Dolores 385 csillagozás

Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores Stephen King: Dolores

A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát.

Mert éppen eléggé borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó egy fedél alatt él egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz… Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél tolószékéből, és lezuhan a lépcsőn – majd a nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. Természetesen Doloresre, a társnőjére fogják rá, hogy végzett vele. Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél – és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényről… ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.

Eredeti mű: Stephen King: Dolores Claiborne

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2006
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781875 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 2006
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630781697 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 1998
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762927 · Fordította: Greskovits Endre

3 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Dolores Claiborne


Kedvencelte 62

Most olvassa 12

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Madama_Butterfly P
Stephen King: Dolores

Eddig ez az egyik legjobb King-könyv, amit olvastam.
A maga nemében egyedülálló, mesteri módon meséli el – párbeszédek nélkül, egyes szám első személyben, monológként – egy nem mindennapi szipirtyó nem mindennapi életét.
Krimi, thriller, életrajz egyben – King pedig ismét megcsillogtatta zsenialitását, újat hozott ugyan, ám a régi színvonalon.
Ez a történet – nekem – ötcsillagos.

>!
Bélabá MP
Stephen King: Dolores

Huhh… Életem első Stephen King könyve, és aligha lehetett volna jobb! Állítólag sokak kedvence, amit bő egy évvel ezelőtti győzködés, rábeszélések után vettem elő. Egy remek King ismerő kedves molytárs fűzött meg, és végül most jött el az ideje Stephen Kinget olvasnom. Megkívántam a fülszöveg alapján.
Maga a regény élvezetes volt, számos érzelmet kiváltott belőlem: jókat rötyögtem egyes részeken, másokon meghökkentem vagy épp elmélyülten olvastam.
Dolores Claiborne, a házvezetőnő sztorija két korábbi olvasmányomra emlékeztetett
Barbéry A sündisznó eleganciája volt, másik meg Duras Oroszlánszája .
Az első könyve azért hozom példának, mert Dolores életre valósága, mérhetetlen anyai ösztöne emlékeztetett az ottani ugyancsak házvezetőnő hősre. Duras regénye meg szerkezetében hasonlít némileg, ott is egy bűncselekmény tárul elénk, igaz három szemszögből. King regénye „csak” Dolores szempontjából láttatja az eseményeket, a stílus viszont egészen lenyűgöző, ahogy előadja magát ez a kedvelni, szeretni való vén szipirtyó, akit kedvenc regényhőseim közé emelek, annyira csodáltra méltó. Főleg az anyai ösztöne. Valami elképesztő mértékű, tanítani is lehetne akár. Szívszorító volt a befejezés, és ez nagy plusz a remek történet és stílus mellé. Tényleg azt gondolom, hogy jobb King-könyvvel aligha kezdhettem volna. Ez így en bloc vastagon jeles (4,7), noha voltak előítéleteim Kinggel szemben is. De már sokadjára igazolódik, hogy nem jó előre ítélni… Elsősorban azt gondoltam, hogy túl ponyvajellege lesz, de ez bizony szépirodalmi stílus, igazi bűnügyi regény. Csak ajánlani tudom, mert minden benne van, ami egy jó könyvhöz szükséges. Már csak azt nem tudom, melyik King-könyv következzen?

6 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Stephen King: Dolores

Egy derűs reggelen Mr. King alighanem úgy döntött, hogy olyan mindenkit, aki él és mozog gyanúba keverő, vakvágányra futó majd vakvágányról visszatérő, legvégül pedig döbbenetes leleplezést tartogató krimit mindenki tud írni, tehát ő megírta… hát, kicsit mindennek az inverzét, de leginkább egy végtelen fáradtságot és hatalmas erőt egyszerre sugárzó szöveget, ami vallomás és krimi és thriller és egy csipetnyi abból, amiből a regényhosszúságú horrorisztikus rémálmokat szokta építeni.
Egyébként, ha úgy vesszük, nem nagy meglepetés: Dolores mélységes empátiával felépített, sokat szenvedett, mellbevágóan egyenes és szókimondó karakter, közvetlen, fecsegő, ugyanakkor a köntörfalazásra, álszentségre a legkevésbé sem fogékony – akármeddig lehetne olvasni a visszaemlékezéseit. Igen, mindezt úgy, hogy igazán senki másnak nem ad szót – a jelenbeli nyomozó és segítői szerepe, hogy hallgassanak, várjanak türelemmel az őket is érdeklő válaszokra. Dolores elkövetett egy bűntényt, alighanem összerakta egy (?) másik darabkáit, a végeredmény pedig összetettebb és fájdalmasabb, mint amit egy elvben egyszerű kérdésre várni lehetne.
Mindehhez King (és alighanem Greskovits Endre) tökéletes nyelvet alkotott; kevés szóval sokat mondó, érzékletes, néhol fizikai fájdalmat kiváltó, egyaránt képes Dolores mindennapjainak, érzelmi és racionális indíttatásainak, szeretet-gyűlöletkapcsolatainak bemutatására, vagy éppen a vele szemközt ülők kicsinyes, kíváncsi vagy épp együttérző gesztusait érzékeltetni.
Mondom, tökéletes.

2 hozzászólás
>!
smetalin
Stephen King: Dolores

Dolores, Dolores jó sokat tudsz egyhuzamban beszélni!!! Nekem nagyon furcsa volt először ezt a (majdnem végig) monológot olvasnom. Persze idővel megszoktam, és belemerültem az elbeszélésébe. Mi vezetett odáig, hogy megölje a férjét és ilyen sokáig elviselje szegény Verát, és hogy mi is történt pontosan Verával.
Akit nem tudtam megérteni, az Selena. Miért viselkedett úgy ahogy, hisz az anyja nagyon szerette. Ami még homályos nekem, az a kislány akit említett, a rózsaszín ruhában, spoiler.
Nem egy tipikus King regény ez, aki csak ismerkedik az íróval ne ezzel kezdje. (@hcs23 pont rád gondoltam, megértem hogy abbahagytad:))
Aki viszont már ismeri, annak mindenképpen ajánlott!

5 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Stephen King: Dolores

Kingben mindig is azt tiszteltem, hogy az emberi érzelmek olyan mélységeibe tud lenyúlni, amit mások csak megkarcolnak, olyan gondolatokat ír le, amik az én agyamban is megfogalmazódnak, csak nem merném esetleg kimondani, na jó, de igen, de sosem tudnám így megfogalmazni véleménye van a körülötte lévő világról és ezt igencsak szórakoztató formában nem átallja olvasóival megosztani. Nem kellenek mindig démonok, szállodák, megvadult bernáthegyi kutyák az ijesztegetéshez, a hétköznapi horror ott van sokak otthonában.
A Dolores egy kétszázhatvan oldalas monológ, és King annyira jól tud női szemmel látni, női aggyal gondolkodni, hogy én ilyet még csak Németh László könyveinél tapasztaltam.*
A két Rose, a Bilincsben, a Lisey története és a Dolores… Hihetetlenül erős könyvek, és semmi közük a horrorhoz, mégis megborzongok rajtuk, mert annyira valóságosak. Na jó, egy kis misztikum mindbe belefér, de végül is Stephen Kingről beszélünk…
A Bilincsben ennek a könyvnek a testvére, ha valakinek kimaradt volna, ajánlom azt is, nem hiszem, hogy spoiler lenne, a napfogyatkozás köti össze őket. És abban van egy olyan félelmetes jelenet, hogy majdnem összecsináltam magam tőle… De ez egy másik történet, elbeszélésére máskor kerül sor.
Aki azért nem olvas Kinget, mert fúj horror, fúj, vér meg belek az egy hülye előitéletes, aki semmit sem tud róla, kezdje ezekkel, és rájön, hogy itt sokkal többről van szó.
*A Gyász és az Iszony a legdepressziósabb könyvek között van, amit valaha olvastam, és többszöri olvasás után is rácsodálkozom, hogy „uramisten, ezt egy férfi írta, hihetetlen!”

