Az 919 csillagozás

Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: It

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 2017
1184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058045 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szántó Judit, Szappanos Gábor
>!
Európa, Budapest, 2017
1184 oldal · ISBN: 9789634058366 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szántó Judit, Szappanos Gábor
>!
Európa, Budapest, 2008
1416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630784924 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit

6 további kiadás


Enciklopédia 87

Szereplők népszerűség szerint

Krajcáros, a bohóc (Pennywise) · Bill Denbrough · Richie Tozier · Eddie Kaspbrak · Ben Hanscom · Beverly Marsh · Dick Hallorann · Mike Hanlon · Stan Uris · bohóc · Böfi Huggins · Dave, a taxis · gyilkos · Henry Bowers · Patrick Hockstetter

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Los Angeles · mozi


Kedvencelte 300

Most olvassa 257

Várólistára tette 424

Kívánságlistára tette 486

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Stephen King: Az

Tetszett is, meg nem is. Na jó, azért leginkább tetszett.

Ez a Stephen King által megformált gonosz mindig nagyon ijesztő és hátborzongató és mindezek mellett mindig nagyon valóságos is.

A gyerekfőszereplőket imádtam, és most arra is rádöbbentem, hogy ez a könyv hatalmas nagy inspirációforrásként szolgálhatott a Stanger Things-hez.

A befejezésnek volt egy nagyon bizarr eleme, amit nem igazán tudtam hova tenni, de amúgy lehet ezt nekem nem is kell sehová sem eltennem, de nagyon furi volt, az biztos.

Az új filmre kíváncsi leszek, bár azt most megmondom, hogy nagyon sok mindent nem igazán lehet majd a filmvásznon visszadni a könyvből, de persze azért örülnék, ha nem nekem lenne igazam. :)
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

23 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Stephen King: Az

„Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.”

Az első amit megjegyeznék, hogy imádom ezt a borítót, meg se néztem ki írta, vagy miről szól…csak megvettem, mert a egész szín hatás rabul ejtett…aztán persze rá jöttem mit is vettem kézbe, de nem bántam meg …..

Jesszusom ….életemben nem féltem ennyire egy könyv olvasása közben.
És a legjobb az egészben, hogy egy nagyon hosszú repülő útra vittem magammal.

Azt nem tagadhatom, hogy életem legnagyobb döbbenete volt, mikor rájöttem, hogy az emberek egyik legnagyobb rajongásának személye, Stephen King számomra is tudott tetszetős regényt írni.
Azt hittem, hogy pár hónapja olvasott Carrie című kötete pont megfelel az ízlésemnek, néhol sokkoló, de pont annyira borzogató, hogy eltudom viselni és nem okoz maradandó rémálmokat.
Viszont evvel a kötetével átlépte ezt a határt, őszintén szólva nálam még áll a karácsonyfa és bizony teljes pompájával égettem egész éjjel az égőket rajta, mert csak így tudom nyugodtan átvészelni az a kemény két órát alvással. :D

Maga a gonosz „csodálatos” karakter. Nem tudom milyen lehet a történetből készített film, de most már pont ezért ,nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ha csak rá gondolok a hideg futkos a hátamon, ezt pedig nagyon szeretem. Igen tudom kicsit beteges, de aki engem ki tud akasztani díjat érdelem. :)

A gyerekeket nagyon megkedveltem, de végig úgy éreztem a történet csúfot űz belőlem, valami groteszk vonzalmam volt a cselekmény szállal és mégis taszított egyben.
Szerencsére nem kell sokat várni, pár fejezet után arcul csap az első komolyabb történés, szinte levegőt sem mertem venni, csak pislogtam….

Hogy igazán átérezzem, meg kellett emésztenem az olvasottaket és meg kellett értenem, hogy az Az jóval több, mint gyermeki énünk rettegett szörnyűségeinek életre keltésével összemosott olcsó horror-sztori. Egy igen kemény társadalomkritika a javából. Aprólékosan és nagyon részlet gazdagon kidolgozott. Egy álmos, kisváros képe tárul elénk, megfűszerezve az emberi én vérszomjas ösztönrendszerével, hamis érzelmi szálakon függő, problémás családokkal és a kamasz lét minden szörnyűségével, mely önmagában is eléggé riasztó, nem kell hozzá még a sok vér és borzalom.

Nem csak a terjedelme miatt, hanem maga az egész történet felépítése miatt is azt éreztem, ez a könyv súlyos, néhol emészthetetlen és gyomorforgató. De akkor miért tetszett ennyire, és miért olvastam volna még?

Erre csak annyit felelhetek, elvagyok cseszve, ezt majd a szüleimnél meg is reklamálom, de addig is egy élmény volt, minden rettegett szálával és bugyrával. Végre borzonghattam és ezt köszönöm a kedves írónak. Kedvenc!

14 hozzászólás
>!
Inpu
Stephen King: Az

Kíváncsi vagy, miért állítják egyesek, hogy túlságosan is elmosódott a határ szépirodalom és lektűr vagy szórakoztató irodalom között? Hogy miért hangzik el alkalomadtán, hogy a „könnyű” műfajt színvonalasan művelni minden, csak nem könnyű? Hogy a sci-fi vagy a thriller az irodalomnak nem szükségszerűen inferior ága? Hát, kedves olvasó, első lépésként vedd akkor kézbe Stephen King alábbi kultikus művét, és készítsd fel magad lélekben…

Az Az (amúgy már önmagában is szenzációs ez a deiktikus címválasztás!) mindenekelőtt egy roppant vicces könyv. Csúfot űz olvasójából. Mert hát milyen beteg, horrorisztikus történet kíván négy számjegyű oldalszámmal jellemezhető terjedelmet? A válasz nem várat magára túl sokat: éppen csak három-négy fejezeten kell átrágnunk magunkat, hogy megértsük, az Az jóval több, mint gyermeki énünk rettegett szörnyűségeinek életre keltésével operáló olcsó horror-sztori, vagy mint egy kuloulrofóbia-szakkönyv. Ez (vagy Az?) kérem, társadalomkritika és szociometria a javából. Aprólékos, a legapróbb részletekig kidolgozott. Benne egy álmos, végtelenül provinciális, ám elfojtott múltjában fulladozó amerikai kisváros képe tárul elénk, megfűszerezve az emberi én atavisztikusan vérszomjas ösztönrendszerével, hamis érzelmi szálakon függő, elcseszett családokkal és persze a kiskamasz lét minden szörnyűségével, mely önmagában is eléggé riasztó, nem kell hozzá még vér és húscafat is.

Rendkívül jó megoldás az idősíkok összeolvasztása, hogy a történések láncolata a gyermekkori visszaemlékezések és a felnőttkori jelen párbeszédében bontakozik ki. s így halad fej fej mellett egészen a záró epizódig. Stephen King kifogyhatatlan írói ötlettárát példázza, hogy a múlt és jelen összefonódását a fejezetek egymásba úsztatásával is hangsúlyozza: a megkezdett, majd az időskála más szegmensében lebegő következő fejezet első szavaival teljessé váló mondatok egyben a feszültség fokozásának hathatós eszközei. Az író teremtő erejét tükrözi, hogy története mindvégig következetes, s nem túlzás azt állítani, hogy világos kozmogóniai rendszerbe ágyazott.

Senkit sem szeretnék megfosztani az élvezettől, aki még nem olvasta az Az-t, így hát óvakodok attól, hogy konkrét motívumokról regéljek, rébuszokban beszélni pedig csak üres fecsegés lenne, tehát beszéljen maga helyett inkább a könyv: kellemes borzongást kívánok!

U.I.: hiányérzetem egyedül akkor támadt, amikor a nőiességének tudatára ébredő Beverly Marsh sajátos módszerrel pecsételi meg a hat fiúval való összetartozását, s kiderül, hogy én nem vagyok közöttük…

1 hozzászólás
>!
Angele P
Stephen King: Az

Na, én is olvastam az AZ – t, kétszer is. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Nekem nem tűnt túlírtnak. Fogalmam sincs tizenpár évesen hogyan tudtam elviselni a vastagságát, talán már akkor se voltam teljesen normális.

4 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Stephen King: Az

Most néztem meg a filmet, és beugrott róla hogy hű, a könyvön is mennyire paráztam amikor olvastam. Nekem ez a legfélelmetesebb horror-rémálom talán ami a kezembe került, mert annyira valóságos és elképzelhető az egész történet. Sosem rajongtam a bohócokért azóta sem. De a másik oldalról nagyon szép is ahogy a gyerekek barátságát ábrázolja.

>!
mate55 
Stephen King: Az

Bár a fanyalgók, a sznobok, az önmagukat kritikussá kinevezők, és hivatásos bírálók idegenkednének, én azonban kijelentem, hogy teljes mellszélességgel (mellbedobással, ha hölgy lennék:) egyetértek King-el. Ugyanis szerinte: a legerkölcsösebb, legkonzervatívabb műfaj a horror. Bár lélekfacsaróan, és ugyan tabukat döntögetve, de alapjaiban szinte biblikus módon oszt igazságot. Amolyan Ószövetségi stílusban. Mint jelen esetünkben is. Mert ez itt kérem egy igazi klasszikus. Mint Ciccollina tudjátok hol. És illik is úgy kezelni. A kilencvenes évek minden báját és szépségét magán hordozó könyvet olvashat a „nagyérdemű”, méghozzá alaposan megtámasztva riasztó és taszító rémálomi hangulattal. Tudod milyen érzés az igazi rettegés? Amikor a heréid vissza akarnak húzódni a gyomrodba (legalábbis a férfiembereknek, a volt NDK-s úszónőknek, vagy, mint Caster Semenyának) Mégis egy kicsit úgy érzem, főként fiatalabb olvasóinknak be kell számolnom erről a számomra „kedves és vidám” horror könyvről. Hogy vidám? Igen, nagyon aranyos és kedélyes kis története van. A bennünk lapuló félelemre építő, minden idők egyik leghátborzongatóbb és legnagyszerűbb rémkönyve. Ízig-vérig ’90-es évek, annak minden szépséges és kedves jegyét felvonultatva. Ügyesen működik, egész egy kicsit, megmelengeti a szívet, és horror létére igen csak felvidít minket. Mert megvan a varázsa. Szórakoztató, és egyben idegfeszítő, kellemes időtöltés, bár azt hiszem, ez nektek, Kedves Moly ismerőseim, nem újdonság. Hiszen mindenki olvasta már, ugye? Ha nem, akkor azonnal bepótolni. Hihetetlenül van tálalva: nem kell lubickolni a gusztustalanságban, de mégis megretten az ember, és nem hagyja, hogy elégedetlenül morgolódjunk. Hiszen realisztikus szórakozásnak készült, és eme célja meg is valósult. Mindenkinek ajánlom, mert gondtalan kikapcsolódást ad (a maga kis 1400 oldalával), és még a horrortól rettegők is valószínűleg meglelik benne a szépséget. Legalábbis remélem. Mert ugyebár a remény nyal meg utoljára.

13 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Stephen King: Az

Nem nagyon tudom megmondani, hogy miért csak most került sor arra, hogy elolvassam ezt a könyvet, elvégre úgymond „klasszikus”, és a belőle készült „Zs-kategóriás” tv-filmet is láttam többször, sőt, ez egyike azoknak, amit még szerettem is.

Ha eddig nem lettem volna Mr. King szerelmese, mostanra biztosan az lennék, de így… még a kedvenc-könyv listámat is frissítenem kell – egy pici sajnálattal ugyan, de a Rémkoppantók (egyébként megérdemelt) első helyét egyértelműen átvette az AZ.

Az első oldaltól kezdve imádtam minden sorát. King remekül ért ahhoz, hogy atmoszférát teremtsen, nagyon jól hozta az ’50-es évek vége hangulatot is, és nem utolsó sorban a nyáriszünet, és a 12 éves kiskölyök-lét hangulatát is.
Nagyon szerettem azokat a részeket az elején, amikor a gyerekek összeismerkedtek.
King remekül ért ahhoz is, hogy egy karakter jellemvonásait pár mondatban, látszólag felszínes információk segítségével kitűnően érzékeltesse, és ez a gyerekekről szóló részeknél számomra még hangsúlyosabb volt.
Külön szeretném kiemelni a könyv humorát, ami sokszor igen szarkasztikus, olykor pedig kifejezetten alpári – mégis, nem tudom másnak tekinteni, mint tökéletesen odaillő mondatoknak.
(Pl. "Az apa nagy rakás szar, a fiú a fing utána.")

Az AZ nagyon sok gondolatot fogalmaz meg (1400 oldalon illik is), és én nem feltétlenül nevezném elsősorban horrornak, hiszen egy-két fejezeten kívül nem is félelmetes egyáltalán. King könyveiben én mindig is azt szerettem, hogy bár műfaja szerint horrornak tekintendő,
de mégsem a félelemkeltésen, a borzongatáson van elsősorban a hangsúly, sokkal inkább az emberi történeteken. Így érzek az Azzal kapcsolatban is. A főszereplőink ezek a gyerekek, és a felnőttek, akik lettek belőlük. A történet az ő érzéseikről,
megélt viszontagságaikról, és természetesen a barátságukról szól. AZ az én olvasatomban mellékszereplő maradt. Valami, ami keretet ad a történetnek.
De nem csak róluk szól a könyv, hanem egyúttal Derry-ről is, hiszen a kisvárost is alaposan megismerjük történetével együtt.

Elképesztően sokrétű műről van szó, és teljesen esélytelennek tartom, hogy minden általam fellelt szempontot, gondolatot be tudjak mutatni az értékelésemben, ezek csupán az elsők voltak, amik eszembe jutottak, így talán a legfontosabbak is.

Nem tudok mást mondani, mint hogy ezt a könyvet mindenkinek érdemes volna elolvasnia, hiszen mély, izgalmas, szép, elgondolkodtató.
Óriási élmény volt.

Köszönöm, Mr. King.

5 hozzászólás
>!
KingucK P
Stephen King: Az

Hűha.
Most már értem, miért rajonganak érte ennyien.
Eddig csak a bohócot láttam mindenütt, ami nem volt túl szimpatikus és nem is tűnt túl félelmetesnek. (Nem szeretem őket, de nem is félek tőlük) De most, hogy újra elővették és a film előzetese is elkészült (nem utolsó sorban King rajongó lettem  )elkezdett érdekelni. Ahogy utána olvastam kiderült, mennyien imádják és kult. könyvnek tartják, így már nálam sem maradhatott ki az idei King olvasások közül.
Nos… engem is levett a lábamról.
Összetett, történetek halmazával bontakozik ki a könyv cselekménye. Különösen tetszett, hogy több időszálon fut és a szálak idővel összegabalyodnak. A gyerekek mind egyéniségek és szerethetők, King szokásához híven aprólékosan bemutatja őket, a környezetüket és persze Derryt. Valóban megvan a sokak által emlegetett hangulata, feszültsége és misztikuma.
Nagyon várom a filmet!
Ajánlom mindenkinek!

>!
B_Niki P
Stephen King: Az

Hosszúra nyúlt olvasás volt, bár nem annyira hosszú, mint maga a könyv, ami valahol az első kötet 500. oldala körül kezdett rétestésza jelleget ölteni számomra. Sokáig nem akartam elolvasni, ugyanis még tizenévesen hallottam fél füllel, hogy ez a könyv még a horror királyának többi könyvéhez képest is naggyon félelmetes. Így ez kimaradt az első King korszakomból. Aztán idén elérte a mozikat a regény újabb filmfeldolgozása, közben pedig még az is beugrott, hogy a 11/22/63 – a könyv, ami a második King korszakomat nyitotta meg – néhány fejezete is Derry-ben játszódik. Gondoltam, üsse kő, belevágok én is ebbe a több mint 1000 oldalba.

Összességében nem bántam meg, bár nagyon ingadozó minőségű utazás volt. Az ominúzus 500. oldalig többször igazi adrenalinbombaként hatott rám a könyv. Továbbá különösen érdekesnek találtam az újabb puzzlejátékszerű darabkákat, amik King intertextualitással átszőtt univerzumát építgették teljesebbé számomra. A Vesztesek, akik hol a gonoszkodó majd igazán gonosszá váló iskolai nagyfiúk, hol a felnőttek áldozataivá váltak (értve ezalatt a közvetlen erőszakoskodás mellett egyúttal a meg nem értettséget, az elhanyagolást vagy a túlféltő beteges gondoskodást is) amolyan archetípusoknak* tűntek King könyveiből (pl. az Állj ki mellettem c. novella halovány utánérzése is felrémlett előttem az új történetet olvasva). Úgy éreztem, hogy a karakterek magának az írói személyiségnek is a konkrét lenyomatai voltak** (pl. Billie, Richie kifejezetten emlékeztettek rá) – már amennyire az ilyen-olyan cikkekből, interjúkból és a korábban általam félbehagyott életrajzi Kísértetszív alapján meg tudtam állapítani.

Ami nagyon tetszett, hogy a könyv nem csak a felfokozott idegborzolást tűzte ki célul, hanem hangsúlyos volt benne a barátság, az összefogás és összetartozás szerepe. A gyermeki fantázia és hit ereje tette igazán különlegessé a kis csapatot, akik spoiler Az ellen küzdöttek.

King hiteles ’50-es évekbeli miliőt teremtett, látszik, hogy nagyon csípi ezt a korszakot. Volt itt zene, film****, autók, a popkultúra legjava. Ez mind jó volt, élveztem. A két idősík keverése sem volt rossz ötlet, fenntartotta az érdeklődést.

Azonban a könyv túl hosszú volt, és a felnőttkori szakaszok néha nagyon unalmasak voltak. Voltak jelenetek, ahol a szereplők üldögéltek, cseverésztek, mint egy kínos osztálytalálkozón. És ami végképp elrontotta a kedvem, az ami spoiler Kár volt ezért, nagyon kár. A pontozással ezek után úgy vélem, még nagyon jóindulatú vagyok.

* Úgy éreztem, hogy szinte ugyanezek az archetípusok jöttek velem szembe az egészen új amerikai sorozat, a Stranger Things epizódjaiból is. spoiler Vagyis a sorozat nekem amolyan Stephen King hommage volt.
** Persze melyik könyv nem magának az írónak a lenyomata…? Kérdezhetnénk. Itt hangsúlyosan a karekterek vonásaira gondolok.
*** spoiler
**** Pl. I Married a Monster from Outer Space, I Was a Teenage Werewolf, Rodan …

>!
Dávid_Debreceni
Stephen King: Az

Természetesen végig borzongtam mind az első mind a második könyvet. Sokan azt mondják az első azért izgalmasabb, mert gyerekek és nagyobb a para faktor. De szerintem összeségében kell nézni. A könyv a bohóc szemszögéből írja le az egészet és úgy sokkal inkább kiemeli azt a feszült várakozást ami egy egy akciója mögött van.

Mondjuk a gyermekeket sem kell félteni King tudatosan alapoz az összes félelemre ami külön külön megtalálható a gyermekekben. De összeségében aki eddig nem félt bohóctól az most fog. Ugyanis a lényeg, hogy minél többet találnak információt a gyerekek minél közelebb érnek a megoldáshoz annál inkább durvul a bohóc szemszögéből a helyzet.

Igazából ez nem az a tipikus egyszer ijedtséget okozó horror könyv. Ez inkább az egy hétig nem tudsz aludni tőle típusú könyv. Ugyanis King miközben mások félelmeit olvastatja velünk óhatatlanul előidézi a sajátunk ebben rejlik a titka.

Ugyanis Pennywise nem más mint egy bohóc akitől alapból nem kéne tartani. De így, hogy tudjuk mire képes és félünk ráadásul a történet viszi a fantáziánkat előre. Teljesen természetes, hogy nem úgy néz az ember az első könyv után, hogy ez elég volt. Hanem inkább úgy, hogy az ember látni akarja mindennek a felnőtt kivitelét.

Úgyhogy mind az első mind a második könyvet élvezettel olvastam tanulságos volt. Bár mint mondtam a szereplők maguk érnek meg külön külön is egy misét szóval a lényeg, hogy Az nálam nyert borzongtam rendesen. Köszönöm az élményt.


Népszerű idézetek

>!
Vali

Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
>!
mandarina

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.

5 hozzászólás
>!
TribeBubu

Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

2. kötet, 196. oldal, TIZENHATODIK FEJEZET — Eddie csúnya törése: 8 (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · Eddie Kaspbrak
1 hozzászólás
>!
Sansa I

(…)amire egyszer fény derült, azt már nem lehet visszatemetni…Vannak lezárt szobák is – de kulcs, az mindig kerül.

4 hozzászólás
>!
vilmos

(…) viharban minden kikötőnek örül az ember.

>!
B_Niki P

Könyvet választani nem tréfadolog; alapos meggondolást igényel.

244. oldal (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
alexxy

Könyvet választani nem tréfadolog; alapos meggondolást igényel. A felnőtt annyit kölcsönözhet, amennyit csak akar, de a gyerek egyszerre csak hármat vihet el; és ha otthon kiderül, hogy valami dögunalmat szúrt ki, már késő.

>!
Sansa I

A világ szürke volt még és vadrózsaszín, és csendes, mint macska lépte a szőnyegen.

4 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A könyvtár szakon egy tudós professzor egyszer azt magyarázta nekünk: – Ha lábjegyzettel találkoznak, tapossanak a fejére, és öljék meg, mielőtt tovább szaporodna.

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Clines: 14
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chuck Wendig: Vészmadarak
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Justin Cronin: A szabadulás
Dan Simmons: Terror
Joe Hill: Szarvak
George R. R. Martin: Lázálom
Joe Hill: Spóra