Agykontroll (Bill Hodges 3.) 98 csillagozás

Stephen King: Agykontroll

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor egy sokszoros gyilkos ráébred, hogy a szellemnek hatalma van az anyag fölött.

Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru és társa, Holly Gibney egy öngyilkosság ügyében nyomoznak, amelyhez köze lehet Brady Hartsfieldnek, az ördögi Mercedeses Gyilkosnak.
Igaz, Brady öt évvel azelőtt, amikor többször is fejbe vágták a zsúfolt koncertcsarnokban, amelyet fel akart robbantani, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy azóta is kórházban van, csak üresen bambul, és az orvosok szerint reménye sincs a gyógyulásra. Ám a 217-es szobában, ahol az ártalmatlannak tartott gyilkos vegetál, egy titokzatos, gonosz erő ébred, amely hozzásegítheti Bradyt, hogy bosszút álljon ellenségein – sőt az egész városon….

A Mr. Mercedes és az Aki kapja, marja után itt a Bill Hodges-trilógia csattanós fináléja, amelyben a hősöknek immár egy természetfölötti képességgel rendelkező, sátáni alakkal kell megküzdeniük életre-halálra.

Eredeti mű: Stephen King: End of Watch

>!
Európa, Budapest, 2016
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055679 · Fordította: Dranka Anita

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 12

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Stephen King: Agykontroll

Az első dolog, ami az eszembe jut a Mr. Mercedes trilógiáról, az az, hogy ez egy „semmi extra, de mégis olyan jó” típusú sorozat.

Ez pedig ugye csakis Mr. Kingnek köszönhető, akinek fantasztikus stílusa van.

Na, hát egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, elismerem.

Az első része tök izgalmas volt, s a szívbaj jött rám, amikor az elvetemült gyilkos Odellt, az egyik főszereplő ír szetterét vette célpontba, sohasem bocsátottam volna meg Stephen Kingnek, ha végzett volna Odellel! :)

A könyv végkifejlete izgalmas volt, bár azért azt mindig sejthetjük, hogy mi lesz egy Mr. Mercedes kötet vége (pláne úgy, hogy tudjuk, ez a lezáró kötete). Én azért most egy kicsit bizonytalan voltam az ügyben, hogy az a valaki, akinek most meg kellett halnia, vajon tényleg teljesen egészében meghalt-e…

A történet lezárása pedig szép volt… olyan papírzsepis, Kinges módon, de szép volt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/03/stephen-king-agyko…

>!
gesztenye63 P
Stephen King: Agykontroll

Nem egyszerű feladat nekem King regényét értékelni. Először is, hogy jövök én ahhoz, hogy…? Másodsorban pedig, nincs mit értékelni rajta: hiszen szerkezetében, cselekményszövésében, a karakterábrázolásban, az írás technikájában, de még az alapötlet kiválasztásában is utolérhetetlen, zseniális – persze mindig az adott zsáner keretein belül. De egyedi stílusa, hatása az olvasóra és írótársaira, sőt az adott műfajra vitathatatlan.
Nem marad más hátra tehát, mint keresni a gyengébb – vagyis számomra komfortzónán kívül eső – pontokat. Lehet, hogy erőteljes elfogultságom okán, de ezen a téren is csak egyet találtam. :) Amennyire ismerem King munkásságát, (bár főhősei alkalmanként vissza-visszatérnek, igaz néha csak utalás szintjén más-más műveiben is) kizárólag A Setét Torony ciklusban vezeti hosszabb vándorútra a szereplőket, egy történet szálain. Tudtommal trilógiát (amely szándékoltan három önálló regényre bomlik) még soha nem írt. És a Bill Hodges trilógia zárásakor eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy maga az író sem tudja, hogyan is kéne elereszteni a hős(ök) kezét. Szerkezetileg kerek az egész, de számomra valahogy mégsem teljes a lezárás (nincs rá magyarázatom, csupán az érzés, ami sokáig motoszkál a gyanútlan olvasóban…)
A manipuláció nagy mestere (határozottan a szó pozitív értelmében!) ebben a regényében a szellemnek, mint önálló entitásnak az anyag fölött létezhető hatalmát járja körül. Sajátos eszközeivel egy démonikus gonosztevő elméjébe viszi pokoli utazásra az olvasót. S teszi mindezt tökéletes precizitással. A tőle megszokott profi módon.
Tőle szokatlanul, azonban mindezt becsomagolja a vezető karakterek magánéletébe szőtt érzelmi manipuláció bolyhos köntösébe. Egy másik szerző művének értékelése kapcsán @Oriente MolyTársam arra bíztatott, hogy néha hagyjam magam érzelmileg manipulálni a nagy manipulátor(ok) által, hiszen az akár, még jól is eshet.
De nem Kingnél, nem most, egy – szerintem meghatározó – trilógia lezárásában.
Csupán ezért merek, (és tudok!) egy fél pontot levonni.

Rendkívül fontosnak éreztem ugyanakkor a regény mögöttes tartalmát, amely (túl)fejlett, agyon-digitalizált (mondom „agyon”!), multi-kulti világunk egyik vezető és mindig megmagyarázhatatlan haláloka, az öngyilkosság (és legfőképp az ifjú korban, érzelmi-pszichikai okból megvalósuló önsorsrontás), mint jellemző kor(és kór-)tünet köré épült. Tiszteletreméltó, ahogy KIng – sok más karitatív tevékenységén túl – felvállalja ennek a problémának a „kibeszélését” is, hiszen az irodalom egyik „hollywoodi sztár”-ja törvényszerűen nagyobb hatást gyakorolhat az érintett, fogékony olvasótáborra, mint bármely más – mégoly magasröptű prózával, vagy lírával bíró – ismeretlen, vagy kevésbé népszerű szerző.

Csak egy idézet a műből, amely tömören, de velősen szól a témában:
A gondolat, ami rátör, túl bonyolult – túlságosan átszövi a harag és a szomorúság borzalmas elegye – ahhoz, hogy kifejezze. Az a lényege, hogy egyes emberek mennyire gondolkodás nélkül pazarolják el azt, amiért mások a lelküket is eladnák: egy egészséges, fájdalmat nem ismerő testet. És miért? Mert túl vakok, érzelmileg sérültek vagy magukba fordultak ahhoz, hogy meglássák a Föld sötét görbületén túl a következő napfelkeltét. Ami mindig eljön, ha az ember nem hagy fel a légzéssel.

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Stephen King: Agykontroll

Méltón izgi lezárása volt a sorozatnak, jó volt visszatérni Hodges világába spoiler, sikerült egy vérbeli krimisorozatot is összerittyentenie a rettegés mesterének. Itt is volt egy kis természetfeletti szál, spoiler amit megszokhattunk már tőle és a vége is elég borzongatósra sikeredett ahhoz, hogy élvezhetően Kinges maradjon.

Tetszett, hogy ekkora hangsúlyt helyez a fiatalkori öngyilkosságok megelőzésére, és felhívja a figyelmet, hogy milyen könnyen átmehet egy kezdeti depresszió vagy önsajnálat konkrét tettekbe spoiler, de nekünk is érdemes figyelünk a környezetünkben élők jelzéseire és segítséget kérni-nyújtani, amíg még nem késő. Túl sok szép dolog is van még ezen a világon, amiért érdemes folytatni, az ajándékba kapott életünket, minden felmerülő nehézség ellenére is!

Meglepődtem, mert tényleg létezik ez a Zappit konzol, még ha nem is pont abban a formában, mint a könyvben. https://en.wikipedia.org/wiki/ZAPiT_Games
de a száguldozó, hipnotizáló rózsaszín halacskák álmomban se jöjjenek elő, ahogy ez a borító sem. :)

>!
Európa, Budapest, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055679 · Fordította: Dranka Anita
>!
Timcsibaba77
Stephen King: Agykontroll

Több szempontból is érdekes a Bill Hodges sorozat befejező része. Záró akkordnak kellett volna éreznem, mégis kicsit összekavarodtam. Hátborzongató tipikus Stephen King történet. Érdekes húrokat feszeget az író, vajon létezik-e, van-e hatalma a szellemnek az anyag fölött?
Tele vagyunk mindenféle elektronikai kütyüvel, és észre se vesszük, hogy napunkból órák vesznek el ezen termékek nézegetésével, a rabjaivá válunk, alárendeltjei leszünk. Nos, ez a történet is erre épül.
A jól bevált recept, egy kegyetlen gyilkos, pontosabban a szelleme, jól kifundált ördögi terv.
Hozzávalók: Egy játékkonzol (ingyen és bérmentve, mintegy ajándékképp)
Egy virtuális akvárium
Egy játékprogram, HALASTÓ
spoilerHasználati utasítás: „Nézd a kijelzőt, és érints meg minél több rózsaszín halat, gyűjtsd a pontokat, értékes nyeremények várnak rád”
Eközben a felhasználó másodpercről másodpercre tudatának egyre mélyebb és mélyebb pontjára süllyed, míg teljesen elveszik,
és akkor jön a hipnotizőr, aki BEFÉRKŐZIK a hipnotizált agyába, átvéve a hatalmat az anyag fölött, tovább szedve áldozatait.
Sokszor azon kaptam magam, hogy én is teljesen a könyv hatása alá kerültem, annyira lenyűgözött ez a lassan kibontakozó thriller. Mintha a gravitációs törvénynek ellentmondva próbálnánk elkapni egy megborult vázát, ami tudjuk, hogy le fog esni, mégis igyekszünk elkapni, aztán lelassul az idő, és egy hangos sikollyal „nyugtázzuk” amit már úgyis tudtunk, hogy bizony nem tudunk semmit se tenni, úgyis apró darabokra fog széttörni a „sikeres” landolás után a kövön. Pont így tudnám jellemezni a könyvélményemet is, a legelején tudtam, sejtettem, ott volt szem előtt a gyilkos, az események, mégis végig olvastam oldalról-oldalra, hogyan fog ez végbe menni.
Egy valami már a horror szakaszba csengett egyértelműen, mégpedig az a sajátos történet kibontás.
A gyilkos „átöltöztetése” egy másik ember létébe, számomra is nehezen emészthető volt. De nem is kell hinni benne, pont ez a lényege az írónak, célba veszi a könyv olvasóját teljesen hétköznapinak induló történetével, leülteti, rabul ejti, majd megdöbbenti. Velem pont ez történt, de persze, aki nem kedveli a thriller krimi horror egyveleget, az az első hatvan oldal után utálkozva le fogja tenni.
Tetszettek az itt-ott trágár szereplői „benyögések”, „agyament gondolatok” . A sztori megint csak több szemszögből íródott, a szereplők gondolatvilága szerint, mely végül találkozik, és összecseng a különböző műfajok világában. (Thriller, krimi, horror)
Alig tudtam letenni ezt a könyvét is, bár valahogy az első rész talán jobban tetszett. Igaz, mindig egy sorozat első része, az indulás szokott érdekes lenni, aztán folytatásról folytatásra kicsit apad a sztory. amiben viszont zseniális az író, hogy mindig valahogy ezt a beállni látszó lelassulást, a csendet fel tudja gyorsítani, ad rá egy kis hangerőt, egyszóval újból lehengerli olvasóját.
Azért leszögezném, hogy véleményem szerint ez a becses „horror professzor” némiképp elfáradni látszik, érződik az írásaiban, szereplői itt-ott lelassulnak. De lehet ez a vontatottság kellett ahhoz, hogy a történet lángra kapjon, amikor elindulnak a viharos cselekménysorozatok.
Jó tanács, ha valaki leül Stephen Kinget olvasni, előtte érdemes kielégíteni Maslow-féle szükségleteit. Na, de viccet félre téve egész jó kis csattanós „maszlag” lett. Viszont a végét lezáratlannak éreztem, attól tartok, hogy lesz folytatás. Amit én már nem tudnék hova bonyolítani személy szerint, de Stephen King ért a cselekménybonyolításhoz.
Ahol elhagyja a fonal szálát, másik könyvébe zavartalanul felveszi, csomót köt rá, és vihart küld az olvasója feje fölé, hogy kinyithassa újra a „kék esernyőt”.

>!
ggizi P
Stephen King: Agykontroll

Imádom az ilyen fejben/agyban eldőlős történeteket. Függetlenül a realitásuk szintjétől, nagyon érdekessé tudják emelni az amúgy is izgalmas történéseket. Pláne, ha King tollából kapjuk mindezt, akinek nemcsak a stílusát imádom, hanem azt is ahogy a hétköznapi egyszerű embereket képes bemutatni. Hodges és Holly kettőse annyira szerethető, hogy szinte fáj búcsút vennünk tőlük a sorozat befejeztével.
A nyomozás maga nagyon izgalmas volt, ahogy Hodges-ék próbálták az észszerűség határain túl is megtalálni az összefüggéseket és versenyt futottak az idővel és a technikával – no meg a nyug. det. személyes démonjával is. Nagyon aktuális témákat feszeget spoiler, megfejelve egy kis misztikus háttérrel, amitől az egész csak még különlegesebbé válik. Nagyon jó lezárása volt a sorozatnak.

2 hozzászólás
>!
mate55 
Stephen King: Agykontroll

A történet kis jóindulattal: egy középszerűnek mondható sci-fi, némi horror elemmel vegyítve. Attól tartok King a sorozat a végére elfáradt. Az utolsó kötet közel sem szólt akkorát (sőt), amekkorát vártam tőle. Minden bizonnyal túl magasak az elvárásaim, de mit lehet tenni, valami különlegesre számítottam. A katarzis azonban elmaradt. Bármennyire is úgy építkezik a cselekmény, hogy szépen becsatlakozzon az első két rész mögé, úgy érzem, tulajdonképpen akkor sem történt volna semmi különös, ha sohasem ismerjük meg az odáig vezető események láncolatát. Kétségtelen hatalmasak a tétek, mégis pontosan tudjuk, hova fog kifutni a történet, így semminek sincsen igazi súlya. Olvasóként kifejezetten zavaró volt, olyan főhőst követni, akinek a regény nagy részében semmilyen valódi kihívás nem kerül az útjába (saját betegségén kívül), vagy ha esetleg mégis, akkor az egyszerűen rendeződik. Gyakorlatilag majdnem végig egy nyílegyenes, kikövezett út az egész cselekmény. Szóval vegyesek az érzelmeim, mert nem tudom annyira szeretni ezt a regényt, mint amennyire egyes kiváló pillanatai után akartam. Félreértés ne essék, ajánlani tényleg őszintén tudom mindenkinek, aki szereti King könyveit. Azért van egy pár jó ötlet ebben a könyvben ahhoz, hogy egy vállrándítással elintézzem…, viszont nem tudom elfelejteni, milyen sokszor támadt komoly hiányérzetem.

1 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Stephen King: Agykontroll

Mindenképpen szerencsés ember, aki még nem olvasta a trilógia egyik részét sem, és alkalma lesz egymás után olvasni a három részt. Abszolút jól kidolgozott, kerek történet, imádnivaló szereplőkkel, kezdve Bill Hodges nyug. det.-tel, aki belopta magát a szívembe örökre. Az a szegény elbaltázott borító is jogos, habár az eredeti jobban tetszett volna.
De lássuk, mi történt: Brady Hartsfield, alias Mr. Mercedes az első rész végén bekerül a gyogyóba, a második rész végéig fel sem bukkan, ott is csak nyálcsorgató élőhalottként. Vagy mégsem az? Innen indul a harmadik rész. És hiába krimi, King mester mintha felébredt volna a kómából, jön a misztikus szál, gyilkolja a szereplőket rendesen, nem kímél senkit sem. Viszont azon csodálkoztam, mennyit spoilerezett az első részből, tutira vette, hogy mindenki olvasta, de régebben, és fel kell frissíteni az emlékeket.
Korrekt, izgalmas nyomozás, igazi Kinges karakterábrázolások, csodálatos. A lezárás is jó lett, reméltem, hogy ez lesz spoiler.
És mégis valahogy úgy érzem, találkozunk még velük. Sose lehet tudni ugyebár.

>!
Jaina
Stephen King: Agykontroll

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, már nagyon vártam a folytatást, ennek ellenére két hónapja csak kerülgetem. Egyszerűen képtelen voltam megbarátkozni ezzel a borítóval, leszedve viszont annyira kényes a könyv, hogy nem tudtam hogyan is lássak hozzá. Nem értem az Európát – az eredeti angol nyelvű borítók közül is a legtöbb borzasztó, de ott lett volna a piros esernyős, halas (keressetek rá googlen, az első találatok egyike), ami ízléses és nem kell dugdosni a polcon. A másik a cím magyar fordítása: emiatt kifejezetten pipa vagyok. Nem elég, hogy bőven spoileres, de olyan lesz így az egész, mint valami hihetetlenül béna életmód/ezoterikus könyv :(
Maga a könyv viszont igazán Kinges, csak nyomokban krimi, valójában igazi misztikus agymenés. Örültem, hogy szinte az összes régebbi szereplő előkerült. A trilógiához pedig szuper lezárást kaptunk. Meg némi gondolkodnivalót is… :)

>!
ƨɔɴом
Stephen King: Agykontroll

Egy hangyabokanyival nekem az elozo resz kidolgozottabb volt, es jobban is tetszett. Itt nehezmenyeztem egy kicsit, hogy a vege ugy elillant a semmibe. Egyszer meg teljesen kovetheto es szepen folyo, utana pedig felvesz egy teljesen irrealisan gyors tempot. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy hatalmas nagy piros pont illeti Kinget amiatt, hogy ennyire visszaszogezte a realitas talajahoz a lezarast. spoiler
Meg mindig azt mondom, hogy Brady is egy remek karakter, az itteni fejlodese is… hat mesteri. spoiler
Na de, osszessegeben szerettem ezt a konyvet es a sorozatot is, sajnalom is valahol, hogy vege van. De ez a lezaras, amit kapott vegulis teljesen helytallo, es remelem nem jon valami isteni szikra, hogy ezt folytatni kellene.

>!
smetalin
Stephen King: Agykontroll

Valamiért engem ez a sorozat nem ragadott magával, és ez alól e rész sem kivétel. Jó-jó,de valami hiányzik még mindig. Ez már kicsit Kingesebb elemeket is tartalmazott, de nem szippantott be a történet és mivel ez a befejező rész, ez már így is marad. Na most ugrott be a megfelelő kifejezés, ez a sorozat szerintem olyan „öregurasra” sikeredett. Nincs is több hozzáfűzni valóm. Megyek olvasom tovább Roland harcos történetét.:)


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

A gyerekkorban elvetett magvak mély gyökeret eresztenek.

Z 2016 január - 22. fejezet

>!
Lénaanyukája P

Mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.

(első mondat)

>!
Kogoro 

Mert a dolgok rendbe tudnak jönni, és ha ad nekik egy esélyt, általában rendbe is jönnek.

406. oldal - A szerző utószava (Európa, 2016)

1 hozzászólás
>!
B_Niki P

    Holly tovább tépkedi a salátát. A tányérja kezd úgy kinézni, mintha bulizó koboldok szórták volna tele konfettivel.

124. oldal

>!
gesztenye63 P

A gondolat, ami rátör, túl bonyolult – túlságosan átszövi a harag és a szomorúság borzalmas elegye – ahhoz, hogy kifejezze. Az a lényege, hogy egyes emberek mennyire gondolkodás nélkül pazarolják el azt, amiért mások a lelküket is eladnák: egy egészséges, fájdalmat nem ismerő testet. És miért? Mert túl vakok, érzelmileg sérültek vagy magukba fordultak ahhoz, hogy meglássák a Föld sötét görbületén túl a következő napfelkeltét. Ami mindig eljön, ha az ember nem hagy fel a légzéssel.

Fejek és bőrök - Később

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
gesztenye63 P

…ez az átkozott hely olyan, mint a maffia. Valahányszor azt hiszem, hogy otthagytam, rögtön visszahúz.

Fekete fehéren - 13. fejezet

1 hozzászólás
>!
Kókuszka

Az pedig csodálatos dolog, ha valakire szükség van. Talán a legcsodálatosabb.

154. oldal

>!
gesztenye63 P

Az okok soha nem lényegesek, mert az öngyilkosság minden emberi ösztönnel ellentétes, és ettől válik őrültséggé.

Fekete fehéren - 22. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
B_Niki P

Most már érti, miért hívják a hasnyálmirigyrákot lopakodó ráknak, és miért van, hogy majdnem mindig halálos. Ott bujkál a háttérben, csapatokat gyűjt, és elküldi titkos követőit a tüdőbe, a nyirokcsomókba, a csontokba és az agyba. Aztán kirobbantja a villámháborút, és ostoba kapzsiságában nem érti, hogy a győzelem a saját halálát is okozza majd.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rák
>!
Kogoro 

Igaz, amit szólsz, ifjú jedi.

396. oldal - Később (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: jedi

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Sikoly
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Sikíts értem
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Don Winslow: Drogháború
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Bleeding Bride: A téboly kertje
Robert Pobi: Vérember