King did it again.
Nem sok olyan író van a világon, akitől ezt az egyszerű történetet elolvastam volna. Olyan még kevesebb van, akitől szivesen olvastam volna. És olyan csak konktéran egy van, akitől ennyire szivesen olvastam.
A könyv két negatívumát gyorsan idecitálom, hogy legyünk túl rajta gyorsan: túl egyszerű a sztori és túl rövid a könyv. 300 oldal Kingtől semmi tulajdonképpen, és ez az egyik oka annak, hogy a könyv nem kap maximális pontszámot. Az is igaz azonban, hogy ezt a konkrét sztorit, ezt a konkrét világot nem olvastam volna még 500 oldalon keresztül – egyrészt azért, mert a sztorira tényleg tökéletesen elég 300, másrészt a Joyland világa nem ragadott meg annyira közel sem, mint más lefestett világok a Mestertől.
Abból a 300 oldalból is az első száz felvezetés, és King pontosan tudja, hogy hol kell igazán beindítani a sztorit. Ha az első száz oldal lassan is halad, az utolsó kétszáz oldal szinte lehetetetlenül habzsoltatja magát, és bár a végkifejlet és a fordulatok egyszerűek, King prózájában van valami, amire az immunrendszerem soha nem lesz képes felkészülni, és egy ilyen faék egyszerűségű klasszikus detekívtörténetnek megfelelő szösszenetet is nagy élvezettel tudok tőle olvasni.
A jellegzetes kingi mondatok, szófordulatok árulkodó jelek, és akár elcsépeltnek is nevezhetném őket, de egyrészt az olvasó két perc múlva már nem is emlékszik nagyon egyre sem, annyira jól belesimulnak minden művébe, másrészt pont ez adja azt a pluszt, ami miatt egyszerűen nem vagyok képes még a gyengébb King-könyveket sem letenni addig, amíg végig nem olvastam őket.
Ebből a műfajból úgy látszik ennyit akart most kihozni a Mester, és ez most három és fél csillagra elég. Látszik, hogy ez nem egy „teljes verziós” King-könyv, inkább valami experimentális jellegű; emiatt leginkább a Coloradói Kölyök című művéhez tudom a leginkább hasonlítani. De száz szónak is egy a vége: King az King. És ez a könyv is nagy értéket képvisel, mert egy ilyen egyszerű történetet csak ő tud így elmesélni. Különösen ajánlom azoknak, akik nem akarnak túl nagy agymunkát kifejteni olvasás közben, de olvasnának valami olyasmit, ami veszettjól van megírva.