Callai ​farkasok (A Setét Torony 5.) 87% 309 csillagozás

Kicsit (talán indokolatlanul is) hosszúra sikeredett ez a rész, de egyre több mindenre fény derül a különböző világok egymáshoz való viszonyáról és a Setét Toronyról, így könnyen túl tettem magamat ezen a kis apróságon. Végre ismét megnyílnak az ajtók a világok között (ismét nagyon szerettem a New Yorkban játszódó jeleneteket). Új szereplővel bővül a ka-tet Callahan atya személyében (a vámpír szál nem igazán tetszett, nagyon vontatottnak éreztem ezeket a részeket), ráadásul felbukkan Mia is, aki rengeteg új lehetőséget tartogathat még a jövőre nézve. Izgatottan várom a folytatást, és komolyan hiányozni fog a sorozat, ha egyszer a végére érek.

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
link

A 4. kötetet még a tavasszal olvastam, és, bár ez nem volt olyan régen, nem jött rosszul az összefoglaló, amelyet az eddig történtekről kapunk a kötet elején. Segít felvenni a fonalat, noha egy kissé nehezen akart beindulni a regény.

Az eddigi részek közül a Callai farkasok cselekménye a legösszetettebb és legszövevényesebb. Mindössze egy hónapot ölelnek fel az események, hőseinknek viszont több fronton kell helytállniuk. A mi világunkban, ami nem mozdult el (valóban nem?), és ahol az idő mindig ugyanolyan tempóban halad is sokkal többnek érződne egy ilyen eseménydús hónap. Roland ¬és ka-tet-je Calla Bryn Strugis városába érkezik, amelynek lakóit, ahogy a fülszöveg is (egyébként hibásan) írja, a bizonyos időnként eljövő farkasoktól kell megvédeniük. Közben a mi világunkban is felmerül egy megoldandó ügy, és saját csoportjukon belül is gondokkal kell szembenézniük. Hőseinknek komoly stratégiát kell kidolgozniuk a farkasok ellen is, és a másik két problémára is megoldást kell találniuk. Ahogy az lenni szokott, mindhárom baj tetőzése nagyjából egy időpontra várható, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy pontosan milyen sorrendben teszik meg a lépéseket.

Ahhoz, hogy előrébb jussanak, meg kell ismerniük Donald Callahan atya és Jamie Jaffords történetét is, mert ezekből kulcsfontosságú információkra tehetnek szert. Callahan atya révén a Callai farkasok története kapcsolódik a Borzalmak városához. Callahan atya szempontjából egyfajta folytatásnak is tekinthető. Az ő története a kötet sok oldalát tölti meg, részben elmesélve a Borzalmak városában leírtakat az ő szemszögéből, valamint számot adva a menekülése utáni életéről. Bevallom, ezt rövidebbre is foghatta volna King, egy ponton túl már untam a spoiler.

A sok mese, találgatás, tervezgetés miatt úgy tűnhet, hogy a történet semmit sem halad, cserébe viszont gazdagabbak leszünk egy jó nagy adag információval. Mégis úgy érzem, hogy ezek szükségesek, ha nem is feltétlenül ilyen terjedelemben; hiányérzetet keltene, ha kimaradtak volna. A vége erősen függő, és, bár a csata elég pörgős, összességében kicsit laposnak éreztem, nem volt olyan katartikus, mint amit vártam volna.

A főszereplők lassacskán változnak: Roland kezd emberi lenni, Jake lassan maga mögött hagyja a gyerekkorát, Eddie fokozatosan komolyodik, Suzannah pedig ebben a részben is egy új arcát mutatja meg (szó szerint). A kisváros lakóit is szinte kivétel nélkül kedveltem, egyszerű, de szerethető emberek. Callahan atyánál pedig nem tudtam megállni, hogy ne Father Ted jusson eszembe link. A robotot nem bírtam; King is viszonylag ellenszenves figuraként tünteti fel.

A terjedelem ennél a kötetnél egy kissé a minőség rovására ment, de ettől függetlenül élvezhető volt. Ha nem egy nagyon rossz időszakban olvasom, lehet, hogy ez kevésbé tűnik fel.

