Mr. ​Mercedes (Bill Hodges 1.) 89% 644 csillagozás

„Nem a bűntudat az egyetlen oka az öngyilkosságnak. Néha egyszerűen csak megunja az ember a délutáni tévéműsort.”

Ha egy éve ilyenkor valaki azt mondja nekem, hogy King műveinek lelkes és odaadó híve leszek, méghozzá olyannyira, hogy a Bill Hodges-széria nyitókötetéről valósággal le sem bírok szakadni, annyira nem hagy nyugton, minden bizonnyal nevetek egy jót. Számomra tényleg ő az idei év egyik, ha nem a legnagyobb felfedezése, azt hiszem, ezt a kötetet is kapásból repítem a kedvenceim közé, lelkesen várva a folytatást. Ezt illetően mondjuk vannak apróbb kétségeim, mert habár a nyugalmazott detektív összefogja a sort, vajon lesznek-e annyira jók a következő kalandok, mint ez? Csak mert a Mr. Mercedes nálam a tökéletességet súrolja, de elég is a zárójelből – ez a könyv úgy jó, ahogy van és kész.

Aki egy egyszerű, mezei kis krimit, esetleg thrillert vár az Öregtől, az talán jobb, ha tisztában van egy valamivel: ennél a pasasnál aztán semmi nem egyszerű. Ennyi regénnyel a háta mögött akár egy gyengébb kilengést is megengedhetett volna magának, de tökéletesen vette az új évezred által emelt kihívások átugrását, gondolok itt a mindenféle technológiai újításokra, amik itt is hangsúlyos szerephez jutnak. (És teljességgel hihető módon, mértékben, helyenként csipetnyi tolerálható fantáziával. Mindezek ott vannak a jó könyvek hozzávalói közt.) Mert ahogyan egy Columbo-epizód elején rögtön arcunkba kapjuk a tényállást, úgy itt is tálcán kínálja magát az elkövető, ráadásul egyenesen annak, aki el akarja kapni. Mondjuk elég nehéz ügy lehet egyszerre a macskának és az egérnek is lenni, a sokszor idegőrlő küzdelem megjelenítésének tekintetében a lapokon azonban ismételten bravúros, amit István úr művel: így válik rokonszenvessé az éppen hogy visszavonult Bill és pont ezért kívánnánk mi is a lehető leghamarabb a mercis gyilkos végét. Az a fajta feszültségadagolás és összetett, aprólékos, már-már pszichológiai mélységeket súroló történetvezetés, amivel szembesülünk, rendkívül lenyűgöző és megsüvegelendő.

Egyáltalán nem várom már a „nagy csodát” és hogy valamikor annyira ijesztőnek fogok tartani egy SK-könyvet, mint a Carrie vagy a Cujo, nem. Valósággal elvarázsol és teljességgel megbabonáz, amit a tollával billentyűzetével művel az ember – akaratlanul is a lelkünk legmélyén szunnyadó szörnyetegeket hozza a felszínre. Azokat, amelyekkel nap mint nap küzdünk és legszívesebben eltemetnénk őket, mégis lehetetlen. Mert odabent zajlik az örökös tortúra, aminek sokszor lehet kegyetlen a vége, de ez együtt jár az élettel. Könnyen lehet, hogy a sokáig burokban nevelt, agyonszeretgetett ember nem tud már mihez kezdeni a kis gubójában és kénytelen megszabadulni a felhalmozott impulzusoktól – ki így, ki úgy…

Sok, legalább tíz korai King regényt olvastam még ifjú koromban a Christine-től a Tűzgyújtó-ig, meg még tovább, s nagy tiszteletem alakult ki a szerző iránt. De ez most teljesen más. Egy általam nem várt kitűnő bűnügyi történet a mindenféle Kingtől megszokott misztika nélkül, oly gazdag lélekrajzokkal, hogy az olvasó lélekbelátónak érzi magát néha, miközben emészti a gondolatokat. Nem lektűrnek, igazi irodalomnak érzem, amit krimi volta ellenére vaskossága is bizonyít – s nem azért, mert túlírt. Egyszerűen zseniálisnak tartom, alig tudom időnként ott hagyni, oly fordulatos a cselekmény. El kell olvasnom a folytatásokat is…

