Stephen King (szerk.) · Bev Vincent (szerk.)

Rettegés ​a felhők felett 6 csillagozás

Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett

A Rettegés a felhők felett egy különleges antológia Stephen King és Bev Vincent szerkesztésében, mely arról fest félelmetes képet, mennyi minden üthet ki balul, amikor kilométerekkel a föld felett, óránként 500km/órás sebességgel haladsz egy fémdobozba zárva több száz ismeretlennel együtt.

A kötet tartalmazza Stephen King és Joe Hill egy-egy vadonatúj történetét, Richard Matheson, Ray Bradbury, Roald Dahl, Dan Simmons és sok más szerző novelláival együtt.

Kapcsold be a biztonsági övedet, nyisd ki a könyvet, és élvezd az utazást!

Eredeti mű: Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Flight or Fright

>!
Európa, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059301

Most olvassa 9

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett

Kicsit félrevezető a cím, mert homogénebbre számít az ember.Műfajilag a horror ugrik be elsőként, és ha ezt nézzük, akkor bizonyos történetek nem ütik meg a műfaj mércéjét. Repülősnek repülős az tény, ám a reszketés mellett a történelem, és a filozofálós életérzéses röpkék is megjelennek. Sok író új volt, sok meg a régi, jól bevált, akik most sem hagynak cserben. Sok írás új, sok pedig régebbi novella leporoltan ebbe a kötetbe. Az első felében nagyon élveztem, de a vége felé már kicsit untam a dolgot őszintén szólva. Nem nekem való az egyhangú tematika, sem pedig a novella, de sok ötletességet érzek benne, és van, amit jobban kibontva lehet jobban élveztem volna. Érdemes egy próbát tenni, bár megvenni…??

>!
Voorhees
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett

A repüléssel kapcsolatos novellákat tartalmazó kötet elég ütősre sikeredett. A cím magyar fordítása elég mesterkélt, az angol eredeti hangzatosabb (Flight or Fright – Repülés vagy rettegés) ugyan, de a fordítás kiváló színvonalú, és jól átjön a különböző írók eltérő stílusa is.

A kötet egyértelműen legerősebb elbeszélése Joe Hill: Az irányítás átadva című írása. A szerző ezúttal a jobbik oldalát mutatja meg, mintegy 30 oldalba belezsúfol egy kis világvégét, pár emberi sorsot, különböző nézőpontokat és érzéseket. Elképesztően jól eltalált történet.

A novellák többsége magas színvonalú, King papa is kisujjból kirázott egy kissé misztikus, izgalmas és érdekes sztorit. Nekem az egyik kedvencem E. C. Tubb: Lucifer című írása, de akad horrorisztikus jellegű mű is, valamint egy kiváló krimi Peter Tremayne tollából, a Gyilkosság a levegőben.

Összesen két írást éreztem gyengébbnek. Az egyik Thomas Carlisle Bissell: Az ötödik kategória című novellája, mely kémtörténet próbál lenni némi elcsépelt háborús jogi érveléssel karöltve. Igazából nem találtam a logikát a történetben, és az értelmet is nehezen.

A másik, érzésem szerint gyengébb írás David J. Schow: Ércmadarak című novellája, mely egy második világháborús visszaemlékezés akar lenni, azonban rosszul használja fel a természetfölötti elemeket is némiképp következetlen is. Ennek ellentéte Roald Dahl: És nem vénülnek meg című írása, mely nagy hatású második világháborús elbeszélés, óriási érzelmi töltettel. Engem megindított.

Összességében elég erős válogatás, ajánlom mindenkinek. Műfajilag vegyes, mindenki megtalálja a szíve vágyát.

