Az ​írásról 233 csillagozás

Stephen King: Az írásról

1999-ben ​bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, menynyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2005
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630778238 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Howard Phillips Lovecraft · Raymond Chandler


Kedvencelte 38

Most olvassa 9

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 217

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Stephen King: Az írásról

Ad hoc olvasás, avagy hol vagy már kitüntetés? :) Évek óta a várólistám része volt, gyűjtőként kerestem, de nem találtam, így a virtuális tér lehetőségével megoldottam. Nem lesz a kedvencem, különösen a második rész miatt. Nem klasszikus regény, inkább egy életrajz, és egy tanulmány fúziója, előbbi nagyszerű, utóbbi feledhető kiadásban. King bácsi életébe még nem mélyedtem bele bármennyire is rajongója vagyok írásainak, éppen ezért nagyon sok új, és érdekes infóval lettem gazdagabb. A második fele… mint egy esküvő. A házasság olyan mint a gyertya, az írás olyan mint a sufni, a mai napom pedig mint a wc papír. Leírta, elolvastam, ettől ellépek.

csillagka P>!
Stephen King: Az írásról

King tud írni ez eddig se volt kérdés. Tanulni olyan embertől érdemes, aki már valamit letett az asztalra, bár elég felemások ezek a tanácsok.
Nézzük a legáltalánosabbat, olvas és írj sokat, de a tehetség se ár.
Egy biztos, ez után a könyv után, még biztosabb vagyok abban, hogy a regényem ami állítólag minden emberben benne van, sajnos bent is marad. ( legalábbis bennem)
Megmaradok olvasónak, mivel arra is szükség van, és élvezem nálam tehetségesebb emberek próbálkozásait, azok se mindig jók.
Nagyon jókat mosolyogtam, egyes részeken majdnem hánytam (szó szerint öklendeztem) mosoda :( bruuu, és megállapítottam bizony minden ember valamiért születik, valamihez isteni sugallott kap. Stephen arra született, hogy megbotránkoztasson, megrigasson, lerágjam rajta a körmöm hegyét, egy ujjgyakorlattal is fenn tudja tartani az érdeklődésemet.
Izgalmas utazás volt, többet olvastam volna az életéről, mint az írói fortélyokról, hiszen leszögeztük az elején, hogy írónak genetikailag születni kell! megtanulni szikra nélkül nem lehet. Jóból lehet jobb, de ahhoz alapjáraton jónak kell lenni.
Holdsáv a kedvenc King regényem, köszönöm, hogy betetted a bemutatásba, és még sok sok olvasott könyvet.
Kötelező kiegészítő olvasmány, rajongóknak és jövendő írópalántáknak.

chhaya P>!
Stephen King: Az írásról

Számomra is meglepő módon, a vártnál sokkal jobban élveztem az olvasást. A könyv első részében King bácsi életének meghatározó pillanataiba nyerhetünk bepillantást, hogyan születik az író (nem pedig hogyan válik azzá), majd rátér az írással kapcsolatos tanácsokra. Tetszik a szerszámosláda-hasonlat: minden írónak szüksége van egyre – ahogy a mesterembereknek is –, amit tele kell pakolni a szükséges felszereléssel, hogy később bármikor lehessen használni. A mindennapi szerszámokat felülre, jól elérhető helyre; az írás esetében ez a szókincs és a nyelvtan, de közvetlen utána fontos helyen áll a stílus, a szavak, mondatok, bekezdések felépítése… Számos tanácsot kap a leendő olvasó. Akad köztük néhány igen triviális (például, hogy elengedhetetlen a gyakorlás; sokat kell írni és talán még többet olvasni az érdemi fejlődéshez.) Másokat én is hasznosnak érzek, pedig nem is szándékozom írni… (például, hogy ne legyen az ember a szókincs rabja, mert könnyen egy dagályos zsúfolt szóhalmazt csinálhat a mondatból; hogy mennyivel másabb a szöveg hangulata cselekvő és szenvedő igékkel; hogy milyen fontos a leírások és párbeszédek dinamikája; az elbeszélés hitelessége…) Ezeken túl mesél az alkotás folyamatáról, ahogy ő, King bácsi ír és dolgozik. Elismeri, hogy hajlamos a túlírásra, és azt állítja, mindig alaposan meghúzza az eredeti kéziratot (ezt mondjuk nem gondoltam… :D Viszont a könyv végén konkrét példát is hoz, ami nagyon tetszett.) Összességében élveztem az olvasást, érdekesek az életrajzi vonatkozású részek és remek tanácsokat ad, amik bárkinek hasznosak lehetnek, aki valamilyen szinten írással foglalkozik.

tgorsy>!
Stephen King: Az írásról

Az önéletrajzi részek jók, de a többi nem igazán. Nem tetszik a nyegle stílus, bár az „átjön”, hogy King igényes, jó mesterember. Az is eszembe jutott: mi lenne, ha Krasznahorkai, Thomas Mann, Esterházy, stb. megfogadnák a kingi tanácsokat és eszerint írnának valamit?
Vicces lenne!

bonnie9 P>!
Stephen King: Az írásról

King írástechnikai tanácsai jók – mondom ezt íróként laikus és hozzá nem értő, ám rendszeresen olvasó emberként. Ajánlanám néhány kezdő író és magát profi írónak valló rettenetes tollforgató kezébe.
Azért olvasás közben néha elgondolkodtam, hogyha a könyv alapján Kingnek látszólag ennyire a kisujjában van minden a tudatos és megfontolt írásról, akkor mi okozza mégis az olykor hullámzó teljesítményt. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük a maga által is legjobbnak vallott művek keletkezési körülményeit. Aztán arra a következtetésre jutottam, végső soron mindegy. Amíg megírja azt, amit szeretek olvasni, az ő dolga, hogyan teszi. Viszont praktikus a használható tudás átadása az arany középút megtalálásához. Elvégre valahonnan el kell indulni.
A könyves kulisszatitkok és az életrajz tetszett, a másik rész írói ambíciók híján kevésbé kötött le. Ha írnék, biztosan jobban értékeltem volna. A nyelvtani szabályok részletezése különösen hosszúnak tűnt az amerikai egyedisége miatt.
A legvégén a 1408 példakénti átírása, illetve a határozókról és jelzőkről alkotott véleménye viszont tetszett.

17 hozzászólás
CsonkaSzaboBrigi89>!
Stephen King: Az írásról

King műveivel májusban kezdtem el ismerkedni és azóta is hatalmas rajongója vagyok a könyveinek.
A King életéről szóló részek voltak a kedvenceim. Tetszettek a gyerek- és fiatalkori bepillantások, a végén a baleset leírása pedig nagyon megragadott.
Magáról az írásról és az íróvá válásról szóló részek néhol kicsit keményebbre sikeredtek ugyan, de látok bennük rációt.
A könyv végén az 1408-as szoba példája különösen bejött!
Kedvenc lett!

https://brigeri.blog.hu/2020/11/12/stephen_king_az_irasrol_b

Vhrai P>!
Stephen King: Az írásról

Körülbelül tizenöt éve olvastam már ezt a kötetet is tőle, de sok mindenre nem emlékszem, így ideje volt feleleveníteni a dolgokat. Az utóbbi években olvasgattam írástechnikai könyveket, de lényegében mind ugyanazt írja, csak cifrázva. Sokkal hitelesebbnek tartom, ha a már befutott írók összegzik a tapasztalataikat. Viszont ettől a könyvtől többet vártam, ha már egy ilyen kaliberű szerző írta, mint King. Számomra érdekes volt, de ebből senki nem tanul meg írni. Szóval, inkább rajongóknak tudom ajánlani, ugyanis sok helyen erősen spoileres is a kötet!

Carun P>!
Stephen King: Az írásról

Stephen King írt nekem egy könyvet, aztán megfogta, és keményen szájba csapott vele.
– Írj, te idióta! Írj úgy, ahogy régen, és ne foglalkozz a történet végével, vagy annak nagyszerűségével! Előbb-utóbb minden történet eljut valahova.

Van benne valami, mert régen minden olyan könnyen ment. Aztán elkezdtem tervezni, vázlatot írni, és a befejezésen agyalni. Az írás kínná vált, én pedig hagytam az egészet a francba, mert a sztori „mesterkélt és erőltetett” lett. Köszönöm a horror nagymesterének, hogy felnyitotta a szemem, és visszatérhetek a kezdetekhez :)

Szeretném leszögezni, hogy ebből a könyvből nem lehet megtanulni írni, viszont tele van hasznos tanácsokkal – a hosszas önéletrajzi fejezetek mellett (amiket szintén nagyon élveztem). Megfogadod, vagy nem, az már a te dolgod, rám viszont inspirálóan hatott.

Az 1999-es balesetének leírása elég megrázó volt, mivel a 90-es években engem is elcsapott egy autó. A kórházi, és lábadozási időszak sok emléket a felszínre hozott, és mélyen együtt tudtam érezni az íróval.

Számomra ez a mű, 5 csillagos olvasmány volt, és biztosan újra és újra kézbe fogom venni :)

TiszlaviczMarcsi IP>!
Stephen King: Az írásról

Ebben a mesélő a, gördülékeny, laza stílusban jó volt életrajzot olvasni. Lám, az író is ember :)
Nagyon hasznos tanácsokat kaptunk a második részben, érdemes eltöprengeni rajtuk. Azonban hiányoltam, hogy jobban kiemelje, ezek szubjektív dolgok, nem mindenkinek jöhetnek/válhatnak be, és nem feltétlenül működnek minden esetben. Egy kalap alá vett mindenkit, nagyon általánosított.
Nyers,de számomra érdekes volt a balesetének és az utána következő óráknak a leírása. King baromi szerencsés, hogy ilyen sérülések után hat nappal tudott járni pár lépést! Valaki tényleg nagyon szeretheti odafent.
Lehet, el kéne olvasnom egy könyvét, bár sosem voltam horrorrajongó….

2 hozzászólás
Juccimo>!
Stephen King: Az írásról

Stephen King az egyetlen író, akinek kimondottan gyűjtöm a műveit, otthon már 2 polcnyi van (és a felét még nem olvastam, persze…). Nemcsak azt szeretem benne, hogy a könyvei borzongatóan szórakoztatóak, a karakterei pedig érdekesek és hitelesek, hanem azt is, hogy mindemellett (már amennyire eddig a könyvei előszavából meg sztorizgatásaiból megtudhattam, és persze leszámítva a (múltbéli?) alkohol- és drogfüggőségét) magát egy teljesen normális, hétköznapi figurának tartja, egyáltalán nincs elszállva magától, és abszolút partnerként kezeli az olvasóit – lám, még a műhelytitkait is szívesen megosztja velük.
Én is írónak készültem kicsi koromban, de sosem volt igazából kellő önbizalmam hozzá (bár mindig mindenki bátorít, hogy nekem írnom kellene, és nem értik, miért nem teszem), viszont még az is lehet, hogy King bácsi adja vissza a kedvemet, és ismét megpróbálkozom vele. Hogy miért? Mert olyan hihetetlenül élvezetesen ír még a száraznak tűnő dolgokról is, a kis fortélyokat olyan megfoghatóan adja át, hogy az ember néha már azt gondolja, hogy „áh, hát tényleg nem lehet nagy cucc összehozni egy ezerötszáz oldalas regénymonstrumot (pedig hát de), nekem is sikerülhet”. Amellett, hogy érdekes volt megtudni íróvá válásának lépéseit és egy-egy regénye keletkezésének történetét, nagyon szimpatikus volt végig az, ahogy minden sznobizmust és nagyképűséget mellőzve hozta az irodalmi példákat, melyik író miben volt jó vagy miben nem, ki hogy dolgozott, és persze legfőképpen, hogy ő maga hogyan ír (10 oldalt egy nap, ezt már tudtam :D).
Kicsit persze „sértő” lehet az írói tevékenységet művészi alkotásként felfogók számára, hogy King az írást is csak iparosmunkának tekinti, de hát tényleg nem lehet mindenkiből Thomas Mann, és jó minőségű szórakoztató történeteket attól még lehet írni. King is ezt teszi, és az írás iránti szeretete, ami minden mondatából érződik, valamint az, ahogy mindenről szórakoztatóan, informatívan és közvetlen stílusban ír – nálam 5 csillagot ér.


Népszerű idézetek

Piteka>!

Mindössze arról van szó, hogy ha az ember ír (vagy fest, vagy táncol, vagy szobrot farag, vagy énekel), mindig akad valaki, aki szeretné, ha szarul érezné magát emiatt.

48. oldal

Almost_Zed>!

A legtöbb ember, ha egyszer leszokott a tévé pillanatnyi éhéről, élvezni kezdi az olvasásra fordított időt. A szüntelenül vernyákoló doboz kikapcsolása éppúgy javít az élet, mint az írás minőségén. És egyáltalán, miféle áldozat ez? Hány Frasier vagy Vészhelyzet ér föl egy American Life összessel? Hány Richard Simmons kereskedelmi hír? Hány CNN-infó? Apám, ne is idegelj.

bonnie9 P>!

Ha egyszer becsapsz, szégyelld magad. Ha kétszer csapsz be, szégyellhetem magam. Ha harmadszor is sikerül, akkor mindketten szégyellhetjük magunkat.

23. oldal

csillagka P>!

Nem mintha önmagában a hossz és a súly jelezné a mű kiválóságát; sok epikusán hömpölygő regényfolyam nem más, mint epikusán hömpölygő szemét, kérdezzék csak meg kritikusaimat, mit összesírnak, hogy egész kanadai erdőket irtanak ki az én fecsegésem kinyomtatása céljából! És fordítva, a rövidség sem jelent minőséget.

fügekaktuszoszöldtea>!

Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: írás
Lunemorte P>!

Mindenesetre Eula-Beulah fölkészített az irodalmi kritikákra. Akinek egy százkilós bébiszitter fingik az arcába, miközben azt kiáltja, Pú!, az nemigen ijed meg a The Village Voice kritikájától.

Kapcsolódó szócikkek: kritika
Frank_Spielmann I>!

…rá fog jönni, hogy valamennyi alak, akiket ön teremt, részben azonos önnel.

Wilsonné>!

Amikor leírod a történetet, magadnak mondod el – folytatta. – Amikor újraírod, akkor a legfőbb dolgod, hogy kihúzz belőle mindent, ami nem tartozik hozzá.

56. oldal

Almost_Zed>!

A hasonlat és a metafora az irodalom egyik fő gyönyörűsége: olvasni és írni egyaránt élvezet. Amikor nem céltalan, a hasonlatnak legalább annyira örülünk, mint mikor az idegenek tömegében egy régi barátra bukkanunk.

5 hozzászólás
Rose_M>!

A legtöbb ember, ha egyszer leszokott a tévé pillanatnyi éhéről, élvezni kezdi az olvasásra fordított időt. A szüntelenül vernyákoló doboz kikapcsolása éppúgy javít az élet, mint az írás minőségén.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · televízió
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

William Goldman: Mit is hazudtam?
Scott Westerfeld: Túlvilágok
Paul Auster: Leviatán
Jeannette Walls: Az üvegvár
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Michelle Obama: Így lettem
Tara Westover: A tanult lány
Patti Smith: Kölykök
David Sheff: Csodálatos fiú