If ​It Bleeds 85% 21 csillagozás

Mr. Harrigan's Phone – 4*: Tipikus King-féle „ifjúsági” történet. A főszereplő srác felnőtté cseperedését láthatjuk, melyet megfűszerez egy kis síron túli telefonálgatással. Ebben a novellában is ott volt az a különös otthon-érzés, amit a jobb King regények képesek átadni. A természetfeletti, néha már-már ijesztő aspektus is kellően volt adagolva. Egyedül a vége nem tetszett.

The Life of Chuck – 3*: Furcsa volt. Nagyon mélyen szántóan, metafórikusan volt összerakva ez a történet. Ilyen az amikor King igazán mély gondolatokat akar átadni különleges módon? A gondolatok átjöttek, de azt nem mondanám, hogy túlságosan élvezhető lett volna. Egy férfi (Chuck) halálát és „életét” láthatjuk nagy vonalakban, de valójában az egész csak egy metafura? Nem tudom, furcsa volt. Vagy lehet csak én nem vagyok elég okos hozzá.

If It Bleeds – 4*: Az Outsider című regényének spin-off folytatása. Az eleje unalmas volt, de aztán Holly karaktere, meg maga a nyomozás megmentette a dolgot, sőt, a végére egészen élveztem. És ezt úgy, hogy nekem az Outsider alapból nem tetszett, úgy hogy akiknek az tetszett, ezt imádni fogják.

Rat – 4,5*: Ez igazán tetszett, egy ültő helyben el is olvastam. Nem tudom miért, de mind1 mennyi író karaktert hoz létre King, én mindegyik történetét árgus szemekkel figyelem. Itt a főszereplőnk elvonul erdei viskójába, hogy teljes erőbedobással tudjon új novellájára fókuszálni, azonban kisebb-nagyobb „akadályokba” ütközik a folyamat során. Nagyon tetszett az alapgondolat, feszült és izgalmas volt a hangulata, a misztikum pedig pont el lett találva. Tetszett.

Összességében ez egy élvezhető és minőségi novellás kötet.

Az a baj, hogy ez az értékelés nem lesz valami hosszú, mivel erről a kisregénygyűjteményről túl sokat nem tudok elmondani. Ahhoz végig spoilereznem kellene (jóval többet, mint amennyit szeretnék), így inkább leírnám azt, hogy mit éreztem, amikor letettem az If It Bleeds-t.

Nem ez az általam eddig olvasott legjobb King-kispróza kötet. Az író a könyv végi utószóban még le is írja, hogy bizony ezek a történetek szinte teljesen random forrásokból származnak. Viszont meg is mutatkozik benne King életművének egy újabb, 2010-es években megjelenő vonása is: a kísérletezőkedv. Aki aktívan követi Kinget, és olvasta az elmúlt tíz évben kiadott könyveit, az tudja, hogy a mester már nem számít a horror királyának. Figyelme teljesen másfelé fordult már. Gyakrabban ad ki a kezei közül szépirodalmat, krimit, fantasyt és sci-fit, mint horrort. Ez részben annak is köszönhető, hogy most már más írói státuszban van, mint amilyenben azelőtt volt, másrészt meg hát… megöregedett. Már nem azok a témák foglalkoztatják, mint régen, és ugye más is a közhangulat és a piac is, mint az ő fiatalabb éveiben. Most már inkább ír olyan történeteket, melyek írását ő, és kifejezetten az ő korosztálya tud a legteljesebben élvezni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az új olvasói, avagy a mai fiatalok nem tudnának bekapcsolódni a könyvei olvasásába, ám ők feltehetően nem ezeket fogják a legjobban élvezni, hanem a klasszikusait. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert az If It Bleeds (amit az angolul nem tudó olvasóknak hamarosan lesz lehetőségük elolvasni) mindegyik történetében előkerül a nosztalgia. A visszavágyódás apánk régi kunyhójába az erdő közepén, az általános iskolai táncok és csókok kora a 60-as, 70-es években, a fiatalkori garázsbandák nagy álmokkal, a technológiával való lépéstartás nehézségei… Ezek inkább King-generációjára jellemző dolgok, és itt erősen képviselik magukat.

A másik pedig, ami miatt az If It Bleeds merőben eltér a legtöbb King-kisregénytől, az az, hogy ez bizony egy folytatástörténet. Ha ugyanis nem olvastad a Bill Hodges-trilógiát és az ahhoz kapcsolódó A kívülállót, akkor a kötet címadó kisregényével meggyűlik majd a bajod. Az ugyanis folytatja A kívülállót, és sokat le is spoilerez az általam említett könyvekből. Így, arra kérlek, hogy amennyiben azokat még nem olvastad (hozzám hasonlóan), akkor ezt a kisregényt ugord át, és térj vissza hozzá azután, ha már elolvastad őket.

Az If It Bleeds egy önmagához mérten korrekt kisregényes gyűjtemény, mely inkább napjaink Kingjének írásaiba (és azok hangulatába) adhat egy szerény betekintést, így aki Kinget nem a prózája miatt kedvelte meg, hanem a horror miatt, az csalódni fog. Ez a könyv inkább azok számára lehet érdekes, akik arra kíváncsiak, hogyan kísérletezik egy sokat látott szerző olyan narratívákkal és motívumokkal, melyeket eddig még nem nagyon láttunk tőle. Én a magam részéről nem tartom King legjobbjának, és nem is adnám „kingszűzek” kezébe, de egy állandó olvasó a kedvenc íróit mindenhová követni szokta. =)

Ez megint egy elég hit or miss Stephen King gyűjtemény volt (mondjuk részben az én hibám is… a könyv kb. felét egy olyan novella teszi ki, aminek nem olvastam az előzményét :'D), de volt benne kettő, ami eléggé tetszett, emiatt megérdemli a kapott csillagokat.

Mr. Harrigan's Phone tetszett a legjobban, bár őszintén szólva nagyobb csattanót vártam, egy kicsit lackluster volt a vége. De az ötlet, hogy a sírból játszott valaki Istent, nagyon tetszett, és King persze a hangulatkeltéshez ért a legjobban (néha ezért is nem jönnek be a könyvei, túlságosan is sok fókusz helyez rá), ezért az is nagyon szuper volt. És az elejétől kezdve beszippantott! Ami nagy szó.

A másik ami tetszett, az a The Life of Chuck volt, ez igazából semmi extra, de szintén nagyon hangulatos, és tetszett a formátum, hogy visszafelé az időben ismertük meg a cselekményt. Egy egyszerű kis novella az élet értelméről.

A többi sajnos nem igazán tetszett, az If it Bleeds-hez olvasnom kellett volna a Kivülállót, a Rat pedig annyira felejthetetlen volt, hogy már nem is emlékszek…

Új könyv Stephen Kingtől. Mindig örömünnep, amit, attól tartok, már túl sokszor nem fogok átélni, tekintettel a szerző korára – bár ne legyen igazam.
Négy független történet, három átlagon feletti, a címadó történet viszont hemzseg a bántó logikátlanságoktól. Amennyire örültem, hogy újra látom Holly Gibney-t – aki immár nem csak a szerző, de az én kedvenc karakteremmé is előlépett – legalább annyira bosszantottak a szereplők, köztük Holly ostoba, minden észszerűséget nélkülöző lépési.

A The life of Chuck című sztori viszont brilliáns. Ritkán találkoztam ennyire egyszerű, mégis megkapó történetettel.
Az ilyenekért érdemes olvasni.

Szerettem a történeteket, bár az utolsóval egy kicsit lassan haladtam. Nem mondanám, hogy bármelyik igazán megfogott (a harmadiknál már nem is emlékeztem az elsőre), de szórakoztatóak voltak, mint az SK könyvek általában.

Kingtől összességében nem rossz, de nem lett belőle igazán kiemelkedő kedvencem. A patkány hozta talán azt az igazi, klasszikus Kingi hangulatot, de azt sem éreztem egy ujjgyakorlaton túlmutatónak.

SPOILER!!!

A Holly Gibney-s írást majdnem félbehagytam. Nem elég, hogy engem az egész univerzum nem érdekel, de hogy még az Outsider-t (ami önmagában is egy gyenge könyv volt) ismétli el gyakorlatilag… az nagyon nem tetszett, tehát azt majdnem átugrottam, de aztán végigszenvedtem – és még csak nem is azt mondom, hogy nincs jól megírva, csak annyira vérszegény és sótlan az alapkoncepció, hogy csak ámultam, hogy egy ilyen semmi kis sztorit – másodszorra előadva – is pusztán a stíluson keresztül el tudott nekem adni King. Szóval ez azért elismerendő bravúr :-)

Az egész könyv értékelését nem akarom lehúzni, de a három és fél csillag pont jól mutatja, hogy többet vártam.

Ismét egy novelláskötet. Mr. Harrigan’s Phone volt a legerősebb szerintem, bár ha nem nézem a lezárást, akkor a Rat is elég ütősre sikeredett (nekem csalódás volt, húsz éve máshogy fejezte volna be, azt hiszem). King mindig is értett ahhoz, hogy arról írjon, amiről személyesebb tapasztalatai vagy félelmei vannak és ebben a kötetben ez érezhetően jelen van. Nem a legjobb válogatás, de azért hozza az elvárt szintet.