Éjszakai ​műszak 89% 810 csillagozás

Szeretem, hogy King mindent félelmet keltővé tud tenni: egy alagsori patkányt, egy szekrényben élő mumust, egy mosodában lévő mángorlót, egy tucat kamiont, egy 13 centis párkányt, egy fűnyíróembert, egy kukoricást, stb. Örültem, hogy most nem éreztem túlírtnak King könyvét. Ujjongtam, hogy egy tanár is szerepet kapott az egyik történetben. Élveztem, hogy azonnal berántott mindegyik elbeszélés és nem voltak hosszú felvezetések, hanem azonnal az arcomba kaptam a lényeget. Borzongató volt mindegyik írás, nem is nagyon akarok (vagy tudok) kedvencet választani.
Szerettem, örültem, ujjongtam, élveztem. Kell ennél több? Nem hiszem! Ide nekem a következő King kötetet is! ☺️ Ez pazar volt! A 2020-as Európás kiadás pedig hihetetlenül szép… Örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Mindig az aktuális King könyv a kedvencem. :)

Általában nem nagyon szeretek novellákat olvasni. Engem zavar, hogy kevésbé ismerjük meg a szereplőket, a múltjukat, a történeteket és a cselekményt gyakran összecsapottnak érzem. Itt viszont ezek közül egyik sem merült fel. Szinte az összes történet egyedi volt, izgalmas, elgondolkodtató, és mindegyik tartogatott fordulatot a végére. Nem tudnék kedvencet mondani, se olyat kiemelni, ami ne tetszett volna. Nagyon erős válogatás lett.

Egyik kedvenc íróm Stephen King, de most egy kicsit csalódott vagyok. Néhány történet annyira kilóg a sorból, mintha nem is ő írta volna. Már maga a címadó novella is csak közepesnek mondható. De a Hullámverés egy borzalom, ilyent akár még én is tudnék írni. Még egy értékelhetetlen volt számomra a Párkány. Viszont voltak nagyon színvonalas művek is. Kedvencem a Kukorica gyermekei, és még A mumust és a Jerusalem's Lot-ot emelném ki, amik igazi vérbeli kinges írások. És a többi is hozza számomra a jó színvonalat.

Legelső Stephen King könyvem volt, de 100% hogy nem az utolsó! Nagyon megtetszett az írósmódja, és az ahogyan hétkoznapi dolgokból rémálmokat tud szőni. Egyszerűen tényleg zseni! Nem volt túlírt, pont tökéletes volt minden novellának a hossza.

Először minden novellának a pontozását a jegyzeteim között vezettem, és szerencsére sorrendben írtam őket.

Sorrend+pontozás:

A kukorica gyermekei 5/4.5
A Mumus 5/5
Néha visszatérnek 5/3
Éjszakai műszak 5/4
Aki a virágot szereti 5/1-2
A mángorló 5/4.5
A fűnyíró ember 5/4
Leszoktató RT. 5/4
A 312-es szoba 5/3
A szürke anyag 5/4
Kamionok 5/3.5
Az átjáró 5/4
Az utolsó létrafok 5/4
A párkány 5/?!
Jerusalem’s lot 5/4.8
A Hullámverés 5/?!
Még egyet útravalónak 5/4
Csatatér 5/3
Francokat 5/3
Indián tél 5/3.5
Én tudom, mire van szükséged 5/4.5

Egy kicsit szeretnék mindegyikről beszélni.

A kukorica gyermekei:
5/4.5
Ezzel kezdtem és nagyon jól tettem, hisz meghozta a kedvem a többi novellához. Egy pár elindul, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat ebből indul az alap történet. Nem szeretnék egyiknél sem spoilerezni de az egyszer 100%, hogy egyik novellánál se számítsatok happy end-re! Nekem ez nagyon tetszett, igaz hosszabb volt mint a többi de pörgős és megrettentő volt.

A mumus:
5/5
Ez volt az a történet aminél csak kapkodtam a fejemet. Elképesztő volt végig és csak úgy ittam a szavakat. A vége pedig… Na erre nem számítottam! A hideg is kiràzott miközben olvastam!

Néha visszatérnek:
5/3
Számomra semleges volt, hiszen nem is lett a kedvencem de annyira szörnyű sem volt. A terjedelme egy picit hosszabb volt az előzőeknél. Az elején már kezdtem sejteni milyen lényekről lesz szó, de végül nem derül ki így a képzeletedre hagyja King, hogy mit hozol ki belőle.

Éjszakai műszak:
5/4
Kifejezetten tetszett. Végig érdekelt, és az is nagyon tetszett, hogy az időt itt végig követjük. Kicsit érdekes és undorító történet volt. Viszont ez tetszett benne, hogy némelyik annyira elvont.

Aki a virágot szereti:
5/1-2
Teljesen nem értettem ezt a novellát, számomra az egész egy nagy zagyvaság volt. Na ez hülyeség volt a javából!

A mángorló:
5/4.5
Ez is kifejezetten tetszett! Pörgős,undorító,beteg.
Tökéletes!

A fűnyíró ember:
5/4
Na ennél a novellánál volt az a pont, hogy csak néztem és teljesen lefagytam. Szerintem ilyen beteg dolog senkinek sem jut eszébe csak King-nek! Más volt, de imádtam!

Leszoktató RT:
5/4
Ha ilyen dolgokat alkalmaznának, biztos egy ember sem dohányozna a földön az 100%! Erre is csak azt tudom mondani, hogy nagyon tetszett!!

A 312-es szoba:
5/3
Vegyes érzéseim vannak a novella iránt. Ennél sokkal durvább dologra számítottam… Csalódtam egy picit, de azért örültem, hogy a sok beteg történet után kapok egy “nyugisabbat”.

A szürke anyag:
5/4
Nem derült ki, mi volt ez az anyag de tetszett! Mert az, ahogy King leírta úgyéreztem, ott vagyok és én is beszívom azt az orrfacsaró bűzt.

Kamionok:
5/3.5
Értem, de mégsem! Talán ez volt a harmadik legfurcsább novella. Tetszett, de nem dobtam el az agyamat!

Az átjáró:
5/4
Nos, eléggé vizuális típus vagyok és ahogy elképzeltem amit olvastam… Egy kicsit rámjött a hányinger :’D
Meglepődtem, mert nem erre számítottam de tetszett!

Az utolsó létrafok:
5/4
Ez inkább szomorú volt, mint gyomorforgató. Ez egy picit lehúzta a kedvemet, mert nem számítottam egy ilyen novellára.

A párkány
5/?!
Egyszerűen nem láttam értelmét ennek a novellának, ezért pontozni se tudtam!
Elolvastam és egy nagy kérdőjel maradt a fejemben!

Jerusalem’s lot:
5/4.8
Felkavaró,ijesztő.
Szinte már tökéletes volt, de még hiányzott az a bizonyos libabőr hogy tökéletes legyen!

A hullámverés:
5/?!
Ismét egy novella amit nem értettem, és igazából annyira sokat nem is bírtam belőle felfogni. Nem láttam értelmét, hisz se ijesztő, se beteg nem volt.

Még egyet útravalónak:
5/4
Ismét egy jó novella, és itt már boldog voltam mert azt éreztem hogy “igen, megérkeztünk ez az a fajta King amit én szeretek olvasni”.

Csatatér-Francokat:
5/3
Ezt a két novellát egybe veszem, hisz az egyik a másik folytatása. Számomra semleges és egy picit értelmezhetetlen volt.

Indián tél:
5/3.5
Hmmm, rendben volt. Mivel a Csatatér és a Francokat egy kicsit lehúzott, ezért ezt sem tudtam nagyon élvezni de egy fokkal jobb volt mint az előző kettő!

Én tudom, mire van szükséged:
5/4.5
Na és egy jó novellával zártam ezt a könyvet! Nekem nagyon tetszett! Igaz, még az öt pontot nem érte el de kifejezetten élveztem olvasni! Ez a kis rész bemutatta, hogy vigyázni kell mikor kivel találkozol/vagy egy társaságba vagy mert sosem tudhatod kiből lesz mondjuk sorozatgyilkos, vagy esetleg pszichopata.

Egy régi álom vált valóra. Nagyon vártam már, hogy Stephen King novellákat olvashassak! Szép vegyes felhozatal a kötet, apró, falatnyi meglepetésekkel. A meglepetéseket három részre tudnám osztani: 1. semlegesek, 2. különlegesek, 3. Kéne egy tiszta alsó!
Tehát a novellák saját szubjektív besorolásom szerint:
1.
Jerusalem's Lot
Éjszakai műszak
Éjszakai hullámverés
Csatatér
Kamionok
2.
Az átjáró
A szürke anyag
Néha visszatérnek
Indián tél
A párkány
Leszoktató Rt.
Az utolsó létrafok*
3.
A mángorló
A mumus
A fűnyíróember
Én tudom, mire van szükséged
A Kukorica Gyermekei
Aki a virágot szereti…

* személyes kedvenc ❤

Tehát… Ez a könyv vegyes, jó, és gyengus is!
Többen már leírták melyek az utősebb novellák. Valóban azok azok ☺️. A kukorica gyermekei, a Mángorló, a Mumus, a Párkány… Nekem a topp a Mumus volt.
Nem lesz a kedvencem az irótól, de mindenképp újra olvasgatom majd a legjobbakat. Egy tipp… Nem muszáj sorban haladni, olvasd kedved szerint!

Az éjszakai műszakban mint bármelyik más novelás kötetben most is megleltem azokat a novellákat amit kedveltem és szinte olvastata magát letehetetlenül, és olyanok is voltak amire nem azt mondom hogy rossz volt csak nem fogott meg annyira a rövidke történet. Kedvenc történet közé tartozik például a mumus!

Nagyon jó kis kötet, alig volt benne olyan történet, amely a nem tetszik kategóriát jelenti (kiemelkedik ezek közül a nagyon-nagyon semmilyen Éjszakai hullámverés, azt bárki írthatta volna). Furcsa módon nekem nagyon tetszettek azok a történetek most, amelyben semmilyen természetfeletti avagy misztikus szál nem volt, hanem inkább nagyon is reális hátteret kapott, mint A 312-es szoba, Az utolsó létrafok, a Leszoktató Rt. (ajánlanám is ezt a páromnak leszokni a cigiről, csak ne engem vegyenek elő kisujjvágás esetére :-D). A misztikusok közül abszolút elsők között végzett A mángorló, a Kamionok, én szeretem ezeket a gépek életre kelnek típusú történeteket. A mumus gyáva apja idegesített, két történetet pedig már ismertem, engem a frász kerülget Az átjárótól, azon mindig megborzongok ám (brrr..). A párkánynál fura volt, mert spoiler. Jó kis kötet, furcsa módon például A kukorica gyermekei nekem eddig kimaradt, úgyhogy most ezt is bepótoltam! (nekem erre egyébként végig A magas fűben jelenetei jöttek elő).

Egyes számú megfigyelés: az én kedvenc dalom, amit bátran merek lakatlan sziget-soundtracknek is nevezni, azaz vinném magammal a világ végére is, csak halljam, tényleg bármikor és akárhányszor képes vagyok meghallgatni, s ugyanúgy szeretni, hiába facsarodik bele a szívem abba a tudatba, hogy az eléneklés után hat évvel milyen szörnyű véget ért az énekes élete, az INXS The Stairs című száma 1991-ből: link. Mellékszál, hogy egyes sorokban mintha a saját halálát vetítené előre, talán ettől is olyan fájdalmasan gyönyörű és felszabadító beleborzongani minden alkalommal… Szóval itt van ez a dal egy kifejezetten hosszú introval, mire beindul az ének, egyesek talán már megunják az életüket. Aztán azon kapják magukat, hogy csodát hallanak, ennyire remekül felépített popzenei alkotással sem találkozik mindig, csak úgy az ember. Valamiért végig ez a dal lebegett előttem olvasás közben is, mivel az egész kötet olyan pazar pszichológiával van felépítve, ráadásul nem csak összességében, hanem írásonként, külön-külön is, mint a The Stairs: finoman indul, egy puha rádiós balladát vársz, aztán egyre feszültebbé válik a hangulat, egymást marják a hangok, küzdenek az elsőségért, a hallgató figyelméért. King az idegszálaiddal játszik ugyanígy, elhiteti, hogy egy végtelenül egyszerű, hétköznapi szituáció kellős közepébe kerültél, nem lesz itt semmi ijesztő, aztán a Tények szalagcímeit és felvezetőit megsemmisítő erősségű hatások érnek minden oldalról. Aztán kimész, hogy még egyszer ellenőrizd, bezártad-e az ajtót, áramtalanítottál-e minden éjjel felesleges dolgot, nincs-e véletlenül egy pázsitból készült fickó a ház előtt, nem figyelnek-e gyanús alakok azért, hogy megsokkoljanak egy kicsit meg hasonlók… Tudjátok, csak a szokásos félelmek, amiket ez a pasas elő tud idézni.

Eszembe jutott, hogy sokszor hallom a régi vagy a korai King jelzőket. Hogy akkor még mennyire más volt, mennyivel ijesztőbb és mennyivel jobb, tényleg érdemes azokkal a könyveivel kezdeni, ha úgy istenesen hajtasz a lepedő- és ruhacserére egy-egy éjszaka után, már amennyiben nem érnél időben a szükséges helyiségbe. Van ebben valami, mert habár ténylegesen ez az első novelláskötetem tőle, ahogy mondjuk a Carrie-ben vagy a Borzalmak városában, úgy ebben sem csalódtam. Nagyon nem. Éppen ezért is nehéz egyetlen kedvenc szöveget kiemelni, megmondani, mitől annyira jó az Éjszakai műszak. Ha ütős és félelmetes olvasási élményre vágysz, bogarászd végig A mángorlót, A mumust vagy éppen A fűnyíróembert és a Leszoktató Rt.-t, de ne tudd meg kik azok és hogyan, akik Néha visszatérnek. Jerusalem’s Lot soha nem volt biztonságos hely, a címadó pedig tartogathat meglepetéseket azoknak, akik nem barátai a mutáns rágcsálóknak… Itt egy rakás félelmetes és elgondolkodtató történet egy olyan ember elméjéből, akivel nem feltétlenül szívesen ülnék le kávézni, mert hátha regénytémaként végzem, esetleg kevesebb végtaggal távozom a találkozóról. Annyi biztos, hogy már a mosolyától is kivagyok és egyáltalán nem pozitív értelemben, a szövegei viszont – legalábbis ebben az eresztésben – pazarok. Habár féltem attól, hogy a műfajból adódóan esetleg hullámzó lesz a színvonal, csak dicsérni lehet a szerkesztést, ahogyan a fordítást és úgy összességében mindent: sehol nem esett a túlírás csapdájába, minden ötlet eredeti, a kidolgozások pazarok, valósággal az összes szöveg lüktet és ezért emlékezetes is marad. Nulla üresjárat vagy unalom, ez pedig ritkaság ilyen esetekben, nem véletlenül készült több írásból is mozgóképes alkotás, én is többször éreztem azt, hogy vászonra kívánkozik, amit olvasok, míg az, hogy lehetne akár kisregény is ebből vagy abból, kivételesen nem fordult meg a fejemben, pont egészséges mértékben tartja a szöveghatárokat, nem esik át a saját túloldalára. Mielőbb szeretnék is belevágni a Csontkollekcióba, ez a válogatás nagyon meggyőző volt, ismételten nem tudok nem elfogult lenni az egyik kedvenc szerzőmmel. Bravó!

Kettes számú megfigyelés: az Agymenők azon részében, amikor Leonard nem szeretné megsérteni Pennyt azzal, hogy lebecsüli az énekesnői kvalitásait és inkább csípőből hazudik neki egy majdani programjukat illetően, Sheldon azt mondja, az effajta viselkedés – értsd: ideges verejtékezés vagy egyéb hasonló reakció nélküli füllentés – a veszélyes szociopaták jellemzője. Mind A fűnyíróember, mind pedig a Leszoktató Rt. című novellák olvasása közben ennek valamifajta kivetülését saját magamon is éreztem, amikor egy-egy mondat vagy szituáció hatására nevetni kezdtem. Ellentmondásba kerülve megfogalmazódott bennem, hogy talán jó veszélyes szociopata lennék – tiszta agyrobbanás és őszintén remélem, hogy amúgy nem így van. Mondjuk, ezek után már lehet, hogy késő…

Nem is gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni! Igaz, hogy nem az összes novella tetszett…volt olyan amit nem is tudtam hova rakni, de némelyik után csak annyit mondtam, hogy b*zdmeg :”DD mindenképp megéri elolvasni! Ha választani kellene nem tudnám megmondani melyik volt a kedvencem…viszont nagyon tetszett: A Mángorló, A Mumus, A szürke anyag, Néha visszatérnek, A párkány, A fűnyíróember, A kukorica gyermekei, Én tudom mire van szükséged