Átfúj ​a szél a kulcslyukon (A Setét Torony 4,5.) 159 csillagozás

Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Aki ​olvasott már Stephen Kinget, biztosan emlékszik thrillereinek otthonosan hideglelős hangulatára – a borzongató sejtelemre, hogy az egyszerű, derűs hétköznapok mélyén mindig ott lappang a szörnyűség, az ember szívében pedig a vadállat. A Setét Torony sorozatban a thriller koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti – vagy utáni – varázsvilágba, amely idegensége mellett is ismerős – talán leginkább a nagy amerikai westernekből, ahol az élet csupa kaland, veszedelem és csoda.

A címadó történetet – amely regény a regényben – A Setét Torony sorozat főhőse, Roland lovag meséli el egy viharos éjszakán: a kis Timről szól, akinek favágó apja a veszedelmes, elvarázsolt Vasfa-erdőben lelte halálát. Hogy biztonságban tudja a megcsonkult családot, Tim édesanyja újból férjhez megy az apa barátjához és favágó-társához, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy talán nem is az, aminek látszott. Tim nyomozásba kezd: felkerekedik az erdőbe, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Európa, Budapest, 2014
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796514 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2013
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796514 · Fordította: Szántó Judit

Kapcsolódó zóna

!

A Setét Torony

26 tag · 15 karc · Utolsó karc: 2019. július 8., 09:39 · Bővebben


Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 6

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Valahogy mindig gondban vagyok a töltelék részekkel, a felezős darabokkal. Aztán meg itt van az „idő-tényező” is, ugyanis eltelt már közel tíz év azóta, hogy „A Setét Torony” ciklust felszippantottam „húzóra” spoiler.
Rácsodálkoztam, beleszerettem Roland Deschain világába, kicsit bele is ragadtam az egymásba csúszó idősíkokba és egymást néhol átfedő univerzumokba, ahol együtt harcoltam, menekültem, győztem és elbuktam a Hármakkal. Küzdöttem a Hasgatóval, mindhiába futottam Blaine, a Mono elől, de boldogan tele melegséggel álltam Eddie, Susannah (néha Odetta), vagy a kis Jake mellé harcaikban. Csi, a rafkós, önfejű szőrmókus örök kedvencem lett.
Ezeket az emlékeket kergettem, amikor olvastam az Átfúj a szél a kulcslyukon című 4,5-dik (betét)kötetet. Nem tudom King milyen hiányérzettel küzdött, amikor beillesztette ezt a történetet a „nagy kánon”-ba. Személy szerint csupán azt éreztem, hogy a pszichedelikus, vagy éppen serkentő/nyugtató szerektől átitatott első négy rész, és az ezt követően több év kihagyással – már a tiszta időszakban – megérkező záró kötetetek között a szerző elméjében, érzésvilágában, emlékezetében történhetett valami változás, ami ezt a hiányérzetet indokolta, vagy egyszerűen befeküdt a rajongók kommentáradatának, amely a laikusok ártatlanságával bekövetelte ezt a részt a csapatba.
Technikailag tökéletesen profi a matrjoska-szerűen felépülő szerkezet, a mese a mesében, amely egy újabb mesét takar. Logikus az időrendisége, ötletes az ifjú Roland képbe kerülése, Gabrielle, az anya soha nem múló emlékének előcitálása, de a leginkább szórakoztató a félárva, kis Tim varázslatos meséjének beapplikálása, a Vadorkán idejére. A kisfiú mocsaras, lidérces, álomszerű kalandja ráadásul a mesék eszköztárán túl, tökéletesen építkezik a hagyományos fantasy toposzokra, sőt a „nagy Maerlyn” spoiler mondakörére is. King szépen hántja le a rétegeket a hagymáról, sőt a keretes szerkezetnek köszönhetően a végén még roppant ügyesen újra fel is öltözteti azt a bizonyos hagymát, mintha egy szégyenlős virág szirmai záródnának össze éjszakára.
Szóval technikailag ez a történet is az a tökéletes kivitelezés, az a színvonal, amit kötelező megugrani egy King-kaliberű íróembernek. De mi volt a tényleges szerepe ennek a betétdarabnak, van-e hozzáadott értéke a sorozat egészéhez, kerekedett-e valamelyest az emlékeimben ettől Roland és ka-tetjének története? Nem tudom, nem érzem…
Nem állítom, hogy nem szórakoztam jól a 4,5-dik rész olvasása közben, de azt állítom, hogy A Setét Torony ciklus nélküle is kerek volt, a történet nem rimánkodott a fájó hiány betöltéséért. És közel sem vagyok biztos abban, hogy rögtön a rajongók táborába avanzsál az, aki – viszonylagos újdonsága okán – ezt a könyvet olvassa elsőként Roland hosszú történetéből.