Come-come-commala
én még mindig nem unom
sá-lá-lá-lá

Újabb lépéssel került közelebb a Setét Torony egy elképesztően jól kidolgozott, izgalmas, fordulatos történet által.

Roland és társai Calla városába kerülnek, ahol a helyiek a segítségüket kérik a Farkasok ellen, megakasztva (és segítve) ezzel utazásukat.

Számomra hatalmas öröm egy régebben megismert King-karakter megjelenése, Callahan atyáé, akivel a Borzalmak városa című regényben már korábban megismerkedtem. Zseniális a mód, ahogyan az író beleszövi korábbi köteteit egy-egy újabb regényébe, azt a benyomást keltve bennünk, hogy egy jól ismert világban járunk. Hátborzongató, mégis magával ragadó élmény! Saját univerzumot teremt ezáltal, egy olyan világot, ami a hazai pálya érzetét nyújtja. Imádtam! Alig várom a folytatást!

Hosszú volt, szó se róla. Callahan atya részeit nagyon elnyújtottnak éreztem, attól függetlenül, hogy érdekelt a története (”A fenébe is, én VALÓDI vagyok!”), de azért ennyire hosszan talán nem. Viszont ez a westernes hangulat, ami Calla vidékét jellemezte, nagyon jólesett. Ahogy megjelentek a harcosok, tanácskoztak, formálták a folken hozzáállását, és minden más… Rolandék részeit nagyon szerettem olvasni. És a vége…?! Eszméletlen jó volt!

Az előző két kötet (itt a 4,5.-re is utalva) meglehetősen lassú haladása után üdítő volt ismét elkapni a „Sugarat”. A rengeteg könyves, és filmes utalás: zavar. A western feelinget nem szeretem. A vámpíroktól meg a hideg kiráz (lsd. Twilight). ÉS MÉGIS ANNYIRA JÓÓÓ!! King zseniálisan felépítette a körítést, kicsit ugyan túlontúl részletesre is, de akkor is letehetetlen, és ez a lényeg. A Farkasok elleni harc a legjobb, kár, hogy kevés ez a rész, de azt, ahogyan beleépítette őket, a hátterekkel meg mindennel hibátlan.
19-szer is el tudnám olvasni, olyan nagyszerű élmény! :))

Erősen függőséget tud ám okozni…

Egyre csak nyúlik ez a történet, mint a rétes tészta, és mégsem látjuk azt a Setét Tornyot. Pedig már szabályszerűen én is be vagyok sózva egy nagy endingre, pedig arra még várnom kell. Ami biztos, hogy szuper ez a sorozat, mindig kapok egy-egy újabb szeletet King elméjéből, és minduntalan elcsodálkozok, hogy hogyan lehet valaki ennyire kreatív.

A kedvenc részem az volt, amikor Callahan atya olvas magáról egy könyvben, és visszakérdez, hogy „de hát én nem vagyok kitalált személy, vagy mégis?” Esküszöm, IMÁDOM. Minden egyes percét. Persze, nem vagyok feltétlen minden megfelelő hangulatban egy-egy ilyen „King-es Szösszenet”-hez, ezért nem haladtam vele annyira, mint szerettem volna, de megéri egyszer eljutni a Toronyhoz. Már annyira várom azt a nagy találkozást, de addig még meg kell találni Susannah-t. Kiváncsian várom a fejleményeket, hogy mik fognak még itt történni, talán a legkreatívabb fegyvert is ennek a könyvnek köszönhetem, azokat a bizonyos tányérokat, amelyek képesek akár egy embert is miszlikbe szaggatni, olyan mértékben van a szélük kiélezve. Egy ilyen családban nem szeretnék tányértörésen részt venni…

A lényeg a lényeg, innen már nincs megállás, folytatnom kell az utamat a ka-tet-tel a Nagy Cél irányába, addig, amíg bírjuk szusszal.

