Dolores 537 csillagozás

Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores

A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát.

Mert éppen eléggé borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó egy fedél alatt él egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz… Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél tolószékéből, és lezuhan a lépcsőn – majd a nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. Természetesen Doloresre, a társnőjére fogják rá, hogy végzett vele. Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél – és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényről… ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Európa, Budapest, 2006
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630781697 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 2006
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781875 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 1998
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762927 · Fordította: Greskovits Endre

3 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Dolores Claiborne


Kedvencelte 83

Most olvassa 10

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Stephen King: Dolores

„Most értettem meg először, hogy talán olcsón adtam magamat, s lehet, hogy ezt azért tettem, mert azt hittem, a magamfajta legföljebb olcsó árra számíthat magáért.”

Jesszusom….akadt mostanában az író könyvei közül jó pár, amit volt szerencsém olvasni, de talán eddig ez a legjobb, ami megfogott, sőt mi több teljesen lekötött.
Elképesztő történet, egy nem mindennapi banyáról…azt hiszem kell egy saját példány és ez mindent el is mond.
Ajánlom, kedvenc!

>!
Madama_Butterfly P
Stephen King: Dolores

Eddig ez az egyik legjobb King-könyv, amit olvastam.
A maga nemében egyedülálló, mesteri módon meséli el – párbeszédek nélkül, egyes szám első személyben, monológként – egy nem mindennapi szipirtyó nem mindennapi életét.
Krimi, thriller, életrajz egyben – King pedig ismét megcsillogtatta zsenialitását, újat hozott ugyan, ám a régi színvonalon.
Ez a történet – nekem – ötcsillagos.

>!
Bíró_Júlia
Stephen King: Dolores

Egy derűs reggelen Mr. King alighanem úgy döntött, hogy olyan mindenkit, aki él és mozog gyanúba keverő, vakvágányra futó majd vakvágányról visszatérő, legvégül pedig döbbenetes leleplezést tartogató krimit mindenki tud írni, tehát ő megírta… hát, kicsit mindennek az inverzét, de leginkább egy végtelen fáradtságot és hatalmas erőt egyszerre sugárzó szöveget, ami vallomás és krimi és thriller és egy csipetnyi abból, amiből a regényhosszúságú horrorisztikus rémálmokat szokta építeni.
Egyébként, ha úgy vesszük, nem nagy meglepetés: Dolores mélységes empátiával felépített, sokat szenvedett, mellbevágóan egyenes és szókimondó karakter, közvetlen, fecsegő, ugyanakkor a köntörfalazásra, álszentségre a legkevésbé sem fogékony – akármeddig lehetne olvasni a visszaemlékezéseit. Igen, mindezt úgy, hogy igazán senki másnak nem ad szót – a jelenbeli nyomozó és segítői szerepe, hogy hallgassanak, várjanak türelemmel az őket is érdeklő válaszokra. Dolores elkövetett egy bűntényt, alighanem összerakta egy (?) másik darabkáit, a végeredmény pedig összetettebb és fájdalmasabb, mint amit egy elvben egyszerű kérdésre várni lehetne.
Mindehhez King (és alighanem Greskovits Endre) tökéletes nyelvet alkotott; kevés szóval sokat mondó, érzékletes, néhol fizikai fájdalmat kiváltó, egyaránt képes Dolores mindennapjainak, érzelmi és racionális indíttatásainak, szeretet-gyűlöletkapcsolatainak bemutatására, vagy éppen a vele szemközt ülők kicsinyes, kíváncsi vagy épp együttérző gesztusait érzékeltetni.
Mondom, tökéletes.

