Agykontroll (Bill Hodges 3.) 72 csillagozás

Stephen King: Agykontroll

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor egy sokszoros gyilkos ráébred, hogy a szellemnek hatalma van az anyag fölött.

Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru és társa, Holly Gibney egy öngyilkosság ügyében nyomoznak, amelyhez köze lehet Brady Hartsfieldnek, az ördögi Mercedeses Gyilkosnak.
Igaz, Brady öt évvel azelőtt, amikor többször is fejbe vágták a zsúfolt koncertcsarnokban, amelyet fel akart robbantani, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy azóta is kórházban van, csak üresen bambul, és az orvosok szerint reménye sincs a gyógyulásra. Ám a 217-es szobában, ahol az ártalmatlannak tartott gyilkos vegetál, egy titokzatos, gonosz erő ébred, amely hozzásegítheti Bradyt, hogy bosszút álljon ellenségein – sőt az egész városon….

A Mr. Mercedes és az Aki kapja, marja után itt a Bill Hodges-trilógia csattanós fináléja, amelyben a hősöknek immár egy természetfölötti képességgel rendelkező, sátáni alakkal kell megküzdeniük életre-halálra.

Eredeti mű: Stephen King: End of Watch

>!
Európa, Budapest, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055679 · Fordította: Dranka Anita

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 9

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 61


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Stephen King: Agykontroll

Az első dolog, ami az eszembe jut a Mr. Mercedes trilógiáról, az az, hogy ez egy „semmi extra, de mégis olyan jó” típusú sorozat.

Ez pedig ugye csakis Mr. Kingnek köszönhető, akinek fantasztikus stílusa van.

Na, hát egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, elismerem.

Az első része tök izgalmas volt, s a szívbaj jött rám, amikor az elvetemült gyilkos Odellt, az egyik főszereplő ír szetterét vette célpontba, sohasem bocsátottam volna meg Stephen Kingnek, ha végzett volna Odellel! :)

A könyv végkifejlete izgalmas volt, bár azért azt mindig sejthetjük, hogy mi lesz egy Mr. Mercedes kötet vége (pláne úgy, hogy tudjuk, ez a lezáró kötete). Én azért most egy kicsit bizonytalan voltam az ügyben, hogy az a valaki, akinek most meg kellett halnia, vajon tényleg teljesen egészében meghalt-e…

A történet lezárása pedig szép volt… olyan papírzsepis, Kinges módon, de szép volt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/03/stephen-king-agyko…

>!
gesztenye63 P
Stephen King: Agykontroll

Nem egyszerű feladat nekem King regényét értékelni. Először is, hogy jövök én ahhoz, hogy…? Másodsorban pedig, nincs mit értékelni rajta: hiszen szerkezetében, cselekményszövésében, a karakterábrázolásban, az írás technikájában, de még az alapötlet kiválasztásában is utolérhetetlen, zseniális – persze mindig az adott zsáner keretein belül. De egyedi stílusa, hatása az olvasóra és írótársaira, sőt az adott műfajra vitathatatlan.
Nem marad más hátra tehát, mint keresni a gyengébb – vagyis számomra komfortzónán kívül eső – pontokat. Lehet, hogy erőteljes elfogultságom okán, de ezen a téren is csak egyet találtam. :) Amennyire ismerem King munkásságát, (bár főhősei alkalmanként vissza-visszatérnek, igaz néha csak utalás szintjén más-más műveiben is) kizárólag A Setét Torony ciklusban vezeti hosszabb vándorútra a szereplőket, egy történet szálain. Tudtommal trilógiát (amely szándékoltan három önálló regényre bomlik) még soha nem írt. És a Bill Hodges trilógia zárásakor eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy maga az író sem tudja, hogyan is kéne elereszteni a hős(ök) kezét. Szerkezetileg kerek az egész, de számomra valahogy mégsem teljes a lezárás (nincs rá magyarázatom, csupán az érzés, ami sokáig motoszkál a gyanútlan olvasóban…)
A manipuláció nagy mestere (határozottan a szó pozitív értelmében!) ebben a regényében a szellemnek, mint önálló entitásnak az anyag fölött létezhető hatalmát járja körül. Sajátos eszközeivel egy démonikus gonosztevő elméjébe viszi pokoli utazásra az olvasót. S teszi mindezt tökéletes precizitással. A tőle megszokott profi módon.
Tőle szokatlanul, azonban mindezt becsomagolja a vezető karakterek magánéletébe szőtt érzelmi manipuláció bolyhos köntösébe. Egy másik szerző művének értékelése kapcsán @Oriente MolyTársam arra bíztatott, hogy néha hagyjam magam érzelmileg manipulálni a nagy manipulátor(ok) által, hiszen az akár, még jól is eshet.
De nem Kingnél, nem most, egy – szerintem meghatározó – trilógia lezárásában.
Csupán ezért merek, (és tudok!) egy fél pontot levonni.

