Halálos ​árnyék 86% 563 csillagozás

Nem tudom, minek olvasok horrort, amikor félek utána kimenni a sötétben… de Stephen Kingnek egyszerűen soha nem tudok ellenállni.

A Halálos árnyék tökéletes: izgalmas, borzongató, sodró lendületű, tele remek karakterekkel és vicces megszólalásokkal.
Csak épp félek utána. :D

Egy nagyon-nagyon jó Stephen King thriller. Csak ajánlható, de kizárólag erős idegzetűeknek…

Nagyon-nagyon régen, tinikoromban olvastam ezt a könyvet, nem is emlékeztem sok mindenre, csak arra, ami a fülszövegből is kiderül (egyébként az operációs részt kár, hogy lelövi a fülszöveg). Ez egy olyan misztikus-horror-krimi-thriller (igen, tényleg mind), amelyre egy szó van: TÖKÉLETES. Több szálon mozog, így mindig izgalmas, könnyen megkedvelhető szereplőkkel (nemcsak Thad, de Alan seriff is), borzongató részekkel, főleg, mikor Korom beindul… és ott van a misztikum, megspékelve a verébsereggel… gyakorlatilag nem volt benne egyetlen unalmas rész se, a körmöm rágtam izgalmamban, hogy megússzák-e az egészet, vagy mi lesz spoiler. Sokszor humoros is:
– Mi folyik itt?
…
– Vér.
:-D alias George Korom :-D

Hát csoda, hogy ha egyszer kijutok az USA-ba, tuti megnézem magamnak Maine államot? :-D

Ó, és aki részt vesz @pável hullaszámolgatós kihívásában, ez jó választás, 14 hulla lesz benne :-D

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/10/stephen-ki…

Amikor először láttam ennek a könyvnek egy másik borítóját (azt, amelyen a sírkő szerepel), aznap éjjel George Komor neve neonreklámként villogott az agyamban, és nem hagyott aludni. Gondoltam rá, hogy ha ennyire foglalkoztat, érdemes lenne előrébb vennem az olvasmánylistán, de mégsem tettem meg, hagytam, hadd kerüljön sorra a maga idejében. Ez a közelmúltban történt meg.

Ígéretesnek tűnt már az első pár oldal után is, és gondoltam, hogy gyorsan fogok vele haladni. Aztán az időhiány közbeszólt, és bő egy hónapig tartott, mire sikerült kivégeznem.

Jó a sztori; egy létező jelenségből indul ki, amit jól megcsavar és továbbfejleszt azzal, amilyen kapcsolat Thad Beaumont és George Komor között létesül. Ha erre gondolok, azt mondom, hogy az angol cím, (The Dark Half, szó szerinti fordításban a sötét fél) sokkal találóbb. Valahol mindenkinek van ilyenje, még ha nem is olyan veszedelmes, mint Komor. Sokszor annyira fáradtan fogtam neki az olvasásnak, hogy pár oldal után elaludtam, de ez egyáltalán nem a könyv hibája volt. Végig érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel, sikerül-e megállítani az életre kelt alteregót, illetve sikerül-e a rendőrséget meggyőzni az igazságról, és arról, hogy erre nem lesz kézzelfogható magyarázat.

Azt hiszem, mondhatom, hogy a művei 75%-ának elolvasásával elég jól ismerem King munkásságát, de én ilyen fröcsögéssel, és ilyen (bocsánat a szóért) vadbarom főgonosszal, mint George Komor, még nem találkoztam nála.

Olvastam én már durvát, beteg gyilkosságokat, még az itt leírtaknál jóval vadabbakat is, valamiért mégis ez a könyv volt az, ami valami hihetetlen módon eltalált. Hogy én vagyok-e érzékenyebb mostanában, vagy tényleg volt benne valami, az Agykontrolhoz hasonlóan, nem tudom. Annyi biztos, hogy George Komor rengeteg álmomban jelent meg ebben az egy hónapban, vagy ha ő nem is, valami hasonló jelenetet, helyszínt láttam, mint amilyet ő hagyott maga után. Az is előfordult, hogy ez utóbbihoz aludnom se kellett, csak zenét hallgatni, csukott szemmel. Nem mondom, hogy féltem tőle, de rendesen beleköltözött az agyamba.

Anno Brady Hartfieldet is elküldtem a fenébe, szóval:
Nem Valami Kedves George Komor!
Kiborítottál már azelőtt, hogy megismertem a történetedet, és megtetted annak olvasása közben is. Most, hogy már tudom, mi lett veled, leszel szíves békén hagyni! Köszi!

King olvasása közben valahol, mindig a Ragyogást várom vissza. A thriller mögött elfogadható természet-tudományos vagy pszichológiai indokot, magyarázatot remélek. De egyre gyakrabban csalódok. Itt egy sima klónozással meg lehetett volna feleni az elvárásaimnak, dehát King nem tőlem kér tanácsot. Ő baja.
E miatt azt is mondhatnám: szokásos kingi rémisztgetős rémregény.
De!
És nagyon DE.
Van egy másik olvasat is, és feltételezem ez lehetett az igazi írói szándék. Milyen lelki megpróbáltatásokon, skrizofén-fázisokon megy át az író, miközben ír. És ha így olvasom ezt a Dr Jekyll -Mr Hyde storyt akkor megvan a hiányolt Ragyogás-effekt.

Másodjára olvastam, de még mindig izgultam.
A cselekmény izgalmas, fordulatos és félelmetes. Hogyan győzöd le a spoiler Ez a regény már nagyon thriller és horror határán mozog, bár én még mindig inkább az előbbire szavaznék.
Nagyon tetszettek benne a jelképek, például a madarak, temető.
Természetesen itt is egy író a főszereplő.
Ajánlom mindenkinek, aki nem ijed meg az enyhén félelmetes könyvektől!

Már az eleje megborzongatott és végig tartotta a feszkót. Nem semmi ilyen agyament sztorit kitalálni. De itt is a lélektani hatás volt erős, ami adta a történet sava-borsát, megspékelve egy kis tudat-hasadással. A verebek áradata pedig teljesen Hitchcock filling volt.

Nem hiába egyik kedvenc íróm, Stephen King. Olyan érzékletesen, átérzéssel tudja ecsetelni magát a gyilkolást, hogy aki, ha meg is van edződve, biztos, hogy beleborzongok.Na, ezt adta számomra ez a könyve is. Az elején még gyorsan történtek az események, a vége felé kezdett lelassulni, de mégis lebilincselt, hogy vajon milyen úton fog megszabadulni Thad a gonosz ikertestvérétől. Nem csalódtam most sem, végig izgultam minden sorát.

Ugyan King már ennek a műnek megírásakor (1989) túl volt a tíz évig tartó szenvedélybetegségén, nem tudok ettől elvonatkoztatni és továbbra is zavart jegyek találhatóak ebben a műben is, mint pl. a Stephen King: A ragyogás c. klasszikusban, amit 1977-ben írt félig delejes állapotban.
Már sztenderd módra itt is egy író, Thad a főszereplőnk, akinek agydaganata volt gyerekként és kiműtötték “belőle” ikertestvérét. Boldog családapaként tengeti életét, amikor az ő írói álneve (George Komor) életre kel és végtelen borzalmas öldöklésbe kezd Thad “cinkosai” körében.
A történetben nagy szerep jut Alan Pangborn sheriffnek, aki egyedüliként elhiszi ezt a képtelen storyt, de a mű középpontja Thad pokoljárása es harca önmaga ellen.
Végtelenül magas színvonalú misztikus-horror klasszikus, 21+os karika, brutális leírásokkal és meglepően sok humorral.

Sokszor találtam unalmasnak. Szerintem fele ennyi körbe írás is elég lett volna. Olyan részletesen ír le vagy ír körül mindent,hogy egy darabig oké feszültséget kelt aztán átesik számomra unalmasba.. Maga a történet tetszik csak kevesebb sallanggal.. azért nem adom fel hátha nekem is lesz egyszer olyan King könyv ami nagyon fog tetszeni.