Mindennek ellenére nincs szívem nem ajánlani, olvassátok, hátha kedvet csinál! :)

>!
ggizi P
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Szomorú vagyok. És csalódott.
Nyilván megvan annak az oka, hogy miért nem Bihari György dolgozott ezzel a kötettel is, aki amúgy a teljes sorozatot fordította, de hogy ezzel az olvasó nem azt kapta, amit kaphatott volna, az biztos. Nem szoktam fordításokon rugózni, de most, így, hogy ráadásul közvetlenül egymás után olvasom újra a részeket, nagyon kirívó volt nyelvezetileg ez a kötet. Az egy dolog, hogy pl. Roland sólymából héja lett, a férfivé avatásból férfiassági próba és a Bíbor királyból Vörös király (bah), de hogy még azt a különleges hangulatot sem tudta átadni, ami amúgy a mesélős King sajátja, ez nagyon szomorúvá tett. Nem értem… Pedig olvastam már Szántó Judittól King fordítást és nem volt bajom vele, de most ezzel úgy érzem messze nem sikerült hozni a szintet. Az évek során többször eszembe jutott, hogy vajon mekkora része volt Biharinak abban, hogy King az egyik kedvenc szerzőmmé avanzsált. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nagyon is sok…

A történet maga (mindegyik síkja) érdekes volt, de én is úgy érzem, hogy ez nem az a Roland volt, aki mögött már ott volt a mejisi történet és Susan szerelme is. A mostani Roland ennél sokkal éretlenebb volt. És szerintem nem sok hozzáadott értéke volt a meséken kívül, így – ismerve a fordítást is – talán jobban jártam volna, ha kihagyom…

10 hozzászólás
>!
jehuka P
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Nagyon tetszett a kötet felépítése (történet a történet történetében: Roland elmesél egy történetet ifjú korából, melyben az ifjú önmaga szintén elmesél egy történetet), de most valahogy nem sikerült ráhangolódnom a világára. Ugyan a bőrember utáni nyomozás érdekes és izgalmas volt, a Timről szóló rész nem tudott lekötni. Egyszerűen untam. Mivel a maga helyén olvastam, azaz a 4. és az 5. rész között, nem fogom tudni megmondani, tényleg lett volna-e hiányérzetem, ha ez a kötet végül nem íródik meg.

>!
Blissenobiarella
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Az egész sorozat alatt túlírással vádolom Kinget, amiről azért a legtöbben elismerik, hogy jellemző rá. Ez a kötet nem más, mint ennek az esszenciája. Adott egy 7 kötetes, darabonként minimum 600-700 oldalas regényfolyam, amit szerintem alapból szerencsésebb lett volna 3-4 kötetnyire sűríteni, de nem bír magával, és 30 évvel később ír egy nyolcadikat is, és csak hogy legyen egy fordulat, beszúrja a sor közepére. De sajnos ez a kötet a történethez fikarcnyit sem tesz hozzá, hiszen mivel beszúrja középre, a cselekmény ebben nem haladhat tovább. Nem is halad, csak Roland mesél nekünk, ezúttal „csak” 370 oldalon.
A történet önmagában véve pedig nem rossz. Sokkal jobban élveztem mint akár a harmadik, akár a negyedik kötetet, még az új fordító ellenére is. Sajnos a fordítás nem sikerült túl jól, mint azt már előttem jó páran kifejtették. Nem is akarok belemenni, sejtjük az okát (szerzői jogok, stb), de azért egy vaumacinál még tőlem is többre futná. (főleg, hogy a végefelé totál következetlen módon használja a szőrmókust is, szóval ennyit a nagy jogi kérdésekről)
A csillagokat viszonyításképpen adom, és azért ennyit, mert eddig csak a második kötet tetszett és ez. A problémám az, hogy totál feleslegesnek érzem azt az időt, amit ennek a könyvnek az elolvasására fordítottam. Pazarlás. (mellőzve most azt a filozofálást, hogy pazarlás lehet-e egyáltalán bármilyen olvasásra fordított idő…)

>!
Jaina
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

King a nagy mesemondó… :)
Nehezen szoktam belerázódni a fantasy műfajba, emlékeim szerint a Setét Torony sorozattal sem volt épp zökkenőmentes a viszonyunk. De ez a minden ízében mese most nagyon kellett a lelkemnek.
A borító pedig gyönyörű lenne, ha nem került volna rá ez a ronda piros paca :(

