A ​fekete ház (A talizmán 2.) 229 csillagozás

Stephen King – Peter Straub: A fekete ház Stephen King – Peter Straub: A fekete ház Stephen King – Peter Straub: A fekete ház Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Egy ​elárvult bicikli meg egy fél pár tornacipő hever az idősek otthonát övező sövény mellett. Hová tűnt Ty Marsall, a tizenhárom éves kisfiú? Csak nem a rettegett Halász ragadta el? French Landing nyugalmas kisváros, nemigen kerül a lapok címoldalára. Ám most felütötte fejét a Gonosz. Kisgyermekek tűnnek el, némelyikük rettenetesen megcsonkított holtteste előkerül, de a többinek örökre nyoma vész. Gilbertson rendőrfőnök kutyaszorítóban van, egy tapodtat sem jut előre az ügy megoldásában, úgyhogy igénybe veszi régi barátja, Jack Sawyer segítségét. Jack a Los Angeles-i rendőrség fiatalon visszavonult sztárnyomozója, s nem mellesleg ő Utazó Jack, az egykori kisfiú, aki tizenkét évesen nagy útra indult: bejárta a Territóriumokat, hogy megtalálja a Talizmánt, melynek segítségével megmentette anyját és a világot. Most a nyomok a titokzatos Fekete Házhoz vezetnek. Ugyan mit rejt a nyomasztó építmény, hová nyílik a pincelejáró? Miféle tompa dübörgés hallatszik, s mitől zavarodik meg az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Európa, Budapest, 2012
812 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795180 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2009
812 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630787802 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2009
816 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630787819 · Fordította: Bihari György

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Jack Sawyer · Arnold Hrabowski /Őrült Magyar/ · Dale Gilbertson · Judy Marshall

Helyszínek népszerűség szerint

Territóriumok


Kedvencelte 23

Most olvassa 10

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Hát, az évekkel korábbi olvasásom után ismét visszatértem a Setét torony univerzumba. Mert ez azontúl, hogy a Talizmán folytatása, igenis szerves része a Setét torony ciklusnak, még ha itt nincs is Roland. De van Bíbor király, vannak Törők, van egy sötét hely, vannak gyermekrablások, van brutalitás, és van Jack Sawyer is, aki legalább annyira felnőtt, mint a fent említett revolveres. Jó volt újra visszatérni, és bár akkor is, és most is nehézkesen, vontatottan indult a történet, most is hihetetlen erővel szippantott magába. Egyszerűen hihetetetlen, hogy ekkora fantáziával rendelkezzen bárki is, de sikerült Mr. King (Straub??). A vége most is drámai volt, pedig emlékeztem rá. És üvölt a folytatásért, mely talán sosem lesz meg. Ki tudja.

anglee>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

ITT ÉS MOST. Megpróbálkozunk a lehetetlennel, és kifejtjük véleményünket Stephen King és Peter Straub újabb közös munkájáról. Nem lesz egyszerű dolgunk, mert az író urak feladták a leckét.

Úgy hatvan méter magasan, Wisconsin csücskében járunk, és korán reggel van.
Végigvizslatjuk – vagy ilyen magasból inkább sasoljuk hahahaha – a tájat, egy bizonyos települést: French Landinget keresve. Gyorsan meg is találjuk, és gyorsan beleveszünk a város sűrűjébe, ahol is összetalálkozunk egy régi cimboránkkal: Jack Sawyerrel. De nevezhetnénk Utazó Jack-nek is, ugye? Nem lepődünk meg rajta, hogy a legutóbbi találkozásunk óta nagy változásokon esett át. Az ártatlan, de bátor kisfiúból ugyanis egy szépséges fiatal férfi lett, aki nem lepett meg minket azzal, hogy hivatásául gonosz gyilkosok üldözését választotta.
E kedves nyugodt kisvárost, egy vérengző gyerekgyilkos tartja rettegésben és természetesen egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy a helyi rendőri erők bizony kevésnek bizonyulnak az ügy megoldásához.
Ezt maguk is beismervén, azonnal Jack barátunkhoz fordulnak, aki nem rögtön, de kézbe veszi a dolgok irányítását.
Előkerül néhány kisgyermek hullája, ami borzolja a kedélyeket, így főhőseinknek nagyon nehéz a dolguk… harcolnak a várossal, harcolnak a gyilkosunkkal, harcolnak és harcolnak a világ legtörekvőbb és erőszakosabb újságírójával. Elsőre úgy tűnik, hogy kis Csapatunk minden törekvése hiábavaló, és felesleges, mert nem hogy javulna, de romlik a helyzet, és ekkor jön az Odatúl. Vagyis ahogy mi ismerjük a Territóriumok. Jack pedig ráeszmél, hogy egy sokkal durvább könyve írták bele, mint legutóbb, és fel kell kötnie a gatyáját…. kívánjunk sok sikert neki.

Szóval a Fekete Ház, lealázta nagyon lazán a Talizmánt, ami nem azt jelenti, hogy az utóbbi nem jó könyv, csupán azt hogy a Fekete Ház, a Talizmántól tud sokkal nagyobb és jobb könyvvé válni. Annyira összetartozik a két történet, hogy akár egy könyv is lehetett volna belőlük. Arról, hogy mennyire rettegős és durva pedig csak annyit mondanék, hogy egyik éjjel arra ébredtem, hogy kiabálok, és ezret üt a szívem percenként. Ja, és nem mertem lekapcsolni a kislámpát az éjszaka hátralevő részében.
Köszönöm.

>!
Európa, Budapest, 2009
812 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630787802 · Fordította: Bihari György
1 hozzászólás
Jaina>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Ezt a könyvet már rengetegszer elkezdtem, de sosem sikerült túljutnom az első 100 oldalon. Most sem haladtam vele túl gyorsan, egyszerűen képtelen voltam megkedvelni. A Setét Torony világot, az Atlantisz gyermekeit és a Talizmánt szerettem, de ez nagyon félresikerült. Hiába szerepel King neve a címlapon, hiányzott valami, ami ezt az olvasmányt beemelné a Mester többi nagy műve közé. :(

1 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

A talizmánt egyszerűen imádtam, de míg el nem kezdtem olvasni, nem is tudtam, hogy ez annak a folytatása lesz. Ha tudtam volna, sokkal korábban sort kerítek rá.
Már előre készültem, milyen jó lesz visszakerülni Jack Sawyer, azaz Utazó Jack világába. Nos, ezt illetően kissé csalódnom kellett. Ez a könyv nem visz vissza A talizmán világába, hanem egy annál sokkal sötétebb, sokkal félelmetesebb történetet mutat be nekünk.
Ennél fogva a könyv erős, és azt hiszem, hogy helyénvaló is volt ez a megoldás a szerzőpárostól. A talizmánban Jack mégiscsak gyerek volt még, vele együtt a történet is „felnőtt”. Nehéz összehasonlítani a kettőt, mert egészen más a két regény hangulata.
Nekem nagyon tetszett, bár – mint azt már megszokhattuk –, meglehetősen túlírtnak találtam. Az egyedi narrátori hangot élveztem és szórakoztatónak találtam, de néha nagyon sok volt ez a narráció. Nagyon sokat időztünk egy-egy jelenetnél (pl. Ed kajáldájánál már azt hittem, kitépem a hajam, ha nem történik végre valami).
De a karakterek ismét nagyon jók, és a történet is magával ragadó.
Nem tartom olyan tökéletes műnek, mint az első részt, ezért fél csillaggal kevesebbet kap tőlem.

Aniramemm P>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Nem is tudom, hol kezdjem. Az első rész sokkal jobban tetszett, bár az is tele volt nagyon sok szörnyűséggel. De ez… borzalmakkal teli, iszonyatos és nagyon nyomasztó. Sajnos az eleje egyáltalán nem tetszett, valahogy az a stílus ahogy felvezette a történteket, és ahogy bemutatta a helyszíneket, szereplőket, az engem idegesített, nem volt jó olvasni. A 800 oldalból simán eltöröltem volna kb. 300 oldalt és akkor aztán sokkal jobban tudtam volna értékelni. Számomra túl sok érdektelen történés volt. És még egy ilyen visszataszító, rettenetes szereplőt, mint Wendell Green, jesszus, hogy utáltam. Jack továbbra is nagyon szimpatikus karakter volt és mindent nagyon szerettem olvasni, ami Henryvel volt kapcsolatos, ezért egyáltalán nem örültem a sorsa alakulásának. Röviden, ez a könyv nagyon beteg dolgokkal volt teli, mindenesetre örülök, hogy újabb King könyvvel lettem gazdagabb. Ja meg persze most már kénytelen leszek a sorban előre venni a Setét torony sorozatot.

Belle_Maundrell >!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Még egy vak ember is láthatja, hogy hiba volt az előzmények ismerete nélkül olvasnom ezt a könyvet. Korábban még egyik írótól sem olvastam semmit, és nem biztos, hogy ezzel kellett volna kezdenem, és így azt sem tudom, melyikük lelkén száradnak azok a dolgok, amik nem tetszettek. (Igazából Kingtől a Titkos ablak, titkos kertet szerettem volna először). Szóval nem egészen volt világos előttem, hogy is működnek ezek a territóriumos dolgok még mindig majdnem olyan sötét vagyok, mint a Fekete Ház. Sajnos az utóbbi időben rémes olvasási válságot élek meg – nem is tudom volt-e már ilyen velem – és nem tudom, hogy ez a könyv miatt van, vagy attól függetlenül, és punnyadt állapotom miatt haladtam olyan nehezen. (mondjuk néha tényleg vontatott szerintem) Szégyen reám, majdnem egy hónapig olvastam, ez borzasztó! Érdekes volt, de most nem voltam ráhangolódva ilyen durva dolgokra. Agusztusban kellett volna olvasnom, akkor éltem a pszichopata korszakomat. :P Égettől konkrétan a rosszullét kerülgetett, jaj, és a vége is… fúj, minek ettem előtte? (de Henry nagyon aranyos volt)
Persze nem fogom lepontozni azért, mert durva, nem is rózsaszín tündérmesét vártam. Csak most nem fogott meg annyira, mint szerettem volna. Talán ha ovastam volna a Talizmánt…

8 hozzászólás
chhaya>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Csak A talizmánnal együtt tudom értékelni A fekete házat, és ahhoz képest sajnos gyengébb. Na nem sokkal, csak egy hajszálnyival.

Míg az első részben egyértelműen Jack volt a főszerepben, itt jóval több karakter életébe nyerhetünk bepillantást. Nem mindegyiküknek lesz fontos szerepe, de sebaj, King olyan egyediséggel ruházza fel őket, hogy megéri türelmesen olvasni. Megismerjük az idilli szépségű French Landing városát, amelynek nyugalmát épp most dúlja fel egy kegyetlen és szadista sorozatgyilkos, aki ártatlan gyerekekre vadászik. Hosszas kitérő után jutunk csak el a felnőtt Jackhez, de megéri várni rá, semmivel sem lett kevésbé szimpatikus, mint gyerekként volt. A Territóriumok világa pedig -az olvasóval egyetemben- Jacket akarja, hiába is próbál menekülni előle.

A történet, a cselekmény nagyon rendben van. Lassan derül csak ki, hogy az áldozatait szedő Halásznál jóval nagyobb volumenű rémségekkel kell hőseinknek szembenézni. Fokozatosan merülünk el a suvadásba és annak borzalmaiba… Ami mégsem tetszett, az a hangsúlyok eltolódása volt, vagy hogy is mondjam… King hajlamos mindent túlírni, és bár én nagyon szeretem olvasni, néhány jelenet számomra is indokolatlanul hosszúra nyúlt. Amihez viszont nem vagyok szokva tőle, hogy valami ne legyen rendesen kifejtve. A végénél pont ezt éreztem; túl keveset szerepelt Odatúl és az a világ, ahová a fekete ház volt az átjáró, túl kevés magyarázattal és háttérinfóval szolgált, a megoldás pedig túlságosan egyszerűnek tűnt. Néhány elvarratlan szálról ne is beszéljünk. Szeretném ezeket betudni Straub hatásának.

Ettől függetlenül persze nagyon tetszett, elfogult vagyok Kinggel, de azért kicsit még emésztenem kell, hogy ilyen összecsapott a vége. Főleg ezért jár a fél csillag levonás. Mondjuk, szépen nyitva hagyták a végét, egy lehetséges folytatás számára. El tudnék viselni egy harmadik részt…

Margarita>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Újraolvasás után:
Változott a könyvről való véleményem. Korábban csak, 3,5, most 4,5 csillagot kapott. Nemrégiben olvastam újra a Setét Torony-ciklust, A fekete ház előtt fejeztem be a párregényét, a Talizmánt, és elevenen él bennem az Atlantisz gyermekeinek filmváltozata is Sir Anthony Hopkins főszereplésével. Összefüggnek, hol lazán, hol szorosan, és erről mindezek után csak most világosodtam meg. Ez van. Jó ez a könyv, de igazán a többiek ismeretében csillannak fel értékei.

7 hozzászólás
Medvelány P>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Iszonyúan lassan indul be a cselekmény, emiatt vontam le fél csillagot. Amúgy imádtam minden sorát, nemhiába fizettem ki érte minimum 3 könyv árát :)
Jack Sawyer, a világmegmentő kisfiú felnőtt és híres detektív lett belőle. Ami a Territóriumokban történt, nem több, mint egy rég elfeledett gyermekkori álom. Véletlen lenne, hogy pont akkor költözik egy semmilyen kisvárosba, amikor egy elmebeteg gyermekeket csonkít meg? spoiler
Új, felnőtt szemmel látjuk a másik világot, többet is értünk meg belőle, mint anno. spoiler. Lebilincselő és nagyon sötét. Szeretem.

