Minden ​haláli (A Setét Torony) 187 csillagozás

Stephen King: Minden haláli

Az emberrel bármi megtörténhet.

Például hazamegy, és otthon egy üzenet várja, amelyből kiderül, a felesége elhagyja. Mivel meg kell beszélniük a válást, beülnek egy étterembe az ügyvédjük társaságában, ahol is a főúr egy hatalmas konyhakéssel támad a vendégekre!

Vagy: 1408. Ha összeadjuk a számjegyeket, 13-at kapunk, ami szerencsétlen szám. De ha ráadásul egy szállodai szoba száma, amelyben az ember eltölt egy éjszakát… már ha túléli!

Vagy… de tudja mit, Kedves Olvasó? Üljön bele kedvenc karosszékébe, és olvassa el Stephen King tizennégy idegborzoló, lélegzetelállító, vérfagyasztó elbeszélését.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2004
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630775670 · Fordította: Müller Bernadett

Enciklopédia 7


Kedvencelte 19

Most olvassa 12

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 123


Kiemelt értékelések

mcgregor>!
Stephen King: Minden haláli

Ez egy változó színvonalú, de alapvetően nagyon ügyes novellaválogatás Kingtől. A novella műfaj egyébként is olyan, amelyben King legalább annyira ki tud teljesedni, mint a regényeiben. Nagyon jók a témaválasztásai, és tényleg kevés olyan akad ebben a válogatásban, amelyet a feledhető jelzővel illethetnénk. Értékesek és érdekesek az írónak az egyes novellák születésével kapcsolatos elő- vagy utószavai is.
A négyes boncterem a végletekig csigázza a feszültséget azzal, hogy egy halottnak hitt, mozogni és jelezni képtelen, ám teljesen magánál lévő ember bonctermi kínlódását mutatja be. Remekül felépített, aljasul idegtépő, de a humort sem nélkülöző mű.
A fekete öltönyös férfi egy kifejezetten nyomasztó, az embernek az ördögivel szembeni ősi félelmeire játszó, gyermeki nézőpontú novella. Bizarr és szürreális, mint az igazán hatásos horrorötletek.
Minden mulandó: kevésbé tetszett. Fura, és nem különösebben lenyűgöző. Az alapötlet (az autópálya pihenőhelyek vécéiben látott graffitik gyűjtése), amiről King a novella születése kapcsán beszámol, érdekes, de egy önálló novellát nem biztos, hogy megérne.
Jack Hamilton halála: bizonyos értelemben ez egyáltalán nem egy tipikus King-mű. A Dilinger-banda témáját feldolgozó novella az önálló életre kelő Dilinger-mítosz egy lényeges (és valódi) epizódját helyezi reflektorfénybe, nagyon jól visszaadva a korhangulatot és a gengszterkorszak stílusjegyeit. Nyuszkó, Homer, Dilinger és „Red” Hamilton alakja és a légyfogás motívuma remek kivitelezéssel megrajzolt elemek.
A halálszoba az író saját besorolása szerint kafkás. Ez annyiban igazolható maximum, hogy a főszereplőnek a magatehetetlen és kiszolgáltatott, abszurd és reménytelen helyzetét alaposan körbejárja, de a mű hangulata számomra egyáltalán nem idézi Kafkát. Egy regényben egy hosszabb epizód lehetne, de önálló novellaként kevésbé érzem kereknek.
Eluria nővérkéi: Ahogy azt az író megjegyzi, ez egy, az ügynöke felkérésére írt előzménytörténet a Setét Torony sorozathoz. Ha ezt nem tudnánk, és a főszereplőt is máshogy hívnánk, akkor is a Setét Torony világa jutna elsőként eszünkbe, annyira jellegzetes az egész miliő. Érdekes (és hátborzongató) az ápolónők szerepének hosszú lebegtetése, a csengettyűk és a gyógyító bogarak mint különleges jelentőségű elemek szerepeltetése.
A Minden haláli engem sok szempontból Kingnek egy regényére, A tűzgyújtóra emlékeztet. De még némi lovecraftos beütése is van. Sajátos elegy. Elgondolkodtat arról, hogy mi a tehetség, és mit kezdhetünk az életünkkel.
Az L. T. elmélete a házikedvencekről egy házasság tönkremenetelének, és a házikedvencek ebben játszott szerepének maróan gúnyos látlelete. King bebizonyítja, hogy nem csak az emberi élek pszichológiájának, hanem a háziállatok jellemzőinek is nagy ismerője, még akkor is, ha – szándékosan – karikíroz.
Az országút vírusa északnak tart egy viszonylag gyakori King-motívum újrafeldolgozása: egy épület vagy egy tárgy (jelen esetben egy ördögi kép), amely birtokosa/használója életére tör. Ez a „Leitmotiv” a Napkutyában, a Christine-ben, A ragyogásban és megannyi más Stephen King műben. Ez a novella most valahogy nem annyira átütő.
Ebéd a Gotham Caféban: egy őrült pincér ámokfutása egy lehetetlen helyzetben: válófélben lévő házaspár kínos búcsúebédje közben egy idegesítő ügyvéd jelenlétében. Az egész kicsit szürreális, de inkább tragikomikus, mint letaglózó.
Az érzés, amelynek csak francia neve van című mű volt az egyetlen novella, ami kifejezetten nem tetszett. Bár szándékosan kusza és (látszólag) összefüggéstelen, de a végén történő feloldás sem javít a helyzeten. Ez nem sikerült. A deja vu köré rendezett cselekmény egyszerűen idegesítő. Egy dologban viszont baromira igaza van Kingnek: az ismétlődés maga a pokol.
1408: egy méltán híres darab, amely filmes adaptációt is kapott (John Cusack-kel a főszerepben). Nekem kicsit A ragyogás parafrázisa, de ez persze nem feltétlenül von le az értékéből. Aligha véletlen, hogy nincsen 13. emelet a szállodákban…
A golyó című novella helyenként kifejezetten megrendítő, még a hatásvadász elemek ellenére is. King ügyesen tart minket bizonytalanságban, miközben az emberi esendőséget szemérmetlenül az arcunkba vágva egyszerre ébreszt rá önnön gyarlóságunkra és közben empatikusan bólogat.
A szerencsepénz a reménytvesztettek dala az örök reményről. Olyan, mintha nem is a konkrét sztori lenne a lényeges, hanem az együttérzés, amit kiváltanak belőlünk a kemény munka ellenére megélt kilátástalansággal és a lecsúszás acsarkodó ordasával szembesülő törékeny emberi sorsok. Szomorú és felemelő.

