Lisey ​története 82% 431 csillagozás

Bár a könyv címe arra utalhat, hogy a történet fókuszában Lisey lesz, valójában inkább az író férje, Scott az, aki feltárja múltja egy eltemetett szeletét.
A történet kiindulópontja az, hogy Lisey férje halála után két évvel rendezgeti az írói hagyatékot és képtelen elengedni az utolsó részeit is annak, ami még a férjéből megmaradt neki. Visszaemlékezik közös életük meghatározó eseményeire és az a benyomása támad, hogy férje még tartogat számára egy eddig el nem mesélt történetet. Valamit üzenni akar neki…
Miközben egy őrült rajongó megszállottan szeretné megszerezni a kiadatlan kéziratokat, megismerjük, milyen borzalmak között nőtt fel Scott, hogyan és hová tudott ezekből a borzalmakból elmenekülni. Lisey gyászfeldolgozási folyamata mellett ugyanis egy különös fantáziavilágot is megismerhetünk, ahová nem mindenki juthat el…
A Lisey története egy kissé elnyújtott horror-fantasy történet egy író és felesége közti határtalan szeretetről és önfeláldozásról.

A csatornám októberi közös könyveként élő kibeszélőt tartottam @Katalin_V_Tóth és @Edmond részvételével, mely itt visszanézhető:
https://youtu.be/OxjVKviuWDs

Nagyon szeretem King könyveit, de ezt most eléggé nyögvenyelősen tudtam csak elolvasni. Főleg az elején többször megfordult a fejemben, hogy én ezt most abbahagyom. De a Mesterrel ilyent nem teszünk és végigolvastam és milyen jól tettem. Igaz, hogy ha kicsit rövidebb, annak jobban örültem volna, mert nem mindig tudott lekötni, pedig maga a történet izgalmas. Ahogy Lisey visszaemlékezik a férjére, megismerjük Scott gyermekkorát az összes sötét titokkal együtt. Nekem volt egy olyan érzésem, hogy King ezzel a könyvvel a felesége iránti szerelmét akarja bizonyítani.Szerintem egy későbbi időpontban majd újra előveszem, mert lehet, hogy ez a könyv is második olvasásra hozza meg az igazi élményt.

Ötcsillagos èlmèny volt sok èv utàn újraolvasni. Egy igazi jó dincs!
Szomorú-szép törtènet szerelemről, a halálon is túli összetartozàsról, ezek erejèről, megrendítő gyermekkorról, testvèri szeretetről, miközben itt is meggyőződtem róla, „vannak mèg màs vilàgok”.

Lelkem mélyéig megrázott ez a történet. Tulajdonkép egy olyan ember életét meséli el, aki már nem él a történet idején. Mondhatni az özvegy visszaemlékezése férjére, annak borzalmas gyerekkorára, valamint közös életükre. Hogy mit is jelentettek egymásnak, Lisey mennyit tudott adni a férjének, milyen mély támasza volt, ő óvta meg attól, hogy megőrüljön.
Sokaknak nem tetszik ez a könyv, én viszont mélységesen megértem Lisey-t, ő így búcsúzik a férjétől, aki még a „síron túlról” is gondol rá, és segít neki.

Az eleje nagyon Kinges, olyan szempontból, hogy elég lassan indul be és hát, elég hosszúra sikeredett a könyv. De ahogy elkezd összeállni a kép és egyre jobban belemélyedünk Scott múltjába és a jelen eseményeibe (a múlt a jobb), egyre borzongatóbbá és misztikusabbá válik a történet. Lisey karaktere nagyon jól fel van építve, nem is tudtam, hogy sorozat készült belőle, úgyhogy biztosan meg fogom nézni (már csak azért is, mert Julianne Moore a Megmaradt Alice-nek c. filmben már bizonyította, hogy nagyszerűen alakít lélektani szerepeket). Itt is dominál az, hogy egy reálisabb közegbe helyezett történet mennyire gyomorszorítóbb tud lenni, mint egy teljesen kitalált történet. A veszteség, az erőszakos múlt és a veszélyt sejtető jelen jól szövődik össze a történetben, bár vannak unalmasabb avagy zavarosabb részek is, ezért kapott fél csillag levonást.

Végre a végére értem. Nagyon sokszor abba akartam hagyni, egyszerűen nem kötött le. Se eleje se vége nem volt a történet 3/4-éig. Egyik mondatban még a jelenben vagyunk,majd utána hirtelen váltással a múltban,sosem tudtam emiatt betájolni magam.
És az író által kreált/némelyik magyarra fordított szó teljesen kiakasztott (dincs….a könyvből nekem nem derült ki a jelentése). Illetve nekem már túl sok volt ez a misztikus szál.
A 3 csillagot az utolsó nagy fejezet miatt kapta,az ütősre sikeredett.

Annyira szerettem volna szeretni a könyvet, az írót, de nem sikerült. :(

Nagyon erős történetet olvashatunk Kingtől, szuper stílusban. Bár nem tudok elvonatkoztatni a ténytől, hogy a Scott és Lisey története cím jobb lett volna a könyvnek, hiszen Scott ugyanakkora, talán kicsit még nagyobb szerepet is játszott, mint Lisey. Az összetartozásuk viszont nagyon erős, példaértékü. Külön tetszett, hogy az események egészen Scott gyerekkoráig visszanyúltak. Köszönöm, King mester.

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/01/stephen-ki…

Nagy lélegzetvételű, nagyon komoly, összetett művel sikerült kezdenem az évet. Valamikor régen a gimnáziumban az egyik osztálytársam olvasta, és már akkor ajánlotta. Én ódzkodtam tőle, de valójában magam sem tudom, miért. Talán a címe volt az, ami miatt valami laposabbat, nem túl izgalmasat vártam. Hatalmasat tévedtem.
Tény, hogy nem kellett a fejemet kapkodni a gyorsan pörgő események miatt, de egy cseppet sem zavart, hogy minden szép lassan csordogált. Valahogy így is kell kinéznie annak, amikor az özvegy visszaemlékezéseiből megismerjük elhunyt férje életének különleges eseményeit.

Amit a Lisey története elmond, az egy házasság története, egyúttal kézen fog és végigvezet minket a gyász fázisain. Nem időrendben haladunk, és az emlékek időnként meg is szakadnak Lisey jelenkori életének eseményei folytán, legyen szó nővére, Amanda betegségéről, vagy az őrült rajongóról, aki Scott Landon kiadatlan munkáiért zaklatja a főszereplőt. Nekem végig úgy tűnt, hogy ezek a jelenetek az intermezzók, és a fő cselekmény az emlékekben játszódik. Ez utóbbiak nem időrendi sorrendben jönnek, hanem ahogy Lisey eszébe jutnak valamiről. Tényleg ilyen, amikor egy hosszú házasság után a házaspár egyik tagja egyedül marad a közös otthonukban, és próbálja élni a mindennapjait a társa nélkül.

Nagyon érdekelt Scott életének története, ezért amennyire időm engedte, faltam az oldalakat, hogy megtudhassam, mi az, hogy dincs, mikor lesz szükség a KÖMAK-ra, illetve hogy Scott Landon egy zseni volt, vagy egy kimaszott őrült, akibe beleköltözött a gonoszotty. (Külön gratuláció a fordítónak ezekért a szavakért!)
Tulajdonképpen a szűk 700 oldal nem adott maradéktalanul választ ezekre a kérdésekre, ennek ellenére jól szórakoztam. A Scott gyerekkoráról szóló részeket nem egyszer borzongva olvastam, de közel sem a félelem volt az, ami miatt a hideg rázott, sokkal inkább az, ahogy átéreztem a fájdalmát.

Ahogy peregtek a lapok, nemcsak Scott története bontakozott ki, hanem a Lisey-vel való házasság története is. Minden házasságban vannak olyan dolgok, amelyekről a külvilág nem tud, mert nem tartozik rá; és ennek csak az első lépcsőfoka az a közös nyelv, amelyet a felek egymással használnak. Kimondottan élveztem, ahogy ezek megelevenednek a könyvben.

Egy ponton elgondolkoztam rajta, hogy a hely, ahová Scott időnként eltűnt, kapcsolatban lehet a Setét Toronnyal, de tökéletesen nem vagyok róla meggyőződve, ha valóban van kapcsolat, az nagyon halvány. A magam részéről egyébként a misztikus vonalat egy kissé erőltetettnek és feleslegesnek éreztem, el tudtam volna képzelni anélkül is, és szerintem úgy is tökéletes lett volna.

A lezárásban nem csalódtam, szurkoltam, hogy valami hasonló legyen a vége, hogy ne rontsa el valami lökött fordulat. Nem is tette.

Most megint azt érzem, hogy elhagyott valami azzal, hogy becsuktam a könyvet. Az ilyen érzések miatt merülök el újra és újra a könyvek világában. És persze az olyan szuper, mély gondolatokért, amilyeneket ebben a történetben is találtam.

Mit is írhatnék, egy agyrém ez a könyv, szó szerint.
Élveztem, ugyanakkor eléggé borsóztam tőle. Alapszabály nálam, hogy estére nem olvasunk Kinget! Most már az is, hogy nem nézzük meg a könyvből készült filmelőzetest!
Imádtam a történetet, nagyon jó volt, bár szerintem nagyon félve, de azt mondom, kicsit lehetett volna nyesni belőle.
Belegondoltam, hogy lehet így felnőni, gyerekként micsoda trauma lehet egy ilyen dolog, spoiler anélkül, hogy elmenjen az esze az illetőnek. Nagyon jól felháborgatta a lelkemet, sokat filóztam rajta, és be kell valljam kétszer is nagyon sötét rossz érzésű álmaim voltak.
Kinget szeretem, jól ír, de vannak könyvei, amiket sohasem fogok elolvasni. Mert csak. Folytatom azokkal, amikre még kíváncsi vagyok.