Pet ​Sematary 30 csillagozás

Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary Stephen King: Pet Sematary

The road in front of Dr. Louis Creed's rural Maine home frequently claims the lives of neighborhood pets. Louis has recently moved from Chicago to Ludlow with his wife Rachel, their children and pet cat. Near their house, local children have created a cemetery for the dogs and cats killed by the steady stream of transports on the busy highway. Deeper in the woods lies another graveyard, an ancient Indian burial ground whose sinister properties Louis discovers when the family cat is killed.

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Hodder & Stoughton, London, 2019
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781529378306
>!
Gallery Books, New York, 2019
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781982115982
>!
Hodder & Stoughton, London, United Kingdom, 2019
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781529378313

15 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 11

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Szentinel>!
Stephen King: Pet Sematary

King művei akkor igazán ijesztőek, amikor a mindennapokat alakítják át horrorrá. Amikor felteszel magadnak egy kérdést, aztán arra leszel figyelmes, hogy nem mered megválaszolni. A Pet Sematary (Kedwenczek temeteuje) a halál témáját járja közbe, mely a legelemibb félelmeink egyike. Méghozzá azért, mert tudjuk, hogy egyszer el fog jönni. Na de vajon mikor? És hogy? És ha lenne rá lehetőségünk, visszahoznánk-e valakit a halálból, függetlenül attól, mibe kerül?

Főszereplőnk, Dr. Louis Creed épp ezzel szembesül, mikor tudomást szerez egy rejtélyes helyről, ahol ha eltemetik a holtat, feltámad. Louis elvesztette kisfiát, és nem tudott megbirkózni a hiányával, ezért bevállalta, hogy megszegi a természet törvényét, és feltámasztja fiát. Azzal azonban nem számolt, hogy az, aki megpróbálta áthágni a világ törvényeit, mindig meglakolt valamilyen formában. Ez alól pedig Louis sem kivétel…

A Pet Sematary nem csak a halálról szól, hanem arról is, ahogy az ember dacol a világgal, és annak törvényeivel. Mindig azt hisszük, hogy jogunk van beleszólni olyan témákba, amiket mi épp ésszel fel nem bírunk fogni. Aztán jön a csattanó, hogy semmi nincs ingyen. Az ár pedig, amit fizetni kell érte, sokszor nem is éri meg. Persze akkor még jó ötletnek tűnt…

A könyv a szokásos kingi minőséget szállítja, pozitív értelemben. Igaz, hogy a cselekmény lassan indul be, de ezúttal végig jelen van a rejtélyesség, az a misztikum, ami egy ilyen történet elmeséléséhez szükséges. Emiatt egyszer sem éreztem unalmasnak a könyvet, ellentétben mondjuk a Cujóval, ahol igazából csak a könyv fele után éreztem érdekesnek a sztorit.

A Pet Sematary egy érdekes, izgalmas és emberi történet, tele könnyfacsaró és hátborzongató jelenetekkel, de hogy teljesen őszinte legyek, a gondolatok, melyek a szereplők fejében születtek, sokkal ijesztőbbek voltak. A gonosz maga ugyanis nem a tetteinkből, hanem a gondolatainkból táplálkozik. A tett csak a katalizátor. Érdemes elolvasnia mindenkinek, akit érdekel a halál, mint téma, és a természettel vívott küzdelem. Szerintem még kezdő King regénynek is alkalmas, mivel nem tartozik a mester sok száz oldalas klasszikusai közé, és nem nehéz azonosulni a szereplőkkel sem.

3 hozzászólás
entropic P>!
Stephen King: Pet Sematary

Nemtom, miért kezdem kb. az összes King-értékelésemet magyarázkodással meg a disclaimerrel, hogy igazából szerintem King sokszor elég béna, de mindegy, ezt is azzal kezdem, hogy King szerintem tök béna, vagy legalábbis valami Bevezetés a (pop)pszichológiába-szerűen egyszerű sokszor, amikor megpróbál lelkizni – márpedig mindig megpróbál lelkizni. A lelkizés meg hülyén áll neki. Nem kell azt direktbe csinálni (legalábbis ha valaki nem ért hozzá, akkor nem).

Ennek következtében: csak röhögök (kínomban) az olyasmiken (hétköznapi dolgokon), mint amikor valamelyik szereplő évtizedes traumáktól szabadul meg csudálatos-hirtelen egy éjszakai házastársi beszélgetés alatt (és olyanokat mond, hogy: úgy érzi, mintha felöklendezett volna valamit, ami évtizedek óta mérgezte – váó, tényleg? és tényleg elhiszed, hogy ettől hirtelen minden oké lesz?).

Amin viszont nem röhögök, ellenben kiráz tőle a hideg, az az elvileg hihetetlen horror, ami itt a feldolgoz(hat)atlan gyász/bűntudat/veszteség/önvád következménye, a hisztérikus érzésé, hogy: ez az egész az én hibám, én vétkem, én b*sztam el, hogy csináljam vissza, bármit megtennék, hogy visszacsináljam. King meg tök logikusan végiggondolja és -viszi, hogy mi ez a minden.