3 hozzászólás
Andrée P>!
Stephen King: Minden haláli

Nem vagyok nagy novella rajongó, de olykor jólesik ezeket a rövid kis történeteket olvasni.
Kingnek ez a válogatása most több, nekem tetsző történetet is tartalmazott szerencsére és csak néhány volt ami vagy némileg unalmasnak tűnt, vagy nekem érdektelen témáról szólt.
Kiemelném a nekem nagyon szimpatikus Eluria nővérkéit. Amivel ismét kaptam egy kicsivel több adalékot az amúgy is kalandos Roland történetéhez. Igaz Rolanddal és a Setét Toronnyal kapcsolatban kb. bármi jöhet :)
A másik kedvencek A fekete öltönyös férfi, illetve a gengszteres vonatkozású Jack Hamilton halála, valamint Az országút vírusa északra tart. Ugyan mindegyik elég kiszámítható és semmi világrengetőről nem olvasni bennük, mégis izgalmasak voltak.

anglee>!
Stephen King: Minden haláli

Nem olvastam még King-től novellát. Sőt, senki mástól sem! De mostantól fogok. Aprócska kis hátborzongatások, nagy csattanóval. Hát ezek a sztorik! Ide mindet azonnal!
Megmondom őszintén az 1408-as szoba miatt akartam a könyvet. Mert a film nagyon tetszett. Akartam tudni milyen az eredeti sztori! …és hát persze hogy iszonyat jó!
De ami a legjobban ütött? Az a legelső történet. Hatásosan indít. Persze a többi sem kutya! Aki kíváncsi… olvassa el ;)
Hálás köszönetem @Idrill barátnőmnek, a könyvért <3

Blissenobiarella>!
Stephen King: Minden haláli

Mindig leírom: nem szeretem a novellákat. Még Kingtől sem igazán. De ez tagadhatatlanul egy elég erős válogatás, és egyik-másik nagyon tetszett, például a A négyes boncterem, az L.T. elmélete a házikedvencekről, Az országút vírusa északra tart és az Ebéd a Gotham Caféban… de a legjobb a címadó Minden haláli volt, ez kifejezetten jól esett. A meglepetés számomra az 1408 volt, amit korábban még nem olvastam, viszont a filmet már láttam és utáltam. Lehet, hogy ebben a főszereplő John Cusack a hibás, de nagyon nem tetszett. Viszont megírva jó. Összeségében tehát: King-novellák terén ez a kötet kifejezetten ajánlott! Olvassátok!

Black_Angel>!
Stephen King: Minden haláli

Hú hát, Sorba megyek.
A négyes boncterem-nekem ez nagyon tetszett, főleg mert imádom az ilyen boncolásos dolgokat:D talán ez tetszett a legjobban:)
A fekete öltönyös férfi- Ez annyira nem tetszett..
Minden mulandó- Ez is tetszett,bár kicsit monotonnak éreztem.
Jack Hamilton halála- Ez tetszett! Izgalmas volt,bár mégis szomorú..
A Halálszoba- Hát ennél a novellánál nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek:D Igazából nem értem,hogy a végére miért őrül meg..
Eluria nővérkéi-nagyon nem tetszett.. valamiért nem bírtam elolvasni, át is ugrottam rajta..:D
Minden haláli- Legjobb volt! Nagyon tetszett, és ez a képesség..Eleinte tényleg jó, de amikor már komoly a dolog, nem tudsz elszámolni a lelkiismereteddel,de tény hogy használnám párszor..:D És tényleg jó élete volt.. semmit nem kellett tennie, minden megkapott.. És furi volt a transzi szó.. más jelentése van szerintem..
L. T elmélete házikedvencekről- Hát ezen sokat nevettem:D Bár a végére már nem értettem,hogy akkor mi is történt a csajjal.. De tetszett:)
Az országút vírusa északra tart- Ettől nagyon féltem.. Alapból félek az ilyen festményektől, mert énis úgy gondolom hogy néz.. de mostmár végképp!! Amikor folymatosan változott a kép, meg a kannibálfogak áá! nagyon jó volt , meg izgalmas :D
Ebéd a Gotham caféban- ez nagyon tetszett :D A főpincér ..hát nagyonjóvolt :D Bár furcsállom még mindig,hogy hol van az kutya amit ő látott?! :DD
Az érzés amelynek csak francia neve van- Ez volt talán az a történet ami elgondolkodtatott. Hogy valóban ilyen lenne a pokol? Elképzelhető..:)
1408- Hát nagy csalódás volt.. A filmet láttam. És gondoltam elolvasom könyvbe,hátha jobb, érthetőbb. De hát..:D egyáltalán nem is hasonlított..
A golyó- Hát ez a történet.. nagyon tetszett. Valamiért megfogott,és elgondolkodtatott,hogy mi lenne ha nekem is választanom kellene?
A szerencsepénz-nem nagyon fogott meg a történet..
összességében tetszett,első könyvem Stephen Kingtől,de úgyérzem nem az utolsó!:)

chhaya P>!
Stephen King: Minden haláli

Jó kis válogatás, tartalmilag és stílusában is változatos. Vannak közte az alapvető félelmeinkre építő horrorsztorik, illetve más emberi érzelmekre alapuló írások, mint a vágy, a siker, szerelem vagy a megbánás – King itt is megmutatja, mennyire ért a lélektanhoz. Akad egy csipet nem e világi misztikum, ami – mint megszokhattuk – nem feltétlen jóindulattal jelenik meg… Különösen tetszik, hogy mindegyik novella kapott egy kis bevezetőt vagy utószót (melyikhez mi illik), amiben megismerhetjük a keletkezés körülményeit, vagy épp King saját gondolatait a témával kapcsolatban. Nagyon élveztem, részemről eddig ez a kedvenc novelláskötetem tőle.

darkfenriz>!
Stephen King: Minden haláli

De hiányzott már egy jó King könyv. Szinte mindegyik novella különleges a maga nemében, értéket nyújt át. Ijesztő, tanulságos, szórakoztató vagy olyan messzi világba repít, amit még Tolkien is megirigyelhetne.
Nehéz kiemelni a legjobbakat, de A fekete öltönyös férfi az ősgonoszságával és horrormesébe illő helyszínével mindenképp kiemelendő, akárcsak a Halálszoba naturalisztikussága, vagy az Eluria nővérkéi különleges fantasy világa (szinte már kisregény), a különleges hatalmat ecsetelő Minden haláli, a szövegével taroló L.T. elmélete a házikedvencekről, a nem mindennapi festménnyel rémisztgető Az országút vírusa északra tart, a megfilmesített 1408 (bár kicsit rövid így a film után) és persze az éjszakai kocsikázásra és stoppolásra csábító A golyó.
Ha minden King novelláskötet ilyen színvonalasra sikerült volna…

Rhyen>!
Stephen King: Minden haláli

Hogyan nyerjük el egy fangirl tetszését? Írjuk bele a bevezetőbe:
„Végül is, ez a mi közös bulink. A mi randevúnk. Elvileg jól kell éreznünk magunkat. Táncolnunk kell.”
Ó, igen, már itt vitte nálam a pálmát. :’D