Rendkívül fontosnak éreztem ugyanakkor a regény mögöttes tartalmát, amely (túl)fejlett, agyon-digitalizált (mondom „agyon”!), multi-kulti világunk egyik vezető és mindig megmagyarázhatatlan haláloka, az öngyilkosság (és legfőképp az ifjú korban, érzelmi-pszichikai okból megvalósuló önsorsrontás), mint jellemző kor(és kór-)tünet köré épült. Tiszteletreméltó, ahogy KIng – sok más karitatív tevékenységén túl – felvállalja ennek a problémának a „kibeszélését” is, hiszen az irodalom egyik „hollywoodi sztár”-ja törvényszerűen nagyobb hatást gyakorolhat az érintett, fogékony olvasótáborra, mint bármely más – mégoly magasröptű prózával, vagy lírával bíró – ismeretlen, vagy kevésbé népszerű szerző.

Csak egy idézet a műből, amely tömören, de velősen szól a témában:
A gondolat, ami rátör, túl bonyolult – túlságosan átszövi a harag és a szomorúság borzalmas elegye – ahhoz, hogy kifejezze. Az a lényege, hogy egyes emberek mennyire gondolkodás nélkül pazarolják el azt, amiért mások a lelküket is eladnák: egy egészséges, fájdalmat nem ismerő testet. És miért? Mert túl vakok, érzelmileg sérültek vagy magukba fordultak ahhoz, hogy meglássák a Föld sötét görbületén túl a következő napfelkeltét. Ami mindig eljön, ha az ember nem hagy fel a légzéssel.

2 hozzászólás
>!
Kkatja
Stephen King: Agykontroll

Méltón izgi lezárása volt a sorozatnak, jó volt visszatérni Hodges világába spoiler, sikerült egy vérbeli krimisorozatot is összerittyentenie a rettegés mesterének. Itt is volt egy kis természetfeletti szál, spoiler amit megszokhattunk már tőle és a vége is elég borzongatósra sikeredett ahhoz, hogy élvezhetően Kinges maradjon.

Tetszett, hogy ekkora hangsúlyt helyez a fiatalkori öngyilkosságok megelőzésére, és felhívja a figyelmet, hogy milyen könnyen átmehet egy kezdeti depresszió vagy önsajnálat konkrét tettekbe spoiler, de nekünk is érdemes figyelünk a környezetünkben élők jelzéseire és segítséget kérni-nyújtani, amíg még nem késő. Túl sok szép dolog is van még ezen a világon, amiért érdemes folytatni, az ajándékba kapott életünket, minden felmerülő nehézség ellenére is!

Meglepődtem, mert tényleg létezik ez a Zappit konzol, még ha nem is pont abban a formában, mint a könyvben. https://en.wikipedia.org/wiki/ZAPiT_Games
de a száguldozó, hipnotizáló rózsaszín halacskák álmomban se jöjjenek elő, ahogy ez a borító sem. :)

>!
Európa, Budapest, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055679 · Fordította: Dranka Anita
>!
mate55 
Stephen King: Agykontroll

A történet kis jóindulattal: egy középszerűnek mondható sci-fi, némi horror elemmel vegyítve. Attól tartok King a sorozat a végére elfáradt. Az utolsó kötet közel sem szólt akkorát (sőt), amekkorát vártam tőle. Minden bizonnyal túl magasak az elvárásaim, de mit lehet tenni, valami különlegesre számítottam. A katarzis azonban elmaradt. Bármennyire is úgy építkezik a cselekmény, hogy szépen becsatlakozzon az első két rész mögé, úgy érzem, tulajdonképpen akkor sem történt volna semmi különös, ha sohasem ismerjük meg az odáig vezető események láncolatát. Kétségtelen hatalmasak a tétek, mégis pontosan tudjuk, hova fog kifutni a történet, így semminek sincsen igazi súlya. Olvasóként kifejezetten zavaró volt, olyan főhőst követni, akinek a regény nagy részében semmilyen valódi kihívás nem kerül az útjába (saját betegségén kívül), vagy ha esetleg mégis, akkor az egyszerűen rendeződik. Gyakorlatilag majdnem végig egy nyílegyenes, kikövezett út az egész cselekmény. Szóval vegyesek az érzelmeim, mert nem tudom annyira szeretni ezt a regényt, mint amennyire egyes kiváló pillanatai után akartam. Félreértés ne essék, ajánlani tényleg őszintén tudom mindenkinek, aki szereti King könyveit. Azért van egy pár jó ötlet ebben a könyvben ahhoz, hogy egy vállrándítással elintézzem…, viszont nem tudom elfelejteni, milyen sokszor támadt komoly hiányérzetem.

1 hozzászólás
>!
Jaina P
Stephen King: Agykontroll

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, már nagyon vártam a folytatást, ennek ellenére két hónapja csak kerülgetem. Egyszerűen képtelen voltam megbarátkozni ezzel a borítóval, leszedve viszont annyira kényes a könyv, hogy nem tudtam hogyan is lássak hozzá. Nem értem az Európát – az eredeti angol nyelvű borítók közül is a legtöbb borzasztó, de ott lett volna a piros esernyős, halas (keressetek rá googlen, az első találatok egyike), ami ízléses és nem kell dugdosni a polcon. A másik a cím magyar fordítása: emiatt kifejezetten pipa vagyok. Nem elég, hogy bőven spoileres, de olyan lesz így az egész, mint valami hihetetlenül béna életmód/ezoterikus könyv :(
Maga a könyv viszont igazán Kinges, csak nyomokban krimi, valójában igazi misztikus agymenés. Örültem, hogy szinte az összes régebbi szereplő előkerült. A trilógiához pedig szuper lezárást kaptunk. Meg némi gondolkodnivalót is… :)

>!
Lénaanyukája
Stephen King: Agykontroll

Mindenképpen szerencsés ember, aki még nem olvasta a trilógia egyik részét sem, és alkalma lesz egymás után olvasni a három részt. Abszolút jól kidolgozott, kerek történet, imádnivaló szereplőkkel, kezdve Bill Hodges nyug. det.-tel, aki belopta magát a szívembe örökre. Az a szegény elbaltázott borító is jogos, habár az eredeti jobban tetszett volna.
De lássuk, mi történt: Brady Hartsfield, alias Mr. Mercedes az első rész végén bekerül a gyogyóba, a második rész végéig fel sem bukkan, ott is csak nyálcsorgató élőhalottként. Vagy mégsem az? Innen indul a harmadik rész. És hiába krimi, King mester mintha felébredt volna a kómából, jön a misztikus szál, gyilkolja a szereplőket rendesen, nem kímél senkit sem. Viszont azon csodálkoztam, mennyit spoilerezett az első részből, tutira vette, hogy mindenki olvasta, de régebben, és fel kell frissíteni az emlékeket.
Korrekt, izgalmas nyomozás, igazi Kinges karakterábrázolások, csodálatos. A lezárás is jó lett, reméltem, hogy ez lesz spoiler.
És mégis valahogy úgy érzem, találkozunk még velük. Sose lehet tudni ugyebár.

>!
Blissenobiarella
Stephen King: Agykontroll

A trilógia mindhárom része tetszett, és közülük talán ez volt a legizgalmasabb. King persze nem hazudtolta meg önmagát, nehogy már tényleg krimit írjon, muszáj volt belevinnie egy kis természetfeletti szálat a történetbe. De milyen jól tette!

>!
Böngyör6
Stephen King: Agykontroll

Kis szomorúsággal búcsúzok el spoiler Bill Hodges nyug.det.-től. Nagyon a szívemhez nőtt kedves, kitartó, szimpatikus figurája és a „csapata” szeretnivaló tagjai is.
King remek húzással indít: feleleveníti a Mercedeses merényletet és az ott megsérült személyeket. Ez által a konkrét példán keresztül pedig azonnal felhorgad az ember lányában a harag, a düh, felelevenedik az ellenszenv az első részben megismert és a második részben hanyagolt elkövető iránt. Brady számomra annyira ijesztő volt az előző rész végén, amikor felborította azt a fényképet, hogy azt hittem, lelkileg rá kell készülnöm a trilógia befejező kötetére. Ez meg is történt, de ebből a szempontból egy kissé csalódás volt az új képesség kidolgozása, megfejtése. Annyira elrugaszkodott a számomra elképzelhető (és ezáltal hiteles) valóságtól, hogy nem tudott igazán megijeszteni. Borzasztó, ami a cselekményt illeti, de a szó hagyományos „kinges” értelmében nem hozta rám a frászt.

Respect érte King bácsinak, hogy egy ilyen komoly problémára felhívta a figyelmet és itt nem csak az öngyilkosságra gondolok, hanem a gyerekek, kamaszkorúak és fiatal felnőttek sebezhetőségére, védtelenségére, kiszolgáltatottságára. Lehetne ezzel kapcsolatban sokmindent felhozni, érvelni, vitázni a felelősségről és sok más egyébről, nekem többek között a most oly divatos/hírhedt K.B. jelenség is a fejemben járt szándékosan nem írom ki a nevet, ezzel sem akarok táptalajt adni a terjedésének, aki tudja, mire gondolok, az ennyiből is rájön.

Visszatérve a könyvre nagyon tetszett az, ahogy szinte minden főszereplő érzéseibe, gondolataiba beleláttunk. Remekül át tudtam érezni a végén, amikor a két nyomozó spoiler, mire gondolnak, min mennek keresztül érzelmileg, tudván, hogy minden végkimenetel benne van a pakliban..
Jó megoldás volt a tükörcselekmény is, nevezetesen az, hogy ahogyan Hartsfield az első részben áthajt, belehajt a tömegbe a Mercedesszel, úgy megy át spoiler rendkívül nehéz jármű, ahogy Hodges fogalmaz.
A másik ilyen az az elegáns megoldás, ami számomra jelképes mondanivalóval is bír, nevezetesen hogy a csapat spoiler jelenlétében, az ő segítségükkel, vagy inkább rásegítésükkel lesz csak képes Brady megtenni azt, amire ő próbált meg addig megszállottan rávenni másokat. Szintén jelképes az, hogy ezt önszántából szeretné megtenni, de nem megy neki. Itt, ennél a jelenetnél az olvasó egy kicsit kárpótolva érezheti magát, hovatovább kiélheti az eddig iránta érzett és felduzzadt haragot, dühöt, szadista hajlamokat, ha vannak ilyenek :D, mielőtt bekövetkezik az, aminek szükségszerűen be kell következnie.
Ez a két tükörcselekmény egységes és teljes képpé alakítva mintegy keretbe foglalja a trilógiát.
Az ügy lezárása azonban nem lehet a történet lezárása is egyben. Az afeletti örömöt, hogy a spoiler Hodges ne egy ilyen gennyláda spoiler, meg kellett adni az olvasónak, ugyanakkor az életszerűséghez az is hozzátartozik, hogy 8 hónappal később viszont sajnos ő is elérkezik spoiler.

Azt továbbra is kifogásolom, hogy bár jóval kevesebb mennyiségben, de még mindig keveredett a jelen idő a múlt idővel, ez nyilván fordítói/szerkesztői hiba, de ettől még zavaró volt. Pl.: ”Babineau megnyom egy gombot a bigyó tetején. Scapelli a nyakát nyújtogatja, hogy lássa. A képernyő világítani kezdett, és megjelent rajta az ÜDVÖZÖL A ZAPPIT! felirat. Ezután ikonok sora jelent meg rajta – játékoké, vélte Scapelli. Babineau lapozott a képernyőn egyszer, kétszer, majd ráparancsolt Scapellira, hogy álljon oda mellé. Mikor habozik, Babineau elmosolyodik…” … és innentől ismét jelen idő. Több ilyen is van és ez zavaró, na! Miért nem lehet erre odafigyelni egy ilyen méltán népszerű író könyvénél?!? :/
Ennél apróbb bakika volt a 342. oldalon, hogy „januárban és februárban éri MAJD el tetőpontját”, mivel a történet idején éppen január van, valamint az a szintén fordítási furcsaság nevezzük annak, így nem hangzik olyan gonoszul XDD, ahogyan az utolsó oldalak egyikén ez a mondat kerül megfogalmazásra: ”Amióta Jerome hazajött Arizonából, Tyrone Feelgood Delight felbukkan.” …khm… nos… azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom.. Hozzátenném a sztorit nem ismerők számára azt, hogy itt az értelmes megfogalmazás az lett volna, hogy „először bukkan fel”. Elhiszem én, hogy a könyv végére a fordító is elfárad, de azért na… egy fordító tudjon már magyarul fogalmazni đ@$$!& +..
De hogy ne csak a fordítás ellen emeljek kifogást, egyetlen helyen azért a cselekménybe is belekötök. Én sokkal logikusabb lépésnek éreztem volna, ha Brady nem Hollyt, hanem Billt spoiler, hiszen ő a veszélyesebb számára, viszont azt is értem, hogy a történet szempontjából miért ez történt, bár az adott szituációban Brady helyében szerintem bárki így gondolkozott volna.

Összességében nagyon tetszett a trilógia, pont az a kategória King bácsitól, amiben a thriller, a krimi és a horror határmedzséin egyensúlyozva megtalálja és megalkotja a számomra tökéletes ötvözetet. Köszönet érte a Mesternek!

Az értékelésemet @gregsys barátomnak ajánlom. ♥

7 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Stephen King: Agykontroll

Szögezzük le, hogy nekem szinte „nem számít”, mit ír King, nemcsak a történeteivel, hanem már a stílusával is elcsábított évekkel ezelőtt. A klasszikusabb horror regényei mellett a visszaemlékezései is épp annyira tetszettek, mint a novellái, vagy éppen a Bill Hodges-os krimik első két része. Amik valóban remekül sikerült, minden krimirajongó várakozását kielégítő detektívtörténetek voltak, egy igen laza átívelő szállal – az azonos szereplőkön túl –, de a harmadik részről ezt már nem tudnám így kijelenteni. Az új történet krimikbe illő körítése – úgymint a helyszínelés, az egymás után lassan felbukkanó nyomok követése, a vadászat a gyilkosra –, ugyan most is megmaradt, ám ez a rész már nem egy sima thriller. Az erőteljes és az ügy szempontjából nagyon is jelentős misztikus szálnak köszönhetően (a témájukból adódóan általánosságban) földhözragadt zsarus történeteket kedvelők nem hiszem, hogy a könyv végeztével igazán elégedetten állnának fel olvasófotelükből.

Bővebben a blogon:
https://profunduslibrum.blogspot.hu/2017/05/stephen-kin…

>!
Voorhees
Stephen King: Agykontroll

Nehéz percek azok, amikor úgy kell értékelést írnom egy könyvről, hogy az egy olyan trilógia záró kötetét képezte, amely az elmúlt három év decemberében mindig olvasásaim részét képezte. A kedvelt szereplők elvesztése miatti rossz érzés azonban nem akadályoz meg abban, hogy kijelentsem, ez az írás fantasztikus volt.
Nem vagyok elfogult King-el kapcsolatban, főleg az időskori fejjel írt regényeivel szemben, de a Bill Hodges könyvek kimagaslanak az átlagos, amúgy nagyon is magas színvonalból. Mert olyan történetet ad az olvasó kezébe, amire még évekkel később is szívesen emlékszik vissza, nem tűnik el a ködben. A végig lebilincselően izgalmas és pörgős cselekmény valamint a pompás karakter és személyiségábrázolás teszi ezeket az alkotásokat oly lenyűgözővé.
Ez a befejező rész is, csakúgy, mint az azt megelőző kettő, remekül sikerült, egy egységes és kerek történet lezárását adja. Látszik, hogy egy logikusan felépített gondolatmenet által vezetett, előre kigondolt koncepciót valósított meg a szerző. További nagy előnye a műnek, hogy olyan, nagy társadalmi jelentőséggel bíró problémákra is felhívja és ráirányítja a figyelmet, mint az öngyilkosság, a meg nem értettség, a szorongás. King ismét megfogalmaz egy burkolt társadalomkritikát.
Jól felépített könyv, nem találtam benne logikai buktatókat. Pontosan így kell lezárni egy trilógiát. Természetesen szubjektív kritikát meg lehet fogalmazni, miért is pont így történt a végkifejlet, de a művészi szabadságnak lehet és kell is ekkora teret engedni.
És ezért szeretem ezt a szerzőt annyira, mert még mindig tud ilyet alkotni, még mindig le tud tenni olyat az asztalra, amire csak csettinteni lehet, hogy ez igen. Ez a három könyv minden King rajongónak kötelező olvasmány, de olyanoknak is ajánlom, akik csak ismerkedni szeretnének az íróval, esetleg a krimi műfaj kedvelői. Egy az egyben megmutatja a szerzői zsenialitást.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

A gyerekkorban elvetett magvak mély gyökeret eresztenek.

Z 2016 január - 22. fejezet

>!
Lénaanyukája

Mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.

(első mondat)

>!
gesztenye63 P

A gondolat, ami rátör, túl bonyolult – túlságosan átszövi a harag és a szomorúság borzalmas elegye – ahhoz, hogy kifejezze. Az a lényege, hogy egyes emberek mennyire gondolkodás nélkül pazarolják el azt, amiért mások a lelküket is eladnák: egy egészséges, fájdalmat nem ismerő testet. És miért? Mert túl vakok, érzelmileg sérültek vagy magukba fordultak ahhoz, hogy meglássák a Föld sötét görbületén túl a következő napfelkeltét. Ami mindig eljön, ha az ember nem hagy fel a légzéssel.

Fejek és bőrök - Később

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
gesztenye63 P

…ez az átkozott hely olyan, mint a maffia. Valahányszor azt hiszem, hogy otthagytam, rögtön visszahúz.

Fekete fehéren - 13. fejezet

1 hozzászólás
>!
Kogoro

Mert a dolgok rendbe tudnak jönni, és ha ad nekik egy esélyt, általában rendbe is jönnek.

406. oldal - A szerző utószava (Európa, 2016)

1 hozzászólás
>!
Kókuszka

Az pedig csodálatos dolog, ha valakire szükség van. Talán a legcsodálatosabb.

154. oldal

>!
gesztenye63 P

Az okok soha nem lényegesek, mert az öngyilkosság minden emberi ösztönnel ellentétes, és ettől válik őrültséggé.

Fekete fehéren - 22. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Kogoro

Igaz, amit szólsz, ifjú jedi.

396. oldal - Később (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: jedi
>!
Almost_Zed

A halottak sehol nem tűnnek halottabbnak, mint a rendőrségi képeken.

>!
Böngyör6

…Mindenkinek az életében rejtőznek árnyak.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Sikoly
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Sikíts értem
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Don Winslow: Drogháború
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Bleeding Bride: A téboly kertje
Robert Pobi: Vérember