87. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Varázsló ​és üveg (A Setét Torony 4.) 250 csillagozás

Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

A Setét ​Torony sorozatban – melynek negyedik kötetét tartja kezében az olvasó – a thriller koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti – vagy utáni – varázsvilágba, amely idegensége mellett is ismerős a mesék és mítoszok mellett talán leginkább a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, de együtt alkotnak kerek egészt, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak.

Roland és hűséges barátai sikeresen megküzdöttek Blaine-nel, a Monóval. Egy valaha civilizált, ám mostanra elpusztult városban szálltak le a bomlott számítógépagyú, egysínű vasútról. Roland elérkezettnek látja az időt, hogy pihenőjük közben elmesélje társainak múltját. Megtudjuk, miért kellett idő előtt elhagynia atyái földjét, Gileádot, s milyen küldetéssel érkezett Alain és Cuthbert barátjával a Külső Ívbe. Itt ismerte meg a gyönyörű és bátor Susan Delgadót, s egy… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: Wizard and Glass

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Európa, Budapest, 2014
1024 oldal · ISBN: 9789630796163 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2004
904 oldal · ISBN: 9630776618 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2000
900 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630766809 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Roland Deschain · Eddie Dean · Jake Chambers · Susannah Dean · Randall Flagg · Susan Delgado · Cuthbert Allgood · Alain Johns · Eldred Jonas · Sheb McCurdy