A négyes boncterem
Jó kezdés, nagyon-nagyon tetszett! Jó érzés olyan novelláskötetet tartani a kezemben, amelyben rögtön az első alkotás kedvenccé válik (még ha a többi nem is), megadja a kezdőlöketet. Ehh… a vége egy kicsit vicces. Szerintem. Mármint, egy kicsit hülyén éreztem magam a patológus helyett is. Fekete humor, vagy miaszösz.
5/5
A fekete öltönyös férfi
Bevallom őszintén, újra bele kellett lapoznom a könyvbe, mert nem emlékeztem erre. Aztán átfutottam a szememmel néhány sort, és rögtön beugrott, de ez egy kicsit gáz. Érdekes volt, meg nagyon szeretem King gyerek szereplőit, és izgalmas is, de felejthető.
4/5
Minden múlandó
… Volt ilyen novella…?
//Ez volt az a budifeliratos izé, de nem tetszett. Fogalmam sincs, mit mondjak. Egyszer-kétszer nevettem a szövegeken, de ennyi.//
2/5
Jack Hamilton halála
Nem az a tipikus na-most-befosol rémtörténet, engem inkább meghatott. Olyan… szomorú. Gondolom, nem lövöm le a poént azzal, hogy Jack meg fog halni – én az ilyen történeteknél mindig reménykedek, hátha mégis túléli, sose adjuk fel a reményt. A Tizenhárom okom volt című regénynél éreztem utoljára ilyesmit (márpedig elég rég olvastam, 1-2 éve), úgyhogy külön köszönet Kingnek, hogy felelevenítette ezt az élményt.
5/5
A halálszoba
Spoiler.
Hát nem tudom. Csomó ilyen novella van. Általában mindig megmenekülnek a vallatott személyek. Még nem olvastam olyan történetet, ahol halálra kínoznak valakit efféle helyzetben (vagy ha mégis, akkor csak a holttestet találják meg). Hirtelenjében a Végzetes vírus jut eszembe, ott is ugyanígy belevezetik az áramot a srácba, kétszer, ám ő is megmenekül.
De lehet, hogy csak nekem van pechem, és elkerültem a kínzós könyveket.
Persze ez nem von le az értékéből. Szurkoltam Fletchernek, márpedig ha valakinek szurkolok, az maradjon is meg, különben odamegyek és lerúgom a fejét.
5/5
Eluria nővérkéi
Ajánlom, hogy ne legyen semmilyen spoiler benne! Mármint, tudom, hogy Kingnek az a mániája, hogy lelövi poénokat (ha övé az a bizonyos könyv, ha másé [lásd egyik könyvében lelőtte Orwell Állatfarmjának poénját, ám nem talált, mert már olvastam, muhaha]), de szeretném élvezni a Setét torony sorozatot.
Nem világos, hogy most valami Tolkien-féle fantasy világban játszódik, avagy másik univerzumban, esetleg egy szörnylakta Földön, és egy kicsit frusztrált, hogy nem tudom belőni a kisregényt az időskálán (még ha zokni is vagyok történelemből). Az elején lovagkorban voltam, aztán a 17. században, végül Tolkien világában. He!? Ennyire aludtam…?
Az biztos, hogy érdekes ez a doktorbogaras, zöld szörnyes, vámpíros(vagy mi) történet, nem találkoztam még csak hasonlóval sem, de nekem nagyon homályos volt ez az egész.
4/5
Minden haláli
Csodálkoztam, hogy ugyan mit panaszkodik ez a srác? Mindent megkap, amire csak szüksége van. A helyében minden héten felírnék arra a táblára könyvcímeket, és megkapnám őket, aztán olvasnék és olvasnék és olvasnék. Hülye ez, hogy el akar menni!? Mi lehet olyan rossz, hogy egy ilyen lehetőséget kidobna az ablakon?
