Az 1223 csillagozás

Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az Stephen King: Az

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek… (tovább)

Stephen King: It

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Debrecen, 2019
1184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058045 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2019
1200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041060 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2018
1184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058045 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szántó Judit, Szappanos Gábor

9 további kiadás


Enciklopédia 154

Szereplők népszerűség szerint

Krajcáros, a bohóc (Pennywise) · Richie Tozier · Bill Denbrough · Ben Hanscom · Eddie Kaspbrak · Dick Hallorann · Beverly Marsh · Stan Uris · Mike Hanlon · Mikulás · George Denbrough · Henry Bowers · Adrian Mellon · Audra Denbrough · Böfi Huggins · Dave, a taxis · Don Hagarty · Norbert Keene (Mr. Keene) · Patrick Hockstetter · Patty Uris · Sonia Kaspbrak

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Los Angeles · Maine · Bangor, Maine, USA · Haven, Maine, USA


Kedvencelte 387

Most olvassa 282

Várólistára tette 520

Kívánságlistára tette 501

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Stephen King: Az

„Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.”

Az első amit megjegyeznék, hogy imádom ezt a borítót, meg se néztem ki írta, vagy miről szól…csak megvettem, mert a egész szín hatás rabul ejtett…aztán persze rá jöttem mit is vettem kézbe, de nem bántam meg …..

Jesszusom ….életemben nem féltem ennyire egy könyv olvasása közben.
És a legjobb az egészben, hogy egy nagyon hosszú repülő útra vittem magammal.

Azt nem tagadhatom, hogy életem legnagyobb döbbenete volt, mikor rájöttem, hogy az emberek egyik legnagyobb rajongásának személye, Stephen King számomra is tudott tetszetős regényt írni.
Azt hittem, hogy pár hónapja olvasott Carrie című kötete pont megfelel az ízlésemnek, néhol sokkoló, de pont annyira borzogató, hogy eltudom viselni és nem okoz maradandó rémálmokat.
Viszont evvel a kötetével átlépte ezt a határt, őszintén szólva nálam még áll a karácsonyfa és bizony teljes pompájával égettem egész éjjel az égőket rajta, mert csak így tudom nyugodtan átvészelni az a kemény két órát alvással. :D

Maga a gonosz „csodálatos” karakter. Nem tudom milyen lehet a történetből készített film, de most már pont ezért ,nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ha csak rá gondolok a hideg futkos a hátamon, ezt pedig nagyon szeretem. Igen tudom kicsit beteges, de aki engem ki tud akasztani díjat érdelem. :)

A gyerekeket nagyon megkedveltem, de végig úgy éreztem a történet csúfot űz belőlem, valami groteszk vonzalmam volt a cselekmény szállal és mégis taszított egyben.
Szerencsére nem kell sokat várni, pár fejezet után arcul csap az első komolyabb történés, szinte levegőt sem mertem venni, csak pislogtam….

Hogy igazán átérezzem, meg kellett emésztenem az olvasottaket és meg kellett értenem, hogy az Az jóval több, mint gyermeki énünk rettegett szörnyűségeinek életre keltésével összemosott olcsó horror-sztori. Egy igen kemény társadalomkritika a javából. Aprólékosan és nagyon részlet gazdagon kidolgozott. Egy álmos, kisváros képe tárul elénk, megfűszerezve az emberi én vérszomjas ösztönrendszerével, hamis érzelmi szálakon függő, problémás családokkal és a kamasz lét minden szörnyűségével, mely önmagában is eléggé riasztó, nem kell hozzá még a sok vér és borzalom.

Nem csak a terjedelme miatt, hanem maga az egész történet felépítése miatt is azt éreztem, ez a könyv súlyos, néhol emészthetetlen és gyomorforgató. De akkor miért tetszett ennyire, és miért olvastam volna még?

Erre csak annyit felelhetek, elvagyok cseszve, ezt majd a szüleimnél meg is reklamálom, de addig is egy élmény volt, minden rettegett szálával és bugyrával. Végre borzonghattam és ezt köszönöm a kedves írónak. Kedvenc!

16 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Stephen King: Az

Tetszett is, meg nem is. Na jó, azért leginkább tetszett.

Ez a Stephen King által megformált gonosz mindig nagyon ijesztő és hátborzongató és mindezek mellett mindig nagyon valóságos is.

A gyerekfőszereplőket imádtam, és most arra is rádöbbentem, hogy ez a könyv hatalmas nagy inspirációforrásként szolgálhatott a Stanger Things-hez.

A befejezésnek volt egy nagyon bizarr eleme, amit nem igazán tudtam hova tenni, de amúgy lehet ezt nekem nem is kell sehová sem eltennem, de nagyon furi volt, az biztos.

Az új filmre kíváncsi leszek, bár azt most megmondom, hogy nagyon sok mindent nem igazán lehet majd a filmvásznon visszadni a könyvből, de persze azért örülnék, ha nem nekem lenne igazam. :)
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

24 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Stephen King: Az

Most néztem meg a filmet, és beugrott róla hogy hű, a könyvön is mennyire paráztam amikor olvastam. Nekem ez a legfélelmetesebb horror-rémálom talán ami a kezembe került, mert annyira valóságos és elképzelhető az egész történet. Sosem rajongtam a bohócokért azóta sem. De a másik oldalról nagyon szép is ahogy a gyerekek barátságát ábrázolja.

4 hozzászólás
mate55 P>!
Stephen King: Az

Bár a fanyalgók, a sznobok, az önmagukat kritikussá kinevezők, és hivatásos bírálók idegenkednének, én azonban kijelentem, hogy teljes mellszélességgel (mellbedobással, ha hölgy lennék:) egyetértek King-el. Ugyanis szerinte: a legerkölcsösebb, legkonzervatívabb műfaj a horror. Bár lélekfacsaróan, és ugyan tabukat döntögetve, de alapjaiban szinte biblikus módon oszt igazságot. Amolyan Ószövetségi stílusban. Mint jelen esetünkben is. Mert ez itt kérem egy igazi klasszikus. Mint Ciccollina tudjátok hol. És illik is úgy kezelni. A kilencvenes évek minden báját és szépségét magán hordozó könyvet olvashat a „nagyérdemű”, méghozzá alaposan megtámasztva riasztó és taszító rémálomi hangulattal. Tudod milyen érzés az igazi rettegés? Amikor a heréid vissza akarnak húzódni a gyomrodba (legalábbis a férfiembereknek, a volt NDK-s úszónőknek, vagy, mint Caster Semenyának) Mégis egy kicsit úgy érzem, főként fiatalabb olvasóinknak be kell számolnom erről a számomra „kedves és vidám” horror könyvről. Hogy vidám? Igen, nagyon aranyos és kedélyes kis története van. A bennünk lapuló félelemre építő, minden idők egyik leghátborzongatóbb és legnagyszerűbb rémkönyve. Ízig-vérig ’90-es évek, annak minden szépséges és kedves jegyét felvonultatva. Ügyesen működik, egész egy kicsit, megmelengeti a szívet, és horror létére igen csak felvidít minket. Mert megvan a varázsa. Szórakoztató, és egyben idegfeszítő, kellemes időtöltés, bár azt hiszem, ez nektek, Kedves Moly ismerőseim, nem újdonság. Hiszen mindenki olvasta már, ugye? Ha nem, akkor azonnal bepótolni. Hihetetlenül van tálalva: nem kell lubickolni a gusztustalanságban, de mégis megretten az ember, és nem hagyja, hogy elégedetlenül morgolódjunk. Hiszen realisztikus szórakozásnak készült, és eme célja meg is valósult. Mindenkinek ajánlom, mert gondtalan kikapcsolódást ad (a maga kis 1400 oldalával), és még a horrortól rettegők is valószínűleg meglelik benne a szépséget. Legalábbis remélem. Mert ugyebár a remény nyal meg utoljára.

15 hozzászólás
Naiva P>!
Stephen King: Az

Ejha!
Ilyen az, amikor az olvasó egy ilyen könyv után nehezen jut szóhoz. Szeretek olvasni Stephen King-től. Akkor is, ha nem olyan gyakran teszem. Ezzel a könyvével pedig évek óta szemezek, de soha nem volt elég bátorságom a kezembe venni. Már csak a terjedelme miatt sem. Valóban hosszú. Alapos, aprólékosan mesélős, részletekig tartalmas és az idősíkok közötti váltás, csak fokozza az izgalmakat. Nem egyszerű olvasmány, de megéri egyszer elolvasni.
Szerintem Stephen King nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek nagy része (nem csak a gyerekek!) utálják a bohócokat és/vagy félnek tőlük. spoiler
Aki már olvasta a könyvet és látta is a filme(ke)t, tegye a szívére a kezét, és vallja be nyugodtan könyvben mennyivel alaposabb, jobb, élvezhetőbb történet. Egyrészt az összefonódások, másrészt olyan, jeleneteket, belső gondolatokat tartalmaz, amelyek – mai, modern technika ide, vagy oda – de egyszerűen megfilmesíthetetlenek. Nem állítom, hogy nincs előnye egy filmnek, hiszen ad legalább valamilyen látványalapot a könyvhöz. Segít elképzelni a jeleneteket, a szereplőket. A történet szereplői főként hátrányos helyzetű gyerekek. Talán éppen ezért olyan felkavaró a könyv.
Viszont gyakran úgy éreztem, hogy ezek a gyerekek, jóval érettebbek a koruknál.
King könyveinél nagy szerepet játszanak az emberi félelmek, valamint az emberi kapcsolatok boncolgatása.
Most már tudom, hogy a könyv 1000x jobb.
Az 1990-es változat, mai szemmel gyerekes mozinak hat. Egyszerűen nevetséges. Az a legnagyobb bajom a filmekkel, hogy nagyon messzire távolodnak a könyv szellemétől, tartalmától. Szóval messze nem a legjobb King-féle filmes adaptáció. A könyv viszont meglepően az egyik legjobb King könyv, amit eddig olvastam. Kellőképpen sötét, eléggé borzongató és igazán felkavaró.

6 hozzászólás
Inpu>!
Stephen King: Az

Kíváncsi vagy, miért állítják egyesek, hogy túlságosan is elmosódott a határ szépirodalom és lektűr vagy szórakoztató irodalom között? Hogy miért hangzik el alkalomadtán, hogy a „könnyű” műfajt színvonalasan művelni minden, csak nem könnyű? Hogy a sci-fi vagy a thriller az irodalomnak nem szükségszerűen inferior ága? Hát, kedves olvasó, első lépésként vedd akkor kézbe Stephen King alábbi kultikus művét, és készítsd fel magad lélekben…

Az Az (amúgy már önmagában is szenzációs ez a deiktikus címválasztás!) mindenekelőtt egy roppant vicces könyv. Csúfot űz olvasójából. Mert hát milyen beteg, horrorisztikus történet kíván négy számjegyű oldalszámmal jellemezhető terjedelmet? A válasz nem várat magára túl sokat: éppen csak három-négy fejezeten kell átrágnunk magunkat, hogy megértsük, az Az jóval több, mint gyermeki énünk rettegett szörnyűségeinek életre keltésével operáló olcsó horror-sztori, vagy mint egy kuloulrofóbia-szakkönyv. Ez (vagy Az?) kérem, társadalomkritika és szociometria a javából. Aprólékos, a legapróbb részletekig kidolgozott. Benne egy álmos, végtelenül provinciális, ám elfojtott múltjában fulladozó amerikai kisváros képe tárul elénk, megfűszerezve az emberi én atavisztikusan vérszomjas ösztönrendszerével, hamis érzelmi szálakon függő, elcseszett családokkal és persze a kiskamasz lét minden szörnyűségével, mely önmagában is eléggé riasztó, nem kell hozzá még vér és húscafat is.

Rendkívül jó megoldás az idősíkok összeolvasztása, hogy a történések láncolata a gyermekkori visszaemlékezések és a felnőttkori jelen párbeszédében bontakozik ki. s így halad fej fej mellett egészen a záró epizódig. Stephen King kifogyhatatlan írói ötlettárát példázza, hogy a múlt és jelen összefonódását a fejezetek egymásba úsztatásával is hangsúlyozza: a megkezdett, majd az időskála más szegmensében lebegő következő fejezet első szavaival teljessé váló mondatok egyben a feszültség fokozásának hathatós eszközei. Az író teremtő erejét tükrözi, hogy története mindvégig következetes, s nem túlzás azt állítani, hogy világos kozmogóniai rendszerbe ágyazott.

Senkit sem szeretnék megfosztani az élvezettől, aki még nem olvasta az Az-t, így hát óvakodok attól, hogy konkrét motívumokról regéljek, rébuszokban beszélni pedig csak üres fecsegés lenne, tehát beszéljen maga helyett inkább a könyv: kellemes borzongást kívánok!

U.I.: hiányérzetem egyedül akkor támadt, amikor a nőiességének tudatára ébredő Beverly Marsh sajátos módszerrel pecsételi meg a hat fiúval való összetartozását, s kiderül, hogy én nem vagyok közöttük…

1 hozzászólás
Angele>!
Stephen King: Az

Na, én is olvastam az AZ – t, kétszer is. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Nekem nem tűnt túlírtnak. Fogalmam sincs tizenpár évesen hogyan tudtam elviselni a vastagságát, talán már akkor se voltam teljesen normális.

5 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Stephen King: Az

„Elhagyjuk Derryt, és ha ez egy regény lenne, akkor ez valahol az utolsó hat oldal tájára kerülne; lassan visszateheted a könyvet a polcra és elfeledkezhetsz róla!”
Mégis nehéz lesz megválni Derrytől, hiszen (most) két hétig az életem része volt; valójában persze mindig is az volt, legalábbis huszonöt éve mindenképp, többet éltem vele, mint nélküle.
Minden King-rajongónak megvan a maga kedvence, kinek a Végítélet, kinek a Setét Torony, nekem Az. Mert mindegyik egyezik abban, hogy monumentális horderejű, zseniálisan felépített klasszikus egy született mesélő tollából.
Az nagyon hosszú, mert King egyik szálból szövi a másikat, elindulunk egy történetből, aztán hirtelen egy másikban találjuk magunkat, hogy aztán mindenféle girbegurba úton keresztül visszacsöppenjünk az eredetibe. De hát kit érdekel, mikor annyira érdekes és izgalmas az összes!
A gyermekkor vége, lehetne ez is a címe, ha egy másik zseni nem stoppolta volna le magának. Mert bármennyi szörny és vér és gyilkosság történik ebben a könyvben, a lényeg ez: hét kiskamasz felnőtté válása. És érdekes (nem, nem is érdekes, teljesen természetes), hogy az összes általam olvasott vélemény, kritika, esszé, mittoménmi egyezik abban, hogy írójának jobban tetszett a gyerekekről szóló rész, mint a felnőttekről. Nekem is, hiszen mindnyájan vágyunk vissza azokba az évekbe, amikor önfeledten élvezhettük a nyarat, ami egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak röpke két és fél hónap az egész, az istenit neki, hiszen az felnőttkorban két szempillantás! Visszavágyunk, még akkor is, ha a csatornában leselkedik ránk a Gonosz, ha Henry Bowers-ek vesznek körbe minket, akkor is, mert gyereknek lenni jó.
Nehéz lesz elszakadni Derrytől, talán sose fog sikerülni, de nem bánom, mert a lelkünk mélyén mind ott lebegünk együtt.

8 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Stephen King: Az

Stephen King: Az című könyve, elemi erővel hat az olvasóra. Igazi mestermunka, amelyben – mint, ahogy sok más munkájában is –, több esetben az olvasóra hagyja, hogy mit gondoljunk az adott szereplőiről, a történet mondanivalójáról. A könyv hosszúsága mindenképpen kellett ahhoz, hogy megértsük azokat a lelki vívódásokat, amellyel felruházta a történetben megjelenő hőseit, vagy éppen a gonoszt. Nemhiába, ez a kedvenc kötete sok embernek Kingtől. Minden benne van, ami őt jellemzi és pontosan ezért képtelenség visszaadni filmben, vagy akár sorozatban a gondolatait. Sokan egyetértenének velem, ha azt írom, a horrormester karrierjének, legnívósabb és leggrandiózusabb áttekintése az AZ. Bár benne van a sajátos, eleinte nehezen induló történetépítés, amivel sokan nincsenek kibékülve, azonban, mint ahogy már említettem, ezek a kitekintések az ő sajátosságai, az ő védjegye.
(Zsófi)
Folytatás:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/9999/12/31/stephen_ki…

makitra P>!
Stephen King: Az

Mostanában egyre jobban kedvelem a horrort. Mármint sosem bírtam a horrort, most sem, mert halálra tudok rémülni és sikongatni, mondjuk filmnézés közben, olvasással kombinálva pedig rémálmokat tud okozni. Viszont tetszik benne, hogy olyan dolgokról beszél néhol szimbolikusan, néhol nagyon is könnyen érthetően, amikről a hétköznapokban sokszor nem szeretünk tudomást venni. Mert ijesztő, mert fájdalmas, mert nagyobb és érthetetlenebb, mint mi. Stephen King pedig ennek nagymestere.

Az Az is pontosan ilyen dolgokról szól, a gyermekkor rémisztő oldaláról, a családról, annak széteséséről, a megfoghatatlan gonoszságról, a közönyről, a barátság misztériumáról. És persze a felnőtté válásról, aminek hátulütőit, nehézségeit találtam a legerősebb szimbólumnak a regényben. A gyerekkorban elszenvedett és fel nem dolgozott traumák hatása dolgozik végig, mintha Az sem lenne más, mint a fájdalom, a meg nem értett dolgok, hazugságok megtestesítője. Csak az ő legyőzésével, vagy átvitt értelemben a felnővés által élhetnék a regény szereplői azt az életet, amit igazán szeretnének. De ez együtt jár a felejtéssel, hiszen amit megtanulunk, az sokszor úgy épül belénk, hogy az eredeti eseményre már nem is emlékszünk. Szájbarágósnak tűnik, és néhol az is, mégis erős motívum.
A másik emlékezetes eleme pedig maga a barátság ábrázolása, néha már-már spirituális síkon, ami jól rezonál a regény metafizikai vonásaival spoiler. A Vesztesek Klubja fantasztikus megoldás, remek karakterekkel, még akkor is, ha nem is kap mindenki nagy súlyt a könyvben. King remekül kapta el a gyermeki lét nagyszerűségét, a félelmek között rejtőző rettenthetetlenséget, tisztaságot, és hogy mit jelent ezzel szemben a felnőtté válás, az illúziók és hit elvesztése.

Ezek mögött ott vannak King egyéb témái, a kisvárosi lét, a vidéki Amerika, a takaros ajtók mögötti rettenet, és építi tovább saját univerzumát Shawshank börtönével vagy épp A ragyogás egyik szereplőjével. Nagyívű munka, igazi nagyregény, és valami esszenciálisan King. Nem csak témákban, de hangulatban, stílusban is. Ráérősen, lassan mesél, a hangulatépítés oltárán valamelyest feláldozza a cselekményt, viszont cserébe könnyen a gyerekkorba repíti az olvasóját. Megértem azt is, hogy ez valakinek vérszegény, mert néhol valóban unalmasnak, túlírtnak tűnik, de nekem működött. Az elbeszélői hang megválasztása néha zavarónak hatott, mivel a fejezetek sokszor egy karakter emlékeinek tűntek, mégis a mindentudó mesélő adta elő olyan gondolatokkal, amiket a szereplő nem tudhatott. Először nem értettem egyet azzal a megoldásával sem, hogy az 1958-as és 1985-ös eseményeket párhuzamosan és nem egymás után mutatja be, viszont olvasva kijött a lényeg, sikerült megmutatnia a két eseménysorok közötti párhuzamokat úgy, hogy ezáltal még több feszültséget adott a leírtaknak. És ezek a megoldásokat sokat tettek azért, hogy az ijesztő események valóban félelmetesek legyenek, mert lassan épült fel bennem azok az érzések, amik megágyaztak az Az által felvillantott képeknek, elkövetett tetteknek.

Hosszú, de remek horror, jó képekkel, igazi rémülettel, amihez nem kell a mozik kipingált arcú bohóca (de ártani nem árt neki).

>!
Európa, Budapest, 2005
1398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777185 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit

Népszerű idézetek

Vali>!

Talán, gondolta, nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akikkel együtt akarsz lenni, akikkel együtt kell lenned; olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
mandarina>!

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.

5 hozzászólás
TribeBubu>!

Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, (…) akik házat építenek a szívedben.

2. kötet, 196. oldal, TIZENHATODIK FEJEZET — Eddie csúnya törése: 8 (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · Eddie Kaspbrak
3 hozzászólás
Citrompor >!

Könyvet választani nem tréfadolog; alapos meggondolást igényel.

244. oldal (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
vilmos>!

(…) viharban minden kikötőnek örül az ember.

Sansa I>!

(…) amire egyszer fény derült, azt már nem lehet visszatemetni…Vannak lezárt szobák is – de kulcs, az mindig kerül.

4 hozzászólás
wolfsteps>!

Legjobban magunknak tudunk hazudni.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Blissenobiarella>!

– Apám azt mondta, hogy a Jóisten legjobban a köveket szereti az ő teremtett világában, meg a legyeket, a gyomnövényeket és a szegény embereket, azért csinált belőlük olyan rengeteget.

Egy az eltűntek közül: mese 1958 nyaráról

Kapcsolódó szócikkek: Mike Hanlon
alexxy>!

Könyvet választani nem tréfadolog; alapos meggondolást igényel. A felnőtt annyit kölcsönözhet, amennyit csak akar, de a gyerek egyszerre csak hármat vihet el; és ha otthon kiderül, hogy valami dögunalmat szúrt ki, már késő.

Lunemorte P>!

A könyvtár szakon egy tudós professzor egyszer azt magyarázta nekünk: – Ha lábjegyzettel találkoznak, tapossanak a fejére, és öljék meg, mielőtt tovább szaporodna.

201. oldal, I. kötet (Európa, 2008)

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Straub: Lebegő sárkány I-II.
Dennis Lehane: Viharsziget
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Thomas Harris: A vörös sárkány
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ania Ahlborn: Vértestvérek