Helyszínek népszerűség szerint

K tanya


Kedvencelte 47

Most olvassa 22

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 66


Kiemelt értékelések

>!
Timcsibaba77 
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

A hegy csúcsa, amelyre úgy érzem felértem, előre nézve, gondolva talán azt mondanám, hogy nem lehet többet kihozni már ebből a történetből. Ez az a pont, amelyen szerintem el kezd majd laposodni a sorozat, bár ezt az írónál sose lehet előre kiszámolni. Ami megdöbbentett, amit utószóképp megjegyzett Stephen King, hogy ez a negyedik kötet erőpróba volt számára is. A kötet felénél elakadt, valósággal döcögött, amit éreztem is, majd újból lendületet vett, és szerintem igazából valahol az utolsó kétszáz oldalnál teljesedett ki, valahol a végén.
Érdekesség, hogy ezt a kötetet 1970-ben kezdte el írni, aztán időről időre elakadt , ez a darabosság átszúr a lapok közt például az egyik színnél, ami alig egy nap leforgása alatt zajlik a folytatását azonban 26 évre rá tudja csak tovább írni, hogyan és miképp is nézzen ki ez a rész, mely majd egy fontos szerves darabkája lesz az egésznek. Tehát ez a könyv azért is lett ennyire különleges mert (legalább) két különböző időben íródott, negyed évszázaddal előbb-utóbb, kiforrva illetve kiforratlanul, megannyi írói tapasztalattal, illetve majdhogynem kezdőként. spoilerAz író is kavarog az időben,(egyfajta írói napló is ez), egy bizonyíték fiatal illetve meglettebb énjének. Honnan hova fejlődött a tehetsége. Éreztem is ezt az ambivalens kettősséget, megosztott volt a mű, melyet mintha tényleg később forrasztottak volna egybe. De pont ettől különleges.
Bennem három mottó élt végig : „Túlélni, nem elunni, és kitartani.”
Végig éreztem, hogy ez a sorozat valaminek az ihletménye, következménye. Óz a varázsló, Herry Potter, Robert Browling Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért könyvek nyomán egyfajta lenyomat, tovább gondolt átszínezett valami. Egyre jobban azt érzem a sorok közt olvasva, hogy ez a nagy mű inkább tisztelgés az írótól a régi nagyok előtt, az elfeledett történetek, gyermek mesék összegyúrása, felelevenítése egy komplettebb modern felnőtt irodalommá.
Az elején lévő több bontott strófa nekem kicsit jambikus középkori verselésnek hatott, végeken rímekkel, fokozva ezzel a mű hangulatát az olvasó előtt.
Jobban bele gondolva, ami nehéz lehetett az írásnál, maga az idősíkok egybeolvasztása, illetve szétkülönítése, az olvasó mégis fel tudja venni a ritmust, ezt a korántsem egyszerű filozófikus eszmefuttatást kibontani az érdeklődő előtt. Ez művészet. Ehetővé tenni egy semleges alapvonalat, feltölteni írói eszközökkel fordulatossá, gördülékennyé téve ezt a koránt sem egyszerű „sivatagi” művet. Ne unja el magát az olvasó, életben maradjon a történet, és legyen folytatása.
Így ez a negyedik kötete a sorozatnak eléggé megdöbbentett. Számításaimon jóvalta fölül ért ez a kötet, a terjedelme miatt, de jobban belegondolva, lehet az is volt ezzel a cél, hogy érzékletesebbé váljon már csak a nagysága végett is, milyen aprócska teremtmény is az ember, egy porszem, mely ide-oda „kavarog” ebben a végtelen Univerzumban, abból is a Föld nevű bolygón, ami azon túl van, az a véges felfogásunkkal felfoghatatlan. Riasztott, és felcsigázott, hogy mi a francot tudott már megint ennyi mindent írni Stephen King. Ontotta magából a könyv a megannyi kibontódó cselekményszálát. A szereplők egyfajta olvasztótégelye is egyben. Összekapcsolódott a képzelet, és valósnak hitt valóság. Puha talajon kibillentve az egyensúlyukból „lépegettek” a szereplők.
Tetszett a szerelmi szál kibontakozása, ami szerintem abszolút nem jellemző az íróra. És lehet, pont ez miatt is maradhatott félbe ez a negyedik rész. Egy kis western hangulattal megfűszerezve, ami átjárta a történet felét.
De azért észnél kellett lenni a váltóknál, mert néha ide-oda kap térben és időben a történet. Néha szétválik, majd összefut több dimenzió, idősík, mégis ez az egybe gyúrt fantáziahalom most valahogy jobban megragadta a figyelmemet.
Egyre jobban kezdem érteni, kilátni a teljes homályból. Szinte lépésről lépésre csiszolódik a sorozat.
A címét nem találtam jónak, méghozzá azért, mert nekem egész mást sugallt, valami másra számítottam, bár az őrült mozdony után nem tudtam, hova visz majd ez a kicsit döbbenetes történet. Az előző kötetnél itt-ott eluntam magamat, és most bizony meglepődtem, mennyire felpörgette az eseményeket szinte szánt-szándékkal Stephen King. Ami előtt tétovázok, hogy lehet valaki ennyire zseniális, elvileg cselekményvázlat nélkül futottak a gondolatok kötetről kötetre mintegy 20 éven keresztül, mire megszületett ez a teljes, formálódott Setét Torony. Azonban én valahogy jobban szétszedtem volna ezt a művet, mert aki megretten a könyv terjedelmességétől, vagy épp nem könyvmoly, könnyen kihozhatja a sodrából. Nem tisztem kritizálni a királyok királyát, de lehet a bűvös hét rész helyett inkább 10 részt hoztam volna ki ebből a történetből. A könnyebben emészthetőség kedvéért.
Igazi sodródó fantasy, melynek titka szerintem abban rejlik, hogy beleveszi az író az unalmas szürke hétköznapi szereplőket, és szálakat, megspékelve egy kis valószínűtlenséggel, így bizony könnyen elveszti az ember a realitás érzékét, belefeledkezve a Setét Torony keresésével.

>!
smetalin
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

King tud írni lovestoryt is?
Vaj, igen!
Kicsit hosszúra nyúlt e történet?
Vaj, igen!
Mentek tovább Setét Torony felé?
Vaj, igen….ja, nem!
Ez egy visszatekintő Roland harcos tini korába, kit megcsapott a szerelem, és itt indul el Setét Torony felé.
Jó-jó, nem rossz de nem is rövid, haladjunk a Torony felé, engem az jobban vonz!

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Már meg sem lepődöm, hogy Kingnek ismét sikerült meglepnie ezzel a folytatással :) Mekkora zsenialitás 4 ilyen eltérő karakterű könyvet alkotni, melyekben mégis ott van az egység, szervesen tudnak kapcsolódni egymásba. Ugyan ennél a kötetnél éreztem, hogy kissé túl hosszúra sikerült, azért egyértelműen kedvenc marad a sorozat.
A történet szála visszakanyarodik Roland ifjúsága idejére – visszatér az első rész western környezete, bár a hangulat még közel sem olyan sötét. Ismét rejtélyekbe botlunk, aztán meg már azt vehetjük észre, hogy egy love storyba csöppentünk, végül megtudjuk, hogyan lett Rolandból a Torony megszállottja. Nagyon megkedveltem Alaint és Cuthbertet, már előre félek megtudni, mi lett a vesztük. A legjobban eltalált karakter nálam mégis Rhea a boszorkány lett az ő hőn szeretett kígyójával spoiler
A könyv végén visszatérünk a Toronyhoz vezető útra. Nagyon tetszett az áthallás a Végítélet történetéhez, viszont a piros cipellőket és Oz birodalmát erőltetettnek éreztem.

>!
anglee
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Stephen King újra elkápráztatott.
És egy újabb szerelmes történetet tolt a képembe.
Nagy tévedésben voltam idáig: azt hittem nem szeretem az ilyet. Pedig de.
Az ilyen szenvedéllyel megírt felkavaró és magával rántó szerelmes történeteket, nos szeretem. Ez most már biztos.

Roland elbeszélése annyira izgalmas volt, hogy epekedve bámultam szerelmes pillantásokkal a könyvemet, amikor épp nem volt lehetőségem olvasásra. Munkahelyemen, ha beszaladtam egy korty vizet inni, ott hívogatott az asztalon. Zuhanyzás közben csak arra gondoltam, hogy olvasni akarok! Lefekvésnél, amikor már az összes könnyem, és szemem szétfolyt a fáradtságtól, és le-lebukott a fejem olvasás közben, akkor sem hagytam abba!

Ó, Roland. Te szerelmes hős. Te drága áldozat. Már az elején sejtetni engedi a történet végét. spoiler Mégis úgy vezeti a szálakat, és rakja egymás tetejére az eseményeket, hogy teljes mértékben reménykedsz, hogy neeem, neeem, hát ez nem így lesz, hát látom, hogy mi történik, és pont az ellenkezője annak, amire számítottam és amire felkészített minket az író, aztán jön a szomorú igazság. Ez egy annyira brutálisan jól megírt és kikerekített egész történet, hogy nem kerülhetjük el, amiről titkon mindig tudtuk, hogy meg fog történni. Mert megtörténik. Kegyetlenül. Tisztára mint A halálsoronban. spoiler Ugyan az a felállás. Ha nem így történik, akkor egy űr marad a történetben, olyan lehetetlennek tűnik az egész, ezért akármennyire is az ellenkezőjét szeretnénk, így fog tetszeni. Így akarjuk igazából, hogy történjen. A Setét Torony esetében is ugyan ez a helyzet. Ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor nos, nem íródott volna még három kötet, hogy folytatódjanak Roland, Eddie, Susannah, Jake, és Csi kalandjai. A mese (igen, végül is az) visszatekintés, és ha bejön amiben mindvégig reménykedünk, akár még önmagában is helyt álló, nem sorozat részét képező regény is lehetne belőle. De nem az. Ennek pedig örülnünk kell! Folytatódik a kedvenc sorozatunk!

Stephen King tényleg mestere a feszültségkeltésnek. Attól hogy ez nem az éjszaka nem merek kimenni pisilni, csak ha minden lámpát felnyomok a lakásban – féle feszültség, attól még az.

Annyira kidolgozottak a karakterei (szokás szerint természetesen), hogy a rosszakat tényleg úgy igazán lehet gyűlölni, és szidni az anyukat, aki a világra pottyantotta őket, és gúnyosan kárörvendeni, amikor jól megszívják. És a végén a gonosz természetesen mindig jól megszívja, előbb, vagy utóbb. Sajnos néha utóbb. A jókkal pedig mi a helyzet? Roland csapata még itt van. És vár a folytatásban.

>!
Európa, Budapest, 2004
904 oldal · ISBN: 9630776618 · Fordította: Bihari György
5 hozzászólás
>!
ggizi P
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Nyúl és hal és madár és medve,
hozz boldogságot kedvesemre.

Nagyon szeretem ezt a részt. Miközben Roland visszaemlékezett ifjúságára és egyetlen igaz szerelmére, egy olyan letűnt világot láttunk, aminek már csak halvány nyomai maradtak meg azon a síkon, ahol épp jártunk. Szomorú, nosztalgikus hangulat lengi át, amit a veszteségek csak tovább fokoznak. És igen! King tud szerelmes történetet is írni! És nem is akármilyet. És nemcsak a Mejisi történet volt (bár nagyon hosszú, de) számomra lebilincselő, de a Blaine-nel való utazás is igazán izgalmas volt.

>!
Röfipingvin MP
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Ebből a bumhugból szerintem zseniális szakdolgozatot lehetne írni… Még nem tudom, hogy akkor emiatt most beiratkozzak e a bölcsészkarra…

6 hozzászólás
>!
Haarkon
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Bár King ezzel a regénnyel sokaknál „kihúzta a gyufát”, nekem a második rész mellett mégis ez lett a kedvencem. Épp itt volt már az ideje hogy Roland is megnyíljon kissé és a Charles Bronson image mögött meglássuk az embert, hiszen a szereplőkkel együtt kell vándorolni, küzdeni, nevetni de sírni is ahhoz hogy szimpatizálni tudjon velük az olvasó. A szerző a feladatnak maximálisan eleget tesz, fiú létemre ez egyike volt azoknak a szerelmi történeteknek amiket nem találtam lányosan romantikusak sem giccsesen csöpögősek, úgy volt megírva ahogy kellett.

>!
negoti
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg

Az utolsó 200 oldalt egy ültő helyemben kellett elolvasni, mert az a 'rózsaszín' fény nem engedte, hogy letegyem. Jó kaland volt, folyt.köv. a közeljövőben!


Népszerű idézetek

>!
Morn

Az igaz szerelem, mint minden más erős kábítószer, unalmas – ha egyszer a találkozás és fölfedezés meséjét elmondták, a csókok gyorsan állottak, a simogatások fárasztók lesznek… kivéve természetesen azokat, akik osztoznak a csókokban és a cirógatásokban, miközben körülöttük dúsabb, fényesebb színű lesz a világ. Mind minden erős kábítószer, az első igazi szerelem is csak azoknak fontos, akik a foglyai.
És más erős kábítószerhez hasonlóan az első igazi szerelem is veszedelmes.

Harmadik rész - Gyere aratás - I. A vadászistennő holdja alatt

>!
eMeR

Megmaradtál nyugaton. Egy magadfajta lelke sohasem jöhet el nyugatról. Száműzetésben élsz, és úgy is fogsz meghalni.

649. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clay Reynolds · Eldred Jonas · Roy Depape
>!
yendayi

(…) Eddie megértett valami csodálatos, felszabadító tényt: ki-ki maga dönti el, mi a jó. Mindig így volt, mindig így is lesz. Lehet az ember akár ezeréves, lőhet úgy, mint Buffalo Bill, a jó fogalma akkor is egyéni.

83. oldal

>!
yendayi

Mikor fél a nyúl?
Ha kettévágják.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eddie Dean
>!
mefi69 P

Nem volt választása. És ha nincs választás, a tétovázás mindig hiba.


A sorozat következő kötete

A Setét Torony sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Trónok harca
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére
Ursula K. Le Guin: Atuan sírjai
Jack Vance: Haldokló Föld
Christopher Moore: Ördögöd van!
Lisa Jane Smith: Ébredés
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Rick Riordan: Neptunus fia