A ​Setét Torony (A Setét Torony 7.) 237 csillagozás

Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

A Susannah ​dala ott ér véget, hogy közeleg a szülés ideje… és a Dixie Malacban zajló küzdelem során Callahan atya halálos sebet kap.
Időközben szörnyű kínok közepette megszületik Roland és Susannah/Mia fia, Mordred, a pókká átváltozni képes rettenetes mutáns. Őrületes tempóban növekszik-fejlődik, folyton éhes, és ezt az éhet csillapítani kell: elsőként szülőanyját, Miát falja fel. Majd nekiindul, hogy a Bíbor Király parancsára elpusztítsa Rolandot is.
A megfogyatkozott ka-tet rendíthetetlenül folytatja útját a Setét Torony felé. Bármennyire szereti is Roland a harcostársait, a Torony megismerésének vágya mindennél erősebb benne – bárkit és bármit képes feláldozni célja eléréséért. Véres harcok és számtalan nehézség, nélkülözés árán – miközben az író, Stephen King életét is megmentik – Roland végre ott áll a világokat mozgató Setét Torony tövében: elérkezett a végső összecsapás ideje. Le kell számolni a Bíbor Királlyal, és ezzel megmenteni a világot.… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: The Dark Tower

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Európa, Budapest, 2016
940 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055617 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2007
942 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630781152 · Fordította: Bihari György

Kapcsolódó zóna

!

A Setét Torony

18 tag · 13 karc · Utolsó karc: 2018. október 30., 09:19 · Bővebben


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Roland Deschain · Eddie Dean


Kedvencelte 38

Most olvassa 18

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
smetalin
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Kicsit féltem, hogy túl nagy szünetet hagytam az előző részekhez képest, és majd talán a feledés homályába merül egy-két szösszenet, hát nem. Minden előjött a megfelelő helyen.
Szomorú szívvel búcsúzom Rolandtól és a Ka-tet-jétől. Írhatnék litániát arról milyen jó ez a történet, de minek, akit érdekel az járjon maga utána. Nekik egy kis útravaló mielőtt belevágnak:
„Az utazás hosszú volt, az útiköltség magas…”

>!
bokrichard
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Egy újabb remekmű ért véget… Nagy szeretettel gondoltam vissza az utolsó oldalak olvasása során, milyen is volt ezt a sorozatot olvasni elsőre. Nem szerettem a fantasyt, és ez a Gyűrűk urának köszönhettem (az előtte kialakult Harry Potter rajongásom sem tudott túltenni ezen). Túl elvont, túl elnyújtott, ingerszegény volt számomra, egyszóval nem az én világom. De a King rajongásom egy pontján eljutottam, hogy a műfaj iránti félelmemet leküzdve kinyitottam az első kötetet, és kinyílott számomra egy új világ.
Egy világ, ami egyszerre régi és új, modern és varázslatosan középkori, kusza, de mégis érthető; és egy könyvciklus, ami ennyire részletes, de mégis oly rövid. Igazi egyediség tükröződik a lapokon. Ami a nagyobb fantasy kötetek ismérve, az itt is megvan: a saját fogalom rendszer. Ami a Harry Potterben az aranycikesz, a horcrux, vagy a dementorok, az itt a Torony, a Sugár, vagy akár a lassú mutánsok. Elképesztő teljesítmény, ennyi új dolgot ilyen precízen „hálózatba” összekapcsolni iszonyatos nagy munka, és ilyet csak egy zseni tud megalkotni.
De ez mind nem lenne kerek egész a tökéletesen kidolgozott karakterek nélkül. Ez a ka-tet. Az elején mindenki nagyon idegen, de később megmutatkozik teljes valójuk, és így kerekké válik minden.
Roland ezzel az utazással nem csak a Tornyot, de saját magát is megtalálja, és bár sok minden(ki)t beáldoz a cél miatt, mégsem lehet nem szeretni a magányos harcost, aki ezzel az úttal társakat, az igazi családját is meglelte spoiler. Megvan neki a tökéletes ellentéte, a feketébe öltözött ember, és mint a jin-jang, valahogyan nem lehet egyik a másik nélkül meg, kiegészítik egymást. Aztán megjelenik a drogos Eddie, a tudathasadt Susannah, Jake, aki James Bonddal ellentétben nem csak egyszer élt, és házi kedvencük (az én kedvenc szereplőm) Csi, a szőrmókus is, teljessé válik a ka-tet. Együtt haladnak, és bár a világ bomlik, és mozog, és tótágast jár, és egyéb szürreális dolgok is zajlanak, ők kitartanak a célért és egymásért. Furcsán komoly emberi kapcsolatok vannak ebben az elrugaszkodott műfajban, de közben vicces helyzetek is kialakulnak (elég, ha Roland modernkori szavaira gondolunk), amik oldják a cselekményből fakadó elkerülhetetlen feszültségeket. Közben fejlődik a gonosz is, akiket marionett bábuként a fő „boss”, a Bíbor király irányít, aki egy igazi tengelyalkotó elem „az univerzumban”
A sorozat második felére, ahogyan ebben a kötetben is (rátérve az utolsó könyv értékelésére) bevonódik a teljes King életmű. Annyi könyv utalás, annyi ismerős szereplő, ismerős szál vonódik be, teljessé téve a sztorit, hogy erre a kötetre érve olyan érzésem volt, mintha a Feláldozhatók c. (általam igencsak utált) film ebből az ötletből lett volna koppintva (összetrombitálják az összes nagy nevet egy nagy dirr-durr-csitt-csett-bing-beng erejéig). De ezzel nem volt semmi bajom, sőt, felidézte bennem a korábbi olvasási élményeket a vonatkozó könyvekkel kapcsolatban.
Az utolsó kötetre érve sokkal érzelmesebb, sokkal szentimentálisabb lettem én is, de a könyv is maga, úgy érzem, indokoltan. A csapat lemorzsolódik, szomorú pillanatoknak lehetünk szemtanúi, és a vég… A vége olyan költői mondanivalójú, értem ezt, de mégis olyan bosszantó. Nem tudom, mi lett volna az a vég, ami nem klisés, de mégis pont jó. De ezzel is jó, csak…
Szóval, aki szereti Kinget, vagy a műfajt, de nem merte eddig ezt a könyvet a kezébe venni, tegye meg, mert megéri az időt. Sokak szerint túlnyújtott, vontatott, de a gépszíj könnyen elkaphatja az olvasót!!

>!
ggizi P
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

– Én Gileádi Roland vagyok, és a magam nevében jövök; nyílj meg előttem!”

Izgultam, szomorkodtam és meg is könnyeztem, mégis élvezettel olvastam a ka történéseit és a ka-tet utolsó kalandjait – pedig nem most találkoztam vele először. Roland magánya nagyon szíven ütött. És ez a vég…?! „A ka egy kerék, ahogy az tudható.”

Hosszú napokat és kellemes éjszakákat, Gileádi Roland, Steven fia, Eld Vére!
Az Erő legyen veled!

24 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Az élet nem mese mit schlag. És hasonló érzések kavarognak bennem, mint a 11/22/63 lezárásánál: nem tetszik, tetszett, de értem – ha tudni nem is tudom – miért kellett így lennie.
Köszönöm, sai King!

A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.

És vajon mi tudjuk, hogy ki (vagy mi) a mi fekete emberünk?

>!
Sai_home P
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Nagyon sokat elárul a könyvről az, hogy az előző részhez hasonlóan 4 napig tartott elolvasnom, viszont ennek a hossza annak a duplája. Itt most tényleg úgy éreztem, hogy ezt olvasnom kell, ha volt szabad 10 percem, akkor olvastam, mindig érdekelt, hogy vajon mi következik, és ötletem nem volt, hogy hova fog még vezetni a történet.
Végre ismét történtek a dolgok, (többnyire) elhagytuk a XX. századi idősíkot, a harcos és társai eredeti küldetésükkel (is) foglalkozhatnak. Több helyen szomorú, de a vidámság nem is illene ehhez a történethez, az író már a korábbi részekben is felvillantott pár képet a végkifejletből, lehetett számítani a veszteségekre is.
Sikerült egy remek befejezést kapnunk, és én csak örülhetek, hogy akkor hallottam először erről a sorozatról, amikor már minden része készen volt, nem kellett egy évtizedet várnom a végére :)
Amit egy kicsit sajnálok, az az a tény, hogy nem igazán olvastam tőle más műveket, így kevésbé tudtam értékelni az ezekre vonatkozó utalásokat.

