Az ​Intézet 89% 946 csillagozás

Nem könnyű értékelést írnom, figyelemmel arra, hogy nagyon vártam Az intézet megjelenését, azonban elolvasás után túl mély nyomot nem hagyott bennem. Jónak jó a történet, ráadásul az a tény, hogy King írta, nyilván sokat emel a minőségén, azonban nem lett kedvenc könyvem. Ehhez hozzá kell tennem, hogy King a kedvenc íróm és tekintve, hogy rengeteg regénye a kedvenceim közé tartozik, elképzelhető, hogy kicsit túl magara tettem a mércét.
A könyv első harmadánál teljesen olyan érzésem van, mint ha az spoiler egyik részét olvasnám. Nem is értem az egészet, gondolom King onnan vette az alapötletet. Szerencsére ez az spoiler-es érzés el is múlik, és a könyv utolsó kétharmadánál már eszembe sem jut a sorozat.
A történet egyszerre megdöbbentő, izgalmas, de a „horror” címkét kicsit erős túlzásnak érzem. Azt nem állítom, hogy egyhamar újraolvasom, de ennek ellenére mégis jó volt elolvasni, és ugyanúgy King maradt az elsőszámú kedvenc íróm.

Amikor a kozmikus erők a felszín alatt mozognak.spoiler Az összes „égi rend” felől érkező fenyegetés közül, amelyekkel eddig a King hősök harcoltak, ez az embertelenségbe történő lassú kóborlás még félelmetesebb, mint a többiek. Hogyan válik egy ember szadistává, aki a gyermekekkel szembeni bántalmazást először szükséges gonosznak, majd végül rutinnak tekinti. A jó és a rossz, a gyermekek és a felnőttek, a rászorulók és a tehetősek története, de az egyes szereplők cselekedetei mögött világos motívumok vannak, miközben a történet életre kelti az írónak „bizonyos” kormányokkal spoiler kapcsolatos félelmeit. Óvatosan betartja a regény elvét, miszerint az apró cselekedetek gyakran kritikus fordulópontok a nagyobb eredmények elérése érdekében. Bár az ilyen szörnyű körülményekre összpontosító könyv olvasása zavaró lehet, élvezzük azt a pillanatot, amikor ismét a jó akarat érvényesül. A könyv első fejezetei azt sugallják, hogy az „Intézet” egy újfajta láncszeme King irodalmi univerzumának növekvő gyöngysorában. Aztán később inkább példa arra, hogy miként talál új „szöget” az ismerős ötletek bemutatásához. A természetfeletti hatalommal bíró pszichés érzékeny emberek pusztító fegyverként való felhasználásának eszméje nem újdonság, de ahogy T. S. Eliot is mondta: „a jó írók kölcsönöznek, a kiváló írók lopnak,” King pedig elég nagy és merész ahhoz, hogy a legjobbaktól „lopjon”.

Stephen King új könyve egy különleges, világtól elzárt intézetben játszódik, amely olyan, mint egy támaszpont. Érdekes volt a telekinetikus és telepatikus képességekkel rendelkező gyerekek elrablása és adottságaik felfokozása, folyamatosan erőszakot téve elméjükön. A mentális túlterhelésük mondjuk engem is megterhelt, nem kellemes a különböző embertelen kísérleti fázisokról olvasni. Fegyverként vetik be őket a világ megmentőjeként állítva be magukat. A karakterek sokrétűek, borzalmak és megható jelenetek váltják egymást, miközben drukkolunk, hogy a gonosz elleni küzdelem sikerrel járjon.

„Nagy ajtók is nyílnak apró zsanérokon.”

Kingben a hosszú évek elteltével sem lehet csalódni. Sőt, ha lehet azt mondani, Az intézet-ben a Mester nem építi fel úgy sem a karaktereit, sem a helyszíneit (főleg nem a poros kisvárost), mint korábban, szóval, aki a hosszú leírásoktól fél, az nyugodtan vegye elő ezt a könyvet. Ez tiszta cselekmény, abból is eléggé gyomorszorító, mondanám, hogy szívesen látnám filmen, de a gyermekek elleni erőszakos jelenetek miatt inkább mégsem. A könyvet az Emelkedés áprilisi elolvasása után tettem sietve listára, hiszen ott beleolvastam (nem tudva, hogy csak részlet, azt hittem, egy rövid novella lesz még benne, nem olvastam fülszöveget) és tűkön ültem, hogy mi fog történni ebben a kisvárosban. Talán a kisvárosi csatajelenet rövidre és gyors lefolyásúra lett húzva spoiler, szóval itt még akár azt is mondhatnám: hiányérzetem volt, jöhetett volna még pár oldal. Tetszett a vége realitása spoiler, a karaktereket imádtam spoiler. Nagyon jó kis sztori, cseppnyi misztikum, lehet izgulni, főleg azon, hogy a gyerekek spoiler.

Most vettem észre, hogy én ezt nem is értékeltem. Azt hiszem úgy éreztem nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni ehhez a könyvhöz.
Jól fel voltak építve a karakterek, de nagyon lassan csordogált a történet számomra. Igazából nem volt rossz, de nem ezt várnám egy King könyvtől. Lehet igazuk van a King rajongóknak, hogy egy régebbi könyvét kellene előhúznom és akkor megtörténne a „csoda” ^^ Csalódásként éltem meg, még így is, hogy jobbnak tartottam sok más könyvnél. Na majd a következő….. ^^

Lehet, hogy nem ez lesz a kedvenc könyvem Kingtől, de meg kell hagyni, zseniális. Hihetetlen, hogy milyen fantasztikusan tudja felpiszkálni az ember legbelsőbb, zsigeri félelmeit. A hihetetlennek tűnő, a fantázia és valóságos tökéletes keveréke, megfűszerezve korábbi regényeire való finom utalásokkal. Kb a felétől le sem tudtam tenni. Az elején már nem csodálkoztam, hogy miért nem látok semmilyen összefüggést, hiszen a végére minden tökéletesen összeállt. Helyenként letaglózó, kegyetlen, (ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy aki ilyet le tud és mer írni, tuti elmebeteg), máshol szívszorító, de végig izgalmas. Ezt még szívesen olvasnám máskor is.

Ezzel a könyvvel már szemeztem egy ideje, de eddig még nem kerítettem sort rá. De örülök neki, hogy most végre elolvastam, mert hatalmas nagy kedvencem lett, nagyon izgalmas volt végig a cselekmény, pedig nem egy rövid kötet. Luke intelligenciája is lenyűgöző volt benne, de maga az egész történet bámulatos volt. Az elején még elég sejtelmes volt minden, nem lehetett pontosan tudni, hogy mi is történik éppen, de a végére teljes egészében összeállt a kép. spoiler

Nem sok King könyvet olvastam, ezért nagy várakozással kezdtem el olvasni. Kicsit tartottam a horror címke miatt, azonban a misztikus vonal lágyította a hangulatot és inkább thrillernek érezte. Az eleje számomra kicsit vontatott volt, de aztán Luke megjelenése beindította az érdeklődésem, akinek a legjobban tetszett a karakterfelépítése. Tetszett, azonban nem lett a kedvencem, és még mindig nem mondhatom el magamról, hogy King rajongó lettem.

Az évben talán ezt vártam a legjobban, és azt kell, hogy mondjam megérte. Na azért az elején a lelkesedésem majdnem alábbhagyott a viszonylag sok semmivel, ami a cselekményt illeti, de aztán beindultak a dolgok. És King bácsi még mindig tud írni, rendkívüli stílusa az unalmasnak ható részeken is simán átvitt. Megújulni az alapötletekben azonban nem tudott, sok volt az Állj ki mellettem (felnőtt gyerekes téma), és a Tűzgyújtó IQ hype-olt verzió is, meg a Setét torony univerzumban is feljövő szuperképességű gyerekek rabszolgaként felhasználása valamire. Na de mindezeket is annyira frissen interpretálja, hogy ez egyáltalán nem zavaró, mert nem teljes gondolatokat, és részeket másol át, ami nagy szó. Nem horrorisztikus, sokkal inkább thrilleres, közepére bepörög, és azt veszed észre, hogy vége is, nem összecsapottan, nem klisésen. Élveztem, a végére bizton állíthatom, hogy megérte elolvasni. off

Köszönöm, Mr. King! Fenomenális nekem való történet volt. Hogy a végén megríkat a köszönetnyilvánítás, azt álmomban sem gondoltam volna!