Végre egy jó krimi / thriller Kingtől.
Mozgalmas, izgalmas, filmszerű és fordulatos.
A szereplőket nagyon szerettem, különböző karakterekből a végére érdekes csapat áll össze. Sok információt, háttértörténetet tudhatunk meg a karterekről, még a kevésbé központi emberekről is.
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra és a folytatásokra. :)
Ajánlom minden krimi vagy King rajongónak!

Érezhető, hogy nem ez a műfaj, ahol King otthonosan mozog. De misztikum nélkül is remek szórakozást nyújtott, és igazán izgalmas krimire sikeredett.
Eleje kicsit döcögősen indult, de aztán szép lassan kezdett beindulni minden és élvezettel olvastam.
Hodges nyugdíjas nyomozónk levelet kap, és ezzel esélyt is, hogy lezárja az utolsó befejezetlen ügyét. Segítők is akadnak páran. King még mindig nagyszerű karaktereket tud alkotni. Humorban sem volt hiány, sokszor gúnyos, de ez sosincs ellenemre.
Szembesülhetünk az öregkor minden szenvedésével, amit azt hiszünk mi sosem élünk meg. De még ezt is sikerült humorosan adagolni.
Brady személyében is kiváló karaktert kaptunk. Élvezet volt olvasni mi játszódhat egy ilyen ember fejében. Egyre jobban borult el az elméje, ahogy Hodges közelebb került hozzá.
A vége pedig nagyon izgalmas lett, bár kicsit talán összecsapott.
Macska, egér játszmának lehetünk a szemtanúi, váratlan fordulatokkal. Érdemes elolvasni, aki egy jó kis krimire vágyik.
Nem lett kedvenc, de kíváncsian várom majd a folytatást.

A kívülálló után kedvet kaptam, hogy megismerjem Hodges nyugalmazott detektívet és Hollyt, és a kezdeteket. A cselekmény kicsit lassan indult, de így is nagyon izgalmas volt, fokozatosan bontakozott ki a történet. Hodges a nyugdíjba vonulása után unatkozik és egyre gyakrabban nézegeti azt a bizonyos pisztolyt, ami véget vethetne szenvedésének. Utolsó ügye, a Mercedeses gyilkos megoldatlan esete azonban nem hagyja nyugodni, és mikor maga a gyilkos ad lehetőséget kiléte kiderítésére, felköti a plusz kilókat a gatyájával együtt és megmutatja, hogy lehet, hogy nyugalmazott detektív, de még nem halt meg. King ügyesen mutatja be a gyilkos és a nyomozó párharcát váltott szemszöggel, így mindkettejükhöz egyre közelebb kerül az olvasó. Jerome és Holly csak hab volt a tortán, remekül illettek Hodges gazdához és elszántságuk révén a detektív sem adja fel. A könyv vége vált igazán izgalmassá, és bár nagyon vártam hogy üldöző és üldözött összemérje erejét, úgy tűnik King egy kicsit másképp gondolta és spoiler, ami egyébként meglepő csavar volt.

Tyű, hogy azt a fűzfán fütyülő, kiszidolozott rézangyalkáját neki, ez megint csúcsszuperre sikeredett, Mr. King. :)
Sokan fanyalogtak, hogy ez rövidebb lett, mint az Álomdoktor ugyanolyan áron, de nem baj, cukorfalatkáim, majd meglátjátok, hogy ez pont így volt jó és elegendő, semmi félrebeszélés, semmi sallang, csak a tiszta cselekmény, ami pörgősségben és izgalomban a 11/22/63 finishét idézte fel bennem, legalább annyira drukkoltam a mostani gárdának, hogy időben megtegyék, amit meg kell tenniük, mint ott Jake-nek és Sadie-nek.

King a tőle megszokott és jól bevált elemekkel operál, mint a mindkét (Nyug. Det. Hodges és Mr. Mercedes) oldalról párhuzamosan futtatott történetvezetés, eszményien adagolt feszültségkeltés és csúcsra járatott (Mercedes:) izgalomfaktor, bár masszívan érződik rajta a korából és az írói tapasztalatából fakadó kiforrottság, mert a durvább jelenetek sokkal inkább háttérbe kerültek a régi könyveihez képest, azért kapunk mégis pár falatnyi rettegést, inkább csak a hírneve kedvéért, mert ez már kőkemény bűnügyi regény, finoman átszőve King atmoszférájával.
Olvasás közben odaköszöntek az AZ a Joyland és az Alvajárók egyes részei, momentumai, de csak éppen annyira, hogy ne felejtsem, ezt is King apu írta. :)

Nagyon szerettem, (a borítója az eddigi legkirályabb!) és kíváncsian várom a beígért további két Hodges történetet, mert szimpi volt a találkozás a dagadt öregfiúval, Debbie kék esernyője alatt. :)

Izgalmas krimi King tollából, annyira képszerűen festi meg, mintha filmen láttam volna a jeleneteket.
Bill Hodgest a nyug. det. a feladás és a halál torkából hozza vissza egy régebbi ügyéből előkerülő pszicho fazon. A nyomozás során nem szokványos segítőtárasakat gyűjt maga köré nem mindig tudatosan.
Érdemes elolvasni!
Várom a második rész olvasását, és biztosan elkezdem a sorozat megnézését.

Nehéz értékelést írni a világ (szerintem) legjobb írójának egyik újabb könyvéről.
Imádom King-et. Nem olvastam tőle mindent, de azért már nagyon sok könyvet, és ez az első olyan ami nem kifejezetten horror. De persze King itt is megállja a helyét :)

A legszörnyűbb a könyv olvasása közben az volt, hogy ezek a könyvben leírt terror támadások azóta megtörténtek a való életben is :(
– Belehajtottak kamionnal a tömegbe
– Koncerten hajtottak végre terrortámadást…

A legrosszabb tényleg az volt, hogy úgy olvastam hogy bár ez egy könyv, egy kitaláció,és valljuk be King többi regényében leírtak nehezen állnák meg a helyüket a való életben, de ez, ez sajnos megtörténhet, és meg is történt, azzal a különbséggel hogy itt a terrorista csak simán őrült, nem követ semmilyen vallási dolgot… Bár nem tudhatjuk a való életben mik zajlanak a terroristák fejében, és nem is akarom tudni…

A történet szerint van egy nyugdíjba vonult nyomozó, aki nem tudta elkapni a Mercedessel tömegbe hajtó gyilkost, és a nyugdíjba vonulása óta nem csinál semmit, csak tévét néz, és eszik… És aztán történik valami ami miatt újra fel kell vennie a fonalat, neki kell állnia nyomozni a gyilkos ellen, és ez új értelmet ad az életének. Nyomozós könyv, megspékelve King stílusával. Nagyon jó volt, bár én az igazán horror regényeit jobban szeretem. De érdemes volt elolvasni.

Szeretem Stephen King regényeit, mert mindegyik könyv azt nyújtja, amit elvárok egy jó könyvtől: izgalmas, pörgős, érdekfeszítő. Rádásul King regényeinek van még egy sajátságos hangulata is, ami egy hatalmas pluszt nyújt számomra. King olyan mesterien szövi a cselekményeket, hogy az események szinte megelevenednek előttem. Nagyon tetszenek a karakterek, Jerome és Holly párosa kimondottan szimpatikus. Kiváncsian várom Hodges újabb kalandjait.

Letehetetlen volt, alig várom, hogy elkezdjem a második részt! A szerző többi könyvével ellentétben ez a kötet elég gyorsan, már az elején izgalmas lesz. A kedvencem Hodges nyomozó volt.