2 hozzászólás
>!
Bélabá
Stephen King: Dolores

Huhh… Életem első Stephen King könyve, és aligha lehetett volna jobb! Állítólag sokak kedvence, amit bő egy évvel ezelőtti győzködés, rábeszélések után vettem elő. Egy remek King ismerő kedves molytárs fűzött meg, és végül most jött el az ideje Stephen Kinget olvasnom. Megkívántam a fülszöveg alapján.
Maga a regény élvezetes volt, számos érzelmet kiváltott belőlem: jókat rötyögtem egyes részeken, másokon meghökkentem vagy épp elmélyülten olvastam.
Dolores Claiborne, a házvezetőnő sztorija két korábbi olvasmányomra emlékeztetett
Barbéry A sündisznó eleganciája volt, másik meg Duras Oroszlánszája .
Az első könyve azért hozom példának, mert Dolores életre valósága, mérhetetlen anyai ösztöne emlékeztetett az ottani ugyancsak házvezetőnő hősre. Duras regénye meg szerkezetében hasonlít némileg, ott is egy bűncselekmény tárul elénk, igaz három szemszögből. King regénye „csak” Dolores szempontjából láttatja az eseményeket, a stílus viszont egészen lenyűgöző, ahogy előadja magát ez a kedvelni, szeretni való vén szipirtyó, akit kedvenc regényhőseim közé emelek, annyira csodáltra méltó. Főleg az anyai ösztöne. Valami elképesztő mértékű, tanítani is lehetne akár. Szívszorító volt a befejezés, és ez nagy plusz a remek történet és stílus mellé. Tényleg azt gondolom, hogy jobb King-könyvvel aligha kezdhettem volna. Ez így en bloc vastagon jeles (4,7), noha voltak előítéleteim Kinggel szemben is. De már sokadjára igazolódik, hogy nem jó előre ítélni… Elsősorban azt gondoltam, hogy túl ponyvajellege lesz, de ez bizony szépirodalmi stílus, igazi bűnügyi regény. Csak ajánlani tudom, mert minden benne van, ami egy jó könyvhöz szükséges. Már csak azt nem tudom, melyik King-könyv következzen?

6 hozzászólás
>!
Naiva P
Stephen King: Dolores

Nem vagyok rajongó, de szerintem a legtöbben nem vitatják Stephen King zsenialitását. Remekül meg tudja teremteni a könyveihez a feszült hangulatot. Nekem mégis azt tetszik tőle az egyik legjobban, ahogyan a maga látásmódjával leírja és megeleveníti a hétköznapi emberek, lélekrajzát, nehézségeit, sok esetben gonoszságait.
Annyi nehézséget kellett Dolores-nek elviselnie. Nem zavart, hogy az egész történet egy nagy monológból és visszaemlékezésektől állt. A könyv hangulata nagyon nyomasztó, de itt-ott oldva van ez a hangulat egy kis humorral és a hősnő szövegével. Szerintem érdemes elolvasni. Nem csak rajongóknak.

>!
smetalin
Stephen King: Dolores

Dolores, Dolores jó sokat tudsz egyhuzamban beszélni!!! Nekem nagyon furcsa volt először ezt a (majdnem végig) monológot olvasnom. Persze idővel megszoktam, és belemerültem az elbeszélésébe. Mi vezetett odáig, hogy megölje a férjét és ilyen sokáig elviselje szegény Verát, és hogy mi is történt pontosan Verával.
Akit nem tudtam megérteni, az Selena. Miért viselkedett úgy ahogy, hisz az anyja nagyon szerette. Ami még homályos nekem, az a kislány akit említett, a rózsaszín ruhában, spoiler.
Nem egy tipikus King regény ez, aki csak ismerkedik az íróval ne ezzel kezdje. (@hcs23 pont rád gondoltam, megértem hogy abbahagytad:))
Aki viszont már ismeri, annak mindenképpen ajánlott!

5 hozzászólás
>!
Muki75 P
Stephen King: Dolores

Dolores történetét már évekkel korábban olvastam, de most ismét úgy éreztem, hogy muszáj elővennem. King zsenialitása számomra teljesen egyértelmű, mégis tud kellemes meglepetést szerezni minden egyes könyvével. Akkor is ha korábban már olvastam, akkor is, ha még nem.
Igazából nem tudom, hogy csinálja King, de egy nő bőrébe bújva ad tökéletes lélekrajzot, egy teljes életet bemutatva. Dolores teljes sorsát egy egybefüggő monológon keresztül ismerhetjük meg. Nagyon is hétköznapi, esendő, kemény és mégis nagyon szerethető szipirtyó bontakozik ki előttünk. Igazi, hús-vér nőt kapunk, hibákkal, pozitív tulajdonságokkal együtt. A szeretet, gyűlölet, legösztönösebb és legemberibb érzéseinek mélységeit járja körbe King, bemutatva, hogy mindannyian milyen esendők vagyunk. Hogy nagyon különbözünk és mégis nagyon hasonlítunk egymásra. Hogy mindannyiunk életében lehetnek, sokakéban pedig vannak is rejtett tragédiák. Hogy a szipirtyóság a felszín, mely eltakarja a külvilág elől a fájdalmat, tragédiát, veszteségeket.
Számomra King az egyik író, aki a világon a legjobban, legmélyebben mutatja meg az emberi lélek rétegeit, titkait.

>!
Ibanez MP
Stephen King: Dolores

„Én csak egy mocskos természetű és még mocskosabb szájú öregasszony vagyok, de így van ez, amikor az embernek mocskos az élete.”

Leszögezem, nem láttam a filmet (de meg fogom nézni ezek után). Szóval nem tudtam semmit erről a könyvről, még a fülszöveget se olvastam el, bár azt tudtam, hogy valami két vénasszonyos dolog lesz, azt hiszem, valami olyasmire számítottam, mint a másik könyvében (talán a Hasznos holmik volt az?) ahol a két öregasszony egymásnak támadt a végén…

„Ahogy mondani szokták, a gonoszoknak nem jár pihenő.”

Hát jól meglepődtem. Még inkább azon, hogy King annyira durván jól tud írni a másik nem nevében, hogy le a kalappal. Pár oldal után már teljesen beleéltem magam a vénasszony szerepébe-stílusába-életébe és nemcsak, hogy az író bitangjól hoz egy női karaktert, illetve egy – az övétől teljesen más – életstílust, de ismét olyan lélektani mélységekbe megy bele, hogy csodálkozom is, hogy nincs rajta a címke!

„Mire eljött a március, arról álmodtam, hogy fogom a baltát, amivel én meg a jöttment hasogattuk a fát a konyhai kemencéhez (vagyis amíg a jöttment meg nem halt; azután teljesen rám maradt a munka, én mázlista), és jókora rést vágok vele a nagyszájú szipirtyón, pont a szeme közt. Néha tényleg láttam magam, ahogy megteszem, ilyen őrültet csinált belőlem, de azt hiszem, mindig tudtam, valami őbenne is ugyanúgy gyűlöl úgy leüvölteni, ahogy én gyűlöltem hallani.”

Vera és Dolores lelkének legmélyebb bugyraiba láthatunk bele, bár Vera-éba csak feltételesen, inkább a végén derül ki, hogy mit élhetett át az az asszony is. A „szipirtyóval” az élet nem könnyű, teljesen meg tudtam érteni Dolorest, illetve én biztos, hogy az ominózus csütörtöki nagyjelenetnél úgy otthagytam volna spoiler ahogy van…

„Azért volt szipirtyó, mert egy nyomorult öregasszony volt, akinek semmi dolga azonkívül, hogy meghaljon egy emeleti hálószobában, egy szigeten, messze az általa ismert helyektől és emberektől. Ez is elég rossz volt, de neki még az agya is elborult eközben… és az egyik fele tudta, hogy a másik fele olyan, mint egy alámosott folyópart, ami készül beleomlani a sodrásba.”

„Az a nő olyan aljas tudott lenni, ha akart, mint a macskapiszok. Igazi görény tudott lenni még úgy is, hogy az idő java részében ágyhoz volt kötve, és pelenkát meg gumibugyit viselt. A mocsok, amit nagytakarításkor csinált, jó példa arra, hogy mire gondolok.”

Közben pedig igazából a fő szál maga Dolores és az ő élete, annak minden nyomorával, bánatával és bűnével együtt, amelyre szép lassan fény derül. Annak ellenére, hogy az első oldalakon már kiderül, mit követett el, végig vele izgultam (hogy sikerüljön, hehehe, itt egy másik szipirtyó :-D), a legmeglepőbb viszont mégis a vége volt, erre tényleg nem számítottam, de megvallom, jól esett spoiler. Nagyon izgalmas, letehetetlen könyv!

„Néha az embernek magas lóra kell ülnie, hogy életben maradjon – mondta. – Néha egy nő csak a szipirtyóságába kapaszkodhat.”

3 hozzászólás
>!
Angele P
Stephen King: Dolores

"A Dolores műfaja szerint krimi.
King nem tagadta meg önmagát."
Az én olvasatomban, egyik sem igaz.
Számomra nem krimi az, amiben semmi nyomozás nincs, bár ezt lehet én látom rosszul.
Ez a könyv egy történetet két nőről. Az egyik szemszögéből elmesélve. Az jutott közben eszembe, hogy én ilyet Kingtől még nem olvastam. Szerintem nem volt félelmetes, borzongató csak egy picit néhol. Szóra se érdemes. Viszont olvasni annál inkább érdemes.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Az ember mindig találhat valamit, amiért elégedett lehet, mindegy, milyen sötéten állnak a dolgok (…)

116. oldal (Európa, 2006)

4 hozzászólás
>!
kolika

Most értettem meg először, hogy talán olcsón adtam magamat, és lehet, hogy ezt azért tettem, mert azt hittem, a magamfajta legföljebb olcsó árra számíthat magáért.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önbecsülés
>!
Szilvia_Szalóki

Az a helyzet, hogy néha igenis kegyetlennek kell lennünk ahhoz, hogy jók legyünk – ahogy a doktor injekciót ad a gyereknek, még akkor is, ha tudja, hogy a gyerek sírni fog, és nem fogja érteni. Magamba néztem, és láttam, hogy tudok ilyen kegyetlen lenni, ha muszáj. Ennek tudata akkor megrémisztett, és ma is megrémiszt egy kicsit. Rémisztő tudni, hogy olyan kemény tudsz lenni, amilyen keménynek lenned kell, és előtte egy pillanatig se habozol, utána meg nem nézel vissza, és nem kérdőjelezed meg, mit csináltál.

84. oldal

>!
Ákosman IP

– Jól van – mondta, aztán: – Itt vagy még, Ted?
– Igen, Vera – mondta ő.
– Na menj, csinálj valami férfihoz illőt – mondta. – Verj valamit be vagy lökj valamit félre. Mindegy.

195. oldal

>!
Blissenobiarella

Nincs olyan szipirtyó a földön, mint egy gyerekeit féltő anya.

>!
kolika

Milyen bármelyik házasság? Különbözőek, gondolom, de egyik se olyan, amilyennek kívülről látszik, ezt megmondhatom. Amit az emberek egy házasságból látnak, és ami valójában folyik benne, annak rendszerint alig van köze egymáshoz.

60. oldal (Európa, 2006)

>!
Lunemorte MP

Néha az élet olyan istenverte muris, hogy az embernek muszáj nevetnie.

>!
Szilvia_Szalóki

Tudjátok az idő is egy szoros, pont olyan, mint ami a szigetek meg a kontinens között húzódik, de az egyetlen komp, ami át tud kelni rajta, az emlékezet, és az olyan, mint egy kísértethajó – ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, egy idő után el is fog.

253. oldal

>!
KATARYNA

Amit az emberek egy házasságból látnak, és ami valójában folyik benne, annak rendszerint alig van köze egymáshoz. Néha borzasztó, néha muris, de rendszerint olyan, mint az élet más dolgai – a kettő egyszerre.

>!
Bélabá

Úgy szoktuk meg egymást, ahogy két öreg denevér megszokhatja, hogy egymás mellett lógnak ugyanabban a barlangban, még ha távol állnak is attól, hogy a legjobb barátoknak nevezzük őket.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack Ketchum: A szomszéd lány
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dean R. Koontz: Végsőkig
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Dennis Lehane: Viharsziget
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos