Atlantisz ​gyermekei 244 csillagozás

Stephen King: Atlantisz gyermekei Stephen King: Atlantisz gyermekei

Barátság, ​szerelem, édes, visszahozhatatlan ifjúság, vér, Vietnam: az utolsó romantikus nemzedék regénye Atlantisz, az elsüllyedt város erről szólt az ezerkilencszázhatvanas évek végén Donovan híres dala. Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államok véres háborúját vívta Vietnamban, amely máig ható, kiheverhetetlen traumát okozott az amerikaiaknak. Ez volt a rock and roll, a hippimozgalom, a forradalmi eszmék, Marcuse és Che Guevara, Woodstock, az LSD, a szelíd motorosok, Malcolm X, a Fekete Párducok, a diáklázadások Amerikája, egy új kultúra születése és kiteljesedése. 1960. A tizenegy éves, félárva Bobby Garfield és hasonló korú barátai, Carol Gerber és Sully-John kisvárosi gyerekek. Életük a szokásos mederben csordogál: iskola, nyári tábor, baseball, mozi, fagylaltozás, vidámpark, apróbb stiklik, családi problémák, gyerekszerelmek. 1966. A Maine Egyetemen megkezdődik a tanév. A gólyák egyike Pete Riley, akinek számos társához hasonlóan legfőbb tantárgya a hearts nevű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Európa, Budapest, 2012
696 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630793391 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2000
626 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630768348 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

Bobby Garfield · Carol Gerber · Liz Garfield · Nate Hoppenstand · Pete Riley · Rionda Hewson · Sully-John Sullivan · Ted Brautigan · William Shearman

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Maine · Harwich, Connecticut, USA · Maine Egyetem


Kedvencelte 44

Most olvassa 14

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 150

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Jó egy igazi, érett King regényt olvasni. Tud valamit ez az ipse. Nekem alapvető jellemzőnek tűnik, hogy minden gondolatcsokor, minden bekezdés érdekes, új tartalmat hordoz, s ezzel megfogja az olvasót. Az Atlantisz gyermekei nekem sokatmondó cím, hisz egy eltűnt régi kor utódai vagyunk valamennyien. Nekem a borzalmas vietnami háború – „A csendes amerikain”- túl – nemcsak a milliós kelet-ázsiai áldozatot jelentette, és az örömet, hogy a viet-kong újabb amerikai gépet lőtt le, de azt is, hogy a Johnson elnök által kiterebélyesített konfliktusban félszázezer amerikai is elpusztult, s továbbgondolva azt is, hogy egy újabb felelőtlen amerikai elnök miatt a harmadik évezredi járványban ma már háromszor annyi amerikai ember elpusztult, mint a vietnami háborúban.. Több, időben egymást követő, összefüggő történet, kis misztika – engem igazán Bobby és Ted sorsa varázsolt el.

Dawnofmyth P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Nekem az első történet tetszett a legjobban, és nagyon sajnáltam, hogy csak az utolsóban tűnik fel újra Bobby. Ő nagyon aranyos volt. Tetszett, hogy a Setét toronyhoz is kapcsolódik, mégha egészen kis részben is (ideje volna már folytatnom sorozatot :) ) A többi történet nem olyan magával ragadó, valahogy nem csigázott fel annyira, mint az első. Mégis talán a második volt még jól összerakva. Tetszett, hogy a különböző történetekben találkozunk néhány szereplővel az elsőből, így vannak összekötve a történetek.

dagikám>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Négy történetet olvashattunk,majd az ötödikben egy visszaemlékezést. Nekem az első kettő valahogy jobban tetszett,összeszedettebb volt mint az utolsó kettő. Kíváncsi lettem volna mi történt Teddel,de sajnos nem került sor rá. A megszokott véres jelenetek most hiányoztak King művéből,de így is meg volt a színvonala.

>!
Európa, Budapest, 2012
696 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630793391 · Fordította: Bihari György
cintiatekla P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

A 2020-as nyaram egyik abszolút kedvence volt ez a kötet. Az első novella a „leg”, viszont a többit is nagyon élveztem. King, nyár, az a tipikus elégedettség-érzés, ráadásul a vietnámi háború körül (is) játszódik, amivel kapcsolatban még nem olvastam túl sokat.

No és az első novella azért is ütött, mert egy nagyon erős Torony-utalás is van benne, ezzel azonnal megvett kilóra a kötet.

KingucK P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Kicsit vártam az értékelés megírásával, ne kezdeti lendületből írjam.
Az első történet magasan vitte a szintet, benne volt minden amit Kingnél már megszoktam: gyerekkor, barátok, valami természetfeletti, egy kis torony (bár még a sorozatot nem olvastam el az elsőn kívül, de ezek után nagyon érik a helyzet), nem túl szimpatikus szülő és egy koraérett könyvmoly gyerek :)
Nagyon szerettem olvasni, néhány részénél kicsit nehezebb volt (a feszült hangulata miatt).
A többi történet nem volt olyan erős, de mindegyiket áthatotta a kingi mesélés hangulata.

Ibanez P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

A négy csillag voltaképpen az első történetnek szól. A többi amolyan „mellékanyag” volt a könyvben, egyik sem fogott meg igazán, sem stílusát, sem nyelvezetét, sem történetét tekintve (a Vak Willie-ben lehetett volna nagyobb lehetőség, de valahogy félresiklott az is).

Bobby története viszont fantasztikus. Igazi King-hangulat, feláll a szőr az ember karján az olvasás közben, ráadásul már a könnyen megutálható anyja megadja az alaphangulatot, de az igazi ütős az lesz, amikor Ted és különös félelme belép a képbe… Amikor az első jelek megjelennek és Bobby még mindig ült a fenekén, én már ordítottam a lapok közééé, hogy ne máááár, megígérted, ne legyél már kisfiú, szólj már neki! :-D Szuper történet, utalással a Setét Toronyra (sürgősen tovább kell olvasnom a sorozatot), nagyon sajnáltam, hogy Bobby később „kiszállt” a történetből és csak a végén, öregként találkozunk vele újra.

Összességében nem bántam meg a többi történetet se, mindegyik lekötött valamelyik szinten, de valószínűleg hamar felejtősek lesznek, de ami Bobbyval, Teddel és Carol-ral történt, az biztos bennem marad :-D

Youditta>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

A könyv négy részre van osztva, de a négy történet kapcsolódik egymáshoz, hisz felbukkan egy-egy szereplő a korábbi történetből illetve az utolsó történetben felbukkan mindegyikük. Az idősáv elég széles, hiszen 1960-ban kezdődnek az események és 1999-ben zárul.

Stephen King elég sok mindent sűrít bele ebbe a négy történetbe. Kezdi a gyermekkorral, a gyermekkori barátsággal, amiben annyira imádtam a kis Bobbyt, hogy jaj. Aztán erős váltás következik a főiskolás korszakról, ahol már nincs Bobby, viszont van Pete Riley, aki ugyanúgy belekeveredik a 60-as évek második felében zajló végtelen kártyapartikba. Van itt minden jóság és kórság: hippik, éjszakai mulatság, békemozgalom, diáklázadások, Vietnám, alkohol.
A harmadik történetben eltűnik Pete és minden kártyaparti, jön helyette Vak Willie, aki Vietnámot megjárt veterán és az ő szomorú története, hogy hogy is próbál túlélni és megbocsátást nyerni tetteiért. Az utolsó részben felbukkan újra a régi szereplőgárda a gyermekkori első történetből, és meglátjuk, hogy mennyire is átalakult mindegyikük sorsa, mint amit az ember gondolt a könyv első lapjait olvasva. Három jóbarát Bobby, Carol és Sully-John sok mindent megélt emberek lettek, akik nem igazán tudnak feledni, mert a múlt mindegyiküket kísérti.

Mindegyik történet nagyon érdekesen és jól indult, de valahogy az összesnél a végére elveszítettem az érdeklődést és kicsit untatott S.K, pedig pont akkor kellene nagy feszültségnek lejátszódnia. Bennem is lejátszódott, de azért, hogy már megint mi a büdös fenének kell egy jó történetet ennyire túlírni? Tudom, hogy Kingre ez jellemző, de itt nagyon zavart, mert elég sokat rontott a szájízemen, mire a végére értem. Pedig ez egy értékes és jó King írás, szerintem.

6 hozzászólás
Vackor6 P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Az első történet piszkosul etette magát, nagyon rendben és egyben volt az egész hangulata. Ugyanazt éreztem, mint Murakami olvasásakor, hogy pillanatok alatt be tudok kapcsolódni a történetbe, és magával ránt az írás valami igen jóérzés felé. Mint mikor egy láthatatlan, eltéphetetlen szál kapcsolódik írás és lélek között. Zseniális volt.
A könyv szerkezete és a történetek keretbe foglalása is nagyon tetszett.
Viszont a benső történetekkel egyáltalán nem találkoztunk, nehezen váltottam át az elsőről. Sokszor teljesen érdektelenné vált a történés. Ezt nagyon sajnálom.

Röfipingvin P>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

Ezekben a különálló, ám mégis összetartozó történetekben megvan majdnem minden, amiért a Mestert szeretni lehet. Elkezdhetném sorolni ezeket a dolgokat, de akkor napestig itt ülhetnék, meg Te is, aki olvasod esetleg ezeket a sorokat.
Elégedj meg annyival, hogy akár olvastál már Kingtől, akár nem, akár érdekel Amerika és a vietnámi háború, na meg a ’60-as évek, akár nem, egyszer keríts sort erre a könyvre. Lehet, hogy nem fogsz érteni mindent, lehet, hogy nem kerülsz tisztába a hearts játék szabályaival és persze a ka* sem lesz teljesen érthető, de mégis fog adni valamit. Aztán az már a Te dolgod, hogy mit kezdesz vele.

*nagyon szerettem ezt a kis Setét Tornyos összefűzést, tudjátok: intertextualitás rulez!

sskkaa I>!
Stephen King: Atlantisz gyermekei

♥+☮= Információ
Az „Alacsony emberek sárga kabátban” valószínűleg a legjobb írása a Kingnek. Anno, amikor a Talizmánt olvastam, nagyon szimpatikus volt a még gyerek Jack Sawyer, így nem véletlen, hogy a hasonlóan elcseszett gyerekkort megélt Bobby Garfield története is teljesen beszippantott. Bár a teljes könyv azért sokkal többről szól, mint a barátságról, így újraolvasás után mégis úgy érzem, hogy az utolsó 3 történet a könyvben inkább valami töltelék csupán: mintha kellene egy rohadt keret, hogy csak az oldalszám növekedjen. Pedig az Atlantisz gyermekei bizonyos szintig nagyon jó írás a vietnámi háborúról, és Carol Gerberről, na meg Carol Gerberről, és persze Carol Gerberről. Merthogy az „Alacsony emberek sárga kabátban” után eléggé más irányba megy el az egész történet. Viszont a második írás nagyon is elgondolkodtató, van abban valami most is aktuális, ahogy a jó dolgokért való lázadás szépen átesik annak a bizonyos lónak a másik oldalára, és mintha önmaga paródiájaként válna valami iszonyatosan szarrá. Carol Gerber meg leginkább a történet középpontja, a fő kapocs a történetek közt, és akkor még ott van a fránya vietnámi háború az összes szörnyűségével, meg a mamaszannal. Összességében véve nagyon király könyv, a csillagozás mégis az „Alacsony emberek sárga kabátban” írásnak jár. Legközelebb inkább Chesterfieldet veszek.


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

„Aki nem tanul a múltból, köteles lesz megismételni.”

597. oldal

10 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Vannak más könyvek is, nagyszerű írások, amelyeknek viszont a története nem valami jó. Olvass néha pusztán a történet kedvéért. Ne legyél olyan könyvsznob, aki sohase tenne ilyet, Néha a szavakért olvass, a nyelvért. Ne légy biztonsági játékos, aki sohase tenne ilyet. De ha rátalálsz egy olyan könyvre, amelynek a története is jó, és a szavai is jók, akkor az valóságos kincs.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
1 hozzászólás
Futtetenne I>!

– A jó könyvek nem egyszerre tárják föl a titkaikat.

53. oldal

Futtetenne I>!

A született jópofával az a baj, hogy tíz eset közül kilencben azelőtt cselekszik, hogy az agya egyes sebességbe kapcsolhatna.

341. oldal

3 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Állj neki úgy a könyvnek, mintha felfedező lennél. Térkép nélkül menjél. Fedezd föl, és magad készíts térképet.
– De mi van, ha nem tetszik?
Ted vállat vont. – Akkor nem olvasod végig. Egy könyv olyan, mint egy szivattyú. Nem működik, amíg nem teszel bele valamit. A saját verejtékeddel pumpálod, saját erőddel nyomod a karját. Azért teszed, mert arra számítasz, hogy előbb-utóbb többet ad vissza, mint amennyit befektettél. Megértetted?
Bobby bólintott.

40. oldal

Futtetenne I>!

(ahogy egy Wavy Gravy nevű hippi mondta: "Ha túl sok mindenre emlékszel a hatvanas évekből, akkor nem voltál ott")

456. oldal

Futtetenne I>!

Az emberek olyanok, mint a gyémánt, Bobby. Sok oldaluk van.

164. oldal

Futtetenne I>!

HA MEGHALOK, EGYENESEN A MENNYBE JUTOK, MERT MÁR LESZOLGÁLTAM AZ IDŐMET A POKOLBAN.

531-532. oldal

Futtetenne I>!

Az idő túl rövid ahhoz, hogy pocsékolják, ez a fontos.

477. oldal

Futtetenne I>!

Ha úgy viselkedsz, mint egy seggfej, úgy is kezelnek. A tökéletes ékesszólás, úgy vélem, csaknem mindig néma.

341. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Palahniuk: Kísértettek
Edgar Allan Poe: Az aranybogár
Mary Janice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó
Arthur Conan Doyle: A sötét arc ura és a tenger alatti elveszett világ
Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek
Kalandos históriák
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Michael Crichton: Jurassic Park