>!
Demonshadow
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett

Ha egy kategóriát kellene kiemelni a sok közül, azt mondanám, a novellásköteteket kifejezetten nem szeretem, ennél már csak a verseket tartalmazó gyűjtemények készítenek ki jobban, utóbbit tényleg szinte csak muszájból olvasok. Hogy akkor miért miért vettem kezembe a kötet, ráadásul úgy, hogy már a polcomon csücsül, megelőlegezve neki a bizalmat? Igen, töredelmesen bevallom, hogy bár még a mai napig nem olvastam Stephen King számos munkáját, de vagyok annyira elvakult, hogy a nevével fémjelzett köteteket azonnal be akarom szerezni. Ez alól természetesen mentesülnek a különböző ajánlások, azok maximum csak egy fél szemöldökemelést érnek el nálam, de ha már egy kötetbe maga a horror királya válogatta be a műveket, igazán kíváncsivá tett. Abba a típusba tartozom, hogyha egy szerzőt megkedvelek, azonnal kíváncsi leszek rá, hogy egy tehetséges ember vajon kiket tart tehetségesnek, mely műveket találja olvasásra érdemesnek, szórakoztatónak, tanulságosnak stb. Így van ez Kingnél is, aki bár Az írásról című könyvében, ha emlékezetem nem csal, hoz egy hosszú-hosszú listát, amit szerinte érdemes elolvasni, amolyan „parancsolatot”, hogy életedben ezeket a könyveket mindenképpen olvasd el. Mivel azok közül nem minden jelent meg magyarul, de most adva van ez az általa szerkesztett kötet, hülye lettem volna nem megvenni. De bármennyire is elvakult vagyok, olvasás közben nem tudtam hazudni magamnak, mert bizony ez a gyűjtés számomra igencsak felemásnak bizonyult.
A kötetben szereplő legtöbb szerzőről szégyen, nem szégyen, még csak nem is hallottam. Hiába vezette fel őket King, hogy milyen neves munkák kerültek már ki a kezük közül, rajtam ez vajmi keveset sem segített. Így nemcsak az írókkal küzdöttem meg, de olykor magával a sztorikkal is. Hol odáig voltam, hogy mennyire jó, olvasnám még sok száz oldalon át, hol pedig azért lapozgattam hátra, hogy megnézzem, ugyan mikor lesz már vége. Bár a kötet a repüléssel kapcsolatos történeteket foglalja magába, szűken véve pedig az attól való félelem áll a középpontba, elég széles skálán mozog a repertoár, így biztos, hogy nem lesz olyan érzésünk, hogy ugyanazt olvassuk újra és újra, ami végtére is remek, csak attól még nem mindegy, hogy az adott történettel mennyire tudunk azonosulni. Haladok szép sorjában, ezért viszonylag hosszú leszek, de legalább újraolvasás esetén vissza tudom követni, hogyan változik idővel az ízlésem.
E. Michael Lewis: Rakomány
Kezdetben olybá tűnt, hogy a történet kezd hasonlítani egy Stephen King sztorihoz, azonban a csattantót követően számomra csalódással végződött a történet. Emlékszem, hogy sajnos az esti fáradtság miatt két részletben sikerült a végére érnem, ami nyilván sokat elvett a hatásából, de közel sem érintett meg annyira a „rakomány” milyenségének tudata, mint kellett volna, amit rettentően sajnáltam, pedig az alkotó alapvetően jó írónak tűnik.
Arthur Conan Doyle: A levegő lidércei
Úgy terveztem anno, hogy az első művem az írótól majd A sátán kutyája lesz, amim ár a polcomon pihen egy ideje, de jól keresztülhúztam a saját elképzeléseimet ezzel a novellával. Nem tudom, hogy majd egy Sherlock Holmes-történetnél mire kell majd számítanom, viszont ez a sztori nem töltött el túl sok bizalommal. Picit terjengősebbnek éreztem, mint amilyennek lennie kellett volna vagy lehetett volna, de alapvetően a koncepciót rendkívül értékeltem. A repülés feltalálást követően igenis kreatív ilyen történetet írni, ha még a mai napig létjogosultsága van a Bermuda háromszögről sztorizgatni. Hogy elavult lenne? Lehet, hogy már elcsépelt lenne manapság ilyet írni, de számomra akkor is tetszett. Valamiért elkapott közben az érzés, picit Lovecraftre emlékeztetett a koncepció, de lehet, ezzel egyedül vagyok.
Richard Matheson: Rémálom húszezer láb magasságban
Ez számomra igenis kinges. Az alapkoncepció, a megvalósítás, a stílus, a minden szórakoztató volt. Tipikusan olyan, amit könyv terjedelemben is szívesen olvasnék, és erősen elgondolkodtatott, érdemes utánanéznem az írónak, ha egy novellájával ennyire megfogott, még az is lehet, hogy a rajongójává válnék, ha másról is ilyen érzékletesen és jól ír.
Ambrose Bierce: A repülő masina
Máig nem értem a létjogosultságát ennek a pár sorosnak. Ahogy King is írja, tulajdonképpen nem is a repülésről szól, valamilyen szinten mégis reflektál egy valós problémára, az emberek hiszékenységére. Tipikusan a VS Teleshop reklámok jutnak róla eszembe.
E. C. Tubb: Lucifer!
Ismét egy igazi kinges novella, hiába nem ő írta. Annyira keserű annyira átérezhető, zsigeri félelemmel átitatott, a vége pedig egy végtelenített szenvedéstörténetnek illik be. Imádtam minden egyes sorát. Valahová felírom magamnak, hogy jobban utána kell néznem a szerzőnek.
Thomas Carlisle Bissell: Az ötödik kategória
Csak annyira emlékszem belőle, hogy egy kukkot is alig akartam megérteni a történetből. Számomra nagyon csapongó volt, minden jelzés nélkül váltogatta a jelent és a múltat, és míg muszáj volt a múlt a jelen megértéséhez, utóbbit akkor is rendkívül untam. Tulajdonképpen sikerült megértenem, miről is szólt, mégsem sikerült megfognia. A politika, a ki ver át kit szövevényes rengeteg nem az én asztalom, így alig vártam, hogy a végére érjek. Az egyik leggyengébb a kötetből, pedig egy érthetőbb múltidézéssel még akár kedvencemmé is válhatott volna. De ott az a csúnya volna.
Dan Simmons: Két perc és negyvenöt másodperc
Nem igazán sikerült megértenem, hogy akkor ez most mégis miről szól. Annyi történetszál kapcsolódik és kavarodik össze, hogy ez nekem csak egy nagy-nagy gubancnak tűnik. Esküszöm, újra kellene olvasnom, annyira nem hagyott nyomot az élmény.
Cody Goodfellow: Diabolitos
Ismét egy nagy kedvenc a gyűjtésből, habár bevallom, vissza kellett lapoznom, mert cím alapján nem sikerült visszaidéznem, melyik történetről is van szó. King Sorvadj el! regényére emlékeztetett az alapsztori, mindig is szerettem az ilyen ősi indián, bennszülött babonákhoz átkokhoz kapcsolódó történeteket, talán ezért is féltem úgy gyerekkoromban A kedvencek temetőjétől is. Egy szóval a történet megvett kilóra, és szintén felírtam magamnak az írót, mert érdemes lehet tőle mást is elolvasni.
John Varley: Légitámadás
Tökéletes disztópia, ami meglepő kreativitással szolgál, egy percig se elcsépelt. Picit azért úgy voltam vele, szerettem volna sokkal többet megtudni erről a világról, az író alapkoncepciójáról, mert egy teljesen más elképzelést valósított meg, mint amivel valaha találkoztam. Mondja azt valaki, hogy ebben az univerzumban egy egész regénysorozata is játszódik!
Joe Hill: Az irányítás átadva
Eddig csak olyat olvastam tőle, amit az apjával együtt írt, de abból nehéz volt leszűrnöm, mennyi köze is volt az adott sztorihoz és hol kezdődött King és hol ért véget Joe gondolatvilága. A polcomon vár már A szív alakú doboz, de megint csak beelőzte ezt egy novella, ami… Hát, értem én, hogy miről szól, hogy tragikus, hogy szívbe markoló, hogy akár valóságos is legyen, de soha senkinek ne kelljen hasonlót átélnie, mégse sikerült annyira a szívembe, lelkembe tépnie. Az apukájának azért jobban megy a hatáskeltés, annyi szent.
David J. Schow: Ércmadarak
Nagyon nem szerettem ezt a történetet. Hiába a második világháború, egyáltalán nem hasonlított az ebben a korban játszódó történetekhez, ami alapvetően jót is jelenthetne, de ez esetben annyira más volt a koncepció. A címadó csattanó nekem egyáltalán nem tetszett, az elbeszélést untam, a csattanó se ért váratlanul, a gyenge novellák közé soroltam a művet.
Ray Bradbury: A repülő szerkezet
Sokkal inkább tűnt valami kínai tanmesének számomra, mint egy igazán kreatív történetnek. Nem tudtam a művet és az írót összekapcsolni, máig értetlenül állok a dolog előtt, mert akkor egy remake is lehetne az egész.
Bev Vincent: Zombik a fedélzeten
A probléma számomra ott kezdődik, hogy nem szeretem a zombis történeteket, hiába néztem már meg sok filmet, amiben ez a központi téma, egyszerűen nem tudok azonosulni vele. Ez a hirtelen vírus által mindeni megtébolyodik és agyat zabál, ez nem az én asztalom, számomra lerágott csont. spoiler A 101. bőrt húzták le ugyanarról a sztoriról, legalábbis én így érzem.
Roald Dahl: És nem vénülnek meg…
Gyerekkönyvek írójaként él a fejemben, ezt King is külön kihangsúlyozza, ennek ellenére viszont ez a mű egy teljesen más oldalát mutatja meg. Említi a szerkesztő, hogy saját élményeiből táplálkozhatott a mű megírásakor, de attól még semmit nem vesz el az értékéből az, hogy hiába harcászat, katonaság, amivel alapvetően nem szoktam szimpatizálni, ez a mű véleményem szerint piszok jóra sikerült. Dahlnak igenis van helye a gyerekkönyveken túl is, nem is kicsit.
Peter Tremayne: Gyilkosság a levegőben
Tipikus krimi, a bezárt szoba rejtélye, amit már annyian és annyiszor megírtak, véleménye szerint mégse lehet megunni. Olvastam már Agatha Christie történetet is, amikor a gyilkosság a levegőben esett meg, de bevallom, hiába szeretem nagyon AC krimijeit, ez most valahogy sokkal, de sokkal jobban ki és el volt találva. Még több ilyen jól megírt történetet!
Stephen King: A turbulencia-szakértő
Mit is mondhatnék? Tipikus King-történet, ami mindig visszaigazolást ad nekem, miért is szeretem őt annyira olvasni. Az első betűjétől az utolsóig szerettem, és némiképp vigaszt nyújt, hogy még nem merült ki a most már igencsak sokadik évét taposó mester képzelete a jobbnál jobb történetek kapcsán. Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!
James I. Dickey: Zuhanás
Eleinte nem értettem, miért kerül King műve után egyetlen egy mű a könyvbe, kifejezetten bunkóságnak tartottam, hogy nem magát rakta utolsó helyre, de aztán némiképp magyarázatot adott, hogy műfaji okokból kvázi muszájból került a végére a kakukktojás. Lévén, hogy ez egy vers. Vers. Pardon, nem pardon, nagyon nem bírom őket. És ez…? Oké, megtörtént eseményt dolgoz fel, a maga nemében, aki szereti a költészetet, még jó is lehet, de nekem maga a pokol. Alapvetően kortárs darab, nem igazán szereti a rímeket, de nem is ezzel van a baj, vagy hogy elvont, költői képeket használ. A tördelése nem tudom, milyen az eredetiben, de a magyarban undorító. Nem lehet követni, hogy hol kezdődik és hol ér véget, teljesen szét van darabolva az egész, hol itt, hol ott van vége a mondatnak, amitől az egész egy nagy káosz, ami nemhogy nem köt le, de egyenesen vártam már, mikor verekszem át rajta magam. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy végig se olvasom. Szörnyű. Mondanom se kell, hogy a kötethez hasonlóan az összes mű közül számomra ez kullog az utolsó helyen.
Összességében nem tudom, hogy az olvasás előtt igazán mit vártam a gyűjtéstől, de kellően rávilágított arra, hogy amit King, Bev Vincent, Joe Hill vagy Owen King jónak tart, az számomra nem biztos, hogy tetszeni fog. Végtére is a bestseller írók ízlése se szent, így alapvetően megmaradok annál a jó szokásomnál, hogy inkább azt olvasom, ami tetszik, és nem adok a „nagyok” véleményére, az elitista elvárásokra, hogy mivel más azt mondja, mondjuk Proust vagy James Joyce mennyire jól ír, én azt fogom bújni. Mazochista, elvakult azért még nem vagyok, nem is leszek.


Népszerű idézetek

>!
Voorhees 

A kínzás, írta korábban, szándék kérdése. Most már tudta, hogy a kínzás ennél sokkal több. A sötét tudás kicserélése, rejtett képességek felfedezése, a kapcsolat megsemmisítése.

102. oldal, Tom Bissell: Az ötödik kategória

>!
Voorhees 

-Ez nem a hősiességről vagy a dícsőségről szólt – mondta, más támadási megközelítésbe fogva bele. – Amikor odafönt vagy a levegőben, ahol lövések záporoznak mindenütt, fickók véreznek, fickók üvöltenek, robbanások meg minden, akkor az egész arról szól, hogy mentsd a bőröd. A puszta túlélésről.

185. oldal, David J. Schow: Ércmadarak

>!
Demonshadow 

Miután a fémből és műanyagból álló csövet lezárják (jujj, akár egy koporsót!), elhagyja a kifutópályát, és egyre kisebbnek látod a földi árnyékát, egy dolog biztos, ehhez nem kell statisztika: Ismét a földön leszel. A gravitáció működik. Csak az a kérdés, hol, miért s hány darabban.

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Torben Kuhlmann: Lindbergh
Tobak Tibor: Pumák földön-égen
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Adam Makos: A végtelen ég hősei
Len Deighton: Vadászrepülők
Háy György: Amit a repülésről tudni kell
Piers Paul Read: Életben maradtak
Varga G. Gábor: A MALÉV-sztori