>!
moonsugar
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

4858 oldalon keresztül volt szerencsém követni a ka-tet útját, és egyelőre nehéz elhinni, hogy ott kellett hagynom a barátaimat az utolsó kötet elolvastával. talán azért, mert SK olyan világot teremtett, ami a benne töltött órák számával egyre bekúszik az ember személyiségének szövetébe, hogy ott tovább mocorogjon és megszilárduljon. szófordulatok, komplett mondatok, szövegrészletek, képek és hangulatok vésődtek örökre a szívembe.
2015-ben, két éve indultam el a harcossal a sivatagban, s megköszönöm néki, hogy ez alatt az időszak alatt számtalanszor támaszom volt, ha nehéz idők jöttek. mert tudvalevő, hogy azok mindig jönni fognak. a Setét Torony felé vezető hosszú mérföldek azonban mindig tanítottak nekem egyet s mást a kitartásról, szenvedésről, veszteségekről és arról, hogy a saját életemben nekem is harcosnak kell lennem.
((persze meg kell vallanom, sokszor előfordult a hét kötet olvasása során, hogy bizonyos részeknél a homlokomat ráncoltam, hogy mégis mi a francot hord össze (sai) King. hogy kerül ide Harry Potter és miért kell ilyen bugyuta leírásokkal nevetségessé tenni a hangulatot? hiába vagyok elfogult, én is tisztán látom a hosszúra nyúlt eposz hibáit és buktatóit. ezekkel együtt mégis erősen a jó és szerethető részek irányába dől a mérleg. ))
nehéz szívvel és ünnepélyesen tettem vissza a polcra a zárókötetet. hálás vagyok, hogy gyarapodhattam általa, és bár nem vagyok az újraolvasás híve (olyan sok történet vár még arra, hogy megismerjem), érzem hogy eljön az idő, amikor újra útnak indulok Rolanddal, hogy a ka hívását kövessem.

"S ott álltak most körül, egész tömeg,
Lesték, mint végzem, eleven füzért
Fontak körém és lángolót, s ezért
Jól láttam mindent! – Ám nem törve meg
Számhoz emeltem, s fújtam kürtömet:
„Roland Vitéz a Setét Toronyhoz ért…”"

>!
Márk
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Roland Vitéz a Setét Toronyhoz ért…
Nem könnyű megszólalni ezek után. Ez után a hét, hosszú utat kínáló kötet után, melynek mindegyike elvarázsolt a maguk hibájával együtt. Mert vannak a könyveknek hibái, nem is kevés. Került a könyvekbe kitömetlen lyuk nagy számmal és az írásmód vontatottsága és túlírtsága sem erősítette a cselekményeket. Ennek ellenére én magam egy teljesen megérdemelt öt csillaggal jutalmazom az utolsó kötetet, két okom van rá miért.
Az első a Torony világa. Amit King beleálmodott a lapokba az kétségtelenül mesteri. Ez a világ annak ellenére tud dobogó szívvel élni, hogy nincsenek róla méteres térképek és nincsen végletekig kidolgozott múltja. A színtiszta emberi (és egy kissé gyermeki, hozzá kell tenni) fantázia teremtette, melybe elférne a világmindenség összes története. (Végül is ebbe a világba még a miénk is belefér) Ezt a kijelentést igazolja az a tömérdek mennyiségű popkult utalás és egyéb történetekből átvett elem. Itt jut szó Harry Potterből, Asimov univerzumából, a régi western történetekből, stb. És ha ez a világ nem lenne elég ott vannak a hihetetlenül kidolgozott karakterek. Egyszerűen nincs olyan, aki nem maradna meg a fejedben legalább kis emlékfoszlány képében. És vannak azok, akik örökre ott maradnak (én Blainetől egy életre nem fogok szabadul, ez biztos.) És persze a ka-tet. A mi kis csapatunk, akiket nincs értelme leírni, mert számomra a legjobban kitalált csapatról van szó, akikről valaha olvastam (és valószínűleg olvasni fogok.)
A másik ok ezt a kötetet érinti. A vége. Egyszerűen zseniális és úgy vágott agyon, hogy valamilyen szinten sejtettem. Egy olyan kiváló írói bravúr, mely szimbólumot ágyaz az egész sorozatnak, mert mikor az olvasó elér az utolsó oldalakhoz, akkor kell ráébrednie, hogy az, amiről olvasott csupán egy tökéletes illúzió, mely mindig is a szeme előtt volt, csak azért nem vette észre, mert ez ugyanannyira szólt róla, mint Rolandról.
Mint mondtam nem könnyű megszólani, de számomra mikor is volt könnyű e sorozat kapcsán. Illene több embernek ismernie ezt a regény folyamot és remélem a most készülő film, ha rosszul is sikerül megismertet több embert A harcos történetével. Mivel is búcsúzhatnék ettől a sorozattól, ha nem az én kedvenc regény nyitó mondatommal:
„A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.”

>!
LuPuS_007 P
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

1998-2000 a regény folyam első négy regényét faltam és az olvasókkal őrjöngtem a könyvek befejezésénél, főleg a negyediknél, jobban mint a harmadiknál( akik olvasták tudják)

Elröppent 14 év nem feledkeztem meg a folytatásokról csak mindig jött valami más és az emlékek az út pora, a SUGÁR továbbra is a TORONY felé vonzott mivel nagyon sok regényében, ha csak pár sor erejéig valahogy, valamiképpen megjelent a Bíbor Király( a szemét).
A KA azt mondta itt vagyok miért állsz a SUGÁR mellett, amikor haladnod kellene. Legyen hát, nekiveselkedtem és az ötödik könyv mintha csak nekem akarna kedvezni, egy összefoglalóval nyit.

Kell is 14 év telt el, de a kedves kis „Thomas” rejtvény imádó mozdonyra még így is élesen emlékszem.

A történet, a csapat tovább halad és közben továbbra is csak a torony számít, a regényeken át tovább haladva megállíthatatlanul, a cél felé.
Az egész egy kerek történet a Torony ajtajának kinyílásáig. Tökéletes mű, s itt be is lehetne fejezni, az író kikacsint ránk és meghagyja azt gondoljunk a Toronyról és a benne lévő dolgokról amit akarunk, szinte ordítja a sorok közül.

Ám itt nem ér véget a történet az utolsó oldalakon, KÓDA:A CÉLNÁL fejezettel egy tarkón vágást ad.
Idáig követtél, akkor itt a jutalmad egy penge a szívedbe és persze jól meg is forgatom neked.
SZEMÉT,SZEMÉT,SZEMÉT HÚZÁS tisztelt sai KING, ám mégis könnyes szemmel már látom, hogy ismételten útra kerekedek. A KA hív.

Ideje indulni.A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, az OLVASÓ pedig követte.

1 hozzászólás
>!
Morn
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Először is King-bácsinak nagy-nagy hálával tartozom, mert ha ugyan nehezen is meg akadozva, de el tudta terelni a figyelmem olyan dolgokra, amikre nem akartam gondolni, mert nem akartam elhinni sem. Lehet nem a legjobb megoldás, de én már csak ilyen menekülős-típus vagyok, és sokszor nem jó, ha a saját gondolataimmal maradok.
Meglepődtem a végén, bár számíthattam volna rá. Végig eseménydús volt számomra ez a kötet – és nagyon kegyetlen is! Néhol haragudtam is, mert persze rittig nem tud azzal szemetül bánni, akit nem bírok. Ehh…
Roland, te harcos, kellett neked ez a Setét Torony? Nem tehetsz másként, de örülök, hogy nem vagyok a helyedben. Mert azért ez is elég kegyetlen volt King részéről. De hát ő már csak ilyen, ezért is szeretjük.

~*~

A sorozat szép helyet foglalt el a szívemben, nem tudom, ki merem-e jelenteni kedvencemként, de határozottan tetszett és jó volt és hurrá! És megérte kifolyatni a szemem, még telefonképernyőn olvasva is! Úgyhogy kívánságlistám bővült, és igyekszem beszerezni őket, hátha az újrázás már mindegyik kötettel könyv alakban lesz.
Megszerettem a világot, megszerettem néhány szereplőt, még talán Rolandot is. Azért szerencse, hogy hét kötetes, mert volt idő szeretni és ragaszkodni, és sokáig élvezni ezt a világot. :)

>!
Praetorianus P
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony

Egy nagy utazás ért véget, de ahogy King írja is, nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út. Ha magamévá teszem ezt az eszmét, akkor sokkal jobb szájízzel tekintek vissza erre az ötezer oldalra, mint ha valami epikus csatát vártam volna, amikor is koppanok egy nagyot. Első olvasásom alkalmával majdnem falhoz vágtam a könyvet (azaz akkor még Kindle-t), amikor elértem a lépcső tetejét, és páromnak panaszkodtam, hogy ez nem lehet igaz, ilyen nincs, nem lehet így vége. Aztán lenyugodtam és átgondoltam. És bizony, lehet így vége. Sőt…
Ez volt a Varázsló és üveg mellett a legdrámaibb kötet, az utolsó 500 oldalon többször tépték szét a szívemet, mint ami egészséges. Megkönnyeztem a Joyland-et és a Blaze-t is, de itt King egy kicsit túlzásba esett spoiler). A nyolc kötet kellően hosszú ahhoz, hogy egy szereplőt a szívébe zárjon az ember, így a veszteség, amit egy rövidke regény esetén érezne az olvasó, itt bizony többszörös. Megrázó lezárása ez a magnum opusnak, még ha az epilógus kicsit enyhített is a fájdalmon.
A fél csillag levonás csak King bácsi bullshit-arzenáljának szól spoiler. Ezt leszámítva azonban nem tudom kritikával illetni a záró kötetet. A ka egy kerék. Remélem néhány év múlva újraolvasásra ítéltetek…


Népszerű idézetek

>!
lilla_csanyi P

Jake, korábban is találkoztam meseszövőkkel, és többé-kevésbé valamennyit ugyanabban a bordában szőtték. Azért mesélnek történeteket, mert félnek az élettől.

361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese · mesemondó
>!
ilevvy P

(…) a „soha” az a szó, amit Isten meghallgat, ha nevetni akar.

>!
ppayter

– Az, aki nem tudja elviselni, hogy megossza a szokásait, jobb, ha felhagy velük.

Második rész: A kék mennyország - 9. fejezet: Nyomok az úton - 2.

>!
fiszi

És minden csendes a halál termeiben, ahol pókok szövik hálóikat, és némán, egyenként hullanak le a nagy áramkörök.

Kapcsolódó szócikkek: Eddie Dean
>!
Almost_Zed

[…] a legtöbb politikus ugyanazért hazudik, amiért a majom a farkát lengeti, vagyis azért, mert megteheti.

>!
Pletscher_Judit

s ezért lesz vége a világnak, azt hiszem, sokkal inkább a szeretet, mint a gyűlölet miatt. Mert biztos, hogy mindig a szeretet volt a pusztítóbb fegyver.

>!
moonsugar

Még a halál árnyékában is voltak leckék, melyeket meg kell tanulni.

>!
Almost_Zed

Kíváncsi lennék, hogy Stephen King felhasználja-e az álmait az írásaiban. Élesztőnek, tudjátok, hogy a mese jól megkeljen.

>!
moonsugar

Ami elmúlt, az elmúlt mindkét világban, akár jó volt, akár rossz, akár a ka-ért történt, akár ellene. Mégis, több van a világokon túl, mint amiről ti tudhattok, és több van mögöttük, mint azt valaha is sejthetnétek.

>!
moonsugar

Eddig utaztam, és olyan sok embert bántottam meg az úton, olyan sokat bántottam, sebeztem vagy öltem meg, és akit megmenthettem, azt is a véletlen mentette meg, és sose menthettem meg a lelkemet, már ha van.


Hasonló könyvek címkék alapján

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Michael Moorcock: Corum kardjai
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Gene Wolfe: A Lictor kardja
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak
Gordon R. Dickson: György és a sárkány
Peter Straub: Lebegő sárkány I-II.
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
China Miéville: A város és a város között