Mivel befejeztem az egész kötetet, így pótoltam a csillagozást és az értékelést:
A továbbiakban nem áll szándékomban, minden kisregényről értékelést írni, de az 1922-ről szóló kirohanásomat itt hagyom.
Végül, bár mind a négy történet tetszett, még is az első lett a kedvencem. A kötet négy, tematikusan összeillő történetet tartalmaz. A kisregények bár rövidek, nem könnyű olvasmányok (talán a harmadik a kivétel, ami elég mesésre sikeredett). Mindegyik komoly témákat, erős érzelmeket, és komoly döntéseket boncolgat. A történetekben a „főhőseink” valaki más halálát okozzák, van akinek a tette erkölcsileg igazolható, van akié nem. Mindenestre sokszor eszembe jutott, én vajon mit tettem volna az ő helyükben. És szeretem azt hinni, hogy én magam erkölcsileg megdönthetetlen vagyok, de ezt szerencsére addig úgy se tudom meg, amíg nem találom magam egy ilyen helyzetben. És emiatt talán a harmadik történet volt a legfelkavaróbb. Hiszen a történet végén spoiler
Mindegyik történetnél voltak pontok, ahol arra gondoltam: „igen jól tetted, én is így tennék”, míg máskor teljesen máskép. Egy valami biztos, mind a négy esetben a főhősök számára erkölcsileg igazolható volt a tettük – a két nő esetében talán egy kívülállónak is –, és éppen emiatt voltak annyira érdekesek, és megrázóak a történeteik.
Mindenkinek ajánlom, továbbra is úgy gondolom, King szeret túlírni, így elsősorban a kisregényeit, novelláit preferálom. De nem gondolnám tökéletes első könyvnek valakinek, aki éppen ismerkedne az íróval.
A címválasztás és a borító pedig egyszerűen tökéletes, felesleges erről bármi mást mondani.
Szóval nem szoktam ilyet csinálni, de most értékelem a könyvet, úgy, hogy még nem olvastam el, de annyi érzelem kavarog bennem, hogy muszáj. Már egy ideje szeretném megszerezni ezt a kötetet, amióta láttam, hogy az egyik streaming szolgáltatónál spoiler az 1922 című novellából készült film megtekinthető. Mivel a könyvet még mindig nem tudtam beszerezni spoiler, így ebookban olvastam el. De ilyen düh, harag, legutóbb King miatt a Ragyogásnál volt bennem spoiler Ez a fajta nők iránti gyűlőlet, ami mindkét műből sugárzik borzalmas. Az-az arrogncia, amit a „főhősünk” megenged magának gyomorforgató. És bár a novella nagyon szépen és érdekesen van felépítve – külön öröm, hogy nem pusztán a gyilkosságról ír, hanem az egész évet bemutatja, mint egy szörnyű évet, kár, hogy nem 1920 a dátum, akkor még erősebb párhuzamokat tudnék vonni –, és egyértelműen a kedvenceim közé került spoiler és a filmet is meg fogom nézni, ezt az embert szívből megutáltam. Az egész műben spoiler végig a feleségét hibáztatja, azért, hogy meg kellett tenni. Azt szeretné ha sajnálnánk, vagy ha azt nem is, azt, hogy megértjük. Hiszen mennyire igaza volt spoiler. Egyetlen egy dolog adott egy kis megnyugvást, az, hogy az egész élete tönkrement, és ha nem is szenvedett eleget, azért jócskán kijutott neki a „mókából”. A fiúról a véleményem: spoiler És ami egy kis elégedettséget nyújt, a nőnek végig igaza volt, ha az a ******* férje és az a bolond fia, csak egy picit is elgondolkodik azon, amit a nő beszélt, akkor most ez egy másik könyvben, egy másik szerző története lenne, egy aranyos családról, akik túlélték a nagy gazdasági válságot együtt, szeretetben. De hát ez egy King kötet szóval…
Az értékelést kiegészítem, ha a többi novellát is ellolvastam és, a csillagozást is pótlom.