Az ​intézet 125 csillagozás

Stephen King: Az intézet

Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, őt pedig elrabolják. Másnap Luke egy intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak, bennük hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges természetfeletti képességekkel rendelkeznek.
A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja könyörtelenül kinyerni a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, azonban ebből az intézetből még soha senki nem szökött meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek.

Az intézet az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától rajongói és kritikusai szerint is. Hangulatában egyszerre idéződnek fel benne a nagy klasszikusok, a Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó és az Az.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Európa, Budapest, 2020
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041718 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2020
496 oldal · ISBN: 9789635042524 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Lucas David Ellis · Maureen Alvorson


Kedvencelte 8

Most olvassa 85

Várólistára tette 223

Kívánságlistára tette 309

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Stephen King: Az intézet

Nem könnyű értékelést írnom, figyelemmel arra, hogy nagyon vártam Az intézet megjelenését, azonban elolvasás után túl mély nyomot nem hagyott bennem. Jónak jó a történet, ráadásul az a tény, hogy King írta, nyilván sokat emel a minőségén, azonban nem lett kedvenc könyvem. Ehhez hozzá kell tennem, hogy King a kedvenc íróm és tekintve, hogy rengeteg regénye a kedvenceim közé tartozik, elképzelhető, hogy kicsit túl magara tettem a mércét.
A könyv első harmadánál teljesen olyan érzésem van, mint ha az spoiler egyik részét olvasnám. Nem is értem az egészet, gondolom King onnan vette az alapötletet. Szerencsére ez az spoiler-es érzés el is múlik, és a könyv utolsó kétharmadánál már eszembe sem jut a sorozat.
A történet egyszerre megdöbbentő, izgalmas, de a „horror” címkét kicsit erős túlzásnak érzem. Azt nem állítom, hogy egyhamar újraolvasom, de ennek ellenére mégis jó volt elolvasni, és ugyanúgy King maradt az elsőszámú kedvenc íróm.

2 hozzászólás
mate55 >!
Stephen King: Az intézet

Amikor a kozmikus erők a felszín alatt mozognak.spoiler Az összes „égi rend” felől érkező fenyegetés közül, amelyekkel eddig a King hősök harcoltak, ez az embertelenségbe történő lassú kóborlás még félelmetesebb, mint a többiek. Hogyan válik egy ember szadistává, aki a gyermekekkel szembeni bántalmazást először szükséges gonosznak, majd végül rutinnak tekinti. A jó és a rossz, a gyermekek és a felnőttek, a rászorulók és a tehetősek története, de az egyes szereplők cselekedetei mögött világos motívumok vannak, miközben a történet életre kelti az írónak „bizonyos” kormányokkal spoiler kapcsolatos félelmeit. Óvatosan betartja a regény elvét, miszerint az apró cselekedetek gyakran kritikus fordulópontok a nagyobb eredmények elérése érdekében. Bár az ilyen szörnyű körülményekre összpontosító könyv olvasása zavaró lehet, élvezzük azt a pillanatot, amikor ismét a jó akarat érvényesül. A könyv első fejezetei azt sugallják, hogy az „Intézet” egy újfajta láncszeme King irodalmi univerzumának növekvő gyöngysorában. Aztán később inkább példa arra, hogy miként talál új „szöget” az ismerős ötletek bemutatásához. A természetfeletti hatalommal bíró pszichés érzékeny emberek pusztító fegyverként való felhasználásának eszméje nem újdonság, de ahogy T. S. Eliot is mondta: „a jó írók kölcsönöznek, a kiváló írók lopnak,” King pedig elég nagy és merész ahhoz, hogy a legjobbaktól „lopjon”.

EssentialHencsi P>!
Stephen King: Az intézet

King apó végre újra magára talált. Ebből a könyvből levágtam, hogy nagy Trónok harca rajongó az öreg, azon kívül, hogy megemlítette a könyvet és Martint is, valószínűleg Sansa lehet a kedvence, mert volt egy Sophie Turner nevű szereplője is. Igaz, hogy mellékszerep, de akkor is.
Sokan az X-menhez hasonlítják, én nem tudok erről mit mondani, mert nem nagyon ismerem, de biztos így van. Inkább a régebbi könyveiből meríthetett ötleteket, volt benne egy kis Az, meg Tűzgyújtó, meg barátság mindenekfelett, meg kisváros és titkos intézet, de abszolút rendben volt. És még csak nem is volt túlírva, pont megfelelő hosszúságú volt. Simán többszörolvasós.

2 hozzászólás
bokrichard>!
Stephen King: Az intézet

Az évben talán ezt vártam a legjobban, és azt kell, hogy mondjam megérte. Na azért az elején a lelkesedésem majdnem alábbhagyott a viszonylag sok semmivel, ami a cselekményt illeti, de aztán beindultak a dolgok. És King bácsi még mindig tud írni, rendkívüli stílusa az unalmasnak ható részeken is simán átvitt. Megújulni az alapötletekben azonban nem tudott, sok volt az Állj ki mellettem (felnőtt gyerekes téma), és a Tűzgyújtó IQ hype-olt verzió is, meg a Setét torony univerzumban is feljövő szuperképességű gyerekek rabszolgaként felhasználása valamire. Na de mindezeket is annyira frissen interpretálja, hogy ez egyáltalán nem zavaró, mert nem teljes gondolatokat, és részeket másol át, ami nagy szó. Nem horrorisztikus, sokkal inkább thrilleres, közepére bepörög, és azt veszed észre, hogy vége is, nem összecsapottan, nem klisésen. Élveztem, a végére bizton állíthatom, hogy megérte elolvasni. off

1 hozzászólás
dagikám>!
Stephen King: Az intézet

A nagy beharangozàsok utàn valahogy èn is többet vàrtam ettől a könyvtől. Semmi horrorisztikus dolog nem borzolt fel. Kicsit hasonlìtott nekem a Stranger Thing filmsorozathoz,a különleges gyerekeken valò kìsèrletek miatt. A lezàràs se ùgy alakult,ahogy vàrtam. Hiànyzott nekem az a King-es èrzès,ami mostanàban ìrt könyveinèl annyira nincs jelen.

3 hozzászólás
LittleStar>!
Stephen King: Az intézet

Ez a könyve is atom jó lett a Mesternek. Sosem bánom meg, ha tőle kell olvasnom. Nagyon erősen feszült az egész könyv. Volt itt minden akció, léleksimogatas, de néhány lassabb jeleneten kívül iszonyúan pörgött a történet számomra. Az eleje a már jól megszokott bevezető rész, amit én nagyon szeretek, aztán belecsaptunk a lecsóba. Imádtam. A végét különösen. Az utóbbi időben megjelentek közül bizony személyes véleményem szerint a legjobb. Csúcs volt! És nem utoljára olvastam, az is biztos!
:) 5* természetesen :D

deen>!
Stephen King: Az intézet

Stephen King regényei közül Az intézet nem tartozik igazán a horror kategóriába, de mostanában jobban is tetszenek az ilyen könyvek. Inkább thriller, de annak nagyon jó. Azt már láthattuk, hogy King jól bánik a gyerek szereplőkkel, és itt sem volt másképp. A történet egy elég hosszú bevezetőnek mondható résszel kezdődik, ahol megismerhetjük Timet, a volt rendőrt, aki egy kisvárosban vállal éjszakai kopogtató állást, az ő életét, múltját, hibáit. Ezt követi maga az intézet, ahol paraképességekkel rendelkező gyerekeket vetnek alá egy rakás kísérletnek, nem mondhatni, hogy kesztyűs kézzel. Luke is ide érkezik meg, miután elrabolják otthonából és az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Luke zseni, de ez a tulajdonsága senkit sem érdekel, pedig pont ez vezet oda, ahova. A két cselekményszál a könyv második részében kapcsolódik össze és igazán itt válik izgalmassá az egész történet, itt derülnek ki az igazi titkok. Nekem nagyon tetszett a befejezés, a dilemma, hogy vajon mi a helyes: feláldozni néhány ezer embert a milliárdokért vagy hagyni a dolgokat menni a maguk útján. Remélem lesz folytatás.

Hellena P>!
Stephen King: Az intézet

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/07/29-het1-st…

Nagyon vártam ezt a könyvet, főleg az ízelítő után, amelyet az Emelkedésben is olvastam. Mosolyogtam is, amikor ezekkel az ismerős szavakkal találkoztam az első oldalakon. Egészen konkrétan a teljes első fejezetet ismertem már az említett kötetből. Többet viszont ezután sem tudunk meg DuPray városáról; hosszú időre magára hagyjuk itt Timet, mert kezdetét veszi Luke története.

Kapunk egy csodagyereket, olyat, amilyenekről akár hallhattunk is. Millióból egy ilyen van, és talán korszakonként is csak néhány, de léteznek. Egyszerre hihető és hihetetlen karakter. Elrablói számára viszont intellektusa mellékes; őket telekinetikus képessége érdekli, amely ennél messze gyengébb.

Olvasva annyira nem ijesztő, de belegondolva, tizenkét éves koromban biztosan én is frászt kaptam volna, ha az otthonomtól távol ébredek egy szobában, ami szinte a megszólalásig hasonlít az enyémre, egy olyan helyen, ahol hozzám hasonló sorsú gyerekek élnek. Az, hogy a gyerekeket miért gyűjtötték össze és mi az elrablók célja velük, csak a történet végéig csak homályosan derül ki. Telekinetikus és telepatikus képességekkel rendelkező gyerekeket rabolnak el, és ezeket a képességeket vizsgálják. Felerősödik-e, egyik mellett megjelenik-e a másik, stb. Mindezt brutális kegyetlenséggel. Engem az első pillanattól Mengele kísérleteire emlékeztettek…

Az egész hely légköre nyomasztó; a szereplők soha nem tudhatják, meddig tartják őket az Első részlegben, és mikor kerülnek át a Hátsóba, ahol fogalmuk sincs, pontosan mi folyik, és ahonnan még senki nem jött vissza. Az ettől való félelem áthatja a napjainkat, a feszültség érződik olvasás közben.

Ez fokozódik azon a ponton, amikor Luke elhatározza, hogy megszökik az Intézetből. A továbbiakhoz szükséges elmondani: kijut. De véglegesen? Rájönnek-e? A nyomába erednek-e? Mi lesz a többiekkel? Mindezekre a kérdésekre választ ad a kötet második fele.

A szereplők közül Luke, Kalisha, Avery, Tim, Mrs Sigsby és talán Mr Stackhouse kidolgozottabbak, őket tekinthetjük a szálak mozgatóinak. A többiekről csak annyit tudunk meg, amennyit feltétlenül szükséges. Kimondottan fehér karakternek senkit nem mondanék, az intézeti gyerekek közel állnak hozzá, de az ő rossz oldaluk is megmutatkozik. A létesítmény vezetői viszont egyértelműen fekete karakterek, a jóság minden szikrája hiányzik belőlük. A mellékszereplők közül Annie-t kedveltem még.

Ha a történet mögé szeretnék nézni, akkor azt mondanám, hogy King egy összeesküvés-elméleten gondolkozik el, és ezt bontja ki ebben a sztoriban. Mi lenne, ha létezne egy szervezet, amely a világ egyensúlyát azzal próbálja fenntartani… amit az Intézetben csinálnak?

Nekem nem igazán horror; sokkal inkább volt számomra érdekes, mint ijesztő. Nagyon fordulatosnak és pörgősnek sem mondanám; Luke karaktere tett róla, hogy mindenre számítsunk. A tempó nekem picit lassú, bár végig fenntartotta az érdeklődésemet, nem volt unalmas egyik rész sem. Ami az lett volna, azon gyorsan túllendültünk. Egy pici hiányérzetem mégis van, de nem tudom még megfogalmazni, hogy mi hiányzik pontosan. Hogy miért csak nagyon jó, és miért nem zseniális. Ha eszembe jutna, majd kiegészítem a bejegyzést.

Két dologért vagyok dühös: a hanyag szerkesztésért (plusz tárgytagok, indokolatlan igekötők maradtak a mondatokban, vagy teljesen rossz volt a toldalékolás), illetve a köszönetnyilvánítás utolsó mondatában elkövetett, ordító fordítási hibáért. Trónok harca rajongók érteni fogják.

5 hozzászólás
Tímea34>!
Stephen King: Az intézet

A történet érdekes , néhol elég unalmas. Szerintem ez egy „light King” mű, nem pedig horror, ahogyan „reklámozzák”. Sőt, ijesztőnek sem mondanám. Részemről ezért egy fél csillag levonást kap. Viszont élvezetes és haladós volt a vele töltött időm:)

Eltiron>!
Stephen King: Az intézet

Tűzgyújtó Turbó 2020
Jó kis regény volt ez, a 11/22/63 óta az első SK, amit élvezettel, egy lendülettel végigolvastam, de közben elég sokszor mosolyodtam el kissé gonoszkodva.
A rutinos profi Öreg Steve tudja mitől döglik a légy, így bő 50 bestseller után már csuklóból hozza a tutit, és – ahogy öregedő alkotóművészeknél nem ritka – lelkesen szórja a kikacsintásokat a rajongók felé: utalások szintjén jó féltucatnyi régi regénye ugrott be nekem, nagyobb fanok valószínűleg még több ilyen, hm, hommáge-t találhatnak.
A Netflix producerei (vagy az HBO, vagy a hulu, etc.) biztosan nyálcsorgatva olvasták ezt a könyvet, szemük előtt nézettségi adatokkal :)
Személy szerint örülök, végre, VÉGRE normálisan végig tudta vinni az öreg a cselekményt, nem került elő ősi gonosz, vagy mexikói rumbavududémon.
A mondanivalóról elmélkedjen, aki akar, igazából nincs itt semmi újdonság: a világ szörnyű, az emberek gonoszak, de a barátság erőt ad, satöbbi.
Szórakozásnak viszont kiváló.


Népszerű idézetek

mate55>!

– Szerinted az emlékezés áldás vagy átok?

71. oldal

mate55>!

Magával hozta a Meztelen ebéd-et, de az egyik felügyelő elvette (a mobiljával együtt, bár azt mindenkinek le kellett adnia), és azt mondta neki, hogy később visszakapja.

68. oldal

mate55>!

Tim Jamieson gépének fél órája el kellett volna indulnia Tampából New York ragyogó fényei és felhőkarcolói irányába, de a Delta még mindig a kapunál vesztegelt.

(első mondat)

Hellena P>!

Az ember megszokja a vágyálmokat. Azokon él.

442. oldal

pojDD>!

Amikor visszaértek a fő folyosóra a bentlakók szállásán, ott ácsorgott a két kislány, Gerda és Greta, és tágra nyílt, rémült szemmel nézték. Fogták egymás kezét és szorongatták a babáikat, amelyek ugyanolyan egyformák voltak, mint ők. Luke- ot egy régi horrorfilm ikreire emlékeztették.

150. oldal

Hellena P>!

– Nem nagydarab, de jó izmos – állapította meg. – Ugye, maga nem szatír vagy elmebeteg?
– Nem, hölgyem -felelte Tim, és közben arra gondolt: mi mást válaszolhatnék?

14. oldal

Máté9112>!

Nagy ajtók is nyílnak apró zsanérokon

16. oldal

pojDD>!

Eszébe jutott, amit Mike Tyson mondott: amikor a bunyó megkezdődik, a stratégia kirepül az ablakon.

403. oldal

Hellena P>!

Kezdem azt kívánni, bár ott maradtam volna vacsorára anyusnál.

351. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Michael Crichton: Jurassic Park
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Blake Crouch: Wayward Pines
B. N. Toler: Lélekvesztők
Simone Elkeles: Rules of Attraction – A vonzás szabályai
Vi Keeland: Egomániás
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen