Kedvencek ​temetője 32 csillagozás

Stephen King: Kedvencek temetője

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dr. ​Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat… Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud – jó, vagy rosszakaratból? – az állattemetőn túli, hátborzongató… (tovább)

Állattemető címmel is megjelent.

Eredeti mű: Stephen King: Pet Sematary

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Európa, Budapest, 2019
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635040094 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jud Crandall


Kedvencelte 3

Most olvassa 31

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
cintiatekla P
Stephen King: Kedvencek temetője

Nincs mit szépíteni egyébként a dolgon, hiszen felnőttem, rengeteget változtam az első olvasás óta, így sajnálom leírni, de most nem adott annyit a könyv, mint elsőre. Talán azért, mert ismertem a cselekményt, talán azért, mert más szemmel néztem a történéseket, de „csak” egy kellemes kikapcsolódást nyújtott. Mindezek mellett igyekeztem most más dolgokra is figyelni, például arra, hogy tökéletesen jelen van a regény elején az a sötétség, mely annyira jellemző Kingre, ami sejteti, hogy pozitívan indul a regény, de itt bizony minden tragédiába torkollik majd, vagy hogy sokszor voltak kvázi felesleges leírások, amik újraolvasásokor picit zavartak.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/04/stephen-king-kedvenc…

>!
Sola P
Stephen King: Kedvencek temetője

Állattemető címen olvastam régebben. Elég jól megírt borzongató thriller-horror.Most kihívás miatt néztem meg az új feldolgozású filmet, és olvastam el újra a történetet. Letisztult, egyszerű stílusban íródott, jók a leírások, a jellemek. Nem volt sosem kedvenc, de jó könyv a maga nemében.
A halál misztériuma, hogy visszalehet-e hozni a halott szeretteinket a túlvilágról, azt hiszem ősi téma, aki már veszített el közeli hozzátartózót, az tudja, hogy akár csak pár percért is sok mindenre képesek lennénk, csak hogy átöleljük őket, hogy megmondjuk mennyire hiányoznak. Erre épít ez a történet, az ősi fájdalomra, kíváncsiságra, és titkos vágyra.

>!
Töki
Stephen King: Kedvencek temetője

Van már vagy 15 éve annak, hogy a könyv Állattemető címen kiadott változatát olvastam.
Mostani újraolvasásom során a történet mélységei jobban eljutottak hozzám, mint évekkel ezelőtt, egy másik életszakaszomban. Ebben vélhetően jelenlegi életkorom is közrejátszott, hiszen nagyjából a főszereplő, Louis Creed életkorát taposom én is, emellett a könyvben szereplő kisfiú is egyidős a sajátommal. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a történetbe annak rendje és módja szerint belehelyezkedjek. Ami nagyjából úgy a könyv kétharmadáig sikerült is. Aztán megtörtént a könyvben az a tragédia, amit az ember a rosszakarójának se kívánna. És onnantól a könyv számomra ha lehet még nyomasztóbbá, ezzel együtt kissé szájbarágóssá és időnként unalmassá is vált. Sem a családi viszály túlírt szemléltetése, sem a halott gyermek hosszú oldalakon át tartó kihantolása és újra temetése nem tudott lázba hozni. Ha King ezen a ponton feszesebbre húzza a történetet, gondolkodás nélkül 5 csillagot adok rá. Így viszont nem megy. Még annak ellenére sem, hogy alapvetően ez a könyv is a Mester egyik legnagyobbjai közé sorolandó. Az igazán nagyokhoz azonban nem ér fel.

2 hozzászólás
>!
TLD P
Stephen King: Kedvencek temetője

Ez volt az első könyv, amit Kingtől és úgy általában a horror világából olvastam. Több filmadaptációjához volt már szerencsém, ezen kívül annyit tudtam róla, hogy a műfaj királya és totál kiégett, amikor Trump választást nyert.

Mivel az életművel való ismerkedés első epizódja nagyon tetszett, ezért nem az lesz most a kérdés, hogy King jól dolgozik-e, hanem hogy szerintem miért dolgozik ilyen jól.

A szerző a karaktereire rengeteg időt szán. Eleget (és még többet is) megtudunk róluk ahhoz, hogy azonosulni tudjunk velük: amikor például egy sírkő mögül leselkedni kezd rájuk az ügyeletes szellem, vendigo, bika, lidérc és a nagyon gyanús, pipás öregember (és még sok minden más…), akkor szorítunk értük (mármint az emberekért), érdekel a sorsuk és át is érezzük a borzongásukat.

King a horror-elemekkel nagyon csínján bánik, kis mennyiségben adagol. Többször elfeledkeztem róla, mit is olvasok; amerikai kisvárosi családregényt, vagy misztikus rémtörténetet? Néha csak a Creed-család háza körül settenkedő zombimacska jelenései hívták fel a figyelmemet rá, hogy itt valami nincs rendben és a pillanatnyi idill ellenére további rendetlenségek várhatóak a cselekmény előrehaladtával. A horror tehát végig ott lappang a könyv legártatlanabbnak tűnő történéseiben is, de a forrása csak nagyon ritkán bújik elő, hogy teljesen megmutassa magát – ám ha végül előbújik, akkor azt úgy teszi, hogy a padlóra küldi az olvasót (például az utolsó fejezetben… wow)

(A horror nagykirálya egyébként néha annyira királynak érzi magát, hogy olykor már fejezetekkel előre jelzi, ki fog meghalni és mikor – de még így sem rontja el az olvasásélményt)

A legjobban azonban azzal vett meg az író, hogy számára a horror nem csak az önkényes borzongatásról szól. Ez a könyv a halálhoz való viszonyulásról, diszfunkcionális családokról és a traumák feldolgozatlanságáról legalább annyit mond, mint a gonosz indiántemetők szomszédságában való megtelepedés kellemetlen mellékhatásairól.

Bár nem könnyű a Stephen King-féle hype-vonatról leszállni, egy kicsit mégis megteszem. A történetben lévő misztikum (a temető „varázsa“, mindent felülíró hatalma és vonzereje) túlságosan egy bizonyos megváltoztathatatlan végkifejlet felé sodorta a komplex, jól felépített és így elméletben többféle választási lehetőség előtt álló szereplőket: sokszor éreztem úgy, hogy a karaktereknek nem sok mozgástere maradt, mert King mindenképpen egy – minél horrorisztikusabb – beteljesülés felé akarta vinni a történetét. Szóval egy idő után nem az volt a kérdés, hogy mi lesz a vége, hanem hogy miként fog bekövetkezni. Emiatt a pszichologizálás néhol felületesre sikerül, a szereplők pedig látványosan logikátlanul viselkednek.

Méltán klasszikusa a műfajnak, egy-egy művét még biztosan előveszem később.

Az új filmfeldolgozásról itt írtam: https://snitt.hu/filmek/kedvencek-temetoje-2019/en-es-a-film/tld

>!
ARea P
Stephen King: Kedvencek temetője

Rémisztő volt végigolvasni a főszereplő visszafordíthatatlan megtébolyulását. Az író folyamatosan, finoman adagolta a sötétséget, végig érzékelhető volt, majd a végkifejletnél tetőzött be. A kérlelhetetlen erő, ami befolyásolja az emberek akaratát és gondolatait már ismerős ( a Ragyogás jutott eszembe), mégis hozzá tudott adni egy újabb árnyalatot, a wendigo kifejezetten érdekes, hogy be lett volna. Abban nem tudtam dűlőre jutni, hogy neki is része van abban, hogy a lények, mind emberek és állatok, gonoszsággal telve térnek vissza, ezt inkább én úgy képzeltem, hogy lényük helyén, ősi, halotti erők jelennek meg. Vajon a wendigo érintette a visszatérő személyeket? Vagy csak ezen erő egyik manifesztálódása? Újabb zseniális King történet, egyszerűen nem tud hibázni!

>!
Tamas_R
Stephen King: Kedvencek temetője

Már régóta éreztem, hogy ideje volna elolvasnom ezt a – mondjuk ki – kultuszregényt, amit évtizedek óta újra és újra feldolgoznak, hivatkoznak rá mind könyvekben és filmekben, úgyhogy amikor megláttam az új kiadást, gondoltam, itt a remek alkalom! Bár előzőleg csak néhány regényt olvastam Kingtől, már az első oldalakon szembeötlöttek a hamisítatlan „védjegyei” – egy maine-i kisváros minden részletében kidolgozva, komplex karakterek, városi legendák és baljós előjelek. A „baljós” szó talán a legjobb jellemzője ennek a könyvnek, aki akciódús, oldalról oldalra hátborzongató történetre számít, az inkább kerülje el. A regény nagy része szinte végeláthatatlan feszültségfokozással és a hangulatteremtéssel telik, itt-ott mellékszálakkal és már-már epizódszerű kitekintésekkel megtűzdelve. Itt jön be viszont az, ami miatt a legtöbb King-történet nem lesz számomra átütő: a feszültséget olyan zseniálisan fokozza többszáz oldalon keresztül, hogy az olvasó idegei szinte pattanásig feszülnek, a végkifejletben azonban úgy tűnik, hogy már maga az író sem tud ahhoz méltó „szörnyet” vagy befejezést teremteni. Ebben a regényben sem éreztem helyénvalónak a már-már komikus végkifejletet, úgy éreztem, hogy feltűnően elválik a regény többi részétől minden tekintetben. Emiatt veszített nálam egy csillagot, ettől függetlenül viszont végig faltam az oldalakat, továbbra is imádom King stílusát, rajongóknak kihagyhatatlan!

>!
Szofrónia
Stephen King: Kedvencek temetője

Úgy éreztem, hogy a bevezető-tárgyalás-befejezés részei nincsenek arányosan elosztva. Kaptam egy eszméletlenül hosszú bevezetőt, amiben megismerhettem aprólékosan a helyszínt és a szereplőket; majd jött egy rövid tárgyalás egy még rövidebb tetőponttal és végül egy gyors lezárás egy parányi lehetőséggel, hogy esetleg a majdani jövőben akár folytatni is lehessen a könyvet.
Néhol szerintem „túlírta” a történetet. Nem mondanám azt se rá, hogy vérfagyasztó horror, de amúgy tetszett. Tipikus King!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
bartok_brigitta P

A macska az állatvilág gengsztere, törvényen kívül él, és nem is védi semmiféle törvény.

60.-61. oldal

>!
Kogoro 

Két évvel ezelőtt innen délebbre megveszett egy hatalmas vén bernáthegyi, és négy embert megölt.

28. oldal, Első rész - "Az állattemető" (Európa, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Cujo
>!
Kogoro 

Jerusalem's Lot, gondolta szórakozottan.

510. oldal (Európa, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Jerusalem’s Lot
>!
bmolli

Akkoriban nem kellett beiratkozni az egyetemre, hogy az ember a halállal ismerkedjék. A halál bejáratos volt az ember házába, szépen köszönt, aztán néha leült velünk vacsorázni, máskor meg jól valagba rúgta az embert.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jud Crandall
>!
bmolli

Az öregek keveset alszanak. Talán őrködnek.
De miféle veszély miatt?

32. oldal

>!
bmolli

Cézár, Cézár, jó kutyus voltál, nagyon szerettünk, míg meg nem haltál.

49. oldal

>!
bmolli

Az embernek meg van az a csodálatos és végzetes képessége, hogy a jelképeket következtetésekre váltsa, és ezek a jelképek vagy szépek és előkelőek, vagy nyomasztóan borzalmasak.

62. oldal

>!
bmolli

A halál megfoghatatlan: de az „álatemető” nagyon is valóságos.

62. oldal

>!
A_Gréta22

A férfiszívnek köves a talaja, a férfi elveti, ami megterem benne és aztán gondot visel rá.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dacre Stoker – J. D. Barker: Dracul
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Neil Gaiman: Coraline
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Dan Simmons: Terror
Takami Kósun: Battle Royale
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Nick Cutter: A falka
Alma Katsu: Éhség
Dean R. Koontz: Az ősellenség