitelezők elöl. Városról-városra járva sikerül letelepedniük egy óceán parti kisvárosba. A 12 éves félárva fiú megismerkedik egy Parker nevezetű emberrel, akitől tudomást szerez arról, hogy létezik egy másik világ /Territóriumok/, amelyben minden ugyanúgy „működik”, mint földünkön. Egy olyan kozmosz, amelyben sokkal könnyebb a mozgásváltoztatás, gyorsabban tud egyik helyről a másikra eljutni. Egy olyan világ, amelyben sok, a mi világunkban élő embernek megvan a másvilági megfelelője. Édesanyja sajnos súlyos beteg, már nem sok ideje maradt a földi világon. Ezen a Territóriumon, létezik egy „talizmán” amit, ha megszerez, megmentheti édesanyja életét. Élveztem-utáltam, izgultam, borzongtam, eldugtam-elővettem, szidtam magam, gyűlöltem spoiler, kikészítettem a családomat:))… befejeztem. Hurrá, megint tizenéves voltam!!! Bár időnként úgy éreztem, azért olyan hosszúak bizonyos részek, mert a szerzőket (Csak tudnám, miért kellett ehhez Peter Straub) terjedelemre fizették, a végére érve kénytelen voltam beismerni, hogy tökéletes egyensúlyban voltak a krimiszerű, a fantasy és a horrorisztikus elemek.
Próbáltam elfelejteni elfogultságomat és tárgyilagosan bemutatni a könyvet, de kétségtelenül érezhető a részrehajló, King iránti rajongásom.

4 hozzászólás
Mónika_T P>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Nem igazán akartam én ezt elolvasni, csak hát épp van hozzá kihívás, és jött egy olyan pillanat, hogy 'miért ne?' Különben is, mindig ott a lehetőség, hogy ha nem tetszik, félbehagyhatom. off
És hipp-hopp, azt vettem észre, hogy magával ragadott a történet.
Itt és most.
Hihetetlen jó volt Jackkel utazni világokon át, csak valahogy sejtettem, hogy nem lesz ez elég.
Persze, az elejétől lehet tudni, mi lesz a vége, ahová számtalan izgalmas és veszélyes kalandon keresztül visz az út.
Aztán mégis:
Ja csak ennyi?
Valami még hiányzik. De mi?
Talán a rengeteg válasz a rengeteg felmerülő kérdésre?
De minek válaszok? Minek kérdések?
Ez egy mese. Egy nagyon jó mese.
Csak mire az út végére értünk, ugyanúgy jártam, mint Richard: egy csomó út közben történt dolgot elfelejtettem. A különbség viszont az, hogy ő tényleg felejteni akart, én pedig nem.

Hellena P>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/06/stephen-ki…

Sajnos nagyon megszenvedtem az olvasásával; bő egy hónapig tartott, ami a 860 oldalt tekintve annyira nem is rossz, pláne az én időbeosztásommal, mégsem vagyok elégedett a saját tempómmal. Sokszor csak néhány oldalt tudtam belőle elolvasni, mert rendszeresen el akartam aludni felette. Az utolsó negyeddel aztán megembereltem magam, és egy éjszaka alatt kivégeztem a könyvet. Amikor ezeket a sorokat írom, több mint 37 órája vagyok ébren; nézzétek el nekem, ha valami nem egészen kerek.

Láttam benne a potenciált, jó történetnek ígérkezett, viszont hamar az a benyomásom támadt, hogy iszonyatosan túl van írva. Egészen pontosan egyes részek túlságosan részletesek, míg más események csak említés szintjén jelennek meg, annak ellenére, hogy hasonlóan érdekesek vagy még érdekesebbek is lehettek volna, mint az, amit kibontottak. Több helyen éreztem azt is, hogy irreális a dolgok menete; Jacket minden veszekedés nélkül elengedik, ripsz-ropsz rájön dolgokra, amiken előtte napokat gondolkozott, de az már nincs kibontva, hogy hogyan. Ezeknél mindig meg kellett néznem, hogy biztosan nem lapoztam-e kettőt ezekkel a hártyavékony lapokkal, annyira hiányzott nekem egy-egy logikai kapcsolóelem. Ezt főleg az elején tapasztaltam, a közepétől már kevésbé.

A Setét Torony után üdvözöltem azt az elgondolást, hogy egy párhuzamos világot hoz a képbe, amely a szereplők számára különböző módon átjárható, az Ikreket pedig különösen jó húzásnak tartom. Ennél több vagy direktebb kapcsolat tulajdonképpen nincs is a sorozattal, csak az Elátkozott Világnál éreztem némi analógiát.

Számomra nagyon lassan haladt a cselekmény, mintha oldalakon keresztül nem történt volna semmi. A Napfény Otthonnál már kezdtem feladni a reményt, hogy ebből bármi is lesz. Mind a szereplőket, mint a helyszínek leírását nagyon végletesnek találtam; vagy nagyon szép és jó, vagy nagyon csúnya és gonosz volt, a szürke karaktereket hiányoltam. Persze tudom, hogy ez tulajdonképpen egy mese, ahol ez elfér, de a hiányérzet attól még ott van.

Mindezek ellenére mégis tudtam szurkolni Jack-nek, hogy teljesítse a küldetését, és azt is elismerem, hogy az utolsó mondatnál nem az álmosságtól homályosodott el a tekintetem.

Mindent összevetve nem rossz, de kicsit kevésnek érzem; többet vártam ettől a regénytől. spoiler

9 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Egyszer volt, hol nem volt, még az Egyesült Államokon is túl, valahol a Territóriumok határán élt egy fiú, Jack.
Egyszer volt, hol nem volt, még a Territóriumokon is túl, valahol az Egyesült Államok határán élt két férfi, Peter és Stephen.
Egy nap Peter és Stephen kitalálták, hogy ne legyen már Jacknek annyira egyszerű felnőnie, hát adnak neki egy küldetést. Mondjuk az anyukájáért – és egy királynőért – kelljen harcolni, halálos veszedelmekkel kelljen szembenéznie, és találjon is és veszítsen is el barátokat. Meg úgy, amúgy is: váljon férfivá.
Szóval Jack útnak indult és minden erejét, tudását latba vetve igyekezett megmenteni az édesanyját, és a királynőt…

Hölgyeim és Uraim: hogyan írjunk mesét King bácsi – és Mr. Straub – módjára! Tessék, tessék csak a tankönyvet! Príma vásár!

7 hozzászólás
Aligabacs>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

A könyv hosszú volt, és megkockáztatom, hogy hosszabb, mint indokolt lett volna. Kevés fantasy, annál több horrorisztikus elemmel, bár ez Kingtől nem szokatlan. Tagadhatatlan, hogy többször a szép dolgok is érzékletesen voltak leírva, de igazán elemében akkor érezte magát King (vagy Straub), ha sokkolni akart, és pont ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel, mert úgy éreztem, hogy manipulál. Például a történet szempontjából egyáltalán nem lett volna fontos, hogy a főhős lásson egy „madarat, melynek szakállas majomarca volt, szárnyai végén tisztán kivehető ujjakkal” vagy, hogy a „falakból puha, viaszfehér, óriási férgek” bújjanak elő. Ez nekünk szólt, az atavisztikus félelmeinknek.
Ugye milyen borzasztó, ugye milyen félelmetes? –üzent az író a sorok között. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy az adott jelenetben mennyire nem lenne erre, meg erre szükség. A fentiektől eltekintve kaptam egy kalandos, utazós történetet, ami jó volt.

Blissenobiarella>!
Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Nem szokásom ilyesmivel dobálózni csak úgy, de ez a könyv tökéletes. Nem találok benne hibát, iskolapéldája a fantasysutazóskalandregénynek. Aki az ilyet szereti, annak kötelező darab.
Imádtam első sorától az utolsóig.


Népszerű idézetek

Rodwin>!

– […] a felnőtt férfiakat csak az különbözteti meg a fiúktól, hogy sokkal
költségesebb játékokat találnak ki maguknak.

682. oldal (Európa Könyvkiadó, 2007)

11 hozzászólás
Citrompor>!

Meglátod, sokkal jobb anyád lesz, ha alhatok még egy órát.

38. oldal (Európa, 2003)

Rodwin>!

Mire Richard visszatért az étkezőből, Jack frissen tusoltan és vizes hajjal
az íróasztalnál ült, és a könyveit nézegette. Jack éppen azon merengett,
mikor Richard belökte az ajtót, kezében egy halom maszatos papírszalvétába
csomagolt ennivalóval, hogy az elkövetkező párbeszéd mennyivel egyszerűbb
lenne, ha az asztalon A Gyűrűk Ura és ehhez hasonló könyvek sorakoznának,
nem pedig a Szerves kémia és a Matematikai fejtörők.

524. oldal (Európa Könyvkiadó, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Jack Sawyer
Citrompor>!

– Sötét hely ez – mondta a férfi. – Ezek itt hazaviszik az elgázolt dögöt az országútról, és megeszik. Sőt. Miután megitták a sört, megeszik hozzá a poharat.

176. oldal (Európa, 2003)

Citrompor>!

Jack Speedy vékony ingéhez szorította kivörösödött, könnyes arcát, és beszívta az ingből áradó szagot, amely Old Spice- és fahéjillatból tevődött össze, meg valahogy olyan könyvek szagából, amelyeket rég nem vettek ki a könyvtárból.

60. oldal (Európa, 2003)

Citrompor>!

[…] fellobbant Jack haragja – az a fajta reménytelen, igazságért küzdő harag, amely valószínűleg tizenkét éves korban a legerősebb, bár néhány egyetemista azt hiszi néha, hogy ezt a haragot érzi, de az alig több, mint egy gyenge intellektuális visszhang.

220. oldal (Európa, 2003)

Jackal>!

Anya, mi van veled?
Túl sok már a halál, halálból áll ki a fél világ. Odafönt rikoltott egyet a sirály…

1. oldal

Jackal>!

ÉJSZAKA és NAPPAL; HOLD és NAP; SÖTÉTSÉG és VILÁGOSSÁG – s ezekben az ellentétekben az
öreg fekete mindig a világosságot képviselte.

19. oldal


A sorozat következő kötete

A talizmán sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: A szív alakú doboz
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
John Cure: Démonok ivadéka
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Anne Rice: A farkasok ajándéka
Josh Malerman: Malorie
Stephen Chbosky: Képzelt barát
Philip José Farmer: A bestia képmása
Justin Cronin: A tükrök városa