Röfipingvin P>!
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház

Tulajdonképpen nem is volt rossz visszatérni a Territóriumokba, meg újra találkozni Jackkel. Ellenben olyan „ujjgyakorlat” érzésem volt. Mintha egy ilyet megírni semmi megerőltetésbe nem került volna. Szóval olyan nagyon tipikusan kingi volt. Pedig elviekben Straubnak is van valami köze a sztorihoz…


Népszerű idézetek

veri7>!

Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?

veri7>!

Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.

Szelén>!

– Tyű! – mondja tisztelettel Morris. – Hát ez töktotál faszagányos!

79. oldal

KingucK P>!

– Abbalah, Abbalah-dún, Cantah, Abbalah…
Ezek a szörnyű idegen szavak, a borzalmakkal zsúfolt képek a Toronyról, az alatta izzó barlangokról, barlangokról, amelyekben a vérző lábú apróságok vonszolják magukat. Elméje pattanásig feszül tőlük, és csak egyetlen dolog vethet véget neki, egyetlenegy módon juthat megkönnyebbüléshez.
Judy Marshall felül. Mellette az éjjeliszekrényen lámpa, egy John Grisham-regény, egy kis papírtömb (születésnapi ajándék Tytól, minden lap tetején a MÁR MEGINT TÁMADT EGY NAGYSZERŰ ÖTLETEM! felirat), továbbá egy golyóstoll, az oldalán a LA RIVIERE SHERATON felirattal.
Judy megmarkolja a tollat, és írni kezd a tömbre.
Nincs Abbalah, nincs Abbalah-dún, nincs Torony, nincsenek Törők, nincs Bíbor Király, ezek csak álmok, csak az én álmaim.

Első Rész Isten Hozott Szurdokországban!

Kapcsolódó szócikkek: John Grisham · Judy Marshall · Setét torony
anglee>!

– Nem, én a 311-et és a Kornt szeretem, de te annyira nem vagy benne, hogy Jonathan Davist se tudnád megkülönböztetni Dee, Dee Ramone-tól, de ezt felejtsük el, jó?

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dee Dee Ramone · Jonathan Davis
anglee>!

– Jól van, ból van, gól van, szökdécselő szöcskék, táncoló tücskök, itt jön az Érzelmes Úriember, Mr. Tommy Dorsey, úgyhogy elő a zsugát, kapd el a macát, miközben az énekes Dick Haymes, az argentínai Buenos Aires büszkesége fölteszi a zenés kérdést: „Hogyhogy én, ismerlek téged?” Frank Sinatra még nem lépett be az épületbe, fivéreim, nővéreim, de az élet mégis finom, mint a mmm-mmm borocska!

214-215. oldal

anglee>!

Nem veszi észre, hogy topog és a zene ütemére ringatózik, amíg Henry föl nem teszi Artie Shaw-tól a „Begina-bigin”- t, amikor szó szerint táncra perdül, és járni kezdi a bigint.

215. oldal

anglee>!

– A „Holdfény”- t kérem Benny Goodmantól.
– Most én jövök, te hülye. Én Woody Hermantól kérem a „Lady Magowan lidércnyomásá”- t. Az jó zene.
Hermie Rebecca füléhez hajol. – Senki sem szereti ezt az alakot, de kicsikarja, ami kell neki.
– De nem most – mondja Rebecca. – Mr. Burnside, szeretném, ha…
Szimfonikus Stan egy intéssel elhallgattatja. Arca a feltűnően kellemetlen hang gazdája felé fordul. – Nem megy, uram. A dal címe: „Lady Magowan álma”, de sajnos ma estére nem hoztam magammal ezt a frankó kis számot.
– Jól van, haver, akkor mit szólnál a „Nem tudom elkezdeni”- hez, Bunny Berigantól?

217-218. oldal

cmbyn>!

Tehát itt és most reggel hat óra van, a nap alacsonyan lebeg a felhőtlen keleti égen, kövér, magabiztos, sárgásfehér labdája gurul a jövő felé, ahogy szokott, maga mögött hagyva a kitartóan halmozódó múltat, amely annál sötétebb, minél messzebb hátrál, vakká téve mindnyájunkat.

13. oldal

cmbyn>!

ITT ÉS MOST, ahogy egy régi barátom szokta volt mondani, a jelen közepén vagyunk, ahol a tisztánlátás sohasem garantálja a tökéletes látást.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Csak a holttesteden át
Joe Hill: NOS4A2
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
John Cure: Hontalan lelkek
Joe Hill: Szarvak
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Szergej Lukjanyenko: Kvázi
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád