Aki ​kapja, marja (Bill Hodges 2.) 309 csillagozás

Stephen King: Aki kapja, marja Stephen King: Aki kapja, marja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Mr. ​Mercedes-ben bemutatkozó hősök eklektikus hármasának főszereplésével itt a mesteri, lélegzetelállító folytatás egy olvasóról, aki túlzásba viszi a rögeszmés rajongást egy emberkerülő íróért.
„Ébresztő, géniusz!” – így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény.
Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2019
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041053 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797245 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
400 oldal · ISBN: 9789634053040 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 70

Szereplők népszerűség szerint

Holly Gibney · Bill Hodges · Morris Bellamy · Andy Halliday · Barbara Robinson · Curtis Rogers · Freddy Dow · Howie Ricker · John Rothstein · Linda Saubers · Peter Saubers · Tina Saubers · Todd Paine · Tom Saubers

Helyszínek népszerűség szerint

City Center · New York állam, USA · New Hampshire, USA · Waynesville állami börtön


Kedvencelte 18

Most olvassa 14

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 123


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Stephen King: Aki kapja, marja

Talán ez a rész egy icipicit lassab volt a Mr. Mercedesnél, de nekem így is tetszett. Ez az írós-kéziratos téma is nagyon jól kidolgozott volt, csakúgy mint maga a cselekmény. Morris Bellamy egy A kategóriás őrült volt, aki gondoskodott a történet véres és kegyetlen részleteiről is.
A befejezés pedig….áááá nagyon bravúros volt, ahogy felsejlett egy kis misztikusság, mesterien elő lett készítve a kövekező rész, alig várom, hogy olvashassam! :)
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/03/stephen-king-aki-k…

4 hozzászólás
>!
Citrompor
Stephen King: Aki kapja, marja

Két éve olvastam a Bill Hodges trilógia első részét. Nem volt rossz, de annyira nem is nyűgözött le, hogy azonnal kézbe vegyem a folytatást, amikor az megjelenik. Múlt héten véletlenül, amikor nem működött a könyvtári adatbázis, nem tudtam listával készülni a könyvtárba, akkor nézelődtem céltalanul a polcok előtt, és megakadt a szemem a második részen. Én is kaptam és martam is magammal gyorsan ezt a történetet, és milyen jól tettem, ugyanis a könyv letehetetlennek bizonyult.

King szerintem különösen brillírozik akkor, ha a történetben az írásról magáról, az íróról és arról a szenvedélyről ír, amely az alkotót és az olvasót is az irodalmi alkotáshoz köti (pl. Tortúra). Élvezet volt olvasni, és csomó érdekességet elejtett az amerikai irodalomról is, amiről nekem nem volt tudomásom. A történet nagyon pörgött az elején, körömrágósan izgalmas volt, King csak úgy keverte és kavarta a szálakat, az idősíkokat, még úgy is tűkön ültem, hogy egyértelműen közös pontba vezetett minden. Kitaláltam, mi következhet, de nem untam, nagyon jó volt. Aztán a „Farkas” megjelenésénél már kicsit untatott, leült a történet, és azt sem igazán tudtam hova tenni, hogy miért is keveredett ez a sztori a Brady Hartfield kerettörténet kellős közepébe, laza szálakkal kapcsolódva az első kötet eseményeihez. Kicsit töltelék, kicsit furcsa, hogy nem önálló kötet, de azért mégis jó és élvezetes volt.

A fordítással kapcsolatban két dolog szúrta a szememet, az egyik:
spoiler. Hát igen, ez így megy. Ez Vonnegut, nem Rothstein, gondolja, és elneveti magát.” (254. oldal) – Ha King külön nem írja, akkor is eszembe jut Vonnegut, de pontosan inkább: „Így megy ez.” (Ez egy ikonikus mondat!)
A másik pedig egy Hemingway novella, amit „Gyilkosok” néven emlegetnek (291. oldal), de magyar fordításban „Bérgyilkosok” címmel jelent meg (nem úgy, mint a belőle készült film, ami Gyilkosok címen). Lehet, hogy én vagyok túl szigorú, de ezek kicsit zavartak engem.

spoiler

18 hozzászólás
>!
ggizi P
Stephen King: Aki kapja, marja

King hozta a (mostanság) szokásos formáját: szép ráérősen, nyugdíjas stílben meséli a történéseket, amit aztán a végén úgy felpörget, hogy szinte szikráznak a lapok a feszültségtől. És ezt imádom benne, hogy ezt a nyugis vonalat is olyan módon képes ábrázolni, ami egy percig nem unalmas számomra. A pörgős rész meg pláne nem, de hát ez egyértelmű. Nagyon tetszett az alaptörténet és az a fanatikus rajongás, ami a Gold-regényeket körbevette, a szép lassú építkezés, majd az a mozgalmas, pár napba sűrített lezárás, a karakterábrázolásai és az a sajátos hangulat, amit képes létrehozni. Engem most is eltalált vele.

>!
Kkatja P
Stephen King: Aki kapja, marja

Nem volt rossz, inkább csak a Mr. Mercedeshez mérten éreztem egy picivel langyosabbnak, pedig itt is nagyon jó kidolgozottak és felépítettek voltak a szereplők, együtt álmélkodtam spoiler, éreztem és drukkoltam Pete-nek a rosszfiúkkal szemben, nagyon jó kis gonosz karakter volt pirosszájú farkas Morris is, a maga 1szerzőmániákus* módján, spoiler talán csak Mr. Hodges volt kicsit alapjáratra állítva spoiler, róla többet is hallottam volna, de ha nem akarok tovább szőrözni, akkor elmondhatom, hogy továbbra is nagyon élveztem a történetet, a feszültségfaktor a csúcson járt és nem unatkoztam egy oldalt sem. Jöhet a folytatás, Mr. King! :)
Kérek karira egy Moleskine spoiler noteszt (ha üres, az sem baj! ;)

*alias John Rothstein (akit King John Updike, Philip Roth és JD Salinger összegyúrásából alkotott meg) és megírt karaktere Jimmy Gold történetei köré kerekedik ki a történet.

>!
Európa, Budapest, 2015
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797245 · Fordította: Bihari György
1 hozzászólás
>!
KingucK
Stephen King: Aki kapja, marja

Lehet, hogy homályosodnak az emlékeim a Mr. Mercedes-t illetően (lassan 2 éve olvastam), de most a friss élmény hatására azt mondom, hogy jobban tetszett, mint az első rész. Az szinte biztos, hogy a harmadik részre nem várok ennyit.  Különösen azért, mert a sorozat 2. évadára is kíváncsi vagyok és azt a tanácsot kaptam (köszi @Gabriella_Szaszkó), hogy csak a harmadik rész után nézzem meg. Ez jó motiváció! ;)
Az eleje kicsit szokatlan volt, hogy teljesen más szereplők jelennek meg és Hodges nagyjából ez egy harmadáig nem kerül elő. Viszont onnantól kezdve begyorsulnak az események és a szálak összefutnak. A már ismert karaktereket ebben a részben is imádtam, nagyon jól összeállt ez a kis furcsa heterogén csapat és a Vidám Suhi is előkerült. Az újak is nagyon jól kidolgozottak szokásához híven kellő módon elővezette a háttértörténetüket és pszichés állapotukat. Az egy plusz a könyvnek, hogy mániákus könyvmolyokról szól (nyilván én nem vagyok ilyen *-*), van rá esély, hogy ezért volt rám ilyen nagy hatással.
A végen nagyon gyorsan pörögtek az események, spoiler ilyenkor már letehetetlen a könyv. A legvégén a cliffhanger… (kár hogy most más King van soron, az Agykontrollnak még várnia kell)
Ajánlom mindenkinek! (16 éven felül – elég sok a felnőtt tartalom)

>!
Ibanez MP
Stephen King: Aki kapja, marja

Nagggyon jó, ilyennek kell lennie kérem szépen egy jó kriminek. Furcsa módon Hodges szinte alig lesz jelen a könyvben, sőt, a feléig fel sem bukkan, már szinte el is felejtettem, de igazából annyira jó az egész történet, hogy nem is hiányzott :-D Tetszik a két időben játszódó, apránként összefonódó és végül összekapcsolódó cselekmény, nagyon izgalmas, persze vannak dolgok, amelyek kitalálhatók spoiler. Nagyon tetszett, hogy egy nem mindennapi krimi vonalat kapunk, a mániákus könyvrajongó figurájáról ugye a Tortúra juthat az eszünkbe, de kiegészítve a börtönélettel és a hájas könyvárus szerepével igazi csemege. Pete ráadásul egy meglehetősen okos, bátor kis fickó, úgyhogy gyorsan a szívünkhöz nő. A könyvben ráadásul rengeteg humor is van (ellensúlyozva a szomorúbb-véresebb részeket)… „Na, itt vagyunk, ragyogunk. Vidáman, mint galamb a búzában.”

A legjobban egyébként a történetben az tetszett, hogy mennyi ingadozó érzésekkel követhettem Morris sorsát (remélem, más is így volt vele)… Gyűlöljük az erőszakért, de a börtönben történtek közben már sajnáljuk és – én legalábbis – már annak szurkolunk, hogy jusson már ki és darabolja fel azt a nőcit :-D komolyan :-D Aztán megint ellenszenves lesz, de amikor megtalálja a ládát, akkor megint sajnálatra méltó… „Morris piszkos tenyerébe temeti – valaha fiatal, most mélyen barázdált – arcát, és sírni kezd a holdfényben.” … „Úgy sodródott el tőle minden, amit az elmúlt harminchat évben átélt, akár egy ár hajtotta kunyhó.” King képes volt úgy megalkotni ezt a „szörnyeteget”, hogy az olvasó szurkoljon neki, sajnálja és átérezze, hogy mégis mit élt át (és hogy vajon tényleg megérdemelte-e…). Nem antihős, nem is olyan, mint Carrie, mégis szánalomra méltó és tetteinek egy része érthető (és szinte elfogadható).

Le a kalappal a mester előtt!

>!
ƨɔɴом P
Stephen King: Aki kapja, marja

Basszus… mi a jo ***** volt ez a veg?! Meg azota is keresem magam, pedig nem most fejeztem be… Az egesz konyv teljesen mas volt, mint a Mr. Mercedes, eloszor nem is tudtam, hogy hogyan fog ez az egesz osszekapcsolodni, de a fene se tudja, bennem maradt hianyerzet a kapoccsal kapcsolatban. Vegig Brady-t vartam, valahogy az elozo konyvben is „szerettem” rola olvasni, hihetetlenul jol megirt karakternek tartom, csak itt es most a szerepleset kevesnek. Bar teny, hogy a vegen odatette magat. Es amit ott Bill muvelt! Apam… komolyan el kellett meg ketszer olvasnom, fenomenalis volt! Es talan ezzel vett meg maganak vegleg, hogy jobban ertekeljem mint az elso konyvet.

>!
bonnie9 +SP
Stephen King: Aki kapja, marja

Hodges bácsi kalandjai még mindig olvastatják magukat. Ugyan nem rágtam véresre a körmöm, de azért megvan benne a figyelemfenntartó izgalom. Az olyan fejezeteket (is), ahol egyszerre történik 2-3-4 esemény például piszok jól írta meg – kíváncsian várom ezek után a leendő filmes vágóképeket.
Jó volt, hogy néhány személlyel és apró szállal visszacsatoltunk az első részhez, de azt úgy, hogy ez akár önmagában is olvasható, miközben azért mégis gombolyodik tovább a maga útján az a néhány fonalka. Szóval King még mindig nagyon ért az íráshoz ebben a tőle kissé szokatlan műfajban is. Azt meg különösen szeretem, amikor az írásról és az irodalom iránti rajongásról ír.
Az egyik fél csillag levonás azért, mert jobb lett volna kicsit rövidebb körmökkel letenni a könyvet, a másik fél (ami kitenne egy egészet is és nem King hibája) pedig a fordításnak szól. Egyfelől rettenetesen zavartak a mondatidegen szavak (pedig szép magyar nyelvünk annyi szinonimát használ, mégis a legtöbbször a legkevésbé odaillő szót sikerült kiválasztani), másfelől az irodalmi utalások fordításaitól vertem a fejem a falba. Érdekes, hogy a Zabhegyező például új címén (Rozsban a fogó) szerepelt, miközben drága Vonnegut bácsi ikonikus mondatára nem sikerült a fordítónak ráismerni (vagy legalább utánakeresni). Ez utóbbi az én (Vonnegut rajongó) szememben főbenjáró bűn.

>!
amanda888 P
Stephen King: Aki kapja, marja

Már vártam a folytatást, mert a Mr. Mercedes nagyon tetszett, igazi jó izgalmas krimi volt King-es módban. Ám most mérsékeltebb volt az izgalom, és cammogósra vette a történet felépítését is. Ezen mondjuk kevésbé csodálkozom. Az viszont már kezdett zavarni, hogy Bill-lel és Holly-val csak a könyv felénél találkoztam össze. Kicsit hosszú volt a felvezetés…
Morris figurájával kapcsolatban is azt éreztem, hogy King bácsi elővette „a gonosz szereplők repertoárját” és egy kicsit csippentett innen, egy kicsit onnan, és voilá, kész is egy gonosz karakter. Kicsit van Norman Daniels-ből, kicsit Brady-ből, meg egy jó adag rossz tapasztalat… A könyv vége az elejéhez képest meg szinte száguldozott, de összességében nem hozta azt a hatást, mint az első rész.

>!
Roszka
Stephen King: Aki kapja, marja

Hiába no, nekem mindig is Ő a MESTER!!
Kicsit döcögősen indul, de ha beindul semmi nem állítja meg.
Nem tudom, tudnék-e ilyen fanatikus rajongó lenni, megölni azt, akinek remek könyvet/könyveket köszönhetek… Kedves Mester, ezt megúszod!
A főhősünk igazi könyvmoly. Mégis megöli nagy kedvenc íróját, de még sem emiatt ítélik életfogytiglanra a fanatikus rajongót, ez ki sem derül, míg be nem vallja, de 36 évig a rabolt noteszek és a benne esetlegesen leírt történetek tartják életben. De, mire feltételesen szabadlábra helyezik, valaki megtalálja az írótól elrabolt noteszeket.
A vége olyan pörgős, nem lehet letenni!


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

    Az olvasók számára az élet egyik legmámorítóbb felfedezése, hogy ők olvasók – nem csupán képesek olvasni (Morris ezt már tudta), de szerelmesek is az olvasásba. Reménytelenül. Fülig. Sosem lehet elfelejteni azt a könyvet, amelynél ez először történik meg: annak a könyvnek minden oldala friss fölfedezés, olyan amely perzsel és lelkesít: Igen! Így van! Igen! Ezt én is így látom! És természetesen: Így gondolom! Éppen így ÉRZEM!

127. oldal

3 hozzászólás
>!
Citrompor

Az öregség nem picsogóknak való.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
mate55

Ha valaki azt ígéri, hogy őszinte lesz, a legtöbb esetben arra készül, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.

14. oldal

>!
anglee

(…) a vélemény olyan mint a segglyuk: mindenkinek van egy.

94. oldal

>!
mate55

Nos, normális körülmények között……a férfiak ütnek, a nők karmolnak.

84. oldal

>!
anglee

Kutyából nem lesz szalonna, ez is egy másik régi mondás: aki sznob seggfej volt, az sznob seggfej marad.

158. oldal

>!
mate55

Nem volt éppen egy tetőlakosztály, de legalább könyveket tarthatott. A könyvek jelentették a menekülést. A könyvek voltak a szabadság.

140. oldal

>!
mate55

Éhes. Jó dolog éhesnek lenni. Az éhség az egészség jele.

150. oldal

>!
Nasha

Senki sem olyan vak, mint az, aki nem akar látni.


A sorozat következő kötete

Bill Hodges sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Paula Hawkins: A lány a vonaton
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Chris Carter: Vadász
Kondor Vilmos: Budapest noir
Blake Crouch: Wayward Pines
Anne Frasier: A testolvasó
Marcus Sakey: Briliánsok
Réti László: Kaméleon
Helena Silence: Ezüsthíd