1 hozzászólás
>!
Black_Angel
Stephen King: Dolores

A világon végül a szipirtyók maradnak meg… és ami a porcicákat illeti: csesszek meg!

Stephen King mindig tud valami meglepetést okozni számomra:)
Tetszett a könyv,bár elég lassan indult be és untam is az elejét..de amikor beindult a cselekmény ,már élveztem,és fenntartotta végig az érdeklődésemet.
Furcsa egy törtenet az biztos.. és hogy az ember mennyi szart kibír ..büszkeségből meg mert nem mer változtatni.. éli a maga életet,de tudja hogy amit csinal, az nem jó.. mégse változtat.
Mindenesetre tetszett, es hogy még a rosszat is képes volt humorosan közölni. (Porcicákon jót nevettem:D)

>!
Lunemorte MP
Stephen King: Dolores

Kedves kis szipirtyóim! Szeretettel ajánlom nektek ezt a rövid kis történetet bízván abban,hogy titeket is legalább annyira magával ragad King csodálatos alkotása,mint engem. Hát nem? Nem krimi ez itten kérem szépen,ez vérbeli pörgős thriller az én fogalmaim szerint. Bűntények persze itt is akadnak,mint ahogyan a Mester többi könyvében is. Na már most az a helyzet,hogy ez a lélektani iromány annyival kilóg a sorból,hogy ez ha nem is az első számú,de mindenképpen kedvencem lett. Ezt tartom az egyik legjobb könyvnek.
Kedves Dolores néni,lenne-e kedve meginni velem egy csésze teát? Kérem,merengjünk együtt a múlton! Köszönöm!

>!
KATARYNA P
Stephen King: Dolores

A világon végül a szipirtyók maradnak meg… és ami a porcicákat illeti: csesszék meg!

Nálam ez csillagos 5-ös!
El sem hiszem, hogy eddig még egy Kinget sem olvastam. A Remény Rabjait és a Halálsoront megszámlálhatatlan hányszor láttam már filmben, de hogy még egy könyvet sem olvastam tőle így 24 évesen… ez hallatlan. ;)
Imádtam az egész történetet, a 2 szipirtyót, főleg Dolorest. És én bevallom: spoiler

Csatlakozok a King rajongókhoz, nagy kedvenc lett, és remélem a többi könyveiben sem fogok csalódni. :)
OLVASSÁTOK!

1 hozzászólás
>!
motyi11
Stephen King: Dolores

Már másodszor lep meg kellemesen Stephen King azzal, mennyire érzékenyen és pontosan ábrázolja a családon belüli erőszak és a hímsovinizmus különböző formáit. Teljesen véletlen, hogy nem sokkal a Bilincsben után olvastam a Dolorest. Nem tudtam a két regény közti kapcsolatról, de nagyon érdekes, ahogy Dolores és Jessie életének talán két legmeghatározóbb napja összekapcsolódik, az utalások a Bilincsben-re, amiket e nélkül a véletlen nélkül nem értettem volna. Persze a másik regény ismerete nélkül is tökéletesen érthető és élvezhető ez a történet, de ha valaki mindkettőt tervezi, érdemes sorrendben haladni velük. A téma iránt érdeklődőknek mindkettő ajánlott olvasmány.

>!
Böngyör6
Stephen King: Dolores

Nehéz olyan könyvről értékelést írni, ami szívem csücske. Elfogult vagyok, ez tény. A legeslegkedvencebb regényem Kingtől. A filmek között is toplistás, de Kathy Bates fantasztikus alakítása mellett ez talán nem meglepő. Mindazonáltal míg a filmek között több újra (meg újra, meg újra) nézős, a könyvek közül ez egyértelműen a legújraolvasósabb. Furán állok én Kinggel, mert nem sok olyan regénye van az általam olvasottak közül, amit filmen is láttam, viszont több filmet megnéztem, amiket (ilyen-olyan okok miatt) nem olvastam el.
Dolores minden szempontból kiemelkedő. Ilyet férfiember csak úgy képes írni, ha zseni. Így belelátni egy asszony (két asszony) lelkébe és így ábrázolni a félelmeiket, bátorságukat, rettegésüket és anyai érzéseiket.. Hát ezért szeretem ezt a vén zsenit. Mert így ír…


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Az ember mindig találhat valamit, amiért elégedett lehet, mindegy, milyen sötéten állnak a dolgok (…)

116. oldal (Európa, 2006)

3 hozzászólás
>!
kolika

Most értettem meg először, hogy talán olcsón adtam magamat, s lehet, hogy ezt azért tettem, mert azt hittem, a magamfajta legföljebb olcsó árra számíthat magáért.

>!
Lunemorte MP

Az a helyzet, hogy néha igenis kegyetlennek kell lennünk ahhoz, hogy jók legyünk – ahogy a doktor injekciót ad a gyereknek, még akkor is, ha tudja, hogy a gyerek sírni fog, és nem fogja érteni. Magamba néztem, és láttam, hogy tudok ilyen kegyetlen lenni, ha muszáj. Ennek tudata akkor megrémisztett, és ma is rémiszt egy kicsit. Rémisztő tudni, hogy olyan kemény tudsz lenni, amilyen keménynek lenned kell, és előtte egy pillanatig se habozol, utána meg nem nézel vissza, és nem kérdőjelezed meg, mit csináltál.

84. oldal (Európa, 2006)

>!
Blissenobiarella

Nincs olyan szipirtyó a földön, mint egy gyerekeit féltő anya.

>!
Csekő_Brájen I

– Jól van – mondta, aztán: – Itt vagy még, Ted?
– Igen, Vera – mondta ő.
– Na menj, csinálj valami férfihoz illőt – mondta. – Verj valamit be vagy lökj valamit félre. Mindegy.

195. oldal

>!
Lunemorte MP

Néha az élet olyan istenverte muris, hogy az embernek muszáj nevetnie.

>!
kolika

Milyen bármelyik házasság? Különbözőek, gondolom, de egyik se olyan, amilyennek kívülről látszik, ezt megmondhatom. Amit az emberek egy házasságból látnak, és ami valójában folyik benne, annak rendszerint alig van köze egymáshoz.

60. oldal (Európa, 2006)

>!
Szilvia_Szalóki

Tudjátok az idő is egy szoros, pont olyan, mint ami a szigetek meg a kontinens között húzódik, de az egyetlen komp, ami át tud kelni rajta, az emlékezet, és az olyan, mint egy kísértethajó – ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, egy idő után el is fog.

253. oldal

>!
KATARYNA P

Amit az emberek egy házasságból látnak, és ami valójában folyik benne, annak rendszerint alig van köze egymáshoz. Néha borzasztó, néha muris, de rendszerint olyan, mint az élet más dolgai – a kettő egyszerre.

>!
Bélabá MP

Úgy szoktuk meg egymást, ahogy két öreg denevér megszokhatja, hogy egymás mellett lógnak ugyanabban a barlangban, még ha távol állnak is attól, hogy a legjobb barátoknak nevezzük őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gillian Flynn: Holtodiglan
Peter Straub: Tudom, ki vagy
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Karen Rose: Sikíts értem
Karin Slaughter: Sikoly
Robert Pobi: Vérember
Dean R. Koontz: A halottlátó
Harlan Coben: Senkinek egy szót se
Thomas Harris: A vörös sárkány