No jó, a végére már minden tiszta.
Az biztos, hogy egyedi. Főleg az, ahogy meghalnak benne az emberek. Imádtam.
(Egyébként a „transzi” szó csak számomra hangzik inkább transzvesztitának, mintsem különleges erővel rendelkező lénynek?)
5/5
L. T. elmélete a házikedvencekről
Kingnek volt sziámi macskája!? – Na igen, agyban itt leragadtam.
Az a gond velem, hogy egyszerűen nem lehet belőlem negatív érzéseket kiváltani akkor, ha macskáról van szó akit nem nyírnak ki (kivéve, ha szarul ír az író, de Kingnél ez a veszély nem áll fenn), bekapcsol a cute-o-meter, és minden értelmes személyiségre utaló jel elpárolog belőlem. Azt hiszem ezért nem tudtam annyira átérezni a végét.
Mindenesetre elég ismerős a sztori, van kutyám és három macskám, jól összebarátkoztak (együtt alszanak az ágyamban, mikor nem vagyok otthon…), de hatást gyakorolnak ránk, emberekre; sokszor összevesztem anyámmal, mert ő kutyapárti, én meg macskapárti vagyok. Amúgy meg nagyon tetszett, imádtam.
5/5
Az országút vírusa északra tart
Elég hátborzongató. Most már biztosan nem lesz a szobámban kirakva semmilyen festmény, kép, de még poszter se. kivéve ha cica
5/5
Ebéd a Gotham Caféban
Jó volt, izgalmas. Nem nehéz kitalálni, mi lesz a vége (elvégre King szereti lelőni a poént, hogy túléli-e a szereplő, vagy sem – köszönöm, hogy törődik a szívem egészségével! <3), ennek ellenére nem tudtam lerakni a könyvet, odaszögezett a székhez.
5/5
Az érzés, amelynek csak francia neve van
Ez volt az egyik kedvencem. Az első három-négy oldal tök homályos volt, nem tudtam igazán odafigyelni, de egyre izgalmasabb lett. Igazán érdekes ez a felfogás a pokol mibenlétéről, így még sosem szemléltem a dolgokat.
Viszont bénább címet nem adhatott volna? Ha egy amatőr műve lenne, biztos sosem olvastam volna el.
5/5
1408
Kicsit negatívan álltam a novellához, mondván megint ez a tizenhármas baromság. Annyiban igazam volt, hogy nem lett a kedvencem. Nagyon tetszett, de olvastam Kingtől ezerszer jobbat. Mindenesetre izgalmas és hátborzongató volt, még annak ellenére is, hogy újra tudjuk, túléli-e a főszereplő vagy sem (<3); szeretem az olyan történeteket, amikben megőrül az ember, főleg akkor, ha azt mesterien írják le.
5/5
A Golyó
Ez volt az a novella, ami miatt elolvastam a könyvet. Régebben láttam a tévében, hogy reklámozzák a filmet, de csak egy héttel később jutott eszembe újra, úgyhogy lemaradtam róla. Talán nem is rossz, hogy így alakult; legalább nem rondít bele a képbe. A King filmek nem szoktak túl jóra sikeredni.
Úúú, de utálom az ilyen választásokat! Egyáltalán nem fair. Az embernek nincs joga mások élete felől dönteni, de a fenébe is, ott van az élni akarás, az ösztön, hogy túléljünk. Most akkor mi legyen: éljünk lelkiismeret-furdalással vagy hagyjuk ott a beteg anyánkat, hátha megmarad? Kösz, halál koma, nagyon cuki vagy.
5/5
A szerencsepénz
A többihez képest igen lazára sikeredett. Volt benne valami feszültség: drukkoltam az asszonynak, hogy sikerüljön, szerezzen sok pénzt, de úgy istenigazából nem volt nagy szám.
4/5

És most számoljunk: 10*5+3*4+2=64 – 64/14=4,57 – összesen: 4,5*

Isabel_Rose I>!
Stephen King: Minden haláli

Azzal nem mondok újat, hogy szeretem az író regényeit; jelenleg nem is nagyon tudom elképzelni, hogy ez valaha változni fog.
Míg a regényeimben azt szeretem, hogy egy egészet kapok, a novelláiban azt, hogy minden érzésből jut egy kicsi és épp akkor vágja el, mikor belemerülnék. És ez most nagyon jól jött. Nemcsak azért mert ismételten jól szórakozta olvasás közben, hanem mert tanultam is. Nem titkolom, hogy mostanában már King könyveit ilyen céllal (is) veszem a kezembe.
Remélem, látható lesz szép lassan a fejlődés!

Voorhees>!
Stephen King: Minden haláli

Nemrégiben vettem észre, hogy Stephen King életművének olvasásából korábban kimaradt ez a novelláskötet. Természetesen nem hagyhattam szó (illetve olvasás) nélkül a dolgot, így gyorsan kezembe fogtam a művet és nekiduráltam magam a mester eme alkotásának.

Ami King-el kapcsolatban elmondható, az, hogy mindig hozza a színvonalat. Bár már több esetben megmutatta, hogy nem kell beskatulyázni, mint horror vagy rémtörténet írót, engem azért még meglep, mikor egy ilyen csokor írást elolvasva bizony csak néhányra lehet ráaggatni az előbb említett jelzőket. A szerző azonban megállja a helyét, és a novellái betekintést nyújtanak kicsit az emberi oldalába is, gondolataiba, érzéseibe, abba, hogyan látja a világot.

Nem látom értelmét egyenként értékelni a kötetben szereplő írásokat, az első fele gyengébb, a második talán erősebb. A legjobb történet, ami kétségtelenül elvitte a hátán a könyvet, az Eluria Nővérkéi. Igazán jó volt ismét Rolandról hallani, és nagyon érik bennem a gondolat, hogy a Setét Torony ciklust újra kellene olvasni. Nem volt rossz továbbá a címadó Minden haláli sem, valamint kiemelném a 1408 (melyből egyébként egészen tűrhető film is készült) és a Golyó szerzeményeket. Érzésem szerint ezek voltak a legjobbak, de az ilyen vélemény mindig szubjektív.

