Mr. ​Mercedes (Bill Hodges 1.) 88% 512 csillagozás

Mr „450 oldal alatt nem könyv a könyv” King krimivizekre evezett. Közben kicsit megidézi saját nem krajcáros műveit, kicsit lesajnálja a balga bűnügyi tévésorozatok tévedéseit, azaz megtudhatjuk, hogy a szerző szerint azokban mi hülyeség és mi nem az. Azt hiszem a kezdeti lelkesedésem ez utóbbi megjegyzéseknél kezdett drasztikusan apadni. Van öregecskedő, a számítástechnika ellen beoltott nyugdíjas nyomozó és ellenpólusként egy nagyon-nagyon de még talán annál is gonoszabb sorozatgyilkos. A cselekmény robog, mint kerék nélküli szekér domboldalnak felfelé. A főszereplő szimpatikus és azonosulható lehet valakinek, aki nem én vagyok. Valahol a történet felétől minden érdeklődésemet elvesztettem és csak kínlódtam, ledobott magáról és nemcsak azért mert alsó hangon húztam volna belőle vagy 70 oldalt. Lehet, hogy rosszkor került a kezembe, mert éppen oda-vissza vagyok a Mindhunter sorozattól és amellett ez a könyv, mint ahogy a főszereplőjétől talán az várható, nyugdíjas tempójú.

Végre egy jó krimi / thriller Kingtől.
Mozgalmas, izgalmas, filmszerű és fordulatos.
A szereplőket nagyon szerettem, különböző karakterekből a végére érdekes csapat áll össze. Sok információt, háttértörténetet tudhatunk meg a karterekről, még a kevésbé központi emberekről is.
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra és a folytatásokra. :)
Ajánlom minden krimi vagy King rajongónak!

Érezhető, hogy nem ez a műfaj, ahol King otthonosan mozog. De misztikum nélkül is remek szórakozást nyújtott, és igazán izgalmas krimire sikeredett.
Eleje kicsit döcögősen indult, de aztán szép lassan kezdett beindulni minden és élvezettel olvastam.
Hodges nyugdíjas nyomozónk levelet kap, és ezzel esélyt is, hogy lezárja az utolsó befejezetlen ügyét. Segítők is akadnak páran. King még mindig nagyszerű karaktereket tud alkotni. Humorban sem volt hiány, sokszor gúnyos, de ez sosincs ellenemre.
Szembesülhetünk az öregkor minden szenvedésével, amit azt hiszünk mi sosem élünk meg. De még ezt is sikerült humorosan adagolni.
Brady személyében is kiváló karaktert kaptunk. Élvezet volt olvasni mi játszódhat egy ilyen ember fejében. Egyre jobban borult el az elméje, ahogy Hodges közelebb került hozzá.
A vége pedig nagyon izgalmas lett, bár kicsit talán összecsapott.
Macska, egér játszmának lehetünk a szemtanúi, váratlan fordulatokkal. Érdemes elolvasni, aki egy jó kis krimire vágyik.
Nem lett kedvenc, de kíváncsian várom majd a folytatást.

Izgalmas krimi King tollából, annyira képszerűen festi meg, mintha filmen láttam volna a jeleneteket.
Bill Hodgest a nyug. det. a feladás és a halál torkából hozza vissza egy régebbi ügyéből előkerülő pszicho fazon. A nyomozás során nem szokványos segítőtárasakat gyűjt maga köré nem mindig tudatosan.
Érdemes elolvasni!
Várom a második rész olvasását, és biztosan elkezdem a sorozat megnézését.

Tyű, hogy azt a fűzfán fütyülő, kiszidolozott rézangyalkáját neki, ez megint csúcsszuperre sikeredett, Mr. King. :)
Sokan fanyalogtak, hogy ez rövidebb lett, mint az Álomdoktor ugyanolyan áron, de nem baj, cukorfalatkáim, majd meglátjátok, hogy ez pont így volt jó és elegendő, semmi félrebeszélés, semmi sallang, csak a tiszta cselekmény, ami pörgősségben és izgalomban a 11/22/63 finishét idézte fel bennem, legalább annyira drukkoltam a mostani gárdának, hogy időben megtegyék, amit meg kell tenniük, mint ott Jake-nek és Sadie-nek.

King a tőle megszokott és jól bevált elemekkel operál, mint a mindkét (Nyug. Det. Hodges és Mr. Mercedes) oldalról párhuzamosan futtatott történetvezetés, eszményien adagolt feszültségkeltés és csúcsra járatott (Mercedes:) izgalomfaktor, bár masszívan érződik rajta a korából és az írói tapasztalatából fakadó kiforrottság, mert a durvább jelenetek sokkal inkább háttérbe kerültek a régi könyveihez képest, azért kapunk mégis pár falatnyi rettegést, inkább csak a hírneve kedvéért, mert ez már kőkemény bűnügyi regény, finoman átszőve King atmoszférájával.
Olvasás közben odaköszöntek az AZ a Joyland és az Alvajárók egyes részei, momentumai, de csak éppen annyira, hogy ne felejtsem, ezt is King apu írta. :)

Nagyon szerettem, (a borítója az eddigi legkirályabb!) és kíváncsian várom a beígért további két Hodges történetet, mert szimpi volt a találkozás a dagadt öregfiúval, Debbie kék esernyője alatt. :)

Nehéz értékelést írni a világ (szerintem) legjobb írójának egyik újabb könyvéről.
Imádom King-et. Nem olvastam tőle mindent, de azért már nagyon sok könyvet, és ez az első olyan ami nem kifejezetten horror. De persze King itt is megállja a helyét :)

A legszörnyűbb a könyv olvasása közben az volt, hogy ezek a könyvben leírt terror támadások azóta megtörténtek a való életben is :(
– Belehajtottak kamionnal a tömegbe
– Koncerten hajtottak végre terrortámadást…

A legrosszabb tényleg az volt, hogy úgy olvastam hogy bár ez egy könyv, egy kitaláció,és valljuk be King többi regényében leírtak nehezen állnák meg a helyüket a való életben, de ez, ez sajnos megtörténhet, és meg is történt, azzal a különbséggel hogy itt a terrorista csak simán őrült, nem követ semmilyen vallási dolgot… Bár nem tudhatjuk a való életben mik zajlanak a terroristák fejében, és nem is akarom tudni…

A történet szerint van egy nyugdíjba vonult nyomozó, aki nem tudta elkapni a Mercedessel tömegbe hajtó gyilkost, és a nyugdíjba vonulása óta nem csinál semmit, csak tévét néz, és eszik… És aztán történik valami ami miatt újra fel kell vennie a fonalat, neki kell állnia nyomozni a gyilkos ellen, és ez új értelmet ad az életének. Nyomozós könyv, megspékelve King stílusával. Nagyon jó volt, bár én az igazán horror regényeit jobban szeretem. De érdemes volt elolvasni.

Szeretem Stephen King regényeit, mert mindegyik könyv azt nyújtja, amit elvárok egy jó könyvtől: izgalmas, pörgős, érdekfeszítő. Rádásul King regényeinek van még egy sajátságos hangulata is, ami egy hatalmas pluszt nyújt számomra. King olyan mesterien szövi a cselekményeket, hogy az események szinte megelevenednek előttem. Nagyon tetszenek a karakterek, Jerome és Holly párosa kimondottan szimpatikus. Kiváncsian várom Hodges újabb kalandjait.

Annyira beteg, annyira „valos”, es annyira King.
Basszus… soha nem gondoltam volna, hogy a kezdeti lassu folyasu kis valamibol ez kerekedik ki. Fenomenalisan beteg dolgai voltak, de baromira elveztem.
Nem is tudnek hirtelen donteni, hogy Bill vagy Brady e a jobb karakter. Fuh hat ez kellett a lelkemnek.

Nem igazán jött be ez a könyv, de mivel kíváncsi vagyok Brady -vel mi lesz, így a folytatásokkal is megküzdök. Valahogy nem kötött le a történet, de voltak benne izgalmas részek. A kezdő jelenetnél még úgy gondoltam, hogy jó lesz ez. Lassan haladt a történet, a vége meg túl pörgős, végülis izgalmas volt. Brady nagyon beteg, de mégis valahogy őt bírtam a legjobban a történetben, függetlenül az anyjával tartó (hogyismondjam) undorító viszonytól. Tetszett a kis szentélye, a kütyüi :)

Hmmmmmm!!!! ^^ <3
_
Na jó, kicsit bővebben! :D Imádtam! 1-1,5 évnyi kihagyás után annyira jó volt újra Kingtől olvasni! *-* Nagyon szeretem a stílusát, a sötét humorát, a karaktereit, a beteg szadista gondolatait! Krimiben is csillagos ötös! Azért megvolt kellőképpen a borzongás itt is, lelki hullámvasútnak nevezném ezt a könyvet!
Aki szereti Kinget, annak kötelező, aki nem ismeri annak nagyon ajánlom!