Éjszakai ​műszak 311 csillagozás

Stephen King: Éjszakai műszak

„… ​nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat…” – írja Stephen King e húsz kiváló elbeszélést tartalmazó kötet előszavában. A félelem – hiába is tagadnánk – mindannyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori mumusainkra, nyomasztó álmainkra, felnőttkori szorongásainkra. Ezek a félelmek olyankor megalapozottak, máskor teljesen irracionálisak, néha elmosódottak, máskor határozott alakot öltenek. Aztán ott a borzongás, ami szintén kellemetlen, de azért mégis mohón olvassuk az újságban, hogy „Agyonverte…”, „Kútba dobta…”, „Feltrancsírozta…” stb. Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti, történetekké kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a vasorrú bába, hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát, a hétfejű sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a fűnyíróember ajánlja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2005
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777460 · Fordította: Müller Bernadett
>!
Európa, Budapest, 2001
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630769131 · Fordította: Müller Bernadett
>!
Európa, Budapest, 2001
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630769115 · Fordította: Müller Bernadett

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

őrült


Kedvencelte 52

Most olvassa 15

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
smetalin
Stephen King: Éjszakai műszak

Esti mese felnőtteknek. Rövid velős kis történeteket olvashatunk, borzongással fűszerezve. Voltak jobbak és kevésbé jók a történetek között, és voltak régi ismerősök és új barátok a sorok közt. Örülök, hogy a „A Kukorica Gyermekei”-t ismét feleleveníthettem, emlékszem gyereklányként ez nagyon tetszett és a film is belőle, ez most sem változott, és ugyanez vonatkozik a „Leszoktató Rt.”-hez is. Nagyon jó volt, tényleg megadja a lökést az embernek hogy lemondjon a cigiről.
Amiért nem öt csillag, az a kevésbé jók miatt van, néha csak úgy vége a történetnek és semmi magyarázat, én rám ne bízza egyik író sem a befejezést, tessék azt is megírni.
Összességében egy jó kis rémisztő csokrot kap az ember, amit szigorúan lámpa oltás után szabad olvasni,egyedül, úgy nagyobbat szól.

>!
ggizi P
Stephen King: Éjszakai műszak

Jelentem: Elolvastam. Pontosabban: Befejeztem, amit 8 éve A mumus után bevágtam a sarokba. (Mondjuk csak gratulálni tudok magamnak, hogy anno a lányommal terhesen, hormongőzös fejjel Kinget olvastam… be is paráztam akkor tőle rendesen. Vagy 7 évig kerültem SK műveit és a mai napig nem tudok úgy nézni a gyerek szekrényére, hogy ne jusson eszembe az a szemét mumus…)

Szeretem a régebbi könyveit (az újakkal sincs bajom, sőt, bár azok sokkal lágyabban tudnak borzalmasak lenni). És mindig beleesem abba a csapdába, hogy éjjel a sötétben olvasom, mikor már az egész család alszik, és annyira beronyózok néha tőle, hogy a fürdőbe is alig merek kimenni… :)) Persze reggel mindez baromi vicces, de éjjel… a sötétben… miközben bogarak zizegnek és kattog a ház… Mint most a Jerusalem’s Lot-nál. Mindkettőnél… :)
Maga a kötet nagyon jó, dögivel vannak benne inkább nyomasztó és bizarr, mint félelmetes történetek. A fűnyíróembernél kicsit meglepődtem, mert a film történetét vártam (hiszen azt is King írta és azt hittem ebből rosszul hittem), de ez másképp volt morbid, mint az. És A mumus sem ütött most akkorát, mint anno. De attól még utálom!! :)

8 hozzászólás
>!
csillagka P
Stephen King: Éjszakai műszak

Amikor kezembe kaptam a kindlécskémet első gondolatom az volt hogy végre elolvasom a kimaradt King-eket, van belőlük bőven, pedig pár éve az mondtam volna egyik kedvenc írom, Holtsávot, Ragyogást és a Hasznos holmikat imádom.
Azután egyszerűen nem tudtam követni, King több könyvet jelentettet meg mint amennyit nekem lehetőségem volt megszerezni, és elég hullámzó lett a tartalom is valljuk be, pár csalódás, és jó pár évre parkolópályára került a szerző. ( Ragyogás újra azért bejátszott)
Idén ismét előtérbe került King úr és ezzel a novella gyűjteménnyel kezdtem, mint bemelegítő olvasmány,
Borzongjunk együtt, igen az alvilág és mágia olyan bugyrait ismerhettük meg ahol már nincs, és nem is lehet kegyelem.
Leginkább a Aki a virágot szereti novella rázott meg mivel aki a virágot szereti az rossz ember nem lehet, de itt nincsenek jó emberek akkor se, ha szeretik a virágot.
Hihetetlen sokrétű, abszurd, (nem) szerethető szösszenetek, az elme tobzódása, fantázia csúcsteljesítménye.
Mindenkinek, aki kíváncsi, fekete horror írás csúcsteljesítményére.

