Ez volt az első Stephen King novelláskötetem, de biztos nem az utolsó. Jó ideje szemezek már vele és legalább egy hónapja a polcunkon várta, hogy végre elolvassam, abszolút nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam egy Stephen King kihíváshoz. Ez volt King második novelláskötete az Éjszakai műszak után. Húsz novellát és két verset tartalmaz, melyek között vannak jól és kevésbé jól sikerültek. Szerencsére a jobban sikerültek vannak többségben szvsz. Összességében azért méltóak a Mesterhez és eléggé Kingesre sikeredett a könyv.
Nekem a borítója is megtetszett, főleg miután az eredetivel összehasonlítottam. Ez a lilás, csápos sokkal jobban tetszik, mint az amerikai kiadás, amin egy majom van cintányérral a kezében.
Az első novella, egyben a leghosszabb, a Köd rögtön a kedvencem lett, nagyon tetszett az alapszituáció. Elgondolkodtatott, hogy hasonló helyzetben vajon mit tennék. Ha a biztonságos világ leszűkülne egy bevásárlóközpont méretére. A karakterek is egész jól meg voltak írva, egyedül a vénlány idegesített csak. A vége is tetszett, úgy érzem az én képzeletemre lett bízva a folytatás.
A Tigris nem lett a kedvencem, mindössze néhány oldal az egész, de egynek ez is elment. Kicsit kakukktojás volt nekem, semmi borzongató nem volt benne.
A Majom már jobban tetszett, de kicsit többre számítottam, több borzongásra, ami sajnos elmaradt, pedig az alapötlet jó volt. Egy játék majom amelytől nem lehet megszabadulni és ha összeüti a cintányért ami a kezében van…
A következő novellát, a Káin ébredését nem nagyon tudom hova rakni, elég kis rövid sztori amiből nem sok minden derül ki, hogy mi miért történik pontosan, bár azért lehet sejteni. Morbid, de túl rövid volt, ez lehetett volna egy kicsivel hosszabb is.
Mrs. Todd rövid útjai is kilóg kicsit a sorból, inkább misztikus és kissé romantikus beütésű. A Megszólít az éjszaka című film ugrik be erről a történetről. Mindig egy rövidebb utat találni, aztán ha megvan, akkor még rövidebbet… Kifejezetten tetszett, hogy egy ilyen novella is bekerült a könyvbe.
A Jaunt az egyik kedvencem lett, nagyon jól megírt sci-fi történet. A teleportálás feltalálásának elmesélésében is profi King, úgy éreztem én is ott ülök a családdal az állomáson. A vége pedig elborzasztó.
A Talpalávaló olyan semmilyen volt, mint a Tigris, nem sok maradt meg belőle. Egy zenekarról szól, akik jó pénzért fellépnek egy gengszter esküvőjén. Semmi természetfölötti nincs ebben
a novellában, csak az emberi gonoszság rövid bemutatása.
Ez az első vers a kötetben, a Paranoid. Nem fogott meg igazán, nem vagyok nagy versrajongó. Egy rögeszmés ember képzelgése az egész.
A Tutaj az egyik legjobb történet szerintem az egész könyvben, kedvenc is lett. Bár elég klisés a történet és a karakterek is, de pont ettől működött az egész. Négy meggondolatlan fiatal beszökik egy tóra, ahol észrevesznek egy olajfoltra hasonlító valamit. Aztán az egyikük túl közel merészkedik hozzá… A végét itt is a fantáziánkra bízta King, bár szerintem egyértelmű volt mi történt.
Az istenek szövegszerkesztője is az egyik kedvencem lett, elgondolkodtam magam is, hogy mit változtatnék meg, ha kapnék egy ilyen gépet. Ebbe a novellába még egy kis humort is
sikerült csempésznie Kingnek.
A férfi, aki nem fogott kezet című mű tetszett, de kedvenc ez sem lett. Egy félresikerült pókerparti Kinges elbeszélése, nem hátborzongató, de van egy hangulata neki.
Világnagy strand. Azt hiszem 1991-ben ezzel a névvel ki lett adva egy nyolc novellás válogatás. Hőseink itt egy sivatagból álló bolygón landolnak űrhajójukkal, egyikük pedig szépen lassan megbolondul, mivel ez a sivatag él és egyre közelebb kúszik az emberhez.
A Kaszás képe egy rövid, pár oldalas történet. Nem volt rossz, csak a rövidsége miatt kidolgozatlannak éreztem, pedig az alapötlet itt is tetszett. Nem volt félelmetes, inkább hangulatos történet, mint a Majom
.
Nona egy fiatal, csinos, csodaszép lány és aki megpillantja, a rabja is lesz rögtön. Sajnos a főszereplő itt elég irritáló volt, nem tudtam vele együtt érezni. Ez a novella a szerelem erejéről szól és hogy mit hajlandó érte megtenni az ember, még akkor is ha tudja, nem éri meg.
Az Owennek című vers a legrövidebb az egész könyvben. Semmi különös, kicsit unalmas, és rövid versecske.
A következő a Túlélő típus, ami szintén az egyik legjobban sikerült novella a könyvben. Elmebeteg alapötlet, mégis tetszett. Mennyire ragaszkodik az ember az élethez? És mennyire éri meg ragaszkodni hozzá egy ilyen helyzetben? Főszereplőnk egy lakatlan szigetre vetődött sebész, aki legalább annyira idegesítő, mint a Nona főhőse, abszolút nem tudtam kedvelni sem szegényt. A szigeten semmi ennivaló nincs, a sirályokat kivéve. Azonban egy baleset után a sirályvadászat is bajos lesz, sebészünknek valami más ennivaló után kell néznie… A naplószerű formátum is kifejezetten jó ötlet volt, pacsi King bácsinak érte.
Otto bácsi kocsija, de nem Christineről van szó. Ez a novella is tetszett, nem mondom, hogy féltem, de azért kinéztem az ablakon néha, nem-e áll a ház előtt Otto bácsi autója. Azt a jelenetet sem felejtem, amikor az unoka beül egy rövid időre a kocsiba.
A Tejesember egy két részre osztott se füle, se farka történet volt. Nem váltott ki belőlem szinte semmit sem. A kettő közül az első, rövidebb része tetszett jobban, a másodikat túlírtnak éreztem.
A Nagyi egy igazán félelmetes történet volt, talán a legijesztőbb az egész kötetből. Ezt a novellát egy jó darabig nem fogom elfelejteni. Frász kitör…
Utolsó előtti történet volt a Rugalmas golyó balladája egy jó kis elgondolkodtató sztori a megőrülésről. Nagyon tetszett.
Utolsó novellaként a Szoros egy egész jó kis zárása volt ennek a kötetnek. Nem horror, nem ijesztő, inkább kifejezetten szomorú, szívbemarkoló történet egy idős hölgyről, aki egész életét egy helyen, a szorosban élte le, azonban egy nap nekivág, hogy elhagyja. King itt bizonyította nekem, hogy nem csak a horrorhoz ért.
Összességében egy kicsit hullámzónak éreztem ezt a novelláskötetet, voltak igazán jók (pl. A Jaunt, A tutaj, Világnagy strand, A köd, Túlélő típus) kevésbé jók, de nem rosszak (pl. A férfi aki nem fogott kezet, Nona, Káin ébredése, A kaszás képe) felejthetők (pl. A tigris, Talpalávalók) és kakukktojások (Paranoid, Owennek).
Mivel ez volt az első novellás könyv a Mestertől, így egyelőre nem tudom kedvencnek sorolni.
