Borzalmak ​városa 835 csillagozás

Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa Stephen King: Borzalmak városa

Ben ​Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Európa, Budapest, 2019
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gecsényi Györgyi · Illusztrálta: Tabák Miklós
>!
Európa, Budapest, 2018
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gecsényi Györgyi
>!
Európa, Budapest, 2018
624 oldal · ISBN: 9789634059653 · Fordította: Gecsényi Györgyi

7 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Ben Mears · Mark Petrie · Matt Burke · Susan Norton · Bonnie Sawyer · Corey Bryant · Larry Crockett · Reggie Sawyer · Richard Throckett Straker

Helyszínek népszerűség szerint

Jerusalem’s Lot · Marsten-ház · New England, USA


Kedvencelte 123

Most olvassa 57

Várólistára tette 185

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson P>!
Stephen King: Borzalmak városa

A könyv olvasása előtt, bevallom, nem olvastam el a fülszöveget, és a véleményekbe se nagyon olvasgattam bele, így meglepődtem, hogy vámpírokról szól a történet. A kívülálló, vagy az Az olvasása után azt hittem, itt is King-szerűbb gonosz lények lesznek; a vámpírtörténetek eléggé lerángott csontnak tűnnek nekem. Viszont Kingnek mégis sikerült már az elején megragadnia a figyelmemet, és végig fent is tartani. Izgalmasan építette fel az eseményeket, a történet nem lassult le, épp ellenkezőleg. A karakterek is ismét sokszínűek és életszerűek lettek, bár az elején nehéz volt követni, hogy ki kicsoda, mert túl sok szereplő lett bemutatva túl hirtelen. A kiégett író, az elfáradt tanár, a vidéki orvos, a rosszkor rossz helyen lévő gyerekek… Minden karakter érdekes és hiteles lett, akik bármelyik kisvárosban megtalálhatóak.
Egy kisebb gondom volt a könyvvel, amelyet már több King könyv esetén tapasztaltam, hogy míg a végkifejlethez vezető út lassú és hosszú, maga a megoldás viszont gyors és túlontúl egyszerű spoiler. Viszont ez nem vont le sokat az olvasási élményből, kárpótolt a hozzá vezető izgalmas út.

6 hozzászólás
Angele P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Gyermekkorom egyik kedvence. De amúgy tök normális vagyok. :)

2 hozzászólás
VERDI>!
Stephen King: Borzalmak városa

Este 6 kor elkezdtem és másnap reggel 8ra befejeztem.
Fogalmam sincs miért.

3 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Stephen King: Borzalmak városa

Nincs ugyan nagy tapasztalatom King könyveit illetően, de az eddigi olvasmányok, és még inkább filmélmények alapján van egy sztereotip elképzelésem művészetének lényegéről, ami miatt hosszú időn keresztül békén is hagytuk egymást. Az a fajta alkotó ő a szememben, aki szándékosan nagyon mélyen ható, bizonyos tekintetben aljas trükkökkel nyugtalanítja az olvasóit, miközben szórakoztató ponyvát ír. Kinget olvasni számomra nem azért felkavaró élmény, mert ijesztő, amit a könyvek alapján elképzelek, hanem mert a bennük felrajzolt teljes kép lehetetlenül sötét és kiábrándító. A szörnyei nem kimondottan borzongatóak spoiler, de az emberekből általuk kiváltott reakció már az!

A borzalmak városával kapcsolatban egyébként az első felmerült gondom a terjedelem volt: nem értettem, hogyan tud egy ilyen történet ötszáz sűrűre tördelt oldalon kavarogni, amíg le nem esett, hogy a regény első 20-40 százaléka csak bevezetés és alapozás, a címszereplő városka mindennapi, lüktető életének a bemutatása. Ami bizony a hatvanas, hetvenes évek Amerikájának egy csúfondáros dokumentációja, tele lesüllyedt alakokkal, problémás családi kötelékekkel, kiábrándult és kiábrándító miliővel. A vietnami háború és a békemozgalmak utáni vidéki USA ez, amiből szörnyek nélkül is totális hiánycikk az amerikai álom és a boldog élet. Ebbe a jól megalapozott rögvalóságba csöppen bele a szintén sérült írónk, majd románcba bonyolódik egy helyi, egyébként kivételesen feltétel nélkül kedvelhető lánnyal spoiler. Körülbelül a regény feléig kell várni, hogy beinduljon a daráló, az ember akkor aztán elkezdi élvezni az atmoszférát és a rejtélyt, de a levezetés, az utolsó száz oldal valahogy megint hosszabb a kelleténél – és a sztori még így is hagy kérdéseket maga után. Végiggondolva azonban arra jutottam, hogy ezeket a szálakat nem is lett volna kötelező elvarrni. A hiányérzet talán abból származik, hogy bizonyos mellékszereplők sorstörténetét kizárólag azért ismertük meg a kelleténél jobban, hogy King kifejthesse a regény világának sötét atmoszféráját – vagyis általuk ülteti el bennünk a később kisarjadó tüskéket, hogy legbelsőbb szociális érzékünket is sikerüljön megmozgatnia, mielőtt még valóban arcunkba tolná a gonosz természetfölöttit. Egyébként a könyvet letéve úgy éreztem, hiába volt az első kétszáz oldal humánus szempontból leterhelő, a „valódi” konfliktus izgalmai és hangulata kicsit tompította ezt a fajta kesernyés szájízt.

De Kinget továbbra sem szeretnék önszántamból olvasni, pedig látom és értem jól, mi vonzza be az embereket újra és újra ebbe a furcsa logikák mentén mozgó világba. A Borzalmak városa nagyon erős és sajátos irodalmi élmény, de nekem egy jó időre elég is volt belőle.

>!
Árkádia, Budapest, 1991
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633071941 · Fordította: Gecsényi Györgyi
33 hozzászólás
Csibice25 P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Egyik kedvenc könyvem az írótól. Imádom a vámpírokról szóló történeteket, és Stephen Kingnek sikerült megteremtenie azt az igazán borzongató, nyomasztó hangulatot, amitől az embert kirázza a hideg :)
A könyv végig feszített tempójú, nehéz letenni, minden oldala csupa izgalom. A horror rajongók biztos, hogy nem csalódnak benne.

Garbai_Ildikó P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Nem sok könyvet olvastam még Kingtől. Édesanyámnak kedvence de csak a régebbi történetek. Az eleje lassan indul be. Időnként úgy éreztem felesleges és unalmas ennyire részletesen leírni az embereket és a kisvárost.Vártam,hogy mikor fog beindulni. Amikor végre eljött ez a rész és kezdett izgalmas lenni szaporodni a vámpírok száma már értékelni tudtam e aprólékos leírást. Egyre jobban keltette a feszültséget,izgalmat.A befejezés kissé csalódás volt valahogy nagyobb durranásra számítottam több feszültségre. Ahhoz képest mennyi időt szentelt a történet elejére valahogy gyorsan lerendezettnek éreztem a végét. Ezt a könyvét én nem fogom újra olvasni de van még jó pár amivel meg lehet ismerkedni még.

4 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Stephen King: Borzalmak városa

A kóstolgatás jegyében újabb Stephen King regényt pótoltam be, aminek hála egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy van még mit olvasnom ettől az írótól. A Borzalmak városa című regényt egy árnyalattal gyengébbnek éreztem, mint a Kedvencek temetőjét – így az öt csillagot ugyan megkapja, de a kedvenceim listájáról egy hajszállal sikerült lecsúsznia.
King stílusát továbbra is nagyon kifejezőnek találom. A borongós, sötét árnyalatok, vagy az itt-ott felcsillanó boldogságszikrák már a legelső fejezettől kezdve magukban hordozzák a feszültséget, az elkerülhetetlen véget. A helyszín csodálatos; remekül felépített kisváros, jól működő szomszédsággal, és elegendő információkkal ahhoz, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson közöttük. Tényleg úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is egy lennék ’Salem’s Lot lakói közül. A helyszín nagy erőssége ennek a könyvnek! Jó megoldásnak találtam, hogy egy-egy nyúlfarknyi jelenet erejéig a város több lakójának szemszögét is megismerjük, élővé téve magát a közösséget.
Nagyon szerettem a felépített mitológiát. A vámpír képe itt visszanyúl a gyökerekhez, és sokkal inkább ragaszkodik az eredeti mítoszhoz, mint az új trendekhez. (Nyílván ennek köze van ahhoz, hogy a regény még jóval korábban íródott, minthogy a mai csillámvámpírok megszülettek volna). Mivel olvastam már Stoker Drakuláját, így véltem felfedezni néhány hasonlóságot a két szörnyeteg alakja között – és botor módon, még arra is elragadtattam magam, hogy elgondolkodjak azon, hogy nem-e egy és ugyanaz a kettő, csak más név mögé bújva.
Ben határozottan szimpatikus főhős, akit a saját démonai üldöznek, amikkel meg kell küzdenie. Jól felépített karakter volt, de úgy érzem közel sem lett volna hatékony önmagában, segítők nélkül. Bár a kis csapat minden tagját megkedvelte, az abszolút kedvenc szereplőm Mr. Burke, aki a maga hóbortos mivoltában egy az egyben eszembe jutatta Van Helsing professzort – jóval azelőtt, hogy Ben és Dr. Cody megfogalmazták volna ezt.
Összességében véve nagyon szerettem ezt a könyvet, és nem kizárt, hogy a jövőben újra fogom majd olvasni – és legalább ennyire fogom élvezni.

>!
Európa, Budapest, 2018
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059455 · Fordította: Gecsényi Györgyi
Bunney P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Nos, elmaradtam ennek az értékelésével, de nem véletlenül. Ez volt az első King könyvem bevallom. Izgalmasnak találtam kb a felétől, de nem tudtam hova tenni. Lehet túl sokat vártam tőle? Vagy mert nem tudtam, hogy vámpíros lesz? Engem egyáltalán nem hoznak lázba a vámpírok :( Valószínű emiatt nem éreztem annyira át ezt, ami tuti az én hibám.
Kezdődött a soook sok sok szereplővel, akik közül csak páran ragadtak meg. Azt se tudtam néha kire tér vissza :) Talán kicsit később összeállt a kép jobban és a felétől elkezdtek potyogni a „hullák” és beindultak a dolgok. Nagyon részletesen le lettek írva a szereplők, a helyszínek, az érzések. Megértettem miért is olyan nagyszerű írő Mr.King :) De azért ez még nem az a könyve amitől én hátast dobok :P Legalábbis nagyon remélem, lesznek majd tényleg „borzalmas”, libabőrös olvasásaim tőle :) Igazából ez is tetszett, izgalmas volt és ha nagy vámpír fan lennék, akkor lehet ez lenne a kedvenc könyvem :P Nah majd legközelebb ☺️

16 hozzászólás
Kata_>!
Stephen King: Borzalmak városa

Izgalmas vámpíros történet egy amerikai poros kisvárosban.
A szereplők nagyon jól be vannak mutatva. Visszatérő típusok otthonosabbá varázsolták a történetet: a bátor és koravén kisfiú, a középszerű író, bizonytalan felvilágosodott pap…
Sok mindenkinél azt olvastam negatívumnak, hogy az eleje lassan indul, Kingnél ez a szokásos folyamat, legalább is eddig így tapasztaltam. Lassan bemutatja a várost, a lakóit, az érzelmi háttereket, ezekkel fokozza a feszültséget. Aztán a végén pár fejezet alatt akciófilm is megirigyelné az események felgyorsult sorozatát.

brigi11 P>!
Stephen King: Borzalmak városa

Emlékszem volt egy időszak az életemben, amikor Kinget minden olvasó barátom rám akarta erőszakolni. Akkor megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok tőle olvasni. Azóta eltelt több, mint 20 év és már senki nem akar King könyvet a kezemben nyomni, én meg szépen lassan kezdek vele megbarátkozni. Igaz, ezt a könyvet is úgy vettem a kezembe, hogy fogalmam se volt arról, hogy természetfeletti lények lesznek benne. Meg is lepődtem, nem tudtam, hogy King ilyet is írt. Számomra addig volt igazán izgalmas és letehetetlen, amíg nem derült ki a „Mester” személye, utána már csak a vérontás meg a mese jelleg maradt, na meg furcsa befejezés, ami után még aki szeretne gondolkozhat a hogyan továbbon.

16 hozzászólás

Népszerű idézetek

mandarina>!

Minden emberi félelem alapja, gondolta: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
mandarina>!

Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti; a pokol pedig csak szegényes szinonimája…

Sansa I>!

Ha egy félelmet nem lehet kifejezni, lehetetlen legyőzni.

mazsolafa>!

Ezek a félelmek azonban csak halvány utánzatai annak a rettegésnek, amellyel minden gyermek szembekerül a sötétben, a kiságyban – nincs olyan, akinek elmondhatnák, és aki tökéletesen megértené, mi a baj, ilyen csak egy másik gyerek lehet. A gyermek számára nincs az a csoportterápia, pszichológus vagy pszichiáter, amely és akik segítenének megbirkózni az ágy alatt lappangó, vagy éjjelente a pincében bujkáló valamivel, ami ott sandít, motoz, fenyeget, ahova már éppen nem látni. Minden egyes éjszaka ugyanennek a magányos küzdelemnek a színtere; az egyetlen gyógymód a képzelet begyöpösödése – ami a felnőtté válással jön el.

291. oldal

8 hozzászólás
csillagka P>!

Kétfajta ember létezik: az egyiknek lehet parancsolgatni, a másiknak meg nem. Az első fajtából tízszer annyi van, mint a másodikból.

57. oldal

mandarina>!

Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.

Lunemorte P>!

Íme, a könyvmoly, a papa kedvence. Nyomorult kis hülye.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
mazsolafa>!

A lány vállat vont. – A Bostoni Egyetem bölcsészkarán végeztem…a diplomám annyit sem ér, mint a papír, amire ráírták. Művészet-angol szakos voltam. Pontosan a művelt hülye kategóriája.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Susan Norton
Futtetenne I>!

Tavasz és ősz ugyanolyan hirtelenséggel köszöntött be Jerusalem's Lotban, mint amilyen gyors a napkelte és napnyugta a trópusokon. Az átmenet rövid, akár egy nap is lehet. De New Englandben nem a tavasz a legszebb évszak, mert túl rövid, túl bizonytalan, bármikor elvadulhat. Mindazonáltal vannak olyan áprilisi napok, melyek megmaradnak az ember emlékezetében, még ha az asszony érintése feledésbe merül is, vagy az, ahogy a kisded fogatlan szájával a mellbimbóra tapad. De május közepén a nap oly tekintélyesen és fenségesen emelkedik a reggeli köd fölé, s hétkor már úgy tüzel, hogy az ember, uzsonnatáskájával a kezében tudja, hogy nyolcra a harmat is fölszárad a fűről, s a dűlőutakon, ha egy autó elmegy, még vagy öt percig lebeg a por a levegőben; s délután egykor a malom második emeletén legalább harmincöt fok lesz, s az emberről dől az olajos izzadság; az ing egyre jobban a hátához ragad – mintha csak július volna.
Ám amikor az ősz megérkezik, és hitszegő módon hátba támadja a nyarat, ahogy szokta, szeptember idusa körül akkor úgy időzik el, mint egy rég nem látott barát. Mint amikor öreg barátunk kedvenc fotelünkbe telepedik, pipára gyújt, s egész délután arról mesél, merre járt, mit csinált, amióta nem láttuk egymást.
Itt marad egész októberben, néha-néha a novemberbe is beleszagol. Az ég tiszta, tengerkék; s a nyugattól keletre tartó felhők nyugodt, szürke szegélyű fehér hajók. A szél napközben feltámad, és soha el nem nyugszik teljesen. Sietteti az embert az úton, aminek fentén a falevelek őrült, tarka kavargásba kezdenek. A el hatására az ember néhol még a csontjai alatt is fájdalmát érez. Lehet, hogy valamilyen ősi húrt pendít meg a lélek mélyén, a faj emlékezetét, mely azt súgja: Vándorolj tovább, vagy meghalsz – vándorolj tovább, vagy meghalsz. Még a négy fal között
is, bent a házban, hallani, hogy a szél nekiront üvegnek, fának, vagy fáradtan az ereszt rázza, s az ember előbb-utóbb otthagyja a dolgát, és kimegy, hogy megnézze, mi történik. Aztán ott áll a tornácon vagy az udvaron, a délután kellős közepén, s a felhőket bámulja, melyek átszáguldanak a Griffen-legelőn, fel, a Schoolyard Hillre; sötétség, világosság, sötétség, világosság, mintha az istenek nyitogatnák-csukogatnák az ég ablakait. Látni, ahogy az aranyvessző – a New England-i flóra legszívósabb, legártalmasabb s leggyönyörűbb növénye – mint valami hatalmas, néma tömeg, elhajol a szél elől. És amikor nem jár autó vagy repülő, amikor a várostól nyugatra, az erdőben senki sem lövöldöz fácánra, fürjre; amikor az egyetlen hang saját szívdobbanásunk, akkor egy másik hang is hallhatóvá válik: az élet körforgásának hosszan zengő záróakkordja, mely az első havat várja, hogy az adja meg a végtisztességet.

157-158. oldal (Európa, 2000)

5 hozzászólás
Sansa I>!

Szerintem az emberek meglehetősen könnyedén beletörődnek a telepátia, prekogníció vagy teleplazma létezésébe, mivel ez a hit nem kerül semmibe. Ettől még nyugodtan alhatnak éjszaka. De az, hogy a gonoszság, amit az emberek cselekszenek, túléli őket, már sokkal nyugtalanítóbb.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Dennis Lehane: Viharsziget
Darren Shan: Árnyak asszonya
Chuck Wendig: Halálmadarak
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat