Csipkerózsikák 13 csillagozás

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

Stephen ​King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából?
Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébesztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok.
Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King – Owen King: Sleeping Beauties

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 2018
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059264 · Fordította: Dranka Anita

Kedvencelte 1

Most olvassa 37

Várólistára tette 239

Kívánságlistára tette 310

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

Az év nagy várakozása… És jön a fejvakargatás…

Nem tudom, hogy, és hol kezdjem el. Amíg kitalálom, addig csak néhány szóban kitérek a kalandos kiszállításra, ami megérne egy külön karcot „én és a GLS” címmel, valamint a szakmai előmenetelem fontossága miatti „kicsi” időhiányra. Na de a lényegre térve…

Ej, nem tudom miért, de ez már nem annyira tetszett. Nem ismertem ki magam a King család egy újabb megismert tagján. Nem látom benne azt, hogy Owen keze mit is írt, csak a név van ott?? Apuci összes monumentális regénye azonban valahogy visszaköszön az oldalakon. Pont a Végítéletnél (ami szintén ismerősen visszacsenghet ezen könyv olvasása közben) írtam (talán?) arról, hogy az írásmód sokat dob azon, mit is olvas az ember. Meg azok a gondolatokról a jóról, rosszról, meg effélékről, amik benne vannak ebben is. És itt a hangsúly: ezt már olvastam!!

Valljuk be, összeszámolva, rohadt sok a 72 karakter. Bármennyire is erőssége Királyunknak (nem Zámbó Jimmynek) a karakterábrázolás, ez most semmilyen lett. Jó-jó, de nincs meg az a mélysége, ami korábban megvolt. Fele ennyi ember, na meg a kis Vukból is kevesebb több lett volna. Ami csábított, az alapkoncepció, ami a fülszövegben kibontakozik. Érdekesnek hat, egyedinek, azonban a férfi-nő összehasonlításon, megfejelve egy jó kis önkritikus éllel, na meg egy feminin utópia gondolatán túl más mindent nem sikerült kibontani attól függetlenül, hogy a rétes effektus kicsúcsosodik. Sok a kérdés: kicsoda Evie? Mi a Fa? Hogy kezdődik? Hol? Miért? …

Jó-jó, de jobbat, eredetibbet vártam volna. Nagyon sok, főleg a első felében, az elnyújtott, unalmas rész. Ezen a bibliai – hollywoodias végkifejlet sem tudott javítani, de rontani sem. Nem tudom, bajban vagyok vele. Jóindulatú 4 csillag lenne, de most nem vagyok abban a hangulatban. Inkább maradok a régieknél.

6 hozzászólás
>!
Voorhees
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

Ha ezt a könyvet csak Stephen King írta volna, azt mondanám, ez most nem igazán jött össze. Persze figyelembe kell venni, hogy a regénynek van egy másik, jóval tapasztalatlanabb szerzője is. Az apa-fia szerzőpáros által írt műnek nagy reményekkel futottam neki, de a több mint 700 oldal eléggé csalódást keltő olvasmánynak bizonyult számomra.

Az alapötlet pedig kiváló, a fülszöveget olvasva már előre dörzsöltem a kezem, sajnos azonban az írás messze elmaradt a mestertől megszokott színvonaltól. A regény műfajbeli besorolása sem pontos a fülszövegen, ugyanis a történetnek annyi köze van a fantasyhez, mint a játékvasútnak a valódi villanymozdonyhoz. A horror kategóriába sem sorolható, ugyanis a legcsekélyebb borzongást sem kelti. Leginkább akció elemekkel dúsított drámának mondanám, mely tökéletesen leírja egy kisváros férfi és női elméinek működését pszichológia szempontból egy krízishelyzetben. Csakhogy az olvasó nem szakkönyvet, hanem szórakoztató irodalmat vásárolt, és ezzel bizony alaposan mellélőtt.

A történet a szokásos, King-től megszokott lassú építkezést követi, azonban később sem kapcsol magasabb fokozatra, csak néhány izgalmasabb résszel találkozhatunk. Az Auróra jelenség nem kap nagyobb reflektorfényt, mint amit érdemel, viszont a túl sok szereplő indokolatlanul szétdarabolta a cselekményt és elnyújtotta azt. A végkifejletre több, mint hatszáz oldalt kellett várni, melyen sokszor csak átszenvedtem magam, a tetőpont pedig csalódást keltő, minden eredetiséget nélkülöző és ötlettelen. Mivel azért a mestertől már jó néhány könyvet olvastam, ki merem jelenteni, hogy azt a részt nem ő írta, csak kár, hogy a nevét adta hozzá. Más módja is lett volna, hogy segítse a fiát, aki talán nem az írói pályára való.

A történetvezetésen egyértelműen és világosan látszik hol nyúlt bele az apuka és próbálta megmenteni, élvezhetővé tenni a regényt, csak ezek jórészt hamvába holt próbálkozások voltak a központi cselekmény elcsépeltsége következtében. A szereplők semmitmondóak, talán Evie Black monológjai tartalmaztak nyomokban humort, egyébként az összes dialógus száraz és sivár. Clint, mint férfi főszereplő hatalmas baklövés, jellemfejlődést nem tud felmutatni és semmilyen lelki vívódást nem él át, pusztán elfogadja Evie sztoriját. Pedig neki kellene a legjobban kételkednie, mint pszichiáternek. Én sokkal inkább Frank Geary-re bíztam volna a férfi főszerepet, akiben indulatkezelési problémái ellenére sokkal több lehetőség rejtőzött. A nők visszatérését követő záró oldalak pedig egyenesen nevetségesek.

Az év egyik nagy várakozása számomra az év egyik legnagyobb csalódása. Owen King-nek igencsak össze kell kapnia magát, ha ezen a pályán sikeres akar lenni, mert apuci hírneve csak egy darabig teszi eladhatóvá a regényeit. A mester pedig jobban tenné, ha átgondolná, mihez adja a nevét. Az utószó szerint az eredeti változat még ennél is hosszabb volt. Nem lett volna a szerkesztő helyében, mikor áthámozta magát az oldalak ezen unalmas tömegén. Kibírhatatlan kínokat élhetett át.

3 hozzászólás
>!
Kogoro
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

http://koszeglira.blogspot.com/2018/12/stephen-es-owen-…

Stephen Kingnek nincs szüksége gyilkos bohócokra, vámpírokra vagy elátkozott hotelekre ahhoz, hogy ismét megborzongassa olvasóit. A szörnyetegek nem csak szőrös vadállatok lehetnek, hanem hétköznapi emberek is, akik képesek szörnyű tetteket véghez vinni, ha bizonyítani akarják igazukat. A Csipkerózsikák 700 oldalon keresztül fenntartja az olvasók figyelmét, hiszen tele van izgalommal és váratlan fordulatokkal, s szinte észre sem vesszük az idő múlását olvasás közben. Természetesen King más műveihez hasonlóan most sem csak a rettegés adja a cselekményt, ezúttal is alapos lélekrajzot kapunk a szereplőkről, akik néha annyira valóságosnak tűnnek, hogy szinte kilépnek a kötet lapjairól.

2 hozzászólás
>!
Praetorianus P
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

Jaj nekem, most mit írjak? Ha Owen első munkáját kéne értékelnem, akkor őszintén írnám, hogy gratulálok, így tovább, szép kezdés. Na de itt van egy sokkal nagyobb név is a borítón, Tőle pedig nem nagy teljesítmény ez a 700 oldal (nem mennyiségileg, hanem tartalmilag értem…). Owenre azt mondanám, hogy nyúlt néhányat apuci kliséi közül, Kingre azt írom, hogy ismétli magát. Van itt ugyanis minden, amit már olvastunk korábban, méghozzá ennél jobban kivitelezve.
A fő mondanivaló elég egyértelműnek tűnik: minden férfi idióta, kapjuk be. Ha nő írta volna a könyvet, biztosan felrónám neki a feminista felhangot, Kingtől (illetve Kingéktől) viszont értetlenül fogadtam a dolgot. Evie, a titokzatos nő, az egyetlen, aki dacol az Aurorával, egy olyan figura, akit nem igazán tudok hova tenni. Próbáltam lassan olvasni, gondolkodni a fejezetek között, főként azon a másik világon, ahova az alvó nők kerültek, próbáltam rájönni, hogy Evie fája vajon minek az allegóriája, de szerintem nem jártam sikerrel. Szóval egy dolog biztos: ha nem is King legjobbjai között van a Csipkerózsikák helye, az tuti, hogy érdemes beszélni (eszmét cserélni) róla.
A történet erőssége a középpontba helyezett zárt közösségben rejlik. Az emberek sokszínűségének ábrázolása Kingnek mindig is a kisujjában volt, itt is életre kelnek a karakterei. Sokan, sokféleképpen reagálnak a szokatlan (misztikus, hihetetlen, khm…bullshit) problémára, a Csipkerózsika Aurórájáról elkeresztelt álomkórra, ami szelektíven támad, kipécézve magának mindenkit, aki XX kromoszómával rendelkezik. És hogy mit kezdenek a férfiak a nők nélkül? A konfliktusok elkerülhetetlenek. spoiler
Van itt tehát minden, amit a Mestertől korábban már láthattunk. Kicsi, zárt közösség a'la „Búra alatt”, posztapokaliptikus érzés „Végítélet” módra, sőt spoiler még egy kis Halálsoron érzet is spoiler. Nem panaszkodok, nem volt ez rossz olvasmány, de a túlírtság itt újabb csúcsokat döntött, ami miatt néha sikerült unatkozni olvasás közben. A kissé tündérmesés beütés sem feltétlen vált javára a sztorinak, a világvége hangulat és a reakciók sokaságát tömörítő dráma bőven elég lett volna. Még friss az élmény, így elég nehéz dönteni a pontszám tekintetében, de a végülis pozitív kicsengés miatt végül megelőlegeztem azt a fél csillagot is, aminél rezgett a léc. Legyen tehát 10/8, és mindenképpen érdemesnek tartom egy jövőbeli újrázásra, minden hibája ellenére is.

1 hozzászólás
>!
Lanti18
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

A könyvben sok helyen élesen elüt egymástól Stephen és Owen stílusa, néhol Owen részeinél (amit az övének érzek) azt érzem, hogy jó-jó, de a hiánya nélkül sem veszne az olvasásélményből. Nem rossz, King rajongóknak mindenképpen javaslom, de King-szüzeknek nem ezt javasolnám első olvasásra,

>!
enceladus93
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák

Vegyes érzelmeim vannak. Rengeteg ötletet hasznosít újra King korábbi könyveiből (különösen a Végítéletből, vagy A Búra alattból), szóval nem túl eredeti. De valószínűleg nem volt cél, hogy az legyen, ugyanis ez a könyv legalább annyira politikai pamflet, mint amennyire regény; az Üzenet átadása a lényeg. Összességében úgy vélem, King tett egy szívességet a fiának, de a Csipkerózsikák nem egy kiemelkedő alkotás.


Népszerű idézetek

>!
bokrichard

Terry kedvelte ugyan a társát, de az biztos, hogy nem őt hívta volna telefonos segítségként a Legyen ön is milliomos!-ban

50. oldal

>!
Voorhees 

Amint meghaltam, bezárul a kapu, ami ezt a világot összeköti az álom világával. Előbb-utóbb minden nő elalszik, előbb-utóbb minden férfi meghal, és ebből a meggyötört világból feltör a végső megkönnyebbülés hatalmas sóhaja. Madarak fészkelnek majd az Eiffel-tornyon, oroszlánok sétálnak majd Fokváros utcáin, és a vizek elárasztják New York városát. A nagy halak azt mondják majd a kis halaknak, hogy álmodjanak nagyhal-álmokat, mert a Times Square elég tágas, és ha valaki ott képes szembeúszni az árral, akkor bárhol képes lesz rá.

362. oldal, 20. fejezet, 8.

>!
Voorhees 

Az anyáknak természetes tehetségük volt a rendőri munkához, mert a totyogós kisgyerekek a bűnözőkhöz hasonlóan agresszívek és törnek-zúznak.

3. Fejezet, 1., 66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Amy Plum: Álomcsapda
Ilsa J. Bick: Hamvak
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
Maryrose Wood: Méregnaplók
Rachel Caine: Az üvegház
R. L. Stine: Válj láthatatlanná!