A ​szem 79% 77 csillagozás

Nagyon régóta porosodik már a polcomon ez a King könyv, éppen ideje volt, hogy elolvassam (hála a kihívásoknak). Nem egy tipikus King regény, lányának írta, aki a horror könyveit nem olvasta. Érződik is rajta, hogy ez egy mesének akar tűnni. De azért nem tudja ám King meghazudtolni magát, bár mese, elbeszélős stílusban, felfedezhető benne a King féle hangulat, ahogy felépíti a feszültségeket. Bár tény, hogy nálam a horror regényei sokkal jobban tetszenek, ez is jó kis olvasmány volt, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam.

Bizonyára van abban némi ellentmondás, hogy míg a horror, mint műfaj halálra untat, addig legjelesebb képviselője, Stephen King írásait szívesen olvasom. De ha figyelembe vesszük, hogy King akkor is el tudja szabadítani a sötétség démonait amikor mellőzi a horror általános kellékeit, egy képzelt, lidércnyomásos világ fantázialényeit, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az általa keltett hátborzongást kizárólag az ő tehetsége generálja. Éppen ezért nagy reményekkel vágtam ebbe a King műbe is, de ezúttal alaposan csalatkoztam. No nem azért, mert a Mester elfelejtett írni, hiszen a legrosszabb szándékkal sem állíthatom, hogy rosszul van megírva ez a regény. Azonban egészen mást vártam. Horrort, vagy pszichothrillert, ahol csilloghat King feszültség és félelemgeneráló talentuma. Helyette kaptam egy fantasyt. Szerencsére a szerző itt is mértéktartó, s nem kell szörnyhatározó az olvasáshoz, ám máskor élesen hasító eszközei ezúttal csak tompán karcolják a cselekményt. A szolid fantasyt kedvelőknek azért ajánlom, mert nem rossz ez, de a Kinggel való ismerkedést senki se ezzel kezdje! Nekem ez nagyon szimpla mű volt.

King viszonylag korai műve merőben eltér azoktól a regényeitől, amiket a rajongók megszokhattak. Műfajában fantasy, de igazán egy klasszikus középkori mesére hajaz a leginkább. Egy középkori hatalmi harc varázslóval, sárkánnyal, ármánykodással, áldozatokkal és drámával fűszerezve. Egyedi elbeszélésmódja még különlegesebbé teszi a könyvet, igazi nagybetűs mesélés zajlik a papíron. A szereplők, a helyszín, a körítés nekem nagy hasonlóságot mutat az általam igencsak favorizált Setét torony ciklussal, amit egyáltalán nem bánok. (Meg is néztem, az első és a második kötet között íródott e mű, így biztos volt valami hatása erre a műre is.) A fél csillag az eleje miatt került levonásra, mivel nekem eléggé döcögött a történet, később azonban kerekké, és sokkal gördülékenyebbé vált a könyv.

Gyönyörű fantasy-mese a Mestertől, már a Talizmán és a Setét Torony-sorozat egyes részei megmutatták, hogy tud ő ilyet is. Helyenként szívbemarkoló, helyenként szörnyű, de végig letehetetlen és atmoszférikus mű.

Ezt kellene elolvasnia mindenkinek, aki Kingben (még mindig) csak a horrorírót látja!

Egyetlen baja, hogy túl hamar ér véget. Akarom olvasni MÉG. Tovább. Ha korábban tudom, hogy King bácsi ilyen fantasy-t tud produkálni, akkor rég nekiálltam volna már a Setét torony könyveknek is…

King és fantasy, ez biztos jó lesz. Hát nem. Gyerekeknek való történet, borzasztóan unalmas és faék egyszerű cselekménnyel. Mivel rövidek a fejezetek nem emlékszem pontosan mikor, de valahol nagyon az elején lehet már következtetni arra, hogy mi is fog itt történni. Ami egyébként tök cuki lenne és még érdekelne is, de nekem túlírt és gyenge. Nem hiszem, hogy valaha is újraolvasom, egyébként a szereplőket kedveltem, cukik, de ez nem az én történetem…

Nagyon jó mese volt! :-)

Írtak már felnőtteknek mesét sárkánnyal és gonosszal (igen, igen, Tolkien pl. már megtette) – de mind közül ez lett az egyik kedvencem. Hihetetlen erővel szippantott be, alig bírtam letenni. King volt, mégis más volt – de mégsem. Minden sorát imádtam, a kedvencekhez került.

Nagyon jó mese, majdnem végig mesteri a feszültség-teremtésben, kár, hogy a végkifejlet kissé összecsapott.

Ismét kicsit más, mint a megszokott Stephen King, de nem hiányzik így sem a misztikum. Szerintem King ismét jót alkotott :)