Zárásként mit is mondhatnék mást, King rajongónak ez is kötelező darab. Nem a legjobb írásait gyűjtötte itt össze, de élvezhető és helyenként borzongató.


Népszerű idézetek

Black_Angel>!

(…) csakis az számít, hogy életünk során mennyi napfényt vagyunk képesek sugározni.

mcgregor>!

Az istálló ajtaja épen maradt, mint egy összetört nő arca, aki a legjobb kozmetikumokat használja, a mögötte lévő istálló azonban csupán egy elszenesedett csontváz volt.

97. oldal

Black_Angel>!

Nekem mégis kevés dolog szerez akkora örömöt,mint egy hideg estén beülni kedvenc székembe egy csésze forró teával,hallgatni a kint süvítő szelet,és elolvasni egy jó kis történetet,amit be tudok fejezni egy ültő helyemben.

Sli SP>!

A szerencse egy nagy baromság. Még a jó szerencse sem más, mint a balszerencse megfésülködve.

534. oldal, A szerencsepénz (Európa, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: balszerencse · szerencse
darkfenriz>!

A macskák azonban mások. Egy macska nem hízeleg, még ha az érdeke úgy kívánná is. Egy macska sosem álszent. Ha több pap hasonlítana a macskákra, ez az ország újra vallásos lenne.

322. oldal (L.T. elmélete a házikedvencekről)

victoria_m997>!

Bizonyos történetek olyan hangosan követelik a megírásukat, hogy az ember már csak azért papírra veti őket, hogy befogja a szájukat.

78. oldal, A fekete öltönyös férfi

mcgregor>!

Álldogált még egy darabig, és várta, hogy a szél alábbhagyjon. Így is lett, és Alfie újra meglátta a szikrázó fényeket. A farm. És talán azok mögött a fények mögött a gazda felesége éppen most melegít fel egy fazék Cottager Split borsólevest, esetleg dob be a mikroba egy Cottager Shepherd sütit vagy csirkét? Lehet. Pokolian lehetséges. Közben pedig a férje a kora esti híradót nézi, zoknis lába egy sámlin; odafenn a fiuk a GameCube videojátékával játszik, a lányuk pedig a fürdőkádban ül, az illatos hab az álláig ér, a haja fel van kötve egy szalaggal, és Philip Pullmann Az arany iránytű című művét, esetleg az egyik Harry Potter-könyvet olvassa, amelyek egyébként Alfie lányának, Carlene-nek a kedvencei. Ennyi minden történik a szikrázó fények mögött; egy család hétköznapja halad a szokásos kerékvágásban, de a tanya és a parkoló között ott van az egy kilométer hosszan elterülő, az elillanó fényben fehér és téliesen kába szántóföld.

46. oldal

Sli SP>!

Ami engem illet: ha ez az elbeszélés (vagy a gyűjtemény bármely darabja) azt eredményezi, hogy az ember kikapcsolja a tévét, akkor már teljes a siker.

14. oldal, Bevezető: A kihalófélben lévő művészet (Európa, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: televízió
victoria_m997>!

A halott tüdő úgyszólván… lazán veszi a dolgokat.

20. oldal, A négyes boncterem

mcgregor>!

Egy nap tisztán megjelent előttem egy fiatalember képe, ahogy aprópénzt zúdít a kis külvárosi háza előtti szennyvízcsatornába. A kép csupán ennyiből állt, de olyan tiszta volt — és olyan nyugtalanítóan különös —, hogy írnom kellett róla egy történetet. Simán, tétovázás nélkül írtam meg ezt a novellát, ami megerősített azon meggyőződésemben, hogy az írásművek „mű”-alkotások: nem mi alkotjuk őket (és nem minket illet elismerés értük), hanem már létező dolgok, amelyeket mi csak előásunk.

140. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Justin Cronin: A szabadulás
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Chuck Wendig: Halálmadarak
Joe Hill: Szarvak
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
MaryJanice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó