Christine 649 csillagozás

Stephen King: Christine Stephen King: Christine Stephen King: Christine Stephen King: Christine Stephen King: Christine Stephen King: Christine

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szerelem öl, butít és nyomorba dönt – szokták mondani a sokat tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi van akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú – pontosabban kamasz fiú – szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda autó? Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury, „akit” ráadásul Christine-nek hívnak? Nos, miután Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig beleszeret Christine-be, s őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan szembefordul szüleivel, egyetlen barátjával, sőt egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa „őt”, a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz a fiú mellől. S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba hoznia Christine-t, egyre-másra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2007
646 oldal · ISBN: 9789630782302 · Fordította: Falvay Mihály, Kappanyos András
>!
Európa, Budapest, 2007
646 oldal · ISBN: 9789630782296 · Fordította: Falvay Mihály, Kappanyos András
>!
Európa, Budapest, 2004
646 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630775158 · Fordította: Falvay Mihály, Kappanyos András

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Dennis · Arnie Cunningham


Kedvencelte 85

Most olvassa 37

Várólistára tette 133

Kívánságlistára tette 83


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 SP
Stephen King: Christine

"Nem hiszem, hogy a múltnak hatalmában állna, hogy iszonyatos, halott kezeit kinyújtsa az élők felé.
Mondtam akkor. Ma már azonban valamivel idősebb vagyok."

Mondanom sem kell, hogy mikor láttam egy értékelést ehhez a kötethez, annyira megtetszett, hogy máris kölcsönkértem a barátnőmtől, (hisz King fanatikus) mert tudni szerettem volna, hogy ebből mit hozott ki az író.

A külsőt elnézegetve, nem igazán tudtam hova tenni, valahogy nem tetszett, és bevallom őszintén, most sem tetszik. Legalább is annak a kiadásnak a külleme nem hozta meg a kellő hatást, mint azt előzőleg megszoktam.

Maga a történet nagyon tetszett, végig izgultam és elfogott egy bizonyos kellemes, de annál fojtogatóbb érzés, miszerint hamarosan autóba kell ülnöm….
A morbidságomat félretéve, a fülszöveg nagyon vonzónak találtam továbbra is. Adva van egy fiatalember, aki végzősként suliba jár, senki sem foglalkozik igazán vele, elvégre egy igazi lúzer.
Egy régi fészer udvarán meglátja eme legényke a enyhén szólva is leharcolt kocsit és szerelem lesz első látásra. A történet érdekessége, hogy az autónak „ lelke van”, tehát ezen érzelmek tökéletesen kölcsönösek lesznek.
A srác a kocsi által hirtelen láthatóvá válik, olyannyira, hogy az egyik legmenőbb leányzót is magáénak tudhatja.
És itt kezdődnek a bajok…ahogy várni lehetett, a nagy szerelem féltékenységet szül és egy sírig tartó felfogás lengi körül.

A kötet olvasása közben egész végig azon járt az eszem, hogy simán betudhatom ezt a viselkedést a Plymouth Fury részéről egy valódi hisztérikus nő, fojtogató szerelmeként.
Nagyjából így reagálja le a valódi személy is, ha egy harmadik kerül a képbe, akár jogosan, akár jogtalanul. És szinte vérre menőkig védi ami az „övé”.

Meglehetősen érdekes volt tapasztalni, hogy ahogy a nők kedvenc ruhájukat imádják, úgy a férfiakat a kocsijukhoz fűzik gyengéd érzelmek.
Apró érintések sokasága, becézgetések hada irányul a fent említettekre, és nekünk ez annyira természetes, sokszor nem is értjük, hogy lehet az, hogy mások megrökönyödnek ezen.
Bár személy szerint én a könyveimért rajongok, de biztos nem örülnék, ha úgy járnék, mint Dennis.

A vége pedig nem volt számomra meglepő, valahogy sejtettem ez lesz belőle.

Szóval nem kedvenc, de nagyon olvasmányos regénye az írónak.
Úgy gondolom nem egyszer olvasós kategória, de azért nem mostanában lesz az újra kézbevétele.
Egy élmény volt.

>!
Coffee I
Stephen King: Christine

Csabi: Na, végeztél a könyvvel?
Viola: Ahha…
Csabi: Akkor menjünk már aludni, leragad a szemem.
Viola: Mi vaaaan?
Csabi: Menjünk aludni. Korán keltünk.
Viola: Csak nem gondolod, hogy én most le merek feküdni aludni?
Csabi: Akkor mit akarsz csinálni?
Viola: Olvasok egy fejezetet bármilyen másik könyvből. De anélkül nem megyek aludni.
Csabi: Miért olvasol ilyeneket, ha utána nem mersz aludni?
Viola: Mert ANNNNNYIRA JÓÓÓÓÓ VOLT!

Értelmesebb értékelés a blogomon várható.

Kiegészítés:
Régebben gyakran játszottam azt, hogy ha hosszú útra mentünk, és unatkoztam, akkor a szembe jövő autókról megmondtam, hogy fiú vagy lány (kinézet alapján). Na, erről most szoktam le. :D

Kiegészítés2:
Arról is most szokok le, hogy Suzuki Ignisünket Suzynak hívom, és azt vallom, hogy lány-autó. És holnap megszagolom belülről.

33 hozzászólás
>!
Bla I
Stephen King: Christine

Brilliáns ötlet: a gépkocsi, amelynek nemcsak lelke, de női lelke, s érzései vannak, s a történetből álmatlan éjeket okozó horror kerekedik, amely a maga műfajában is kiemelkedő. Szerintem King egyik legjobb könyve.

1 hozzászólás
>!
EssentialHencsi MP
Stephen King: Christine

Ha lettek volna akkoriban YA-könyvek, akkor a Christine biztosan az lenne. De mivel szerencsére nem voltak, így csak egy könyv a szerelemről, ami öl, butít és nyomorba dönt, tehát pontosan abban a formában, ahogy azt Kingtől elvárjuk, én pedig nem hányom el magam a romantikus nyáladzástól.
A legfontosabb pedig az, hogy az autók nők, és az új autóknak van a legjobb illatuk a világon spoiler

>!
gazibla IP
Stephen King: Christine

Az elején kicsit vontatott volt, így nehéz volt nekem is felkapni a fonalat. Aztán a közepe körül kelkezdett beindulni és én is egyre jobban élveztem a könyvet. A vége szerintem nagyon jóra sikerült, mégis valahogy ürességet hagyott maga után a történet Megfogalmazhatatlan érzések kavarognak bennem a könyv befejezése óta. Épp ezért szeretem annyira King-et.

>!
AniTiger MP
Stephen King: Christine

Eltekintve a hosszadalmas eszmefuttatásoktól ez a könyv ismét zseniális, bár volt bennem némi hiányérzet! Aztán megnéztem a filmet és rájöttem, mi hiányzik a könyvből – spoiler A film valahogy ütősebb, a pszichopata Arnie-tól kivert a frász, míg a könyvbéli kis nyomit inkább sajnáltam.

A könyv jól felépített, bár sok idő eltelik, míg igazán előjönnek a dolgok – akárcsak A ragyogásnál, itt is muszáj a hosszadalmas előjátékon túljutni, hogy végre jöjjenek az izgalmas dolgok, beinduljon a cselekmény. (Igen, visszaolvasva a mondatot, tisztában vagyok vele, mire hasonlít… khm… dolog, de akkor is erről van szó!)

A történet elbeszélése érdekes, mert nem a címszereplő autó (Christine) tulaja regéli el a történetet, hanem a legjobb barát, Dennis. Kifejezetten szerettem ezt a külső szemlélői szemszöget! Szerettem a rengeteg családi képet: Dennis már-már tökéletes (összetartó és demokratikus beállítottságú) családja ellentétbe állítva Arnie családjának bólogató János férfi tagjaival, illetve a nőuralommal, ami ellen aztán szépen fellázad a fiú, és elkezdődik a széthúzás meg a tojáshéjon lépkedős kapcsolattartás.

Ismét egy szépen megfogalmazott, borzongató sztori. Olvastam már jobb(ak)at Kingtől, de Christine története igazi klasszikus – mindenkinek ajánlom!

Könyv és film: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/11/sk-christine.html

3 hozzászólás
>!
Inpu
Stephen King: Christine

Ez a könyv egyebek mellett arra is bizonyíték, miért nem lehet „receptkönyvből” minőségi regényt írni. Mert hogy a Christine – s persze nem egyedül a Stephen King opusok között – valóban remek alkotás. Továbbá, az is kiderül belőle, miben áll az eredeti és az epigon közötti különbség. A történet ugyebár nem szűkölködik akciókban és elborzasztó jelenetekben, mégsem ezekben áll a védjegye: a természetfeletti voltaképpen csak eszköz annak hatásos ábrázolására, mivé, miféle torz szörnyeteggé változhat az emberfia, aki előtt a közösség becsukja kapuit, és akinek osztályrésze csupán a gúny és a megaláztatás. Működőképes felállás lenne ez a misztikum nélkül is – elvégre a való világ éppen elég tragikus példát szolgáltat minderre. Mégis, ez az aprócska rém-fröccs, ez a racionális és az okkult határán egyensúlyozó motívum, ez teszi a hamisítatlan Stephen King regényeket vonzóan irtóztatóvá. Vagy taszítóan csábossá. Vagy letehetetlenül kézbevehetetlenné.

5 hozzászólás
>!
holdpillango
Stephen King: Christine

Stephen King az egyik kedvenc íróm, mégpedig két dolgot szeretek az írásaiban nagyon. Az egyik az, hogy mindig egy egész városnyi ember – sokszor szorosan összefűződő – életét megismerhetjük a történeti által, a másik pedig, hogy mindig meglep, elborzaszt, miatta nem merek kimenni a mosdóba éjszaka anélkül, hogy hirtelen karatemozdulatokkal csapkodnám fel az összes villanyt a lakásban…

Christine története végtelenül egyszerűnek tűnt az elején. Van egy autó, amelybe őrülten beleszeret Arnie Cunningham. [Az autótípusra rá is kerestem, hogy tudjam, felismerjem, nehogy véletlen valaha is beleüljek egy ilyenbe…]
A legjobb barát, Dennis meséli el, mi is történt Libertyville-ben, nagyon szerettem és féltettem őt, mert hát elég durva események folytak le a városka életében. És ahogy Dennis is megfogalmazza, a borzalmas és misztikus történésekkel kapcsolatban minden szál, minden ujj Christine-re mutat… spoiler
Azt gondolom, a szerethető karakterek közé tartozik Dennis apja és Leigh, Arnie szüleit leginkább csak sajnálni lehet…

A könyv vége felé nekem kicsit már sok volt spoiler, éreztem, hogy King már nagyon távol járt a racionalitás talajától, mikor írta, de hát végül is nincs is ezzel baj.
Azt gondolom, tökéletes regény azoknak, akik még soha nem olvastak az írótól. Fiatalos, sokszor vicces, tele van zenei utalásokkal, így aláfestő zeneként végig is hallgattam a Spotify Christine c. albumát, amely idézi a kor rock and roll muzsikáit, abszolút passzolván a kötethez. Boncolgat családdal kapcsolatos kérdéseket, de a gyermeknevelés, a fiatalkor problémái, a barátság, a kiközösítés, a szerelem, a bosszú témákat is magába foglalja. Nem túl ijesztő, inkább misztikus, kicsit nyomasztó. Autórajongóknak ajánlott! :D

A legvége nyitott marad és sokat sejtető… spoiler

10 hozzászólás
>!
KingucK P
Stephen King: Christine

Felzaklató olvasmány volt. Nem vagyok nagyon félős, de már éjszaka, mikor elcsöndesedett minden nem mertem tovább olvasni, mert a fantáziám elég élénk :)
Végig éreztem a feszültséget és a várakozás, hogy mi fog történni, és mikor nagyon izgalmassá tette az olvasást. Végig reménykedve, hogy spoiler
Ez a regény sem sokkal maradt el az előző (Ragyogás, Tortúra) King olvasásaimtól, talán csak annyiban, hogy nem ez volt az első, és a többi már beszippantott ezért a szinvonalat már el is vártam :)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Stephen King: Christine

Néha úgy érzem, hogy valamiért én mindenhol kilógok a sorból.
Valamikor kamaszkoromban olvastam, akkor sokáig nem mertem bemenni a garázsba, amikor már sötétedett, mert féltem, hogy felvillannak a fényszórók, és szagolgattam a kocsit, amikor beleültem.
Aztán elmúlt, el is felejtkeztem róla, mostanáig, amíg újra a kezembe nem vettem.
Nem mintha vágynék a rettegésre, de nem hozta meg számomra a várt borzongást, szerettem volna jobban reszketni, félni éjszakánként. Hallgatni a nyitott ablak alatt a morgást, hörgést, fékcsikorgást.
De nem jött egyik sem.
Nem mondom, a végén, az utolsó csatánál kicsit izgultam, de hamar elmúlt.
Úgy sejtem, ennek oka az lehet, hogy túlontúl hosszúnak éreztem a bevezetést, lassan haladt előre a cselekmény. Szerintem.
Amikor már mindannyian tudtuk, hogy Christine egy ronda, vérengző fenevad, akkor több horrort szerettem volna.
Viszont kíváncsi lettem, milyen lehet a belőle készült film.


Népszerű idézetek

>!
ilu_milu

Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés.

59. oldal

>!
Sansa I

Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.

149-150. oldal

>!
Zora85

– Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (…) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.
– Mivel táplálkozik? (…)
– Barátsággal. Barátságot zabál.

>!
Ákosman I

(…) aki havonta kétszer levágja a lába körmét, annak ritkábban lyukad ki a zoknija

42. oldal

2 hozzászólás
>!
Aquarius

A felnőtté válásban az az igazán rémítő, hogy az ember fölhagy régi álarcai próbálgatásával, és egy merőben újat vesz föl.

51. oldal

>!
Lunemorte MP

Vannak lányok, akiknek megvan a Black Sabbath valamennyi albuma, de ha Ozzy Osborne idejönne és randevút kérne valamelyiktől, hát az a lány (a barátnőivel együtt) gennyesre röhögné magát már csak a gondolatra is.

>!
cippo I

…az ész, ez a perverz majom, ez annyi mindent ki tud gondolni, s mintha perverz örömét lelné éppen a legvadabb gondolatokban.

Második rész, Arnie – süvölvény szerelmes dalok 32. Regina és Michael

Kapcsolódó szócikkek: ész
>!
Sansa I

Amit a szem nem lát, attól a szív nem fáj.

355. oldal

>!
Sansa I

Azt hiszem, mindenki fejében van valahol hátul egy hordalékgyűjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni őket. Az árok a tudatalattiba üríti tartalmát, de az olykor, álmunkban megbolydul és visszafurakodik.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Dennis Lehane: Viharsziget
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Anne Rice: A múmia
Joe Hill: Szarvak
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho