Az 624 csillagozás

Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: It

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 2017
1184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058045 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szántó Judit, Szappanos Gábor
>!
Európa, Budapest, 2008
1416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630784924 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2008
1396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784917 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit

3 további kiadás


Enciklopédia 70

Szereplők népszerűség szerint

Krajcáros, a bohóc (Pennywise) · Bill Denbrough · Richie Tozier · Ben Hanscom · Eddie Kaspbrak · Beverly Marsh · bohóc · Mike Hanlon · Stan Uris · Böfi Huggins · gyilkos · Henry Bowers · Patrick Hockstetter

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Los Angeles · mozi


Kedvencelte 219

Most olvassa 265

Várólistára tette 359

Kívánságlistára tette 449

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Stephen King: Az

Tetszett is, meg nem is. Na jó, azért leginkább tetszett.

Ez a Stephen King által megformált gonosz mindig nagyon ijesztő és hátborzongató és mindezek mellett mindig nagyon valóságos is.

A gyerekfőszereplőket imádtam, és most arra is rádöbbentem, hogy ez a könyv hatalmas nagy inspirációforrásként szolgálhatott a Stanger Things-hez.

A befejezésnek volt egy nagyon bizarr eleme, amit nem igazán tudtam hova tenni, de amúgy lehet ezt nekem nem is kell sehová sem eltennem, de nagyon furi volt, az biztos.

Az új filmre kíváncsi leszek, bár azt most megmondom, hogy nagyon sok mindent nem igazán lehet majd a filmvásznon visszadni a könyvből, de persze azért örülnék, ha nem nekem lenne igazam. :)
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

15 hozzászólás
>!
Inpu
Stephen King: Az

Kíváncsi vagy, miért állítják egyesek, hogy túlságosan is elmosódott a határ szépirodalom és lektűr vagy szórakoztató irodalom között? Hogy miért hangzik el alkalomadtán, hogy a „könnyű” műfajt színvonalasan művelni minden, csak nem könnyű? Hogy a sci-fi vagy a thriller az irodalomnak nem szükségszerűen inferior ága? Hát, kedves olvasó, első lépésként vedd akkor kézbe Stephen King alábbi kultikus művét, és készítsd fel magad lélekben…

Az Az (amúgy már önmagában is szenzációs ez a deiktikus címválasztás!) mindenekelőtt egy roppant vicces könyv. Csúfot űz olvasójából. Mert hát milyen beteg, horrorisztikus történet kíván négy számjegyű oldalszámmal jellemezhető terjedelmet? A válasz nem várat magára túl sokat: éppen csak három-négy fejezeten kell átrágnunk magunkat, hogy megértsük, az Az jóval több, mint gyermeki énünk rettegett szörnyűségeinek életre keltésével operáló olcsó horror-sztori, vagy mint egy kuloulrofóbia-szakkönyv. Ez (vagy Az?) kérem, társadalomkritika és szociometria a javából. Aprólékos, a legapróbb részletekig kidolgozott. Benne egy álmos, végtelenül provinciális, ám elfojtott múltjában fulladozó amerikai kisváros képe tárul elénk, megfűszerezve az emberi én atavisztikusan vérszomjas ösztönrendszerével, hamis érzelmi szálakon függő, elcseszett családokkal és persze a kiskamasz lét minden szörnyűségével, mely önmagában is eléggé riasztó, nem kell hozzá még vér és húscafat is.

Rendkívül jó megoldás az idősíkok összeolvasztása, hogy a történések láncolata a gyermekkori visszaemlékezések és a felnőttkori jelen párbeszédében bontakozik ki. s így halad fej fej mellett egészen a záró epizódig. Stephen King kifogyhatatlan írói ötlettárát példázza, hogy a múlt és jelen összefonódását a fejezetek egymásba úsztatásával is hangsúlyozza: a megkezdett, majd az időskála más szegmensében lebegő következő fejezet első szavaival teljessé váló mondatok egyben a feszültség fokozásának hathatós eszközei. Az író teremtő erejét tükrözi, hogy története mindvégig következetes, s nem túlzás azt állítani, hogy világos kozmogóniai rendszerbe ágyazott.

Senkit sem szeretnék megfosztani az élvezettől, aki még nem olvasta az Az-t, így hát óvakodok attól, hogy konkrét motívumokról regéljek, rébuszokban beszélni pedig csak üres fecsegés lenne, tehát beszéljen maga helyett inkább a könyv: kellemes borzongást kívánok!

U.I.: hiányérzetem egyedül akkor támadt, amikor a nőiességének tudatára ébredő Beverly Marsh sajátos módszerrel pecsételi meg a hat fiúval való összetartozását, s kiderül, hogy én nem vagyok közöttük…

1 hozzászólás
>!
nagyange P
Stephen King: Az

Na, én is olvastam az AZ – t, kétszer is. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Nekem nem tűnt túlírtnak. Fogalmam sincs tizenpár évesen hogyan tudtam elviselni a vastagságát, talán már akkor se voltam teljesen normális.

4 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Stephen King: Az

Nem nagyon tudom megmondani, hogy miért csak most került sor arra, hogy elolvassam ezt a könyvet, elvégre úgymond „klasszikus”, és a belőle készült „Zs-kategóriás” tv-filmet is láttam többször, sőt, ez egyike azoknak, amit még szerettem is.

Ha eddig nem lettem volna Mr. King szerelmese, mostanra biztosan az lennék, de így… még a kedvenc-könyv listámat is frissítenem kell – egy pici sajnálattal ugyan, de a Rémkoppantók (egyébként megérdemelt) első helyét egyértelműen átvette az AZ.

Az első oldaltól kezdve imádtam minden sorát. King remekül ért ahhoz, hogy atmoszférát teremtsen, nagyon jól hozta az ’50-es évek vége hangulatot is, és nem utolsó sorban a nyáriszünet, és a 12 éves kiskölyök-lét hangulatát is.
Nagyon szerettem azokat a részeket az elején, amikor a gyerekek összeismerkedtek.
King remekül ért ahhoz is, hogy egy karakter jellemvonásait pár mondatban, látszólag felszínes információk segítségével kitűnően érzékeltesse, és ez a gyerekekről szóló részeknél számomra még hangsúlyosabb volt.
Külön szeretném kiemelni a könyv humorát, ami sokszor igen szarkasztikus, olykor pedig kifejezetten alpári – mégis, nem tudom másnak tekinteni, mint tökéletesen odaillő mondatoknak.
(Pl. "Az apa nagy rakás szar, a fiú a fing utána.")

Az AZ nagyon sok gondolatot fogalmaz meg (1400 oldalon illik is), és én nem feltétlenül nevezném elsősorban horrornak, hiszen egy-két fejezeten kívül nem is félelmetes egyáltalán. King könyveiben én mindig is azt szerettem, hogy bár műfaja szerint horrornak tekintendő,
de mégsem a félelemkeltésen, a borzongatáson van elsősorban a hangsúly, sokkal inkább az emberi történeteken. Így érzek az Azzal kapcsolatban is. A főszereplőink ezek a gyerekek, és a felnőttek, akik lettek belőlük. A történet az ő érzéseikről,
megélt viszontagságaikról, és természetesen a barátságukról szól. AZ az én olvasatomban mellékszereplő maradt. Valami, ami keretet ad a történetnek.
De nem csak róluk szól a könyv, hanem egyúttal Derry-ről is, hiszen a kisvárost is alaposan megismerjük történetével együtt.

Elképesztően sokrétű műről van szó, és teljesen esélytelennek tartom, hogy minden általam fellelt szempontot, gondolatot be tudjak mutatni az értékelésemben, ezek csupán az elsők voltak, amik eszembe jutottak, így talán a legfontosabbak is.

Nem tudok mást mondani, mint hogy ezt a könyvet mindenkinek érdemes volna elolvasnia, hiszen mély, izgalmas, szép, elgondolkodtató.
Óriási élmény volt.

Köszönöm, Mr. King.

5 hozzászólás
>!
KingucK P
Stephen King: Az

Hűha.
Most már értem, miért rajonganak érte ennyien.
Eddig csak a bohócot láttam mindenütt, ami nem volt túl szimpatikus és nem is tűnt túl félelmetesnek. (Nem szeretem őket, de nem is félek tőlük) De most, hogy újra elővették és a film előzetese is elkészült (nem utolsó sorban King rajongó lettem  )elkezdett érdekelni. Ahogy utána olvastam kiderült, mennyien imádják és kult. könyvnek tartják, így már nálam sem maradhatott ki az idei King olvasások közül.
Nos… engem is levett a lábamról.
Összetett, történetek halmazával bontakozik ki a könyv cselekménye. Különösen tetszett, hogy több időszálon fut és a szálak idővel összegabalyodnak. A gyerekek mind egyéniségek és szerethetők, King szokásához híven aprólékosan bemutatja őket, a környezetüket és persze Derryt. Valóban megvan a sokak által emlegetett hangulata, feszültsége és misztikuma.
Nagyon várom a filmet!
Ajánlom mindenkinek!

>!
mate55 
Stephen King: Az

Bár a fanyalgók, a sznobok, az önmagukat kritikussá kinevezők, és hivatásos bírálók idegenkednének, én azonban kijelentem, hogy teljes mellszélességgel (mellbedobással, ha hölgy lennék:) egyetértek King-el. Ugyanis szerinte: a legerkölcsösebb, legkonzervatívabb műfaj a horror. Bár lélekfacsaróan, és ugyan tabukat döntögetve, de alapjaiban szinte biblikus módon oszt igazságot. Amolyan Ószövetségi stílusban. Mint jelen esetünkben is. Mert ez itt kérem egy igazi klasszikus. Mint Ciccollina tudjátok hol. És illik is úgy kezelni. A kilencvenes évek minden báját és szépségét magán hordozó könyvet olvashat a „nagyérdemű”, méghozzá alaposan megtámasztva riasztó és taszító rémálomi hangulattal. Tudod milyen érzés az igazi rettegés? Amikor a heréid vissza akarnak húzódni a gyomrodba (legalábbis a férfiembereknek, a volt NDK-s úszónőknek, vagy, mint Caster Semenyának) Mégis egy kicsit úgy érzem, főként fiatalabb olvasóinknak be kell számolnom erről a számomra „kedves és vidám” horror könyvről. Hogy vidám? Igen, nagyon aranyos és kedélyes kis története van. A bennünk lapuló félelemre építő, minden idők egyik leghátborzongatóbb és legnagyszerűbb rémkönyve. Ízig-vérig ’90-es évek, annak minden szépséges és kedves jegyét felvonultatva. Ügyesen működik, egész egy kicsit, megmelengeti a szívet, és horror létére igen csak felvidít minket. Mert megvan a varázsa. Szórakoztató, és egyben idegfeszítő, kellemes időtöltés, bár azt hiszem, ez nektek, Kedves Moly ismerőseim, nem újdonság. Hiszen mindenki olvasta már, ugye? Ha nem, akkor azonnal bepótolni. Hihetetlenül van tálalva: nem kell lubickolni a gusztustalanságban, de mégis megretten az ember, és nem hagyja, hogy elégedetlenül morgolódjunk. Hiszen realisztikus szórakozásnak készült, és eme célja meg is valósult. Mindenkinek ajánlom, mert gondtalan kikapcsolódást ad (a maga kis 1400 oldalával), és még a horrortól rettegők is valószínűleg meglelik benne a szépséget. Legalábbis remélem. Mert ugyebár a remény nyal meg utoljára.

13 hozzászólás
>!
Kata_
Stephen King: Az

Nagyon összetett, nagyon érdekes és nagyon PARA.
Eddig nem mertem hozzákezdeni, de most, hogy újra előkerült, ezért én is belevágtam. A bohóc nekem sem a kedvencem, de eddig nem éreztem ennyire félelmetesnek, na ezek után… :$
Horrornak van beállítva, főleg a film után, de szerencsére inkább pszichothriller, ezért annak ellenére, hogy elborzaszt és tépi az idegeidet nem akarod kirakni a vacsorádat és megfogadni, hogy soha többé nem olvasol hasonlókat.
Szóval ajánlom a kicsit erősebb idegzetű olvasóknak (de a bátor gyengébbek is belekezdhetnek) megéri.

>!
Coffee IP
Stephen King: Az

Félelmetes, brutális, tetszett, nagyon jóóóó!
A bohócokat mostantól utálom! :O Ja, és félek is tőlük!

Bővebben itt:
http://amasikvilag.blogspot.com/2011/10/stephen-king-az.html

8 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Stephen King: Az

Imádtam az egész történet hangulatát. A bohócokat viszont sosem szerettem, de nem tudom, hogy annó a film volt-e rám ilyen hatással. A gyerekeket nagyon megkedveltem. Tetszett ahogy, felnőttként alámerültek gyerekkori emlékeikbe, és megismerhettük a múltat. Megismerhettük melyikük, hogyan találkozott Az -al. Igazán borzongató volt mindőjük élménye. Szerettem a bátorságukat, a kitartásukat. Szeretet, bátorság, hit és kitartás jellemezné a kapcsolatukat. Amúgy, nem tudom jól gondolom-e, de mintha Dick Hallorann, a ragyogás „a barátaimnak Dick” Hallorann-je, is feltűnt benne :) Jó volt olvasni róla :) mégha csak pár oldalon keresztül is. A vége kicsit furcsára, kaotikusra sikeredett, nem nagyon emlékszem már a filmre, de okozott meglepetést. De mindegy, ez AZ egyik kedvencem King-től :)

>!
Rodwin
Stephen King: Az

Eléggé le vagyok maradva King műveivel, de azért igyekszem pótolni őket ha lassan is. Ez a könyv nem volt semmi, már csak a méretét illetően is, sokáig kerülgettem, de milyen rosszul tettem, fantasztikus élményt adott újra az író!
Remekül volt váltogatva a felnőtt, és a gyermek kor, csak szokni kellett. Eleinte megijedtem a sok szereplőtől és, hogy most hol is vagyok, de hamar bele rázódtam!
Hét történetet olvashattunk, hét gyermek aki szembeszállt Azzal, a legbelső félelmeivel, mert a legtöbb gyerek fél valamitől, hisz a gyermeki lélek oly ártatlan!
Majd felnőttként újra visszatérnek a rémálmaik színhelyére, hogy végezzenek Azzal ami időtlen idők óta emészti Derryt!
Bill a bandavezér, igazi nagy dumás menő srác a dadogása ellenére is, csak szeretni lehetett! Ben aki kövér volt, de egy költő és egy mérnök veszett el benne, és a lányokhoz is alig mert szólni, őt is nagyon megkedveltem! Ricihie a nagyszájú, személyes kedvencem, hogy is mongyam, hogy is mongyam, olyan jól utánozta az ír zsarut, máskor a spanyolt, és sok mást, sokat nevettem a dumáin! Stan, akit zsidósága miatt csúfoltak, ő annyira nem nőtt a szívemhez. Mike, akit a bőre színe miatt közösítettek ki igazi kemény legény volt gyerekként és felnőttként is! Szegény Eddiet az anyja nagyon elnyomta, sokszor már sajnáltam érte! Beverly a vagány csaj őt nehéz volt nem szeretni.
Velük nevettem, izgultam, olykor borzongtam, King olyan mesterien ír, hogy még egy horrorban is tud a lelkemre hatni és hidegrázást okozni, olvasás közben!
Imádtam a gyerekeket, nagyszerű nyaruk volt a sok rémség ellenére, de jó lenne újra 12 éves srácnak lenni! :)
Fantasztikus az egész történet, ahogy összekapcsolódik benne minden!
A szokásos King humort is fellelhetjük, nagyon szeretem az íróban, hogy más könyvekből is feltűnnek szereplők. Jó volt olvasni a fiatal Hallorannról (Ragyogás), ha csak pár oldalon is. A vége nagyon kaotikus, ahogy ugrál az időben, de ennek ellenére is nagyon élvezhető!
Ajánlom mindenkinek aki szereti a jó könyveket, horror is egy kicsit, de inkább az emberi történeteken van a hangsúly. Ha kedvenc nem is,de nagyszerű olvasmány volt!
Köszönöm @Lisie87 nek, hogy ajánlotta, mert nélküle még biztos olvasatlanul álldogálna a polcomon! (:
Köszönöm King bácsinak az újabb élményt, a szokásos köszönetnyilvánítást hiányoltam a végéről, de ez legyen a legkisebb bajom!

51 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Vali

Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
>!
mandarina

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.

3 hozzászólás
>!
Sansa I

(…)amire egyszer fény derült, azt már nem lehet visszatemetni…Vannak lezárt szobák is – de kulcs, az mindig kerül.

4 hozzászólás
>!
alexxy

Könyvet választani nem tréfadolog; alapos meggondolást igényel. A felnőtt annyit kölcsönözhet, amennyit csak akar, de a gyerek egyszerre csak hármat vihet el; és ha otthon kiderül, hogy valami dögunalmat szúrt ki, már késő.

>!
Sansa I

A világ szürke volt még és vadrózsaszín, és csendes, mint macska lépte a szőnyegen.

4 hozzászólás
>!
vilmos

… viharban minden kikötőnek örül az ember.

>!
Lunemorte MP

A könyvtár szakon egy tudós professzor egyszer azt magyarázta nekünk: – Ha lábjegyzettel találkoznak, tapossanak a fejére, és öljék meg, mielőtt tovább szaporodna.

1 hozzászólás
>!
lindsey

(…): Derryben nagyon tudnak az emberek másfele nézni.

>!
csartak MP

A vizsgák előtti utolsó héten angolórán haikukat olvastak és írtak. A haiku japán versforma; rövid, tömör, fegyelmezett. Ahogy Mrs. Douglas elmagyarázta: tizenhét szótagból kell állnia – nem lehet se több, se kevesebb. Általában valamilyen erős költői kép van a központjában, és a kép egy meghatározott érzelemhez kapcsolódik: bánathoz, örömhöz, honvágyhoz, boldogsághoz vagy pedig – a szerelemhez.
Ben-t valósággal megigézte ez a gondolat. Általában jól tűrte az angolórákat, ha viharosabb érzelmeket nem is váltottak ki belőle; a feladatokkal könnyen megbirkózott, de egyik sem ajzotta fel. A haiku fogalma azonban valamiért megragadta fantáziáját, és olyasféle boldogsággal töltötte el, mint Mrs. Starrett magyarázata az üvegházhatásról. Úgy érezte, a haiku végre igazi jó versforma, mert titkos szabályok helyett szerkezete van. Tizenhét szótag; valamilyen érzelemhez kapcsolódó erős, világos kép – és már meg is van. Ennyi. Tiszta, célszerű, se több, se kevesebb, mint amennyit saját törvényei megszabnak. Még maga a szó is tetszett neki: haiku… az egyenletesen kitóduló levegőt csak a végén töri meg a gégefőnél képzett „k” hang.
A haja…, gondolta, és ismét maga előtt látta a lányt, ahogy megy lefelé az iskola lépcsőjén, és a gesztenyeszínű sörény a vállát verdesi. Úgy tetszett, mintha nem is rajta csillogna a nap, hanem benne lángolna.
Húsz percig dolgozott elmélyülten (csak egyszer állt fel, újabb cédulákért), húzott, javítgatott, kigyomlálta a túl hosszúnak tetsző szavakat, míg végül megszületett a végleges mű:
"Hajad téli tűz,
Januári parázs,
Szívem is benne ég."

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Straub: Lebegő sárkány I-II.
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Michael Moorcock: Corum kardjai
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Blake Crouch: Wayward Pines