Roland és barátai, Eddie és Susannah Dean elszántan haladnak úti céljuk, a titokzatos Setét Torony felé. A homárszörnyekkel sikeresen megküzdöttek ugyan, ám mepróbáltatásaiknak koránt sincs vége. Új ellenséggel találják szemközt magukat, a félig gép, félig állat ősöreg óriási medvével. Elhívják Jake-et, azt a kisfiút, akit a harcos annak idején kénytelen volt feláldozni. Lud, az egykor szupercivilizált-technicizált város (talán a valahai New York?) – amelyet feltehetőleg szörnyűséges nukleáris katasztrófa pusztított el – romjai között élethalálharcot vívnak a testileg-lelkileg eltorzult, vérszomjas túlélőkkel. Kimerült, ám tántoríthatatlan hőseink folytatják útjukat. Sikerül-e elérniük a Setét Tornyot, s ott vajon mi vár rájuk?
Puszta földek (A Setét Torony 3.) 417 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1991
Enciklopédia 39
Szereplők népszerűség szerint
Roland Deschain · Eddie Dean · Jake Chambers · Susannah Dean · Bill Tudbury · Cortland Andrus · Detta Walker · Talitha Unwin · Till Tudbury
Helyszínek népszerűség szerint
Belső-Világ · Második és Negyvenhatodik utca sarka, New York · George Washington híd · Send
Kedvencelte 57
Most olvassa 18
Várólistára tette 113
Kívánságlistára tette 155
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Teljesen kibillentett a valóságból. Egyre jobb ez a sorozat, ahogy „bele rázódik az ember”. Mondjuk Istenesnek tartom, hogy Stephen King összefoglalókkal indít, aki számára nagyon magas lenne ez az irodalma. Így most már én is megértettem, megszoktam a könyv stílusát. Nagyon tetszett a sok elmaradhatatlan sziporka, a vonatos rész, belekavarodott a történetbe egy kalóz, és megannyi fantasy szál, melyen elcsúszik az ember, ha nem vigyáz. Találós kérdések voltak mindig is a nagy szívszerelmeim, meg a rejtvény feladványok, így ez a rész visszarepített kicsit nosztalgikus gyermekkori hangulatomba, a sor megannyi emlékek közé.
Felpörögtek az események, bár lehet, van, aki nem tudja megszokni ezt az Óz birodalmat. Nekem nagyon tetszett.
Teljesen kizáródott a valóság, egy mesekönyv felnőtteknek. Alig várom a folytatást. Most már tényleg a fejembe vettem, hogy ha törik ha szakad, végig fogom olvasni mind a hét részt.
A nagy trükk talán abban áll e sorozatban, hogy King úgy írta meg minden könyvét, mintha nem akarná tovább folytatni, illetve hagyta, hogy a tolla vezesse. Nem egy megtervezett mű, magától alakult, hangulat, ahogy adódott, mégis roppant élvezhető mesterűvé gyúródott össze. Azt kell mondjam, egyre jobban felcsigáz, lehengerel, megdöbbent ez a fránya Setét Torony.
A sorozat újabb része – hasonlóan a korábbi kettőhöz – megközelítőleg olyan hatást gyakorolt rám, mint amit szerzőjére tehettek az írás közben használt, különféle tudatmódosító szerek.
Hiába telt el közel három év azóta, hogy A hármak elhívatását olvastam, gyakorlatilag azonnal visszarázódtam ezekbe az eltolódott, pszichedelikus világokba és szinte elvonási tüneteim voltak (mint Kingnek, mikor elvették tőle a cuccot), ha nem követhettem Roland, Eddie, Susannah spoiler kalandjait. Kivételesen az sem zavar, hogy túl van írva – no igen, de ezúttal nem maga a kötet, hanem az egész sorozat, ami alsó hangon olyan ötezer oldalt tesz ki, szóval ez csak egy kis szelet. És mint ilyen, tökéletesre sütött és ízletes minden egyes, apró morzsája, Csu-csu Charlie meséje pedig ebben a kontextusban talán még durvább, mint „szimpla” gyerekkönyvként.
A Puszta földekkel ért el abba a fázisba ez a meglehetősen hosszú utazás, hogy kimondjam: ha csupán ezt a szériát írja és gondozgatja egész életben az öreg, ebből ágazik el az összes novellája, kisregénye, esszéje, bevásárlólistája, akkor is simán a legnagyobb elő klasszikusok között emlegetnénk.
A könyv első és második fele, két teljesen különböző történetet mutat be.
Nem zavart, hogy így alakult, de a legvégén a vonatút eleje inkább mehetett volna a következő részbe. Ez ugyanis már egy harmadik féle történet. Ráadásul félbeszakítva. off
Örültem Jake visszatérésének, bár tudtam, hogy így lesz. Már az elején nagyon megkedveltem. Zseniálisak King gyerekszereplői. off
Jó volt megismerni a fiú eredeti életét/világát. Az Eddie-vel való találkozása során pedig bebizonyosodott, hogy semmi sem véletlen. Ez így rendeltetett. – Ka.
A második rész már tempósabb, akciódúsabb. De az elejét majdnem jobban szerettem.
Közel 700 oldal négy délután és/vagy este alatt, hát ez egyenlő majdnem 5*
Bebizonyosodott, amit titkon reméltem: totál értelmetlenül halogattam évekig, hogy belekezdjek ebbe az egész Setét Torony – kalandba.
King piszkosul ért a csőbe húzáshoz. Szívatja az embert. De megéri elviselni, mert cserébe egy kibebaszottjó történetet tehetünk a magunkévá, ami úgy beszippant, mint spoiler
Szóval nagyon. Na. Kőkeményen. Ehehe.
Sajnálom, hogy komolytalanul ébredtem, és elviccelem ennek a csodálatos könyvnek az értékelését, de King is bővelkedik viccekben, meg őrült beszólásokban. Őrület ez a könyv, őrület gyerekek. Megyek is, inkább olvasom a következő részt…
Vége.
Egyre több minden derül ki erről a sötét poszt-apokaliptikus világról, ugyanakkor újabb és újabb új elemmel bővül a repertoár. Megjósolhatatlan, hová fog kifutni a történet, mindig akad valami meglepetés, amire nem számít, nem is számíthat az olvasó. Zseniális ahogy King a világok közötti kapcsolatot kitalálta. Örültem, hogy ismét találkozhattam Jake-kel, imádtam Csi-t, és beleborzongtam Lud hátborzongató, őrült világába. Blaine egy igazi pszichopata, de hihetetlenül szórakoztató :) Jöhet a következő rész :)
Aki idáig eljut, az legalább annyira nyakig benne van a Belső-világban, mint főhőseink. Két nagy részre bontható a cselekmény: Jake visszatér, mégpedig nem is akármilyen izgalmak közepette, és a kalandok Lud városában.
Amennyire nehezen halad a ka-tet (legalábbis az elején biztosan), annyira könnyen haladtam én ezzel a kötettel is. Faltam a sorokat, igazán elmélyültem a páratlan élményben, amit a könyv ad. Mind a világ, mind a szereplői egyszeriek, és megismételhetetlenek, és ez lenyűgöző. Jake visszatérése olyan intenzívre sikerült, hogy a fejezetváltás egy kicsit leült, de azonnal felpörgött újra az egész, és mindjárt jött Blaine, és a rejtvények… Ó, imádom a találós kérdéseket, és ahogy ez be van építve egy ilyen műfajú írásba… (Nyilván látszik, mennyire imádom az egészet!!)
A Hármak elhívattak a mi valóságunkból Roland elmozdult világába, hogy innen együtt folytassák útjukat a Setét Torony felé. Élveztem olvasni, ahogy a megszállott harcos és szedett-vedett társai erős kis közösséggé válik, sorsuk összefonódik, s a torony mindannyiuk szívügye lesz. Tetszett a Sugár működése, Lud hátborzongató városa és kalandos útjuk leírása, ahogy egyre többet látunk az eltorzult világból, egyre több töredékes részletet és információmorzsát ismerünk meg, de a nagy egész még mindig nem látszik… Csak annyi, hogy a titokzatos Setét Torony egyre közelebb kerül.
Hűha! Ez a történet egyre izgalmasabb és izgalmasabb, és én egyre jobban imádom, egyre inkább beszippant Gileádi Roland világa és valósága. Az általam eddig elolvasott három rész közül eddig ez volt a legjobb (bár lehet, hogy csak a friss élmény íratja ezt velem). Elképesztően izgalmas, fordulatos, érdekes része volt ez a sorozatnak, fejtörőkkel, Csu-csu Charlie történetével (ez külön kötetben is megjelent, amit sajnos még nem olvastam, bár már a borítójától kiver a víz :D ), és még sorolhatnám. Egyre többet tudunk meg a szereplők korábbi életéről is, ahogy haladunk előre a Setét Torony felé. Egy pillanatig nem unatkoztam. Ajh, imádtam! Alig várom, hogy a követlező részt is olvashassam!
Népszerű idézetek
– Eredj haza, feküdj le – tanácsolta Timmy. – Igyál sok tiszta folyadékot: gint, vodkát, ilyesmit.
160. oldal
– Van valamid a Z. Z. Toptól? – kérdezte savanyúan Eddie.
– DE MENNYIRE – felelte Blaine. – MIT SZÓLNÁL EGY KIS „CSŐKÍGYÓ BUGI”-HOZ, NEW YORK-I EDDIE?
Második könyv: Lud - VI. Találós kérdés és pusztaság - 9.
– Martalócok – felelte Talitha néne. – Billogvassal csinálták, azzal ám. Azt mondták, azért, mert szemtelenül nézett rájuk. Huszonöt évvel ennek előtte történt, úgy ám. Most pedig igyátok meg a kávétokat! Akkor is pocsék, ha forró, de ha kihűl, olyan, mint a sár.
Eddie a szájához emelte a bögrét, és óvatosan belekortyolt. Nem nevezte volna sárnak, de nem is volt egy Douwe Egberts.
Susannah is megkóstolta, és meglepetten pillantott föl.
Nahát, ez cikória!
Talitha ránézett. – Azt nem ismerem, csak a katángot, és mi egyfolytában katángkávét iszunk, amióta engem elért az asszonyok átka – az pedig nagyon, de nagyon rég levétetett rólam.
Az istenek nem szeretik a pocsékolást. Rolandot erre nevelte az apja, később pedig legnagyobb mestere, Cort, és a harcos ma is ezt az elvet követte. Lehet, hogy az istenek nem büntetnek azonnal, de előbb-utóbb fizetni kell… és minél később, annál többet.
A sorozat következő kötete
A Setét Torony sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
- Richard Adams: Shardik
- Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Hasonló könyvek címkék alapján
- Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár 87% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: A Kárhozottak Királynője 86% ·
Összehasonlítás - Szergej Lukjanyenko: Kvázi 85% ·
Összehasonlítás - Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház 84% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: A farkasok ajándéka 82% ·
Összehasonlítás - Benjamin Percy: Vörös hold 71% ·
Összehasonlítás - Philip José Farmer: A bestia képmása 62% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: NOS4A2 89% ·
Összehasonlítás - Meiszner Krisztina: MásValaki problémája 81% ·
Összehasonlítás - Victor LaValle: Bölcsőrablók 68% ·
Összehasonlítás