Valószínűleg ez a kötet a sorozat legterjengősebb, leglassabban építkező része. Mégis sok fontos dolgot tudunk meg a végkifejlet szempontjából. Mielőtt kedvenc ka-tetünk becsordogál Calla falvába, a révülésben számos kérdésre választ kapunk, és legalább ennyit vet fel. És természetesen Susannah randevúja a démonnal a körnél, ahol Jake átjött, sem marad következmények nélküli.

Meg kell emelnem a kalapomat King kemény munkája előtt. Egy ilyen terjedelmű sorozatnál sem sajnálja az időt a szereplők bemutatására, és a regényben részletekbe menően megismerhetjük Calla Bryn Sturgis lakosait, személyes érdekeltségeiket és motivációikat. A történet szempontjából a legfontosabb szereplő Callahan atya. Aki nem olvasta a Borzalmak Városát, de szeretné, mindenképpen tegye meg a regény elolvasása előtt, mivel ebben a kötetben minden fontos esemény benne van a bukott pap életéből.

Túl sok mindent nem lehet leírni a cselekmény részletezése nélkül. A ka-tet néha kínosan lassan, de felkészül a kis városka védelmére, és a szerző néhol csöpögteti az információt. A lényegi, végső összecsapás gyakorlatilag ötven oldalon belül lezajlik.

Akármennyire lassan is építkezik, mindig is King marad az egyik kedvenc íróm. Nála továbbra sincs elvarratlan szál, semmi sem marad magyarázat nélkül, és az olvasó biztos lehet benne, megkapja a várva várt izgalmat is, kellő mennyiségű drámával egybekötve. Azt hiszem, az idősebb Slightman büntetését maga Salamon király sem oldhatta volna meg bölcsebben.

Kevés váratlan fordulatot és izgalmat tartogat, inkább építkező, „töltelék” kötet a sorozat lezárása szempontjából. De kihagyhatatlan és megkerülhetetlen. Talán kicsit bele is feledkezett az olvasó Calla álmos életébe, ahogy az előző kötetben Mejis lassan csordogáló mindennapjaiba. A harcosoknak persze ez is csak egy állomás Mennykőcsapás, és a Setét Torony felé. Vajon Rolandnak van igaza, és minden egyes összescsapással távolabb kerül a Torony tőle és csapatától? A sorozat újraolvasása során is biztos vagyok benne, a szerző hozzá méltó lezárást tartogat a Harcos történetének.

—2018—
King remekül tartja fenn a figyelmet, ráadásul úgy éri ezt el, hogy elhint pár érdekes dolgot, de ahelyett, hogy ezeket kifejtené, inkább későbbre hagyja, és más felé tereli a figyelmet, de eközben mégis az elszórt morzsákra gondol az olvasó, én legalábbis így voltam ezzel.

Őszintén szólva spoiler atyára már nem emlékeztem, régen olvastam már a spoiler, de tetszik, hogy King egész univerzuma lényegében a Setét Torony könyvek köré épül, sok utalás van a többi művére.

—2020—
A sorozatból ez a második kedvencem, a King által, az előszóban elmondottak nagyon is igazak, itt jön át igazán a vadnyugati hangulat, egyszerűen zseniális ez az ember! Rolandról újabb, elképzelhetetlen dolgokat tudunk meg, társai is csak tátott szájjal nézik, ahogy spoiler, de zsenialitásáról is bizonyságot tesz, hihetetlen könnyedséggel spoiler.
Calla lakosai remekül megírt karakterek, sokukat lehet megkedvelni, de ennek ellenkezőjére is akad példa, valamint ott van spoiler.
Ahogy 2018-ban is írtam, King nagyon jól vezeti fel az egyes szálakat, elszórja a morzsákat, majd áttér egy másikra, ezt pedig többször is eljátssza, végig fenntartva az érdeklődést. Vannak titkok, amiket a szereplők ismernek, elénk azonban csak később tárja fel a megoldást, bár szerintem rá lehet jönni a dolgokra magunktól is.
Másodszorra olvasva itt is sokkal jobban tudtam a részletekre figyelni, a sok külön cselekményszálra, amik aztán végül egy pontban érnek véget, de kiemelném még spoiler.
Írhatnék még rengeteget a cselekményről, nagyrészt imádtam, a visszatérés spoiler.