6 hozzászólás
>!
chhaya P
Stephen King: Éjszakai műszak

King bácsi általában érdekes előszókat és utószókat ír, ezt most kicsit untam… A novellákat viszont egyáltalán nem: vegyes válogatás, de nagyon klasszak. Alapvetően az emberi félelemre épít (mint mindig)… Hogy előbújik a szekrényből az a bizonyos mumus, előkerülnek rég elfeledett és lezártnak hitt események, csontvázak a szekrényből úgymond, vagy olyan erők játékszerei leszünk, amelyekre nem vagyunk befolyással. Akadnak a válogatásban rövidebb, pillanatképszerű, inkább hangulatfestő írások, és hosszabb, elmélyedős történetek is, amik mélyebb beleélést és akár továbbgondolást is kívánnak. Amúgy még arra jöttem rá, hogy az emberi félelem kortalan: ’78-ban jelent meg először a kötet, de még mindig ugyanúgy üt…

1 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Stephen King: Éjszakai műszak

Kétségkívül ez King legerősebb novelláskötete. Voltak kedvenceim, volt, amit untam egy kicsit, de nagyon lekötött, ami novellák esetében velem ritkán fordul elő. Legjobban a Leszoktató Rt. tetszett és az Én tudom, mire van szükséged, igazán hátborzongatóak voltak.

6 hozzászólás
>!
Anó P
Stephen King: Éjszakai műszak

Nagyon színvonalas írások! Régen olvastam már őket, de egyedül a címadó, patkányos rémlett. Aztán volt, amelyik olvasás közben derengett fel, volt, amelyikre egyáltalán nem emlékeztem. Igen vérfagyasztóak voltak a Jerusalem.s Lotról szólóak.( Itt pl. rémlett a vámpírkislány). Rémisztő és misztikus A kukorica gyermekei és az Én tudom, mire van szükséged. Undorító és borzalmas A fűnyíróember és az Éjszakai műszak..
Megállt bennem az ütő, mikor a Párkányt olvastam…Elgondolkodtató Az utolsó létrafok. Hogy el tudnak sorvadni az emberi kapcsolatok, a szeretet! Az Aki a virágot szereti… tipikus példa King mester „altatós módszerére” . Elaltatja az ember éberségét, mert olyan hangulatot ébreszt, ami azt sugallja: az élet szép, harmonikus és minden rendben van. Közben pedig éppen az ellenkezője az igaz:( A mumust nemrég olvastam egy másik kötetben, arra rendesen emlékeztem. A Cujót is felidézte bennem. A Leszoktató Rt. olyan volt, mintha Roald Dahl Meghökkentő meséinek egyike lenne.
Kicsit kilógott A 312-es szoba.
Összességében jó szórakozást nyújtott és komoly borzongásokat okozott a kötet. Kívánhattam volna többet tőle?

>!
Jaina
Stephen King: Éjszakai műszak

Nem olyan rég olvastam el King új novelláskötetét, és eszembe jutott, hogy milyen rég olvastam az Éjszakai műszakot. Így előszedtem, már csak az összehasonlítás miatt is. Ismét rá kellett jöjjek, hogy a klasszikus történetei a gyengéim :) A Rémálmok bazárának nagyon hullámzó a színvonala, ezzel szemben itt végig egyformán jó történeteket kapunk. Kedvencet emiatt elég nehéz választani, talán a Kamionok volt az a novella, amelyik legjoban tetszett.

>!
Risus P
Stephen King: Éjszakai műszak

Minden nagy King rajongó nyugodtan kergessen meg a kukoricamezőn, de nekem ez elég gyengére sikeredett.
Nem tehetek róla, de szerintem a novella írásai gyengébbek, mint a regényei.
Viszont a könyv elolvasása után jöttem rá, kis kutatgatás után, hogy ebből a könyvből film is készül, amit eddig nem láttam, szóval várólistát filmet köszönhetek ennek a könyvnek, ami nem más, mint a Kukorica gyermekei.
Talán az a pozitívum az egészben, hogy ahogy nőtt az oldal száma, a novellák minőségei is.

23 hozzászólás
>!
FreeAngel
Stephen King: Éjszakai műszak

Nagyon nehezen alszok el mostanában, de ez sajnos nem King novelláinak köszönhető. Sőt a fülszövegben idézett előszóbeli vallomásához képest Kinggel ellentétben én igenis kidugom a takaró alól a bokámat, meleg időben egészen combig és rohadtul nem félek, hogy elkapja bárki vagy bármi. Kiskoromban féltem. És inkább leizzadva kuporogtam bevackolva magam a takaró alá, mintsem kidugtam volna bármimet is, nehogy a Cápa (akkor néztem meg a filmet) vagy a kígyó vagy egyéb szörnyűség hozzámérhessen és bánthasson. Kicsit dühös is vagyok most… na de kezdjük az elején.

Az előszót (King előszavát, nem Macdonald bevezetőjét!) kb. jobban élveztem, mint a könyv első felét úgy összességében. Túl azon, hogy ebből az előszóból kicsit jobban megismertem a Mestert, ez egy fergeteges tanulmány is egyben, ami nagyon tetszett. a könyv befejezése után el is olvastam mégegyszer
A kötet közepéig tényleg szinte nincs is kiemelésre méltó novella. De komolyan. Szeretem King bácsi regényeit, jópár kedvencem is van és olyan is, ami újraolvasós, a kisregényeit is csípem, de ez a novellagyűjtemény egyszerűen nem ment… Olvastam, olvastam a hűséges olvasó lelkesedésével, de úgy éreztem, sehova nem haladok, sose lesz vége és sokszor csak a Mester iránti tiszteletem és rajongásom vitt előre, hogy ne adjam fel. Ha horrornovelláról van szó, én inkább Hitchcock-ra szavazok, esetleg Roald Dahl meghökkentő meséin is lehet jókat borzongani. Ez viszont nem tudott megrémíteni olyan igazán kinges módon, ahogy azt vártam volna. Sem a többek által kiemelt Mumus, sem a Kamionok nem hozott katarzist, de még A fűnyíróember is inkább csak undort váltott ki, nem pedig azt a belső hatást, amit az ember megszokhatott King írásait olvasva.
Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer és nem is kétszer számomra megdöbbentő és hihetetlen módon már a novella első-második oldalán kitaláltam a csattanót. Dühös is lettem ezért meg csalódott, de hát ki vagyok én, hogy King bácsit kifogásoljam..?! Azon gondolkoztam, hogy én kezdek-e immunis lenni na ne már! vagy ez a novellagyűjtemény tényleg ennyire gyenge eresztés?! Nem fogom szépíteni. Tény, hogy az egész kötet alatt egyszer sem volt olyan feszültségérzésem, mint amitől anno Pennywise tágra nyitott szemű vicsorgó arca vagy Brady Hartsfield pszichopata tekintete lebegett a szemem előtt.
King a hangulatteremtés egyik mestere, ezt el kell ismerni, de ez ebben a kötetben csak ritkán csillant meg. A kukorica gyermekeinél éreztem valami félelemszerű hangulatot, de lehet, hogy ha éppen nem este olvasom, akkor az se éri el, hogy villanyt kapcsoljak a sötét lakásban közlekedve.

A legizgalmasabb pillanat a könyv olvasása során az volt, amikor tegnap este már ágyban fekve igyekeztem befejezni a könyvet és a 6 éves kisfiam mezítláb, hangtalanul felosont a lépcsőn, majd szótlanul megállt az ágyam végében, én meg pont egy vámpír szellem-kislányos résznél jártam a könyvben, aki csak állt és nézett egy másik szereplőre… na, ott majdnem kiugrottam az ágyból! Pedig a drága gyerek csak azt akarta közölni, hogy megevett még egy kis tál csokis gabonapelyhet..

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Mindenkiben, akivel életünk során valaha is találkozunk, benne él egy darabka önmagunkból.

7 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

– Gyyagin vardar Yogsoggoth! Verminis! Gyyagin! Gyyagin! Gyyagin!

48. oldal , Jerusalem's Lot

3 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P

Stephen King nem azért ír, hogy önöket szórakoztassa. Azért ír, hogy saját magát szórakoztassa.

Bevezető

>!
Lunemorte MP

Tudom, hogy helyteleníted elzárkózó viselkedésemet, kedves Bones, de biztosítalak róla, hogy jól érzem magam, és boldog vagyok.

20. oldal, JERUSALEM'S LOT

4 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

(…) miközben ítéletet mondasz a könyvről, a könyv is ítéletet mond rólad.

156. oldal, Néha visszatérnek

>!
Sansa I

Az egyik férfi a csoportterápián azt mondta, hogy az idegösszeomlás olyan, mint eltörni egy vázát, aztán összeragasztani. Többé már nem bízhat az ember abban a vázában. Nem tehet bele virágot, mert a virágnak vízre van szüksége, a víz pedig esetleg feloldja a ragasztót.

159. oldal

>!
Sansa I

– Néha jó olyan valakivel lenni, akihez az embernek nincs semmi köze.

230. oldal

8 hozzászólás
>!
Black_Angel

Az egyetlen módja ,hogy az ember megtanuljon írni,az,hogy nekikezd. Ez viszont nem lenne valami szerencsés megközelítés az agysebészettel kapcsolatban.

>!
Lunemorte MP

De a jogi egyetemen egy hetet kihagyni olyan, mint bölcsészként egy félévet.

278. oldal , Az utolsó létrafok


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: Az ősellenség
Darren Shan: Árnyak asszonya
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Mark Lawrence: Tövisek Királya
John Cure: Hontalan lelkek
Joe Hill: Szarvak
Richard Matheson: Legenda vagyok