Borzalmak ​városa 984 csillagozás

Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa

Ben ​Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Európa, Budapest, 2021
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gercsényi Györgyi
>!
Európa, Budapest, 2020
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gecsényi Györgyi
>!
Európa, Budapest, 2019
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gecsényi Györgyi

9 további kiadás


Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Ben Mears · Mark Petrie · Attila hun király · Matt Burke · Susan Norton · Bonnie Sawyer · Corey Bryant · Gorgó · Ingmar Bergman · Larry Crockett · Mark Twain · Reggie Sawyer · Richard Throckett Straker

Helyszínek népszerűség szerint

Jerusalem’s Lot · Marsten-ház · New England, USA · Salem's Lot


Kedvencelte 141

Most olvassa 65

Várólistára tette 224

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson >!
Stephen King: Borzalmak városa

A könyv olvasása előtt, bevallom, nem olvastam el a fülszöveget, és a véleményekbe se nagyon olvasgattam bele, így meglepődtem, hogy vámpírokról szól a történet. A kívülálló, vagy az Az olvasása után azt hittem, itt is King-szerűbb gonosz lények lesznek; a vámpírtörténetek eléggé lerángott csontnak tűnnek nekem. Viszont Kingnek mégis sikerült már az elején megragadnia a figyelmemet, és végig fent is tartani. Izgalmasan építette fel az eseményeket, a történet nem lassult le, épp ellenkezőleg. A karakterek is ismét sokszínűek és életszerűek lettek, bár az elején nehéz volt követni, hogy ki kicsoda, mert túl sok szereplő lett bemutatva túl hirtelen. A kiégett író, az elfáradt tanár, a vidéki orvos, a rosszkor rossz helyen lévő gyerekek… Minden karakter érdekes és hiteles lett, akik bármelyik kisvárosban megtalálhatóak.
Egy kisebb gondom volt a könyvvel, amelyet már több King könyv esetén tapasztaltam, hogy míg a végkifejlethez vezető út lassú és hosszú, maga a megoldás viszont gyors és túlontúl egyszerű spoiler. Viszont ez nem vont le sokat az olvasási élményből, kárpótolt a hozzá vezető izgalmas út.

6 hozzászólás
gabona >!
Stephen King: Borzalmak városa

Minden egyes King-olvasás alkalmával eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha az adott kötet kerül tőle elsőként a kezembe. Nos, legutóbb A kívülálló – mondjuk így – okozott egy hangyányi csalódást, úgyhogy fokozott kíváncsisággal vetettem magam Jerusalem's Lot történetébe és meg kell mondjam, napokra befészkelte magát az agyamba, hovatovább okozott pár kellemetlen, szorongós percet is – ha mindezt ki tudja váltani egy-egy újabb ismerkedés alkalmával, akkor nálam már eleve jó pontról indul az Öreg, ezzel együtt viszont röviden és bátran elmondható a Carrie után sorrendben második megjelent SK-regényről, hogy igenis I-J-E-S-Z-T-Ő. Úgy sejtem, hogy ha ezt olvasom tőle elsőként, egy jó darabig biztosan nem térek vissza hozzá.

Őszintén szólva egyáltalán nem kedvelem a vámpíros történeteket, ez viszont nagyon sodort magával minden, a címből kivehető borzalom ellenére is. Eleinte tartottam attól, hogy egy újabb túlírt, feleslegesen érdektelen szócsépléssel teli mese lesz ez, de aztán szépen, lassan beindultak az események, minden a maga paranormális voltában történt, ahogy azt a jó öreg Mestertől már megszokhattuk. Ismételten egy végletekig kidolgozott, az utolsó oldalakig feszített cselekményű, aprólékos és finomra hangolt könyvet olvashattam idei évem talán legnagyobb felfedezésétől, újdonsült kedvencemtől. Biztos, hogy idővel újraolvasom majd, ugyanis eléggé rabul ejtett és kedvenc is lett. Kiváncsi vagyok, mit tartogat az év utolsó hónapja kettőnk részéről, mivel István nálam visszatért a játékba. Oké, hogy elég para a sztori és minden hozzávalót tartalmaz, amitől King az King, de pont ezért szeretem.

>!
Európa, Budapest, 2006
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630781700 · Fordította: Gecsényi Györgyi
Heni_könyvespolca P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Szeretem a vámpíros történeteket és ez egy igazán jó könyv volt, izgalmas nagyon, félelmetes jelenetekkel. Olvastatta magát. Persze itt is előfordult a sok sok “felesleges” rész…persze lehet csak számomra :D emiatt is éreztem a végét olyan gyorsnak. Főképp, hogy kb. 300-350. oldal körül éreztem azt, hogy beindulnak jobban az események. Nem vette át számomra az első helyet…azon még mindig a Tortúra àll, de mindenképp megéri elolvasni. Talán majd pár év múlva megint neki ugrok :D

2 hozzászólás
Angele>!
Stephen King: Borzalmak városa

Gyermekkorom egyik kedvence. De amúgy tök normális vagyok. :)

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Stephen King: Borzalmak városa

„Koporsó a te nyoszolyád, alulról szagolsz ibolyát…"

Őszintén szólva sohasem gondoltam volna korábban, hogy majd terhesen Stephen King-től fogok olvasgatni. Azt meg még kevésbé, hogy be is fog jönni. Sokan ilyenkor ilyen-olyan nyálasabb könyvekre buknak, szerencsére nálam nem ez a helyzet…
Ebbe a történetbe viszonylag mégis nehezen rázódtam bele, mindig volt hirtelen valami fontosabb elintéznivaló, másik könyv amit előrébb vettem. Pedig a sztorival semmi gond nincs, elég kemény horror. A Mester egyik kihagyhatatlan írása ez a rajongók számára…
Volt egy-két kérdőjel számomra olvasás közben, de a vége is folytatásért kiált…Na majd egyszer, hátha…
Az elején azt gondoltam, hogy jé, ez csak egy újabb kísértetházas horror, ooké. Szerencsére továbbra is maradtam nyájas, hűséges olvasó és tovább olvastam a kötetet. Ez jóval több ennél…

5 hozzászólás
VERDI>!
Stephen King: Borzalmak városa

Este 6 kor elkezdtem és másnap reggel 8ra befejeztem.
Fogalmam sincs miért.

3 hozzászólás
Csibice25>!
Stephen King: Borzalmak városa

Egyik kedvenc könyvem az írótól. Imádom a vámpírokról szóló történeteket, és Stephen Kingnek sikerült megteremtenie azt az igazán borzongató, nyomasztó hangulatot, amitől az embert kirázza a hideg :)
A könyv végig feszített tempójú, nehéz letenni, minden oldala csupa izgalom. A horror rajongók biztos, hogy nem csalódnak benne.

Bunney P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Nos, elmaradtam ennek az értékelésével, de nem véletlenül. Ez volt az első King könyvem bevallom. Izgalmasnak találtam kb a felétől, de nem tudtam hova tenni. Lehet túl sokat vártam tőle? Vagy mert nem tudtam, hogy vámpíros lesz? Engem egyáltalán nem hoznak lázba a vámpírok :( Valószínű emiatt nem éreztem annyira át ezt, ami tuti az én hibám.
Kezdődött a soook sok sok szereplővel, akik közül csak páran ragadtak meg. Azt se tudtam néha kire tér vissza :) Talán kicsit később összeállt a kép jobban és a felétől elkezdtek potyogni a „hullák” és beindultak a dolgok. Nagyon részletesen le lettek írva a szereplők, a helyszínek, az érzések. Megértettem miért is olyan nagyszerű írő Mr.King :) De azért ez még nem az a könyve amitől én hátast dobok :P Legalábbis nagyon remélem, lesznek majd tényleg „borzalmas”, libabőrös olvasásaim tőle :) Igazából ez is tetszett, izgalmas volt és ha nagy vámpír fan lennék, akkor lehet ez lenne a kedvenc könyvem :P Nah majd legközelebb ☺️

16 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Nem sok könyvet olvastam még Kingtől. Édesanyámnak kedvence de csak a régebbi történetek. Az eleje lassan indul be. Időnként úgy éreztem felesleges és unalmas ennyire részletesen leírni az embereket és a kisvárost.Vártam,hogy mikor fog beindulni. Amikor végre eljött ez a rész és kezdett izgalmas lenni szaporodni a vámpírok száma már értékelni tudtam e aprólékos leírást. Egyre jobban keltette a feszültséget,izgalmat.A befejezés kissé csalódás volt valahogy nagyobb durranásra számítottam több feszültségre. Ahhoz képest mennyi időt szentelt a történet elejére valahogy gyorsan lerendezettnek éreztem a végét. Ezt a könyvét én nem fogom újra olvasni de van még jó pár amivel meg lehet ismerkedni még.

4 hozzászólás
Hannelorka P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Sok a szereplő, nagyon sok, én ebben mindig el tudok veszni teljesen. Persze egy egész városról van szó és nem kell minden karakternek kidolgozottnak lennie.
Iszonyat sűrű a regény, a borzalmakat viszont fokozatosan adagolja King, engem speciel nem szippantott be. Ami még rosszabb, hogy a regény háromnegyedénél jöttem rá, hogy én ezt már olvastam. off
Különben nem rossz könyv, csak azt nem mondanám, hogy a legjobb könyve lenne. Az Éjszakai műszakot nem régen olvastam, például ugyanezt a történetet eleveníti fel több novella is, azok sokkal nagyobb hatást tudtak elérni nálam.


Népszerű idézetek

mandarina>!

Minden emberi félelem alapja, gondolta: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
mandarina>!

Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti; a pokol pedig csak szegényes szinonimája…

Sansa I>!

Ha egy félelmet nem lehet kifejezni, lehetetlen legyőzni.

csillagka P>!

Kétfajta ember létezik: az egyiknek lehet parancsolgatni, a másiknak meg nem. Az első fajtából tízszer annyi van, mint a másodikból.

57. oldal

mazsolafa>!

Ezek a félelmek azonban csak halvány utánzatai annak a rettegésnek, amellyel minden gyermek szembekerül a sötétben, a kiságyban – nincs olyan, akinek elmondhatnák, és aki tökéletesen megértené, mi a baj, ilyen csak egy másik gyerek lehet. A gyermek számára nincs az a csoportterápia, pszichológus vagy pszichiáter, amely és akik segítenének megbirkózni az ágy alatt lappangó, vagy éjjelente a pincében bujkáló valamivel, ami ott sandít, motoz, fenyeget, ahova már éppen nem látni. Minden egyes éjszaka ugyanennek a magányos küzdelemnek a színtere; az egyetlen gyógymód a képzelet begyöpösödése – ami a felnőtté válással jön el.

291. oldal

8 hozzászólás
mandarina>!

Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.

Lunemorte P>!

Íme, a könyvmoly, a papa kedvence. Nyomorult kis hülye.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
Futtetenne I>!

Tavasz és ősz ugyanolyan hirtelenséggel köszöntött be Jerusalem's Lotban, mint amilyen gyors a napkelte és napnyugta a trópusokon. Az átmenet rövid, akár egy nap is lehet. De New Englandben nem a tavasz a legszebb évszak, mert túl rövid, túl bizonytalan, bármikor elvadulhat. Mindazonáltal vannak olyan áprilisi napok, melyek megmaradnak az ember emlékezetében, még ha az asszony érintése feledésbe merül is, vagy az, ahogy a kisded fogatlan szájával a mellbimbóra tapad. De május közepén a nap oly tekintélyesen és fenségesen emelkedik a reggeli köd fölé, s hétkor már úgy tüzel, hogy az ember, uzsonnatáskájával a kezében tudja, hogy nyolcra a harmat is fölszárad a fűről, s a dűlőutakon, ha egy autó elmegy, még vagy öt percig lebeg a por a levegőben; s délután egykor a malom második emeletén legalább harmincöt fok lesz, s az emberről dől az olajos izzadság; az ing egyre jobban a hátához ragad – mintha csak július volna.
Ám amikor az ősz megérkezik, és hitszegő módon hátba támadja a nyarat, ahogy szokta, szeptember idusa körül akkor úgy időzik el, mint egy rég nem látott barát. Mint amikor öreg barátunk kedvenc fotelünkbe telepedik, pipára gyújt, s egész délután arról mesél, merre járt, mit csinált, amióta nem láttuk egymást.
Itt marad egész októberben, néha-néha a novemberbe is beleszagol. Az ég tiszta, tengerkék; s a nyugattól keletre tartó felhők nyugodt, szürke szegélyű fehér hajók. A szél napközben feltámad, és soha el nem nyugszik teljesen. Sietteti az embert az úton, aminek fentén a falevelek őrült, tarka kavargásba kezdenek. A el hatására az ember néhol még a csontjai alatt is fájdalmát érez. Lehet, hogy valamilyen ősi húrt pendít meg a lélek mélyén, a faj emlékezetét, mely azt súgja: Vándorolj tovább, vagy meghalsz – vándorolj tovább, vagy meghalsz. Még a négy fal között
is, bent a házban, hallani, hogy a szél nekiront üvegnek, fának, vagy fáradtan az ereszt rázza, s az ember előbb-utóbb otthagyja a dolgát, és kimegy, hogy megnézze, mi történik. Aztán ott áll a tornácon vagy az udvaron, a délután kellős közepén, s a felhőket bámulja, melyek átszáguldanak a Griffen-legelőn, fel, a Schoolyard Hillre; sötétség, világosság, sötétség, világosság, mintha az istenek nyitogatnák-csukogatnák az ég ablakait. Látni, ahogy az aranyvessző – a New England-i flóra legszívósabb, legártalmasabb s leggyönyörűbb növénye – mint valami hatalmas, néma tömeg, elhajol a szél elől. És amikor nem jár autó vagy repülő, amikor a várostól nyugatra, az erdőben senki sem lövöldöz fácánra, fürjre; amikor az egyetlen hang saját szívdobbanásunk, akkor egy másik hang is hallhatóvá válik: az élet körforgásának hosszan zengő záróakkordja, mely az első havat várja, hogy az adja meg a végtisztességet.

157-158. oldal (Európa, 2000)

5 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Ne aggódjon, nem fogok a saját műveimből idézgetni.

89. oldal

Lunemorte P>!

Lovecraft ateista volt. Edgar Allan Poe fél fenékkel a transzcendentalizmust lovagolta meg. Csak Hawthorne volt igazán vallásos.

359. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Lestat, a vámpír
Justin Cronin: A tükrök városa
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Robert McCammon: Egy fiú élete
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
John Cure: Hontalan lelkek
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat