Bilincsben 390 csillagozás

Stephen King: Bilincsben Stephen King: Bilincsben Stephen King: Bilincsben

Jessie-t férje, a jó nevű ügyvéd szexuális játszadozásával szörnyűséges élményben részesíti. A középkorú Gerald csak úgy képes fölcsigázni vágyát, ha feleségét bilinccsel kikötözi. Egyszer aztán Jessie megunja a dolgot, és a hasztalan kérlelés után hason meg ágyékon rúgja fölhevült urát – és Gerald végzetes szívrohamot kap… S itt kezdődik a mozgásképtelen Jessie háromnapos kálváriája az isten háta mögötti nyaralóban. Magányos, de nincs egyedül. Mindenféle belső hangok formájában föltámad a múlt egy sötét fejezete – szomjúságtól hibbant agyában egymást beszéli túl a régi barátnő, Jessie feleség-énje, kislány-énje, és mind másra buzdítják; egy betévedt kóbor kutya marcangolni kezdi a hullát – Jessie-re is ez a sors vár, ha záros határidőn belül nem szabadítja ki magát. A legirtózatosabb vendége azonban egy kísérteties, alaktalan szörny, aki csont- és ékszerkollekcióját zörgeti…

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2006
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630779412 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 1998
390 oldal · ISBN: 9630763052 · Fordította: Szántó Judit
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
388 oldal · ISBN: 9635481314 · Fordította: Szántó Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Allan Poe


Kedvencelte 43

Most olvassa 18

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

FreeAngel>!
Stephen King: Bilincsben

Elvontsága és „monotonitása” ellenére azt mondom: zseniális. Persze aki nem érti/kedveli ezt a fajta kinges stílust, annak uncsi lehet. Ezt is megértem. És talán ez magyarázza az alacsony százalékot. Nekem viszont kifejezetten tetszett, érdekes volt. Az én szememben már az csodálnivaló, hogy egy majd' 400 oldalas egyszereplős (!) és nagyrészt egyetlen helyszínen (!!) spoiler játszódó regényt képes volt úgy megírni a Mester, hogy mindvégig fenntartotta a figyelmemet. Bár a visszaemlékezésekben és a hangokban megjelentek mások is, alapvetően Jessie lélektani monodrámája ez. Rendhagyó volt számomra azért is, mert ez az első olyan olvasmányom tőle pedig már jónéhányon túl vagyok, amiben volt egy olyan jelenet, amitől felkavarodott a gyomrom és szó szerint fintorogtam olvasás közben.. ez más szerzőnél sem fordult elő velem
Nehéz értékelésen keresztül átadni azt a spéci olvasási élményt, amit nyújtott, de aki vevő King bácsi profizmusára, az ebben a jócskán rendhagyónak nevezhető kötetben belekóstolhat.

11 hozzászólás
Bazil P>!
Stephen King: Bilincsben

Kettecskén megfértek a könyvespolcomon az utóbbi xazennediken évben, hisz párban szép az élet. Annak idején megvettem őket sorban, felkerültek a polcra, talán bele is olvastam mindkettőbe, aztán nem nyerte meg a tetszésemet egyikük sem, és elporosodtak csöndben sok éven át. Jól megvoltak, enni sem kértek, kivárták az idejüket. Hisz minden könyvnek eljön egyszer az ideje, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot.
A Dolores és a Bilincsben: pár-regények, hisz összeköti őket a napfogyatkozás (talán egy napfogyi-burger estére?; bár nekünk mostanában csak egy szuperhold jutott), összeköti őket a Mester beteges elméje és grafomániája, a szinte könyv-hosszúságú monológ, a női főhős, meg persze a King-univerzum keresztbe-kasul csavarodó, kavarodó, szerte-széjjel tekeredő és összekapcsolódó szövegei.
Dolores Claiborne történetét öt évvel ezelőtt abszolváltam könyv alakjában, a filmre régebben sor került már, és annyira tetszett a szöveg, hogy megnyitotta azóta is tartó, bár kissé visszafogottabban megnyilvánuló második King-korszakomat.
Persze a film irányította a figyelmemet Jessie bilincses sztorijára is, a film, ami állítólag egész jól sikerült. Hmm, majd meglátjuk, King-filmekkel kapcsolatosan eléggé szkeptikus vagyok, de lecsekkoljuk rögvest. De most a könyvről:
Akkorát nem vesztettem, hogy kimaradt a régebbi könyvélményeim sorából, mert van ettől jobb (sokkal jobb) King-opusz, szép számmal, de persze a teljességhez hozzátartozik.
Időnként abszolút magával ragadó, időnként unalomba fulladó, hol felpörgő, hol lassan csordogáló horror-költemény a Bilincsben, megspékelve King elborult elméjével és szupercool dumájával. (Nem tudom, hogy lehet filmben ezeket az ütős szövegeket visszaadni, attól tartok, sehogy.)
És ha az azóta már szinte védjeggyé vált szövegtúltengés nem lenne, azaz ha nem dagonyázna időnként lassan és ráérősen a megszokott és jól ismert King-elemek között, szinte érzékelhetően, hogy kedvét leli az olvasó idegeinek cincálásában, szóval, ha kissé tömörebb és összeszedettebb lenne, akkor nem sajnálnám a könyvtől az ötöst.
Mivel azonban néha untam, és bár a könyv végére érthetővé válnak az előzőleg kissé érthetetlennek tartott oldalak, és a vége igencsak erős (és igencsak gusztustalan néhol), marad a négyes.
Azt hiszem a jó öreg Stephen nem sértődik meg ezért.
Most meg jöhet a film.
(Meg a burger.)

raka0328>!
Stephen King: Bilincsben

Nagyon akartam már olvasni ezt a regényt, mert a leírás alapján arra gondoltam, hogy nagyon fog tetszeni. Tetszik is nagyon az alapötlet, de valahogy kevésnek éreztem. Voltak benne durva dolgok, nagyon tetszett a visszaemlékezés felvezetése- bár nem arra számítottam, ami történt, nagyon tetszett, ahogy Jessie fejében lejátszódik a többszerelős talkshow. Ami nem, hogy nagyon el lett húzva, ami nem zavarna, de a tartalom nem jött be. Ez az spoiler megjelenés nekem elég idegen volt. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha meghagyja ezt belső démon dolognak.
Alapvetően örülök, hogy elolvastam, de nem a legjobb története Kingnek.

Röfipingvin P>!
Stephen King: Bilincsben

King bácsi, King bácsi… átvertél engem.
A könyv első harmadában többször átfutott az agyamon, hogy elég lesz ebből napi pár oldal, olvasok majd mellette mást. Nyögvenyelős volt, lassú, és csak az járt a fejemben, hogy van az én családomban skizofrén, nem kell nekem még erről is olvasni…
Aztán elkezdett kristályosodni a történet. Egyre több miért került a helyére. Nem mondom, hogy teljesen sima volt az út, de mondjuk valahol félúton a hungária krt és egy tetszőlegesen választott autópálya között.
A történet istenigazán az utolsó 150 oldalon volt számomra ténylegesen izgalmas. És nem azért, mert végre tényleg történik valami, mert nekem a lélektani horrorral sincs bajom, csak végre kialakult a megfelelő egyensúly.
Viszont a legvége részben tetszett, kaptunk egy épkézláb magyarázatot, részben viszont kegyetlen módon elsózta a levesünket…
Így ez a regény, kedves, drága barátom, nem ér öt csillagot.

szelll>!
Stephen King: Bilincsben

Sokáig emésztettem a történetet, végül 3,5-ről felhúztam 4 csillagra. Az eleje valóban vontatott hiába következik be gyorsan a történéseket kiváltó alapcselekmény. Aztán King valós és életszerű dolgok sorozatával és a traumatikus gyermekkor bemutatásával létrehoz egy számomra igazán félelmetes légkört. Valóban féltem és aggódtam Jessiért és ehhez jöttek az undorító és gusztustalan részek. Hosszúra sikerült, a végén lévő feloldozásszerű befejezés kicsit tompítja az olvasó korábbi félelmeit. Ismét meglepett King egy jól sikerült egyszereplős történettel.

>!
Európa, Budapest, 1994
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630756773 · Fordította: Szántó Judit
KATARYNA>!
Stephen King: Bilincsben

Hosszú, vontatott, a végén mégis beteg egy történet.

Volt valami hasonlóság a Dolores könyvvel, a napfogyatkozás, a folyamatos őrület a szereplőknél. Bár a Dolores nálam csillagos ötös…
Az egész történet szinte a szobában játszódik le Jessie valamint a fejében beszélő emberkékkel karöltve. Valamint a kutya… meg az a furcsa lény.
spoiler

Lélektani thriller, megspékelve a múlt beteges történéseivel, valamint horrorisztikus leírás arról, hogyan ne akarj megszabadulni ha megbilincselnek… mert az nagyon beteg volt. ;)

bokrichard>!
Stephen King: Bilincsben

Nahát, igencsak megszenvedtem az elején az olvasással. Egyfelől, vontatott a könyv eleje lássuk be, másfelől a túlhajtottam magam mostanában sok téren. Az alapszituáció a lebutított 50 árnyalat egyike (talán olvasta E.L.James a könyvet, de ez lehet túl erős feltételezés), majd hamar beáll a kritikus helyzet. Feltárulnak a titkok, az elmék, az egész a dőltbetűkkel, a belső monológokkal tök jól tükrözi a hasadt állapotot. Idegborzoló, sokkoló, nem is kicsit beteg… Attól még 4 csillag, elfogódottságból talán, hogy sok helyen uncsi és nehéz olvasni.
Jöhet a film, úgy hallottam, hogy nagyon jó adaptáció lett, kíváncsi leszek rá.

2 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Stephen King: Bilincsben

Körülbelül 17 évesen kértem/kaptam kölcsön ezt a könyvet, és pár óra alatt beavatottá váltam a „Stephen King legnagyobb rajongója vagyok” klubban. (Szlogenünk: "Annie Wilkes a nyomunkba sem ér")
Ugyan nem az első könyvem volt a horror koronázatlan királyától, de kétségkívül ez szippantott be. Évekig kerestem utána, hogy megvehessem, és végül tök véletlenül valami piaci nagybajuszú könyvárus bácsinál leltem rá (ismerte a csíziót az öreg, mert szemtelenül drágán adta). Elkövettem azt a hibát, hogy kölcsönadtam, tiszta rongyosan kaptam vissza (mellesleg úgy kellett könyörögnöm érte), és azóta is hiányzik 5 oldal a példányomból, mert állítólag a metróban elfújta a szél, és az illető ezért nem merte visszaadni.
Nem tudok semmit kifogásolni, a tökéletes horrorregény képe van a fejemben.
Imádtam benne a Kingre oly jellemző módot, ahogy beenged a szereplő fejébe, a visszaemlékezéseket, és persze a horrorisztikus dolgokat is, amikről most direkt nem írok. Azt hiszem, ez volt életem első olyan könyve, amin frankón besz@rtam.
Kedvenc!

Azóta többször is olvastam, bármikor szívesen kapom le a polcról. Azért árnyaltabb már a véleményem, mint akkor, amikor az értékelés első felét írtam. Inkább tartom ma már drámai történetnek, mint horrornak, de azért a horrorelem sem elhanyagolható, és nem csupán az ijesztő részekre gondolok. Jessie egy nagyon mély karakter, és bár alapvetően egy téma köré van felépítve, mégis alaposan megismerjük. Nagyon hiteles, és nagyon könnyű a helyébe képzelnünk magunkat, együtt érezni vele. Fantasztikus, hogy mindezt egy férfi írta, mégis ennyire hitelesen „női” tud lenni a főszereplő.
Még most, a történet kimenetelének ismeretében is alig tudtam letenni.

mohapapa I>!
Stephen King: Bilincsben

Mára már legendásan urbán legenda, hogy mohapapa nem szereti Stephen King-et. Az is közismert, hogy valami pszichés vagy genetikus hibája miatt mégis, unos-untalan próbálkozik vele, inkább több mint kevesebb sikerrel, mert jobbára az derül ki, hogy SK mindent összevetve, annak ellenére, hogy tuti pszichiátriai eset, mégis csak jó író. Mohapapa erre azzal szokott önmagával szemben védekezni, hogy persze, SK írni tud, a hangulatteremtése zsírpöpec, de valahogy mindig elszúrja a sztorikat: logikai hibái vannak, vagy túlzásokba esik, vagy pusztán gusztustalan. Nos, Mohapapa boldog lehet: ez a könyv vacak.

Vacak, mert vérbeli SK: van ötlet, van hangulat, de az ötlethez képest marha hosszú, erőltetett és érdektelen. Viszont kellőn beteg, belátom.

Az ncore-on olvastam, hogy filmet csinálnak belőle. Volt egy trailer-e* is, amit a pc-n néztem meg, némafilmként, mert így költözés után sehol nem találom az 5.1-es hangrendszer nyüves kábelét, a laptopot meg nem volt kedvem emiatt bekapcsolni. Nos a trailer piszok jól sikerült! Kb. két-három percben elmondja a filmet. A film meg a könyvet. A baj az, hogy tényleg elmondja. Mert sokkal több a könyvben sincs. A trailer megnézése viszont akkora kíváncsiságot ébresztett bennem, hogy azonnal az ágy mögötti könyvespolc elé kuporodtam. Az alsó polcra tettem a SK könyveket, s tudtam, hogy a Bilincsben** ott van valahol. Ott volt.

Nos, az érdeklődésem úgy az egyszázötvenedik oldalig tartott. Addigra kiteljesedik mindaz, amit a fülszöveg és a trailer elmond. Illetve a trailer már sokkal előbb. Gondolta is Mohapapa, hogy mi a franc lesz akkor a maradék sok-sok oldalon? Hát az lett, amit Mohapapa valami marhára nem szeret: 1.) annak részletes taglalása, mit kezd az adott helyzettel a főhősnéni, hogyan küzd a tárgyakkal 2.) annak ugyanilyen aprólékos részletezésével, hogy mit kezd skizó agya szellemeivel, látomásival, álmaival 3.) annak ugyanilyen aprólékos fejtegetésével, mit kezd a múltjával, elfojtott történésekkel.
Az 1. pont mindig fárasztott, egyedül Az öreg halász és a tenger esetében tudtam ezt elviselni. untatott mindig az ilyen egyszemélyes, legyőzöm a tárgyakat, környezetet történet. Nem volt az én könyvem sem a Robinson, sem A marsi, de nem szerettem Tom Hanks A számkivetett-jét sem.
A 2. pontot mindig utáltam. Ez a Hugó, a víziló álombetétjénél tudatosult bennem: tök simán ötlet nélküli időhúzásnak éreztem. Nem volt semmi, ami előre vigye a történetet, hát utazzunk egy kis szürreálisat. Azóta nem tudom elviselni az ilyesmit. Nos, itt is simán ennek éreztem az egokkal való társalgást. S valahogy az spoiler is ugyanebbe a kategóriába esett.
A 3. pontból van egy tökéletes történet. A Hullámok hercege. Elég annyi.

Bár az utóbbinál egy vörös lámpa kezdett villódzni bennem: metafora, metafora.
S akár. Mert van bilincs vasból, van bilincs szavakból, van bilincs közös titkokból, van bilincs rohadtságokból, a rohadtságokból eredő elfojtásokból, az ilyen-olyan pozíciókkal való visszaélésekből, meg bármiből.
S akár. Mert bár látjuk, Jessie-vel együtt szenvedjük az F-17-es, férfi-rendőrbilincs viselésének minden kínját, fájdalmát, azért ott a kétség, hogy ki tudja, melyik a rosszabb, a fizikai vagy a lelki bilincs? Az a rosszabb, ami testileg torzít, ami a testi halált hozza, vagy az ami a lelket torzítja, öli meg? ***
S akár, mert bár a könyv elsősorban Jessie háromszáz oldalas küzdelme a vasbilinccsel, közben azért húsz éves küzdelme a múltjával, spoiler.

De van több baj. Egyfelől, ugye, hogy „bár a könyv elsősorban Jessie háromszáz oldalas küzdelme a vasbilinccsel”, van spoiler, és ez nagyon nagy baj. Azért, mert egyfelől még az előzményen is unatkoztam, oly annyira, hogy volt, egyfajta gyorsolvasást gyakoroltam, anélkül, hogy tudnék villámolvasni. Másfelől azért baj, mert nyúlik a történet, mint a rétestészta, aztán spoiler Vagy több oldalra volt szerződése, és terjeszkedni kellett a sztorival, különben nincs lóvé. Vagy csak a szokásos: nem tud megállni, aztán persze, hogy megint túlzásba esik.

Szóval ez egy vacak könyv volt, jól megírva. Irány a Rukkola, kapja el, akinek kell, semmi keresni valója a polcomon! Elolvasni is kár volt.

SK nyilvánvalóvá tette: nem akar az írásaival semmi különöset elmondani, csak történeteket akar mesélni, kicsit borzongatni akar. Írni akar, hogy olvassák.

P.S.: A borító is xar. Én hason felkvős, alvós csajost olvastam. Jessie soha nem aludt a hasán a könyvben. Pláne nem békésen. Mondjuk a másik két kiadás is brutál vacak. Modom, hagyjuk!

P. S. 2.: Szerelmetesfeleségtársam megnézte, mit akarok olvasni. Végigfutatta a szemét a fülszövegen,és tömören ennyit mondott.
– Ilyen zs-kategóriás szart fogsz olvasni?
– Ez Stephen King! – védtem a könyvet.
Pedig szerelemetesfeleségtársamnak volt igaza.

* https://www.youtube.com/watch…
** Azért azt soha nem fogom megérteni, hogy kiadók, forgalmazók milyen jogon változtatják meg művek, könyvek, filmek címeit? A Bilincsben eredeti címe: Gerald játéka. S mennyivel okosabb, kifejezőbb. Különös tekintettel ara, hogy valamikor az ötvenes évek végén született egy A megbilincseltek című film, és a két cím nagyon összecseng, csak éppen semmi közük egymáshoz. Vö.: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-megbilincseltek-the-d…
*** A bibliai válasz: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (Máté 10:28)

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Stephen King: Bilincsben

Ez volt az a könyv, amit már régóta el akartam olvasni. Ez végre meg is történt, pár nap alatt ráadásul. Letehetetlen volt a mű, azonban nagyot csalódtam benne…
Az eleje elég lapos, unalmas, vártam hogy történjen már valami. Elég sokáig… Aztán hirtelen úgy beindul a cselekmény, hogy nem győztem kapkodni a fejem és nagyon izgultam, néha még borzongtam is kicsit. :) Tetszett, hogy össze-vissza ugrál az időben, mert érdekes volt így a történet. Szegény kutyus volt a kedvenc szereplőm…
A vége fele azonban nekem nagyon unalmassá vált a könyv… Én nem ezt vártam, egyszerű kis befejezés lett, elég semmitmondó is egyben. Emiatt nem lehet sajnos 5-ös.
Viszont annyi jó gondolat és lélekfacsaró elem van, hogy emiatt megérdemel egy 4-est. Bár tényleg lehetett volna jobb is a vége… =/

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Sötétben tudniillik megváltoznak a dolgok, magyarázta a hang, kivált ha az ember egyedül van. Ilyenkor a képzeletet fogva tartó ketrecről lehullik a zár, és senki sem tudhatja, mi tör ki a rácsok közül.

163. oldal

Mrs_Mila>!

Jessie lassan megtanulta: hiába súg az ember agya jobbnál jobb tanácsokat, néha egyszerűen lehetetlenség megfogadni őket, mert van, hogy a test se szó, se beszéd fellázad, és félresöpör minden józan megfontolást.

126-127. oldal

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Érdekes, hogy valaki, akinek ilyen édes kis arca van, adott esetben milyen bestia tud lenni.

295. oldal

Lunemorte P>!

Csak tudnám, ki engedte be a fejembe ezt a lökött népséget, tűnődött. Mintha egy szép reggelen az ember arra ébredne, hogy mialatt aludt, az otthonából panzió lett.

304. oldal

Lunemorte P>!

Aki életben akar maradni, az nem udvariaskodhat és nem kérhet elnézést.

80. oldal

Lunemorte P>!

Ó, de rohadt, de kibaszottul rohadt ez az élet!

224. oldal

B_Viki23 P>!

Vannak emlékek, amelyek gonosz piócaként tapadnak meg az ember agyában, és bizonyos szavak – például a hülye meg a nevetséges – hatására lázas rángásokkal serkennek életre.

Lunemorte P>!

Ám attól, hogy valaki felidéz és újra átél bizonyos dolgokat, még nem köteles beszélni is róluk, még akkor sem, ha az emlékektől patakokban folyik végig rajta a veríték, a rémálmok közben pedig hangosan sikoltozik.

330. oldal

KATARYNA>!

A megszokás állítólag megvetést szül, bár az igazi szerelemre ez, mint mondják, nem vonatkozik (…)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Dean R. Koontz: A visszatérő
Dean R. Koontz: Mr. Murder
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Robert Bloch: Pszicho