>!
Röfipingvin MP
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

A mesében a mesében a mese. Persze a mese nem mindig mesét jelent.
És Kedves Barátom meg a bújtatott intertextualitás:
"A szálloda még áll; az a neve, hogy A Szép Kilátáshoz."*

* a panoráma az Panoráma

>!
bokrichard
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

A ridegfúvás (én a havaseső és a szél) elől menekülve megismerünk két kis mesét, mindkettő olvasmányos, és érdekes, de ez a Setét torony „holding” egy erőltetett tagja. Aki kihagyja, nem veszít sokat, igaz, hogy jó a könyv, de azért távol érzem az eredeti „sugarat”, amin haladva a Toronyig eljuthat az olvasó. Arra, hogy az emberben feltámadjon a sorozat iránti érdeklődés, szerintem teljesen alkalmas.

>!
Gunray
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

Éerdekes egy történet volt.
Roland fiatalkori kalandjait hallhatjuk megint a saját szájából, ahogy egy Bőrember után nyomoznak egy társával, olyan Supernaturalos hangulat volt kicsit :P
Nem tartom annyira fontosnak ezt a könyvet, de annyiban jó volt hogy újra megismerkedtünk Roland egy fiatalkori kalandjával, és ebben a könyvben feljőn a mese a mesében mótivum ami nekem bejön, csak a mese kicsit túlírt lett megint, de tetszett.
Azoknak ajánlom akik még a negyedik kötetnél járnak a Torony világában, akit érdekel Roland egy fiatalkori kalandja, és szereti a mesét a mesében motivumot.
Annyiban nem tetszett nekem hogy az „Átfúj a szél a kulcslyukon” mese lehetett volna kicsit rövidebb , a ynomozásos rész kicsivel jobban tetszett nekem, félreértés ne essék a mese is jó volt. :)

1 hozzászólás
>!
Irasalgor
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon

A kötet egy tökéletes nosztalgiaregény, amelyben egyik történet sem számít kiemelkedőnek, sem a védelmet jelentő klisékből nem bújt ki King, hiszen annyiszor láttuk már ezeket a toposzokat ahol a hősök legyőzik a poros kisvárosban a gonoszt, vagy hogy egy gyermek halált megvető bátorsággal, megannyi deus ex machina segítségével, rengeteg kaland után megmenti édesanyját a gonosz mostohaapától. De azért sikerült mindegyik történetet úgy megbolondítania, hogy rá sem ismerünk ezekre a motívumokra, elég csak arra gondolni, hogy ez a világ mennyire eklektikus, mennyire nem hasonlít semmilyen más mesére, a szereplői pedig tudnak igazán gonoszak lenni attól, hogy a jóság azért mélyen ott lakozik a szívükben. King tényleg egy modern tündérmesét mondott el, amit azért nem mondanánk el utódainknak lefekvés előtt, inkább a még bennünk lakozó gyermeknek, akik tudják, hogy a világban mindennek ára van, s néha ez emberéletekbe kerül még akkor is, ha ez igazságtalan.

Értékelés: 8/10
(Később blogban)


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog IP

A gyerekkorunkban hallott mesék egész életünket végigkísérik.

86. oldal

>!
Ciccnyog IP

A rettegés olyan féreg, amit muszáj kiköhögni, mielőtt szaporodni kezd.

66. oldal

>!
gesztenye63 P

Szép évek voltak, de mint a mesékből és az életből egyaránt tudjuk: a szép évek soha nem tartanak sokáig.

>!
Ciccnyog IP

Az idő olyan, mint egy kulcslyuk, gondolta, mialatt felnézett a csillagokra. Néha lehajolunk hozzá, és átkukucskálunk rajta. És a szél, amelyet ilyenkor az arcunkon érzünk – a kulcslyukból fújó szél –, az egész élő világ lélegzete.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Ciccnyog IP

– A mesékhez senki sem öreg, Bill. Akár férfi, akár fiú, akár asszony, akár lány, senki sem öreg hozzájuk. Azért élünk, hogy meséket hallgassunk.
– Komolyan mondja?
– A legkomolyabban.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
>!
Ciccnyog IP

Az idő csak arc a vízen, és mint előttük a nagy folyó, szüntelen áramlik tova.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

– Olyan igaz, mint az, hogy a világot a Teknős tartja a hátán.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Korongvilág
>!
Ciccnyog IP

A „szerencse” szót, New York-i Susannah, a ka helyett használják a sivár lelkűek.

366. oldal


A sorozat következő kötete

A Setét Torony sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Dan Wells: Csak a holttesteden át
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Jeff VanderMeer: Borne
Jeff VanderMeer: Kontroll
William R. Forstchen: Az utolsó nap
John Scalzi: Bezárt elmék
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.