FoolsGold>!
Stephen King: Pet Sematary

Ahogy beindul a történet, úgy ragad egyre jobban magával és csak olvasnék és olvasnék, de egy idő után képtelenség érzelmileg egyszerre befogadni azt, amit a könyv nyújt. Tudatosítja, hogy a halál mennyire ott van a hétköznapjainkban és nem tehetünk ellene semmit, ha akar, lesújt. Ez van, fogadd el és ne harcolj ellene, ne játsz 'Istenesdit', mert drágán meg fogsz fizetni érte.
Hihetetlenül tetszett, azt hiszem magasan vezeti a kedvenc könyveim listáját.

Gulo_gulo>!
Stephen King: Pet Sematary

Nem különösebben szeretem Kinget – A sárkány szeme kivételével, ami ugye nem tipikus King. Ebben a történetben is alig akad szimpatikus szereplő, ami ugyan lehet reális, de attól még nem kellemes.

Honey_Fly P>!
Stephen King: Pet Sematary

Nem sok Stephen Kinget olvastam, de annak idején ettől a könyvtől rázott a hideg, és ezt imádtam.

Hheni>!
Stephen King: Pet Sematary

Ezután egy hónapig összerezzentem minden egyes macskától :D

Ildiko_Lengyak>!
Stephen King: Pet Sematary

Valahogy ettől a könyvtől messze nem lett akkora bajom a macskákkal, mint a Cujo miatt a kutyákkal. Amúgy zsúfolásig van tömve halállal, de nem a hentelős módon, hanem inkább olyan kérdések tekintetében, amik mindenkit foglalkoztatnak ezzel a témával kapcsolatban. Mi van a halál után? Hogyan dolgozza fel az ember a szerettei elvesztését? Hogyan (nem) tudunk szembenézni saját múlandóságunkkal? Van-e visszaút a halálból? Mit tudunk tenni azokért, akik elvesztettek valakit? Nyilván nem mindegyikre van kész válasz, de az látszik, hogy Kinget érdekelte a téma, és jó alaposan utána is olvasott.

theadoro>!
Stephen King: Pet Sematary

Hátborzongató, nyomasztó, izgalmas. Érdekes alaptéma, remek kidolgozás, habár számomra kicsit lassan indult be a cselekmény, a végére szépen kiteljesedett. Tetszettek a jellemábrázolások, valamint a pszichés összefüggésekre történő rávilágítás is. Nagyon jó könyv!

>!
Hodder & Stoughton, London, 2007
466 oldal · ISBN: 9780340951460

Népszerű idézetek

ℕnabella>!

The soil of a man’s heart is stonier; a man grows what he can and tends it.

ℕnabella>!

It's probably wrong to believe there can be any limit to the horror which the human mind can experience. On the contrary, it seems that some exponential effect begins to obtain as deeper and deeper darkness falls-as little as one may like to admit it, human experience tends, in a good many ways, to support the idea that when the nightmare grows black enough, horror spawns horror, one coincidental evil begets other, often more deliberate evils, until finally blackness seems to cover everything. And the most terrifying question of all may be just how much horror the human mind can stand and still maintain a wakeful, staring, unrelenting sanity. That such events have their own Rube Goldberg absurdity goes almost without saying. At some point, it all starts to become rather funny. That may be the point at which sanity begins either to save itself or to buckle and break down; that point at which one's sense of humor begins to reassert itself.

ℕnabella>!

You learned to accept, or you ended up in a small room writing letters home with Crayolas.

ℕnabella>!

Only children tell the whole truth, you know. That's what makes them children.

ℕnabella>!

Faith is a great thing, and really religious people would like us to believe that faith and knowing are the same thing, but I don't believe that myself. Because there are too many different ideas on the subject. What we know is this: When we die, one of two things happens. Either our souls and thoughts somehow survive the experience of dying or they don't. If they do, that opens up every possibility you could think of. If they don't, it's just blotto. The end.

ℕnabella>!

May be she’ll learn something about what death really is, which is where the pain stops and the good memories begin. Not the end of life but the end of pain.

ℕnabella>!

What's been tried once had been tried once before… and before… and before…

ℕnabella>!

The old sleep poorly. Perhaps they stand watch.

>!

God save the past, Louis thought and shivered for no good reason other than that the day would come when he would be every bit unfamiliar to his own blood – his own grandchildren if Ellie or Gage produced kids and he lived to see them. The focus shifted. Family lines degenerated. Young faces looking out of old photographs.

189-190. oldal, 33. fejezet (Doubleday, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: The Vampire Lestat
Shirley Jackson: The Haunting of Hill House
Robert Marasco: Burnt Offerings
Ken Greenhall: Elizabeth
H. G. Wells: The Island of Doctor Moreau
Carlos Ruiz Zafón: Marina (angol)
Josh Malerman: Malorie (angol)
Riley Sager: Home Before Dark
Justin Cronin: The Passage
Peter Straub: Floating Dragon