Lisey ​története 185 csillagozás

Stephen King: Lisey története

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lisey ​Debusher Landon huszonöt év házasság után vesztette el férjét, Scottot, aki több díjjal kitüntetett, népszerű író volt. Két év telt el azóta, s most végre elég erőt érez magában, hogy rendezze az irodalmi hagyatékot. Ráadásul kutatók és egyetemi könyvtárak is sürgetik, szeretnének hozzájutni a kiadatlan kéziratokhoz. Lisey munkához lát. Egyre több minden kerül elő, nemcsak befejezetlen vagy épphogy elkezdett művek, hanem recenziók, újságcikkek, interjúk, fényképek is. Liseyben megelevenedik a múlt. Mély és nagyon bensőséges kapcsolatukat néha rémisztő elemek árnyékolták. Scott roppant bonyolult személyiség volt, s gyermekkorában rettenetes traumák érték. Ez tükröződött a műveiben is. Lisey, aki rengeteget tanult tőle a könyvekről és az olvasásról általában, megismerhette a lélek mélységeit is. Később megértette, hogy létezett egy hely, ahová Scott visszavonult, egy hely, amely férjét megbetegítette, de ugyanakkor meg is gyógyította, amely elevenen felfalhatta, ám… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: Lisey's Story

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2008
684 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630784641 · Fordította: Totth Benedek

Kedvencelte 39

Most olvassa 6

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 110


Kiemelt értékelések

>!
EssentialHencsi P
Stephen King: Lisey története

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani egy King-könyvre, de úristen, végre vége! Iszonyatosan túlírt, ha a könyv háromnegyede kimarad, akkor élvezhető lett volna. Ráadásul nyomokban két Rose-t tartalmazott spoiler. Sőt, néha a Rémautó is eszembe jutott. Tudom, az egész a Sötét torony univerzum, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy az cakumpakk kimarad az életemből.
Ez volt a negyedszeri nekifutásom Lisey történetének, mondjuk legalább végigolvastam, nem úgy, mint a Mobilt, azt egyszer sem sikerült.
Ezek a szavak meg, hogy gonoszotty, meg nyamnyamfa meg KÖMAK, halálra idegesítettek, lehet, hogy eredetiben nem hangzanak ilyen rosszul, itt nagyon erőltetett volt.
Valahogy ezek a kétezres évek első évtizedében íródott Kingek nem sikerültek annyira jól, igazából mindegyikre jellemző a túlírtság, de úgy látszik, Steve úgy gondolta, hogy ha a népek úgyis megveszik és elolvassák, akkor miért ne? És milyen igaza van, nem?

4 hozzászólás
>!
Roszka 
Stephen King: Lisey története

Lelkem mélyéig megrázott ez a történet. Tulajdonkép egy olyan ember életét meséli el, aki már nem él a történet idején. Mondhatni az özvegy visszaemlékezése férjére, annak borzalmas gyerekkorára, valamint közös életükre. Hogy mit is jelentettek egymásnak, Lisey mennyit tudott adni a férjének, milyen mély támasza volt, ő óvta meg attól, hogy megőrüljön.
Sokaknak nem tetszik ez a könyv, én viszont mélységesen megértem Lisey-t, ő így búcsúzik a férjétől, aki még a „síron túlról” is gondol rá, és segít neki.

2 hozzászólás
>!
Rákhely_Mónika
Stephen King: Lisey története

Ötcsillagos èlmèny volt sok èv utàn újraolvasni. Egy igazi jó dincs!
Szomorú-szép törtènet szerelemről, a halálon is túli összetartozàsról, ezek erejèről, megrendítő gyermekkorról, testvèri szeretetről, miközben itt is meggyőződtem róla, „vannak mèg màs vilàgok”.

>!
Andrée P
Stephen King: Lisey története

Ez a Lisey története, igazából szerintem legalább annyira Scott története vagy inkább mindkettőjüké, mint a címadó hölgyé.
De ez csak az én apró észrevételem és a könyv értékéből nem von le semmit.
Ugyan ismét bő lére lett eresztve a mesélés, néhol kissé döcögős is. Ennek ellenére tetszett, amit és ahogyan King megírt ebben a történetben az őrületről, szerelemről, különböző horrorisztikus félelmekről, a gonoszottyról és a dincsekről.
Arról, hogy milyen érzés túlélni valakit, akit szeret az ember, és akivel a fél életét együtt töltötte. Néhol valóban megül a történet és van, ahol összezavart kicsit a múltban és jelenben történő ugrándozás, de nem volt túlzottan zavaró és hamar meg lehetett találni azt a bizonyos fonalat.
Különös módon nagyon megkapó, ahogyan Lisey visszagondol a férjével közös életük jelentősebb, vagy valamiért számára emlékezetes időszakaira. Ahogyan az is, hogyan szőtte bele King ezekbe a pillanatokba a drámát és néhol a horrort.
Ha nem is lett kedvencem ez a könyv, de ahogy haladtam a történettel, úgy egyre szívesebben olvastam és egy jó élménnyel lettem gazdagabb általa.

>!
chhaya P
Stephen King: Lisey története

Sokan érzik King könyveit túlírtnak, amiben van némi igazság… Szeret mesélni és sokszor iktat be kevésbé fontos mellékszálakat is, amik (fölöslegesek vagy sem) árnyalják a képet. Általában nem érzem problémának, mert szeretem ezt az elkalandozó stílust, még ha épp nem is történik semmi. A Lisey esetében viszont… Alaposan meg kellett volna nyirbálni… Nagyon eltolódtak az arányok, a java inkább ismétlés, mint feszültségfokozó, és idegesített, hogy jól van, de haladjunk mááár. A felétől kezd beindulni, addig szenvedősen-nyögvenyelősen ment, onnan viszont eszméletlen jó. Kiderül, hogy minden mindennel összefügg, helyükre kerülnek a korábban emlegetett apróságok, és igazi kinges befejezést kapunk. Második nekifutásra sikerült csak végigolvasni, de megérte.

>!
Margarita
Stephen King: Lisey története

Ez King pont olyan, amilyenek én szeretem. Bírom a lassan kibomló történetet, az inkább többé, mint kevésbé őrült szereplőket. És nagyon-nagyon bírom azt, ahogy a hétköznapok realitása egyszer csak átcsap irracionalitásba.
Nem ez az első könyve, amelyben az író maga a főhős, de ez különösen jól sikerült. Igaz lehet, hogy az tud lebilincselő könyveket írni, aki pokolra megy értük… A Lisey története szerint igen, s hírlik, hogy King mester megjárta a maga sötét útjait.

15 hozzászólás
>!
OlvasóMókus
Stephen King: Lisey története

Ez az első olyan King regény, ami nagyon megviselt lelkileg. Teljesen padlóra küldött. Sokszor félre kellett tennem, mert nem bírtam tovább olvasni. Sokszor kellett mondanom magamnak, hogy KÖMAK. Scott gyerekkorában történtek viseltek meg ennyire, aztán Lisey jelenében is volt egy iszonyú megrázó momentum. Ezek nem meglepő dolgok King-nél, most mégis kikészített. Megrázó könyv a gyerekkori borzalmak hatásairól, a szerelemről, házasságról, halálról és gyászról és a gyász utáni újrakezdésről.

>!
Mary_J
Stephen King: Lisey története

Ismét egy hihetetlenül jó könyvére akadtam, pedig nem épp a leghíresebb őszintén szólva elsőre én is csak egy zöld borítós könyvet kerestem…:D
Az elején magához képest nagyon finoman és lassan halad a történet, felmerült benne még az első fejeztek olvasása közben, hogy ez most mégis hogy lesz horror?! Megismerhettük Scottot Landont – a történet indulásakor ugyan sajnos már halott – híres írót és az ő kicsi feleségét, Liseyt, akik elsőre szinte teljesen átlagosnak mondott boldog életet éltek, mindennél jobban szeretve egymást. Persze aztán King szép lassan elkezdi adagolni magát…a regény közepén már megjelennek az 'űrcowboyok' a múltban, Scott életére törve és a jelenben is immár Lisey életét fenyegetve. És innen indul a lavina, gyilkossági kísérlet, rettegés, egy katatón állapotba került ám annyira mégsem őrült nővér Lisey részéről, Scott felől egy igaz, Stephen King féle gyerekkor és család, egy majdnem tökéletes nagy testvér tragédiája és „szörnyeteg” apuka, akit mondjuk valljuk be a végére már egyáltalán nem tudok megvetni, sőt… Mindeközben elszakadunk részben a valóságtól is és időnként egy nappal tökéletes, ámbár éjszaka rettenetes álomvilágba csöppenünk, Paragonyba, Scott ihletébe és oázisába, hogy Lisey megtalálja a dincset, a kincset, ami az utolsó emléke szeretett férjétől…

>!
explorerdora
Stephen King: Lisey története

Ha a világ összes nyelvén mondanám is el, akkor sem lenne elég: zse-ni-á-lis.

>!
Rendbonto
Stephen King: Lisey története

Nem ez a kedvenc King történetem. Ezt már évekkel ezelőtt tudtam, mikor még csak a könyv fülszövegét olvastam. Valahogy megéreztem, hogy ez a sztori valahogy nem nekem íródott, nem az én ízlésemnek. Persze kritikus vagyok nagyon, hisz olvastam már más King könyvet, így akaratlanul is összehasonlítom velük. A Lisey története nem rossz, sőt másokat biztos magába szippant, ám engem nem. Azt mondtam magamban, miután végeztem vele, hogy oké, ezt is elolvastam, ezzel is megvolnék.
Nem tudtam azonosulni a főszereplővel, pedig jól kidolgozott karaktert kaptam. Talán a korkülönbség miatt nem voltam képes erre, és bizonyos dolgokat úgy látni, mint Lisey, arról nem is beszélve, hogy nő. Fene se tudja. Scott-ról viszont akaratlanul is folyton King ugrott be. Hasonlóképpen tudom elképzelni őt, és néha olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha az ő házassági életébe nyertem volna egy kis bepillantást.
A sztori az lehetett volna pörgősebb is, de be kell látnom, hogy ez a könyv nem arról szólt, amiről szerettem volna. Tudtam ezt már akkor mikor belekezdtem, de mégis reménykedtem, hogy nem így lesz. Érdekes amúgy a sztori és kerültek bele tipikus Kinges elemek, mégis eléggé elüt azoktól, amiket eddig olvastam tőle. Többet szerettem volna megtudni Paragonyról és az ott lévő dolgokról. Pont azok a részek kerültek háttérbe, amik engem inkább érdekelt volna.
Összességében nem azt kell mondjam, Lisey története nem ragadott magával, és ha nem King írta volna, bizony megsínylődtem volna az elolvasásával.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zora85

(…) a világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.

292. oldal

>!
rlb_32557241

Hová mész, ha magányos vagy?
Hová mész, ha szomorú?
Hová mész, ha magányos vagy?
Követni foglak,
Amikor a csillagok elszomorodnak.

7. oldal (Ryan Adams)

>!
Margarita

…minden könyvtár egy-egy hatalmas, örökké égő máglya, amely körül tízezrek melegednek minden nap és minden éjjel. […] Nem egy egyszerű sütőről van szó, hanem az agy hatalmas olvasztótégelyéről, az emberi szellem vörösen izzó kohóiról. Ma délután egy ilyen máglya alatt gyújtunk be, egy ilyen kohó alapjait rakjuk le. Megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek ennek az eseménynek.
Itt a lehetőség, hogy szembeköpjük a feledést, és szétrúgjuk a tudatlanság fonnyadt tökeit.

58. oldal

2 hozzászólás
>!
Irasalgor

Az őrület ellenérvei lágy, susogó hanggal zuhannak a semmibe.

>!
Zora85

Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény vagy a csók –, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel.

>!
Rendbonto

Lisey értetlenül és döbbenten fogadta ezeket a szokatlan érzéseket, hiszen világéletében szeretett repülni, különösen, ha Scott-tal utazhatott: ilyenkor szorosan összebújva ültek egymás mellett, kezükben könyvvel. Néha Scott olvasott fel egy részletet a könyvből, néha pedig Lisey. Néha hozzábújt, megsimogatta, és ahogy felpillantott, összetalálkozott a tekintetük.

>!
blackangel

Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról, gondolta Lisey, többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz. Ezt a titkot nem szabad elárulni senkinek, mert hát ki akar közel kerülni egy másik emberhez, ha tudja, milyen nehéz feldolgozni az elvesztését? A szíved mélyén fokozatosan hal meg a másik. Mint a növény, ha elutazol, és elfelejted megkérni a szomszédodat, hogy időnként locsolja meg. Ez olyan szomorú…

>!
Széni

Azt állította, hogy számára a regényírás folyamata olyan, mint amikor az ember talál egy gyönyörű, színes szalagot a fűben, és elindul, hogy megkeresse a végét. Néha a szalag elszakad, és az ember üres kézzel áll a semmi közepén. Néha viszont – ha az embernek szerencséje van, vagy elég bátor és kitartó – a szalag egy kincshez vezet. A kincs nem az a pénz, amit az író a regényért kap. A kincs maga a regény.

557. oldal

>!
Margarita

… Scott is szerette a sötétséget. A sötétség keresztültáncolt vele az évek báltermén, aztán végül magával ragadta.

148. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Shirley Jackson: Hill House szelleme
Chuck Wendig: Vészmadarak
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
Bram Stoker: Drakula
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.